Mit is adtak nekem az Anyacsavar csoportok?
Az elmúlt időszakban – utána számolva több mint egy évtizedben – begyűjtöttem egy csomó „papírt”: van papírom arról, hogy egyetemre jártam, van egy papírom arról, hogy házasságban élek és nem utolsó sorban papírom van arról, hogy anya lettem. De a papír megszerzése még nem minden. Azt érzem, hogy a tanulás igazán csak a papír megszerzése után kezdődik/kezdődött. És ebben a tanulásban – elsősorban önmagamról – segítettek az Anyacsavar foglalkozások. Rácsodálkozások, felismerések, segítség ahhoz, hogy a gyerekeim felé nagyobb megértéssel, elfogadással forduljak.
Mérhetetlen kíváncsisággal vetettem bele magam minden alkalommal a foglalkozásokba: mit fogok ma tanulni, megtudni magamról, a szűkebb és tágabb környezetemről?
Az időkezelés csoportnak köszönhetem, hogy már nem szakadok bele a sok szerepembe, a feladatok nem temetnek magam alá. Fel tudom tenni azt a kérdést, hogy „ez a dolog most akkor kinek is fontos”? És ha nekem nem fontos, akkor könnyebben mondok nemet, elengedem a problémát: a lego darabokat bámulatos ügyességgel kerülgetem a nappaliban, a vasalnivaló jól elvan a ruháskosárban…. Keresem, hogy mivel lehetne leegyszerűsíteni, kiváltani egy-egy berögződött megoldási módot, amivel megkönnyítem a saját életem: pl. nem kell mindig házi süti, remek pogácsát lehet kapni a közeli cukrászdában; nem kell ötfogásos családi ebéd, ha a végére idegroncs leszek.
A szeretetnyelvek csoport hozadéka volt számomra, hogy megerősített abban, hogy a három gyerekem más-más szeretetformát igényel, és nekem kell azon dolgoznom, hogy rájöjjek arra, hogy ki igényli a sok-sok ölelést, melyikük szomjazik az elismerésre, és ki szeretne velem értékes közös időt tölteni, és segítséget kaptam abban, hogy ezt a tudást apró pénzre tudjam váltani.
Az Anyacsavar csoportokról általában feltöltődve, elszántan indultam neki az előttem álló két hétnek. Mások történetei, kisebb-nagyobb sikerei inspiráltak, jó érzés volt, hogy részese lehettem mások sikereinek. Olyan ötleteket, megoldási módokat tanultam el a többiektől, amiket utána alkalmazni tudtam a mindennapjaimban. Megtanultam, hogy nem kell mérföldeset lépnem ahhoz, hogy elérjem a céljaim, tyúklépésben is odaérhetek, ha elég kitartó vagyok.
Köszönet minden anyacsavaros társamnak, és külön köszönet Dórának, hogy megosztották velem az életük egy szeletét, és hogy segítettek abban, hogy fejlődjek, hogy tanuljak! Köszönet a pozitív visszajelzésekért, amik megerősítettek abban, hogy az irány amerre elindultam, az jó!
Deák Henrietta jogász, 3 kisgyerek édesanyja
