Közösség születik

Antal ZsófiA Debreceni Anyahajó Klubot dr. Antal Zsófia kutatóorvos alapította közösségépítő céllal a  Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ Családbarát munkahely programjának keretében olyan kis- és nagygyerekes anyáknak, kismamáknak, akik valamilyen formában az egyetemhez kötődnek és a gyereknevelés mellett dolgoznak, dolgozni szeretnének, karriert építenek, és keresik a sokféle női szerep összeegyeztetésére a saját megoldásaikat. Az a megtiszteltetés ért, hogy nem rég meghívást kaptam a klubba. Ennek tapasztalatait szeretném most Veletek megosztani.

Egyedül a háztartási és gyerekgondozási feladatokkal

Témánk a klubban az volt, hogyan oldják meg ezek az értelmiségi anyák azokat az időszakokat, amikor a háztartási és gyerekgondozási feladatok oroszlánrésze valamilyen okból náluk landol, és egyedül kell helyt állniuk.

Négy hívókérdéssel készültem:

  • Mi működik? – azaz mik a saját túlélési stratégiáid azokra az helyzetekre, amikor egyedül vagy a gáton.
  • Hogy csinálod?
  • Mit ad Neked? – értem ez alatt, hogy mi benne a nehézségek ellenére is jó, pozitív.
  • Mit tehetnél, hogy jobb legyen?

Útban Debrecen felé a ködös autópályán magam is végig gondoltam a saját válaszaimat ezekre a kérdésekre, hogy a saját példáimmal is gazdagíthassam azt a sok bevált megoldást, amit ilyenkor a nők egymással megosztanak.

Lássuk, milyen válaszok születtek az első két kérdésre:

Változatos megküzdési stratégiák

  • feladatáradatVan, aki a „túlélésre” játszik, vesz egy nagy levegőt, és mentálisan arra koncentrál, hogy egyszer ennek a nehéz időszaknak vége lesz, addig kell türelemmel, testi és lelki energiákkal kibírni.
  • Van, aki ahhoz, hogy átvészelje ezt az energiazabáló időszakot, tudatosan lejjebb adja az igényeit, nem vár el olyan sokat sem magától, sem a gyerekektől, mint egyébként. Például ilyenkor a nagyobbiknak szabad Bogyó és babócát néznie, amíg a kicsi fürdik és elalszik, noha ez egyébként nem része a napi rutinnak. Jelszó: ha nincs magas elvárás, nincs frusztráció.
  • Van, aki a feszesebb időbeosztásra esküszik: ha egyedül van, profi szinten űzi a több feladat párhuzamos végzését.
  • Olyan is akad, aki ilyenkor a saját egyensúlyának megőrzésére ügyel. Egyrészt gyakran ajándékozza meg önmagát (csokival, kávéval…stb.), másrészt a gyerekek alvásidejében ő is lepihen, és olvas, vagy más töltekezős tevékenységet végez. Van, aki nagyon tudatosan megtervezi az altatás alatti szabadidejét, és mindig csak egy tevékenységet választ, amiben viszont el tud mélyülni, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy elaprózza az idejét.
  • Van, aki ilyenkor a nagyobb gyerekeket vonja be életkoruknak megfelelően segítségként, amibe csak lehet, akár a zsebpénz külsőleg motiváló eszközével.
  • Van, aki ilyenkor ügyel arra, hogy képes legyen nemet mondani olyan plusz szívességekre, apró-cseprő feladatokra, amik „békeidőben” beleférnek az idejébe, energiájába, ilyenkor azonban nem.
  • Van, aki külső segítséget von be. Bevált megoldás a bölcsis gondozók, óvó nénik bevonása a délutáni időszakokra. És sokaknak az is nagy segítség, ha a saját kisgyerekes barátnőikkel találkozhatnak délután, ahol ők felnőtt társaságban töltekezhetnek, amíg a gyerekek is együtt játszhatnak.

A nehézség, mint ajándék

Az mindig egy meghökkentő kérdés egy nehéz helyzetben, hogy mit ad számodra? Mi az a pozitív hozadék, plusz dolog, ami nem lenne, ha ez a nehéz helyzet nem kényszerített volna rá, vagy nem hozta volna tálcán eléd. Olyan kérdés, amit meleg szívvel ajánlok Neked is, hogy tegyél fel magadnak – akár most is, ha úgy érzed, nehéz helyzetben vagy, és éppen ezért most sajnálod is magad.

autó2A klub résztvevői is hoztak néhány példát arra, mit adtak nekik azok a helyzetek, amikor hosszabb-rövidebb ideig teljesen egyedül tartották a frontot a háztartás és a gyerekgondozás területein. Volt, aki ennek az élethelyzetnek köszönhetően tanult meg alapételeket főzni, vagy autót vezetni, és volt, akinek a kompetenciaérzése nőtt azáltal, hogy két kisgyerekkel egyedül nyomott le egy hosszú repülőutat. (Mielőtt elintéznéd egy vállrándítással, gondold végig, hogy mész el WC-re, és addig mit csinálsz a két kicsivel… Na, ugye!)

