Miért szólnak be, amikor terhes vagyok?

Tetszett, megosztom másokkal is!

 – személyes kirohanás, vagy levél a nem terhes környezetemnek

A hatodik hónapban a hasam hétről hétre növekszik, érzékelhetően, és jól láthatóan. De köszönöm, jól vagyok: aktívan dolgozom, naponta új terveket kovácsolok, biciklivel közlekedem a városban, sportolok. Olvasom a híreket, véleményt formálok az eseményekről, ápolom a lázas gyereket, kíváncsi vagyok a barátaimra, reflektálok önmagamra, szeretek nevetni, néha elvágyódom, teljes életet élek.

Azonban amikor ismerősökkel futok össze, gyakran ledermeszt, hogy kb. köszönés helyett a következőkkel indítanak „Nőtt a pocak!”. „Neked is jó reggelt!” – gondolom magamban, és próbálok úgy csinálni, mint aki nem hallja a testére tett megjegyzést.

 

Puszta jó szándék?

„Nem is tudtam! Mikorra várod?” és amikor mondom, mikorra, az újabb standard kérdés: „És nem kettő véletlenül?”. Ők az intellektuális beszólók, akik ötletesen és frappánsan tesznek rám nyilvánosan megjegyzést. Puszta jó szándékból természetesen.

„Egyre dagadtabb vagy!” Na, ez kicsapja a biztosítékot, ezt MOST szeretném lekeverni. Megkérem, lehetne-e, hogy nem az én hasam a fő téma, mert engem zavarnak ezek a beszólások. Jaj, de ő nem úgy gondolta, ő csak az örömét (!) szerette volna kifejezni a hasam láttán, hiszen a gyerek az egy örömteli dolog, vagy nem?

 

Vagy egyszerű bunkóság?

Fejben tudom, hogy ezeket a beszólásokat nem rossz szándékból teszik, hanem valóban puszta spontán érdeklődés-megnyilvánulásokról van szó. És a téma adja magát, mindenkinek majd’ kiüti a szemét, ugye. De könyörgök, hogy van az, hogy amíg ezek az emberek soha, de soha nem szólnának be egy másik felnőtt embernek azért, mert előnytelenül öltözik, vagy szájszaga van, nekem gondolkodás nélkül és azonnal, mert babát várok. De vegyünk pozitív példát: azt sem tennék szóvá, hogy valakinek feltűnően szép műfogai vannak, vagy örömteli módon sikerült a ronda bőrhibáit elkendőznie. Mindeközben a várandós nők teste társasági téma, amiről a jelenlétemben, a fejem fölött beszélgetnek, vagy egyenesen tőlem is elvárják, hogy bájcsevegjek róla.

 

Esetleg kulturális/társadalmi elvárást tükröz?

Miért van az, hogy az a társas norma, hogy a másik emberhez, mint személyhez viszonyulok, mint gondolkodó-érző lényhez, a maga komplexitásában, az szőrén-szálán eltűnik, ha valaki egy terhes nővel találkozik. A terhes nő onnantól egyenlővé válik a gyereket hordozó testével, és az anyai identitás-szeletével a többiek szemében, és még tőle magától is elvárják, hogy saját magára így tekintsen.

 

Felkínált/leosztott szerep

Kétszer volt életemben hasonló élményem: először, amikor fiatal lány voltam, és hirtelen tiszteletben tartandó ember helyett izgalmas prédává váltam a krokodil-tekintetű férfiak között. Nem hozzám, emberhez beszéltek, hanem hozzám, lehetséges lefektethető nőhöz, és ugyanúgy elcsodálkoztak azon, ha ezt a nekem felkínált szerepet szűknek éreztem, vagy nem kértem belőle: nem nevettem a hülye vicceken, nem vettem fel a szexista „bókokat”, nem tekintettem én is saját magamra az ő szexuális tárgyukként.

A másik hasonló élményem az volt, amikor gyerekként a jelenlétemben beszélgettek a felnőttek rólam. Mindig borzasztóan kínosan éreztem magam, még akkor is, ha dicsértek, vagy viccesnek gondolt történeteket meséltek rólam. Miért nem hozzám beszél, ha egyszer ott vagyok? Ha hozzám szól, miért kérdez olyasmiket, amit egy felnőttől sosem kérdezne? Ha már rólam beszélgetnek, miért nem várják ki, amíg egyszer nem vagyok jelen? Miért ér hozzám (paskolja meg a karom, nyom barackot a fejemre)?

 

Ha tényleg jó szándékú vagy…

Tisztelettel kérhetem-e, hogy az anyaságra való testi-lelki felkészülést támogassa meg mindenki azzal, hogy nem tesz megjegyzést rám, és nem tesz fel indiszkrét kérdéseket. Most éppen nem szeretném megérteni ezt, empatizálni ezzel, és gyógypedagógiai eszközökkel kezelni. Most azt szeretném kérni, hogy egy kicsit Ti legyetek tekintettel rám. Előre is, és tényleg komolyan köszönöm!

 

Ami jól esik és nem határsértő

Nem közönyre van szükségem. Nem arról van szó, hogy nem lehet hozzám szólni. Nekem is jól esik az odafordulás… tisztelettel. Egy kedves mosollyal szavak nélkül is tudatod velem az utcán szembe jőve, hogy a terhességet, és a babám érkezését örömteli dolognak gondolod, akárcsak én.

