Nyaralás a családdal – új felismerésekkel gazdagodtam!

nyaralás2Idén is előre féltem a családi nyaralástól. Millió tervvel készültem arra, hogyan élem majd túl a „nyaralást”- ezekről itt írtam – , ami a gyerekeknek nagy élmény ugyan, de nekünk, szülőknek általában testileg-lelkileg embert próbáló tapasztalat. Jó előre programokat terveztem, vendégségeket szerveztem, rengeteg játékot és mesekönyvet vettem, amik majd remélhetőleg lekötik és jókedvüknél tartják a gyerekeket, hogy mi, felnőttek is pihenhessünk olykor egy-egy félórát, és ne 0-24 órás szolgálat legyen számunkra a szabadságunk.

A nyaralás dinamikája: új felismerések

És eljött az idei nyaralás, és egy új – valójában régi – felismeréssel gazdagodtam.

nyari bongeszoA helyzet az, hogy tavaly óta elfeledkeztem arról, hogy a hosszú – értsd: legalább 1-2 hetes – családi nyaralások dinamikája az, hogy a gyerekek az első napokban semmi mást nem akarnak, csak velünk lenni. Minden programszervezés, és a rakás új játék ellenére/mellett. Egyszerűen belőlünk töltekeznek: a folyamatos együttlétből, a ráérős, összebújós reggelekből, a nagy kerti kergetőzésekből, és kézen fogva bandukolásokból, az új dolgok közös felfedezéséből, szinte mindegy is, mik azok az új dolgok.

 

Fárasztó, de megéri

Az az állandó testi-lelki jelenlét, és szakadatlan figyelem, amit tőlünk követelnek ilyenkor, nagyon fárasztó, mégis érezhetően, napról-napra mélyíti a köztünk lévő kapcsolatot. És ahogyan mélyül a kapcsolat, észrevétlenül és szép lassan elkezd egyre örömtelibb lenni az együttlét, és csökken a fárasztósága, nyűgössége. Ez a mély kötődés, ez a jó kapcsolat elkezd egyszerre csak mindnyájunkat tölteni. Szinte tapintható, szemmel látható, ahogyan kinek-kinek a maga módján elkezd megtelni a félig üres szeretettankja.

 

A titok nyitja: a jelenlét átlényegül kapcsolati minőséggé

vizipisztolyozásSzóval a titok az, hogy ne akarjak ez ellen a dinamika ellen dolgozni. Ne akarjam megúszni az első napok fárasztóságát, energialeszívását. Értsem meg, hogy a nyaralás nem úgy lesz töltő, ahogyan régen, a gyerekek előtti időkben volt: nem lesz benne zavartalan szemlélődés, végtelen reflexiós idő, ráérős reggelizések, délutáni olvasgatások, utazás ismeretlen tájakra, mély baráti beszélgetések, extrém sportok, és sok spontán kapcsolódás idegenekkel. És legfőképpen nem lesz állandó saját ritmusban létezés.

 

Folyamatos jelenlétgyakorlat

Most másból lehet töltekezni, feltéve, ha jelen vagyok, és nem szalasztom el a pillanatot: megcsodálhatom a gyerekeimet ebben az életkorukban a világ felfedezése közben, lehet néhány bevillanó Aha-élményem, ahogyan ráébredek néhány összefüggésre a gyerekeimmel, vagy saját magammal kapcsolatban. Olykor kivételesen ülve meg tudok inni egy kávét, vagy tudok pár szót váltani a váratlan látogatóba érkező barátokkal. kalandparkÉjszaka, ha felébredek, végre szabadon gondolkodhatok, és végezhetek egy-egy meditációt, vagy jelenlétgyakorlatot, hiszen tudom, másnap nem kell időre menni sehová, nem kell teljesíteni. És a folyamatos éber figyelem és talpon lét a gyerekek körül ad egy lehetőséget arra, hogy pár nap után úgy kapcsolódjunk egymáshoz, ahogyan egész évben soha nincsen rá alkalom. Ez a jelenlét egy ponton átlényegül kapcsolati minőséggé, de csak akkor, ha nem akarom megúszni, nem szeretnék állandóan kikacsingatni, fél szemmel máshová figyelni, valahogy lerázni magamról a csimpaszkodást bármennyire elvágyódom a saját ritmusban töltött sok – és még több – idő felé.

