Évközepi újratervezés

Féléves rátekintő, újratervező alkalom június 6-án!

 

félút2

Készítettél idénre terveket?

És a sikerességet hogyan méred? Méred egyáltalán?

Januárban még a fejedben volt, mit is szerettél volna, de azóta elsodort a napi mókuskerék?

Sok minden megvalósult, pár dolgot azonban mindig halogatsz?

Másképpen alakult az év, mint amikor év elején terveztél?

Esetleg váratlan fordulat kíván újratervezést?

Akkor ez a workshop Neked szól!

 

Jelentkezem!

 

célállítás2

Íme egy korábbi Évindító tervező csoporton résztvevő visszatekintése év végén az elért eredményeire, és a visszajelzése arról, mitől csúsztak el az eredeti tervei:

„Nagyon óvatosan fogalmaztam annak idején, de mégis kicsit szomorkás lett a hangulatom. A legnagyobb tervem, hogy a következő év elején szuper munkahelyen kezdek (munkaidő, fizetés, feladat) többé-kevésbé megvalósult, valóban kedden kezdek az új munkahelyemen. Viszont a nyaralás elmaradt, nincsenek meg azok az eszközök, amiket meg akartam venni, nincs kész a ház terve. A munkakeresésre fókuszáltam egész évben, és valamiféle jutalomként kezeltem a többi célomat, alárendelve ennek. Sajnálom, így visszatekintve, hogy lemondtam a nyaralásról, az eszközökről. A tavalyi év folyamán nem fordítottam kellő figyelmet és nem alkalmaztam az utánkövetést a céljaimra, csak amire emlékeztem. Idén jobban szem előtt kell tartanom a terveket, hogy ne csak emlékezetből dolgozzak.”

 

Azt mondják, okos ember a más hibájából tanul. Én azt tanultam meg belőle, hogy hasznos az eredményesség miatt egy-egy utánkövető, újratervező alkalmat betervezni.

 

Idén ez az én meglepetésem Nektek! 🙂

 

Ez az alkalom azonban exkluzív, CSAK korábban már bármely Anyacsavar csoporton részt vett és/vagy az Anyacsavar On-line klubban érvényes tagsággal rendelkező ügyfeleimnek szól!

Mivel több, mint 150-en vagytok így is, ezért azt tanácsolom, ne halogasd a jelentkezést! A workshopon maximum 10 fő vehet részt.

 

Kinek ajánlom?

Mindazoknak, akik idén készítettek évindító tervezést, és szeretnének ránézni

– hol tartanak az eredeti terveikhez képest,tervezés2

– hogyan változtak a prioritásaik év első hónapjaiban,

– mit szeretnének még elérni az év további részében,

– és ehhez mit kell tenniük.

Mert ez a visszatekintés akár lehet a Te tapasztalatod is:

„Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy vagy nagyon óvatos duhaj voltam, vagy nagyon ügyes, de annak, amit terveztem, a legnagyobb része megvalósult! A legtöbb dolgot tényleg megvalósítottam, el sem hiszem…  Most nagyon boldog vagyok!”

Hol és mikor?

Új, menő helyszínen, a Fabrik Budapest kávézó különtermében (Budapest, XIII. Visegrádi utca 14.), június 6-án, csütörtök délelőtt 9.30-12.00-ig.

 

 

Mennyibe kerül?

A 2,5 órás alkalom ára 4.900.-/fő csak Nektek csak most!

Jelentkezem!

Embernek, nőnek maradni kisgyerekek mellett is

Dórát először a blogjáról ismertem. Nagyon tetszett az őszinte stílusa, a témák, amiket felvet, a gondolkodásra késztető írásai. Jó volt, hogy kisgyermekes anyaként írt, engem is elsősorban ebben a minőségemben szólított meg, mégsem az ezzel kapcsolatban megszokott témákat érintette, inkább arra koncentrált, hogyan lehet embernek, nőnek maradni kisgyerekek mellett is.

Aztán 2019. elején részt vettem egy tervező, elvonulós hétvégéjén. Fantasztikus volt! Egy igazán erős női kör alakult ott ki, hihetetlen energiákat hozva létre. Ez nagyban köszönhető Dóra felkészültségének, mérhetetlen profizmusának és nyugodt, empatikus személyiségének.

Nagyon sokat kaptam ott, olyan gondolatok is letisztultak bennem, amik már motoszkáltak a fejemben, de valahogy nem jutottak el hozzám. A sokféle módszernek köszönhetően letisztult bennem, mi az, amiben jó vagyok, amit szeretek csinálni, és amit tudok is kicsi gyerekek mellett is. Nagy-nagy köszönet érte!

(Légrádi Nóri négygyerekes anya a téli elvonulásról)

 

Anyacsavar tavaszi elvonulás – Vissza önmagamhoz

  • háromnapos testi, lelki és szellemi töltekezés kisgyerekes anyáknak május 3.-5.

 

 

Elfáradtál a 24 órás szolgálatban?

Csak hajszolod magad, hogy mindenhol megfelelj, és semmire nem jut időd?

Már nem is emlékszel, mikor aludtál át két éjszakát egymás után?

Képtelen vagy visszanyerni régi Önmagad?

Feszít a vágy, hogy valami újba fogj, alkoss, sikereket érj el?

Boldogabb, teljesebb életre vágyakozol?

Jól esne egy kicsit távolról ránézni az életedre, és zavartalanul végig gondolni, hogyan tovább?

Szeretnél újra kapcsolódni a legbensőbb testi, lelki és intellektuális erőforrásaidhoz?

 

Gyere, és töltekezz belső engedélyekkel, új ötletekkel, jó hangulattal, mások példáival, a női közösség erejével!

Találd meg magad újra, és valósítsd meg a céljaidat 2019-ben megoldásközpontú coaching támogatással!

Ne halogass, szánj magadra MOST minőségi időt!

Várunk az Anyacsavar tavaszi elvonulásán Téged is!

 

 

Érdekel? Jelentkezz most!

 

 

Otthon lenni kisgyerekekkel nem igazán kedvez a zavartalan reflexióknak, és a napról-napra, vagy inkább néha óráról-órára történő újratervezés időszakában ritkán kérdezzük meg önmagunktól: A helyemen vagyok? Merre tartok és milyen életet szeretnék élni MOST? És hol szeretnék tartani néhány év múlva? Hogyan képzelem el magam, a családom és az otthonom, a munkám? Márpedig a célok végig gondolása, kitűzése, majd a gondos tervezés és a támogatott és utánkövetett megvalósítás bizonyítottan elősegítik a személyes célok sikeres megvalósítását. De lehetnek-e saját céljai egy kisgyerekes anyának? Én hiszek benne, hogy lehetnek, és abban is, hogy a saját célok kitűzése és megvalósítása NEM a család kárára, hanem a család minden tagjának hasznára válik!

