Személyes visszatekintés az évre

reflexióGyerekkorom óta minden év végén szövök terveket a következő esztendőre, nálunk ez szilveszter délutáni családi hagyomány volt: összeültünk, és ki-ki elmondta, mit szeretne csinálni, vagy mire vágyik a következő évben. Ahogy egyre idősebb leszek, ezek a tervek egyre komplexebbek, és a hozzájuk vezető út végig gondolása egyre tudatosabb.

Lassan húsz éve írok naplót. Így a kezdeti álmodozások, jövőre vonatkozó intuíciók, dédelgetett vágyak és konkrét tervek húsz éve papírra is kerülnek, és jó pár éve a hozzájuk tartozó visszatekintések is. Arról, hogy mi minden történt velünk, hogy vannak a szeretteim, mi valósult meg a vágyakból és tervekből, milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb, kiket ismerhettem meg, és kiktől távolodtam el, minek tulajdonítom a sikereket és kudarcokat, és mit vinnék tovább magammal a következő évre.

Egy évvel ezelőtt tartottam először Évindító tervező Anyacsavar csoportot, ahol 15 kisgyerekes anya – köztük én is – készített magának éves terveket a saját helyzetére, vágyaira szabva. Sokaknak nehéz volt hirtelen a családi feladatok, és a többiek boldogulása mellett csak önmagukra gondolni, saját magukért tenni valamit. Pedig mennyire fontos anyaként is megőrizni a belső egyensúlyt! És ehhez bizony muszáj a saját testünket, lelkünket is gondoznunk, vágyainkat és igényeinket szem előtt tartanunk.

életterületek6 életterületen tűztünk ki célokat: CSALÁD (párkapcsolat, gyerekek, szülőkkel, testvérekkel, más rokonokkal való kapcsolat), MUNKA (vagy tanulás), BARÁTOK (és más családon kívüli kapcsolatok), ÖNMEGVALÓSÍTÁS (átfedésben esetleg a munkával, és még alkotás, szabadidő), PÉNZÜGYEK, OTTHON (közvetlen környezetünk és tárgyi dolgok), EGÉSZSÉG (testi és lelki).

Most arról szeretnék beszámolni, nekem hogy sikerültek a tervek megvalósítása. Meggyőződésem, hogy a gondos tervezés nagyon sokban segítette a vágyott dolgok létrejöttét. Megmondom, hogyan: idén először nem csupán leírtam a terveimet életterületekre lebontva, hanem készítettem egy havi bontást is, ahol leírtam, melyik hónapban, mi fog történni biztosan – gyereket szülök, gyermekágyi időszakban leszek, óvodás lesz a nagyobbik, nyaralunk…stb. Így rögtön látszott, hogyan alakul spontán az évünk leterheltsége időben és energiákban, testileg és érzelmileg, egyéni és családi szinten. Ebből pedig logikusan adódott az, hogy egy-egy új családi szokás bevezetése, pénzügyileg leterhelő új beruházás, vagy egy vágyott új program MIKOR fér bele az évbe. És rögtön világossá vált az is, hogy ha akkor nem történik meg, akkor lehet, hogy máskor nem is fog – mert nem fog beleférni.

Hoppá! Nekem, aki nagyon rossz vagyok hosszú távú előretervezésben, és örülök, ha egy hétre látom előre a családi logisztikát, ez a módszer rengeteget segített a millió lényegtelen, ám sürgős hétköznapi apróság tengerében az számomra igazán fontos dolgokra is odafigyelni. Az egész évet egyben, előre látva jól meg tudtam határozni egy-egy vágy, vagy lehetőség helyét, idejét, és erőforrásigényét. Sőt, tekintettel tudtam lenni a család többi tagjának életeseményeire is, és ezeket is bekalkuláltam a terveimbe. Biztosan állítom, hogy a sok tökéletesen megvalósult tervem mögött a körültekintő tervezés és a jó időzítés állt.