 

Ha sikerül: beindul a pozitív spirál

Ha sikerül testben, lélekben és mentálisan is egyszerre jelen lennem, megtörténik a varázslat: a mélyülő kapcsolat és bizalom és szeretet önmagában örömforrássá válik, és megtörténik, amire végképp nem számítottam: a gyerekeimmel való együttlétből tudok töltekezni, mert egyre többször, és egyre hosszabban egyszerűen jó velük lenni.

És az egész egy öngerjesztő folyamattá tud válni, ahol egyre kevesebb a veszekedés, a játszma és hatalmi harc, hogy kinek az igényei és ritmusa szerint legyünk együtt. Valahogy elkezdünk organikusan egyre többet alkalmazkodni egymáshoz – még a gyerekek is hozzánk, felnőttekhez-, és a kezdeti tudatosan gyakorolt jelenlét és türelem helyét fokozatosan felváltja a természetes és spontán energiaáramlás közöttünk.

 

És a buktatók

A fenti tapasztalathoz azonban van egy fontos kulcs: az önuralom!

kimenő2

Hogy az első – általam csak vérszívó napoknak nevezett – időszakban NE türelmetlenkedjek, NE sürgessek, NE öntsem ki a frusztráltságomat, fáradtságomat a gyerekekre, mert az elbizonytalanítja őket, rontja a bimbózó mélyebb kapcsolódást közöttünk, és összességében meghosszabbíthatja a nehéz napokat mindnyájunk számára.

 

Tulajdonképpen arra kellene felkészülnöm Nekem lelkileg, hogy álljam a sarat az első stresszesebb együtt töltött napokban. Előre töltekezni, jól kipihenni magam, és szellemi munícióval megtámogatni ezt az időszakot, hogy tudatosan szem előtt tudjam tartani az egész nyaralás lényegét, ami nem más, mint hogy jó, és még jobb legyen együtt.

 

Coach, ami elfér a női táskában

békés szülőAz én szellemi munícióm Laura Markham: Békés szülő, boldog gyerek című könyve volt, amit éjszakánként forgattam, amikor a gyerekek már aludtak, és végre valóban zavartalan saját időm volt, ahol szabadon átgondolhattam a napunkat, és mindazt, amit a könyvből magunkra nézve tanulságosnak találtam. Nagyon megerősítő volt olvasni, hogy a szerző pszichológusként is alátámasztja azt, amit a nyaralás alatt a gyerekeimmel megtapasztaltam, és ugyanakkor megoldásközpontú és a szülői gyarlóságaimmal szemben megértő, ugyanakkor támogató útmutatást nyújt azokon a pontokon, ahol éppen elakadtam. Nulla frankómegmondás, maximális megoldásfókuszú segítségnyújtás. Coach, ami elfér egy női táskában is, és magaddal viheted a nyaralásra! 🙂

 

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x1121

Felkészülés a családi nyaralásra

Előre tervezés és családi optimumra törekvés

fotóÉn bizony nem adtam fel, hogy anyaként is lehet a nyaralás feltöltő. De azért azt is tudom, hogy a dolog koránt sem magától értetődő, nekem is tennem kell érte. Szerintem a családi nyaralásra felkészülésnek két titka van: a gondos előre tervezés és a tervezésnél a maximalizmus elengedése, ám a családi optimum szem előtt tartása. Idén (is) előre terveztem, jól átgondolva, hogy a család különböző tagjainak milyen igényei vannak, és azokból hogyan lehetne kicsikarni a legnagyobb közös nevezőt.

 

Konkrét tervek

Amikkel konkrétan készülök idén nyáron a két örökmozgó, mindenre kíváncsi két kisfiam, a 15 hónapos és a négyéves mellett:

