Túlélőkészlet kisgyerekes anyáknak

segítségArra gondoltam, összeszedem az Anyacsavar csoportok tapasztalatain okulva azokat a legfontosabb tulajdonságokat, (ki)fejleszthető képességeket, amik egy nehéz, vagy váratlan helyzeten átlendíthetnek. Egyfajta túlélőkészlet ijesztő, elkeserítő, vagy bármi miatt hirtelen nehezen elviselhető helyzetben lévő kis- és nagygyerekes anyáknak, apáknak. Meg persze mindenki másnak…

1. Egy lépés hátra: helyzetelemzés

Az egyetlen nálatok lévő lakáskulcsot beleejtette a gyerek a liftaknába. Éppen Karácsonykor kapott a kicsi asztmarohamot, és az ünnepeket most kórházban töltitek. Ellopták a tízéves autótokat, benne a három (!) gyereküléssel. Lekésted az esti londoni járatot, fogalmad sincs, hol fogsz éjszakázni, a család meg vár haza. A gyerekek már megint csúnyán összeverekedtek.

Mit érzel ilyenkor? Eluralkodik rajtad a pánik? Ledermedsz, és cselekvésképtelenné válsz? Elkeseredsz? Dührohamot kapsz? Kapkodsz össze-vissza? És esetleg mindezzel tovább rontasz a helyzeten? Vagy hátra tudsz egy lépést lépni, és józanul ránézni a helyzetre, megkérdezve önmagadat: Mi is történt? (= érzelemáradat helyett a puszta tények számba vétele), Mekkora a baj? (a lehetséges következmények végig futtatása fejben) Megoldható? (a figyelem áthelyezése a problémáról a megoldásra), és az ebből fakadó további építő kérdések: Mennyi idő alatt, és hogyan? Mit tehetek itt és most? Ki tud nekem segíteni?

De mi segít ebben a fókuszváltásban? Az elárasztó rossz érzésekről a gondolkodó üzemmódba átkapcsolásban? Nekem gyakran az, hogy az adott helyzetben elkezdem számba venni, amiért hálás vagyok, és ami megvan, nem veszett el, nem tört el – a gyerekeimre, akik itt vannak velem, az otthonomra, az egészségemre…stb. Elmondom magamban néhányszor, hogy „Ez csak bosszúság, nem igazi baj!”, és tudatosítom, hogy mindez elmúlik, megoldható, nem valódi tesz kárt a testünkben, lelkünkben – hacsak nem katasztrófaként értelmezzük, és mi magunk azzá nem tesszük.

nehéz szituHa sikerül a megoldás perspektívájába helyezni a dolgot, az csökkentheti a pánikot és a tehetetlenség-érzést, és segít a figyelmedet és az energiáidat a problémán rugózásról a megoldásra összpontosítani. Nekem sem mindig sikerül, de amikor mégis, az nagyon felszabadító érzés. Érdemes kitartóan próbálkozni vele! És segít, ha van egy bevált mágikus mondatod ezekre a helyzetekre, amit gondolkodás nélkül elő tudsz húzni. Én F. Várkonyi Zsuzsa pszichológustól kaptam tizenéve azt a nagyon egyszerű mondatot, hogy: „Mindenre van megoldás, és én meg fogom találni ezt a megoldást.” Kiegészítve azzal a mondattal, hogy „és abba sem fogok belehalni, ha nem lesz optimális az a megoldás”. Ezeket a mai napig elő tudom venni a kibillentő helyzetekben, és addig mantrázom magamnak, amíg meg nem nyugszom, és nem vagyok képes ismét józanul gondolkodni.

2. Elengedés

Pedig milyen jól elterveztem (a nyaralást, a Karácsonyt, a munkahelyváltást, a vendégséget, a gyerekáldást, a napi betevő feltöltő 20 percemet)! Mennyi időm, pénzem, munkám, energiám van benne! És most egy hülyeség miatt – lekéstem, elnéztem, elfelejtettem, elrontottam vagy én, vagy valaki más – most minden tervem dugába dől!

Mire következtetsz? Keresed a hibást? Kit/mit okolsz a helyzetért? Másokat? Magadat? A körülményeket? Vádaskodsz, káromkodsz, panaszkodsz, és ezzel a végtelenségig leterheled a környezetedet, és fogyasztod a saját – amúgy is kevés – energiádat?

Megpróbálsz foggal-körömmel ragaszkodni az eredeti tervhez? Ami akkor lett volna, ha nem késitek le a gépet, nem lopják el a kocsitokat, és nem lesz beteg a legkisebb, nem mondja le a bébiszitter, nincs bombariadó a moziműsor alatt? Sürgeted magadat és másokat, lenyomasztasz mindenkit magad körül, és újabb energiákat fektetsz az eredeti elképzelésbe?

Forrás: szabadonebredok.hu

Jobbat tudok: mi lenne, ha most arra figyelnél, hogyan tudod a terveid helyett az energiáidat leginkább megőrizni? Azért, hogy tudjál befelé figyelni, és feltenni magadnak kérdéseket. Hogy tudjál egy lépést hátralépve helyzetet elemezni. Hogy tudjál a saját legjobb megoldásod megtalálására koncentrálni.

