Fantasztikus volt a legutóbbi Anyacsavar nyílt Klub a HellóAnyuban! Izgalmas témát dolgoztunk fel: „Kisgyerekes anyák egyedül a gáton!” Rengeteg ötlet, innovatív saját megosztás, és őszinte, meleg kölcsönös támogatás volt a spontán kialakult női körben. Ez úttal a meghívott beszélgetőtárs Timár Noémi volt, aki maga is 2 gyerekét egyedül nevelő, teljes életet élő értelmiségi, dolgozó nő. Ellátogatott a tabumentes beszélgetésre az Anyahajó Anyaközpont Félpárevezős Klubjának vezetője is zseniális gyakorlatokról mesélve. A hathónapos kisebbik fiam, Ádám egy angyal volt, értőn figyelt az ölemből, és még jegyzetelni is hagyott.
Akik eljöttek, mindannyian hasonló cipőben járnak, bár más-más egyéni helyzetük, körülményeik vannak. Közös vonás, hogy mindenki gyakran találja magát teljesen egyedül a gyereknevelés és a háztartás összes feladatával és felelősségével, noha teljesen eltérő okokból. Volt, aki várandósan érkezett azzal a tudással, hogy a babáját már a születésétől kezdve egyedül fogja nevelni. Volt, akit cserbenhagyott a társa, és volt, aki maga kezdeményezte a válást egy, vagy több gyerek után. Voltak olyanok is, akik kapcsolatban, vagy házasságban élnek, a párjuk mégsem vesz részt a közös feladatok elvégzésében, vagy csak nagyon keveset tud – vagy akar – vállalni, vagy a munkabeosztása, vagy a neveltetéséből fakadó szemléletmódja miatt.
Íme, az összefoglaló második része az Anyacsavar Klub legfontosabb tanulságaiból azoknak, akik nem tudtak eljönni! Az elsőt tíz tanulságot itt olvashatod el.
11) A gyerekekkel csomó mindent meg lehet beszélni. Felelősséget, önállóságot lehet a gyerekekre ruházni sokkal korábban, mint azt hinnénk, anélkül, hogy ez a kárukra lenne. Sok gyereket büszkeséggel és kompetencia-érzéssel tölt el, ha képes segítséget nyújtani a felnőtteknek a korának megfelelő feladatokban.
12) A gyerekek jól érzik magukat másokkal. Nem csak az anya az egyetlen, aki az öröm, biztonság, megnyugvás forrása lehet. Az Anyahajó Félpárevezős Klubjának vezetője, Papp Rita megosztott egy bevált gyakorlatot a kis közösségükből, mégpedig, hogy a gyerekek egymásnál alszanak alkalmanként. Ez a gyerekeknek buli már egészen kicsi korban – olyanoknak is, akik otthon 5-6 alkalommal is felkelnek, másutt nyugodtan végigalusszák az éjszakát -, az anyáknak pedig egy nyugodt éjszaka, vagy kimenő, amikor ők is töltekezhetnek, ismerkedhetnek.
13) Egyik kisgyerekes anyuka úgy fogalmazta meg az egyik aggodalmát: „Félek, hogy hozzászokom a jóhoz, ha elkezdek segítséget kérni”. A rutinos segítségkérők egybehangzó válasza az, hogy bátran hozzászokhatunk, a nők közötti kölcsönös támogatás működik. Hosszú távon is, spontán is, extrém körülmények között is, sokszor ismeretlenül is!
14) Bűntudatkeltésnek, külső nyomásnak, társadalmi elvárásoknak nem szabad engedni! Ezt persze könnyű mondani, de a megvalósításhoz már integritás kell, amihez viszont én-idő, ami csak és kizárólag a sajátmagunkról, a saját céljainkról szól. Szerencsés esetben van közös halmaz a saját célok és a család értékrendje között. Az egyik anyuka arról számolt be például, hogy az ő családjukban a munkának van létjogosultsága, ezért, amikor elkezdett 2 gyerek mellett újat tanulni, ezzel saját időt is nyert, de pénzt is fog hozni a konyhára, ami segít elfogadtatni ezt a döntést a családtagokkal.
