Megtartó közösségek: a 21. századi nagycsalád

Tetszett, megosztom másokkal is!

Ki segít egy mai kisgyerekes anyáknak?

 

égen 3-4 generáció élt egy fedél alatt, testvérekkel, nagynénikkel, unokatesókkal. A családi rendszerben mindenkinek meg volt a maga feladata, és a családtagok besegítettek egymásnak. A gyerekgondozás és a háztartás összes feladata pedig biztosan nem egy ember nyakába volt varrva.

A helyi közösség ereje

 

Nem rég történt meg velem, hogy egy hétfő reggel indultam volna az oviba a nagyobbik gyerekkel és három csomaggal, de a ház előtt a biciklim hűlt helyét találtam csak.

Bevillant, hogy a bringát otthagytam egy játszótéren 4 (!) nappal azelőtt, egy fának támasztva, rajta a gyereküléssel. Lélekszakadva, és biztos kudarcra számítva siettem a játszóra, ahol megtaláltam a bicót, ami oda volt lakatolva a kerítéshez, a nyergén egy telefonszám.

 

Ami a legcsodálatosabb a történetben, az pedig az a törődés, odafigyelés, összefogás, ami emögött volt. Az történt, hogy valaki csütörtök este meglátta az ablakából a sötétedő játszótéren a biciklimet, lefotózta, és feltette a helyi Facebook közösség fórumára, amit sokan láttak. Másnap valaki más arra járt, és felismerte a képen látott bicót, ami még mindig ott állt a fának támasztva, és felhívta a közelben lakó ismerősét, aki szólt a férjének, aki aztán lejött és biztonságba helyezte a bringámat. Négy különböző ember összehangolt segítsége – akik közül kettőt még csak nem is ismertem!

 

 

Helyi közösség: törődés, odafigyelés, összefogás

 

Elmondhatatlanul jó érzés, hogy egy olyan környéken lakom, ahol ilyenkor – és bármikor máskor is – figyelnek rám, és egymásra ennek a kis helyi lakóközösségnek a tagjai!

Akkora könnyebbség, hogy nem mindent a saját káromon kell kitapasztalnom, hanem egy közösség tudása támogat, bármiben bizonytalanodom is el, vagy szorulok mások jóindulatára.

Én is adtam már vissza padon hagyott slusszkulcsot és pénztárcát jogos tulajdonosának, vigyáztam más gyerekére a játszón, amíg ő elugrott valamit elintézni, gyűjtöttem aláírást helyi ügyért, tömtem kartonpapírt egy kocsi esőben lehúzva felejtett ablakába, vagy szállítottam autóval adománybútort egy nehéz sorsú közelben lakónak. Ez itt természetes.

 

Építs magadnak falut!

 

Az Anyacsavar csoportokon szinte mindig foglalkozunk azzal a támogatói hálóval, amire kisgyerekes anyaként számíthatunk, bármiről legyen is szó. Nekem ez a helyi közösség a családom és a barátaim mellett a támogatói hálóm fontos része. Amíg nem voltak gyerekeim, egyáltalán nem voltam benne aktív, nem is tudtam, mekkora kincs ez a kis „falu” a nagyvárosban.

Amióta azonban kisgyerekes anya vagyok, nagyra értékelem, hogy biztosan tudhatom, ha este 10-kor egyedül vagyok a gyerekekkel otthon, és egy fejfájás csillapítóra van szükségem, biztosan lesz valaki, aki akár ismeretlenül is felugrik vele. És biztosan lesz valaki, aki felteszi a Facebook csoportba, ha valaki égve hagyta a kocsija fényszóróját, ha új fagyizó nyílt a környéken, ha meleg szívvel ajánlja az általa kipróbált nyári tábort, vagy látott egy jó filmet a moziban.

 

Hogyan születik egy helyi közösség?

 

Bárkinek mesélek is a mi helyi kis közösségünkről, irigykedve és vágyakozva mondja, hogy sajnos náluk nincs ilyen, bárcsak lenne. Engem nagyon izgat, hogy mi az, ami egy ilyen közösséget életre hív, és működtet, mert jó lenne, ha ilyenekből még több lenne országszerte. Megkérdeztem ezért olyan helyi közösségek alapítóit, amelyek számomra példaértékűen működnek.

Kustár Blanka és Paál Rita a József Attila Lakótelepen alapította meg az Anyahajó Anyaközpontot és családi kikötőt, ami a régi sokgenerációs nagycsaládok megtartó funkcióját nyújtja a négy fal között, a család és háztartás összes feladatával egyedül maradt nőknek. „Úgy élünk együtt, amilyen régen egy zárt falu vagy egy nagycsalád lehetett: vigyázunk egymás gyerekére, hozzuk-visszük óvodába, iskolába. Betegség, gyermekágy idején ebédet főzünk egymásnak. Együtt sportolunk, kirándulunk. Segítünk fuvarral, cipekedéssel, kölcsön szerszámmal, ha kell. És azzal, hogy vagyunk egymásnak: van kitől kérdezni,  van, aki meghallgat, van kinek kikiabálni az örömömet.”( Forrás: http://anyahajokozpont.hu/maci-ugy-2-ezzel-a-tortenettel-palyaztam/)

 

Mitől működik jól?

