Átváltoztatjuk fotózás – avagy megmutatjuk, milyen is vagy valójában

– jegyzetek egy Anyacsavar csoport naplójából

Csilla: "az önbizalom, a belső kisugárzás és a nőiesség nem  a kilók számától függ"  fotó: Kirschner Anna
Csilla: “az önbizalom, a belső kisugárzás és a nőiesség nem a kilók számától függ” fotó: Kirschner Anna www.annakirschner.com

A kislányom születése után 20 kg-val lettem több a „versenysúlyomnál”, ami lelkileg nagyon megviselt, mert mindig is adtam a csinos megjelenésre, korábban rendszeresen sportoltam, amiről a szoptatás első éve alatt alatt sokan lebeszéltek. A kislányom már elmúlt két éves, de még mindig van rajtam 10 kg súlyfölösleg, ami sokáig nagyon zavart. A szekrényemben ott sorakoznak a régi csinos ruháim, amikbe nem férek bele, és amióta visszatértem dolgozni, sokszor megfordult a fejemben, vajon mit gondolnak rólam azok a kollégáim, akik korábbról ismernek?

A tavaszi Anyacsavar csoportban tűztem ki magam számára azt a célt, hogy elérjem az eredeti súlyomat, és ezért rengeteget teszek: hetente több alkalommal járok sportolni és diétázom. Inspirációképpen kitettem a hűtőszekrényünk ajtajára egy terhesség előtt készült fürdőruhás képet magamról, de ettől a várakozások ellenére nem motiváltabb, hanem csak egyre frusztráltabb lettem. Az Anyacsavar csoporton elmeséltem ezt a többieknek, és a tőlük kaptam az ötletet, hogy miért nem a mostani önmagamról teszek ki egy jó képet, amin már MOST is jól nézek ki! Hiszen ők nem ismertek engem korábbról, nem volt összehasonlítási alapjuk, és ők engem már MOST csinosnak és nőiesnek láttak.

Noha először hitetlenkedve hallgattam a lányokat, ez a visszajelzés komolyan elgondolkodtatott. Vajon törvényszerű, hogy a cél eléréséig frusztrált legyek, pusztán azért, mert még nem vagyok tökéletes a saját szememben? Rájöttem, hogy a vágyott állapot felé vezető úton is szeretném magam jól érezni a bőrömben. Minden nap teszek a céljaim eléréséért, de közben szeretném, ha ez a kemény munka örömforrás is lenne. Habár korábban már hallottam a megoldásközpontú megközelítésről, amit a munkám során néha sikeresen alkalmaztam is, de igazán az Anyacsavar csoportokon sajátítottam el, hogyan is építsem be a mindennapjaimba, és ezt igyekszem az életem minden területére hasonló hatékonysággal kiterjeszteni.

Levettem a hűtőajtóról a fürdőruhás képemet és elhatároztam, hogy keresek egy profi fotóstúdiót, hátha nekik sikerül MOST rólam olyan képet készíteni, ami nekem is tetszene magamról. Így találtam rá a neten az Anna Kirschner Fotóstúdióra, amely kifejezetten nők „átváltoztatásával” foglalkozik: olyan képeket készít, amelyek a nők legjobb formáját, személyiségét mutatják meg és a képek alapján igencsak szembetűnő volt a változás. Egy szerencsés véletlen folytán a stúdió éppen nyílt napot tartott, ahol ruhavásárlással egybekötött ingyenes fotózásra lehetett bejelentkezni. Belelkesedtem, elmentem, és az egész este folyamán jó nőnek éreztem magam a bőrőmben. Három csúcsszuper ruhával távoztam, ráadásul olyan fotókkal, amikre szívesen nézek és büszkén vállalom.