Ha megkérdezed, hogy vagyok, tudni fogom, hogy érdeklődsz irántunk, és hidd el, annyit fogok megosztani, amennyit szeretnék a magánügyeimről. Felnőtt emberként el tudom dönteni, hogy a helyzet és a kérdezővel való személyes kapcsolatom függvényében, miről esik jól beszélni. És előre is köszönöm az osztatlan figyelmedet, az ítélkezés nélküli meghallgatást. Nagyon sokat segít az anyává válás sorsfordító változásában, és hálás vagyok minden támogatásért ebben a folyamatban.

 

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Napló, Testi-Lelki | Címke: , , | Hozzászólás most!

Anyaság és szex Anyacsavar Klub

Tetszett, megosztom másokkal is!
  • Megváltozott a viszonyod a testedhez a szülés után?
  • Más a viszonyod a szexualitáshoz anyaként?
  • Mi az, ami meglepetésként ért, amiről senki nem beszélt?
  • Mi segít visszatalálni a jó szexhez?
  • Hogyan teremted meg a helyét és idejét?
  • Mik a legfeszítőbb elakadások, és vajon van-e ezekre is megoldás?
  • Másoknak is nehéz, vagy csak én vagyok ufó?
  • Mások hogy csinálják?
  • Én hogy csináljam?

Beszéljünk tabumentes bizalomteli légkörben arról, kinek hogyan változott a szexualitáshoz való viszonya a szüléssel, anyává válással. Beszéljünk a kihívásokról, a választás szabadságáról, a bejárt utakról, megküzdési stratégiákról, felszabadító belső engedélyekről. A bevált jó gyakorlatokról, a követendő példákról!

Mondd el Te is, hogy csinálod!

Érdekel, mások hogy csinálják? Hallgasd meg más kisgyerekes nők tapasztalatait!

Hozd el a barátnődet, gyerekedet, gondolataidat, érzéseidet, tapasztalataidat! Várunk szeretettel!

Moderátor: Paizs Dóra megoldásközpontú coach, az Anyacsavar alapítója

Meghívott vendég: Mester Dóra Djamila szexuális nevelő, coach, tréner, aktivista , a Nő, anya, szerető című könyv szerzője, a csakatestemenát bloggere, az Ars Erotica Alapítvány létrehozója

 

Mikor?                        november 17. 16.30-18.30

Hol?                            HellóAnyu

Mennyibe kerül?         A beszélgetés ingyenes, és érvényes Anyacsavar On-line klubtagsággal látogatható.

Regisztráció: A beszélgetésen maximum 20 fő vehet részt, ezért a részvétel regisztrációhoz kötött: a klub Facebook eseményénél kell bejelölnöd, ha biztosan jössz, így tudjuk követni, hány főnél tartunk.

Várunk Téged is szeretettel!

Itt tudsz csatlakozni Te is az Anyacsavar On-line Klubhoz!

 

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Aktuális, Mamabarát, Testi-Lelki, Új családi szokások | Címke: , | Hozzászólás most!

Az idei nyár tanulságai

Tetszett, megosztom másokkal is!

Már-már fekete öves családi nyaralástervezőnek érzem magam az elmúlt öt év kisgyerekes nyaralásainak tapasztalataival, mégis minden nyár hoz meglepetéseket, új tanulságokat. Íme az idei nyár tanulságai a kétévessel és az ötévessel.

“És tényleg évről-évre könnyebb…”

 

Az első, és legfontosabb tanulság, hogy:

A bevált gyakorlatokat évről-évre újra kell tesztelni.

 

Ami tavaly bevált, és amiről úgy gondoltam, nyilván idén is működik majd – sőt, egyre jobban működik – annak a feléről kiderült, hogy idén nem, vagy teljesen másképpen működik. Cserébe egy csomó minden, ami tavaly még gázos volt, idén zökkenőmentesen alakult.

 

Amik korábban – és idén is – jól működtek:

 

  • Én-idő a felnőtteknek

 

Azaz lehetőleg minden áldott nap 2 óra egyedül, és saját ritmusban eltöltött idő bármivel, ami éppen jól esik. Mivel idén mindkét fiam ödipális fázisban van, és gyakorlatilag non-stop csak velem szeretne lenni, a zavartalan én-időhöz nekem muszáj elmennem otthonról. Hogy mire volt elég két óra? Ilyenkor tudtam kedvenc zenéket hallgatni a kocsiban, hosszan (!) beszélgetni telefonon, ülve meginni egy kávét, naplót írni, valamilyen kreatív, önjutalmazó munkát végezni, sőt egyszer még szétnéztem egy ruha-árleszállításon is. A férjemnek én-idő gyanánt idén a rendszeres délutáni szunyókálás és az esti futás jött be.

 

  • Nekünk a Balaton a riviéra

 

Amikor nem Budapesten voltunk, akkor szinte kizárólag abban a balatoni nyaralóban voltunk, amit még a nagyszüleim építettek, és most már mi gondozunk és élvezünk évről-évre. Nem utaztunk ezen kívül sehová, mint a gyerekek előtt mindig. A gyerekek odavoltak a kertért, a vadon termő saját szőlőért, a tavaly csináltatott óriási homokozóért, a tóért, és a kétgyerekes életünk impulzusáradata mellett ennél többre mi sem vágytunk. Annak pedig külön örültem, hogy a kánikulában kocsiban aszalódást feleslegesen nem erőltettük.

