A napos oldal

rózsaszín szemüveg“Az életben mindenben lehet fejlődni. MINDENBEN. Még pozitív hozzáállásban is. Persze nem old meg mindent, és nem sikerülhet mindig. De olyankor másnap újra megpróbálhatod!” Szofi gondolatkísérlete a Női sorsok, női mesék sorozatban a pozitív hozzáállás erejéről a hétköznapokban.

2015. január 19.

07:10 A nő

Jujujujuj, de korán van, már másodszor szól az ébresztő, muszáj felkelnem, de mintha összeragadtak volna a szempilláim. Nem. Tényleg összeragadtak. Nem hiába mondja mindig Anyukám, hogy a tegnapi sminket rendesen kell lemosni… Benézek a tükörbe, legszívesebben arcba hánynám azt a feldagadt ábrázatú hárpiát, aki rám néz. Muszáj lesz valami vakolatot magamra kenni. Hol a vasalt blúzom…? Ja?! Hogy az nincs. Ahhoz vasalni kellett volna, logikus. Hm, sebaj, a kicsit gyűrött is jó lesz. Sajnos a kicsit gyűröttet már tegnap felvettem. Akkor jöjjön a közepesen gyűrött, zakó alatt úgyse látszik. Hogy áll már a lábam ebben a szoknyában? Mindegy, mindegy, menni kell, sietni kell, nem szépségverseny, futás, futás, tipli van, vár a munka!

9:00 A vezető

Szokásos reggeli vezetői értekezlet. Ezt meg ki találta ki…? A kollégák mind véresre borotvált, nyakkendőbe szorított fejjel veszik magukat rohadt komolyan. A nők meg… Persze mindnek frissen vasalt blúza van, és hajukat vajon mikor rakták be…? Uh, legalább ezt a kósza tincset gyorsan a fülem mögé tűröm. Jó lenne valami értelmeset mondani. Mi is lesz ma…? Mit is akartam??? Mi? Máris rám került a sor?

„Helló, nos, én csak azt szeretném mondani, hogy nincs közérdekű közlendőm” – na, ezt a szellemi sziporka fergeteget, gratulálok Szofi…

14:00 A barát

Hm, a barátnőm hív. Miért nincs itt egy rohadt zug, ahol az ember egy privát hívást elintézhet? Sebaj, mire jó a női WC?! Az már foglalt. Akkor a férfi, végül is végszükség van.

„Helló, mi újság? Jobban vagy?”

Zokogás a válasz. „Ne, ne, kérlek… Nem lehet igaz, hogy… hogy…hogy dörömbölnek a férfi wc ajtaján! Visszahívlak!!!!”

17:40 A dúla

Hát ez remek. Mindig túlvállalom magam. Zötyög a kis Suzuki a sárban, nyikorog az ablaktörlő, én meg a mai délutánt sem a gyerekeimmel töltöm. De az Isten szerelmére! Ha egyszer dúla vagy, akkor felesküdtél arra, hogy informatív, lelki, és fizikai támogatást nyújts a szülésfelkészítésben, a szülés alatt, és a gyermekágyon. Én márpedig dúla vagyok, méghozzá jelenleg szülésfelkészítő dúla, és Ági bármelyik percben szülhet. Szüksége van rám. És persze imádom ezt csinálni. A szép kis lakásban egy otthon, az új családtagot váró fészek illatai és fényei fogadnak. Méltó vagyok rá, hogy belépjek ebbe a szentélybe? Tudom őt megfelelően támogatni…? Vajon mit tudok én, tudok-e bármit hozzátenni mások életéhez ezekben a sorsdöntő percekben…? Mentem volna inkább haza…???

19:38 Az anya

„Könyörgöm, ne vinnyogj!! Miért nem tudod elmondani értelmesen, hogy mit szeretnél? Miért téped a testvéredet??? Meg fogok őrülni, meg fogok bolondulni. Ezt csak a diliház csendes békéjében lehet kipihenni. Mi?! Most komolyan bepisiltél???”

21:20 A háziasszony

Hm… Pizzaszeletelő-készletet vettem a férjemnek karácsonyra, csak hogy tudja, szegény ember mire számíthat. Keserűen elmosolyodok, miközben a pizzás dobozokat kukázom ki a konyhában. Istenem, folyik ki a mosogatóból a szennyes, alul lefogadom, hogy már valami mozog is… Vajon mi ragad a lábam alatt…? Puff… Kicsúszott a kezemből a pohár, erre biztos, hogy felébredtek a gyerekek. Most porszívózzam fel, vagy söpörjem csak fel, és imádkozzam, hogy nem megy senki lábába üvegszilánk? Mások ezt hogy csinálják…?

Megsült a süti. Olyan fura illata van. A sarkából, csak egy falatot. Nanemárnanemár. Még egy falatot. De, ez most már hivatalos: köményt tettem bele fahéj helyett…

23:40 A feleség

„Milyen napod volt?”

„Hagyjuk…”

„Akkor aludjunk…”

2015. január 20.

 

07:10 A nő

És máris kipattan a szemem, friss kávé illata száll, nagyon csinos vagyok az új harisnyámban, ezt a szemhéjpúder pedig minden árva fillért megért! Pajkosan kacsintok professzionális önmagamra, a kontyomban minden hajszál vigyázzban áll, csókot dobok a családomnak a nappaliba, fél lábbal már a gangon állok, a slusszkulcs zörren a kezemben, tűsarkúmon megcsillan a halovány téli napsugár.