A szívességbank ereje

A legizgalmasabb gyakorlat azonban az volt, amikor arra kértem meg a jelenlévőket, hogy válaszoljanak meg írásban két kérdést ott helyben:

  1. Mik azok a tevékenységek, amiket még időszűkében, energiahiányos állapotban is szívesen csinálsz, vagy akár szívesen csinálnál belőle többet?
  2. Mi az, amit nagyon szívesen átruháznál néha valakire, mert fáraszt, és sokszor csak muszájból csinálod?

Revelatív volt látni, hogy már egy 8-10 fős csoportban is – ahol a többség nem is ismerte egymást! – kialakul egy spontán kölcsönös támogatási lehetőség a kisgyerekes anyák között.

Többeknek feltöltő tevékenység a főzés, és van, akinek hatalmas boldogság lenne, ha ennek a nyűgét valaki átvállalná tőle. Volt, aki programszervezésben profi, és szívesen előszűri, hová érdemes gyerekkel, vagy nélkülük elmenni. Más valaki autót vezetni szeretet, és szívesen sofőrködik, megint más pedig szívesen tanít gyerekeket sütögetni. Van, aki tudja, mikor melyik használtruha kereskedésbe érdemes szétnézni a városban, és van, aki szívesen kíséri uszodába mások gyerekeit a sajátjai mellett.

teregetésSzülettek felajánlások és elhangzottak igények, amikhez ki-ki támogatót keresett.

Egyfajta szívességbank, ahová bárki betehet lehetőségei szerint, és ahonnan bárki kivehet az igényei szerint. Mielőtt sietve hazaindultam volna a saját gyerekeimhez, arra kértem a résztvevőket, hogy mindenki beszéljen meg legalább 2 másik anyával valamilyen együttműködést a következő 2 hétre.

Azt hiszem, valahogy így születnek a támogató anyaközösségek. Néhány hasonló helyzetben lévő kisgyerekes nő sorsközösségéből, önzetlen felajánlásaiból, önmagán és másokon segíteni akarásából.

Hajrá Debreceni Anyahajó Klub!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Kisgyerekes anyák egyedül a gáton – tapasztalatok II.

egyedülálló anya6Fantasztikus volt a legutóbbi Anyacsavar nyílt Klub a HellóAnyuban! Izgalmas témát dolgoztunk fel: „Kisgyerekes anyák egyedül a gáton!” Rengeteg ötlet, innovatív saját megosztás, és őszinte, meleg kölcsönös támogatás volt a spontán kialakult női körben. Ez úttal a meghívott beszélgetőtárs Timár Noémi volt, aki maga is 2 gyerekét egyedül nevelő, teljes életet élő értelmiségi, dolgozó nő. Ellátogatott a tabumentes beszélgetésre az Anyahajó Anyaközpont Félpárevezős Klubjának vezetője is zseniális gyakorlatokról mesélve. A hathónapos kisebbik fiam, Ádám egy angyal volt, értőn figyelt az ölemből, és még jegyzetelni is hagyott.

Akik eljöttek, mindannyian hasonló cipőben járnak, bár más-más egyéni helyzetük, körülményeik vannak. Közös vonás, hogy mindenki gyakran találja magát teljesen egyedül a gyereknevelés és a háztartás összes feladatával és felelősségével, noha teljesen eltérő okokból. Volt, aki várandósan érkezett azzal a tudással, hogy a babáját már a születésétől kezdve egyedül fogja nevelni. Volt, akit cserbenhagyott a társa, és volt, aki maga kezdeményezte a válást egy, vagy több gyerek után. Voltak olyanok is, akik kapcsolatban, vagy házasságban élnek, a párjuk mégsem vesz részt a közös feladatok elvégzésében, vagy csak nagyon keveset tud – vagy akar – vállalni, vagy a munkabeosztása, vagy a neveltetéséből fakadó szemléletmódja miatt.

Íme, az összefoglaló második része az Anyacsavar Klub legfontosabb tanulságaiból azoknak, akik nem tudtak eljönni! Az elsőt tíz tanulságot itt olvashatod el.

11) A gyerekekkel csomó mindent meg lehet beszélni. Felelősséget, önállóságot lehet a gyerekekre ruházni sokkal korábban, mint azt hinnénk, anélkül, hogy ez a kárukra lenne. Sok gyereket büszkeséggel és kompetencia-érzéssel tölt el, ha képes segítséget nyújtani a felnőtteknek a korának megfelelő feladatokban.

együtt alvó gyerekek12) A gyerekek jól érzik magukat másokkal. Nem csak az anya az egyetlen, aki az öröm, biztonság, megnyugvás forrása lehet. Az Anyahajó Félpárevezős Klubjának vezetője, Papp Rita megosztott egy bevált gyakorlatot a kis közösségükből, mégpedig, hogy a gyerekek egymásnál alszanak alkalmanként. Ez a gyerekeknek buli már egészen kicsi korban – olyanoknak is, akik otthon 5-6 alkalommal is felkelnek, másutt nyugodtan végigalusszák az éjszakát -, az anyáknak pedig egy nyugodt éjszaka, vagy kimenő, amikor ők is töltekezhetnek, ismerkedhetnek.

