Egy coach reflexiói az anyává válásról

Hankovszky_KatiAz Anyacsavaron Hankovszky Kati Svájcban élő magyar megoldásközpontú coach mesél arról, milyen coach szemüvegen keresztül megtapasztalni az anyaságot,  és hogyan működik a családi munkamegosztás náluk, ahol ő a fő pénzkereső, míg a férje vállalja a gyermekgondozási feladatok oroszlán részét.

…hülye lennék, ha kihagynám!

Milyen változást hozott az életedben, hogy anyává váltál?

Az életem első 40 évében is úgy éreztem, teljes vagyok, akár mint nő, akár mint ember, és mégis, amikor Emília, az első gyermekem megszületett, valahogy kerekebb lett a világ. Azt vettem észre magamon, hogy úgy érzem, jól van ez így, és átjárt a hála azért, hogy egy ilyen ember, mint a gyerekem, a közvetlen közelemben van, és rálátásom van a dolgaira. Izgalmas meglátni a gyerekeimben a férjemet, akit szeretek, és a felmenőimet, meg saját magamat is, a hasonlóságokat és különbségeket; ez újra és újra a pelenkázás, vagy almahámozás nyugodt rutinja közben szemlélődésre ad lehetőséget: hogyan változnak, mikben mutatnak erős jelenlétet, hogyan érvényesítik az ötleteiket, mit tűrnek el a többiektől.

Mi volt a legutóbbi megfigyelésed?

Ma reggel történt, hogy Emília elkezdte ütni Anton, az öccse fejét, amire a férjemmel mindketten azonnal ugrottunk, majd Anton sírva fakadt. És mivel ez ebben a sorrendben történt, ahogyan most mesélem, rá kellett ébrednem, hogy Anton a mi reakciónkat látva sírta el magát, nem azért, mert ütötték a fejét. Ez arra intett, hogy a helyzetekben próbáljam meg különválasztani a saját aggodalmaimat a tényektől. Így ma már, ha meglátjuk őt éles késsel, vagy valamilyen értékes, kényes tárggyal a kezében, tudjuk, hogy legtöbbször jobban járunk azzal, ha megkérjük, hogy adja oda, vagy tegye le, mint ha megpróbálnánk elvenni tőle.

Irigylésre méltó a szemlélődés és reflexió jelenléte az életedben kisgyerekes anyaként. Sok kisgyerekes anyának van erre nagy igénye, de annál kevesebb ideje, lehetősége. Te hogy csinálod?

Talán, mint coach, gyakorlatom van abban, hogy reflektáljak arra, ami velem és körülöttem történik. Ha megkérdeznek, hogy „Hogy vagy?”, azt is kihasználom arra, hogy egy pillanatra megállok, és valóban végig gondolom, hogyan is vagyok, és azt mondom el, ami akkor éppen nekem is izgalmas, és nem arról mesélek, hogy ma a bébiszitter késett, vagy ehhez hasonlókról. Ez fenntartja annak a frissességét, hogy éppen mit élek meg. A szeretteim közül a gyerekeim az egyedüliek, akiket születésük óta ismerek, és tanúja lehetek a felnövekedésüknek, ami fantasztikusan izgalmas dolog, hülye lennék, ha kihagynám!

…kétgyerekes anyaként muszáj lesz másképp élnem…

Hogyan készültél a gyermekágyas időszakra?

A szülés körüli és az azt követő hetekre a férjemmel mindketten lemondtuk a munkáinkat. A férjem a gyerekágy időszaka alatt rengeteget segített, szeretetteli, és figyelmes volt velem, soha nem várt tőlem többet, mint amennyire képes voltam. A második gyerekem születését fizikailag inkább megsínylettem, és azon vettem észre magam, hogy hiába is lett volna rá időm, vagy lehetőségem, nem tudtam csinálni azokat a dolgokat, amiket szeretek, mert túl fáradt, energiavesztett, alváshiányos voltam.

Volt olyasmi a szülővé válásban, ami váratlan nehézséget okozott, és új családi szokások kialakítására sarkallt?