Ennek a titka az elengedés. A tökéletesre törekvés elengedése. Az eredeti tervek elengedése. A befektetett idő, pénz, munka elengedése. Nehéz, tudom, de hidd el, legtöbbször még így is ezzel a stratégiával úszod meg a legolcsóbban.

3. Lehetőségek megragadása

Darwin szerint az evolúcióból nem a legerősebbek kerültek ki győztesen, hanem azok, akik a változásokhoz legjobban alkalmazkodtak. Ők a nagy túlélők!

Az eredeti terved borult, ez már világos! Most akkor mi legyen? Mi itt és most és számodra a legjobb megoldás?

Több lehetőséged is van:

  • Kérdezd meg magadtól, mit csinálnál most, ebben a helyzetben a legszívesebben? Beülnél egy kávézóba, amíg meg nem érkezik a szerelő? Megjutalmaznád magad valamivel? Kihasználnád a váratlan – kórházban töltött – ajándék szabadidőt valamire?
  • Nézd meg/kérdezd meg, mások hogy csinálják, és válaszd ki a számodra rokonszenves és könnyen alkalmazható megoldásokat.
  • Kérj segítséget, lelki támogatást, és fogadd is el! Meglátod, sokkal könnyebb lesz!

A lényeg, hogy vedd észre és ragadd meg a kínálkozó lehetőségeket! Ahhoz, hogy észre vegyed a lehetőségeket, szükséged lesz a problémafókuszról a megoldásfókuszra váltani (lásd 1. és 2. pont), ha azonban ez sikerül, utána meg fogsz lepődni, mennyi váratlan lehetőséggel találod magad szembe. Most már csak annyi a dolgod, hogy adj engedélyt magadnak arra, hogy ezeket a lehetőségeket meg is ragadd!

4. Haszondetektálás

változásEgy fenti helyzet könnyen kihozza az embert a sodrából, és amikor benne van, szinte biztosan, de sokszor még utólag is a veszteség-élmény, és az azt kísérő negatív érzések maradnak meg. Vajon meg tudod magadtól kérdezni, amikor ott vagy, benne a helyzetben, de legalább közvetlenül utána, hogy mi volt a haszna számodra mindannak, ami történt?

És nem, nem arra gondolok, hogy „a lényeg, hogy mindenki egészséges”, vagy „fő, hogy nagyobb baj nem történt”. Mert ez nem közvetlen és kézzel fogható haszon, ami a nem várt, nem tervezett, csalódást okozó helyzetből fakad. Most a valódi hasznokra gondolok. Olyasmikre, amiket az újonnan előállt helyzet hozott az életetekbe, és ha nem történt volna meg ez a bosszantó dolog, most a hasznát sem élvezhetnéd…

Például arra gondolok, hogy amikor az egyetlen nálatok lévő lakáskulcsot beleejtette a gyerek a liftaknába, csupa segítőkész szomszéddal találkoztatok, akikkel akkor kezdődött el az életre szóló barátságotok. Vagy arra, hogy amikor Karácsonykor kapott a kicsi asztmarohamot, és az ünnepeket a kórházban töltöttétek, végre rengeteg időt tölthettél együtt csak vele, és a saját gondolataiddal, amire otthon, a hétköznapokban soha nincsen lehetőséged. Vagy arra, hogy amikor ellopták a tízéves autótokat benne a három gyereküléssel, végre belevágtál a titkon dédelgetett álmodba, és biciklivel kezdted oviba hordani reggelente a kicsiket.

Íme néhány témába vágó coaching kérdés Neked:

Mi a legutóbbi váratlan nehézség, ami Veled történt? Hogyan reagáltál? A „túlélőkészlet” fenti négy képessége közül melyiket alkalmaztad?

Ha egyiket sem, most nem késő megfogalmazni saját magadnak: mi volt a haszna ennek a nehéz helyzetnek?

Ha szeretnél havi rendszerességgel más-más témában coaching támogatást kapni, és hozzád hasonló kisgyerekes nők tapasztalataiból építkezni, csatlakozz Te is az Anyacsavar on-line klubhoz!

paizsdora_anyacsavar_alairas

 

“Mindig rácsodálkozom ennek a módszernek az egyszerű nagyszerűségére”