 

Ráébredtem, hogy a szabadidő nekem is jár. És nem a családi élet rovására. Ellenkezőleg, a javukat szolgálja. Ha a motor jól működik, jobban megy a gépezet.” (Dalma, 3 gyerek GYES-en lévő anyukája)

 

Néha kell egy kis távolság a hétköznapoktól, hogy merjünk nagyot álmodni és új megoldásokat keresni és találni.

Ha szeretnél támogatást a céljaid zavartalan végig gondolásában, a tervezés sokféle szempontjának összehangolásában és a megvalósítás lépéseinek kísérésében, gyere el Te is az Anyacsavar tavaszi Vissza önmagamhoz! tréningjére!

 

Mi fog történni a tréningen?

 

  • Három nap két éjszaka saját ritmusban. Átaludt éjszakák, természet közelében, szövetségben önmagunkkal, a saját érzéseinkkel és gondolatainkkal, megtartó női körben.

 

  • Feltöltekezünk, hogy legyen honnan adni. A lélek mellett a testet is megajándékozzuk pihenéssel, csenddel, sétákkal a természetben, úszással és forró szaunával, finom ételekkel.

 

 

  • Outdoor tapasztalati tanulás, ahol a természetben mozgás, a saját ritmusunkkal kapcsolódás, a testi határok megtapasztalása segítségével jutunk revelatív felismerésekre és felszabadító élményekhez.

 

  • Művészetterápia. A gondolatok, érzések és tapasztalatok szavak nélküli kifejezése, önmagunkhoz közel engedése és integrálása, hogy azok a vágyak és gondok is teret kaphassanak az önmunkában, amiket teljes komplexitásukban önmagunknak sem fogalmazunk meg.

 

  • Megoldásközpontú coaching. Egy olyan támogatási forma, amely kérdéseken keresztül vezet mindenkit a saját felismeréseihez, vissza önmagához, a saját útjához és a saját legjobb megoldásaihoz.

 

  • Konkrét lépések megtervezése. Új saját és családi szokások kialakításának végig gondolása: kezdjük magunkon a változást. Megfelelő időzítés és körülmények végiggondolása. Mikor és hol van ennek helye a jövő évemben, vagy egy későbbi életszakaszban?

 

  • Támogatói háló megrajzolása. Mindazok számbavétele, akik valamilyen formában támogathatnak bennünket a céljaink elérésében. Belső engedélyek megtalálása arra, hogy kérjünk és elfogadjunk segítséget, hogy felajánljunk támogatást és visszautasítsunk számunkra nem megfelelő megoldásokat.

 

  • Sikerekből és jó gyakorlatokból jó szokások teremtésének titka: mit tehetünk azért, hogy az egyszeri siker szokássá váljon? Mit tehetünk azért, hogy egyéb életterületeken is működtetni tudjuk, ami valahol már jól működik? Egyéni lehetőségek és megoldások keresése, hogy a célokat sikerre vigyük.

 

 

 

Miért fontos, hogy Neked és a családodnak is, hogy eljöjjél?

 

A legtöbb kisgyerekes anyára jellemző, hogy mély, belső meggyőződése, hogy akkor jó ember (jó feleség, jó anya), ha a családja szempontjait, igényeit mindig a sajátjai elé helyezi. Ha azonban vannak saját céljai, amelyekért tesz is, azzal időt, energiát, pénzt, figyelmet vesz el a családjától, tehát önző módon viselkedik.

 

Sokunkban van egy belső hang, amelyik állandóan azt mondja nekünk: „Más is megcsinálta, te is meg tudod csinálni! Ki kell bírni!” Az Anyacsavar csoportok egyik visszatérő AHA élménye ennek a belső hangnak a megkérdőjelezése: „Igen, meg tudom, meg tudnám csinálni, de nem esik jól, nem szeretném, mert elfáraszt, megbetegít, kifacsar.”

 

„Az Anyacsavar alkalmain végre egy kicsit magamra koncentrálok, arra, hogy mi segíti legjobban az én személyes boldogulásomat, töltekezésemet, mert lemerült akkumulátorral hogy is lehetne adni magamból másoknak?” (Zsófi, négy gyerek édesanyja)

 

 

Érdemes megoldásközpontúan reagálni ezekre a kérdésekre: Csináljuk úgy, hogy mindenkinek jó legyen!

 

A kétgyerekes Annában az első alkalommal, amikor több napra elutazott, ott motoszkáltak a kételyek, hogy valóban jól döntött-e, és valóban nem áldozat-e a családnak az ő távolléte. Ezért is volt hatalmas megkönnyebbülés a számára, amikor hazaérkezve azzal szembesült, hogy mindenki jól vette az akadályt, kiegyensúlyozott, a nélküle eltöltött idő ellenére. Ez a tapasztalat megerősítette abban, hogy bátrabban merje érezni és kifejezni a saját igényeit, és higgyen abban, hogy léteznek mindenki számára jó megoldások, és meg lehet azokat találni.

 

Szóval a benned munkáló kérdésre, hogy hogyan fogják nélküled 3 napig kibírni a többiek, a válasz röviden: valószínűleg jól. Nőni fog a kompetenciaérzésük, mert megtapasztalják, hogy képesek nélküled is megoldani három napot. Ráadásul te is rájössz, hogy működik a család nélküled is, és máskor is megengedheted magadnak a kimenőt.

 

 

Gyakran ismételt kérdések az Anyacsavar csoportokkal kapcsolatban:

 

 

Miről szól az Anyacsavar csoport? Rólad, kisgyerekes anyáról, mint gondolkodó érző emberi lényről. Minden olyan kérdésről, problémáról, felnőtt női témáról, amit a sokféle női szerep megélése, egymásnak feszülése és összehangolása vet fel, és az egyéni megoldások megtalálásáról.