  • Először is szeretnék minden nap 1,5 óra saját időt, amikor gondolkozhatok, írhatok, olvashatok, vagy bármi mást csinálhatok, ami engem tölt.
  • Azt kérdezed, hogy ezt mégis mikor és hogyan képzeltem véghez vinni? Azt találtam ki, hogy nap közben, amikor a kisebbik még alszik egy nagyot, és csak a nagyobbikat kell lekötni, na, azt nem én fogom csinálni, hanem egy másik hadra fogható felnőtt. Ehhez összevásároltam egy strandtáskányi új mesekönyvet és izgalmas játékot különféle börzéken, ami egy négyéves lázba hozhat. Van benne walky-talky, bogármegfigyelő nagyító, és ami szem-szájnak ingere… 🙂
  • kerti homokozóEzen kívül beruháztam egy hatalmas kerti homokozóba, amit a nyaralónkba építettek az árnyas fedett terasz alá, hogy 11 és délután 4 között is tudjanak a kertben játszani a gyerekek 40 fokban is, amikor napra nem lehet menni. Mindezt úgy, hogy közben a felnőttek a teraszon ülve, jeges limonádét szürcsölve – és nem a homokozó szélén guggolva – szemmel tarthassák az önállóan játszadozó csemetéket. Valahogy így képzelem, és titkon reménykedem benne, hogy bejön…
  • A délelőttünkben szeretnék napi egy órát nyerni azzal, hogy nem főzünk naponta, (és mosogatunk, pakolunk…stb.) hanem kipróbáljuk, hogy házhoz hozatjuk az ételt. Ilyet még sosem csináltam, és kissé bizonytalan is vagyok benne, hogy működik-e majd a dolog, de egy próbát megér
  • Nekem nagyon fontos az inspiráló felnőtt társaság. Ezért amióta gyerekeink vannak, minden évben megpróbáljuk a gyerekes barátainkat elhívni látogatóba, amíg nyaralunk, vagy mi meglátogatni mini-kirándulás gyanánt a közelben nyaraló barátokat. Ez sok telefonálgatás és logisztikázás, de bőven megéri: amíg a gyerekek együtt játszanak, felfedezik egymás játékait…stb., mi felnőttek is tudunk egy jót beszélgetni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nagyszüleim által épített nyaralónk egy olyan utcában van Balatonon, ahol csupa „őslakos” nyaraló él generációk óta, akiknek a gyerekeivel gyakorlatilag együtt nőttem fel, és akiknek a gyerekeivel most együtt cseperednek a mi gyerekeink is. Így helyben is adott a jó társaság, az összetartó, egymást segítő közösség.
  • Tavaly a látogatóink között tudhattuk a családjával strandolni leruccanó masszőrünket is, aki összekötötte a kellemest a hasznossal a mi legnagyobb örömünkre. Idén a bevált tavalyi jó gyakorlatra alapozva már előre tervezzük a látogatását.
  • alvó apaA nyaralás felénél a férjemet az anyukám, majd egy kisgyerekes barátnőm váltja, így a férjem végre munka után éjjelente az üres lakásban kialhatja magát, a szabad estéken pedig lesz lehetősége barátokkal találkozni, vagy bármi más őt töltő programot szervezni. Nekem meg lesz lehetőségem kipróbálni, hogy működik, ha két kisgyerekes nőre jut három gyerek. Vajon fogunk tudni akár egyetlen mondatot is beszélgetni nap közben? Jól kijönnek majd a gyerekek egymással? Bírjuk majd szusszal és idegekkel?

 

Kicsit izgulok, és augusztusban majd beszámolok róla, mi az, ami sikerült, és mi az, ami újratervezést igényelt.

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x1121

Amit senki nem mondott el az anyaságról

anyacsavar-0617-web-7728Avagy megoldásközpontú tapasztalatmegosztó és tabudöntögetés az Anyacsavar Klubján a Mamakör pszichológusaival és Jónás Anna íróval, a Kicsivel könnyebben szerzőjével, akikkel arról beszélgettünk a HellóAnyuban a lábunk alatt szaladgáló gyerekeink mellől, hogy kinek milyen élmény volt szülővé válni.

Ezen az Anyacsavar Klubon először azt gyűjtöttük össze, mik voltak a szülővé váláskor a leginkább mellbevágó új tapasztalatok, amikről úgy éreztük a millió másoktól hallott történet dacára, hogy erről valahogy soha senki nem beszél.