 

Ami tavaly bejött, idén sajnos nem

 

  • Nyaralás nagyszülőkkel

 

Tavaly az anyukámmal és a gyerekekkel közösen eltöltött hét nekem is adott igazi pihenős pillanatokat, amikor megéltem, hogy valaki végre rólam gondoskodik. Mennyei volt! Ehhez idén is nagy reményeket fűztem, de az említett ödipális ragaszkodás miatt az egyébként imádott nagyszülőkkel sokszor szóba sem akartak állni a gyerekek, ha én is ott voltam. A közös nyaraláson hajnaltól késő estig mindenhez csak én voltam jó, amitől én kikészültem, a nagymama megbántódott. Igazi vesztes-vesztes helyzet 🙁

Ami tavaly még nem ment, de idén már igen

 

  • Nyári ovis tábor

 

Ami elképzelhetetlen lett volna a négyévessel, nevezetesen, hogy számára új helyszíneken egy csomó vadidegen gyerekkel – hétről-hétre változó összetételben jól érezze magát, idén kisebb zökkenőkkel már jól tudott működni. A kulcs sikerfaktorok között tartom számon, hogy:

  • ügyeltem arra, hogy mindegyik táborban legyen ismerős felnőtt és ismerős gyerekek,
  • hogy úgy intéztem, hogy minden reggel én vihessem a kisfiamat a táborba, és ezek ráérős, beszélgetős közös idők voltak,
  • és szinte minden héten ellógtunk 1-1 napot, amiket ajándékként élt meg, és nagyon is számon tartott.

 

  • Nyaralás kettesben

 

Mármint a férjemmel! 4 teljes napon át csak azt csináltuk, amihez éppen kedvünk volt hála a szupertámogató nagyszülőknek, első sorban is anyukámnak, akik addig otthon kényeztették a kicsiket. Úsztunk a Balatonban, belegyalogoltunk az aranyhídba, stégen olvastunk, vendégül láttuk a barátainkat, okos sorozatokat néztünk, és akkor beszélgettünk, amikor akartunk, nem akkor, amikor végre lehetett. Nagyon jól esett, és gyorsan elrepült…

 

Amire odafigyeltünk:

  • A kettesben nyaralást a gyerekek 30 napos nyári vakációjának a közepére tettük, hogy a gyerekek előtte és utána is töltekezhessenek belőlünk.
  • Nem zsúfoltuk tele ezt a 4 napot programmal, élveztük, hogy csak úgy történnek a dolgok.

 

  • Egyedül a gyerekekkel

 

Idén is két napot egyedül voltam a gyerekekkel, mint tavaly. De amíg a tavalyit két hétig hevertem ki, idén teljesen simán ment az egész. Hogy mi kellett ehhez? Például az, hogy a kétéves és az ötéves már örömmel játszik együtt, és képes az igényeit és ritmusát olyan dolgokban összehangolni, mint egy közös fürdés a Balatonban, egy közös séta kismotorral és biciklivel, vagy a közös meseolvasás élvezete. Micsoda könnyebbség!

 

  • Gyerekek közös szobába szoktatása

 

Sok fáradtságot és stresszt spóroltunk meg azzal is, hogy az évindító terveinknek megfelelően a nyaralás első napján vettünk egy nagy levegőt, meg az ikeában egy új gyerekágyat, és elkezdtük a gyerekeket közös szobába szoktatni, amivel visszanyertük a közös felnőtt estéinket, az oldalba rúgás-mentes alvásokat, és bónusznak egy olyan napról-napra erősödő testvérkapcsolatot a két gyerekünk között, amiért minden nap hálás vagyok. Nagyon megható, amikor éjjel felriadok arra, hogy a kicsi felsír álmában, majd azonnal azt hallom, hogy a nagyobbik nyugtatgatja „Nincsen semmi baj”, majd mindketten álomba szenderülnek. Ide is eljutottunk, el sem hiszem!

 

  • Nulla program

 

Tavaly a nem rég járni megtanult 15 hónapos sarkában szaladgálva úgy próbáltunk a négyéves kedvében járni, hogy minden áldott napra változatos programokkal készültünk. Állandó vendégjárás és egy strandtáskányi új játék és mesekönyv kellett ahhoz, hogy a kényes családi dinamikát egyensúlyban tudjuk tartani, és minden gyerek azt érezze, kap elegendő figyelmet. Idén egyszerűen jó volt együtt. Nem hiányzott senki és semmi ahhoz, hogy jól érezzük magunkat mindnyájan. Töltekeztünk a laza, tervezetlen napokból, a közös fürdésekből, sétákból és nagy olvasásokból. Mindenkinek mindenkivel voltak nagyon jó közös pillanatai, és elérkeztünk egy mérföldkőhöz: idén először megfordult az arány, és több volt a feltöltő és örömteli, mint a stresszes, vagy fárasztó közösen töltött idő.

 

Vajon mit hoz a következő év?

 

A tavalyi nyári tervekről, a legfontosabb tanulságokról, és a legnagyobb flashekről is olvashatsz a blogon.

Ha a közösség és a programok is érdekelnek, hírlevélre itt tudsz feliratkozni.

 

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Mamabarát, Napló, Testi-Lelki, Új családi szokások | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Segített az árazásom újragondolásában

Tetszett, megosztom másokkal is!

“Tudtam, hogy nehéz időszak előtt állok a vállalkozásomban, és azért jöttem, hogy támogatást kapjak, fejlődjek és a közösség ereje is segítsen abban, hogy kitartsak.

Sokszor teljesen másképpen segített a csoport, mint amire számítottam. Segített, hogy megtaláljam a fókuszt, ezenkívül inspiráló és örömteli volt a többi vállalkozó anyukával együtt gondolkozni, tervezni.