A férjemmel mindketten szabadúszók vagyunk, de mivel nálunk én vagyok a fő pénzkereső, a második gyerekem születése után hónapokkal észleltem, hogy noha bejöttek új költségek, ettől azonban nem lett hirtelen több bevételünk. Ettől megrémültem, és szembesültem azzal, hogy kétgyerekes anyaként muszáj lesz másképp élnem, mint eddig, hiszen felelős vagyok azért, hogy milyen életkörülményeket tudok biztosítani a családomnak. Például terveznem kell a pénzügyeket, takarékoskodnom kell, meg kell vizsgálnom a lehetőségét, hogy állást vállaljak-e anyagi megfontolásokból. Elkezdtem az árakat összehasonlítani a boltban, amit addig sosem csináltam. Deklaráltan fontosabb szempont lett az életünkben a pénzkeresés, ezért törekszünk arra, hogy inkább pénzért dolgozzunk, és kevésbé gyakran vállalunk ingyenes projekteket.

Hogyhogy te vagy a fő pénzkereső a családban?

Nem sokkal a megismerkedésünk után a férjem egyszer mondott valami olyasmit, hogy ha egyszer lesz gyerekünk, akkor ő szívesen otthon marad majd vele. Innen volt meg bennem a bátorság, hogy egy ilyen forgatókönyvet el tudjak képzelni, és ne kelljen attól tartanom, hogy egy ilyen feladatot ő a férfiassága megkérdőjelezésének értelmez-e. Amikor Emília megszületett, akkor úgy terveztük, hogy mindig csak az egyikünKati_es_csaladjak dolgozik majd, a másik pedig a kicsivel van addig. Úgy képzeltük, hogy ez a feladatváltogatás majd nagyjából arányosan alakul közöttünk. A gyakorlat azonban úgy alakult, hogy mivel én gyakrabban tartok képzéseket, amiknek az időpontja jó előre kialakul, a férjem pedig inkább tanácsadással foglalkozik, ami egy akut felkérésre történik, az én naptáram hamarabb betelt, mint az övé, és én dolgoztam többet, ő pedig többet maradt otthon a kicsivel.

…annak könnyebb, aki elmegy dolgozni otthonról…

Mennyire érzed azt, hogy ez „jár neked”?

Azt érzem, hogy hálás vagyok azért, hogy ennyi mindent csinálhatok, és tisztában vagyok azzal, hogy annak a félnek könnyebb, aki elmegy dolgozni otthonról, ebben az esetben tehát nekem. Ha férjemben nem lenne meg a hajlandóság, és az igenlése minden gyerekneveléssel és a háztartással kapcsolatos dolognak, akkor nem élhetném ezt az életet. A férjemnek volt egy olyan terve, hogy könyvet szeretne írni, ezért ideálisnak tűnt, hogy ezt otthon írja, miközben vigyáz a gyerekre. A könyvírásból persze nem lett semmi, és ma már nem vagyunk olyan naivak, hogy azt képzeljük, hogy egy baba mellett bármilyen komoly, elmélyült munkát el lehet végezni. Sőt, tudatosan elkezdtünk arra törekedni, hogy a férjemnek is legyen több szabad ideje, amikor azt csinál, amit akar, még ha nem is mindig produktív, annak érdekében, hogy vissza tudjon találni a produktív énjéhez a gyerekek mellől. Úgy érzem, neki ez jár.

Ti milyen arányban osztjátok el a feladatokat egymás között?

A pénzkeresést 8:2 arányban az én javamra, a gyerekgondozást 3:7 arányban a férjem javára, a háztartási teendőket fele-fele arányban, az ügyintézésben pedig talán 7:3.

Mivel járultál te hozzá ahhoz, hogy nálatok így működik a családi munkamegosztás?

