Felkészítés állásinterjúra

Örüljek, ha egyáltalán van állásom?

Hat éve dolgoztam egy cégnél, amikor eldöntöttem, hogy lépnem kell. Akkori munkámat a lányom születése után két évvel, igencsak megtépázott önbizalommal kezdtem el. Bár a feladataimat szerettem, nem voltam megfizetve vagy bármilyen más módon megbecsülve. Ez az önbecsülésemet, fizetési és egyéb igényeimet elképesztő módon torzította: magam is elhittem már, hogy nekem tényleg csak ennyi jár, és örüljek, ha egyáltalán van állásom.

 

Bértárgyalás… fog ez menni?

Elképzeltem újra és újra, hogy milyen jó érzés lesz elküldenem majd a felmondólevelemet…

Ekkor egy izgalmas álláshirdetésre bukkantam.  De mondjuk ki őszintén: nem igazán voltam produktív, bértárgyalásra hasznos mentális állapotban.

Amikor Dórához fordultam, azt reméltem, szimplán a bértárgyaláshoz kapok némi gyakorlati segítséget, ehelyett azonban egy teljesen új szemléletet kaptam tőle. Amikor Dóra – megismerve képzettségeimet, gyakorlatomat – meghallotta, milyen fizetést képzelek el magamnak, felhívta a figyelmem többek között a helyi jellemző fizetésekre, az én tapasztalataimra és tudásomra a szakmámban, arra, hogy mennyire értékes munkaerő vagyok, és arra biztatott, azt gondoljam végig, hogy ÉN miért vagyok értékes az álláshirdetőnek. Arra is biztatott, hogy ne abból induljak ki, hogy most mennyit keresek, hanem abból, mennyit szeretnék kapni.

 

Önállóság, önértékelés, önbizalom… miért nehéz nőként, anyaként?

Nem az első munkahelyem volt ez, nem is a második, mégis még egyetlen helyemen sem kezdtem el az interjú során feltornászni a fizetési igényemet. Erős szorongás fog el, ha konfliktusba kerülök, és attól félek, hogy a magasabb fizetési igény miatt majd mást fognak felvenni – ami az első munkahelyen, frissen végzett kezdőként lehet, hogy így is volt. Valahogy az a sejtésem, ezzel mások is így vannak, és ráadásul ezek a mások mindig inkább nők, mint férfiak. Lehetséges, hogy azért (is) léteznek nemi különbségek a fizetésekben, mert mi nők nehezebben állunk ki magunkért?

 

Saját igények feltárása, alkuzónák kijelölése

Dórával másfél órát beszélgettünk az első interjú előtt, és ennek végére kialakult egy stabil képem arról, mit szeretnék mindenképpen megkapni, és mi az, amit még ezen felül jó lenne; mi az, ami miatt én leszek a legjobb választás, és mi az, amit nem szeretnék csinálni, amiben tehát semmiképpen ne számítsanak rám az új munkám során. A beszélgetésből akcióterv lett, a tervből pedig új önbizalom.

 

Megérdemlem a sikert!

Az interjú után természetesen elsők között hívtam Dórát, hogy elmeséljem, mennyire jól ment minden. Dóra hasznos tanácsokkal látott el a második interjúkörre is. És ekkor történt az újabb meglepetés: Dóra egyszerűen azt mondta: “Gratulálok! Nagyon ügyes vagy! Megérdemled a sikert!” Elállt a szavam. Még soha senki nem mondta, hogy én megérdemlem a több fizetést, elismerést. Ez újabb önbizalom-adagot csepegtetett belém.

 

Az anyagi elismerés is építi az önértékelést

A lehető legjobb döntést hoztam meg, amikor Dórát kértem meg, hogy felkészítsen az interjúra: tanácsai, kérdései nyomán 30%-kal magasabb bért és többféle, pénzben ki nem fejezhető extra juttatásokat sikerült kialkudnom ahhoz képest, amit magamban először elképzeltem. Az új, “értékes munkavállaló” énképemet még nevelgetem magamban egy kicsit, de a csíráit Dóra már visszavonhatatlanul elültette.

(Judit, értelmiségi dolgozó anya)

 

Az otthon töltött évek után úgy érzed, már semmihez sem értesz?