 

Mi a célja? Létrehozni egy egymást kölcsönösen inspiráló női támogató csoportot, ahol mindenki a saját legégetőbb problémái megoldásához, legfontosabb céljai megvalósításához kaphat zavartalan időt, inspiráló közeget, ötleteket, együttgondolkodást, támogató hozzáállást, vagy akár konkrét segítséget. Ha Te is úgy érzed, nem tudsz kivel beszélni a problémáidról, vagy aggódsz, hogy csak feszültség lesz belőle, mert a párod fáradt, az anyukád nem érti a dilemmád, a barátnőd meg mást gondol róla…

„Az Anyacsavar csoportban megélt ”aha-élmények”segítettek megadni magamnak a belső engedélyt, hogy magam alakítsam az életemet mások és a társadalom elvárásaitól függetlenül. Az év elején megfogalmazott terveimet az év végére sikerült megvalósítanom, amire nagyon büszke vagyok.”  (Csilla, egy 21 hónapos, boldog és kiegyensúlyozott kislány boldog és kiegyensúlyozott, dolgozó anyukája)

 

 

Mi történik az Anyacsavar csoportokon? Barátságos, otthonos környezetben, jó hangulatú, támogató közegben végre csak saját magadra figyelhetsz.

Minden kisgyerekes nőt érintő témákkal foglalkozunk, mint az időkezelés, szerepkonfliktusok, nőiség, pénzügyi kihívások, a környezet felől jövő nyomás kezelése, a családi feladatmegosztás, a munkakeresés és a munkába állás kihívásai…stb. Mindezt személyre szabottan, saját célok kitűzésével, és saját tervek kovácsolásával.

Lesznek önálló gondolkodásra szánt idők, ahol ki-ki a saját kérdésein, témáin, céljain tud dolgozni, és van lehetőség a megosztásra, a tapasztalatcserére. Gondolatébresztő eszközöket, technikákat kölcsönzünk a készségfejlesztő tréningek és a megoldásközpontú coaching területéről is.

„Az Anyacsavar – és Dóra személye is – nagyon jó katalizátor, ami segít nekem megfogalmazni a céljaimat, megoldásközpontúan tekinteni a problémáimra. Egy olyan módszert tanulhatok itt meg, ami nemcsak a foglalkozásokon alkalmazható, hanem könnyen elsajátítható, és a későbbiekben bármikor használható.”  (Soós-Lakos Katalin, kétgyerekes GYED-en lévő anya)

 

 

Ki vezeti? Paizs Dóra tréner, megoldásközpontú coach, az Anyacsavar alapítója, kétgyerekes anya.

„Trénerként és coachként az a munkám, hogy segítsek másoknak határtágító tapasztalatokat integrálni. Az anyává válás és a kisgyerekes szülői lét mindenkinek határtágító tapasztalat. Munkám során azt tapasztaltam, hogy csoportban több, olykor jobb és komplexebb válaszokat lehet találni egyéni kérdésekre is, és értékes visszajelzéseket kaphatunk egymástól. Szívügyemnek tekintem a női támogató csoportokat – az Anyacsavar csoportokat -, ahol a hozzám hasonló kisgyerekes anyák egymást inspirálva, a saját erőforrásaikra és mások tapasztalataira építve találhatják meg saját útjukat az anyasággal együtt járó idő- és szerepzsonglőrködésben.” (Paizs Dóra)

 

 

Hányan és kik lesznek ott? Hozzád hasonló kisgyerekes anyák lesznek ott, akik szeretnének visszatalálni önmagukhoz. Közülük lehet, hogy néhányan már ismerik egymást, de mindenki számára lesznek ismeretlenek a csoportban. A csoport zárt, tehát végig ugyanazok lesznek ott, és minimum 8 maximum 12 fővel indul el.

 

“Három napig nem volt meg a kényszer hogy én adjak (időt, energiát, egypohárvizet, nemafehérautóthanemakéket, figyelmet, “csak” a készenléti állapotomat) hanem én kaptam. Időt, energiát, ötleteket, gondolatokat, megerősítést.” (Noémi, kétgyerekes dolgozó anya)

 

 

Mikor és hol?

2019. május 3. péntek délelőttől május 5. vasárnap kora délutánig a csodálatos Zsámbéki Medence egyik legszebb wellness szállodájában, a Szépia Bio & Art Hotelben.

 

 

Mennyibe kerül?

A részvételi díj két részből adódik össze, mivel háromnapos elvonulásról van szó: a tréning és a szállás, ellátás díjából.

 

  • Az Anyacsavar háromnapos tréning összesen 20 óra csoportos önismereti munkát jelent, valamint a nyomtatott tervező anyagokat, amikkel a későbbiekben is dolgozhatsz. Ára 49.900 Ft, amely átutalással, a jelentkezést követően tudsz kiegyenlíteni

Anyacsavar klubkedvezmény! Érvényes Anyacsavar on-line klubtagságival és korábbi Anyacsavar csoport résztvevőknek március 15-ig történő előjelentkezés és befizetés esetén 5.000.- kedvezmény, azaz csak 44.900 Ft a 3 napos tréningért! Korábbi Anyacsavar elvonulás résztvevőknek március 15-ig történő előjelentkezés és befizetés esetén 10.000.- kedvezmény, azaz csak 39.900 Ft a részvételi díj.

 

 

  • A 2 átaludt éjszaka és 3 nap teljes ellátás, bőséges büféreggeli és ízletes, háromfogásos vagy büfévacsora, az érkezést követő és a távozásnapján menüebéd. A wellness részleg teljes körű használata (beltéri medence, jakuzzi, gőzkabin, fényterápiás infra szauna, sószoba, finn szauna merülő medencével), fürdőköpeny bekészítés. Ingyenes parkolás, széles sávú WIFI Internet kapcsolat, kétágyas szobákban, kizárólag nekünk 32.800.-/fő, amelyet a helyszínen, a szállodának tudsz kiegyenlíteni, akár Szép kártyával, vagy Erzsébet utalvánnyal is.