IMG_2472_2psEz az évem telis-tele van sikerélményekkel, köztük néhány a bakancslistámon is rajta volt, mint a szép szülésélmény a traumatikus első után. De az is jó érzéssel tölt el, hogy az „eső után köpönyeg” alapműködésem helyett milyen sok területen voltam képes előre tervezni és gondoskodni a fontos dolgokról. A szép szülésélményre nagyon tudatosan készültem: a korábbi szülésemet feldolgozandó két terapeutánál is jártam, a szülést támogató csapatot nagyon gondosan választottam ki. Gyermekágyi tervvel készültem a szülés utáni időszakra, és üzleti tervvel és új szolgáltatással a vállalkozásom életben tartására. Úgy terveztem meg a nyaralást, hogy abban nekünk, szülőknek is legyen pihenés. Tudatosan fordítottam az év második felében több időt a gyerekneveléssel kapcsolatos szülői kompetenciáim fejlesztésére, mert számítottam arra, hogy a testvérféltékenység és az óvodába kerülés nem lesz könnyű időszak a háromévesnek – és így a család többi tagjának sem. Újraterveztem, milyen külső segítségre lesz szükségünk a sok változás közepette, és olyan támogatókat kerestem a háztartási feladatok és gyerekgondozás területén, aki valódi partnereim – és nem plusz stresszforrások egy kalap pénzért. A nagyszülőkre is bíztam új feladatokat, amiket fokozatosan, türelemmel, sok pozitív visszajelzéssel tudtam végül nyugodt szívvel delegálni, és az új bébiszitterünknek hála novemberre színházba is eljutottunk a két kicsi mellett is. Megtaláltuk a módját, hogy a baráti kapcsolatainkat is tudjuk ápolni: a gyerekes barátainkkal gyerek-összeeresztős vendégségeket szervezünk akár a hétköznap délutánokra is, ahol a kicsik egymást szórakoztatják, amíg mi felnőttek tudunk kicsit beszélgetni, a nem gyerekes barátainkkal pedig jó előre leszervezett kimenőkön találkozunk. Több szervezés, de kiválóan működik. A férjemmel hetente együtt ebédelünk 1123 12 58 00 DSC_8586kettesben, zavartalanul. A falra kitett heti tervezőnkön átlátjuk a család teljes heti programját, teendőit, és azt is, kinek mikor és kivel lesz a hét folyamán kettesben töltött minőségi ideje – amikor nincs rohanás, kényszer, csak egymásba feledkezés. Megtanultam vezetni nyolchónapos terhesen, és negyvenévesen életünkben először lett autónk, ami a programlehetőségeinket kiszélesítette. Három év után végre lett saját tervezésű előszobabútorunk, és eltűntek a cipőhalmok az ajtónk mellől. Vannak végre feszültség- és veszekedésmentes reggelek, és esték, és vannak átaludt éjszakák. A szülés óta fogytam 11 kilót, és jó lendületben vagyok a másik 11-hez.

És ez a sikerlista még nem teljes. Pedig nem arról van szó, hogy ne lettek volna nehézségek, és arról sincs szó, hogy minden elsőre úgy alakult, ahogyan azt reméltem. Sokkal inkább arról, hogy a tervek segítenek a figyelmemet a hétköznapokban is az igazán fontos dolgokon tartani, és így valóban időt szentelek ezeknek a dolgoknak. Azt mondják, hogy arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen – ezt a bölcsességet idén hétről hétre megtapasztaltam. És szeretném megtapasztalni jövőre is, ezért már be is van írva a naptáramba, hogy mikor fogok terveket kovácsolni a jövő évre.

Ha szeretnél Te is egy saját célokról és önmegvalósításról szóló jövő évet, várlak szeretettel a januárban induló Évindító tervező Anyacsavar csoportban!

Jelentkezz most, még van néhány hely!

Gondoskodj a saját boldogulásodról, ne bízd a véletlenre, hogyan alakul az életed!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Beszélj úgy, hogy érdekelje – tréningtapasztalatok a gyakorlatban 3.

kommunikáció gyerekekkel2Szülőként állítólag a legtöbb időt a gyerekeinkkel azzal töltjük el, hogy megpróbáljuk a őket együttműködésre bírni. Hogy milyen eszközökkel? Mindenki másfélékkel – szerintem én már szinte mindennel próbálkoztam.

Az Értsünk szót tréningjének résztvevői között elhangzik néhány zsigerből gyakran használt módszer, mint a szabályok felállítása, és az azokra való hivatkozás, a lekenyerezés – mondjuk étellel, ajándékkal -, a „nemszeretem” program jó színben feltüntetése – „Megyünk vendégségbe a Juci nénihez, de nagy buli lesz!”, és az üzletkötés – „Ha felöltöztél, megjavítom a kisautódat.” Aztán jönnek az extrémebb módszerek, amikor a helyzet fokozódik: a rimánkodás, parancsolgatás, és az „Azonnal…” kezdetű mondatok, a zsarolás, és fenyegetőzés „Ha nem hagyod abba, hazamegyünk!”, és a felemelt hang, amitől a gyerek megijed és/vagy dühös lesz, és ezzel még lelkifurdalós órákat is szerezhetünk önmagunknak.