15) Ismeritek azt a viccet, amikor a nyuszika leiratkozik a medve halállistájáról? Ez jutott eszembe arról a megosztott tapasztalatról, hogy a főnökünket meg lehet kérdezni arról, támogatná-e a rugalmas munkaidőt, home-office-t. Ehhez persze először bizonyítanunk kell, és nem árt összeszedni néhány dolgot, ami a főnökünknek előnyös ebben a helyzetben.
16) Lehet otthonról dolgozni, otthonról vállalkozni gyerekek mellől is. Ennek a mikéntjéről Jónás Anna mesél hosszasan rengeteg jó ötlettel és paradigmaváltó megközelítéssel.
17) Az autó szabadságot ad, mert bárkitől és bármitől függetlenül el tudunk jutni oda, ahová szeretnénk. Ez a sok kontrollvesztett helyzet mellett nagy napi energiaforrás lehet. Arról nem is beszélve, amit egy kisgyerekes barátnőm mondott, amikor az autóvezetésre akart rábeszélni, hogy az autó menedék, amikor rossz idő van, millió csomag van, elfáradtak, nyűgösek a gyerekek, vagy mi magunk is. Mamabarát autósiskoláról bővebbe itt olvashattok.
18) Felmerült a kérdés, hogy ha gyakran van távol a férj, és jön a 2. gyerek, hogyan lehet megúszni a kapcsolati konfliktusokat és biztosítani a minőségi együtt töltött időket? Erre két általános stratégiát találtunk: 1. még több külső segítséget bevonni, hogy ne csússzunk bele a mártír szerepbe, 2. tervezetten és tudatosan együtt tölteni kettesben minőségi időt. Egy barátnőm hasonló cipőben azt csinálta a férjével, hogy hetente kétszer a fektetés után együtt vacsoráztak asztalnál ülve, gyertyafénynél, pohár borral, egymásra figyelve, a telefonokat, tévét szigorúan mellőzve, mintha kimenőjük lenne.
19) Felmerült a kérdés, lehet-e elébe menni a hullámoknak? Fel lehet-e készülni előre az újabb nehézségekre, változásokra, vagy ez egy folyamatos stresszforrás lesz a kisgyerekek növekedése során. Kétféle stratégia körvonalazódott a tapasztaltabb anyukáktól, és a kettő remekül alkalmazható együtt is. Az egyik a rugalmas tervezés. Mert igenis vannak események, amelyek előre tervezhetőek, mint egy gyermekágy, egy óvodába kerülés…stb. Ilyenkor jó van A, B és C tervünk is, mert gyakran borul az ideális forgatókönyv. A másik a rugalmas alkalmazkodás, ami a tökéletességre törekvés könnyű szívvel elengedését jelenti. Ehhez nagy segítséget nyújt Novák Jula szülősulijában tanult megközelítés: mindig mérlegeljük, mi a fontosabb, a „dolog” – pl. elérni a buszt -, vagy a kapcsolat (a gyerekünkkel, anyukánkkal, barátokkal, bárkivel)?
20) A nehéz időszak nem tart örökké. Ez egy vigasztaló bölcsesség azoktól, akik túl vannak rajta azoknak, akik éppen ki sem látnak belőle.
És végül egy nagyon fontos dolog, ami újra és újra előkerül szinte minden téma kapcsán: az anyák/apák nevelik a gyerekeiket ilyen felnőtteknek: mártír anyáknak és felelősséget nem vállaló apáknak. Hatalmas felelősség és persze kérdések és kételyek özöne: hogyan lehetne önmegvalósító anyákat nevelni a lányainkból és másokért is felelősséget vállaló apákat a fiainkból?
