HelloBaby játék az Anyacsavaron!

hello baby kozmetikumokA múlt héten izgalmas feladatot kaptam a HelloBaby! magazintól: arra kértek, teszteljem a Hello Baby 100% natúr kozmetikumokat, amelyek augusztusban jelentek meg a magyar piacon.

Én nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni, és bár nem különösebben csigáznak fel a klasszikus csecsemőgondozási témák, azt szeretem tudni, hogy az a néhány dolog, amit naponta használunk, mint a popsikenőcs, vagy a fürdető, nem tartalmaz-e kőolajszármazékot, parabént, meg még ki tudja mi mindent. Éppen ezért nem is szoktam drogériában vásárolni ezeket, csak patikában, és jól megnézem még ott is, mik az összetevők.

Arra gondoltam, szívesen megosztanám Veletek ezt a tesztelős feladatot. Már csak kíváncsiságból is: vajon ami nekem bejön, az bejön-e másnak is? Ezért feltettem a Facebookra, ki szállna be a tesztelésbe. Nem tudom, miért hittem, hogy nem fognak azonnal húszan ráugrani az ötletre, de amikor elkezdtek minden csatornán özönleni hozzám a lelkes olvasói levelek, tanácstalan lettem, hiszen nem akartam igazságtalan lenni.

Ekkor jött a csavar, mert a HelloBaby, látva a reakcióitokat, jó fej módon felajánlotta, hogy ad Nektek, Anyacsavar olvasóknak is minden termékből egyet-egyet kipróbálásra. Hogy tuti igazságos legyen a dolog, arra gondoltam, kisorsolom a szerencsés leendő tesztelőket, ezért indítottam egy játékot.

Ha szeretsz minőségi új cuccokat kipróbálni, és szereted megmondani a frankót, akkor ez a játék Neked való!

Mit kell tenned?

1) Kedveld a hello baby cosmetics oldalát, hiszen nekik köszönhetjük a lehetőséget

2) írd meg ehhez a poszthoz hozzászólásban, melyik terméket szeretnéd tesztelni,

3) és oszd meg a saját faladon a játékot, hogy minél többekhez eljusson!

Ezután nincs más dolgod, mint türelmesen (vagy türelmetlenül) várnod a szeptember 28-i sorsolást, ahol kiderül, ki a szerencsés, aki kipróbálhatja a natúr kozmetikumokat, és elmondhatja róla a tapasztalatait.

A nyertesek nevét az Anyacsavar és a hello baby cosmetics oldalán tesszük közzé!

Te melyik kozmetikumot tesztelnéd legszívesebben?

Ha tudod, ne habozz, játékra fel! 🙂

 

Nincs rend, van rendszer

2kislanyA második kislányunk az első után 2 évvel született 2005 decemberében. Úgy emlékszem arra a télre, amikor szinte alig mozdultunk ki a lakásból, hogy csodás „akolmelegben” éltünk. Nyugalom volt, babaillat, sok segítséget kaptam anyósomtól és anyukámtól, házhoz jött az ebéd, a férjem is tenyerén hordott minket. Nem volt más dolgom és igényem, mint a gyerekeimnek örülni. Örültem is. A lányok hamar egymáshoz nőttek, és amikor már ugyanazt ették és ugyanakkor aludtak, ritmusa lett a napjainknak. Ekkor már a főzés is belefért, a napirend szerinti séta is, lettek végre barátaink a lakótelepi játszótéren. Ruhák vasalva, a játékok dobozokba rendezve sorakoztak a polcokon, a családi fényképek időrendben a fotóalbumban. Olvastam, varrtam, írtam, s mert egyre több időm lett magamra is, elhatároztam, hogy tanulok valamit megint.