Pedig csak arról álmodozunk, hogy idilli hangulatban játszunk együtt, hogy a gyerekeinkkel őszinte és bizalomteli viszonyunk legyen, hogy megossza velünk az élményeit, vágyait, hogy együtt érezzen másokkal – velünk is.

Helyzetfüggő, és a gyerek korától, temperamentumától is függ, mi működik. Nincsenek doboz módszerek, az odafordulást és a türelmet nem lehet kispórolni a kapcsolatból.

OLYMPUS DIGITAL CAMERANyáron éppen Balatonra mentünk, amikor a 3 éves elkezdett a hátsó ülésen fejhangon követelőzni, hogy azonnal álljunk meg. 130-cal mentünk épp a belső sávban, kint 40 fok, a kocsiban rajtunk kívül még a három hónapos csecsemő, körülöttünk a szokásos sztrádai átokfutók. Semmi mást nem akartam, csak minél hamarabb épségben megérkezni. Ja, és még valamit: hogy a hároméves azonnal hagyja abba a hisztit.

Szerencsére éppen jön egy benzinkút, kapva-kapok az alkalmon. Úgy döntök, kimutatom a nagyobbik felé, hogy figyelek továbbra is az ő igényeire attól még, hogy – áruló módon – három hónappal ezelőtt lett egy testvére. Lassítok, lehajtok, beállok az egyetlen szabad helyre, leállítom a motort, és épp kezdeném magam a türelem és jófejség szobrának érezni, amikor a gyerek elkezd magából kifordulva üvölteni, ne álljunk meg, és hogy azonnal induljunk el.

Viszonylag gyorsan kapcsoltam, hogy az egész semmi másról nem szól, mint, hogy az legyen, amit ő akar. Most azonnal. És mindig. Teszteli, hogy eléggé fontos-e még ő nekünk, és vajon még ezt is kibírja-e a szülői türelem. Folyamatosan feszegeti a határokat, mint egy bizalmát vesztett megcsalt szerető. És értem, hogyne érteném, de ez tarthatatlan. Hol van így a család többi tagjának összes igénye? Hol van egyfajta családi optimum?

Az Értsünk szót tréningen ez a jelenet villant be, amikor arról tanultunk, hogyan lehet együttműködésre rávenni a gyerekeinket. Arról már korábban volt szó, hogy minden probléma megoldása az érzelmek elfogadásával kezdődik, ugyanakkor az érzelmek elfogadása nem egyenlő a cselekedet elfogadásával. Dühösnek lenni szabad, az autópályán megállás nélkül a sofőr fülébe üvölteni nem. Na de hogyan lehetne ezt úgy kommunikálni egy mondatban, hogy ennek az üzenetét egy hároméves is megértse?

kommunikáció gyerekekkel1Erre nagyon jó eszköz a tréningen tanult eszköz, a „bárcsak” vágyteljesítő szóval kezdődő mondat. „Bárcsak meg tudnánk állni most azonnal!” Mert ennek a mondatnak az az üzenete, hogy: „Fontos vagy nekem és komolyan veszem az igényedet, szeretném is teljesíteni, de most nem tudom.”

És ez remekül működik szinte bármilyen helyzetben. Például akkor is, ha toporzékolva követeli a fagyit záróra után a cukrászda előtt „Bárcsak nyitva lenne!”. Ilyenkor el lehet képzelni, milyen lenne, ha nyitva lenne, és a fantázia lehetősége sokszor helyettesíti a valóságot. Gondolatban fagyizott egyet, mehetünk tovább.

És persze ezzel a mondattal azt is kommunikálom a gyerek felé, hogy az ő oldalán állok, egy csapatban focizunk, és ezért az egymásnak feszülés okafogyottá válik. A 20-40 perces hisztik, másodpercek alatt elhalnak. Noha a szakirodalom azt írja, hogy a belátás képessége jóval későbbi életkorban alakul ki, állítom, hogy már egészen kicsi korban megértik a gyerekek, hogy ezt most nem lehet.

