Közösség születik

Antal ZsófiA Debreceni Anyahajó Klubot dr. Antal Zsófia kutatóorvos alapította közösségépítő céllal a  Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ Családbarát munkahely programjának keretében olyan kis- és nagygyerekes anyáknak, kismamáknak, akik valamilyen formában az egyetemhez kötődnek és a gyereknevelés mellett dolgoznak, dolgozni szeretnének, karriert építenek, és keresik a sokféle női szerep összeegyeztetésére a saját megoldásaikat. Az a megtiszteltetés ért, hogy nem rég meghívást kaptam a klubba. Ennek tapasztalatait szeretném most Veletek megosztani.

Egyedül a háztartási és gyerekgondozási feladatokkal

Témánk a klubban az volt, hogyan oldják meg ezek az értelmiségi anyák azokat az időszakokat, amikor a háztartási és gyerekgondozási feladatok oroszlánrésze valamilyen okból náluk landol, és egyedül kell helyt állniuk.

Négy hívókérdéssel készültem:

  • Mi működik? – azaz mik a saját túlélési stratégiáid azokra az helyzetekre, amikor egyedül vagy a gáton.
  • Hogy csinálod?
  • Mit ad Neked? – értem ez alatt, hogy mi benne a nehézségek ellenére is jó, pozitív.
  • Mit tehetnél, hogy jobb legyen?

Útban Debrecen felé a ködös autópályán magam is végig gondoltam a saját válaszaimat ezekre a kérdésekre, hogy a saját példáimmal is gazdagíthassam azt a sok bevált megoldást, amit ilyenkor a nők egymással megosztanak.

Lássuk, milyen válaszok születtek az első két kérdésre:

Változatos megküzdési stratégiák

  • feladatáradatVan, aki a „túlélésre” játszik, vesz egy nagy levegőt, és mentálisan arra koncentrál, hogy egyszer ennek a nehéz időszaknak vége lesz, addig kell türelemmel, testi és lelki energiákkal kibírni.
  • Van, aki ahhoz, hogy átvészelje ezt az energiazabáló időszakot, tudatosan lejjebb adja az igényeit, nem vár el olyan sokat sem magától, sem a gyerekektől, mint egyébként. Például ilyenkor a nagyobbiknak szabad Bogyó és babócát néznie, amíg a kicsi fürdik és elalszik, noha ez egyébként nem része a napi rutinnak. Jelszó: ha nincs magas elvárás, nincs frusztráció.
  • Van, aki a feszesebb időbeosztásra esküszik: ha egyedül van, profi szinten űzi a több feladat párhuzamos végzését.
  • Olyan is akad, aki ilyenkor a saját egyensúlyának megőrzésére ügyel. Egyrészt gyakran ajándékozza meg önmagát (csokival, kávéval…stb.), másrészt a gyerekek alvásidejében ő is lepihen, és olvas, vagy más töltekezős tevékenységet végez. Van, aki nagyon tudatosan megtervezi az altatás alatti szabadidejét, és mindig csak egy tevékenységet választ, amiben viszont el tud mélyülni, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy elaprózza az idejét.
  • Van, aki ilyenkor a nagyobb gyerekeket vonja be életkoruknak megfelelően segítségként, amibe csak lehet, akár a zsebpénz külsőleg motiváló eszközével.
  • Van, aki ilyenkor ügyel arra, hogy képes legyen nemet mondani olyan plusz szívességekre, apró-cseprő feladatokra, amik „békeidőben” beleférnek az idejébe, energiájába, ilyenkor azonban nem.
  • Van, aki külső segítséget von be. Bevált megoldás a bölcsis gondozók, óvó nénik bevonása a délutáni időszakokra. És sokaknak az is nagy segítség, ha a saját kisgyerekes barátnőikkel találkozhatnak délután, ahol ők felnőtt társaságban töltekezhetnek, amíg a gyerekek is együtt játszhatnak.