 

Kérd bátran ezt Anyák napjára, vagy a Munka ünnepére az összes családtagodtól és önmagadtól! 🙂

 

 

Fantasztikus élményben volt részem január első hétvégéjén. Minden aggodalmamat félretéve, 9 év után elutaztam 3 napra család nélkül, hogy részt vegyek Paizs Dóra coach – Anyacsavar által szervezett évindító tervező téli elvonuláson.
Hihetetlen mennyiségű feszültségtől, frusztrációtól, blokktól és magamról alkotott negatív képtől szabadultam meg ilyen rövid idő alatt.
Rengeteg megvalósítható tervet, ötletet ütemeztem be erre az évre, olyanokat, amire itthon legyintettem volna, hogy ez nem fér bele, nem tudom megcsinálni. Itt azonban nem csak a terv, hanem a megvalósításhoz vezető út is meglett menet közben. Évre, hónapokra, hetekre lebontott terveim vannak, amik persze borulhatnak vagy már azóta borultak is, de tudom, hogy tervezzem újra anélkül, hogy lemondanék a saját jóllétemről.
A sok egyéni és csoportos munka mellett bőven jutott idő a töltődésre is. Reggel jógával indult a napom, voltam az edzőteremben, részt vettem egy fantasztikus táncterápián, sétáltunk a hóesésben, este tízig a wellnessben áztam, nem kellett főznöm, nem ébresztett senki éjszaka 1x, 2x, 3x.
És ezt a temérdek jót kilenc, hasonló problémák közt lavírozó anyukával, egymást támogatva, megtartva zseniális volt megélni.
Rengeteg aha élménnyel, kipihenten, jókedvűen, feltöltődve tértem haza a családomhoz, akik szintén szuperül érezték magukat ebben a 3 napban nélkülem. Olyan dolgokra is rájöttem az elvonulás során, amire itthonról sosem jöttem volna, és ez a felismerés pl. nagyon jót tesz a kapcsolatunknak.
Összességében ezt a programot minden anyának receptre írnám fel! Paizs Dóra for president!”

(Hortobágyi Mónika kétgyerekes anya az Anyacsavar téli elvonulásáról)

 

 

Kérdésed van?

Írj egy e-mailt az info@anyacsavar.com címre!

 

Szeretnék jelentkezni!

Anyai önbecsülésem hullámvasútján

Zsófia története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, milyen kihívásokkal szembesítette az anyává válás, és ezekre milyen saját megküzdési stratégiákat talált. Egy őszinte történet a szülői önismeret fázisairól, az anyai önbecsülés hullámvasútjáról, a segítségkérés megtanulásától, a hálaadás gyakorlásán át, az anyai intuíciót mások elvárásai elé helyezéséig. Sokunk szívéből szól…

Vágyak, elképzelések és a valóság

Gyerekkoromban semmire nem vágytam jobban, mint kistestvérekre – született is három, a legfiatalabb 15 évvel utánam, így mellette szinte pótanyaként funkcionáltam. Azt tervezgettem, hogy majd csecsemő- és gyermekotthont alapítok, ahol sokat lehetek gyerekekkel. Végül sokat dolgoztam babysitterként 6 éves koromtól kezdve egészen 23 éves koromig. Ha mindez nem lenne elég, pszichológusként nagyon érdekel a gyermeki lélek sok rejtelme, s ez számomra nem ismeretlen csoda-terület. Így azt gondoltam, hogy nekem nem lesz túl sok újdonság az anyaságban (persze a szoptatás meg a felelősség más, de azért nem lesz minden új). Ehhez képest, bár tényleg profitálok korábbi tapasztalataimból, mégis keményen meg kellett (és kell folyamatosan) küzdenem saját anyaságom megszületéséért, formálódásáért és anyai önbecsülésem kialakulásáért, megszilárdulásáért.

Amilyen kihívásokkal szembekerültem és amilyen megoldásokat kialakítottam rájuk:

Bizonytalanság

Alapvetően volt bennem egy bizonytalanság – életemben először szülök és leszek anya, bár vártam, de tartottam az ismeretlentől.

Képes vagyok-e rá? Meg tudom-e szülni? Jól fogom-e gondozni? Túléljük-e mindketten az első időszakot? Nevetségesnek tűnnek, de valóban szorongtam tőle.

A bizonytalanságomra nagyon jó gyógyszer volt egy dúla által tartott szülésfelkészítő és anyaságra hangoló csoport, ahol nagyon sok információt kaptam, ami oldotta az ismeretlentől való félelmem, növelte az anyai kompetencia-érzetem. Elkezdtem elhinni, hogy bízhatok a saját belső anyai megérzéseimben, hisz ezek valamilyen szinten belém vannak kódolva. Továbbá sokat segített, hogy olvastam sokat és beszélgettem más várandós és nemrég szült anyákkal, akik szintén őszintén meséltek félelmeikről, bizonytalanságukról. Önmagában a tény, hogy nem vagyok ezekkel egyedül nagyon sokat segített.

A tények, elvek és a valóság ütközése

Ami nálunk a leginkább előjött, az az alvás – evés.

Hiába olvastam, hogy kb. 3 óránta eszik majd eleinte, s utána mindig alszik kb. 2 órát a csecsemő, az enyém folyamatosan enni akart és max. 20 perceket aludt az elején. Így minden előzetes tervem és időbeosztásom – akár munkára, házimunkára, a szociális életemre nézve teljesen felborult. Az első 5 hétben szerintem mondhatjuk kis túlzással, hogy 0-24ben a szoptatós fotelben ültem, bébivel a karomban, s hol ettünk, hol aludtunk – az agyműködésem pedig korlátozódott néhány komikus sorozatra.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a nagy elveim (mellettünk, de a kiságyban alszik majd a gyerek, így esténként marad randi-időnk a férjemmel) alapból borultak, hisz az első hetekben bébikénk nemhogy a kiságyában, de a karomon kívül sehol nem aludt 15 percnél többet. Így már az is eredmény volt, ha mellettünk a nagy ágyba le lehetett tenni anélkül, hogy felébredne.

Az anyai értékrend kialakulása

Talán ez volt az első két hónapban a legnehezebb.

A várandósság alatt sokat olvastam, kértem számomra hiteles emberektől tapasztalatokat, véleményeket, s kialakult bennem néhány számomra fontos alapvető érték. Alapvetően azt hiszem, hogy nincs egy jó recept, minden anya-gyerek páros, minden család más. Azt tartom fontosnak, hogy ahelyett, hogy rá akarnánk anyaként húzni valamit a gyermekünkre, tanuljunk meg rá odafigyelni, és rá reagálni: az ő valódi szükségleteire, igényeire. Bármilyen elvünk lehet, bármilyen gyakorlat/szokás tetszhet, ha arra gyermekünk nem vevő, fontos a rugalmasság, hogy merjünk a gyerek szükségleteinek fényében változtatni. Ezen az alapvető szemléleten túl fontos érték számomra a hordozás, igény szerint szoptatás, altatás. Azon túl, hogy hozzám ez a szemlélet, ezek a gyakorlatok álltak közel, mind alaposan utána olvastam, kérdeztem, s úgy éreztem, hogy kezdődő anyai identitásom alappilléreivé válnak.