9:00 A vezető

„Nos, jó reggelt, Örömmel tájékoztatlak benneteket, hogy az átszervezés sikeres volt, a kollégák visszajelzései alapján nagyot léptünk előre a munkáltatói márka építésében, és hatékonyságban egyaránt. Az új szervezeti ábrát még ma megtekinthetitek a faliújságon, a kommunikációt pedig személyesen fogom körbeküldeni. Ha kérdésetek van, forduljatok hozzám bizalommal” – hihhhhhetetlenül intelligens, és fontos vagyok!

14:00 A barát

Huh, épp üres a tárgyaló, máris tárcsázok. „Szia, drága! Megbeszéltem Vicával és Alberttel, holnap elviszünk vacsorázni, már az asztalt is lefoglaltam, nincs apelláta! Pizza, pasta, prosecco! Közösen mindent rendbe hozunk, eddig is minden sikerült! Addig pedig ne aggódj! Itt vagyunk, melletted állunk! Hihihi, igen, igen, édes vagy, tudom, hogy egy angyal vagyok!”

17:40 A dúla

„Ma 12:55-kor megszületett Abigél! Csodálatos volt! Nélküled nem sikerült volna!” Könny gyűlik a szemembe. Teljesen nyilvánvalóan az én segítő szavaim, vagy az én tanácsaim nélkül is megszületett volna Abigél, de talán hozzátettem valamit egy picike élet szebb világrajöveteléhez, egy boldog édesanya és egy egész család születéséhez. Fontos a vezetői munkám, imádom a hivatásom, de azt hiszem, a dúlasággal viszem mások életébe a legnagyobb ajándékot. Elmorzsolom a szemem sarkában az ominózus könnycseppet, és boldog mosollyal pillantok ki a kopasz fákra a kertre néző ablakon. Isten hozott Abigél, eggyel többen vagyunk…

19:38 Az anya

„Vááááá, Vááááááááá!!!” – közelít felém egy édes kis oroszlán négykézláb. „Szia, kisoroszlán!” – nevetek rá. „Én sárkán vaok, Micó sárkán!” – mondja a kis vicces, ajkát cseresznyére csücsörítve. „Én téged megzabállak, Micóka” – nevet rá Csanád, egészen ismerősen hangsúlyozva. „Én meg téged zabállak meg!” – kacsintok első szülöttemre. Micó-sárkány közben felmászik rám, és az egész arcomat beborítja, a még mindig babaillatú, nyálas puszijaival. Ezt már aztán Csanád sem tűrheti, ő is rám mászik, nem bírom már el kettejük súlyát, ledöntenek. Mindenütt csak kis puha karocskák, ujjacskák, lábacskák, fuldoklom a nevetéstől, az édes, gurgulázó gyermekkacagás közepette, de a következő pillanatban, már nem is ott vagyok, hanem egy időalagútban száguldok, ez már nem is a mi nappalink, hanem a kórházi szoba, ahol először rátették a meztelen hasamra őket, az orromban újra érzem a magzatmáz illatát, és a szívem hangosan dobban hálást.

21:20 A háziasszony

Egyik kezemmel már bepakoltam a mosogatógépet, másik kezemmel letöröltem a morzsát a pultról, perdülök egyet a sarkam körül, máris ragyog a konyha. Még érződik a korábban frissen sült bundás kenyér illata, még meleg a fűszeres tea maradéka a kancsóban, még itt lebeg körülöttem egy közösen elköltött vacsora vidám lenyomata. Elégedetten kapcsolom rá a villanyt a családi tűzhelyre, a lakás szívére, az én drága konyhámra.

23:40 A feleség

Halkan osonok a nyikorgó parkettán, a hálóingem meglebben a szoba félhomályában. Beosonok a szobánkba, és már a gondolattól is mosolyognom kell, hogy mindjárt hozzábújok ahhoz a szőke fiúhoz, aki tíz évvel ezelőtt feleségül vette azt a bohóc-primadonnát, aki voltam, és aki valahol mélyen ma is bennem lakik, a sok szerep közt megbújva, még mindig ott szárnyal, még mindig nevet, és még mindig boldogan táncol az élet színpadán.

 

1999.06.16.

19:37 A bakfis

… és aztán egyik dolog jött a másik után, és minden csak egyre rosszabb lett. Hibát hibára halmoztam, össze-vissza beszéltem, minden kicsúszott a kezeim közül és el sem tudod képzelni, mennyire hülyén viselkedtem!! Olyan szomorú vagyok…

– El tudom képzelni – nevetett rám Anya – Tudod, a dolgok fejben dőlnek el. Igazad van abban, hogy az érzéseinknek nehéz parancsolni, nem tudjuk irányítani őket. De befolyásolni igen.

– Ezt meg hogy érted?

– Rajtad múlik, hogyan éled meg az eseményeket. Ha felkészülsz arra, amire felkészülhetsz, akkor már csak a váratlan eseményeket kell kezelni. Ne menj el az élet apró örömei mellett, amiből energiát meríthetsz. A pozitív hozzáállás mindent más színben láttat: az élet napos és lapos oldala között néha alig van különbség. A félig teli poharat válaszd – kacsintott rám.

– Nem tudom, hogy kell – duzzogtam.

– Akkor gyakorold! Az életben mindenben lehet fejlődni. MINDENBEN. Még pozitív hozzáállásban is. Persze nem old meg mindent, és nem sikerülhet mindig. De olyankor másnap újra megpróbálhatod!

Szofi írása az Anyacsavar Női sorsok, női mesék című pályázatára érkezett, amelynek célja a kisgyerekes nők inspiráló, támogató célú tapasztalatmegosztása.

A sorozat többi történetét itt találod!

Szívesen merítenél erőt más, hozzád hasonló kisgyerek nők példáiból?

Csatlakozz az Anyacsavar On-line Klub támogató közösségéhez, ahol hónapról hónapra más-más témát dolgozunk fel együtt!