A nehézség, mint ajándék

Az mindig egy meghökkentő kérdés egy nehéz helyzetben, hogy mit ad számodra? Mi az a pozitív hozadék, plusz dolog, ami nem lenne, ha ez a nehéz helyzet nem kényszerített volna rá, vagy nem hozta volna tálcán eléd. Olyan kérdés, amit meleg szívvel ajánlok Neked is, hogy tegyél fel magadnak – akár most is, ha úgy érzed, nehéz helyzetben vagy, és éppen ezért most sajnálod is magad.

autó2A klub résztvevői is hoztak néhány példát arra, mit adtak nekik azok a helyzetek, amikor hosszabb-rövidebb ideig teljesen egyedül tartották a frontot a háztartás és a gyerekgondozás területein. Volt, aki ennek az élethelyzetnek köszönhetően tanult meg alapételeket főzni, vagy autót vezetni, és volt, akinek a kompetenciaérzése nőtt azáltal, hogy két kisgyerekkel egyedül nyomott le egy hosszú repülőutat. (Mielőtt elintéznéd egy vállrándítással, gondold végig, hogy mész el WC-re, és addig mit csinálsz a két kicsivel… Na, ugye!)

A szívességbank ereje

A legizgalmasabb gyakorlat azonban az volt, amikor arra kértem meg a jelenlévőket, hogy válaszoljanak meg írásban két kérdést ott helyben:

  1. Mik azok a tevékenységek, amiket még időszűkében, energiahiányos állapotban is szívesen csinálsz, vagy akár szívesen csinálnál belőle többet?
  2. Mi az, amit nagyon szívesen átruháznál néha valakire, mert fáraszt, és sokszor csak muszájból csinálod?

Revelatív volt látni, hogy már egy 8-10 fős csoportban is – ahol a többség nem is ismerte egymást! – kialakul egy spontán kölcsönös támogatási lehetőség a kisgyerekes anyák között.

Többeknek feltöltő tevékenység a főzés, és van, akinek hatalmas boldogság lenne, ha ennek a nyűgét valaki átvállalná tőle. Volt, aki programszervezésben profi, és szívesen előszűri, hová érdemes gyerekkel, vagy nélkülük elmenni. Más valaki autót vezetni szeretet, és szívesen sofőrködik, megint más pedig szívesen tanít gyerekeket sütögetni. Van, aki tudja, mikor melyik használtruha kereskedésbe érdemes szétnézni a városban, és van, aki szívesen kíséri uszodába mások gyerekeit a sajátjai mellett.

teregetésSzülettek felajánlások és elhangzottak igények, amikhez ki-ki támogatót keresett.

Egyfajta szívességbank, ahová bárki betehet lehetőségei szerint, és ahonnan bárki kivehet az igényei szerint. Mielőtt sietve hazaindultam volna a saját gyerekeimhez, arra kértem a résztvevőket, hogy mindenki beszéljen meg legalább 2 másik anyával valamilyen együttműködést a következő 2 hétre.

Azt hiszem, valahogy így születnek a támogató anyaközösségek. Néhány hasonló helyzetben lévő kisgyerekes nő sorsközösségéből, önzetlen felajánlásaiból, önmagán és másokon segíteni akarásából.

Hajrá Debreceni Anyahajó Klub!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

2015 legnépszerűbb írásai az Anyacsavaron

20151. 2015 év elején a HellóAnyuban indítottam egy ingyenes női beszélgető kört, ahová bárki eljöhet gyerekkel is tapasztalatot cserélni, inspirálódni, más anyákkal ismerkedni, működő jó gyakorlatokat tanulni. Az egyik első Anyacsavar Klub témája a régi, otthonról hozott szerepminták megkérdőjelezése és az új családi szokások kialakítása volt nem kevés gondolatébresztő tanulsággal.

2. Flóra története az anyává válást követő hullámhegyekről és völgyekről nagy kedvencetek volt. Az Anyacsavar 2015-ben meghirdetett Női sorsok, női mesék  pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalat megosztása.

3. Rengetegen olvastátok, milyen élmény volt az otthonszülés számomra, összevetve a korábbi traumatikus emlékű kórházi szülésemmel a „baba- és mamabarát” budapesti szülészeten.