A környezet meghekkeli

Nem csoda hát, hogy mennyire nehéz volt az első két hónap, amikor is sokan a környezetemből, akár rokonok, ismerősök, akár szakemberek – többnyire lelkesen és jó szándékból, de ezeket megtorpedózták. Nagyon sokan fújták a kívülről megtanult nótákat – ne tartsd annyit ölben, elkényezteted (hogy lehetne egy pár hetes-hónapos csecsemőt elkényeztetni – azt sem tudja még, hogy ő tőlem különálló lény), csak 3-4 óránként etesd, hagyd sírni, majd megtanul magától elaludni, ne szokja meg, hogy rögtön felveszed, stb.

Kéretlen tanácsok okozta inkompetenciaérzés

A sok megjegyzésből azt éreztem, hogy nem bíznak sem abban, hogy képes vagyok az anyaságra, sem abban, hogy nem véletlenül csinálom úgy, ahogy csinálom. Tudom, hogy a többség tényleg őszintén segíteni akart, de ezzel inkább csak az amúgy is túlélő üzemmódban létező testem-lelkem lenyomták még jobban. Azt éreztették ezáltal, hogy valóban képtelen vagyok az anyaságra, nem bízhatok az intuícióimban. Nagyon nehéz volt az elvileg nálam tapasztaltabb anyák, szakemberek ellenében figyelnem a kisfiamra és azokra az értékekre, amiket fontosnak tartottam. Bizony sok sírós – lelkileg összeesős pillanatom volt. De végül kitartottunk és mára a gyümölcsét is látom. A legszebb az, hogy többen jelezték már vissza, hogy „jé, tényleg lehet, hogy igazad volt – ez a gyerek nagyon vidám és látszik, hogy biztonságban van”.

Hogyan, mi segített?

Önelfogadás

Először is „kidobtam” a gondolataimból a megnyomorító „kell-eket”. A fiamra és a köztünk levő kapcsolatra koncentráltam, egyszerűen elkezdtem élvezni, hogy létezünk. Eleinte nagyon gyakran emlékeztettem magam, hogy pont abban hiszek, hogy nincs egy jó recept, hanem mindenki más, így nincs is mihez tartanom magam. Ez nagyon felszabadító volt. Elkezdtem figyelni az érzéseimet, nagyon vázlatosan, de elkezdtem naplót írni – ezzel is tudatosítottam magamban, hogy mi egy saját történetet írunk. Elkezdtem élvezni a tökéletlenségünk szabadságát.

Tabutörés

Másodszor, a szégyenkezés és titkolózás helyett (jaj nehogy megtudja valaki, hogy ilyen gondolataim vannak – nincsenek is), elkezdtem (elsősorban magamnak, aztán másoknak is) kimondani őszintén, ami fáj, ami nyomaszt, ami nehéz. Érdekes, hogy ahogy én szabaddá váltam ezek felvállalására, azok az anyák, akikkel ezt megosztottam, szintén fellélegeztek, hogy milyen jó, hogy nincsenek ezzel egyedül. Ilyen „tabu-anyagondolat” például, hogy kár, hogy nincsen a kisfiamon kikapcsoló gomb, vagy néha azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy milyen lenne, ha ő nem lenne… Miközben nagyon szeretem és olyan örömforrása az életemnek, amit korábban el sem tudtam képzelni. De ezek az érzések elférnek egymás mellett.

Támogatói kör kiépítése

Ami nagyon fontos volt, hogy igyekeztem olyan emberekkel körülvenni magam, akik támogatnak, akik kevésbé akarják megmondani, hogy mit csináljak, hanem szabadságot adnak és bíznak bennem. Hálás lehetek, hogy több ilyen családtagot és barátot is találtam, s tudatosan velük osztottam meg őszintén magamat, a többiek felé pedig próbáltam jobban határokat húzni.

Emellett ami nagyon sokat segített, hogy tudatosan kerestem a tágabb ismerősi körből is hasonló élethelyzetben levő és hasonló szemléletű anyákat, tudatosan kerestem olyan programokat, ahol megismerkedhetek hasonló gondolkodású nőkkel – pl.: kismamatorna, majd babamama torna, szülésfelkészítő. Lettek is innen új baráti kapcsolataim, amikért nagyon hálás vagyok.

Végül, de nem utolsó sorban folyton olvastam széles körben: tudományos cikkeket, hiteles beszámolókat, amik alátámasztották és megerősítették az értékeim, szemléletem.

Fizikai korlátozottság, régi élet felborulása

Hiába tudtam elméletben, hogy a szülés utáni első hetek –inkább hónapok- nem könnyűek fizikailag, mégsem lehet erre eléggé felkészülni. Korábban mindig rengeteget sportoltam, sosem volt hosszabb betegségem vagy műtétem – így egészen meglepett, hogy a wc-ig is nehezen vánszorgok el az első hetekben. Nem volt jó érzés beismerni, hogy mennyire „mozgáskorlátozottá” váltam az előtte megszokotthoz képest.

Továbbá a testem elnehezedése mellett az életterem is nagyban beszűkült – hisz részben a fájdalom, részben az állandóan rajtam szopizó vagy kapaszkodó kismanó miatt nem nagyon tudtam kimozdulni a lakásból. Az én esetemben ráadásul télen nagyon hideg és havas idő volt, így az első sétára is csak 3 hetesen került sor.

Előtte egy folyton pörgős, otthonra csak aludni-járós életstílust éltem, így nem csoda, hogy kissé meghökkentett a hirtelen váltás.

Ami nagyon sokat segített, hogy ne őrüljek meg vagy forduljak be

Amire tudtam, szerveztem segítséget: megkértünk barátokat, hogy az első két hétben főzzenek nekünk, beosztottuk, hogy minden napra jusson egy „komatál”, ami hatalmas segítség volt. Továbbá, átgondoltam, hogy melyek azok a tevékenységek, amikre vagy időm, vagy erőm nem volt, s ezekben is bátran kértem segítséget (pl.. takarítás).