Viszonylag spontán alakultak ki ezek az arányok, de ügyelünk arra, hogy rendszeresen felülvizsgáljuk, komfortos-e ez még mindig mindkettőnknek. Amióta megvannak a gyerekeink, félévente leülünk a férjemmel, és megbeszéljük, mi működik jól az életünkben, és még mit szeretnénk a következő félévre. Rendszeresen elismerem és megköszönöm azt, amit ő beletesz a közösbe, és rákérdezek, oké-e ez így neki. Arra törekszem, hogy élvezzük közösen is, ami történik, és ha valami öröm ér, igyekszem bevonni őt ebbe az élménybe. Nem várom azt, hogy boldoggá tegyen, hanem megnézem, mi az, amit én megtehetek a boldogságomért, és mindabban, amiben rá kell hagyatkoznom, bizakodom, hogy még mindig elég vonzónak talál ahhoz, hogy megtegye értem, hiszen tudom, hogy ez egy működő szerelmi kapcsolat. Talán egyedül az ügyintézés az, ahol észrevettem magamon, hogy bizonyos helyzetekben azt hiszem, én jobban tudok a férjemnél dolgokat megoldani, és tudatosan kellett arra törekednem, hogy ne mindent én vállaljak magamra, és bízzak benne, hogy ő is képes lesz elintézni bármit a maga módján. Meg kellett tanulnom rákérdezni magamnál, hogy „biztos, hogy ennyire fontos, hogy ez pont így legyen?”, és elengedni a kevésbé fontos dolgokat, hagyni, hogy azokat a férjem másképpen csinálja. És persze a férjemmel tudatosan törekedtünk arra a gyerekek születésétől kezdve, hogy rendszeresen legyen kettesben töltött időnk, ezért ünnepekkor is élményt ajándékozunk egymásnak.

Beszélgetés Fa Kinga Pénzügyi Őrangyallal

…a pénz nem minden …Fa_Kinga_portré

Fa Kinga, Pénzügyi Őrangyal, a penzugyiterkep.hu blog szerzője arról mesél az Anyacsavarnak, hogyan sikerült talpra állnia a férje halála után, hogyan menedzseli egyedül is sikeresen a pénzkeresés, háztartás, gyereknevelés összes feladatát, és aranyat érő pénzügyi tanácsokat ad többek között a háztartási naplóvezetéssel, és a gyerekek tudatos pénzügyi nevelésével kapcsolatban.

 Te azon anyukák közé tartozol, aki egyedül nevel két gyereket…

Sajnos a párom három évvel ezelőtt súlyos betegség következtében meghalt, és egyedül maradtam a két kislányommal. Bogi akkor 12, Fruzsi 7 éves volt. Ez olyasmi, amire nem lehet lelkileg felkészülni.

Milyen nehézségeket hozott az életetekbe ez a tragédia?

Amikor már tudtam, hogy a férjem halálos beteg, arra figyeltem, hogy a lányok a lehetőségekhez képest a legtöbb időt tudják az édesapjukkal tölteni. Miután meghalt, próbáltam arra törekedni, hogy a lányokat a lehető legkevésbé viselje meg az édesapjuk elvesztése. Ha gyorsan és könnyen nem is tudtunk túlesni ezen az időszakon, igyekeztem a jövőbe nézni, és új célokat kitűzni magunk elé.

Min kellett változtatnotok a hétköznapokban?

A legnehezebb és legfontosabb változtatás az időbeosztást érintette, hiszen mind a háztartási-, mind a gyerekekkel kapcsolatos feladatokról, mind a pénzkeresetről hirtelen egyedül kellett gondoskodnom. Már akkor is regisztrált pénzügyi tervezőként dolgoztam, és az ügyfeleim gyakran munkaidejük leteltével, a kora esti órákban értek rá, éppen akkor, amikor a lányoknak a családi trauma után a legnagyobb szüksége volt rám. Ezért olyan, a szakmámhoz kapcsolódó tevékenységet kerestem, amit otthonról, rugalmas időbeosztásban tudok végezni, és a kieső jövedelmet is pótolja. Ekkor indítottam el az on-line vállalkozásomat, ahol hétköznapi pénzügyekre tanítok családokat. Indítottam egy blogot, ahol aranyat érő pénzügyi tanácsokat adtam, és elindítottam egy online háztartási naplóíró tanfolyamot.