Nem bízol abban, hogy találsz izgalmas, Neked való munkát?

Úgy érzed, nem fogod tudni a munkát a családdal összehangolni?

Nem mersz kiállni önmagadért a munkahelyeden?

Szeretnél karriert építeni, de úgy gondolod, ez gyerekek mellől nem lehetséges?

Várlak Téged is egyéni coachingra!

VAN megoldás!

 

Miért szólnak be, amikor terhes vagyok?

 – személyes kirohanás, vagy levél a nem terhes környezetemnek

A hatodik hónapban a hasam hétről hétre növekszik, érzékelhetően, és jól láthatóan. De köszönöm, jól vagyok: aktívan dolgozom, naponta új terveket kovácsolok, biciklivel közlekedem a városban, sportolok. Olvasom a híreket, véleményt formálok az eseményekről, ápolom a lázas gyereket, kíváncsi vagyok a barátaimra, reflektálok önmagamra, szeretek nevetni, néha elvágyódom, teljes életet élek.

Azonban amikor ismerősökkel futok össze, gyakran ledermeszt, hogy kb. köszönés helyett a következőkkel indítanak „Nőtt a pocak!”. „Neked is jó reggelt!” – gondolom magamban, és próbálok úgy csinálni, mint aki nem hallja a testére tett megjegyzést.

 

Puszta jó szándék?

„Nem is tudtam! Mikorra várod?” és amikor mondom, mikorra, az újabb standard kérdés: „És nem kettő véletlenül?”. Ők az intellektuális beszólók, akik ötletesen és frappánsan tesznek rám nyilvánosan megjegyzést. Puszta jó szándékból természetesen.

„Egyre dagadtabb vagy!” Na, ez kicsapja a biztosítékot, ezt MOST szeretném lekeverni. Megkérem, lehetne-e, hogy nem az én hasam a fő téma, mert engem zavarnak ezek a beszólások. Jaj, de ő nem úgy gondolta, ő csak az örömét (!) szerette volna kifejezni a hasam láttán, hiszen a gyerek az egy örömteli dolog, vagy nem?

 

Vagy egyszerű bunkóság?

Fejben tudom, hogy ezeket a beszólásokat nem rossz szándékból teszik, hanem valóban puszta spontán érdeklődés-megnyilvánulásokról van szó. És a téma adja magát, mindenkinek majd’ kiüti a szemét, ugye. De könyörgök, hogy van az, hogy amíg ezek az emberek soha, de soha nem szólnának be egy másik felnőtt embernek azért, mert előnytelenül öltözik, vagy szájszaga van, nekem gondolkodás nélkül és azonnal, mert babát várok. De vegyünk pozitív példát: azt sem tennék szóvá, hogy valakinek feltűnően szép műfogai vannak, vagy örömteli módon sikerült a ronda bőrhibáit elkendőznie. Mindeközben a várandós nők teste társasági téma, amiről a jelenlétemben, a fejem fölött beszélgetnek, vagy egyenesen tőlem is elvárják, hogy bájcsevegjek róla.

 

Esetleg kulturális/társadalmi elvárást tükröz?

Miért van az, hogy az a társas norma, hogy a másik emberhez, mint személyhez viszonyulok, mint gondolkodó-érző lényhez, a maga komplexitásában, az szőrén-szálán eltűnik, ha valaki egy terhes nővel találkozik. A terhes nő onnantól egyenlővé válik a gyereket hordozó testével, és az anyai identitás-szeletével a többiek szemében, és még tőle magától is elvárják, hogy saját magára így tekintsen.

 

Felkínált/leosztott szerep

Kétszer volt életemben hasonló élményem: először, amikor fiatal lány voltam, és hirtelen tiszteletben tartandó ember helyett izgalmas prédává váltam a krokodil-tekintetű férfiak között. Nem hozzám, emberhez beszéltek, hanem hozzám, lehetséges lefektethető nőhöz, és ugyanúgy elcsodálkoztak azon, ha ezt a nekem felkínált szerepet szűknek éreztem, vagy nem kértem belőle: nem nevettem a hülye vicceken, nem vettem fel a szexista „bókokat”, nem tekintettem én is saját magamra az ő szexuális tárgyukként.