Csendes hegyi tavon ring a csónakom
Csendes hegyi tavon ring a csónakom

„Problémámmal átitatva, dühösen, zaklatottan ültem le Dórával a coachingbeszélgetésre. Olyan volt, mintha egy háborgó tengeren eveznék a csónakommal. A helyzet számomra dühítő és felháborító volt és úgy éreztem, a helyzetet már nem lehet és nem érdemes kezelni, bármennyire tarthatatlan a helyzet. Nincs értelme, hisz már annyiféle kísérlet volt a változásra, változtatásra. Egy „utolsó esélyt” adva azonban elővettem a témát a beszélgetésben. A beszélgetés végére viszont – ami nem volt több egy óránál – egy olyan megoldást találtam, melyet alkalmazva, azóta is problémamentesen tudom kezelni az addig oly nehéz és igen megterhelő helyzetet. Sikerül a könnyedséget és a pozitív működést megvalósítanom. Úgyhogy most egy csendes hegyi tavon ring a csónakom és süt a nap. Mindezt a brief coachingnak és természetesen nem utolsó sorban brief coachomnak, Paizs Dórának köszönhetem. Mindig rácsodálkozom ennek a módszernek az egyszerű nagyszerűségére. Azt a bonyolultságot, melyet sokszor mi magunk viszünk az életünkbe, egy-egy briefcoaching beszélgetéssel nagyon hatékonyan és hosszú távra egyszerűvé lehet változtatni. Óriási ereje van, szétszórt energiáinkat hamar összetereli a jó mederbe. Ráadásul úgy, hogy a saját megoldásunkat kapjuk így teljesen tudunk vele azonosulni és sokáig képesek vagyunk fenntartani az eredményeket.” Lövei Valéria, HR és vállalatirányítási igazgató, 3 gyermek édesanyja

 

“A coachingok az életem egészére hatással voltak”

Csak neki készült kulcsokat kap...
Csak neki készült kulcsokat kap…

“Aki egyszerre érzi magát felelősnek a családjáért, a munkatársaiért, a maga és csapata szakmai teljesítményének színvonaláért, miközben képes akar lenni arra, hogy kívülről lássa a helyzetét, rugalmasan reagáljon a változásra és még irányítani is tudja az élete alakulását, az pontosan érti, hogy milyen értékes az, ha ehhez később is bármikor elővehető, csak neki készült kulcsokat kap. Jó hangulatú beszélgetéseken, amelyek ugyanakkor komoly és fárasztó munkát is jelentettek – a megoldásaimért nekem kellett megküzdenem, de megkaptam azt a segítséget, ami nélkül egyedül nem ment volna. Dórával elsősorban a pályaépítés és vezetés problémakörére koncentráltunk – a coachingok mégis az életem egészére hatással voltak: én voltam ugyanis a középpontban. Abban segített óriásit, hogy megtaláljam saját magam közepét, és az általam tapasztalt problémákra az általam kivitelezhető legjobb válaszokat – ezt minden alkalommal tapasztaltam is a gyakorlatban.” (Pritz Helga, kétgyerekes anya, diplomata, misszióvezető-helyettes, Magyarország Párizsi Nagykövetsége)

Mit adott számomra az Anyacsavar csoport? Energiát!

változás
Mit adott? Energiát!

“Az Anyacsavar csoportba jelentkezésemet – talán furcsán hangzik – elsősorban az motiválta, hogy megerősítést szerettem volna kapni arról, hogy nem én csinálok rosszul valamit, hogy más nőknek sem mindig könnyű az élet, függetlenül a családi helyzettől és a gyermekszámtól. És valóban, az időnkénti feszültségek, a fáradtság, az időhiány mindenhol jelen vannak, csak más és más körülmények között zajlik a logisztikázás. Sok trükköt sikerült ellesni a többiektől.

Egy barátnőm szerint jó pszichológus az, aki három ülésből legalább egy alkalommal tud egy olyan használható mondatot adni, amit jól tudsz alkalmazni az életedben, segít egy adott helyzettel való megbirkózásban. Az Anyacsavar csoporton minden alkalommal elhangzott valaki szájából egy olyan mondat, ami az aktuális hangulatomra, problémámra adott választ. Az is előfordult, hogy ez a bizonyos mondat még csak nem is az éppen tárgyalt tematikához kapcsolódva segített nekem.

A női közösségekben hihetetlen gyorsan alakul ki a kapcsolódás, az egymás segítésének egyértelműsége. Nem kell barátnővé válni, – nem is lehet ilyen rövid idő alatt -, mégis kialakul az a közösségi erő, amiben értjük egymást és próbálunk segíteni egymásnak. Mindenki emlékszik még arra, hogy milyen volt egy babakocsit felhurcolni a buszra, ezért ösztönösen indul segíteni ebben a helyzetben egy másik ismeretlen nőnek. Ez a fajta konstruktív empátia egyéb területeken is ezerrel működik.

Mit adott számomra az Anyacsavar csoport? Energiát! A futáshoz tudnám hasonlítani. Mindig nehezemre esett elindulni a csoportra, munka után, fáradtan, de tudtam azt is, hogy utána nagyon jól fogom magam érezni. Úgy mentem haza minden alkalommal, hogy azt éreztem, erős vagyok, és nincs az az akadály, amit ne tudnék legyőzni. Fellelkesítettek a témák, és egy reveláció volt a számomra, hogy bár itt mindannyian nagyon mások vagyunk, a problémáink hasonlóak. Hatalmas támogatást kaptam ebben a női közösségben.” (Léderer Judit, dolgozó anya)