A Beszélő babakezek programmal úgy másfél éve ismerkedtem meg szinte sorsszerűen, és a mai napig hálás vagyok a találkozásért Zentai Katának, aki bevezetett a babajelbeszéd rejtelmeibe. Még nem beszélt az akkor egyéves kisfiam, de már nagyon intenzíven igyekezett minden módon kommunikálni a környezetével, és bizony láttam rajta, hogy őt legalább annyira frusztrálja az én gyakori értetlenségem, mint engem, hogy nem tudom, pontosan mit is szeretne közölni.
Elmaradt a hiszti, és bennem az elégtelenség-érzés
Amikor megtudtam, hogy Kata babajelbeszédet tanít, ami lehetővé teszi a szavak nélküli beszélgetést, nagyon izgatott lettem, amikor pedig megtudtam, mennyi pozitív tapasztalat van már itthon is ezzel a módszerrel, még inkább. A Washingtonban élő húgomtól azóta megtudtam, hogy vannak a világnak olyan részei, ahol ez a módszer teljesen természetes része a hétköznapoknak: náluk például a Montessori bölcsődében a még nem beszélő legkisebbekkel jelbeszéd segítségével kommunikálnak a gondozók!
Annyira szomjas voltam az új tapasztalatra, hogy nem győztem kivárni a következő tanfolyamot, így Kata magánórákat adott nekem, és én habzsoltam az új és új jeleket. Nem tudom elmondani azt az élményt, amikor a kisfiam először visszajelelt: „elég volt a hintázásból”! Azonnal ki tudtam őt venni a hintából, nem a saját elképzeléseimre támaszkodva („Hiszen imád hintázni!”) próbálkoztam tovább vele, mint egy kísérleti nyuszival, elmaradt a hiszti, és bennem az elégtelenségérzés, hogy minden igyekezetem ellenére valamit már megint nem jól csinálok.
Támogató csoport a Facebookon
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a módszert, már csak azért is, mert mostanra a tanfolyamot végzettek csoportba tömörültek a Facebookon, ahol egymást támogatjuk a tapasztalataink és sikereink megosztásával, és szabadon feltehetjük egymásnak a kérdéseinket, megoszthatjuk kételyeinket. Aki lehúzott pár évet otthon kisgyerekekkel, annak nem kell mondanom, mennyire megtartó tud lenni a hasonlóan gondolkodó, hasonló érdeklődésű nők közössége egy anyának.
Coachként, és az Anyacsavar alapítójaként én magam is azon munkálkodom az elmúlt két évben, hogy egy olyan virtuális női közösséget – és sok valódi támogató csoportot – hozzak létre, ahol tabumentesen lehet beszélni az anyaság napos és árnyas oldalairól egyaránt, a női szerepek összeegyeztetésének nehézségeiről és a nagyon egyéni és sokféle megoldástól, kiérlelt tapasztalatról, gyakorlatról, amellyel a kisgyerekes nők egymást tudják támogatni a saját útjuk megtalálásában. Erre ad most kiváló lehetőséget a HellóAnyu családbarát közösségi tér, ahol ingyenes és tematikus női beszélgető kört tartok Anyacsavar Klub néven minden hónapban.
Az egyik vesszőparipám az, hogy igenis felül lehet írni a gyerekkorunkban otthon látott női szerepmodelleket és példákat a családi munkameg(nem)osztásra, és ma már létezik önmegvalósítás kisgyerekes anyaként is, noha tuti receptek erre nincsenek, mindnyájan magunk keressük meg a számunkra legjobb megoldásokat. Ez az útkeresés azonban nem kell, hogy magányos legyen, a saját maguk elé célokat állító, anyaként is boldog életre vágyó, a gyerekeiknek más példákat mutatni akaró nők számára nyújtok egyéni és csoportos támogatást, és boldoggá, büszkévé tesznek az eddig elért eredmények, és a rengeteg pozitív visszajelzés.
Mivel az önmegvalósításhoz első sorban szabadidő kell, ezért készítettem egy ingyenesen letölthető e-bookot, amely abban nyújt segítséget, hogyan tehetünk szert kisgyerekek mellett is produktív saját időre.
