Személyes visszatekintés az évre

Gyerekkorom óta minden év végén szövök terveket a következő esztendőre, nálunk ez szilveszter délutáni családi hagyomány volt: összeültünk, és ki-ki elmondta, mit szeretne csinálni, vagy mire vágyik a következő évben. Ahogy egyre idősebb leszek, ezek a tervek egyre komplexebbek, és a hozzájuk vezető út végig gondolása egyre tudatosabb.

Lassan húsz éve írok naplót. Így a kezdeti álmodozások, jövőre vonatkozó intuíciók, dédelgetett vágyak és konkrét tervek húsz éve papírra is kerülnek, és jó pár éve a hozzájuk tartozó visszatekintések is. Arról, hogy mi minden történt velünk, hogy vannak a szeretteim, mi valósult meg a vágyakból és tervekből, milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb, kiket ismerhettem meg, és kiktől távolodtam el, minek tulajdonítom a sikereket és kudarcokat, és mit vinnék tovább magammal a következő évre.

Egy évvel ezelőtt tartottam először Évindító tervező Anyacsavar csoportot, ahol 15 kisgyerekes anya – köztük én is – készített magának éves terveket a saját helyzetére, vágyaira szabva. Sokaknak nehéz volt hirtelen a családi feladatok, és a többiek boldogulása mellett csak önmagukra gondolni, saját magukért tenni valamit. Pedig mennyire fontos anyaként is megőrizni a belső egyensúlyt! És ehhez bizony muszáj a saját testünket, lelkünket is gondoznunk, vágyainkat és igényeinket szem előtt tartanunk.

6 életterületen tűztünk ki célokat: CSALÁD (párkapcsolat, gyerekek, szülőkkel, testvérekkel, más rokonokkal való kapcsolat), MUNKA (vagy tanulás), BARÁTOK (és más családon kívüli kapcsolatok), ÖNMEGVALÓSÍTÁS (átfedésben esetleg a munkával, és még alkotás, szabadidő), PÉNZÜGYEK, OTTHON (közvetlen környezetünk és tárgyi dolgok), EGÉSZSÉG (testi és lelki).

Most arról szeretnék beszámolni, nekem hogy sikerültek a tervek megvalósítása. Meggyőződésem, hogy a gondos tervezés nagyon sokban segítette a vágyott dolgok létrejöttét. Megmondom, hogyan: idén először nem csupán leírtam a terveimet életterületekre lebontva, hanem készítettem egy havi bontást is, ahol leírtam, melyik hónapban, mi fog történni biztosan – gyereket szülök, gyermekágyi időszakban leszek, óvodás lesz a nagyobbik, nyaralunk…stb. Így rögtön látszott, hogyan alakul spontán az évünk leterheltsége időben és energiákban, testileg és érzelmileg, egyéni és családi szinten. Ebből pedig logikusan adódott az, hogy egy-egy új családi szokás bevezetése, pénzügyileg leterhelő új beruházás, vagy egy vágyott új program MIKOR fér bele az évbe. És rögtön világossá vált az is, hogy ha akkor nem történik meg, akkor lehet, hogy máskor nem is fog – mert nem fog beleférni.

Hoppá! Nekem, aki nagyon rossz vagyok hosszú távú előretervezésben, és örülök, ha egy hétre látom előre a családi logisztikát, ez a módszer rengeteget segített a millió lényegtelen, ám sürgős hétköznapi apróság tengerében az számomra igazán fontos dolgokra is odafigyelni. Az egész évet egyben, előre látva jól meg tudtam határozni egy-egy vágy, vagy lehetőség helyét, idejét, és erőforrásigényét. Sőt, tekintettel tudtam lenni a család többi tagjának életeseményeire is, és ezeket is bekalkuláltam a terveimbe. Biztosan állítom, hogy a sok tökéletesen megvalósult tervem mögött a körültekintő tervezés és a jó időzítés állt.

Ez az évem telis-tele van sikerélményekkel, köztük néhány a bakancslistámon is rajta volt, mint a szép szülésélmény a traumatikus első után. De az is jó érzéssel tölt el, hogy az „eső után köpönyeg” alapműködésem helyett milyen sok területen voltam képes előre tervezni és gondoskodni a fontos dolgokról. A szép szülésélményre nagyon tudatosan készültem: a korábbi szülésemet feldolgozandó két terapeutánál is jártam, a szülést támogató csapatot nagyon gondosan választottam ki. Gyermekágyi tervvel készültem a szülés utáni időszakra, és üzleti tervvel és új szolgáltatással a vállalkozásom életben tartására. Úgy terveztem meg a nyaralást, hogy abban nekünk, szülőknek is legyen pihenés. Tudatosan fordítottam az év második felében több időt a gyerekneveléssel kapcsolatos szülői kompetenciáim fejlesztésére, mert számítottam arra, hogy a testvérféltékenység és az óvodába kerülés nem lesz könnyű időszak a háromévesnek – és így a család többi tagjának sem. Újraterveztem, milyen külső segítségre lesz szükségünk a sok változás közepette, és olyan támogatókat kerestem a háztartási feladatok és gyerekgondozás területén, aki valódi partnereim – és nem plusz stresszforrások egy kalap pénzért. A nagyszülőkre is bíztam új feladatokat, amiket fokozatosan, türelemmel, sok pozitív visszajelzéssel tudtam végül nyugodt szívvel delegálni, és az új bébiszitterünknek hála novemberre színházba is eljutottunk a két kicsi mellett is. Megtaláltuk a módját, hogy a baráti kapcsolatainkat is tudjuk ápolni: a gyerekes barátainkkal gyerek-összeeresztős vendégségeket szervezünk akár a hétköznap délutánokra is, ahol a kicsik egymást szórakoztatják, amíg mi felnőttek tudunk kicsit beszélgetni, a nem gyerekes barátainkkal pedig jó előre leszervezett kimenőkön találkozunk. Több szervezés, de kiválóan működik. A férjemmel hetente együtt ebédelünk kettesben, zavartalanul. A falra kitett heti tervezőnkön átlátjuk a család teljes heti programját, teendőit, és azt is, kinek mikor és kivel lesz a hét folyamán kettesben töltött minőségi ideje – amikor nincs rohanás, kényszer, csak egymásba feledkezés. Megtanultam vezetni nyolchónapos terhesen, és negyvenévesen életünkben először lett autónk, ami a programlehetőségeinket kiszélesítette. Három év után végre lett saját tervezésű előszobabútorunk, és eltűntek a cipőhalmok az ajtónk mellől. Vannak végre feszültség- és veszekedésmentes reggelek, és esték, és vannak átaludt éjszakák. A szülés óta fogytam 11 kilót, és jó lendületben vagyok a másik 11-hez.

És ez a sikerlista még nem teljes. Pedig nem arról van szó, hogy ne lettek volna nehézségek, és arról sincs szó, hogy minden elsőre úgy alakult, ahogyan azt reméltem. Sokkal inkább arról, hogy a tervek segítenek a figyelmemet a hétköznapokban is az igazán fontos dolgokon tartani, és így valóban időt szentelek ezeknek a dolgoknak. Azt mondják, hogy arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen – ezt a bölcsességet idén hétről hétre megtapasztaltam. És szeretném megtapasztalni jövőre is, ezért már be is van írva a naptáramba, hogy mikor fogok terveket kovácsolni a jövő évre.