4. Sokakat megérintett a gyermekágyi 6 hetünk esszenciája arról, amit terveztünk, amire nem számítottunk, és kénytelenek voltunk újratervezni, és arról, ami bevált, és egyfajta tanulság volt saját magam számára is. Meg talán Nektek

5. Fontos, és egyre több nőt érintő témának bizonyult az anyaként egyedül helytállás. A témában szervezett Anyacsavar Klubon rengeteg ötlet, és tapasztalat-megosztás hangzott el. A résztvevők mindegyike gyakran találja magát teljesen egyedül a gyereknevelés és a háztartás összes feladatával és felelősségével, noha teljesen eltérő okokból. Ezek esszenciáját két bejegyzésben foglaltam össze, amelyeket itt és itt olvashatsz el.

Inspirálódj belőlük Te is!

Boldog új évet!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

 

 

A kisgyerekes anyák 12 (+ 1) pontja

– egy Anyacsavar csoport útravalóiútravaló

 

Amikor tavaly márciusban véget értek az Évindító tervező Anyacsavar csoportok, búcsúzóul összegeztük  a leghasznosabb felismeréseket, az addig megtett utat, már meglévő eredményeket. Szeretném most összegezni az utolsó alkalommal elhangzott legfontosabb tanulságokat. Azokat, amelyek talán univerzálisak, bármelyik kisgyerekes anya számára hasznos, elgondolkodtató felismerések most, az éves célok megtervezésekor.

 

  1. Nagyon fontos a rendszeres feltöltődés, és ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a feladatok mellett a szabad időt is bele kell tervezni a hétköznapokba. A rendszeres feltöltődésnél optimistább hozzáállással tudunk felül kerekedni a nehézségeken, és egy váratlan helyzetben is tudunk rugalmasan, humorral reagálni, a problémák helyett a megoldásokra koncentrálni. Ahogyan Zsuzsi fogalmazott: „ha kipihent vagyok, jobb fej vagyok, és akkor a többiek is jobb fejek velem.” A napi töltekezés hatványozott energiákat teremt a kötelező, nemszeretem feladatokra is, ha pedig ezeket sikerül kipipálni, egy jóleső megkönnyebbülést, vagy akár a jól végzett munka örömét is átélhetjük.

 

2. Kisgyerekek mellett is fontos és lehet célokat kitűzni. Ezek eléréséhez azonban elengedhetetlen a gondos, strukturált tervezés, lehetőleg papíron, és az „elefánt felszeletelése”, azaz a végeláthatatlanul távoli és nehezen elérhetőnek látszó vágyott cél apró, hétköznapi lépésekre bontása. Ha ez sikerül, akkor minden áldott nap tehetsz valamit a sikerért. Az apró lépéseket betervezheted a hetedbe, és így mindig közelebb juthatsz az áhított cél eléréséhez.

 

3. Kezdd el ma! Igen, már ma is tehetsz valamit a célodért, bármilyen kis dolgot is. Egy elért eredmény után visszanézve gyakran meglepve tapasztaljuk, hogy nem világmegváltó nagy ugrásokkal, hanem kis, hétköznapi, viszont rendszeres idő- és energiaráfordításokkal értünk el valamit. Ha csak annyit megteszel, hogy ma nem eszel édességet és ma futsz 20 percet, ma lefekszel időben, ma kedves vagy a reggeli induláskor – majd ezt minden nap megteszed fél éven át – learathatod az erőfeszítésed gyümölcsét.

 

4. Mindehhez napi, heti rendszeres szabadidő kell. A kisgyerekes anyák legszűkösebb és legdrágább erőforrása. Ahhoz, hogy egyről a kettőre lépj, muszáj saját magad számára belső engedélyt adnod én-időre, és ehhez támogatást kérni a környezetedtől. Hidd el, mások is így csinálják, és ez rendben van. Ha most még nehezedre esik is talán, meg kell tanulnod segítséget kérni és elfogadni, hogy saját időd legyen a csak számodra fontos dolgokra is, mint a feltöltődés, és a saját céljaid elérése. Ahogyan Timi fogalmazott: „megtanultam, hogy az önmagamra szánt idő és pénz befektetés, nem pazarlás!”