Ez az élmény áttört bennem egy gátat: nem gondoltam volna, hogy lehet rólam 10 kg súlyfelesleggel is jó képet készíteni! Anna megmutatta nekem, hogy az önbizalom, a belső kisugárzás és a nőiesség nem éppen a kilók számától függ. Ezt mi, nők, azt hiszem, nehezen fogadjuk el a kívülről jövő szépségideáloknak megfelelni vágyás közepette. A szülés utáni törékeny lelkiállapotban könnyen beszippantanak bárkit azok a kételyek, hogy nem elég jó anya, nem elég jó nő, feleség és erre a környezet sokszor akaratlanul is ráerősít. A fotózás élményének a legfontosabb hatása azóta is meglátszik a mindennapjaimon: jókedvű vagyok, és több energiám van minden nap tenni azért, hogy még csinosabb legyek, és elérjem a vágyott célomat, a korábbi formám visszanyerését. Nem azzal foglalkozom, mennyi van még hátra a célom eléréséért folytatott kemény munkából, hanem arra figyelek tudatosan, mi az, amit már elértem. A legelképesztőbb az, hogy a fotózás óta rengeteg pozitív visszajelzést kapok nap, mint nap, olyanoktól is, akik korábbról is ismertek engem.

Marosfalvi Csilla felsővezetői asszisztens, egy kétéves kislány anyukája, több Anyacsavar csoport résztvevője

HellóAnyu! – családbarát közösségi tér és ökokávézó

Lipták Orsi
Lipták Orsi, a HellóAnyu megálmodója; fotó: Szőllősi Mátyás

Belvárosi ökokávézó, ahol úgy tudsz találkozni a barátaiddal, és kikapcsolódni, hogy közben a gyerekeid is jól érzik magukat? Ahol van pelenkázó, babakocsi parkoló, játszószőnyeg, tanulósarok, kisgyerekek számára is egészséges ételek? Az Anyacsavaron Lipták Orsival, a HellóAnyu családbarát közösségi tér és ökokávézó megálmodójával és megvalósítójával beszélgettünk.

Hogy jött a családbarát ökokávézó ötlete?

Amikor megszületett az első gyerekem 11 évvel ezelőtt, úgy éreztem, mintha egy függönyt húztak volna le az előző életem és az aktuális életem közé. Mintha fal alakult ki az előző szerepeim, a társaságom, az időtöltéseim, a hobbijaim és az újak között, úgy éreztem, el vagyok vágva a régi életemtől, mert egy kisbabával azok a közösségi terek, ahová addig jártam, nem voltak látogathatóak.

Miért?

Egyrészt nem volt internet, ezt ma szinte már el se tudjuk képzelni. Valamikor a lányom egyéves kora táján lett betárcsázós netünk, de fórumok, virtuális közösségek akkoriban még alig léteztek. Aztán a nyilvános helyeken még dohányoztak, ami ma már nincs így. Viszont a mai napig általános, hogy egy kávézóban nincs kialakítva pelenkázó, nem lehet szoptatni, a babakocsi nem fér be, nincsen kisgyerekek számára megfelelő egészséges étel, ital az étlapokon, a kúszó-mászó párhónapost nem lehet letenni a földre, a nagyobbaknak pedig nincs játszósarok, ahol le tudják kötni magukat, amíg a mamájuk pár szót váltana valakivel. Így nem tudtam találkozni a barátaimmal ott, ahová ők jártak, és ahová addig én is jártam, hanem ők jöttek el hozzám, de így gyakran éreztem, hogy be vagyok zárva a négy fal közé, elszigetelődöm. A környezetemben lévő kisgyerekes nőkön is láttam, hogy sokan jelentős szerepváltáson mennek keresztül, és a szülés után ők többé nem nők, nem emberek, nem feleségek, hanem kisgyerekes anyukák, akiknek onnantól a gyerekük határozza meg az életüket, és szinte csak olyan dolgokat csinálnak, amiket gyerekkel együtt lehet csinálni. Ahol nincsen nagyszülői támogatás, ott hatalmas erőfeszítésbe kerül a hétköznapi ügyintézés is kisgyerekkel; gondoljunk itt egy nagybevásárlásra, egy postai sorállásra, vagy csak a tömegközlekedésre. Gyakran éreztem magamat mozgásában, cselekvésében korlátozottnak, és ez meg tudja keseríteni az ember életét.

Hogyan oldottad meg, hogy legyen saját magadra fordítható szabad időd?