Nehezen fogadok el kritikát, véleményt és nehezen szervezek ki bármit is, nagyon maximalista vagyok, ezért nekem a sok együttműködés és ötlet nagy lökést adott. Pár dolgot segített elengedni, és fejlesztették a rugalmasságomat az itt kapott coaching kérdések és a közösség.

Az egyik legfontosabb segítség az a kérdéssor volt, ami segített az árazásom újragondolásában, és hogy felismertem, hogy a pihenésnek és feltöltődésnek is elég teret kell hagyni a feladatok mellett.”

(Somfay Alexandra, bábpedagógus, a Mentasárkány alapítója az Önmegvalósítás Anyacsavar csoportról)

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Az Anyacsavar csoportról, Referenciák | Címke: , | Hozzászólás most!

Nem harap a spenót – gyermeknevelés francia módra

Tetszett, megosztom másokkal is!

A Nem harap a spenót – gyereknevelés francia módra a top 5 gyereknevelési könyv egyike, amit személy szerint ajánlok, és úgy gondolom, bárcsak hamarabb olvastam volna. Arról ír, hogyan nevelik a franciák a gyerekeiket kicsit lazábban, kevesebb bűntudattal, több odafigyeléssel önmagukra, és több bizalommal a gyerekekben.

Mármint az első gyerekük esetében is. Mert a második gyerekemnél már én is szinte mindent úgy csináltam a legelejétől kezdve, ahogyan a könyv írja – azaz a saját mércém szerint tökéletlenül, viszont lelkileg belelazulva – egész egyszerűen azért, mert nem volt más lehetőségem a majd’ hároméves nagyobbik mellett.

 

Mondom pontokba gyűjtve, mik a kedvenceim a könyv aranyat érő tanácsai közül:

 

 

  • Valódi munka-magánélet egyensúly.

A munka-magánélet egyensúly a mi kultúránkban csupán zsonglőrködést jelent a munka, a gyerekek, a háztartás, a mindenki (más) jólléte és legjobb esetben a saját jóllétünk között. Beleszakadunk, hogy minden beleférjen, és bűntudatunk van, ha nem MINDEN tökéletes. Mintha mindenkiért és mindenért mi, anyánk lennénk felelősök. A franciáknál az egyensúly azt jelenti, hogy nem engedik, hogy az életük bármely területe – beleértve az anyaságot is – elborítsa a többit.

 

  • Egyensúly a kapcsolatokban.

A francia kultúra nem támogatja, pláne nem jutalmazza a mártír anyákat. Sőt nagyon is egészségtelennek és túlzónak tartják, ha valaki feláldozza a házasságát és a szexuális életét a gyerekeiért.

Fordítom magyarra: a heti 1-2 (vagy több) kimenő a pároddal, vagy ha egyedül neveled a gyereked, akkor a leendő párod keresésével töltött idő kb. kötelező. Természetes, magától értetődő. Neked is, aki betervezed a hetedbe. És a gyerekeidnek is, akik kicsi koruktól ezt látják, és ezt tartják természetesnek.

 

 

  • Családi optimumra törekvés.

A családba beleszülető gyerekek alkalmazkodnak a családhoz, és nem az egész család ugrálja körül az újszülöttet.

Megtanulják a családi szokásokat, a napi ritmust, a többi családtag igényeit. Megkóstolják a családi ebédet és vacsorát, így nagyon hamar megismerkednek sok és sokféle ízzel és étellel. Ugyanazt eszik, mint a többiek, ami azt is jelenti, hogy az anya (vagy apa) egyfélét főz. Nincs cirkusz, hogy Pistike kizárólag háromféle ipari szemetet hajlandó enni, amit neki külön el kell készíteni minden áldott alkalommal. És a sort még hosszan folytathatnánk…

 

  • Határszabás

Vannak szabályok, amikre nagy türelemmel, és következetességgel pici koruktól kezdve megtanítják a gyerekeket. Ezek a családi zökkenőmentes együttélést szolgálják, és ezeknek hála nem kell percenként fegyelmezni a gyerekeket, és nincs ezekből állandó, napi szintű feszkó. (A határszabás egyébként hatékony eszköze a Kapcsolódó nevelés módszertanának is. Erről bővebben itt olvashatsz!)

Például a gyerekeket fektetését szigorúan veszik, mert a napi 1-2 óra „felnőttidőt” alapvető emberi szükségletnek tekintik. Ez az önmagukkal, saját ritmusban töltött napi pár óra a lelki integritás egyben tartásának alapja. Ők ösztönösen tudják és a napi gyakorlatban művelik azt, amivel mi a saját tökéletlenségünk miatti bűntudatunkat szoktuk csillapítani, hogy „ha anya jól van, mindenki jól van.”

 

  • Megtanítják a gyerekeket késleltetni.

Azaz várni. Már egészen pici koruktól. Konkrétan NEM ugranak az első felsírásra, várnak 20-30 másodpercet, és csak akkor sietnek a babák segítségére, ha a sírás nem csillapodik, azaz a felnőtt közbeavatkozására valóban szükség van. Az esetek egy részében azonban kiderül, hogy nincs másokra szükség, a probléma magától megoldódott – kijött a büfi, megtalálta a kis takaróját, elaludt…stb. A gyerekeknek pedig szép lassan kialakul egy tudása arról, hogy a kényelmetlen helyzeteket ki lehet bírni és meg fognak oldódni. Ha pedig ezt megtanulja, elkezd bízni ebben, és már nem is sír ilyenkor ellentétben azokkal a babákkal, akik azt tanulják meg, hogy ha bármi bajuk van, egy másik ember kell a megoldáshoz. Akit aztán dühösen követelnek később is, 2-3-4-5 évesen is, minden új, nehéz, kényelmetlen helyzetben.