A legmellbevágóbb tapasztalatok

  • Most már mindig velem lesz a gyerekem! Amíg csak élek. És ez azt is jelenti, hogy a figyelmem mindig meg lesz osztva a bármi és a gyerekem között. És ez a figyelemmegosztás baromira fárasztó, és muszáj kipihenni valahogyan. De ehhez saját idő kell. Amihez egyrészt a férj – ha van – együttműködése is kell, másrészt egy belső, önmagunknak adott engedély arra, hogy „elég jó” anyának érezzük magunkat akkor is, ha a gyerekünk éppen nincs velünk.
  • Nem kötődöm a gyerekemhez! Na, ez az, amire senki nem számít, pedig ez sokaknak egy döbbenetes tapasztalat a szülés után, és borzasztó bűntudattal jár. Noha nem ritka jelenség, mégis tabu még csak beszélni is arról, hogy a kötődés van, akinél hetek, vagy hónapok alatt szép lassan, fokozatosan alakul ki. Ezt a sokkoló élményt oldja, ha van a környezetünkben olyan, aki ezt el tudja fogadni, megérti, akivel ez megosztható.
  • anyacsavar-0617-web-7740Nem fogok aludni! De akár hónapokon, vagy éveken át! A kevés mázlistától eltekintve sokak tapasztalata az, hogy hosszú időn át nem tud egyetlen éjszakát sem végig aludni. A krónikus kialvatlanság pedig hatalmas stressz testnek, léleknek, és persze a szellemnek egyaránt. Erre a helyzetre sokféle megküzdési stratégiát növesztettek ki a jelenlévők az egyszerű „lefejem előre a tejet, és éjszaka a férjem etet cumisüvegből” megoldástól a haladó „rendszeresen betervezek olyan éjszakákat, amikor elmegyek otthonról aludni” módszerig. Wow!
  • Nem fogok egyedül pisilni/kakilni. Mert kb. 4 éves koráig a gyerekem utánam jön a WC-re is, sőt, van, hogy az ölembe is ül közben. Erre a problémára van, aki szem rebbenés nélkül kifejlesztette a hordozóval WC-zést, illetve a kisebbek pihenőszékben szórakoztatását a WC-ről. Erről azt hiszem mindnyájan tudnánk ezt-azt mesélni…
  • Nem fog menni a szoptatás! Mert valljuk be, mindnyájan azt hisszük – és ezt is sugallja mindenki -, hogy a szoptatás egy természetes és magától értetődő dolog, pedig nem: a babának is meg kell tanulnia szopni és a mamának szoptatni. A stresszelés és nyomasztó külső elvárás, hogy sikerüljön, valamint az egymásnak ellentmondó jó tanácsok pedig csak a kudarchoz visznek közelebb. Linda a rengeteg próbálkozás után megfogadta, a második gyerekével nem kínozza magát: ha megy a szoptatás, szuper, ha nem, majd kap tápszert. A hasonló elakadásoknál ma már mindig felteszi magának a kérdést: „Húszéves korában fog ez számítani vajon?”
  • A csapból is az folyik, hogy sz@r anya vagyok! Azaz nem elég a saját folyamatos bizonytalanságom, hogy az új szerepben vajon éppen jól, vagy rosszul csinálom-e az etetést, altatást, fürdetést, öltöztetés, vagy bármi egyebet, a környezetem megállás nélkül összehasonlítja a babámat másokéval „Ennyi idős és még nem máááááászik???”, és azt sugallja, hogy ez valamilyen homályos módon az én nem elég jó anyai teljesítményem számlájára írható. Kivéve, amikor nyíltan meg is mondja, hogy ezt nem így kellene csinálni, és ő annak idején bezzeg…

 

Mi segített?

Fontos kérdés, mert ebben sem vagyunk egyformák, és a szülővé váláskor kinek-kinek rá kell találnia arra az útra, ami neki a leghasznosabb támasz a változások és nehézségek átvészeléséhez. Íme néhány tapasztalat a klub résztvevőitől:

  • Sport a kezdetektől, mindenféle károgás, riogatás ellenére
  • Munka, ami a megroggyant önbizalmat helyreállította. („Anyaként bizonytalan voltam magamban, inkompetensnek érzem magam, a munkámban viszont tudtam, hogy továbbra is kompetens vagyok” – mondta Eszter.)
  • anyacsavar-0617-web-7737Segítségek betervezése a gyermekágyi időszakra a saját igényekre szabva.
  • Olyan programok szervezése, amiket párként korábban is szerettek (pl. zenei koncertek, ahová a bébit hordozóban, speciális füldugóval vitték magukkal.)
  • Tervezett spontaneitás. Azaz olyan rendszeres szabad idősávok szervezése, amikor spontán azt csinálhatnak, amit csak szeretnének, mint a gyerek születése előtti életszakaszban)
  • Igénytelen és hasznonleső vendéglátás. Azaz a szociális élet feladása helyett állandó vendégeskedést szervezni a barátokkal, viszont a vendégek körbeugrálása helyett most csak egyszerű ételekkel készülni, vagy egyenesen a vendégeket megkérni arra, hogy hozzanak kaját, és készítsék is el – nálunk!
  • A gyerekek megtanítása arra, hogy a mamának is van én-ideje, amikor dolgozik, pihen, telefonál, és a gyerekeknek ezt tiszteletben kell tartania. Erről – és sok más hasznos és fontos dologról – Jónás Anna írt is a Kicsivel könnyebben című könyvében.