Időbe telt, mire a játszóterekről, gyerekfoglalkozásokról megismert kisgyerekes anyákból kialakult egy új ismeretségi köröm, akikkel aztán segítettük egymást. Például hetente egyszer hárman csináltunk közös programot, ahová mindenki hozta a gyerekeit, és ilyenkor felváltva ketten vigyáztak a gyerekekre, amíg a harmadiknak „kimenője” volt. Mondjuk elmentünk együtt egy strandra nyáron, és mind a hárman tudtunk fél órát úszni a délelőtt során, amíg a gyerekek piknikeztek. Fontos szempontváltás volt az, hogy ez most egy felnőtt program, aminek a célja az, hogy a barátnők találkozzanak egymással, és természetesen a gyerekek is ott vannak, és ők is nagyon jól érzik magukat. Télen pedig valamelyikünk lakásán találkoztunk, bár nagyon hiányzott, hogy kimozdulhassunk otthonról.

Mindeközben nagy örömmel vetettem bele magam a kisbabás, kisgyerekes létbe: sokat olvastam gyerekekről, rengeteg helyre jártam velük együtt, ezáltal megismerkedtem a kisgyerekes nők helyzetével is, és rájöttem, hogy ez általános probléma, azaz van itt egy társadalmi igény, amit be kellene tölteni. Végül egy családi napközi tanfolyamot is elvégeztem, és az Ökomama Programba már a családbarát ökokávézó projekttel nyertem felvételt.

Mi változott az elmúlt évek során?

A mai kisgyerekes anyák talán nyitottabbak, aktívabbak, egyre nagyobb az igényük arra, hogy kiszakadjanak a háztartási és gyerekgondozási feladatok mókuskerekéből. A hordozókendők divatja pedig behozta azt a szemléletet, hogy a kisgyerekkel is könnyen el lehet jutni bármilyen programra, lehet igény szerint szoptatni, aktív életet élni. Megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, mint a távmunka, részmunkaidő, rugalmas munkaidő, hogy akik szeretnének, hamarabb visszatérhessenek dolgozni. Az új trendek ellenére azonban Budapesten az infrastruktúra még mindig hiányzik. Ha elmegyek a gyerekemmel néhány órára, közben át kell majd valahol pelenkáznom, és nagy kérdés, hol tudom ezt megtenni (főleg télen), ahol ki is tudom őt venni egy kicsit a babakocsiból, én is tudok inni egy kávét, és nem azon feszengek végig, hogy a gyerekem hány terítőt ránt majd le, és hány ember cipőfűzőjét köti ki az asztal alatt. A játszóházi program pedig a gyerekeknek nagyon jó, de a szülőknek nem nyújt igazi kikapcsolódást, és nem is produktív idő.

Milyen lesz a mama- és bababarát kávézó?

Azt szeretném, ha ez egy „felnőtt” hely lenne, ami mindig nyitva áll, ahová be lehet esni akármikor, akár gyerekekkel együtt is. Úgy lesz kialakítva a tér, és olyan szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani, hogy mindkét korosztály jól érezhesse magát. Olyan otthonos helyről álmodom, min egy nagy nappali, csak éppen itt társaságban vagy, és még sem te vagy a házigazda, mert kimozdultál, és egy belvárosi kávéházban ülsz. A gyerekek pedig karnyújtásnyira, a kicsik babamatracon, a nagyobbak a játszósarokban, a még nagyobbak pedig akár egy olvasósarokban, ahol tudnak a másnapi sulira készülni.

Milyen programokat terveztek?

Alulról kezdeményezett közösségi programokat szeretnénk befogadni, amikre az anyukáknak – és apukáknak – igényük van: beszélgető-köröket, előadásokat, börzéket. Ezeknek külön helyiséget biztosítunk. És mi magunk is szeretnénk olyan programokat szervezni, amelyek segítik a kisgyerekes anyák munkaerő-piaci visszailleszkedését. Szeretnénk infópontot létesíteni, mind a belföldi, mind a külföldi turistáknak, olyan térképpel, amelyen fel vannak tüntetve a játszóterek, családbarát létesítmények, kávézók, éttermek.

Vannak már ehhez hasonló kezdeményezések?