 

5. Elkezdeni a legnehezebb! Még lehet, hogy nincs azonnali eredmény, csak az erőfeszítés. Ilyenkor fontos szem előtt tartani a vágyott célt, és azt, miben lesz majd más az életed akkor, ha azt eléred. Például: „ha elköltözünk, nyáron a saját kertünkben reggelizhetünk, lesz saját szobám, futhatok a friss levegőn minden nap”. Ezt már elképzelni is energizáló, és hozzásegíthet ahhoz, hogy már ma elkezdj ezért tenni: felhívj egy ingatlanost, elkezdj tudatosan spórolni a leendő költségekre…stb. Ezeken a „nemszeretem” feladatokon segít túljutni, ha a lelki szemeid előtt ott lebeg, pontosan miért is csinálod mindezt.

 

6. Koncentráljunk a megoldásra! Ahogyan Maya fogalmazott: „megtanultam arra figyelni, hogyan tudom megcsinálni, amit szeretnék, ahelyett hogy arról panaszkodnék, és győzködném önmagam, miért nem tudom megcsinálni”.

 

7. Én vagyok a felelős az életem alakulásáért, a saját jóllétemért. Ha ezt megértem, nincs több „csodavárás”, hogy majd csak megoldódnak a dolgok maguktól, sem vádaskodás, hogy ki mindenki hibás a nehéz helyzetemért, marad az elhatározás, hogy szeretnék boldogabban élni, mert ez az egy életem van, és ez a belső döntés szárnyakat ad ahhoz, hogy a kezembe vegyem a sorsomat! Ahogyan Kati fogalmazta: „Az életemben minden változás motorja én vagyok!”

 

8. Erőt tudunk meríteni a saját magunkból. A meglévő képességeinkből, jó tulajdonságainkból, korábbi sikeres megküzdési stratégiáinkból. Ahogyan Zsuzsi fogalmazott: „Mindenem megvan ahhoz, hogy elérjem a céljaimat”. Ha éppen gyengének, tehetetlennek érzed magad, érdemes feleleveníteni azokat az erősségeidet, amelyeket hasonló nehéz helyzetben korábban már sikerrel használtál, hiszen ezekre most is és ezután is mindig támaszkodhatsz.

 

9. Lehet újratervezni. Sőt, kell is, ha valami nem a terveidnek megfelelően alakul, ami kisgyerekek mellett napi tapasztalatod lehet. Még jobb, ha eleve készülsz B, esetleg C tervvel, és nem ér váratlanul, ha egy betegség, vagy bármi egyéb váratlan esemény miatt új megoldások kitalálására kényszerülsz

 

 

10. Fontos az adott helyzet és az elért eredmények értékelése. Egyrészt hasznos, ha végig gondolod, mi működött nálad és mi nem, ez egy fajta önismeret a saját bevált eszköztáradról, amelyet a későbbiekben használhatsz, ha ismét hasonló helyzetbe kerülsz. Vedd észre az apró sikereidet is, és bátran veregesd magad állon ezekért. Ha Te sem becsülöd a sikereidet, hogyan is várhatnád el másoktól, hogy elismerjék azokat? Másrészt a lelkesedésed fenntartásához jól jön, ha sikerül minden helyzetben megtalálnod a jót. Ezt nevezzük haszondetektálásnak, és erről itt írtam bővebben.

 

11. Mások példája, küzdelme, erőfeszítése sokszor erőt ad, és segít átértékelni a saját helyzetedet. Érdemes már ezért is egy támogató csoporthoz, női közösséghez csatlakozni, hiszen fontos megtapasztalni, hogy másoknak is hasonló problémái vannak, nem Te rontottál el valamit végzetesen – ezzel szembesülni már önmagában gyógyító lehet egy energiavesztett, szétzilált önértékelésű anyának. Mások példaadó sikerei ugyanakkor Neked is erőt adhatnak az utadon, ahol a saját megoldásaidat kell megtalálnod a Te egyedi, mindenki másétól eltérő helyzetedre.

