Tincses Sziget – gyerekbarát fodrászat

tincses2Már egy ideje vadászom azokat a szolgáltatókat, akik úgy nyújtanak gyerekeknek támogatást, terméket, programot, hogy közben a szülők fejével (is) gondolkodnak, az ő igényeiket is szem előtt tartják. Ezeket hívom magamban „mamabarát” megoldásoknak. Most is egy ilyet ajánlok Nektek meleg szívvel!

 

Hogyan lesz a hajvágásból élmény?

A hajvágás – ahogyan a hajmosás, körömvágás is – sok gyereknél neuralgikus pont. Van, aki fél a víztől, van, aki utálja, ha a fejét érintik, van, akit a levágott haj szúr, és van, aki meg sem próbálja megmagyarázni miért, csak fél. És tiltakozik. Pedig néha egyszerűen muszáj körmöt és hajat vágni is.

 

gyerek-hajvagasA szüleim azt mesélik, hogy pici koromban egy tábla csokival vittek a fodrászhoz, és megmondták neki, hogy annyi ideje van levágni a hajamat, amíg a csoki tart. Ebből következően szép bilifrizurám lett, amilyet anyukám is tudott volna otthon vágni egy fazékkal a fejemen.

 

Amikor a helyzet fokozódik

Nálunk az első két hajvágás a saját tündéri fodrászomnál zökkenőmentes volt: egy Bogyó és babóca a gyerek kezébe telefonon, és ripsz-ropsz megvolt a hajvágás. Valami rejtélyes oknál fogva azonban a harmadik alkalommal már az odavezető bicikliutat is végig üvöltötte, a fodrásznál sírás és közelharc volt, miközben a többi felnőtt vendéget szemmel láthatóan zavartuk, a fodrászomat hátráltattuk, én pedig borzalmas anyának éreztem magam. És persze a kisfiam többet hallani sem akart fodrászról. Hetek, hónapok múlva sem. Na, innen szép győzni!

 

Gyerekbarát (és mamabarát) fodrászat

tincses1Ekkor találtam rá a Tincses Szigetre. Már az megtetszett, hogy a honlapon engem szülőként külön megszólítottak, és tanácsokkal láttak el, hogyan készítsem elő úgy a hajvágás programot otthon, hogy az a lehető legkisebb stressz és a lehető legjobb élmény legyen azután a kicsinek.

Ők pedig olyat tettek mellé, amit még soha életemben sehol nem láttam. A fodrászat gyakorlatilag egy kisebb játszóház. A várakozóknak komplett gyereksarok van, a hajvágás kormányozható beülős kisautókban zajlik, miközben minden gyerek az általa kiválasztott mesefilmet nézheti egy kis képernyőn.

 

Amitől szülőként lelazulok

tincses3A türelmes, mosolygós fodrászok minden gyerekre fél órát szánnak, pontosan azért, hogy e 10 perces hajvágás mellé beférjen a személyre szabás, a kivárás. Itt belefér, ha valaki végül csak az anyukája ölében engedi a hajvágást, ha nem akar kendőt a nyaka köré – mint azok a gyerekek, akik köldökzsinórral a nyakuk körül jöttek világra -, és azt is bámulatos rugalmassággal kezelik a harcedzett fodrászok, ha a játszósarok szőnyegén térdelve kell nyírni. Itt a gyerek ritmusa és igényei vannak a középpontban, és ettől én is lelazulok szülőként. Érzem – mert éreztetik velem -, hogy a gyerekem oké így, ahogyan van, és így szülőként is megélhetem az elfogadást.

 

A gondolatomat is olvassa

tincses4Amikor a kisebbiknek elérkezett az első hajvágás ideje, természetes volt, hogy ide hozom. Vittem magammal egy kis borítékot is, hogy eltegyem emlékbe az első göndör fürtjeit, és lám, itt is velem együtt gondolkodtak: az első hajvágás után kis oklevéllel távoztunk, amihez egy hajtincset is tűzött Niki, a fodrászunk, akihez most már családilag visszajárunk. Hétvégén! Mert akkor érünk rá, és bizony ez az üzlet szombaton és vasárnap is nyitva tart. Na, én ezt nevezem mamabarát szolgáltatásnak.

Érdekelnek más mamabarát programok, szolgáltatók, megoldások?

Kövesd az Anyacsavar blogot!

Karrier ÉS család élesben, a napi gyakorlatban

hr-festPár hete azt hiszem, újabb mérföldkőhöz érkeztem: konferencián adtam elő – gyerekkel! Nos, ez nem volt benne az A tervben, de – mint azt minden kisgyerekes naponta többször is megtapasztalja – életbe lépett a B terv. Az ideálisnak hitt helyett az adott helyzetben optimális megoldás.

 

Hogyan támogathat egy munkahely?

Egészen pontosan az történt, hogy lehetőséget kaptam a HR Festtől, Magyarország első HR konferenciájától, hogy arról meséljek, hogyan tudja egy munkahely támogatni a kisgyerekes anyákat a munkaerő-piacra visszatérésben. Erre nagyon sok különböző jó és rossz példát látok magam körül, mert a coaching ügyfeleim jelentős része fordul hozzám azzal a kérdéssel, hogy mikor és hová térjen vissza a kisgyereke(i) mellől dolgozni.

A rendelkezésre álló 15 percben Zétényi Annával (Monster) és Szalay Zsolttal (BP) egy-egy konkrét és valódi, megtörtént eseten keresztül mutattunk tipikus rossz és egyedi jó gyakorlatokat. Erről is mesélek majd egy másik cikkben, mert nagyon fontos üzenetük van, de most azt szeretném elmesélni, hogy került a gyerekem velem együtt a színpadra.