Gyerekkuckó Kapolcson a Palya Udvarban
Gyerekkuckó Kapolcson a Palya Udvarban

Nyáron teszteltük Kapolcson a Palya-udvarban, hogy hogyan tudja magát egyszerre minden generáció jól érezni. Van egy színpad, széksorok, és emellett oldalt csináltunk egy gyereksátort babamatraccal, homokozóval, alkotósarokkal, ahol lehetett rajzolni, gyöngyöt fűzni, olvasni, társasozni, ahonnan látszik a színpad és élvezhető a program, azaz nincsenek a gyerekek és velük együtt a kisgyerekes szülők szeparálva. Ez nagyon nagy siker volt, idén is megismételjük! Nagy inspirációt adott Berlin, ahol több évig éltem, ott kerületenként több hasonló hely is akad, de nem csak ott, más európai nagyvárosokban sem ritkaság a baba-mama kávézó. A kedvencem Barcelona, ahol a köztereken létesített kis játszótér közvetlen közelében ott van a kávézó, ahol a felnőttek élik a saját társasági életüket, és szemmel tartják a gyerekeket, akik szintén élik a magukét. Este pedig az utcabálon kint vannak a szülők, a pici pedig békésen alszik a kendőben vagy babakocsiban, fel sem merül, hogy a felnőttek ne vegyenek részt programokon, csak azért, mert szülővé váltak, ahogyan az sem, hogy ha részt vesznek is, azt csak a gyerekük nélkül tehetik meg. Abban nőnek fel, és arra szocializálódnak a gyerekek, hogy a család minden tagja képes egyszerre és egy helyen jól érezni magát. A spanyol barátaink nem értik, miért van az, hogy nálunk egy gyereknek 8-kor ágyban a helye, ahogyan azt sem, miért vannak külön gyerek- és felnőtt programok. Ők integrálják a gyerekeiket egészen pici koruktól kezdve szinte minden tevékenységükbe, és a gyerekek is megtapasztalják, hogyan élnek, és mitől érzik jól magukat a szüleik. Budapesten is sok hasonló kezdeményezés indult az utóbbi években, aminek nagyon örülök.

Hol tart most a HellóAnyu! megvalósítása?

A VII. kerületi önkormányzattól szóbeli ígéretet kaptunk egy helyiségre, erre számoltuk ki a pályázati költségvetést. Két helyről is nyertünk, de mivel az önkormányzat közben visszalépett, sürgősen másik helyet kellett keresnünk. Így béreltük ki a Csányi utca 7. alatti erősen kompromisszumos helyiséget, ami egyfelől megfelelt a paramétereinknek: földszinti, utcáról megközelíthető, belvárosi, de viszonylag csendes utcában, jó tömegközlekedéssel, hogy akár a belföldi, akár a külföldi kisgyerekes turistáknak is könnyen megtalálható legyen, valamint a kiszolgáló funkciók, pl. babamatrac, babakocsi-parkoló, különterem is beleférnek. Másfelől viszont nagyobb és sokkal rosszabb állapotú az eredetileg kiválasztott helynél, 10 éve áll üresen, és gyakorlatilag semmi nem működik benne. Támogatta a projekt létrejöttét a NESsT az üzleti terv elkészítésében és egy egyösszegű pénzdíjjal, és a Norvég Civil Támogatási Alap, amelyből a szükséges felújítás egyharmadát tudtuk finanszírozni, amivel készen is volnánk. Egyelőre a rendelkezésünkre álló területnek csak egy részét tervezzük megnyitni, de ott is hátravan még a kőművesmunka és a burkolás, amelyre jelen pillanatban nincs anyagi keret. A felsorolt támogatásokon kívül is nyertünk díjakat, kaptunk elismeréseket a kezdeményezéshez, de ez sajnos még így is kevés.

Mennyi pénz hiányzik?

Épül az ökokávézó, gyűlnek a bútor-felajánlások
Épül az ökokávézó, gyűlnek a bútor-felajánlások

A teljes felújításhoz szükséges gépészeti és egyéb munkákhoz még hiányzik 2,1 millió. Jó hír, hogy végül az önkormányzat is besegít kicsit a felújításba, vállalták e villamos hálózat helyreállítását. A tervek szerint ősszel elindítunk egy közösségi finanszírozási kampányt is, ahonnan remélünk civil adományokat. Ezen kívül volt már olyan munkálat, amiben többen segítettek, de várunk segítő kezeket majd a festéshez, vagy az újrahasznosított bútorok csiszolásához, és szívesen elfogadunk bútor-berendezés felajánlásokat is.

Mikorra tervezitek a nyitást?

Nyár végén tervezünk egy próbaüzemet, de teljes fordulatszámon szeptembertől indítanánk a működést.

