Az Anyacsavaron Pethő Orsolya gyerekpszichológust, a Konfliktusok és szeretetnyelvek a családban Anyacsavar csoport meghívott szakértőjét kérdeztük a gyermeki agresszió gyökereiről, és arról, mi a lehető legjobb, amit ezzel szülőként kezdhetünk.
Min robbannak ki legtöbbször a szülő-gyerek konfliktusok?
Gyakorlatilag bármin, a gyerek sokunkból kihozza a legrosszabb énjét is a legjobb mellett. Ha például nem az történik, amit szeretnénk: nem mos fogat, nem tanul elég jól. Vagy nem az történik, amit szeretne: nem vagy vele 24 órában, nem ehet, csak két gombóc fagylaltot. Még a saját szüleink sem tudnak annyira felbosszantani, mint a gyerekeink. Sokban hasonlítanak ránk, és figyelmeztetnek saját tehetetlenségünkre, arra, hogy a hatalmunk véges, ez pedig őrjítő érzés.
Mik a gyermeki agresszió leggyakoribb okai?
Az agresszió és persze a mögötte lévő harag teljesen természetes dolog. A gyerekek is nap, mint nap találkoznak azzal a ténnyel, hogy valami nem megy, hogy korlátokba ütköznek és ez a frusztráció, amire reagálnak. Kérdés, hogy hogyan viselkedik a gyerek ebben a helyzetben, tör-zúz, bánt szavakkal vagy tettel, vagy társadalmilag elfogadható formában vezeti le a feszültséget.
Milyen eszközöket érdemes szülőként alkalmazni ilyenkor?
A viselkedés kontroll kialakulása egy hosszabb tanulási folyamat, komolyabb idegrendszeri érés szükséges hozzá. A szülő részéről rengeteg empátia kell, amivel segíti az érzelmek felismerését és azok oly módon való szavakba öntését tanítja, amely nem bántják a környezetet.
A legfontosabb a modell, amit nyújtunk szülőként. A gyerekünk azért kalapálja a többieket a homokozóban, ha valami nem tetszik neki, mert otthon sem látott jobbat. Megtanulta, hogy ér egymásnak fizikai fájdalmat is okozni, a haragot kontroll nélkül kiereszteni. Egyszerűen nem látott konstruktív megoldást a helyzetre, fogalma sincs, hogyan tud lenyugodni. Azzal sok szülő csak tetézi a bajt, hogy olyanokat mond például, hogy „menj a szobádba gondolkodni”, vagy maga is indulatos lesz, prédikációt tart a hisztiző gyereknek.
Mit lehet tenni, ha már elmérgesedett egy konfliktus?
A megoldás mindig hajlandóság kérdése. Szerintem mindent lehet tisztázni, ha eléggé akarjuk. Ha itt a szülő-gyerek közti elmérgesedett konfliktusra gondolunk, a szülőnek kell eléggé akarni, hogy változzon a helyzet. A gyerek mindenképpen arra vágyik, hogy szerető, gondoskodó, számára biztonságot nyújtó szülei legyenek, még 18 vagy akár 42 évesen is. Ha elmérgesedett a viszony, szülőként olyan, mintha egy bántalmazott kisállatot kéne megszelídítenünk. Nagyon fél, minden lépésünkre mar egyet. Segít az empátia, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás. Rengeteg önismeretre van szükség ahhoz, hogy elfogadjunk valakit, aki sok mindenben hasonlít ránk, olyannak amilyen, a rengeteg különbözőségével együtt. Az a tapasztalatom, hogy két ember viszonyát az is gyökeresen meg tudja változtatni, hogy hogyan gondolunk a másikra, és a kapcsolatra. Addig nem mehet el egy családi helyzet, hogy feladjuk. Kérhetjük külső szakember segítségét is, esetleg családi mediációt.