13) Egyik kisgyerekes anyuka úgy fogalmazta meg az egyik aggodalmát: „Félek, hogy hozzászokom a jóhoz, ha elkezdek segítséget kérni”. A rutinos segítségkérők egybehangzó válasza az, hogy bátran hozzászokhatunk, a nők közötti kölcsönös támogatás működik. Hosszú távon is, spontán is, extrém körülmények között is, sokszor ismeretlenül is!

14) Bűntudatkeltésnek, külső nyomásnak, társadalmi elvárásoknak nem szabad engedni! Ezt persze könnyű mondani, de a megvalósításhoz már integritás kell, amihez viszont én-idő, ami csak és kizárólag a sajátmagunkról, a saját céljainkról szól. Szerencsés esetben van közös halmaz a saját célok és a család értékrendje között. Az egyik anyuka arról számolt be például, hogy az ő családjukban a munkának van létjogosultsága, ezért, amikor elkezdett 2 gyerek mellett újat tanulni, ezzel saját időt is nyert, de pénzt is fog hozni a konyhára, ami segít elfogadtatni ezt a döntést a családtagokkal.

otthonról dolgozó anya15) Ismeritek azt a viccet, amikor a nyuszika leiratkozik a medve halállistájáról? Ez jutott eszembe arról a megosztott tapasztalatról, hogy a főnökünket meg lehet kérdezni arról, támogatná-e a rugalmas munkaidőt, home-office-t. Ehhez persze először bizonyítanunk kell, és nem árt összeszedni néhány dolgot, ami a főnökünknek előnyös ebben a helyzetben.

16) Lehet otthonról dolgozni, otthonról vállalkozni gyerekek mellől is. Ennek a mikéntjéről Jónás Anna mesél hosszasan rengeteg jó ötlettel és paradigmaváltó megközelítéssel.

17) Az autó szabadságot ad, mert bárkitől és bármitől függetlenül el tudunk jutni oda, ahová szeretnénk. Ez a sok kontrollvesztett helyzet mellett nagy napi energiaforrás lehet. Arról nem is beszélve, amit egy kisgyerekes barátnőm mondott, amikor az autóvezetésre akart rábeszélni, hogy az autó menedék, amikor rossz idő van, millió csomag van, elfáradtak, nyűgösek a gyerekek, vagy mi magunk is. Mamabarát autósiskoláról bővebbe itt olvashattok.

18) Felmerült a kérdés, hogy ha gyakran van távol a férj, és jön a 2. gyerek, hogyan lehet megúszni a kapcsolati konfliktusokat és biztosítani a minőségi együtt töltött időket? Erre két általános stratégiát találtunk: 1. még több külső segítséget bevonni, hogy ne csússzunk bele a mártír szerepbe, 2. tervezetten és tudatosan együtt tölteni kettesben minőségi időt. Egy barátnőm hasonló cipőben azt csinálta a férjével, hogy hetente kétszer a fektetés után együtt vacsoráztak asztalnál ülve, gyertyafénynél, pohár borral, egymásra figyelve, a telefonokat, tévét szigorúan mellőzve, mintha kimenőjük lenne.

19) Felmerült a kérdés, lehet-e elébe menni a hullámoknak? Fel lehet-e készülni előre az újabb nehézségekre, változásokra, vagy ez egy folyamatos stresszforrás lesz a kisgyerekek növekedése során. Kétféle stratégia körvonalazódott a tapasztaltabb anyukáktól, és a kettő remekül alkalmazható együtt is. Az egyik a rugalmas tervezés. Mert igenis vannak események, amelyek előre tervezhetőek, mint egy gyermekágy, egy óvodába kerülés…stb. Ilyenkor jó van A, B és C tervünk is, mert gyakran borul az ideális forgatókönyv. A másik a rugalmas alkalmazkodás, ami a tökéletességre törekvés könnyű szívvel elengedését jelenti. Ehhez nagy segítséget nyújt Novák Jula szülősulijában tanult megközelítés: mindig mérlegeljük, mi a fontosabb, a „dolog” – pl. elérni a buszt -, vagy a kapcsolat (a gyerekünkkel, anyukánkkal, barátokkal, bárkivel)?

20) A nehéz időszak nem tart örökké. Ez egy vigasztaló bölcsesség azoktól, akik túl vannak rajta azoknak, akik éppen ki sem látnak belőle.

És végül egy nagyon fontos dolog, ami újra és újra előkerül szinte minden téma kapcsán: az anyák/apák nevelik a gyerekeiket ilyen felnőtteknek: mártír anyáknak és felelősséget nem vállaló apáknak. Hatalmas felelősség és persze kérdések és kételyek özöne: hogyan lehetne önmegvalósító anyákat nevelni a lányainkból és másokért is felelősséget vállaló apákat a fiainkból?

paizsdora_anyacsavar_alairas