Ha bármilyen formában támogatni szeretnéd a projektet, a következő címen kaphatsz információt: info@csaladbaratvaros.hu

Karrier VAGY család? Karrier ÉS család!

r-FINDING-WORK-LIFE-BALANCE-large570
Karrier ÉS család, forrás: Huffingtonpost

Mindegy, hogyan döntünk: vállalunk-e gyerekeket, vagy sem, alapítunk-e családot, vagy sem, építünk-e karriert, vagy sem, a döntésünkkel szembesítenek mások, a döntésünket megítélik mások. És nem csak mások, hanem saját magunk is.

A Jobline Női Karriernap egyik leginspirálóbb előadója Nevelős Orsolya Stefanie, a Siemens kommunikációs igazgatója volt, aki a harmadik gyerekével a 9. hónapban járva mondott néhány igazán gondolatébresztőt. Íme az Anyacsavar top 4 kedvenc gondolata:

  1. Gyerekkorunktól fogva állandóan olyan döntéseket kell hoznunk, – kezdve a sport és a szabadidős tevékenységek megválasztásától, az iskolaválasztáson át később a párválasztásig, a szakmai és családalapítást érintő választásokon át -, amelyek azután komoly hatással lesznek az életünkre. Minden döntésünknek ára van, és a legnehezebb a dologban az, hogy semelyik döntésen nincsen árcédula: sosem tudhatjuk előre, hogy a döntésünkért pontosan milyen árat kell majd fizetnünk hosszú távon. Ennek ellenére a döntésért a felelősség minket illet, és ha egy döntés nem bizonyult jónak, szerencsére élhetünk az újratervezés lehetőségével – természetesen annak a tudatában, hogy az is csak egy választás, aminek szintén ára van.
  2. A manapság divatos, széles körben elterjedt és rendkívül nyomasztó  „karrier VAGY
    Nevelős Orsolya Stefanie a Siemens kommunikációs igazgatója
    Nevelős Orsolya Stefanie a Siemens kommunikációs igazgatója

    család” megközelítést ideje lenne a meglévő tudásunk és tapasztalataink alapján felülírni. Ehhez érdemes rögtön a karrier és a család definíciójánál elkezdenünk a szemléletváltást. Mert mi is a sikeres karrier? Mindenkinek más, de általánosságban talán elmondhatjuk, hogy a sikeres karrier az, amikor a saját karrier-elvárásainknak meg tudtunk felelni. Ezzel szerencsére sokan vagyunk így, és mindenki sok jó példát találhat erre a saját környezetében. És mi a család? Talán ezt sem ártana újragondolni. A leglényegesebb talán annak a kihangsúlyozása, hogy gyerek nélkül is van családja a legtöbb embernek.

  3. Mindegy, hogyan döntünk: vállalunk-e gyerekeket, vagy sem, alapítunk-e családot, vagy sem, építünk-e karriert, vagy sem, a döntésünkkel szembesítenek mások, a döntésünket megítélik mások. És nem csak mások, hanem saját magunk is. Talán ezért is nagyon fontos az egészséges önértékelésen, önbecsülésen és önbizalmon alapuló tudatos döntéshozatal: ezek segítenek abban, hogy a döntéseink ára ne nyomasszon bennünket egész életünkben. És mi segít túllendülni a kezdeti félelmeken? A „csinálás”: kezdjünk bele, még ha nem is tökéletesek az első lépések, az első próbálkozások, mert az első apró sikerek hamar megjönnek, és azok erőt, energiát adnak a tovább lépéshez. Gyakorlat teszi a mestert!

Nagyon idekívánkozik Sheryl Sandberg: Dobd be magad! című könyvéből az egyik kedvenc idézetem: “A nők előtt tornyosuló akadályok nagy része a félelemben gyökerezik. Félünk, hogy nem szeretnek majd. Félünk, hogy rosszul döntünk. Félünk, hogy magunkra vonjuk az emberek haragját, kivívjuk környezetünk ellenszenvét. Félünk, hogy túlvállaljuk magunkat. Félünk, hogy belebukunk. Félünk, hogy ítélkeznek felettünk. És a félelmek netovábbja: félünk, hogy gyerekünknek rossz anyja, férjünknek rossz felesége, szüleinknek rossz gyereke leszünk.(…) Tegyétek fel magatoknak a nagy kérdést: “Mit tennék, ha nem félnék?” Ha pedig megvan a válasz, menjetek, és tegyétek meg!”