Tudatosan is töltöm magam: elkezdtem megszervezni, hogy a hetembe bekerüljenek olyan programok, amiket szeretek, amik kikapcsolnak: mozgás (eleinte csak a gyógytorna, majd úszás, maminbaba, stb.), vásárlás, valamennyi kreatív munka. Vállalkozóként szerencsére nagyon sokrétű a munkám, s be tudok vállalni heti 1-1 órát, vagy itthoni munkát.

Elkezdtem figyelni magam, hogy mikor mi esik jól. Akár úgy, hogy a kisfiam rajtam alszik vagy mellettem játszik vagy valaki jön velem, aki közben vigyáz rá – ami nekünk jó, elkezdtem figyelni Ábelt, mire hogy reagál, s mivel kifejezetten igényli a változatosságot, így bátran viszem már magammal szinte mindenhova. Közösen élünk egy életet – nem ő az életem egyedüli közepe és értelme, miközben bármikor meghalnék érte, annyira szeretem. Azt gondolom, hogy az az egészséges a gyereknek is, ha biztos a szülei szeretetében, de látja, hogy a szüleit nem csak ő teszi boldoggá és kiegyensúlyozottá, hanem alapból is azok. Boldog anya – boldog feleség – gondtalanabb élet az egész családnak.

Szülési „trauma” elfogadása

Azt hiszem, hogy a szülés egy olyan dolog, amiben az az egy biztos előre, hogy nem fog úgy történni 100%-ban, ahogy gondoltuk/terveztük.

És ez így szép, de azért nem mindig könnyű elfogadni, feldolgozni. Fájdalomcsillapítás módjai, császár/nem császár – ahány anya (és ahány orvos), annyi igény, terv, vágy. Én nagyon szerettem volna minél inkább háborítatlan, teljesen természetes szülést, s sok része meg is valósult, de a végén jogos indokkal császár lett, ami szintén szép élmény lett, csak maradt bennem egy veszteség, egy kudarcérzés.

Ami nekem a legtöbbet segített az a fókuszváltás volt: első este még kisírtam magam, hogy miért nem „voltam képes” természetesen megszülni, természetesen analitikusan belemagyaráztam mindent, aztán meg elkezdtem arra koncentrálni, ami igazán úgy történt, ahogy vágytam, pl.: a kisfiam rögtön rám került, és amíg nem kelhettem fel, 6 órán át ott szopizott, aludt rajtam – csodálatos volt. Rögtön egy hála: egy aranyóra helyett hatot kaptam! Segített az is, hogy utána még az orvosommal még egyszer átbeszéltük a kórházban és a 6 hetes kontrollon is, hogy mi történt. Végül kiírtam magamból az egész szülésem történetét, ez is segített, hogy ne maradjanak bennem elfojtva érzések, legyen tisztán kimondva. Ez az én történetem, az én első szülésem, Ábel fiam születése, nem tökéletesen az, amire előtte vágytam, de így kerek, így a mienk, senki mással nem cserélnék.

Összegzés

Lassan fél éves anyaként azt látom, hogy nem az a lényeg, hogy az anyai önbecsülésemben és kompetencia-érzetemben ne legyenek fentek meg lentek, mint egy hullámvasútnál, hanem az, hogy a saját pályámon biztonsággal mozogjak. A hasonlatnál maradva valószínűleg mindegyikünknek eltérő lejtésszögű sínek jutottak, de ha ezen megtanulok biztonsággal mozogni, a gyermekem is ezt a biztonságot fogja érezni, körülményektől és tényektől függetlenül. Merjem hát felfedezni a saját pályámat, mozgásomat, s ne ijedjek meg a sebességtől – lejtmenetektől, hisz pont ettől válik egyedivé, s hitelessé a történetem.

Záborszky Zsófia

A rossz mintákon túl

Nóra története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, hogyan visszük tovább a szüleinktől látott rossz mintákat, és mit tudunk ezzel kezdeni. Egy őszinte történet megfelelni akarásról és bűntudatról, tökéletességre törekvésről és mártírkodásról, szembenézésről és önismereti munkáról, önelfogadásról és elengedésről, segítségkérésről és a mindennapok élvezetének megtanulásáról.

 

Rossz nekünk, rossz a gyerekeknek

 

Néha döbbenetes, hogyan adódik generációról generációra tovább a rosszul berögzült minta. A kört nehéz megszakítani, a zsigerekbe beivódott cselekvési mintákat nagyon nehéz felülírni. Még akkor is, ha már tudjuk, hogy ez rossz nekünk, rossz a gyerekeknek, rossz az egész családnak.

 

Tökéletes anya akartam lenni

 

Az első gyermekem születése után felszínre tört a korán megtanult viselkedési minta. Mivel hamar fel kellett nőnöm, azt tanultam meg, hogy csak magamra számíthatok, egyedül képesnek kell lennem mindenre, ráadásul – a saját anyámmal való, igencsak megromlott viszonyomra gondolva – százhúsz százalékosan jó anya akartam lenni. Ettől persze minden nehezebb lett, de legalább lehetett mártíranyát csinálni magamból, mondani, hogy nekem milyen nehéz, és így kvázi jogosultságot adni az érzésnek. Mint ezt valószínűleg generációk óta csinálták a család nő tagjai mindkét ágon. Több évnyi terápiás önismereti munkának köszönhetően képes voltam ugyan tudatosítani a rosszul rögzült reakciókat, mégis vittem tovább nap, mint nap.

 

 

Segítségkérés

 

A gyerek születésével azonban olyan önismereti utazás kezdődik, ahol nincsenek kibúvok, nem lehet mellébeszélni, elmenni. Eljött egy pont, ahonnan azt éreztem, ezt nem lehet tovább csinálni így, segítséget kell kérnem. És erre a lépésemre nagyon büszke vagyok ma már. Tudom, hogy nagy lelkierő kellett ahhoz, hogy ki merjek lépni a megszokottból, ki merjem mondani, hogy nem jól csinálom, ártok magamnak és az egész családomnak – mégse büntetni magamat ezért. Régóta gondolkodtam már, hogy elmegyek egy nonverbális terápiára, ezért rákerestem a neten a tánc-és mozgásterápiára és szerencsémre indult egy a városban. Emlékszem, egy éves volt a lányom, amikor kezdtem, még szoptattam elalvás előtt, így az esti órák miatt nagyon izgultam. Talán ez volt az első lépés, hogy kiengedtem valamit az irányításom alól, ráadásul azért, hogy ÉN csináljak valamit, amiben örömemet lelem. Sok érzéssel, élménnyel dolgoztam ott, sokat segített ez a 100 óra abban, hogy elfogadjam magamat. Magabiztosabb lettem, nem akartam már mindent maximálisan jól csinálni, szuperanya lenni minden segítség nélkül, hogy aztán kimerüljek és rosszul érezzem magam az egészben.