Először bejelentkeztem Kriston Andreához egy tréningre, aki a nőiségről, annak tudatos megéléséről olyan inspirálóan beszélt, hogy máig emlékszem néhány mondatára. Felzaklatott és lelkesített. Aztán jött egy utazás Stockholmba, ahol míg a férjem dolgozott, én felfedeztem a várost. Élveztem, hogy oda megyek, ahová akarok, azt csinálom, amit akarok, élveztem, hogy egyedül vagyok. Ekkor már bent volt a jelentkezési lapom a Török Sándor Waldorf Pedagógiai Főiskolán, mert arra is rájöttem, hogy az, ahogyan gyerekeim megszületése előtt működtem a tanári pályán, nem folytatható út. Azon a tavaszon kezdtem rendszeresen eljárni futni. Szeptemberben aztán beindult a verkli: a lányok óvodában, és az iskolában, otthon háztartás, másnapra készülés. A képzés is elvett minden hónapból egy hétvégét, de szívesen mentem, mert megtapasztaltam sok olyat, amit addig nem: hogy lehet egymásra figyelni, hogy felnőttek is kötnek barátságokat, hogy az élő zsalemkatudás milyen más, mint a tankönyvi, hogy kórusban még énekelni is tudok. Ellestem a horgolás alapjait egy csoporttársamtól, mert megőrjített, hogy tétlenül ülök a játszótéri padon, míg a gyerekeim bandáznak. Rákaptam, rákattantam. Egy éjjel azon kaptam magam, hogy horgolással díszített táskákat rajzolgatok. Másnap üzleti tervvel zaklattam a húgomat és varrtam a prototípust, a következő hétvégén kitaláltuk kézműves textilműhelyünk nevét is. Lett kezdő kollekció, táska, ékszer, lett webshop és néhány megrendelés is.

Már csak Apa ingeit vasaltam, csak este raktam rendet, csak hétvégén főztem. A munkahelyemen nagy erővel és kevés sikerrel dolgoztam. Nem értették a gyerekek, miért nem tanulunk? (tanultunk, csak másképp) Nem értették a kollégák, miért van mindig zaj? (tanultunk, csak másképp) Aggódtak az ötödikesek szülei, hogy lesz ebből egyetemi felvételi? Felelősségre vont az igazgató, miért adok teret a demokráciának? Amikor a már régen tervezett kistestvér bejelentkezett, majd pár hét múlva mégis inkább ki-, elhatároztam, hogy feladom. Tanév végén felmondtam. A terv az volt, hogy itthon maradok, adunk egy évet az üzlet felvirágzásának, vagy annak, hogy kitaláljam, mi leszek, ha nagy leszek. A következő tanév elején megfogant a kisfiunk, s ez némileg felülírta a tervet. Babavárás közben szerveztem a ZsALeMka marketinget, készítettem a termékeket, immár két iskolás nagylánnyal éltem a waldorf szülők aktív életét, horgolás tanfolyamot dolgoztam ki és tartottam, és még a lakást is átalakítottunk. A kicsi születése után bekapcsolódtam a lakóhelyünk civil életébe, sok új ismeretséget kötöttem, az itt megismert csapattal mára nagy közös ügyünk lett: a József-Attila-lakótelepi anyaközpont megalakítása.

Most nagyon mások a mindennapok, mint 10 éve. Naponta 20-50 e-mailt küldök, Facebook oldalak adminja vagyok, levelezőlisták tagja, pályázatokat írok. Mindezt szigorúan, amikor nincsenek körülöttem a gyerekeim. A kicsivel olyan dolgaimat végzem, amiben részt tud venni ő is. Séta közben ügyeket intézünk, együtt pakolunk a mosógépbe, ketten fogjuk a botmixer nyelét, a teregetés, a krumplipucolás közös buli.   A nagybevásárlás online megy, futár hozza az árut. Tömbösítem az elfoglaltságaimat. Fogszabályozásra arra a napra kérek időpontot, amikor a termelői piac van, mert mindkettő kedvéért átjárunk Wekerlére. Ha főzök: több napra, dupla mennyiséget. Nap közben az okos telefonomra pillantok olykor és folyamatosan jegyzetelek: így hatékonyabb vagyok, amikor gép elé jutok. Már csak a listáimról nem vezetek listát…

Már egyáltalán nem vasalok, van segítségem a takarításra, a lányoknak és a férjemnek is vannak állandó feladatai a háztartásban, néha házhoz jön az ebéd.