4.  A patriarchális társadalom uralkodó mintáit mi nők is erősíthetjük a saját viselkedésünkkel és hozzáállásunkkal, amikor nem élünk a meglévő lehetőségeinkkel, amikor nem állunk ki magunk mellett, amikor nem szánunk időt és energiát az igényeink és céljaink tudatosítására. És mi nők írhatjuk át ezeket a mintákat mikro szinten, a saját környezetünkben, saját magunkon kezdve a változtatást, lépésről lépésre.

Ehhez azonban folyamatos önreflexióra van szükség – és valljuk be, sokunknak ez az egyik legutolsó a napi feladatlistáján. Már ahhoz is nagy adag tudatosság kell, hogy valaki önmagára rendszeres minőségi időt szánjon. Ha valaki mégis így döntene, és inspirálóan hatnak rá mások példái, bevált gyakorlatai, ötletei, azt szívesen látjuk valamelyik Anyacsavar csoportban, ahol minden kisgyerekes nő professzionális coaching és tréning módszerekkel, biztonságos, meleg és támogató közegben érlelheti meg a saját igényeire, céljaira és körülményeire szabott egyéni megoldásait.

paizsdora_anyacsavar_alairas

 

 

 

Intenzív Anyacsavar csoport Debrecenben!

Jön! Jön! Jön!

Végre, közkívánatra Debrecenben is lesz Anyacsavar csoport!

A női közösség ereje
A női közösség ereje

Miről szól az Anyacsavar csoport? Rólunk, kisgyerekes anyákról. Minden olyan kérdésről, problémáról, felnőtt női témáról, amit a sokféle női szerep megélése, egymásnak feszülése és összehangolása vet fel.

Mi a célja? Létrehozni egy egymást kölcsönösen inspiráló női támogató csoportot, ahol mindenki a saját legégetőbb problémái megoldásához, legfontosabb céljai megvalósításához kaphat zavartalan időt, inspiráló közeget, ötleteket, együttgondolkodást, vagy akár konkrét segítséget.

Mi történik az Anyacsavar csoporton? Barátságos, otthonos környezetben, egy csésze tea mellett, és jó hangulatú, támogató közegben végre csak saját magadra figyelhetsz. Nézd meg, mit mondtak róla mások.

Minden kisgyerekes anyát érintő témákkal foglalkozunk, mint az időkezelés, szerepkonfliktusok, nőiség, pénzügyi kihívások, a környezet felől jövő nyomás kezelése, a családi feladatmegosztás, a munkába állás…stb.

Lesznek önálló gondolkodásra szánt idők, ahol ki-ki a saját kérdésein, témáin, céljain tud dolgozni, és van lehetőség a megosztásra, a tapasztalatcserére. Gondolatébresztő eszközöket, technikákat kölcsönzünk a készségfejlesztő tréningek és a megoldásközpontú coaching területéről is.

Miről nem szól az Anyacsavar csoport? Gyerekgondozási kérdésekről. Ez a program az anyák lelkét hivatott gondozni…

Mit nem nyújt a csoport? Pszichológiai tanácsadást. Kész megoldásokat, tuti recepteket.

Ki vezeti?

Paizs Dóra tréner, coach, egy kétéves kisfiú anyukája. Több infóért kattints ide.

Hányan és kik lesznek ott? Hozzád hasonló kisgyerekes anyák lesznek ott, akik szeretnének visszatalálni önmagukhoz. Közülük lehet, hogy néhányan már ismerik egymást, de mindenki számára lesznek ismeretlenek a csoportban. A csoport zárt, tehát végig ugyanazok lesznek ott, és 6-9 fővel indul el.

Mikor válaszd a coaching csoportos formáját?

Ha te is csak hajszolod magad, és úgy érzed, semmire nem jut elég időd.
Ha úgy érzed, sosem tudsz egyszerre “elég jó” anya, feleség, munkaerő…stb. lenni.
Ha fogalmad sincs, mikor fogod végre igazán kipihenni magad.
Ha szeretnéd anyaként is boldogabban élni az életedet.
Ha szeretnéd újra megtalálni önmagadat, és megvalósítani a céljaidat.
Ha feltölt és motivál a hozzád hasonló nők közössége.
Ha szívesen tanulsz mások példáiból, megoldásaiból.
Ha mások fejlődése neked is erőt ad a választott utadon.
Ha a rendszeresség segít a céljaid elérésében.
Ha hatékony, de költségtakarékosabb támogatási formát keresel.