 

A legendás Újlipótvárosi Szülők és Barátaik csoport alapítói – Sára Bernadett és Bugledits Melinda – szerint nagyon fontos, hogy földrajzilag egy viszonylag kicsi és behatárolt terület értékrendben, gondolkodásmódban nagyjából hasonló lakóit tömöríti a közösség. Így nincs meddő vitatkozás mondjuk politikai kérdésekben, és egyértelmű az azonnali civil összefogás, hogy az önkormányzatnál a kisgyerekes családok kilobbizzák a játszóterek esti kivilágítását.

 

Ez a helyi csoport emiatt működik jól Melinda és Detti szerint:

 

  • Bizalom

Azaz biztos lehetek abban, hogy amiről a csoportban beszélek, az bent is marad, a csoporttagok tiszteletben tartják, és diszkréten kezelik a fórumon elhangzottakat.

 

  • Titkos csoport

Azaz olyan Facebook közösség, ahová meghívásos alapon, az adminok jóváhagyásával lehet csak bekerülni. Minden tag valakinek a valakije, külsősök sem a csoportra, sem annak tagjaira, és a benne folyó beszélgetésekre nem tudnak rákeresni.

 

  • Kritikus tömeg

Állítólag 400-500 főnél indul el az a dinamika, amikor minden kérdésre jön válasz, minden problémára akad segítő kéz, és bármilyen programra érkeznek lelkes csatlakozók.

 

  • Lokálpatrióták

A lakóhely szépülése és a helyi közösség védelme különösen fontos azoknak, akik helyben születtek, itt nőttek fel, akik ennek az organikus, állandóan változó szövevényes kapcsolati hálónak rég óta tagjai. A sok személyes ismeretség aktívabb csoportot generál, és segít a kisgyerekes családként betelepülteknek is a virtuális közösségből a valódi, élő közösségbe integrálódni.

 

  • Védőháló és érdekképviselet

Azaz a virtuális közösség összefog közös ügyekért, és a közösség tagjaiért. Az ÚSZB-n sok kezdeményezésnek akadt számos követője: a Tutaj projektben egy bezárt óvoda felújításáért kampányolt a helyi közösség; a Belső kertek pályázaton a háztömbök által körülölelt belső udvarok növényekkel, padokkal, biciklitárolókkal élhetővé tételéért foghattak össze a lakók; a hagyományos szilveszteri felvonuláson a Szent István parktól a Jászai Mari térig vonulnak trombitát fújva a kisgyerekes családok, majd Kárász Eszter énekel és ukulelézik mindenki örömére; a Pozsonyi Pikniken pedig évek óta valamilyen nemes cél javára sütnek és árusítanak sütit a helyi anyák.

 

Mik a kezdeti lépések?

 

Felmerül a kérdés, mi kell ahhoz, hogy egy jól működő helyi csoport létrejöjjön, ha valaki esetleg arra adná a fejét, hogy a saját lakhelyén építsen magának „falut”.

Az ÚSZB úgy alakult, hogy pár játszótéren, a gyerekek révén összeismerkedett családban egy novemberi délutánon felmerült, mi lenne, ha a Facebookon folytatnák a bandázást. Erre akkora igény mutatkozott, hogy 3 hét alatt 200 fősre duzzadt a csoport. Eleinte nagy igény volt sok személyes találkozásra, ismerkedésre, ezért szerveztek a tagok pikniket a parkban, majd egy helyi beteg kisfiú műtétjére gyűjtés nagy lendületet hozott a csoport aktivitásában, és azóta sincs megállás, a csoport nő, formálódik, és születtek belőle újabb kisebb csoportok egy-egy téma mentén (helyi vállalkozókat, a helyi közlekedést megreformálni akarókat, a karitatív hajlamúakat…stb. tömörítő szintén helyi alcsoportok.)

 

És mi a helyzet vidéken?

 

Egy jó példát ismerek, a debreceni Anyahajó Klub születését, aminek a születéséről itt írtam egy szerintem eléggé tanulságos posztot. Jó példa arra, hogyan jön létre egy támogató anyaközösség néhány hasonló helyzetben lévő kisgyerekes nő sorsközösségéből, önzetlen felajánlásaiból, önmagán és másokon segíteni akarásából.

 

 

Integrálódás a csoportba

 

Mint minden közösségben, egy Facebook csoportban is vannak íratlan szabályok, amik támogatják, hogy valaki a valóban tagnak érezze magát. A kulcs az, hogy először adj, csak azután kérj. Ha pár hétig figyelemmel kíséred a csoportot, és ahol tudsz, segítesz – számodra akár idegen – másoknak, valószínűleg előbb-utóbb ezekből személyes találkozások, új élő kapcsolatok lesznek. És minél több személyes kapcsolatod van egy csoportban, annál valószínűbb, hogy a te kérdésed, kérésed is választ kap. Akár olyanoktól is, akiket – még – nem is ismersz.

Ez a folyamatos kölcsönös adás és kapás hatalmas energiákat szabadít fel. Nagy flash, szívből ajánlom Neked is! 🙂

 

 

 

Tetszett, megosztom másokkal is!
A bejegyzés kategóriája: Mamabarát, Napló, Testi-Lelki
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.