Új családi szokások kialakítása

anyacsavar-0617-web-7731A legtöbb újdonsült szülő arra sincsen felkészülve, hogy ebben a kezdeti, oly nehéz és sérülékeny állapotban, amikor a testi határtágító tapasztalatokat megfejeli az új identitásszelet integrálásával járó lelki hullámvasút, még azzal is kell foglalkozni, hogy ellen tartsunk a közvetlen környezetből – rokonoktól, nagyszülőktől, de olykor még a barátoktól, nyomulós szomszédoktól is – érkező nyomásnak. Mert a környezetünk sokszor nem érzékeny a bennünk zajló változásokra, és olykor még a legnagyobb jóindulattal is átgázol a határainkon. Ha pedig kitesszük a stoptáblát, azzal konfliktusokat kockáztatunk. Ami nagyon nem hiányzik, főleg az első pár hétben, de sajnos az a tapasztalat, hogy nem megúszható.

 

Lássuk, a klub résztvevők milyen személyes példákat hoztak arra, hogyan alakítottak ki az otthonról jövő családi nyomás, vagy megrögzött hagyományok ellenében saját magukra szabott új szokásokat:

 

  • Ne jöjjön oda a komplett nagycsalád a párnapos újszülött mellé közös nyaralásra. Mert ez zavaróan hangos, ingergazdag, és nem támogatja se a baba, se a szülők nyugalmát.
  • Az ünnep ne legyen ajándékbörze! A nagyszülők, és más rokonok tárgyi ajándékok helyett élményt (bábszínházjegyet, állatkert látogatást….stb.) ajándékozzanak a gyerekeknek.
  • A családi közös idő reggelente van. A szülők kiszámíthatatlan, és gyakran későig húzódó munkája miatt nem biztosított a rendszeres esti együttlét, ezért minden reggel van 45 percnyi önfeledt ágyban hempergés, együtt kakaózás, egymásra figyelés, mielőtt elindul a készülődés, és célra tartós, időnyomásos elindulás.
  • anyacsavar-0617-web-7719Nem megyek az anyósomhoz vasárnapi ebédre. “Mert nem vagyunk jóban, és csak a feszültséget növelné. Ezért ahelyett, hogy mindnyájan mennénk, és konfliktus lenne, vagy egyáltalán nem mennénk, és ezzel a gyereket megfosztanám egy nagymamás élménytől, én inkább itthon maradok, ami nekem én idő, a többieknek pedig egy jó hangulatú találkozás” – mondta Kriszti.
  • Karácsonykor nem megyünk sehova! Mert nem jó kisgyerekekkel ide-oda utazgatva tölteni az ünnepet. Ehelyett hozzánk jönnek látogatóba a nagyszülők, rokonok, akiket szívesen látunk.
  • Az otthoni feladatokat szétosztjuk egymás között. Minden feladatnak van egy piktogramja, és a gyerek épp úgy választ közülük, ahogyan a felnőttek. Így az anya és apa közötti igazságos munkamegosztás mellett a gyerek is részt vállal kicsi korától kezdve a háztartási feladatok végzésében, és magáévá teszi azt a szemléletmódot is, hogy a házimunka közös, és nem az anya feladata.

(Fotók: Szabó Ági)

Tetszett a tapasztalatmegosztó? Szeretnél Te is eljönni a következőre?

Iratkozz fel az Anyacsavar hírlevelére, ahol most ajándék e-bookot is kapsz, és kövesd a Facebookon, hogy minden eseményről időben értesüljél!

pd_nevjegy

 

 

Heti tervező workshop anyáknak

– avagy zsonglőrködés az idővel felső fokon

heti tervező

Te is csak hajszolod magad, és úgy érzed, semmire nem jut elég időd?