 

 

Újra tökéletes anya akartam lenni

 

Aztán a sors próbára tette, vajon mennyire megy ez már nekem. Két évvel ezelőtt ugyanis hármas ikreink születtek. Az első ultrahangot követő sokkos hetek után fel tudtam hozni magamban azt a nyugodt magabiztosságot, amit a táncon megtapasztaltam, bíztam az ösztöneimben, éreztem, hogy minden rendben lesz velük, egy percig nem aggódtam, hogy ne lennének egészségesek.

Kapcsolatanalízisre jártam, beszélgettem velük, felkészítettem őket a császármetszésre, és hogy nem leszek mindig velük az elején. Rendben is volt minden a születésükig. Korán, kis súllyal, de teljesen egészségesen jöttek a világra. A kórházban töltött egy hónap, majd úgy nagyjából az első félév otthon azonban a végkimerülés szélére sodort mind fizikailag, mind idegileg.

Mindent maximálisan jól, és úgy akartam csinálni, mint egy gyerekkel. Igény szerint szoptattam, ringatva altattam, keltem éjjel-nappal hozzájuk, emellett pedig igyekeztem mindent megadni a nagyobbiknak, pótolni a külön, kórházban töltött heteket. Emellett folyamatosan kontrollokra jártunk, gyógytornát végeztünk otthon is, a téli hónapokban pedig szünet nélkül küzdöttünk a betegségekkel.

 

Már nem élveztem az anyaságot

 

Volt szerencsére segítségem hétköznap, és a férjem is száz százalékosan kivette a részét, de még így is rettenetesen nehéz volt. A folyamatos megfelelés, a kialvatlanság és a saját igényeim teljes háttérbe szorulása kimerített. Egy év alatt eljutottam odáig, hogy nem élveztem már egyáltalán az anyaságot, csak a nehézséget láttam benne, kemény munkának fogtam fel, amelyben nincs pihenőnap. Pontosan tudtam, hisz átéltem, milyen érzéseket kelt ez a gyerekekben, mégse tudtam máshogy csinálni. Szinte fuldokoltam, régóta, és erősen éreztem, hogy segítségre van szükségem, a megszokott szerep azonban erősebb volt nálam.

 

Amikor a gyerek a tünethordozó

 

Aztán egyszer félrehívott a nagyobbik lányom óvónője, hogy beszélni szeretne velem. Javasolta, hogy vigyük el a lányunkat nevelési tanácsadóba, mert nagyon változékony a hangulata, rosszul kezeli az indulatait. Ahogy ott álltam és olvastam a szakvéleményt, alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Magamról olvastam, nem róla, ő csak önkéntelenül tükrözte, amit lát. Olyan szívbemarkoló érzés volt, hogy ő lesz az áldozata az én problémáimnak, hogy ez volt az a pont, ami kimondatta velem: túlnőtt rajtam a feladat, kell, hogy segítséget kérjek.

 

 

Újra segítséget kértem

 

Kiderült, hogy a korábbi terapeutám egy nevelési tanácsadóban dolgozik a gyerekek szüleivel, így elkezdtem hozzá járni újra, a férjemmel közösen pedig beszéltünk egy gyerekpszichológussal is. Számomra az első beszélgetés mindkettejükkel olyan volt, mintha egy hatalmas, folyton magamat büntető láthatatlan zsákot vettek volna le a vállamról. Sose felejtem el, hogy amikor könnyek között, hosszasan soroltam, miket rontottunk el a picik első félévében, a gyerekpszichológus csak annyit mondott: „Na és? Hibáztak. Ki nem?”. Ja, hogy ez ennyi? Hogy ez normális? Hogy én normális vagyok? Hogy az, hogy itt vagyok, mutatja a legjobban azt, hogy mennyire szeretem őket? És főleg: azzal, hogy ezekkel szembe merek nézni, kimondani, hogy hibáztam, és próbálni minden erőmmel javítani, generációkon átívelő elakadásokat oldok fel? Ez utóbbira valahogy büszke tudtam lenni hirtelen, és ez segít azóta is máshogy látni saját magamat.

 

 

Elég jó anya, elég jó gyerek

 

Azóta is csak beszélgetünk. Nem terápiázunk, csak ventilálok az aktuális örömekről, nehézségekről, arról, én hogyan élem meg, bennem milyen érzések vannak. Nem lett hirtelen minden egyszerű, vannak nehezebb napok, és vannak könnyebbek. Tudatosan nézem azonban az elért apró sikereimet, rendszeresen számba veszem, mit csinálok jól, és már tudom csak úgy élvezni a mindennapokat, azt, hogy ők vannak nekem, és a puszta létükkel, a szeretetükkel tanítanak nap, mint nap.

A nagylányom azóta elkezdett úszni tanulni. Múltkor az oktatója óra végén elmondta, hogy nagyon jól haladnak, mert maximalista. És szerinte ez jó. Nagyon jó!

Nóra

 

Olvasd el az összes Női sorsok, női mesék történetet, és meríts belőlük erőt a saját utadhoz!

 

 

 

Maminti Kuckó – új közösségi tér nyílt Budán!

Nyáron új mamabarát helyet fedeztem fel Buda szívében, és le vagyok tőle nyűgözve! Ismerjétek meg Ti is a Maminti Kuckót, egy újabb, kisgyerekes anyák által megálmodott és létrehozott vállalkozást!

Tóth Viktória, aki két igazán ebatta fiú édesanyja, korábban marketing és jogi/pénzügyi kommunikáció terén dolgozott. Keresztesi Andrea, egy kislány és egy kisfiú boldog anyukája, tőzsde férfias világa után valami teljesen másra vágyott, és egyenlőre ez teljesülni látszik! 🙂 Barátságuk teremtette meg a Maminti varázslatos világát, amihez másik kedves barátnőjük Paphalmi Rita csendestársként betársult. Andival beszélgettem az Anyacsavaron kulisszatitkokról és tervekről.

 

 

Hogy született a Maminti ötlete?