fuvarbanSaját ritmusunk van, ami eltér más kisgyerekesekétől: a kicsinek ki kell aludnia magát, mire a nagyokért kell menni az iskolába, tehát korán ebédel, dél előtt már alszik. Így jut nekem 2 nyugodt óra a nap közepén saját dolgaimra. Viszont neki kimarad a tízórai, ami nem gond, mert megebédel még egyszer, hisz a lányokkal is szeret asztalhoz ülni. Igény szerint szoptatom. Hordozom is, ha a helyzet úgy kívánja. Ez akkor is biztosítja a kiegyensúlyozottságát, ha a nap egyébként nem az ő igényei szerint alakul. Mert anya néha megbeszélést szervez más anyákkal egy unalmas helyen… Vagy mert anya éppen beugrik a belvárosba flangálni egy kicsit… Vagy mert anya játékidőben tanítja horgolni a néniket…

Apa segít. Rengeteget. Nélküle nem menne. Munkába menet célba juttatja az iskolásokat, munkából jövet megveszi a péksütit másnap reggelire. Fürdet, focizik, mesét olvas. Korábban fekszik, korábban kel nálam, kávéval ébreszt. Szülőire, játszótérre megy. Pénzt keres, eleget, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy anya közösséget szervez, így “önmegvalósít”.

Leltár:

Nincs fotelben kuckózó olvasgatás. Nincs átaludt éjszaka. Nincs minden nap több óra játszótéren csellengés. Nincs két egyforma nap. Nincs a közelben segíteni tudó nagymama, nincs ugrasztható bébicsősz. Nincs menza, nincsenek estig tartó szakkörök. Nincs kettesben kimenő Apával. Nincs lakkozott köröm. Nincs rend.

Van mosókonyha, ahol halmozódhat a szennyes és száradhat a mosott ruha. Van rumliszoba, amire rá lehet csukni az ajtót. Van mosogatógép. Még így is van rengeteg csetres. Van önuralom, tűrni a lányok szobájában a szemetet a padlón. Van, hogy nem ágyazunk be. Van hiányérzet. Van pár fontos szabály: nem eszünk a szobában, nem káromkodunk, nem írunk a könyvekbe, szelektáljuk a szemetet, mind együtt vacsorázunk. Van rendszer.

Kustár Blanka

 

 

Ez a történet 2015-ben az Anyacsavar első Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett. A sorozat többi történetét itt találod!

Szívesen merítenél erőt más, hozzád hasonló kisgyerek nők példáiból?

Csatlakozz az Anyacsavar On-line Klub támogató közösségéhez, ahol hónapról hónapra más-más témát dolgozunk fel együtt!

 

 

 

 

Pocket Trailer – kismotor és bringaszállító heveder

Pocket-Trailer-kismotor-szállító-pántEgy újabb mamabarát megoldással találkoztam, amit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Biztosan előfordult már veled is, hogy a lurkó mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy kismotorral, futóbringával induljon el otthonról, majd félúton közli, hogy ő elfáradt, és nem is akar már motorozni/bringázni. Kismotor/bringa az aszfalton landol, Te pedig ott állsz 1. egy bébivel a hordozódban 2. két cekkerrel a kezedben a bevásárlásból 3. kiskosztümben, mert munkába mész/onnan jössz – és a sort még bizonyára tudnád folytatni. Ha cipeltél már ilyenkor 30-40 percig sáros kerekű kismotort 45 fokos szögben eltartva magadtól, akkor tudod, miről beszélek. Ilyenkor megfogadod, hogy soha többet nem jöhet motorral/bringával, de nyilván ez úgy sem tartható. Na de akkor mit lehet tenni?

Úgy látszik már más is belefutott ezekbe a felettébb bosszantó helyzetekbe, mert egy kisgyerekes anyuka nem volt rest, és készített erre egy mamabarát megoldást. A Pocket Trailer egy kismotor és futóbringa szállító heveder, amit egy kis tasakban magaddal tudsz hordani a táskádban a hétköznapi túlélőcsomag részeként, és ezekben a válságos pillanatokban elő tudsz húzni. Van hozzá kerékzsák is azokra az esetekre, amikor nem szeretnéd, hogy sáros kismotorkerekek nyomai díszítsék a ruhádat.

Van tapasztalatod a Pocket Trailerrel? Oszd meg velünk!

Van tapasztalatod hasonló mamabarát megoldásokkal? Kíváncsian várjuk!