Úgy érzed, sosem tudsz egyszerre “elég jó” anya, feleség, munkaerő…stb. lenni?

Fogalmad sincs, mikor fogod végre igazán kipihenni magad?

Állandó lelki furdalásod van, hogy eleget foglalkoztál-e a gyerekekkel/férjeddel/szüleiddel?

Jó lenne végre bűntudat nélkül egy kicsit önfeledten töltekezni?

Szeretnéd a napi feladatáradatban újra megtalálni önmagadat, és megvalósítani a céljaidat?

Fogalmad sincs mások hogy csinálják, de szívesen tanulnál a jó példákból?

 

Igen, érdekel!

 

feladatáradat„Állandóan furdalt a lelkiismeret, hogy a gyerekemmel nem foglalkozom eleget, a férjemmel se, mellesleg magammal se, a vállalkozásom terveinek megvalósításával folyamatosan lemaradok, a lakás romokban, képtelen vagyok rendet tartani stb. Az Anyacsavar segítségével jöttem rá, hogyan lehet az igazán lényegesre koncentrálni, és hogy mennyire szükséges a feltöltődés, pihenés is.” (Kata, sikeres vállalkozást vezető családanya)

 

Kinek ajánlom a heti tervező workshopot?

Mindazoknak, akik úgy érzik, állandó időzavarral küzdenek, és

  • szeretnék megzabolázni az állandó feladatáradatot
  • össze akarják hangolni a munkát és a családot mindenki megelégedésére
  • szeretnének rendszeres én-időt, amikor töltekezhetnek
  • meg akarnak szabadulni az folyamatos sürgetettség-érzéstől
  • szeretnék végre a saját ritmusukban élni az életüket

 

teazas„Lendületesen szeretem végezni a feladatokat, és hajlamos vagyok túltolni. Nincs meg az egyensúly a „pörgetem a feladatokat, nézem az órát, pipálom a listát” és az „időtlen, belefeledkezős, pihentető tevékenységek” között. Ezért feltérképeztük, hogyan tudnám úgy strukturálni a napot a teendők szempontjából, hogy rövid pihenőket iktassak be, mielőtt túlfáradnék vagy túlpörögnék.” (Flóra, teljes állásban dolgozó kisgyerekes anya)

 

Mi fog történni a Heti tervező workshopon?

Csoportos coaching támogatással

  • feltérképezed a kiaknázható erőforrásaidat, és
  • megtervezed a saját igényeidnek, céljaidnak megfelelően,
  • a családi optimumra törekedve egy átlagos hetedet úgy, hogy helyet kapjanak benne
  • a fontos célok, hétköznapi teendők épp úgy, mint a feltöltődés, és a minőségi együtt töltött idő a szeretteiddel.

Ilyen nincs? De mégis van!

Jól hangzik? Hát még milyen klassz megtapasztalni, amikor működik! 🙂

 

Jelentkezem!

 

apa segít„Sok bosszúságom akadt azzal, hogy úgy éreztem, minden rám marad, mindent én végzek el, miközben valójában annyi történt, hogy én végeztem el leghamarabb őket a családom tagjainak eltérő időkezelése, temperamentuma miatt. Kiderült, hogy ha több időt adok nekik, és a feladatokat tudatosan delegálom, akkor nem elém kerülnek ezek a dolgok. Így ma már mindenki tudja, mi reggel a dolga, az ötéves lányom megterít a reggelihez, a férjem pelenkázza a kicsit, én befonom a lányom haját, stb.” (Rita, kétgyerekes anya, a munkaerőpiacra visszatérés előtt)

 

Ki vezeti?

Paizs Dóra tréner, megoldásközpontú coach, kétgyerekes anya. Több infóért kattints ide.

 

Hányan és kik lesznek ott? Hozzád hasonló kisgyerekes anyák lesznek ott, akik szeretnék hatékonyabban kezelni az idejüket. A workshop minimum 8 fő jelentkezése esetén indul, és maximum 12-en vehetnek részt.

Forrás: szabadonebredok.hu

„Az Anyacsavar alkalmain végre egy kicsit magamra koncentrálok, arra, hogy mi segíti legjobban az én személyes boldogulásomat, töltekezésemet, mert lemerült akkumulátorral hogy is lehetne adni magamból másoknak?” (Zsófi, négygyerekes GYED-en lévő anya)

 

Hol és mikor?

