Beszélj úgy, hogy érdekelje – tréningtapasztalatok a gyakorlatban 2.

szülőnek lenniAhogy telnek-múlnak a hetek a tréning kezdete óta, egyre több új tudásra, és hozzá tartozó gyakorlati sikerre – és persze kudarcra – teszek szert, és egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést: vajon meddig fog még tartani az, hogy szülőnek lenni az egy főállás (a másik meglévő mellett)?

Állítólag Vekerdy azt mondja, olyan nincs, hogy gyereknevelés, csak együttélés van. Hát, ez bár elsőre nagyon klasszul hangzik, de nem tudok vele egyetérteni. Ha együtt lakom egy albérletben valakivel, akkor nem lebeg egy nemes cél a szemem előtt, hogy boldog, érzelmileg intelligensen viselkedő, másokhoz is alkalmazkodó…stb. felnőtté váljon a másik. A nevelésnél szerintem van egy ilyesmi – vagy másmilyen –, de mindenképpen tudatos cél. És a puszta mintaadás sokszor édes kevés. Hiába van az, hogy a férjemmel sosem dugtunk nyálas ropit a konnektorba, vagy próbáltuk meg egymás szemét kinyomni, kísérletező gyermekem ilyesmikkel simán megpróbálkozik egy átlagos kedd délután, hogy a cifrábbakból ne is mondjak példát. És ilyenkor pillanatnyi lelki állapotom és józan eszem függvényében valamilyen módszerrel mégiscsak terelgetni igyekszem a őt az általam jónak vélt irányba. Az Értsünk szót tréningje nekem abban segít sokszor, hogy a választott módszer ne egy spontán jövő parancs, tiltás, lenyomasztás legyen, hanem képes legyek többféle módszerből választani egyet, méghozzá lehetőleg olyat, ami a gyerekem EQ-jának – és a sajátomnak – a fejlődését szolgálja.

türelemPersze ennek az egyik előfeltétele az, hogy én magam rendelkezzek egy alap szintű önuralommal – mert sajnos arra kellett rájönnöm, hogy a legtöbb elcsúszott helyzet nálunk éppen az én kibillent lelkiállapotom, türelmetlenségem miatt van. Hiszen ahogyan egy kétévestől nem várom, hogy késsel-villával egyen, mert tudom, hogy nem fejlett még azon a szinten a finom motorikája, azt sem szabadna várnom, hogy türelmes legyen. Ehelyett meg kell tanulnom valamiképpen kezelni az ő türelmetlenségét.

Meg a sajátunkat. Szóval a nulladik lépés az önuralom kifejlesztése. Nálam az egyik legfontosabb önismereti tanulás éppen az volt, hogyan tudom biztosítani azt a belső állapotot, ami lehetővé teszi, hogy bölcs felnőtt válaszokat adjak a váratlan dühkitöréseknél, a végeérhetetlen hisztiknél.

Nekem ahhoz, hogy ne csak testben, de lélekben is jelen tudjak lenni, az kell, hogy tudjak töltődni. Minden nap. És mivel otthonról azt a működést hozom magammal, hogy a család minden tagjának az összes szükségletét alapból a sajátjaim elé helyezem, ezért a töltődést tudatosan bele kell terveznem a napjaimba. Konkrétan beírom a naptáramba, hogy tornázni fogok, vagy dolgozni (tudom, tök ciki, de én szeretem a munkám), vagy naplót írni, mert ha nem így teszek, tuti, hogy a kevés és így oly drága szabadidőmbe becsúszik észrevétlen a mosogatógép kipakolása, a vásárlás, vagy a szerelőknek telefonálgatás.

türelem2Azokon a napokon, amik nehezebbek, és tudom, hogy nem számíthatok külső segítségre, segít, ha eleve úgy kalibrálom az energiáimat, hogy beleférjenek azok a dolgok, amik általában kicsapják nálam a biztosítékot: hogy egy felöltözés és elindulás 30 percig is eltarthat, és a játszótéren egyetlen mondatot nem beszélgethetek senkivel, mert a nagyobbik most végre csak saját magának akarja az egész figyelmemet, és már meg is fogalmazza világosan – „Mama, ne beszélgess! Csak rám figyelj!” -, majd a nyomaték kedvéért két kézzel saját maga felé fordítja a fejemet is.

Segít az is, hogy előre végig gondolom, milyen akadályok gördülhetnek elém a nap folyamán, és hozok egy tudatos döntést arról, hogy elengedek pár dolgot, mert annyira nem fontosak, mint a kapcsolat a gyerekemmel. Elengedem az elintéznivalókat, nem veszem fel a telefonokat és nem sietek és akarok hatékony lenni. Ez most az együttlét és az egymásba feledkezés ideje lesz.

A káromkodás még egy kemény dió. Az is impulzivitásból fakad. Jön az indulat és kiszalad a számon, és már visszaszívnám, de nem tudom. Néha észre sem veszem. Például az autóban, ahol a városi ámokfutók életveszélyes helyzeteit hárítva káromkodok. Csak amikor a hároméves megismétli mögöttem. Úgyhogy bevezettük azt, hogy minden cifraság helyett a „macska bajszát” és a „hétszázát” emlegetjük. Egyre gyakrabban sikerül.

