Anya-csecsemő terápia szülés utáni érzelmi-hangulati zavarokra

Idén 25 éves a Vadaskert gyermekpszichiátriai kórház.
Ennek alkalmából beszélgettem Frigyes Júlia gyermek- és ifjúságpszichiáterrel az anya-csecsemő terápia lehetőségeiről a szüléshez kapcsolódó érzelmi-hangulati zavarok esetén. Mi áll az elakadások hátterében? Mi a családtagok, szakemberek szerepe?

 

 

Honnan tudhatjuk, hogy ha egy anya lelkileg nincs jól a szülés után, akkor vajon szüléshez kapcsolódó érzelmi-hangulati zavarokról van-e szó?

 

Ha tünet van, annak az oka trauma. Gyakran a gyerekkortól egymásra fűződő traumasorozat utolsó fázisa a szülés. A szülés elementáris ereje újranyitja az összes korábbi szenvedést, fájdalmas élményt, de éppen ezért ez egyben egy lehetőség is a gyógyulásra. Ha azonban ebben az érzékeny állapotban nem támogató a környezet, nem lehet megélni szabadon az érzéseket, akkor hangulati zavar alakulhat ki.

 

Milyen érzésekre gondolsz?

 

A szülés után gyakori, hogy egy anya azzal szembesül, hogy nem azt érzi, amit szeretne. Mondjuk, azt várja önmagától, hogy boldognak, elégedettnek, kiteljesedettnek érezni majd magát a szülés után, ehelyett teljesen oda nem való érzések kavarognak benne, mint félelem, düh, megfosztottság. Vagy éppenséggel azon döbben meg, hogy nem érez az égvilágon semmit. Pedig ezek is legitim érzések.

 

Hogyan tudja segíteni az ambivalens érzésekkel küzdő anyát a környezete?

 

Ilyenkor az segíti leginkább az anyát, ha van lehetősége az érzéseivel együtt lenni, ezeket önmagának megengedni. Ehhez kulcsfontosságú a társa és az anyja megengedő hozzáállása. A segítők sokszor a saját rossz érzéseik elől menekülnek, ezért nem tudnak valóban jelen lenni a segítésben. A jó segítés az, amikor nem követelem, hogy legyél már jól, legyen már vége a te rossz érzéseidnek. Ha a szülő nő anyja felül tud kerekedni azon, hogy a lánya tünete az ő „rossz anyaságának” oka, akkor ez az ő bűntudatát is gyógyíthatja a saját korábbi elégtelenségei miatt.

 

Gyakran mondják, hogy ha az anya jól van, a baba is jól van. És ha az anya nincs jól?

 

Talán meglepő, de sokszor találkozom azzal, hogy bár az anya tele van rossz érzésekkel, a baba mégis jól van. Ennek az az oka, hogy a gyerek a saját énje kialakulásáig, azaz körülbelül hároméves koráig kapcsolódik az anya tudattalanjához. Így ha a tudatosított rossz érzések mellett az anyában ott van a gyereke tudattalan akarása, a baba ehhez kapcsolódva biztonságban érzi magát.

 

Hogyan zajlik az anya-csecsemő terápia?

 

A gyerekek hároméves koráig nincs terápia az anya nélkül, legyen bár szó étkezési, alvási, szobatisztasági, vagy elszakadási problémáról. Amíg az anyával beszélgetünk, jelen van a csecsemő is. Amint az anya közel tud kerülni a saját érzéseihez és azokat szabadon megélheti, lépésről-lépésre megtörténik a változás az anya-csecsemő kapcsolatban is.

 

Hogyan legyek boldog veled? – könyvajánló

Karin Wagenaar holland párterapeuta könyve a kötődéselmélet felnőttkori vetületeit és az erre alapozó EFT pszichoterápiás módszert mutatja be. Az EFT, azaz érzelmekre fókuszáló terápia a párkapcsolataink működésének mélyebb megértését és ezen keresztül azok megjavítását tűzi ki célul.

 

Mit tanultam ebből a könyvből?

 

1.) A csecsemőkorban kialakult kötődés meghatározza a viselkedésünket még felnőttkorunkban is.

Aki járt egyetemre, és volt fejlődéslélektan kurzusa, az tutira hallott a kötődéselméletről, és arról, hogy a biztonságos és a bizonytalan kötődés hogyan hat a csecsemők viselkedésére. Arról azonban valahogy sosem hallunk, hogy a csecsemőkorban kialakult kötődés hogyan mutatkozik meg felnőttkorban.