 

  • A gyereket békén kell hagyni.

Mármint nyilván biztonságos környezetben, de hagyni kell őt a saját ritmusában, önállóan felfedezni a világot, szöszmötölni, kipróbálni a különböző mozgásokat, anyagokat, ízeket egészen pici korától. Felesleges elárasztani őket ingerekkel, előemészteni számukra a világ megtapasztalását. Nekik ugyanúgy örömet és a kompetenciaérzésük növekedését adja, ha egyedül elsajátítják hogyan kell fogni a kanalat, ha megtapasztalja a saját ritmusában, hogyan boldogul egyedül a cipőfelhúzással, még ha ez számunkra esetleg őrjítően lassú tíz percig tart is. Ez szintén növeli a gyerekek kompetencia-érzését, önbizalmát, azt a tapasztalatát, hogy bármilyen problémát meg tudnak oldani egyedül. És milyen jól jön ez később is az összes új helyzetben, közösségekben, munkahelyeken.

 

Még sok apró trükk van a könyvben, amik közül lehet és érdemes is szemezgetni. De ami a legfontosabb a könyvben, az azt hiszem, az a szemléletmód, ami a kultúrák közötti különbségből fakadóan annyi engedélyt ad az anyáknak egy örömtelibb, bűntudat-mentesebb anyaszerepre, amennyit a legtöbb magyar anya a büdös életben nem kap meg a környezete legtámogatóbb tagjaitól sem.

 

Meríts erőt belőle Te is!  🙂

 

 

 

 

 

 

 

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Gyereknevelés, Mamabarát, Testi-Lelki, Új családi szokások | Címke: , , | Hozzászólás most!

10 +1 jó tanács évközepi újratervezéshez

Tetszett, megosztom másokkal is!

Idén is tartottam Évközepi újratervező workshopot a fantasztikus Sütit akarok! kávézóban, ahol csupa kisgyerekes anya szánt magára egy önreflexiós délelőttöt és vizsgálta meg, hogyan alakultak az év első hat hónapjában a januárban kitűzött céljaik. Mi valósult meg, és a sikereknek mi volt a titka, mi maradt el, vagy módosult, és mik a legfontosabb tanulságok.

10 +1 jó tanács évközepi újratervezéshez

 

1) Ha úgy érzed, semmi fontosra nem jut időd: a CÉLÁLLÍTÁS a legjobb edző.

Az önmagunknak megfogalmazott napi, heti, havi és éves célok segítenek a kisgyerekes feladat-cunamiban a figyelmünket az apró-cseprő lényegtelen hétköznapi dolgoktól a számunkra igazán fontos értékekre fókuszálni, azokért 1-1 lépést tenni.

 

 

2) Ha elérhetetlenül távolinak tűnik a vágyott cél: SZELETELD FEL részcélokra.

Amikor kész diadal, ha 10 percet ki tudsz magadnak szakítani valamire, akkor érdemes a hosszú távú célokat kisebb projektekre, és heti célokra, napi apró lépésekre bontani. Így „lassú víz partot mos” kitartó munkával az év végére akkor is sikerül szabad szemmel jól látható eredményeket elérni, ha napi szinten úgy érezzük is, hogy csak alig-alig volt alkalmunk a célunkért bármit is tenni. Sok kicsi sokra megy.

 

 

3) Ha úgy érzed, teljesen egyedül vagy: tudatosítsd, hogy a lehetséges SEGÍTŐK NEM GONDOLATOLVASÓK!

A céljaink elérésére dedikált én-idők kellenek. Ha sikerül a céljaink mellé állítani a családtagokat, könnyebben meg tudjuk nyerni őket rendszeres segítségre, így kevésbé frusztrálóan esetleges, hogy 1-1 héten mennyi lehetőségünk van tenni a vágyott céljainkért. „Kommunikálnom kell a megfelelő embereknek, hogy mit szeretnék, ahelyett, hogy magamban forronganék.”

 

 

4) Ha teljesen kimerültél: a CÉLOK VANNAK ÉRTÜNK és nem fordítva.

Fontos, hogy adjunk önmagunknak engedélyt változtatni, újratervezni, és ne bántsuk önmagunkat azért, mert nem az íróasztalnál papíron megtervezett terveink szerint haladunk az év során. A célokat végül is azért tűzzük ki, hogy jobb, örömtelibb életet éljünk. Ha azonban a célok eléréséhez vezető út boldogtalanság és elégedetlenség forrása, akkor megette a fene az egészet.

 

 

5) Ha úgy érzed, túl sokat vállaltál: SZABAD ÚJRATERVEZNI!

A tökéletességre törekvés könnyen a saját céljaink tárgyává tud tenni. Ha azt vesszük észre, hogy már nem okoz örömet a céljainkért munkálkodás, ha izzadság szagú, és fogösszeszorítóssá, örömtelenné válnak a hétköznapok, akkor ideje belül átkattintani a programot, és a tanulságok levonása mellett elengedni az eredeti forgatókönyvet.

 

 

6) Ha nyögvenyelősen haladsz, ne feledd, az IDŐGAZDÁLKODÁS = ENERGIAGAZDÁLKODÁS.

