Dórával a coaching, komolyan mondom, életem legjobb befektetése volt!
Na jó, az egyik legjobb. Bár, ha átszámoljuk, hogy gyökeres változások indultak el 90 röpke perc hatására olyan területeken, amikkel hónapok, vagy évek óta küzdöttem… akkor mégis valószínűleg a legjobb.
Nem vagyok amúgy egy ilyen méregetős-számolgatós arc. Eredendően szociológiát is végzett kortárs táncművész vagyok, dolgoztam táncosként, koreográfusként, tanárként. Hosszú, merengő, intuitív beszélgetésekhez szokott lélekként mindig is szívesen analizáltam magam vagy mások Problémáit, nagy- nagy hajlamom van az adott helyzet szálazgatására, elemezgetésére, megoldásokon töprengésre, szeretek barátokkal lefutni egy kört amíg szomorkodunk a Probléma meglétén egy bor/ kávé mellett, majd ezt megtenni újra és újra…. Azt hittem, ez jó, mert éljen az önismeret (ez eddig oké) és emellett hatékony is, mert lassan-lassan közelebb kerülök valamiféle megoldáshoz.
Sajnos be kellett látnom, hogy ez nem így van. Az analizálás és egy probléma egyre mélyebb megértése vajmi kevéssé indít el egy megoldás felé. Ó, az a sok kávé és bor milyen hiába folyt el…
A coachingon viszont jön Dóra egy teával, és a jól irányzott kérdéseivel. Sajnálkozásra, érzékenykedésre, hosszas mélylélektani elemzésekre nincs idő, hanem kirobbant az eddigi nézőpontból, lökdös előre hogy TE MAGAD ki tudod találni a megoldást, ha arra figyelsz, és nem a problémára, na gyerünk, mit lehet csinálni, és még, és még, és még…?
Hihetetlen élmény volt, hogy mennyire lehet máshonnan is látni a helyzeteket, ha elhisszük, hogy van megoldás. Csodás, hogy egyszer csak megváltoznak a keretek. De a legjobb, hogy nem csak egy inspirálót beszélgettünk, hurrá, hanem tervekkel, szempontokkal, konkrét, gyakorlati feladatokkal távoztam, amiket szépen sorban leírva és lépésenként az életembe beépítve tényleg megtörténik a változás.
(Kulcsár-Vajda Enikő, 2 gyerek mellett vállalkozást indító anya)