A másik hasonló élményem az volt, amikor gyerekként a jelenlétemben beszélgettek a felnőttek rólam. Mindig borzasztóan kínosan éreztem magam, még akkor is, ha dicsértek, vagy viccesnek gondolt történeteket meséltek rólam. Miért nem hozzám beszél, ha egyszer ott vagyok? Ha hozzám szól, miért kérdez olyasmiket, amit egy felnőttől sosem kérdezne? Ha már rólam beszélgetnek, miért nem várják ki, amíg egyszer nem vagyok jelen? Miért ér hozzám (paskolja meg a karom, nyom barackot a fejemre)?

 

Ha tényleg jó szándékú vagy…

Tisztelettel kérhetem-e, hogy az anyaságra való testi-lelki felkészülést támogassa meg mindenki azzal, hogy nem tesz megjegyzést rám, és nem tesz fel indiszkrét kérdéseket. Most éppen nem szeretném megérteni ezt, empatizálni ezzel, és gyógypedagógiai eszközökkel kezelni. Most azt szeretném kérni, hogy egy kicsit Ti legyetek tekintettel rám. Előre is, és tényleg komolyan köszönöm!

 

Ami jól esik és nem határsértő

Nem közönyre van szükségem. Nem arról van szó, hogy nem lehet hozzám szólni. Nekem is jól esik az odafordulás… tisztelettel. Egy kedves mosollyal szavak nélkül is tudatod velem az utcán szembe jőve, hogy a terhességet, és a babám érkezését örömteli dolognak gondolod, akárcsak én.

Ha megkérdezed, hogy vagyok, tudni fogom, hogy érdeklődsz irántunk, és hidd el, annyit fogok megosztani, amennyit szeretnék a magánügyeimről. Felnőtt emberként el tudom dönteni, hogy a helyzet és a kérdezővel való személyes kapcsolatom függvényében, miről esik jól beszélni. És előre is köszönöm az osztatlan figyelmedet, az ítélkezés nélküli meghallgatást. Nagyon sokat segít az anyává válás sorsfordító változásában, és hálás vagyok minden támogatásért ebben a folyamatban.

 

Anyaság és szex Anyacsavar Klub

  • Megváltozott a viszonyod a testedhez a szülés után?
  • Más a viszonyod a szexualitáshoz anyaként?
  • Mi az, ami meglepetésként ért, amiről senki nem beszélt?
  • Mi segít visszatalálni a jó szexhez?
  • Hogyan teremted meg a helyét és idejét?
  • Mik a legfeszítőbb elakadások, és vajon van-e ezekre is megoldás?
  • Másoknak is nehéz, vagy csak én vagyok ufó?
  • Mások hogy csinálják?
  • Én hogy csináljam?

Beszéljünk tabumentes bizalomteli légkörben arról, kinek hogyan változott a szexualitáshoz való viszonya a szüléssel, anyává válással. Beszéljünk a kihívásokról, a választás szabadságáról, a bejárt utakról, megküzdési stratégiákról, felszabadító belső engedélyekről. A bevált jó gyakorlatokról, a követendő példákról!

Mondd el Te is, hogy csinálod!

Érdekel, mások hogy csinálják? Hallgasd meg más kisgyerekes nők tapasztalatait!

Hozd el a barátnődet, gyerekedet, gondolataidat, érzéseidet, tapasztalataidat! Várunk szeretettel!

Moderátor: Paizs Dóra megoldásközpontú coach, az Anyacsavar alapítója

Meghívott vendég: Mester Dóra Djamila szexuális nevelő, coach, tréner, aktivista , a Nő, anya, szerető című könyv szerzője, a csakatestemenát bloggere, az Ars Erotica Alapítvány létrehozója

 

Mikor?                        november 17. 16.30-18.30

Hol?                            HellóAnyu

Mennyibe kerül?         A beszélgetés ingyenes, és érvényes Anyacsavar On-line klubtagsággal látogatható.

Regisztráció: A beszélgetésen maximum 20 fő vehet részt, ezért a részvétel regisztrációhoz kötött: a klub Facebook eseményénél kell bejelölnöd, ha biztosan jössz, így tudjuk követni, hány főnél tartunk.

Várunk Téged is szeretettel!

Itt tudsz csatlakozni Te is az Anyacsavar On-line Klubhoz!