Azt gondolnám, hogy a háztartási naplóírás olyasmi, amihez mindenki ért…

Sokan vezetnek háztartási naplót, ami abból áll, hogy leírják, mire mennyit költöttek. Attól, hogy ezt leírjuk, sok minden nem változik. A tanfolyamon arra tanítom meg a résztvevőket, hogy ne csak a tényeket rögzítsék utólag, hanem tervezzenek tudatosan előre, majd a terveikhez próbálják meg tartani magukat. Ez egy komoly szemléletváltást igényel. Arra tanítom az ügyfeleimet, hogy egyrészt a rendelkezésükre álló pénzt jobban és hatékonyabban tudják beosztani, másrészt vizsgálják meg, miképpen tudják a bevételeiket növelni. Idáig több mint háromszázan végezték el a tanfolyamot, és eddig mindenki hasznosnak találta. A legnagyobb sikerélményt az adja, amikor hónapok elteltével kapok levelet családoktól, akiknek sikerült addig sosem tapasztalt anyagi stabilitást elérni a pénzügyeikben.

…fel lehet készülni a jóra is, és a váratlan eseményekre is…

Miért fontos a pénzügyi tervezés?

Egy tervben fel lehet készülni a jóra is, és a váratlan eseményekre is. A legfőbb előnye a tervezésnek az, hogy a kockázatokat is be tudjuk tervezni, így ha valami nem úgy megy, mint a karikacsapás, van egy B tervünk, és azonnal tudjuk, mi a következő lépés, amit tennünk kell.

A te életedben a pénzügyi tervezés hogyan jelenik meg?

Én magam is vezetek háztartási naplót. Korábban nagyon részletes tervet készítettem, most már van akkora rutinom, hogy elegendő nagy vonalakban megterveznem a családi költségvetést. De van tervem a gyerekek későbbi továbbtanulási költségeinek fedezésére is. Mivel nekünk is van felvett hitelünk, mint sok más családnak, kötöttem magamra egy kockázati életbiztosítást, hogy ha velem bármi történne, a gyerekeim ne kerüljenek egy hitelcsapdába.

Én eddig csak olyan pénzügyi tanácsadókkal találkoztam, akik befektetéseket ajánlottak. Nem ismerek senki mást, aki hétköznapi emberek hétköznapi pénzügyi problémáira kínál megoldásokat.

Én ezt teljesen tudatosan választottam. A válság kapcsán több olyan családdal találkoztam, akiknek bár voltak közép- és hosszú távú céljaik, mindennapos pénzügyi problémák között vergődtek. Ezért én beiktattam egy nulladik lépést a tervezésbe, ami segíti a napi pénzügyeket kézben tartani, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyenek félretenni a céljaik megvalósítására. A családokkal kezdetben mindig átveszünk bizonyos alapvető pénzügyi szabályokat, és amíg ezek nincsenek rendben, nem is foglalkozunk távlati célokkal.

Tudnál mondani néhány konkrét példát az alapvető szabályokra?

Alapvető, hogy legyen mindig biztonsági tartalék, minden érték legyen biztosítva, mint a lakás és az egyéb vagyontárgyak, és legyen kockázati életbiztosításuk a szülőknek, ami a család anyagi biztonságát szavatolhatja egy váratlan halál esetén.

A blogodon miről írsz?

Igyekszem praktikus, mindenkit érintő témákról írni. Hogy vajon a mosogatás, vagy a mosogatógép a takarékosabb megoldás, hogy milyen szempontok alapján érdemes bankszámlát választani, és mivel az olvasóim többsége családanya, arról, hogy a gyerekeinket miként lehet pénzügyi tudatosságra nevelni. Azt a szemléletet közvetítem, hogy a pénz nem minden, ugyanakkor a legtöbb célunknak van valamilyen anyagi vonatkozása is. Amivel a pénzt gyakran ki lehet váltani, az a kreativitás, az ötletesség, és a rászánt idő.

…a siker az elhatározáson, a tervezésen és a céltudatos megvalósításon múlik…

A gyerekeket hogyan lehet pénzügyi tudatosságra nevelni?