Meleg szívvel ajánlom ezt az egyszerű eszközt, én szinte minden nap használom már, és eddig mindig segített!

A Beszélj úgy, hogy érdekelje szülői kommunikációs tréning tapasztalatairól korábban már írtam itt és itt. Hamarosan jön a folytatás! 🙂

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Egyedülálló szülők könyve

egyedülálló szülők könyveMa Magyarországon több százezer szülő neveli egyedül a gyerekét, és még többen vannak azok, akik papíron ugyan házasságban élnek, valójában azonban egyedül húzzák a szekeret a hétköznapokban. Nekik szól az Egyedülálló szülők könyve, amelynek a mottója az, hogy ha már az élet citromot adott, nézzük meg, hogyan csinálhatunk belőle limonádét. A szerző, Nagy Anna mesélt magáról és a könyv születéséről az Anyacsavaron.

Hogy jött az ötlet, hogy összegyűjtsd egyedülálló szülők történeteit?

Az ember általában akkor kezd intenzíven foglalkozni valamivel, amikor maga is érintett és úgy gondolja, hogy közösségből épít magának fészket a világban. A könyvben szerepel néhány mondat, amiben benne van a saját történetem: “Én olyan társat választottam, akiről tudtam, hogy nem egy otthonülő apatípus. Mégis őt választottam. Amikor a kisfiam a várthoz képest tíz nappal korábban megszületett, ő éppen Peruban volt. Mikor felhívtam, hogy ma meg fog születni a baba, az volt az első kérdése, hogy „jaj, meg tudsz várni?”. Ha az ember ilyen apukát választ, akkor nem lepődhet meg azon, hogy éppen most Gázában van, múlt héten Ománban volt és úgy néz ki, hogy hamarosan Indiába költözik három évre.” Hát így maradtam én egyedül.

Neked mi segített kezdetben, amikor egyedülálló szülővé váltál?

Nagy Anna fotóA legfontosabb az a szeretetháló volt, ami körülvett már korábban is: a szüleim, akikre mindig és minden körülmények között támaszkodhattam és a barátaim, akik olyan szorosan fogtak közre, hogy nem tudtam elesni. Viszont a könyv is és az alapítvány is azért született, mert úgy éreztem, hogy egy támogató közösség, ami nagyon jólesett volna, teljesen hiányzik. Tehát akinek nincsenek vagy nincsenek a közelben a szülei és a barátságai esetleg leépültek egy hosszabb házasság alatt – ez sajnos elég gyakori -, az könnyen találja magát segítség és támasz nélkül. Pedig egy válás/elválás utáni traumában ez rendkívül fontos lenne.

Hozol valamilyen megküzdési mintát a saját családodból?

A szüleim nagyon nehéz körülmények közül indultak, a nulláról kellett felépíteniük az életüket és az a küzdeni tudás, ahogy ők élték az életüket úgy, hogy közben védték, óvták, szerették egymást és engem is, meghatározta azt, ahogy én látom a világot. Sok dologgal kellett szembenézniük, amitől én biztosan megijednék. Ők nem ezt tették, hanem megoldották és közben egy percig sem érezték – vagy ha igen, abból semmi nem látszott kifelé -, hogy mártírok lennének vagy panaszkodniuk kellene, hanem csinálták, mert az életet élni kell, nem végigpanaszkodni. Csodálatos szüleim vannak – bár anyukám már nincs velünk, de valójában még mindig itt van velem.

Kik támogattak, vagy támogatnak Téged a hétköznapokban?

Eleinte a szüleimtől és a barátaimtól kaptam a legtöbb segítséget, aztán ahogy halad az idő, egyre többet megtanultam, egyre inkább belerázódtam az “új” életébe, és egyre önállóbban tudtam élni az életemet. Kialakult az élet ritmusa, amiben persze továbbra is van szükségem volt segítségre, de talán kevesebbre. Meg ahogy nőtt a gyerekem, a mindennapok is könnyebbek lettek: már nem kellett rohanni érte az iskolába, hogy átvigyem edzésre, mert átsétált egyedül, és én nyugodtan dolgozhattam 6-ig, nem kellett attól félnem, hogy megint a portás fog rá vigyázni, amíg megérkezem.

Ki a példaképed és miért?