A helyszín a méltán kedvelt Sütit akarok!,  (Budapest, Frankel Leó út 72.), ami a csak a mi rendelkezésünkre áll november 24-én délelőtt 9.30-12.00-ig.

 

Mennyibe kerül?

Anyacsavar On-line Klub-tagoknak a workshop 3.500.-/fő kedvezményes áron elérhető! Lépj be az On-line Klubba most, és kezd el használni a kisgyerekes nők önmegvalósítását támogató kedvezményeket még ma!

Klubtagság nélkül a 2,5 órás alkalom ára 4.900.-/fő, amihez A3-as heti tervezőt kapsz ajándékba!

 

Jelentkezem a Heti tervező workshopra!

 

 

 

 

Kell-e marketing egy kisvállalkozásnak?

 

Éda Véry profileA coaching ügyfeleim között sok olyan kisgyerekes anya van, aki saját vállalkozást tervez, vagy már bele is fogott, és próbálja az álmait sikerre vinni úgy, hogy közben a családjára is elegendő ideje marad. Ezeknek a bátor önmegvalósító nőknek gyakran okoznak fejtörést vállalkozásfejlesztési kérdések. Például, hogy kell-e egyáltalán marketing. Erről kérdeztem az Anyacsavaron Török-Véry Éda marketing szakembert, aki maga is kisgyerekes anya.

Van-e szükség marketingre olyankor, ha a termék/szolgáltatás kiváló és a piacon egyedülálló?

Olyankor van igazán szükség! A marketing a “cég arca”, az értékek hangsúlyozója. Egyrészt azért fontos, hogy valóban azok találkozzanak a termékünkkel/ szolgáltatásunkkal, akinek terveztük. Másrészt azért, hogy feltámasszuk a vásárlási igényt azokban a potenciális ügyfelekben is, akik korábban nem is tudtak a termékünk, szolgáltatásunk létezéséről.

 

A marketing olyan, mint a foci: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Megéri egy kisvállalkozásnak marketingest alkalmaznia?

A kisvállalkozások egy része nyitott például az internet adta óriási lehetőségekre, és azt is tudják, hogy meg kell jelenni.  Nincs viszont idejük és/ vagy szakértelmük felépíteni egy marketing stratégiát és megjelenést. Emellé ismerni kell a piaci trendeket és a stratégiaalkotáshoz tudni kell adatokat elemezni. A leendő vásárlók agyát ráadásul napi több millió impulzus éri, amiből több ezer reklám.  Alapos tudás hiányában nehéz maradandó marketingüzenetet alkotni úgy, hogy közben a cég ügyeivel is foglalkozol, sőt még magadra és a családra is van időd. 

 

Van abban különbség, mivel érdemes foglalkozni marketing szempontból egy vállalkozás elindításakor, és akkor, amikor már elkezd futni a szekér?

Nyilván nem mindegy, hogy egy relatíve stabil termékről, mint mondjuk egy skót whisky, vagy egy éppen divatos, szezonális szolgáltatásról van-e szó. Általánosságban azonban ez pont úgy működik, mint az emberi életciklusban. A termék vagy szolgáltatás minden életszakaszban más-más marketing-, pénzügyi-, beszerzési-, gyártási politikát igényel, így különböző kihívásokat, lehetőségeket és problémákat vet fel. Az eszközök is ennek megfelelően változnak. Ezt tudja megfelelően lekövetni egy jó szakember.

 

Mennyire mérhető a marketing stratégia sikeressége?

Én inkább ott kezdeném, hogy van-e egyáltalán stratégia. A statisztikák szerint ugyanis a magyar kisvállalkozások 75%-a a marketing stratégia hiánya miatt bukik meg. Hiába jó maga az ötlet, a feltételek figyelembevételével kialakított, tudatos stratégia nélkül nem tudunk mérni sem. A célok mérőszámainak kijelölése a vállalkozás típusától függ – lehet ez például a kliensek/ vevők száma/hó (vagy év), szolgáltatás vagy termék értéke/hó és /év, reklamációk száma/hó. A stratégia megalkotásánál eleve célként betervezzük ezeket a mérőszámokat, és a marketing ráfordításokat is, így könnyen mérhető a tervek sikeressége.