Sokszor a céljaim elérésének a legfontosabb kulcsa, hogy lelkileg egyben legyek. Ha önmagamra több időt fordítok, vagy sok olyan dolgot csinálok nap mint nap, amit szeretek, az annyi energiát ad, hogy jóval hatékonyabban haladok a többi célommal, még ha kevesebb időt is szánok rájuk.

 

7) Izomból teljesítés helyett fontosabb a KITARTÓ TÖREKVÉS.

A mi kultúránkban divat minden célhoz határidőt, konkrét mérőszámokat rendelni, amiket nem tökéletesen teljesítve aztán méltán vagyunk folyamatosan frusztráltak. Ha azonban meghatározott mennyiségek helyett arra figyelünk, hogy valamit minden héten tegyünk a célunkért, a vállalás jobban tartható betegség, vagy más nem várt fennforgás esetén is.

 

 

8) Ha nem látod, hogy fog beleférni, pánik helyett legyen B TERVED.

Sokszor segít a közelgő határidő nyomasztó, vagy egyenesen blokkoló fenyegetése ellen, ha van a tökéletes megvalósulás mellett B (vagy akár C, D…stb.) tervünk is. Ha nem tud megvalósulni az ideális, akkor valósuljon meg az optimális, vagy a minimális. Legrosszabb esetben pedig az elengedés a lelki integritásunk megőrzése érdekében.

 

9) Mielőtt túlterveznéd a következő hónapokat, HAGYJ IDŐT a spontaneitásnak!

Érdemes olyan időszakokat is beletervezni a napokba, hetekbe, hónapokba és az évbe, amikor nincsen semmi konkrét teljesítendő célunk. Ezek az üres járatok lehetőséget adnak a spontán beérkező új dolgoknak (kapcsolatoknak, munkáknak, lelki odafordulást igénylő kríziseknek, változásoknak, új lehetőségeknek, inspiráló céloknak), amiket előre még csak nem is sejtettünk januárban, az év megtervezésekor.

 

 

10) Ha túltoltad, tedd fel a kérdést újra: MI IGAZÁN FONTOS NEKEM?

Ha már egyszer túlvállaltuk magunkat, és arra kényszerülünk, hogy ezzel a hétköznapokban szembesüljünk, nem ciki év közben sem újra priorizálni, és nemet mondani (kapcsolatokra, programokra, feladatokra) annak érdekében, hogy a valóban fontos kapcsolatokban, programokon és feladatokban igazán jelen tudjunk lenni testben és lélekben ahelyett, hogy a múltbeli tökéletlenségeken bosszankodnánk, és a jövőn szoronganánk.

 

+1) Ha úgy érzed, kész csőd vagy, ELEMEZD AZ EREDMÉNYEKET !

A tervekre való rendszeres visszatekintésnek olyan nem várt hozadékai is lehetnek, hogy kiderül, a kaotikusnak tűnő hétköznapok is hoznak izgalmas és értékes eredményeket. Sokszor olyanokat, amiket nem is terveztünk be eredetileg. Az eredményeink számba vétele pedig rengeteg erőt ad a folytatáshoz.

 

 

Szeretnél egy támogató közösséget magad köré, akikkel közösen dolgozhatsz magadon?

Várunk Téged is az Anyacsavar On-line Klubban!

 

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Mamabarát, Napló, Testi-Lelki | Címke: | Hozzászólás most!

Gyerekcipőt a gyerekcipőboltból – de melyikből?

Tetszett, megosztom másokkal is!

 

Saját jó tapasztalat megosztása következik! 🙂

Mi az, hogy taktilis szuperérzékenység?

A környezetemben sok anyának ismerős, mert viszonylag gyakori jelenség, amikor a gyerekek különösen érzékenyek a testüket érő külső ingerekre. Ők azok a taktilisan szuperérzékeny gyerekek, akiknek kell vágni minden címkét a ruhájukból, nem viselik el a gombot, gallért, utálják a farmert, a kötött pulcsit, szövetkabátot, – vagy bármit, amitől a mi szemünkben kicsit is csinosabban néznének ki. Sokszor nem tolerálják a zoknit, harisnyanadrágot, sapkát, kesztyűt, sálat. Mert nekik szúrós, túl meleg, vagy másképpen kényelmetlen.

 

Nem hiszti, bár nagyon annak tűnik

Tisztelettel jelentem, nekem is van egy ilyen gyerekem, és eltartott egy darabig, mire rájöttünk, hogy nem „hisztizik”, hanem ő tényleg másképpen érzékeli a legtöbb környezeti ingert, mint mi. Sosem felejtem el például, hogy féléves kora körül nagyon nehezen aludt el, mi pedig ringattuk, énekeltünk neki hónapokig, míg egyszer rájöttünk, hogy azért alszik el nehezen, és sír fel sokszor éjszaka, mert a hálózsákkal (!) van baja, pontosabban azzal, hogy befedi a lábát. Beszereztünk egy olyan hálózsákot, amiből kilóg a lába, és nyugodtan alussza át az éjszakákat. Mezítláb. És bizony télen is, amit nekem nézni is rossz, pedig ő nem fázik, egyszerűen teljesen más a hőháztartása és a bőrérzékelése, mint nekünk.

 

Rémálom a cipőboltban?

Mára megszoktuk, hogy ő legszívesebben mezítláb van, és szíve szerint így mászkálna egész évben. Na jó, esetleg egy bebújós gumipapucsban. Ezt viszont én nem szeretném.

