Elég jó

Sok éve hallottam egy pszichológustól azt a bölcs mondatot, hogy “az önértékünket belül tartjuk”. Kata története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék sorozatban a sokunknak annyira ismerős tökéletességre törekvés elengedéséről szól. Arról, hogy legalább mi magunk fogadjuk el és értékeljük önmagunkat valamennyi szerepünkben. Mert ha ez megvan, egyszerre minden könnyedebbé és örömtelibbé válik függetlenül attól, hogy a környezetünk támogató-e, vagy sem.

 

Az anyukáknak annyi szerepnek kell megfelelniük, hogy szinte lehetetlen feladat, magam is küzdök vele. Az a tapasztalatom, hogy minden a fejben dől el. Ha sikerül megváltoztatni a gondolkodásunkat és lebontani a megfelelési kényszerünket, akkor jó úton haladunk.

 

Az évtizedek során súlyos megfelelési kényszer rakódott rám és képtelen vagyok megfelelni ezeknek a belső elvárásoknak, különféle szerepeknek, így folyamatosan rosszul érzem magam.

 

Egyszer vendégeket vártam, de a lakás romokban állt. Az anyósomtól reméltem segítséget, talán együtt a vendégek érkezéséig fel tudunk készülni. A férjem azonban elutasította az anyósom felajánlását azzal, hogy Kata majd megoldja. Bőgtem egy sort, mert úgy éreztem, hogy képtelen vagyok rá, majd szépen elkezdtem takarítani és rendet rakni. Ugyan szeretek főzni, de arra már nem jutott időm, mirelit desszertet szedtem elő, és kompótot nyitottam ki a gyerekeknek.

 

Fantasztikus érzés volt megtapasztalni, hogy pontosan elég volt az, amit nyújtottam. Egyszerűen értelmetlen és fölösleges lett volna a tökéletességre való törekvés. Azzal, hogy az anyósom jött volna nekem segíteni, rám rakódott volna egy nagy adag feszültség, még nagyobb hajtás és túllihegett megfelelés, hogy minden tökéletes legyen, mire a vendégek megérkeznek. Így büszke voltam rá, hogy egyedül megcsináltam, megoldottam a problémát és egy kellemes este volt a jutalmam.

 

Múlt héten egy retorika klubban tartottam beszédet, amely nagyon erős hatással volt rám. Életem első beszéde volt a klubban, rettentően izgultam és bele is sültem, de összeszedtem magam és befejeztem, lekerekítettem a történetet.

 

Hálás vagyok a sorsnak, hogy ott „elbuktam”, mert végre alkalmam volt megtapasztalni, hogy ebben a szerepben is értelmetlen a tökéletességre való törekvés. Óriási tapsot, felém áradó szeretetet és biztatást kaptam aznap. Az előadásom a maga tökéletlenségével sokakat megérintet és mélyen meghatott. Büszke voltam magamra. A legnagyobb ajándék az az érzés volt, hogy épp elég volt ez a nyilvános szereplésem. A vállalkozónői szerepemben többször megjelenek a médiában, hasznos dolog a fejemben elrendezni, hogy csak elég jó legyek, ne tökéletes, és ugyanúgy elég jó anya legyek, ne tökéletes, és elég jó feleség, nő, barát, oktató …

Zentai Kata

Ez a történet 2015-ben az Anyacsavar első Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett. A sorozat többi történetét itt találod!

Tetszett Kata története? Szívesen merítenél erőt más, hozzád hasonló kisgyerek nők példáiból?

Csatlakozz az Anyacsavar On-line Klub támogató közösségéhez, ahol hónapról hónapra más-más témát dolgozunk fel együtt!

 

A bejegyzés kategóriája: Beérkezett történetek
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.