Szóval, amit tanulok: megállni a helyzetben és odafigyelni, jelen lenni, nem rohanni tovább.

türelem3A nulladik lépés a nyugodtság, ami lehetővé teszi a probléma megoldáshoz szükséges figyelmet, kreativitást.
Azután az első lépés az érzelmek elfogadása. Ha ez a kettő megvan, akkor van esély a megoldásra.

Hamarosan jelentkezem a további tapasztalatokkal!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

Nyolctól tízig

IMG_1016
Pilhál Zsófia, a www.sofiadesignlab.com tulajdonosa

Pilhál Zsófia írása az Anyacsavar Női sorsok, női mesék című pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.

Most már késő van, gyere cicám, megyünk fürdeni, eresztem a vized. Egyél kicsim, ne sírj, nyugodj meg, itt vagyok. Lapos pislogások, elaludt, beteszem a kiságyba, betakarom, elsuttogom neki a mantrát, hogy aludj jól, álmodj szépeket, itt a mami a szomszéd szobában.

Ne zörögj, halkan vedd le a kabátod, csitt, óvatosan a hangszerrel. Gyere, együnk gyorsan, kész a vacsora, kis saláta fetával és kenyér. Igen, tízre kész leszek. Ígérem.

Becsukja az ajtót, apró konyhában apró rozoga asztalnál kinyitom a gépem, még teát főzni is sajnálom a drága perceket: nyolctól tízig ez az én időm, nem számlabefizetés, nem kottanyomtatás, nem szoptatás, Bóbita, csörgő, csak én vagyok, Sofia, a gépem és a tanfolyamom, amivel kitörök a világból.

Irodalmárnak indultam, fordítónak, aktivistáskodtam, zöldek tagja voltam, de ez nem fizet, élni kell, tudatosan, biztos portugál tudással garantált egy nyugdíjas állás a multinál, onnan megyek majd el szülni, így terveztem, így is lett, pont jókor, időben, amikor már nem bírtam volna tovább az irodai monotonitást, amikor már minden porcikám a zöldbe vágyott, ökokörökbe, könyvek mellé, a fényképezőgéphez, mindegy, csak hogy használhassam az agyam, a kreativitásom, ami igazán én vagyok. Mert tudtam, hogy valami van itt belül, készül, érik.

A nyarat nagy pocakkal képzeltem a Balaton partján, limonádéval, napszemüveggel, barátokkal. Lett belőle panel, dobozolás nyolcadik hónapban, egyetlenegy vizit az őrségi fészekben: könyvek azért voltak, volt fotózás is, de valahogy mégis máshogy sült el. Bolyongtam az ismeretlenben, nagy hassal, feszült várakozással.

Azután láttam meg valahol a kiírást, ami véget vetett a maratoni Sherlock-nézéseknek, babaszakácskönyveknek, hogy webdesigner tanfolyam indul, távoktatás, hat hónap, pont belefér a totyogós korszak előtt.

Úgyhogy november óta nyolctól tízig enyém a terep. Tervezek, rajzolok, oktató videót hallgatok, kerülnek ki a kezem alól a névjegykártyák, poszterek, később majd weboldalak, mind egy-egy lépéssel közelebb hozzák a szabadságot, amit igazán szeretnék, hogy Lili mellett kreatívan, önalkalmazásban, szabadon kereshessek pénzt. Hogy olyan szupermami legyek, aki aktívan részt vesz a kislánya életében mégis dolgozik mellette, ügyesen multitaskingol, szerető feleség, kiegyensúlyozott anya, önmegvalósító nő.

Tíztől tizenegyig a férjé az idő, a nap többi huszonegy órája Lilikéjé. És hogy ezek jól menjenek, ragaszkodom az én két “aranyórámhoz”.

 

Kisgyerekes nőként Te is vágysz az inspiráló, támogató környezetre? Kíváncsi vagy mások őszinte és tabumentes tapasztalatmegosztására? Szeretnéd fejleszteni az önismeretedet, megvalósítani a céljaidat, kiteljesíteni önmagadat anyaként is?

Várunk az Anyacsavar On-line Klubban Téged is!

 

 

Újratervezés

meg tudom csinálniTimi írása a saját önkorlátozó hiedelmeinek újragondolásáról az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy álom, hogy egy örömteli és kiegyensúlyozott családban élek a férjemmel és a gyerekeimmel (“minél több, annál jobb” alapon) boldogan, amíg csak lehet. Az álom maradt, de egészen más módon, mint ahogy megálmodtam. A férj és a két gyerek adott, de szinte minden más az álomból újratervezést igényelt. Sokszor napi szintű harcot és küzdelmet jelentett a belső és külső elvárásokkal szemben a kisgyermekes anya lét. Legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta az a bennem történő változás, ami már lassan 5 éve tart, mióta anya lettem. Számomra a legnagyobb nehézséget az én-idő szinte teljes hiánya jelentette. A túlélés, és a saját testi-lelki egészségem érdekében sikerült pár stratégiát illetve megoldást találnom, amit több-kevesebb sikerrel alkalmazok a mindennapokban. Ehhez számos hiedelmet kellett leépítenem magamban, melyek a következőképpen alakultak át:

 

  1. “Akkor vagyok jó anya, ha a nap 24 óráját kizárólag hasznos tevékenységgel töltöm.”

