A Debreceni Anyahajó Klubot dr. Antal Zsófia kutatóorvos alapította közösségépítő céllal a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ Családbarát munkahely programjának keretében olyan kis- és nagygyerekes anyáknak, kismamáknak, akik valamilyen formában az egyetemhez kötődnek és a gyereknevelés mellett dolgoznak, dolgozni szeretnének, karriert építenek, és keresik a sokféle női szerep összeegyeztetésére a saját megoldásaikat. Az a megtiszteltetés ért, hogy nem rég meghívást kaptam a klubba. Ennek tapasztalatait szeretném most Veletek megosztani.
Egyedül a háztartási és gyerekgondozási feladatokkal
Témánk a klubban az volt, hogyan oldják meg ezek az értelmiségi anyák azokat az időszakokat, amikor a háztartási és gyerekgondozási feladatok oroszlánrésze valamilyen okból náluk landol, és egyedül kell helyt állniuk.
Négy hívókérdéssel készültem:
- Mi működik? – azaz mik a saját túlélési stratégiáid azokra az helyzetekre, amikor egyedül vagy a gáton.
- Hogy csinálod?
- Mit ad Neked? – értem ez alatt, hogy mi benne a nehézségek ellenére is jó, pozitív.
- Mit tehetnél, hogy jobb legyen?
Útban Debrecen felé a ködös autópályán magam is végig gondoltam a saját válaszaimat ezekre a kérdésekre, hogy a saját példáimmal is gazdagíthassam azt a sok bevált megoldást, amit ilyenkor a nők egymással megosztanak.
Lássuk, milyen válaszok születtek az első két kérdésre:
Változatos megküzdési stratégiák
Van, aki a „túlélésre” játszik, vesz egy nagy levegőt, és mentálisan arra koncentrál, hogy egyszer ennek a nehéz időszaknak vége lesz, addig kell türelemmel, testi és lelki energiákkal kibírni.- Van, aki ahhoz, hogy átvészelje ezt az energiazabáló időszakot, tudatosan lejjebb adja az igényeit, nem vár el olyan sokat sem magától, sem a gyerekektől, mint egyébként. Például ilyenkor a nagyobbiknak szabad Bogyó és babócát néznie, amíg a kicsi fürdik és elalszik, noha ez egyébként nem része a napi rutinnak. Jelszó: ha nincs magas elvárás, nincs frusztráció.
- Van, aki a feszesebb időbeosztásra esküszik: ha egyedül van, profi szinten űzi a több feladat párhuzamos végzését.
- Olyan is akad, aki ilyenkor a saját egyensúlyának megőrzésére ügyel. Egyrészt gyakran ajándékozza meg önmagát (csokival, kávéval…stb.), másrészt a gyerekek alvásidejében ő is lepihen, és olvas, vagy más töltekezős tevékenységet végez. Van, aki nagyon tudatosan megtervezi az altatás alatti szabadidejét, és mindig csak egy tevékenységet választ, amiben viszont el tud mélyülni, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy elaprózza az idejét.
- Van, aki ilyenkor a nagyobb gyerekeket vonja be életkoruknak megfelelően segítségként, amibe csak lehet, akár a zsebpénz külsőleg motiváló eszközével.
- Van, aki ilyenkor ügyel arra, hogy képes legyen nemet mondani olyan plusz szívességekre, apró-cseprő feladatokra, amik „békeidőben” beleférnek az idejébe, energiájába, ilyenkor azonban nem.
- Van, aki külső segítséget von be. Bevált megoldás a bölcsis gondozók, óvó nénik bevonása a délutáni időszakokra. És sokaknak az is nagy segítség, ha a saját kisgyerekes barátnőikkel találkozhatnak délután, ahol ők felnőtt társaságban töltekezhetnek, amíg a gyerekek is együtt játszhatnak.
A nehézség, mint ajándék
Az mindig egy meghökkentő kérdés egy nehéz helyzetben, hogy mit ad számodra? Mi az a pozitív hozadék, plusz dolog, ami nem lenne, ha ez a nehéz helyzet nem kényszerített volna rá, vagy nem hozta volna tálcán eléd. Olyan kérdés, amit meleg szívvel ajánlok Neked is, hogy tegyél fel magadnak – akár most is, ha úgy érzed, nehéz helyzetben vagy, és éppen ezért most sajnálod is magad.
A klub résztvevői is hoztak néhány példát arra, mit adtak nekik azok a helyzetek, amikor hosszabb-rövidebb ideig teljesen egyedül tartották a frontot a háztartás és a gyerekgondozás területein. Volt, aki ennek az élethelyzetnek köszönhetően tanult meg alapételeket főzni, vagy autót vezetni, és volt, akinek a kompetenciaérzése nőtt azáltal, hogy két kisgyerekkel egyedül nyomott le egy hosszú repülőutat. (Mielőtt elintéznéd egy vállrándítással, gondold végig, hogy mész el WC-re, és addig mit csinálsz a két kicsivel… Na, ugye!)
A szívességbank ereje
A legizgalmasabb gyakorlat azonban az volt, amikor arra kértem meg a jelenlévőket, hogy válaszoljanak meg írásban két kérdést ott helyben:
- Mik azok a tevékenységek, amiket még időszűkében, energiahiányos állapotban is szívesen csinálsz, vagy akár szívesen csinálnál belőle többet?
- Mi az, amit nagyon szívesen átruháznál néha valakire, mert fáraszt, és sokszor csak muszájból csinálod?
Revelatív volt látni, hogy már egy 8-10 fős csoportban is – ahol a többség nem is ismerte egymást! – kialakul egy spontán kölcsönös támogatási lehetőség a kisgyerekes anyák között.
Többeknek feltöltő tevékenység a főzés, és van, akinek hatalmas boldogság lenne, ha ennek a nyűgét valaki átvállalná tőle. Volt, aki programszervezésben profi, és szívesen előszűri, hová érdemes gyerekkel, vagy nélkülük elmenni. Más valaki autót vezetni szeretet, és szívesen sofőrködik, megint más pedig szívesen tanít gyerekeket sütögetni. Van, aki tudja, mikor melyik használtruha kereskedésbe érdemes szétnézni a városban, és van, aki szívesen kíséri uszodába mások gyerekeit a sajátjai mellett.
Születtek felajánlások és elhangzottak igények, amikhez ki-ki támogatót keresett.
Egyfajta szívességbank, ahová bárki betehet lehetőségei szerint, és ahonnan bárki kivehet az igényei szerint. Mielőtt sietve hazaindultam volna a saját gyerekeimhez, arra kértem a résztvevőket, hogy mindenki beszéljen meg legalább 2 másik anyával valamilyen együttműködést a következő 2 hétre.
Azt hiszem, valahogy így születnek a támogató anyaközösségek. Néhány hasonló helyzetben lévő kisgyerekes nő sorsközösségéből, önzetlen felajánlásaiból, önmagán és másokon segíteni akarásából.
Hajrá Debreceni Anyahajó Klub!