A cipővásárlás egy rémálom tud lenni, mert sokszor nem az a kérdés, melyik cipőt választja, hanem az a kihívás, hogy ő egyáltalán nem szeretne semmilyen cipőt. Én azonban szeretném, ha szeretne egyet. Méghozzá olyat, amilyet az ortopéd ajánlott: hajlékony talpút, 100% bőrt, piciknél még szandálnál is fedett orrút, és olyat, amelyik tartja a bokáját. Egyszóval nem háromszáz forintos kínai gumipapucsot. Na, innen szép nyerni!

 

Ki/mi segít ilyenkor?

Ha Te is hasonló cipőben jársz, föltétlenül és meleg szívvel ajánlom a Siesta cipőboltot, ahol a profi és kedves eladóknak a szeme sem rebben, ha fél órába telik két pár cipőt felpróbáltatni a csemetére, és így neked sem kell rossz szülőnek érezned magad, aki „elkényezteti azt a büdös kölyköt, hát hová halad ez a világ, a mi időnkben bezzeg… stb.”

A hozzáálláson kívül a tér is hívogató: az üzletvezető tapasztalat motorosként hatalmas, állatokat formázó babzsákokat és plüssöket helyezett el a bolt minden pontján, így ezeken hemperegve lehet a gyerkőcöknek barátkozni a cipőhordás elméletével és gyakorlatával.

 

Online is rendelhető

Az már csak hab a tortán, hogy ha a cipő tényleg beválik, és a gyermek még másnap is hajlandó hordani, egy újabb párért – cserének, az oviba…stb. – nem kell személyesen elzarándokolni az üzletbe, hanem a webshopban két kattintással meg lehet rendelni.

Na, ez egy igazán gyerek- és mamabarát megoldás. Gyors, profi, mosolygós!

 

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Mamabarát | Címke: , , | Hozzászólás most!

Van élet a multi világán és a játszótéren túl!

Tetszett, megosztom másokkal is!

„Van élet a multi világán és a játszótéren túl! Ezt az ‘aha’ élményt az Önmegvalósítás Anyacsavar csoportnak és Dórinak köszönhetem. Rádöbbentettek, hogy képzést, társaságot és barátokat nem csak egy multinál lehet megtalálni, hanem vállalkozóként is. Sőt! Itt megkaptam azt a támogató közeget, ami a vállalkozásom elindításához nélkülözhetetlen. Nagyon jó érzés tudni, hogy a csoport tagjaihoz bármikor fordulhatok, ha valamiben elakadok vagy kérdésem van.”

Pintye Tímea, kétgyerekes anya, kezdő vállalkozó

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Az Anyacsavar csoportról, Referenciák | Címke: , , | Hozzászólás most!

A megbízásaim 200 %-kal gyarapodtak

Tetszett, megosztom másokkal is!

“Azzal a céllal és reménnyel vágtam bele az Önmegvalósítás Anyacsavar csoportba, hogy a tervezett vállalkozásomhoz kapok inspirációt. Kezdetben inkább csak a vágyak szintjén “tervezgettem”, de lépéseket nemigen tettem érte. Valahogy elérhetetlennek tűnt az egész, vártam az optimális élethelyzetre, vagy magam sem tudom, mire. Nem is sejtettem, hogy az életem több területen is 180 fokos fordulatot vesz.
Az első találkozón – látva a többiek elszántságát és máris konkrét és határozott terveit – kicsit kívülállónak éreztem magam. Furdalt a lelkiismeret, hogy Dorka sokkal többet tesz bele ebbe a munkába, mint én magam. Nehéz szívvel mentem a következő találkozóra, de végül erőt vettem magamon, és megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni. Szépen dolgoztak bennem az ott kapott benyomások, konkrét ötletek, és hamarosan azon kaptam magam, hogy valahogy beindult, a megálmodott tevékenységem elkezdte felépíteni önmagát, én pedig hagytam, hogy megtörténjen. A megbízásaim néhány hét alatt 200 %-kal gyarapodtak, az önbizalmam és kompetenciaérzésem szépen növekedett.

 

Ami azonban számomra a legmeglepőbb volt, az a mindennapi élet szintjén is elindult határozott átalakulás, fejlődés. Sokkal hatékonyabb lettem otthon a háztartás-szervezéssel, a gyerekek logisztikájával, és a családon belüli kommunikációt is hatékonyabban tudom segíteni. A teherbírásom és a stressztűrő képességem látványosan javult. Könnyebben figyelek másokra, empatikusabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, tele tetterővel, tettvággyal az élet minden területén és a vállalkozásommal kapcsolatban is.

 

Az Anyacsavar csoportokat szeretettel ajánlom mindenkinek, aki inspirációra vágyik, aki elakadt vagy nem talál vissza az útjára, annak, akinek önértékelési gondjai vannak, és annak is, akinek csak egy kis pöccintésre van szüksége a továbblépéshez. Mindenkinek, aki nem fél a pozitív változásoktól, vagy éppen aggódik, hogy kibillen a biztonságosnak vélt egyensúlyából.

Kedves Dorka, köszönök mindent!”

Tokodi Veronika, négygyerekes anya, kezdő vállalkozó

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Az Anyacsavar csoportról, Referenciák, Új családi szokások, Vissza a munka világába | Címke: , , | Hozzászólás most!

Önmegvalósítás újratöltve

Tetszett, megosztom másokkal is!

