– könyvajánló
Hogyan neveljünk a gyerekeinkből önmagukról, és másokról gondoskodni tudó, az életet élvező, jó fej felnőtteket a saját, szülőként máris meglévő erősségeinkre támaszkodva, és önmagunkat olyannak elfogadva, amilyenek vagyunk – tökéletlennek.
A gyereknevelés 100 szabálya. Az elsőre ijesztő cím, ami azt sugallja, hogy valaki most aztán tételesen kioktat majd arról, hogy milyen szabályok megszegése miatt nem vagyok elég jó szülő, valójában félrevezető. Richard Templar, a szerző arra tett kísérletet, hogy összeszedje a saját, és mások gyakorlatából azokat a tippeket, trükköket, amik segítenek abban, hogyan neveljünk a gyerekeinkből önmagukról, és másokról gondoskodni tudó, az életet élvező, jó fej felnőtteket a saját, szülőként máris meglévő erősségeinkre támaszkodva, és önmagunkat olyannak elfogadva, amilyenek vagyunk – tökéletlennek.
… a gyereknevelési elvek és a gyakorlat néha két külön dolog…
Jó volt visszaolvasni azokat az „aranyszabályokat”, amikre az Anyacsavar csoportok kisgyerekes anyái is rájönnek hónapról-hónapra. Például, hogy a gyereknevelési elvek és a gyakorlat néha két külön dolog, és hogy sokkal fontosabb, hogy a családban bizalmi légkör, kiegyensúlyozott kapcsolatok és vidám hangulat legyenek, mintsem hogy minden körülmények között betartsuk a saját vagy mások sarkos gyerekgondozási/nevelési elveit – pl. „csak igény szerint szoptatunk”, „8-kor legkésőbb fektetünk”, „a gyerek nem játszhat a telefonnal”. Tetszett, hogy viszontláttam a szervezetfejlesztői múltamból a helyzetfüggő vezetés és a megoldásközpontú szemléletmód alapelveit a szülői hétköznapok példáira átültetve.
Az egyszerűen megfogalmazott, példákkal illusztrált „szabályok” valójában többnyire felszabadító engedélyek a nyomasztó tökéletességre törekvés, és az ezzel járó önostorozás és bűntudat alól, pl. „teljesen természetes, hogy néha elmenekülnénk”, „a szülő is ember”, „a szülőnek is jár a saját idő”. Ez jól jön egy olyan világban, ahol olykor még a barátaink és segítőink is frankómegmondó felettes énként szólogatnak be, ha nem teljesítjük a felénk támasztott elvárásaikat. A minden szabályhoz tartozó rövid, de plasztikus személyes történetek sokszor elgondolkodtattak. Eszembe jutott a gyerekkorom, bevillantak képek a szüleimről, és a nagyszüleimről is. Sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem voltak tökéletesek, de amikor elgondolkodtam az ő szülői erősségeiken, mindazon, amit tőlük kaptam, hálát éreztem mindnyájuk iránt: az ajándékaik, útravalóik velem vannak, és most tőlem kapják meg az én gyerekeim.
…hús-vér szülők valós tapasztalatai…
A könyvet ajánlom mindazoknak, akik szívesen olvasnak egy-egy gondolatébresztő történetet, és szívesen töprengenek el azon, vajon ők mit, és hogyan tesznek/tennének hasonló helyzetekben. Ami különösen tetszik még a könyvben, hogy külön taglalja a legfontosabb témákat, mint a fegyelmezés, motiválás, testvérversengés, és végig kíséri a szülőség összes szakaszát egészen a felnőtt korig, minden életkorra hozva példákat, és bevált gyakorlatokat. Hiszen nem szűnünk meg szülők lenni attól még, hogy a gyerekeink felnőnek, netán maguk is szülővé válnak.
Előnye, hogy habkönnyű olvasmány, az egészen pici, vagy sokgyerekes anyák menekülőhelyén, a WC-n ülve is el tudunk olvasni pár perc alatt napi 1-2 fejezetet, inspirációt keresve. A könyv mentes a pszichológiai szakkifejezésektől, és mindennemű tudományos megközelítéstől, „csak” hús-vér szülők valós tapasztalatait sommázza, így bármely korú, nemű és hátterű szülő meríthet belőle néhány jó ötletet.
Most megnyerheted A gyereknevelés 100 szabályát, és 3 másik könyvet a Scolar Kiadótól, ha részt veszel az Anyacsavar pályázatán!