Újratervezés: Amikor a gyerek alszik délben (jobb esetben másfél-két órát ) magamra szánok min. 45 percet, amiben kizárólag olyan dolgokat teszek amelyek csak rólam és az én feltöltődésemről szólnak : zuhanyozok és hajat mosok, kávét iszom, elolvasok egy érdekes cikket, kreatívkodom, vagy csak egyszerűen belevetem magam a virtuális baráti életbe.

 

  1. “Akkor vagyok jó családanya, ha ragyog minden a lakásban, még ha ez más, egyébként értékes dolgoktól veszi el az időt.”

Újratervezés: Az önmagában monoton és mindennapos háztartási teendőimet (mosogatás, főzés, teregetés, stb.) igyekszem összekapcsolni intellektuális tevékenységgel. Az ötlet nem az enyém, de nagyon jól szórakoztam a felismerésen. Történt még egyedülálló koromban, hogy vendégségben voltam egy többgyermekes fiatal anyánál és megdöbbenve láttam a hűtőszekrény ajtajába beépített TV-t (vagy valami ilyesmi lehetett). Teljesen érthetetlen volt számomra, hogy valaki miért nem bírja ki azt a kis időt, amit a konyhában tölt a TV nézése nélkül. Azóta rájöttem, hogy egy anya általában a napja kb.70%-át a konyhában, illetve annak közelében tölti. Számomra felszabadító és egyben inspiráló volt az a gyakorlat, hogy a konyhában töltött időmbe belefér egy Ted talk meghallgatása vagy egy film megnézése egy megfelelő helyre elhelyezett laptop segítségével.

 

  1. “Akkor vagyok jó anya, ha a gondolataimat, az időmet és a pénzemet teljesen a gyerekek szükségletei határozzák meg.”

Újratervezés: Nem kell, sőt nem szabad mindennek a gyerekekről szólnia. Ez a felismerésem már régóta létezik, de a gyakorlatba még csak most kezdem átültetni. Tipikus helyzet, amikor elmegyek vásárolni magamnak egy ruhadarabot, hogy az üzlet női részlegére el sem jutok, de a kosaram tele van a gyerekeknek vásárolandó cukiságokkal, aminek egészen biztosan örülnek kb. 5 percig, de az én boldogságmutatóm nem fog javulni, amikor reggel a szekrény előtt állok tanácstalanul, hogy melyik nemszeretem ruhámat vegyem fel. Vagy az összes havi szabadidős programra szánt összeget bábszínházra és játszóházra költöm és hónap végén szomorúan nyugtázom, hogy az én feltöltődésemet szolgálandó masszázs  vagy a torna sajnos megint elmaradt. Ezeket elkerülendő tudatosan figyelek arra, hogy a testi-lelki jólétemet kielégítő programokra szintén engedélyt adjak magamnak és ezt befektetésként fogjam föl. Befektetést jelent, amiből az egész család profitálhat és nem pedig a gyerekeimnek sokszor csak vélt szükségleteiről való lemondás. Ezzel a gondolkodásmóddal egyébként sokat lehet faragni a családi kiadásokon is. Mióta nem veszem meg automatikusan az újabb játékot, könyvet, ruhát a gyerekeimnek, mert másodszor végiggondolva már nem is olyan nélkülözhetetlenek, sokkal tudatosabban rá tudok hangolódni a valóban fontos dolgokra.

 

  1. “Akkor vagyok jó anya, ha a gyerekeimet biztosítom az állandó jelenlétemről”

Újratervezés: négy év folyamatos otthonlét, szoptatás, vagy babavárás után gondoltam egy számomra merészet, és elutaztam egy hétvégére egyedül. Teljesen katartikus élmény volt. Sok-sok alvással, csenddel, olvasással, semmittevéssel, nyugodt étkezésekkel és legfőképpen befelé fordulással töltött elvonulásom rengeteg energiát szabadított fel bennem, melynek létezéséről nem is tudtam. A gyerekeknek pedig volt egy fantasztikus hétvégéje apával, amit azóta is emlegetnek.

Remélem az újratervezések továbbra is a mindennapjaim részét fogják képezni, hogy a gyerekeim számára egy boldog, örömteli anya lehessek.

 

Kisgyerekes nőként Te is vágysz az inspiráló, támogató környezetre? Kíváncsi vagy mások őszinte és tabumentes tapasztalatmegosztására? Szeretnéd fejleszteni az önismeretedet, megvalósítani a céljaidat, kiteljesíteni önmagadat anyaként is?

Várunk az Anyacsavar On-line Klubban Téged is!