Sokan vitatják, hogy lehet kisgyerekes szülőként is önmegvalósítani. Se szeri se száma azoknak a cikkeknek, amelyek azt erősítik bennünk, hogy a család és a karrier, a szülővé válás és az alkotó önmegvalósítás összeegyeztethetetlen egymással. Sőt, aki az ellenkezőjét állítja, hazudik… Pedig vannak jó példák, egyedi megoldások, erőt adó jó gyakorlatok. Nem ajándékba, hanem sok tudatos önmunka és erőfeszítés árán. Érdekel, mások hogy csinálják?

 

Karrier vagy család? Karrier ÉS család!

Magyarországon kulturálisan beágyazott ez utóbbi meggyőződés, és többedik női generáció nő fel, akinek azt sulykolják, hogy bár lehet valaki jó anya, vagy jó szakember, de ezek közül legfeljebb egyet választhat. És ha már egyet választ, az inkább legyen az anyaság. Ha pedig sikeres vagy a karrieredben, elkötelezett a munkádban, az mások szemében egyet jelent azzal, hogy anyaként elégtelen vagy. Férfiak és nők szemében egyaránt.

Apa-e vagy?

A férfiaknál ez fel sem merül. Vagyis másképpen merül fel: feléjük az a kimondott, vagy kimondatlan elvárás, hogy legyenek sikeresek a munkájukban, és talicskázzanak haza ennek megfelelően egyre több és több pénzt. Ha emellett (ehelyett) szeretnének jó apák is lenni, és ennek időt és energiát szentelni – akár a munka rovására is -, akkor kapják a beszólásokat, az értetlenséget, megbélyegzést és a kiközösítést. Nőktől és férfiaktól egyaránt.

 

Tuti receptek helyett egyedi megoldások

Én viszont hiszek benne, hogy a szülői szerepeket az alkotó, önmegvalósító élettel össze lehet egyeztetni. Személy szerint egyszerűen nem akarok beletörődni abba, hogy valamelyik számomra fontos dolgot – a szülőséget, vagy az önmegvalósítást – fel kelljen áldoznom. Ezért az Anyacsavar alapítójaként tudatosan kutatok jó gyakorlatok után. Az egyik misszióm éppen az, hogy sok jó példát mutassak arra, hogyan lehet összeegyeztetni ezeket az én-szeleteket, feladatokat, felelősségeket egymással, és inspiráljak még több kisgyerekes nőt és férfit arra, hogy keresse meg erre a saját jó megoldását, ne adja fel semelyik fontos célját.

 

Tabumentes tapasztalatmegosztás

A Future Work Festival kerekasztal beszélgetésére olyanokat hívtam, akik éppen erre élő példák. Velük beszélgetünk a megküzdési stratégiákról, egyedi, tudatosan keresett, és sok munkával önmagukra szabott megoldásokról.

Kíváncsi vagy, kik lesznek a vendégeim?

Zvolenszky Zsófia, filozófus, aki nemzetközi tudományos karriert épít töretlenül a kislánya születése után is.

Érdekel, hogy tud elmélyülten dolgozni, külföldi konferenciákra járni családanyaként?

 

Békéssy Olga PR szakember, aki húsz év televíziós tapasztalat birtokában váltott önálló vállalkozásra két kisgyerek mellett, hogy rugalmas körülmények között dolgozhasson a szakmájában családanyaként.

Érdekel, hogyan zsonglőrködik az idővel?

 

Halmos Gábor pszichológus, háromgyerekes apa, aki szervezetfejlesztői karrierjét teszi mérlegre az apai szereppel. Az apai önismereti útjáról, saját dilemmáiról és megoldásairól blogot is vezet, férficsoportokat tart.

Érdekelnek a tapasztalatai?

 

Felismerések, kínzó dilemmák, jó és rossz döntések, és tanulságok

Sok saját példán keresztül arról is fogunk beszélgeti, hogy a szülővé válással hogyan változik az, hogy az öndefiníció szempontjából mi a fontos egy nőnek és egy férfinak. Felismerésekről, kínzó dilemmákról, jó és rossz döntésekről, és tanulságokról a saját egyéni útjainkon.

 

Például arról, hogy mibe fektetek időt, energiát és pénzt és honnan várom a sikereket magas teljesítménymotivációjú értelmiségi nőként amíg nincsenek gyerekeim, és amikor anyává válok? És ez vajon hogy néz ki a férfiaknál? Van-e ebben általános trend? Vannak-e tipikus fázisok, amiken szinte mindenki keresztülmegy, amire érdemes és lehet is tudatosan készülni, nem csak elszenvedni?

 

Szereted a munkádat?

Amiről még biztosan fogunk beszélgetni, hogy milyen mintát mutatunk a gyerekeinknek apaként és anyaként.

A munka nyűg és teher? Vagy öröm- és flowforrás, mint gyermekednek a játék? A munka kényszer, vagy önmegvalósítási lehetőség? A munkában a szabadságomban korlátoznak kívülről, vagy a belső szabadságomat élhetem meg? A gyerekeimért dolgozom, vagy önmagamért? Mivel teszek jót a gyerekeimnek igazán?

 

Minden poént nem lövök le előre, remélem ezzel máris kedvet csináltam Nektek arra, hogy ellátogassatok május 17-én a Future Work Festiválra és szemezgessetek az inspirálóbbnál inspirálóbb előadások, beszélgetések között. Én ott leszek! Jöttök?

És most még egy ajándék Anyacsavar olvasóknak: 20% kedvezmény jár a napi belépőből! Ehhez regisztrálj ITT és a fizetésnél írd be ezt a kuponkódot: FWF_2

Tetszett, megosztom másokkal is!
Kategória: Mamabarát, Új családi szokások, Vissza a munka világába | Címke: , , | Hozzászólás most!