 

12. A sikereid, elért eredményeid számbavételekor ne feledkezz el mindazokról, akik az utadon támogattak. Ahogyan fontos felismerni, és tudatosan használni a saját erőforrásainkat, elismerni és megünnepelni az apró sikereinket, éppen úgy fontos hálával megemlékezni a támogatóidról: azokról, akik meghallgatnak, elismerik az érzéseidet, osztják a gondolataidat, én-időt biztosítanak a számodra, jó példával járnak előtted, megosztják veled a tapasztalataikat, időt, energiát vagy pénzt szánnak Rád. Néha természetesnek vesszük a támogatást, pedig kifejezni a hálánkat nem kerül semmibe, viszont rengeteg energiát adhat a segítőidnek.

 

+1.       A problémáid nem abból fakadnak, hogy anyává váltál. Az anyává válás egy olyan határtágító tapasztalat, amely a már addig is meglévő problémákat, elakadásokat élezi ki, és teszi olykor szinte elviselhetetlenné. Valószínűleg korábban sem kezelted jól az időt, nem voltál türelmesebb, nem osztottad be jobban a pénzt, vagy kezelted rugalmasabban a változást, csak kevésbé volt szükséged ezekre a tulajdonságokra, mint most. Ez a folyamatos határhelyzet ugyanakkor egy lehetőség is arra, hogy az eddig szőnyeg alá söpört problémákat nekiállj megoldani. Másoknak – sokaknak – már sikerült. Neked is sikerülni fog!

 

Szeretnél Te is egy ilyen inspiráló női közösség tagjává válni?

Jelentkezz most az Anyacsavar On-line Klubba!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Gyakorlatok az aggodalom leküzdésére

aggodalom2A várandósság, a szülés, majd az első hónapok embert próbálóak voltak. Friss anyukaként ismeretlen és épp ezért néha ijesztő helyzetekkel találtam magam szembe és megtapasztaltam az óriási felelősséget is. Mégis, a legnehezebb dolgom nem a baba körüli teendőkkel, hanem önmagammal volt. Le kellett küzdenem a folytonos aggodalmat és időt kellett hagynom meggyötört testem regenerálódásának, ez azonban hosszú folyamat volt. Írásom arról szól, hogyan sikerült néhány egyszerű gyakorlaton keresztül visszanyernem az egyensúlyomat lelkileg és testileg.

Alapvetően tervezgetős és rendszerető ember vagyok, így nem volt idegen tőlem, hogy amint kiderült, babócát várok, az örömmámor közepette sem felejtettem el tudatosan törekedni az egészségünk szinten tartására. Minden nap tornáztam, figyeltem a táplálkozásomra, a folyadékbevitelre, eljártam a vizsgálatokra. Próbáltam megteremteni a lehető legideálisabb körülményeket a kisbabámnak a fejlődéséhez. És emellett persze, ha valami nem úgy jött össze, ahogyan azt elképzeltem, aggódni kezdtem és kételkedni önmagamban.

Az aggodalom és a kétely korábban is sokszor megnehezítette az életemet. Sejtettem, hogy ezektől baba mellett rövid úton meg kell szabadulnom, ha jót akarok magunknak. Az első számú nagy félelmem az volt, vajon meg tudok-e birkózni az elém táruló anyai feladatokkal, és eközben pedig tudok-e örökkön-örökké vidám maradni, egy követendő példa, aki minden helyzetben megállja a helyét. Vagyis, így utólag visszagondolva: tudok-e szuperanya lenni. Természetesen nem, és nem is kell annak lennem, de ezt akkor nem éreztem át igazán, csak az eszemmel tudtam – és az bizony nem volt elég.

A szüléstől viszont egyáltalán nem féltem. Bíztam abban, hogy mivel szép és egészséges gyermekvárásban volt részem, a szüléssel is boldogulni fogok. Így is lett, minden különösebb gond nélkül világra hoztam első gyermekemet. Aztán a kezembe adták őt, akit úgy vártam, és a fáradtság ellenére is nagyon, de nagyon boldog voltam, hogy végre találkozunk. A baj akkor kezdődött, amikor megpróbáltam felkelni a szülőágyról. Nem ment, folyton elájultam, így végül hordágyon toltak át a szobámba, a babámat pedig nem kaphattam meg egészen másnap reggelig, mert átmenetileg még magamat sem tudtam ellátni.

