– jegyzetek egy Anyacsavar csoport naplójából
A kislányom születése után 20 kg-val lettem több a „versenysúlyomnál”, ami lelkileg nagyon megviselt, mert mindig is adtam a csinos megjelenésre, korábban rendszeresen sportoltam, amiről a szoptatás első éve alatt alatt sokan lebeszéltek. A kislányom már elmúlt két éves, de még mindig van rajtam 10 kg súlyfölösleg, ami sokáig nagyon zavart. A szekrényemben ott sorakoznak a régi csinos ruháim, amikbe nem férek bele, és amióta visszatértem dolgozni, sokszor megfordult a fejemben, vajon mit gondolnak rólam azok a kollégáim, akik korábbról ismernek?
A tavaszi Anyacsavar csoportban tűztem ki magam számára azt a célt, hogy elérjem az eredeti súlyomat, és ezért rengeteget teszek: hetente több alkalommal járok sportolni és diétázom. Inspirációképpen kitettem a hűtőszekrényünk ajtajára egy terhesség előtt készült fürdőruhás képet magamról, de ettől a várakozások ellenére nem motiváltabb, hanem csak egyre frusztráltabb lettem. Az Anyacsavar csoporton elmeséltem ezt a többieknek, és a tőlük kaptam az ötletet, hogy miért nem a mostani önmagamról teszek ki egy jó képet, amin már MOST is jól nézek ki! Hiszen ők nem ismertek engem korábbról, nem volt összehasonlítási alapjuk, és ők engem már MOST csinosnak és nőiesnek láttak.
Noha először hitetlenkedve hallgattam a lányokat, ez a visszajelzés komolyan elgondolkodtatott. Vajon törvényszerű, hogy a cél eléréséig frusztrált legyek, pusztán azért, mert még nem vagyok tökéletes a saját szememben? Rájöttem, hogy a vágyott állapot felé vezető úton is szeretném magam jól érezni a bőrömben. Minden nap teszek a céljaim eléréséért, de közben szeretném, ha ez a kemény munka örömforrás is lenne. Habár korábban már hallottam a megoldásközpontú megközelítésről, amit a munkám során néha sikeresen alkalmaztam is, de igazán az Anyacsavar csoportokon sajátítottam el, hogyan is építsem be a mindennapjaimba, és ezt igyekszem az életem minden területére hasonló hatékonysággal kiterjeszteni.
Levettem a hűtőajtóról a fürdőruhás képemet és elhatároztam, hogy keresek egy profi fotóstúdiót, hátha nekik sikerül MOST rólam olyan képet készíteni, ami nekem is tetszene magamról. Így találtam rá a neten az Anna Kirschner Fotóstúdióra, amely kifejezetten nők „átváltoztatásával” foglalkozik: olyan képeket készít, amelyek a nők legjobb formáját, személyiségét mutatják meg és a képek alapján igencsak szembetűnő volt a változás. Egy szerencsés véletlen folytán a stúdió éppen nyílt napot tartott, ahol ruhavásárlással egybekötött ingyenes fotózásra lehetett bejelentkezni. Belelkesedtem, elmentem, és az egész este folyamán jó nőnek éreztem magam a bőrőmben. Három csúcsszuper ruhával távoztam, ráadásul olyan fotókkal, amikre szívesen nézek és büszkén vállalom.
Ez az élmény áttört bennem egy gátat: nem gondoltam volna, hogy lehet rólam 10 kg súlyfelesleggel is jó képet készíteni! Anna megmutatta nekem, hogy az önbizalom, a belső kisugárzás és a nőiesség nem éppen a kilók számától függ. Ezt mi, nők, azt hiszem, nehezen fogadjuk el a kívülről jövő szépségideáloknak megfelelni vágyás közepette. A szülés utáni törékeny lelkiállapotban könnyen beszippantanak bárkit azok a kételyek, hogy nem elég jó anya, nem elég jó nő, feleség és erre a környezet sokszor akaratlanul is ráerősít. A fotózás élményének a legfontosabb hatása azóta is meglátszik a mindennapjaimon: jókedvű vagyok, és több energiám van minden nap tenni azért, hogy még csinosabb legyek, és elérjem a vágyott célomat, a korábbi formám visszanyerését. Nem azzal foglalkozom, mennyi van még hátra a célom eléréséért folytatott kemény munkából, hanem arra figyelek tudatosan, mi az, amit már elértem. A legelképesztőbb az, hogy a fotózás óta rengeteg pozitív visszajelzést kapok nap, mint nap, olyanoktól is, akik korábbról is ismertek engem.
Marosfalvi Csilla felsővezetői asszisztens, egy kétéves kislány anyukája, több Anyacsavar csoport résztvevője