Sok ember van, akire felnézek, és akiről azt gondolom, hogy sosem leszek olyan, mint ők. Mert nagyon türelmesek és megértőek, vagy erősek és talpraesettek, vagy mindig megtalálják a jó választ – ami nekem sokszor nem sikerül. Nem tudom, hogy ezt példaképnek lehet-e nevezni. Akik viszont mindig mérceként állnak előttem, azok a szüleim.

Szól-e férfiakhoz is a könyved?

apa és gyerekMindenképpen! Részben azokhoz, akik különélő szülőként kapcsolódnak egy egyszülős családhoz, hiszen az ő szerepük alapvetően meghatározza a család működését. Fontos, hogy az a szülő, aki nem él mindennap a gyerekkel, jobban megértse, hogyan is működik annak a családnak az újfajta dinamikája, amelyhez korábban ő is tartozott. Kevesebb lenne a nehéz, gyűlölködő válás, ha az emberek nem vesznének el teljesen a saját nézőpontjukban és néha ki tudnának kukucskálni a lövészárokból. Ehhez persze az is kellene, hogy a gyerekkel élő szülő is jobban lássa annak a szülőnek a helyzetét, akinek el kellett szakadnia a gyerekétől. Talán valaki majd megírja azoknak a szülőknek a könyvét is – hátha könnyebben tudnának közeledni az álláspontok.
De nemcsak különélő apukáknak szól a könyv: egy teljes fejezet szól azokról az apukákról és azoknak az apukáknak, akik egyedül nevelnek gyereket. Több tízezer van belőlük az országban.

Ha egyetlen útravaló mondatod lehetne egy frissen egyedülállóvá vált szülőhöz, mi lenne az?

Amikor az ember egyedül marad, hajlamos a másik, társas állapotot amolyan mindent megoldó, felhőtlen álomállapotnak látni. Néha úgy gondoljuk, hogy ha párban élnénk, akkor minden bajunk meggyógyulna – vagy legalábbis majdnem mind. De ez nem így van. Az egyszülős lét az elején általában elég nehéz, néha meg nagyon nehéz. De aztán ennek az életformának is meg lehet találni az egyensúlyát, az értelmét és a szépségét. Nem minden rossz napunkért az egyszülős létünk a felelős.

Natura Hill Zebegény

natura hill panoráma– szállásajánló

Egy mondatban: ízlés, harmónia, kényelem, és ínyenc vacsora a testnek, odafigyelés és gondosság, szépség és nyugalom a léleknek. Megpihentünk!

Egynapos feltöltődés gyerekkel

És a részletek: a férjem augusztusban új munkahelyen kezdett, és megbeszéltük, hogy a próbaideje végeztével elmegyünk valahová egy éjszakára az áprilisban született kicsivel. Mert megérdemeljük! 😉

Már nyáron elképzeltük, milyen klassz lesz egy napra kiszakadni a mókuskerékből, gourmand vacsorát enni, szép panorámában gyönyörködni, és nyugodtan aludni egy nagyot, szaunázni egyet, jó borokat kóstolni, sétálni és beszélgetni. A választásunk baráti ajánlásra a Natura Hill Zebegényre esett, ami egy otthonosan és ízlésesen berendezett, csupa egyedi tervezésű panorámás szobával rendelkező boutique hotel a Dunakanyarban egy dombtetőn. Már a fotók alapján beleszeretős!

Személyre szabott gondoskodás

natura hill dizájnKiválasztottuk a számunkra legrokonszenvesebb szobát, ami nem volt könnyű, mert egyik szebb, mint a másik, és vágtuk a centit a vágyott kimenőnkig. Persze amikor kitaláltuk ezt, még remek ötletnek tűnt a kisebbiket magunkkal vinni, aki nyáron még egészen pici volt és csak feküdt, mint egy sült csirke, arról pedig megfeledkeztünk, hogy novemberre, közel nyolc hónaposan a kúszós, fogzós, felfedezős korszakában lesz javában. Az első meglepetés akkor ért, amikor pár nappal az érkezésünk előtt felhívtak a szállodából, hogy érdeklődjenek, van-e bármilyen speciális kívánságunk a 4 fogásos vacsorával kapcsolatban. Annyira váratlanul ért a dolog, hogy beletelt pár másodpercbe, mire észhez tértem, és kinyögtem, hogy tulajdonképpen 90 napos diétát csinálok, és éppen keményítő napom lesz, ami azt jelenti, hogy se fehérjét, se szénhidrátot nem eszem aznap. A szállodavezetőnek a szeme se rebbent, és biztosított róla, hogy a séf megoldja a helyzetet. Ez máris olyan személyre szabott gondoskodás, amivel még életemben, egyetlen vendéglátóhelyen sem találkoztam.