A kórházban töltött idő alatt alig aludtam, így az amúgy is csekély erőm egyre csak csökkent. Hazatérve viszont segítségemre volt a férjem és az anyósom, akik mindenben támogattak. A baba körüli teendőkben a férjem is részt vett, a házimunka jó részét pedig az anyósom végezte. A felépülésem azonban a segítség ellenére is csak nagyon lassan ment. Hetekig szédültem, alig volt erőm, egyre kimerültebb voltam. Aggodalmam ettől egyre csak fokozódott és gyarapodott sok-sok más félelemmel, melyek aztán egyre mélyebbre rántottak. Azon kaptam magam, hogy “békeidőben” is folyton rágódom gyakorlatilag bármin és mindenen.

Végül eljött az a pont, ahol azt mondtam, tovább nem engedem, hogy az aggodalom megkeserítse a mindennapjaimat. Lenevelem magam az aggodalmaskodásról, mert igenis meg tudom állni a helyem anyaként. Felhívtam egy barátnőmet, akinek minden addig felgyülemlett érzésemet kibeszélhettem, akiről tudtam, hogy meg fog hallgatni. Az, hogy elmondhattam, önmagában is sokat segített. A beszélgetésünket követően sok mindenre rájöttem.

Megláttam például a lehetőséget ebben az új helyzetben önmagam jobb feltérképezésére. Az anyává válással valaki új, valaki több, de egyben valaki más is lettem, akit még meg kellett ismernem és alkalmazkodnom az új helyzetekhez. Tudtam, hogy nyugodtan, türelmesen és kitartással kell hozzálátnom önmagam újrastabilizálásához, ami egy kisbaba mellett és holtfáradtan egyáltalán nem volt könnyű.

Apró lépésekkel kezdtem. Összeírtam magamnak néhány gyakorlatot, melyek segítettek túllendülni a nehéz perióduson. Ezeket minden nap végeztem, hogy megújulhassak.

  1. Reggel, ébredés után az első dolgom volt, hogy megneveztem valamit, amiért hálás lehetek, vagy amit jól csináltam a babázás során. Ez a pozitív gondolat segített át a nap során adódó nehézségeken.

  2. Tízóraira 10 felülés a laposabb hasért.

  3. Ebédre 1 dal eléneklése a kislányomnak, valamint újabb 10 felülés.

  4. Uzsonnára egy vicc, amin jót nevethettem, s ha már a rekeszizmomat így bemelegítettem, megint a hasizmom edzése jött 10 felüléssel.

  5. Este pedig, a nap zárásaként felidéztem egy szép pillanatot a napból és leírtam, megörökítettem egy naplóban. Amikor később visszaolvastam ezeket a szösszeneteket, jó érzés töltött el, hogy mennyi szépség történik velem.

A fenti gyakorlatok – azon túl, hogy élvezetesek – arra voltak jók, hogy segítettek a figyelmemet összpontosítani. Például, ha elkalandoztam volna az aggodalmaskodás felé, akkor a napi pozitív gondolatomat előhívva máris visszavezettem magam a realitások talajára. Ha zavart a félig leeresztett léggömbhöz hasonló hasam látványa, arra gondoltam, hogy rendben, most ez van, de még néhány hónap és szebb leszek. Napról napra egyre jobb lett a közérzetem. Jó és szép gondolatokkal ápoltam a lelkem, tornával a testem, és a kettő, test és lélek jólléte erősítették egymást.

Natália írása az Anyacsavar Női sorsok, női mesék című pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.

Szívesen merítenél erőt más, hozzád hasonló kisgyerek nők példáiból?

Csatlakozz az Anyacsavar On-line Klub támogató közösségéhez, ahol hónapról hónapra más-más témát dolgozunk fel együtt!