A könyv számomra legizgalmasabb fejezetei azt taglalják részletesen, hogyan hat élethosszig a csecsemőkorban megszerzett kötődési mintánk a későbbiekben, kamaszként és felnőttkorunkban a saját érzelmeink felismerésére és kezelésére, az önismeretünkre és helyzetfelismerő képességünkre, a mások érzelmeinek beazonosítására, és viselkedésének értelmezésére, azaz az érzelmi intelligenciánkra.

Hogyan függ ez aztán össze a baráti és párkapcsolataink alakulásával, a változásokhoz, problémamegoldáshoz való rugalmas, vagy éppen rugalmatlan hozzáállásunkkal. A kudarcok, veszteségek és traumák kezelésével, a kapcsolatokon belül az igényeink kommunikálásának és a konfliktusok felvállalásának képességével. Az intimitáshoz és a szexhez való viszonyunkkal. Azzal, hogyan kezdeményezünk emberi kapcsolatokat, és hogyan szakítunk, és mindeközben hogyan érezzük magunkat. Nem lövöm le a poénokat, de meleg szívvel ajánlom, hogy olvassátok el a könyvet, már ezért megéri! A könyvben van egy kötődési stílus teszt, ami segít beazonosítani a saját, vagy akár a párunk kötődési stílusát is.

 

 

2.) A kötődési stílusunk nem statikus.

A jó hír az, hogy létezik szerzett kötődési biztonság. Azaz hogyha alapvetően bizonytalanul kötődő vagy, egy hosszan és jól működő szeretetkapcsolatban egy biztonságosan kötődő emberrel megtanulhatod, hogyan bízz szorongóan kötődőként jobban önmagadban, vagy elkerülően kötődőként a másikban.

Kérdés, hogy ugyanez igaz-e visszafelé is? Vajon egy bántalmazó, vagy elhanyagoló közegben le lehet építeni még egy biztonságosan kötődő ember magas önértékelését, önmagába, másokba, a világba vetett bizalmát?

Habár a könyv szerint szert lehet tenni felnőttként is biztonságos kötődésre, ugyanakkor fontos tudni, hogy fokozódó stressz alatt mindenki hajlamos a „hozott” kötődési mintájának megfelelő viselkedéshez visszatérni.

 

 

3) Bár sokat tehetünk szülőként a gyerekeinkért, ütközhetünk megugorhatatlannak tűnő korlátokba.

Ez banálisan hangzik, de sok szülő bármennyire szeretne is, nem képes könnyen ráhangolódni a babájára, és a szülői inkompetencia-érzés idővel csak erősödik benne, ahogy a babájában erősödik a tapasztalat, hogy a szülő nem képes megfelelően reagálni a szükségleteire. A nem válaszkész szülő pedig tanult tehetetlenséget és kötődési problémát okozhat a gyereknél.

Sajnos ez bármelyikünkkel megtörténhet, nem kell sok hozzá. Épp elég, ha valaki hideg és/vagy elhanyagoló szülők mellett nőtt fel, és otthonról nem hoz válaszkész szülői mintát. Ha nincs, vagy instabil a párkapcsolata, mert akár ő, akár a partnere bizonytalanul kötődő. Ha egy traumatikus szülésélményen van éppen túl, tele stressz-hormonnal, friss testi és feldolgozatlan lelki sebekkel…stb. Tulajdonképpen az a csodálatos, amikor valaki mindezek ellenére képes válaszkész szülőként működni…

A könyv szerint a gyerekek egyharmada bizonytalanul kötődő, és akár egy családon belül is lehet az egyik gyerek biztonságosan, a másik bizonytalanul kötődő, ami a szülőknek is hatalmas frusztráció és stresszforrás, nem csak a gyerekeknek. Főleg a szorongóan kötődő szülőknek…

Engem a könyv olvasása megerősített abban, hogy fontos időről-időre tudatosítani, hogy bár sokat tehetünk a gyerekeink jóllétéért, nem mindenért vagyunk mi felelősek. És érdemes azt is tudatosítani, hogy a gyerekeinkért első körben a saját önismeretünkön keresztül tehetjük a legtöbbet.

 

 

Ami a könyv elolvasása után is kérdőjel bennem, és tovább olvasnék, tapasztalnék róla, az maga az EFT, azaz az érzelmi fókuszú terápia, amivel a bizonytalan kötődés okozta problémákat lehet elvileg nagyon hatékonyan orvosolni pároknál. Kíváncsian várom az újabb, témába vágó köteteket az Ursus Libristől!