 

Kié a délutánom?

normafa2Az egész napos konferencián a délutáni szekcióban kaptam helyet, amikor általában két kicsivel vagyok egyedül, és minden figyelmemet arra fókuszálom, hogy négy órán keresztül mindenkit jókedvénél tartsak. A délután a gyerekeké. Ide soha nem szervezek munkát, magán programot. Ez a sáv a napban az övék, az ő ritmusukban, és az ő igényeikről szól, ez szent és sérthetetlen.

 

A kecske és a káposzta összehangolása – elméletben

Tudtam, hogy a Monsternek hála lesz a konferencián gyereksarok, ami Magyarországon egy szakmai programon sajnos még mindig különlegesnek számít. Tudtam, hogy lesznek a gyereksarokban önkéntes animátorok, akik a gyerekekkel foglalkoznak majd, amíg én beszélek. Tudtam, hogy a gyerekeim szeretnek új helyeket felfedezni, új játékokat kipróbálni. Tudtam azt is, hogy ez a meghívás különleges lehetőség arra, hogy az értelmiségi kisgyerekes nők tapasztalatairól meséljek. És szerettem volna ezzel a lehetőséggel élni. Úgy ítéltem meg, hogy ebben a helyzetben a kecske – szakmai inspirációm – is jóllakhat és a káposzta – a gyerekeim jó hangulata – is megmaradhat.

 

A klasszikus kisgyerekes dilemma

dilemmaMinden jól ment egészen addig, míg az előadás kezdete előtt 15 perccel a másfél évesem egyszer csak megérzett valamit a kis antennáival, és onnantól belém csimpaszkodott, minden módon jelezte, hogy velem akar maradni.

A klasszikus dilemmával szembesültem, amivel a kisgyerekes ismerőseim naponta találkoznak:

VAGY előadok, amíg a gyerekem kint sír utánam,
VAGY kint maradok a gyerekemmel, hogy ne zavarjak másokat, és az ő kis lelke is rendben legyen, de akkor nem tudok előadni.

 

Kecske és káposzta a gyakorlatban

És akkor úgy döntöttem, hogy nem választok, hanem megpróbálom a két célt továbbra is összehangolni. Fogtam a kicsit, és vele mentem ki elmesélni a történetet. És Anna és Zsolt végig nagyon támogató volt velem ebben a döntésben, és a konferencia összes szervezője is a világ legnagyobb természetességével vette a kanyart, amiért nagyon hálás vagyok. Ugyanis egy ilyen tapasztalat megerősít abban, hogy a karrier VAGY család kényszerválasztás sokszor a saját fejünkben van, és ennek a felülírása is fejben dől el.

hrfest2Isten ujja, hogy az előadásaink Zétényi Annával és Szalay Zsolttal is éppen erről szóltak.

Ez pár hete történt velem, és azért szeretném veletek megosztani, mert szerintem egy klasszikus “téthelyzet”, amiben hiába készülök az ideális forgatókönyvre, a gyerekek közbeszólnak. És ez minden lelkiismeretesen dolgozó kisgyerekes szülővel megtörténik nap mint nap.

Karrier ÉS család

Én gyakran nem vagyok jó az azonnali és spontán változások kezelésében. Éppen ezért végiggondoltam, minek köszönhetem, hogy sikerült a klasszikus „karrier VAGY család” paradigmát „karrier ÉS családdá” alakítani spontán, a hétköznapi gyakorlatban.

Ami nekem segített:

tervezek1)Előző este elképzeltem azt a forgatókönyvet, hogy a gyerekek nem akarnak majd szépen játszani a gyereksarokban, hanem velem akarnak maradni még akkor is, ha emiatt fel kell velem jönniük a színpadra. Így aztán nem ért készületlenül, amikor valóban így alakult. Mondjuk én arra tippeltem, hogy a nagyobbik nem akar majd elengedni, de végül a kisebbik bizonyult nehéz ügynek. A lényeg, hogy a tervezés, előre gondolkodás itt is segített.

 

2) Amikor elképzeltem az összes forgatókönyvet, magamba néztem, megengedtem magamnak az ezekkel kapcsolatos érzéseimet, és úgy döntöttem, nekem fontosabb, hogy a gyerekeim hogy vannak, mint az, hogy mások mit szólnak. Bárkik legyenek is ezek a mások, és bármit szóljanak is. Pedig ismeretlenül ezek az arctalan mások néha annyira ijesztő tekintélyszemélyek bírnak lenni a képzeletemben, és olyan megszégyenítő tud lenni a képzelt bírálatuk. De onnantól kezdve, hogy a saját érzéseim mellé tudtam állni, és meghoztam ezt a döntést, már nem tudott befolyásolni mások véleménye, jó szándékú tanácsai, és csak a saját intuícióimra hagyatkoztam abban a spontán alakult helyzetben.

 

3) Zvolenszky Zsófi filozófussal beszéltem tegnap délután, aki amint megtudta, hogy konferenciára megyek gyerekekkel, amiben ő rutinos versenyző, azt mondta, semmiképpen ne kérjek bocsánatot, hanem köszönjem meg a megértést. Ez nagyon hasznos tanácsnak bizonyult, mert azt hiszem, magamtól automatikusan elnézést kértem volna mindenkitől azt feltételezve, hogy gyerekkel zavarok, a részvételem nem teljes értékű, és egyébként is valamilyen íratlan szabályt, ki nem mondott konszenzust rúgok fel, ami arról szól, hogy gyereket NEM hozunk el egy munkahelyre. Ahogyan az öreg maffiózó magyarázza a fiatalnak az egyik klasszikus kedvenc filmemben: „Barátság és üzlet = olaj és víz, nem jár együtt!”

Vagy mégis?

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112