Gyors és készséges problémamegoldás

natura hill szobaAztán eljött a nagy nap, és a nagyobbik gyerkőc a nagypapához ment bulizni, mi pedig felkerekedtünk az őszi takonykórban szenvedő derűs lelkű kicsivel egy utolsó orrszívó porszívózás után 3 szatyor cuccal minden eshetőségre felkészülve – a kiöblített orrszívót pedig szépen otthon felejtettük. Ez csak akkor tűnt fel, amikor délután fél ötkor esedékessé vált egy alapos orrszippantás. Nos, nem tudom, próbáltatok-e már szívószállal orrot szívni. Nem részletezem, röviden csak annyit, hogy a gusztustalansága fordítottan arányos a hatékonyságával. És itt jött a második meglepetés, amikor is a Natura Hill Zebegény recepciósa a világ legnagyobb természetességével ugrott be a kocsijába és ment el Nagymarosra (!), ahonnan hozott nekünk egy orrszívót, „hiszen anélkül nem tudna jól aludni a kicsi, és mi sem…” Ezen a ponton fogtam padlót másodszorra.

Béke, lelassulás és nyugalom

A szobában – az egyébként velünk ingyen megszálló – gyerekünk ugyanazt a személyre szabott gondoskodást és megkülönböztetett figyelmet kapja, mint mi: a kiságyában szupervastag szivacsos rácsvédő, puha kispléd, és mini dizájn fürdőköpeny várja. Ahhoz, hogy mi az éjszakai fektetés után nyugodt lélekkel vacsorázhassunk kettesben, a recepciós bébiőrt ajánl fel nekünk. A vacsora könnyű és finom – pusziljuk a séfet, akinek egyébként nemrég a Gault Millet is 11 pontot adott (én adtam volna 12-t is…) Adi ZebegenybenA reggelinél a mosolygós és segítőkész pincérrel együtt választjuk ki a legpuhább almát és körtét, amit leturmixolnak a babának. A reggelinél megjelenik egy másik másféléves is a szüleivel, és a két kicsi birtokba veszi az étteremben (!) kialakított babasarkot. Amíg ők felfedezik a játékokat, a szülők és a többi vendég nyugodtan reggelizik. Végig kellemes zene szól mindenütt: így bár kevesen vagyunk, bátran lehet beszélgetni, nem zavarjuk egymást. Nagy előnye a szállodának ez is: nem egy gyár, ahol ezren sürögnek-forognak és állandó zaj van mindenütt, hanem az az érzésünk van, hogy egy zen-kertbe érkeztünk, ahol mindent áthat a béke, lelassulás és nyugalom.

A Natura Hill Zebegény specialitása a fatüzelésű szauna panorámás pihenő szobával, ásványvíz bekészítéssel, illóolajos polcocskával, ahol ki-ki kiválaszthatja a neki tetsző illatot. Váltásban ezt is kipróbáljuk este és reggel is. Nekem még naplót írni is van időm egy tejeskávé mellett – melyik kisgyerekes szülő kívánhat ennél többet?

A család minden tagjának

natura hill gyerekekA birtok végében a domb alján kis játszótér van kialakítva a gyerekeknek, tőle 50 méterre a domboldalban hintaágy a felnőtteknek. Amíg a gyerkőcök lent játszanak, a felnőttek gyönyörködhetnek a panorámában, beszélgethetnek, saját ritmusban pihenhetnek, mégis szemmel tarthatják a csemetéket. Nagyon ritkán találkozom hasonlóval, amikor a vendéglátók minden korosztály igényeit szem előtt tartják egyszerre. Nem hittem volna, hogy sikerül, de a Natura Hillnek köszönhetően mégis összejött: egyetlen nap alatt pihentünk, töltekeztünk, miközben a kicsi is jól érezte magát. Ezt muszáj volt megosztanom Veletek is, hátha Ti is kutatjátok a lehetőségeket egynapos feltöltődésre.

Hogy egyáltalán hogy voltunk képesek két gyerek mellett töltekezni? Úgy, hogy tudatosan előre terveztünk! Gyere el az Évindító tervező Anyacsavar csoportba, és jövőre csináld meg Te is!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112