A hétköznapi tevékenységeken keresztül. Bevásárláshoz készítsünk bevásárló listát, – ovisoknak rajzokkal – amiről bizonyos dolgokat neki kell megtalálnia az üzletben, és szoktassuk rá, hogy mást viszont nem teszünk a kosárba, ezzel szoktatva le ideje korán őket a felesleges impulzusvásárlásokról. Az egyik legjobb nevelési eszköz a zsebpénz, amelyen keresztül már akár óvodás kortól lehet a gyerekeket megtakarításra, pénzügyi tudatosságra nevelni.

Hogyan?

A legjobb módszer az, hogy az el nem költött zsebpénzre kamatot adunk. Természetesen rövidebb időtávra, és nagyobb kamattal, mint egy bankban, hogy a gyerek tapasztalja meg azt, hogy a vágyott dolgok azonnali megvásárlásának késleltetése jutalommal, és az ebből fakadó jó érzéssel jár együtt.

Hány éves kortól lehet elkezdeni a pénzügyi tudatosságra nevelést?

Akár már óvodás korban el lehet kezdeni a nyaralás, vagy egy nagy családi rendezvény alkalmával, ahol sok a csábítás: lufi, körhinta, arcfestés, ugrálóvár, pattogatott kukorica. Ilyenkor az elején meg lehet határozni egy keretet, például minden gyerek 3 dolgot kérhet a sok lehetőség közül. Ez pénztárca kímélő megoldás a szülőknek, és a tudatos választásra tanítja a gyerekeket. Amíg nem tudnak még számolni, kaphatnak, mondjuk három kavicsot a kicsik a zsebükbe, amiből minden választás alkalmával egyet át kell adniuk. Nagyobb gyerekeknél ezt a keretet összegszerűen is meghatározhatjuk, az el nem költött pénz után pedig ilyenkor is adhatunk kamatot. Ennek a módszernek egy további nyeresége a jó hangulat, hiszen a gyerekeknek frusztráció és könyörgés helyett választási lehetőségeik vannak, így a szülőknek sem kell folyamatosan idegeskedniük, lelki furdalással vívódniuk és állandóan nemet mondaniuk; ráadásul pénzügyileg tervezhetővé teszi a családi programokat.

 Hogyan tartod egyensúlyban a munkára, családra és a saját feltöltődésedre szánt időt?

Itt is szerepet kap a tervezés. Arra törekszem, hogy amikor dolgozom, csak a munkára koncentráljak, és a gyerekekkel töltött időben, ne kelljen munkával foglalkoznom. Ez különösen az online munkavégzés esetén nehéz, hiszen egy fedél alatt van a munka és a család. Hogy a kettő ne folyjék össze, blokkokat tervezek minden tevékenységnek, a hétvégi munkát pedig havi maximum egy napra korlátozom. A saját feltöltődésemet igyekszem a munkában és a családi programokban meglelni. Összekötöm a kellemest a hasznossal. Például van a facebookon a Gazdagmami oldalán egy női vállalkozókból álló zárt csoport, ahol sokat tanulok az online marketingről, eljárok konferenciákra, szakmai tréningekre, ahol hozzám hasonló érdeklődésű nőkkel beszélgethetek, barátkozhatok. A gyerekek pedig most már elég nagyok ahhoz, hogy közösen is tudunk klassz programokat szervezni.

Sok anya – és apa – neveli egyedül a gyerekeit. Szerinted hogyan lehet valaki ebben a nehéz helyzetben sikeres?

Ez a helyzet folyamatos zsonglőrködést igényel az idővel és a pénzzel. Fontos felismerni, ha segítségre van szükségünk, és nem szégyen segítséget kérni. Össze lehet állni a sorstársakkal, és egymást támogatni a napi logisztikában. Szerencsére a siker nem azon múlik, hogy valaki egyedül, vagy párban neveli a gyermekét. Az a tapasztalatom, hogy a siker az elhatározáson, a tervezésen és a céltudatos megvalósításon múlik.