Mennyibe kerül?

Az intenzív Anyacsavar csoport ára 15.000 Ft, amely átutalással, a jelentkezést követően tudsz kiegyenlíteni.

Mikor és hol?

2014. július 26-án, szombaton 10.00-18.00 között a Babamosoly Bababoltban. Cím: Debrecen, Ceglédi utca 16.

Kérdésed van?

Írj egy e-mailt az info@anyacsavar.com címre!

Szeretnél jelentkezni?

A csillaggal * jelölt mezők kitöltése kötelező!

“Energiát, lendületet és inspirációt kapok a fejlődéshez”

Jó ötleteket kapok
Jó ötleteket kapok

Mit is kapok az Anyacsavar csoport alkalmain? Annyi mindent, hogy összefoglalni is nehéz! Nekem abban segít a legtöbbet, hogy egyéni, saját megoldásokat találjak a céljaim megfelelő kitűzéséhez és megvalósításához. Kisgyerekes anyaként hajlamosak vagyunk elveszni a mindennapok forgatagában, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy minden és mindenki más fontosabbá vált az életünkben, mint mi magunk. Az Anyacsavar alkalmain végre egy kicsit magamra koncentrálok, arra, hogy mi segíti legjobban az én személyes boldogulásomat, töltekezésemet, mert lemerült akkumulátorral hogy is lehetne adni magamból másoknak? A mindennapokból kicsit kiszakadva, hátrébb lépve jobban rálátok a saját működésemre, és energiát, lendületet és inspirációt kapok a fejlődéshez. Előre visz az önismereti utamon, de hatékonyabbá tudom tenni általa a hétköznapi működésemet is. Összefüggéseket ismerek fel az életemre nézve, és mindig úgy megyek haza, hogy ma is gazdagabb lettem egy jó ötlettel, egy fontos felismeréssel, miközben egyáltalán nincsenek rám erőszakolt klisék, semmitmondó frázisok, vagy használhatatlan “instant megoldások”. Pozitív visszajelzéseket kapok az erősségeimről, és van kivel megosztani az apróbb és nagyobb sikereket is. Imádom a “kísérleteket”, vagy ahogy én gondolok rájuk, a “házi feladatokat”, amik két alkalom között is segítenek az önreflexióban. Köszönöm, Dóra, és köszönöm a csoport többi tagjának is! (Reinhardt Zsófi, 3 kisgyerek mellett vállalkozást tervező anya)

“Kicsit letehetem minden szerepemet”

100%-osan jelen vagyok
100%-osan jelen vagyok

Mit is ad nekem az Anyacsavar? Rendszeres kikapcsolódási lehetőséget, ahol velem hasonló helyzetben lévő felnőttekkel beszélgethetek, inspirálódhatok az élet komolyabb, mélyebb dolgairól. Ahol kicsit letehetem minden szerepemet (anya, feleség, nő, barátnő stb.) és csak magam lehetek, minőségi időt töltve saját magammal 🙂 Pár alkalom is elég volt hozzá, hogy elinduljon bennem valami új, valami változás, ami segít másképp ránézni az életemre, az aktuális problémáimra. Az Anyacsavar – és Dóra személye is – nagyon jó katalizátor, ami segít nekem megfogalmazni a céljaimat, megoldásközpontúan tekinteni a problémáimra. Egy olyan módszert tanulhatok itt meg, ami nemcsak a foglalkozásokon alkalmazható, hanem könnyen elsajátítható, és a későbbiekben bármikor használható. Velem már többször is előfordult, hogy úgy éreztem, nincs értelme elmenni az aznapi találkozóra, mert úgy sem tudnék aktív tagja lenni a csoportnak, hiszen ki sem látszom a mindennapi apró-cseprő teendőkből, gondjaimból, amik annyira lekötik az energiáimat, hogy nem tudok majd igazán jelen lenni. Aztán végül mindig azt veszem észre, hogy kb 5-10 perc alatt teljesen kikapcsolok minden zavaró tényezőt, és 100%-osan jelen vagyok. Köszönöm Dóra! (Soós-Lakos Katalin, kétgyerekes, GYED-en lévő anyuka)