 

Két kisgyerek édesanyjaként sokszor szembesültem azzal jobb ha nem álmodozom egy nyugodtan elfogyasztott kávéról, sütiről miközben akár gyerekes, akár gyerek nélküli barátnőimmel beszélgetek. A legtöbb kávézóban zavaró a kisgyerek jelenléte, aki a legváratlanabb időben sírja el magát, kiabál, ne adj’ isten hisztizni kezd! És ez nem szemrehányás! Megértem, ha mások is nyugodt körülmények között szeretnének meginni egy kávét! 🙂

A probléma inkább az, hogy nincsenek olyan helyek, ahol kimondottan a gyerekes szülőket várják, megteremtve hozzá a szükséges környezetet!

Két barátnőmmel összeállva, arra gondoltunk nyitunk egy helyet, ahol természetes, ha sír a gyerek, ha hisztizik, ha meg kell szoptatni, ezért senki nem fog csúnyán nézni! Emellett azonban még szerettünk volna minőségi szolgáltatásokat is nyújtani, hogy aki bejön hozzánk, igazán jól érezze magát és akár vissza is térjen.

 

 

Mitől különleges, amit Ti nyújtotok a kisgyerekes családoknak?

 

Mi nem egy egyszerű üzletet, vagy kávézót akartunk, hanem ennél többet, egy igazi közösségi teret, ahol barátságok születhetnek, ahol meghallják egymás problémáját, örömét! E mellé, mi kínálunk kiváló minőségű speciality kávét, sütit, pékárut, mindenből a legjobbat, amit mi is szívesen fogyasztunk!

Ugyanakkor könyves- és játékboltként is működünk! Tőlünk bátran lehet kérdezni, szívesen ajánlunk könyvet, játékot hiszen azokat is mind mi válogattuk össze, minden kiadótól a személyes kedvenceinket! Kézműves játékokat is tartunk, amiket anyukák készítenek, ezzel is próbálunk hozzájárulni, hogy minél több kisgyerekhez eljussanak ezek a fantasztikus játékok!

Különböző foglalkozásokat és programokat is tartunk, hogy még tartalmasabb legyen a nálunk töltött idő!

 

Milyen programokban gondolkodtok?

 

Délelőttönként a 3 év alatti gyerekeknek kínálunk zenés, kézműves foglalkozásokat, anyukáknak baba-mama jógát. Délutánonként már a nagyobb korosztály is talál magának programot, tornát, jógát, pszichodrámát, angoloktatást, diavetítést, mesedélutánt!

De a szülőkről sem feledkezünk meg, ősztől több klub is indul nálunk, lesznek beszélgetős délutánok, ahol igyekszünk aktuális problémákról beszélgetni szakértők társaságában! Felkészítő tanfolyamok is indulnak várandós szülőknek (nemcsak anyukáknak)! És ha valaki szívesen kikapcsolódna gyerek nélkül is, ajánljuk jazz estjeinket kiváló előadókkal!

Szombatonként író-olvasó találkozókat tartunk, járt már nálunk Dániel András, Varró Dani, Vadadi Adrienn, ősszel újravárjuk őket és reményeink szerint ellátogat hozzánk még egy nagy mesemondó, de nem szeretnénk elkiabálni!

Zenés-, kézműves programok, szüreti mulatság, Halloween, Mikulás, karácsonyi, farsangi program, bábelőadások és még sorolhatnám, mi mindent tervezünk!

 

Ez is egy vállalkozás, amit kisgyerekes szülőként a saját családotok mellett indítottatok. Mi okozza a legnagyobb kihívást?

 

Természetesen kisgyerekes szülőként nehéz, sokszor megoldhatatlannak tűnő feladatok elé állít minket ez a “kis” üzlet! A feladatok kezdenek egyre nagyobbra nőni, és a munka mellett sajnos anyagi forrásainkat is erősen kimeríti. Ráadásul kisgyerekes szülőként mi is szeretnénk nemcsak másoknak, de a saját gyerekeinknek is minden tőlünk telhetőt megadni! Amikor nem a Mamintiben vagyunk, akkor a családunkkal. Egyenlőre a szívünk visz előre minket, ami tudom, fellengzősen hangzik, de igaz!

 

Mi az, amire a legbüszkébbek vagytok? Mi adja a belső motivációt a folytatáshoz?

 

Büszkék vagyunk rá, hogy nem egészen egy év alatt sikerült egy kedves törzsközönséget idegyűjteni, barátságok születtek, ajánlások alapján látogatnak el hozzánk sokszor a város másik végéből, de akár vidékről is. Gyerekek születnek, nőnek a szemünk előtt és egy-egy mosoly igazi ajándék!

 

 

Ha Te is szívesen kipróbálnál egy kisgyerekes anyáknak szóló, gyerekekkel is látogatható programot, várlak szeretettel a következő Anyacsavar Klubban a Mamintiben, aminek a témája az időkezelés.

 

 

Tizennégy heti jegeskávé

Zsuzsanna története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, hogy akármennyire tudatosan is készül valaki az anyává válásra, biztos, hogy sok tapasztalat készületlenül éri. Kisgyerekes anya tervez, kisgyerek végez. Ekkor jön a jól ismert újratervezés. Kérdés, van-e elegendő lelki muníció és külső támogatás ahhoz, hogy a kezdeti kanyarokat jól vegye az anya. Ez a történet egy szívmelengető pozitív példa erre.

 

Erre nem készültem

Minden téren nagyon tudatosan készültem a kisfiam érkezésére. Nemcsak a várandósságról, a szülésről, de a gyermekágyról is sokat olvastam, beszélgettem anyákkal, készültem a szoptatásra, hordozásra, mosható pelenkázásra.

Amikor hazaérkeztem 14 héttel ezelőtt a kórházból, kezemben Barnabással, aki éppen torkaszakadtából ordított, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek vele, rám tört az érzés, ami azóta sokszor: erre nem készültem fel.

 

Képes vagyok rá

Mindig én támogattam másokat az anyaságukban, bátorítva őket arra, hogy hallgassanak az ösztöneikre, megerősítve, hogy jól csinálják, képesek rá, elég jó anyák. A szülésem csodálatos, katartikus élmény volt. A szoptatás pedig a kínok kínja az első pár hétben, amikor sírtam a fájdalomtól, és a férjem tehetetlenségében többször ajánlotta, hogy akkor legyen inkább tápszer, mert ez kinek jó…tudtam, hogy jó a technika, nincs lenőve Barni nyelve, egyszerűen ennyi kellett, míg hozzászoktam ehhez az igénybevételhez. Visszanézve hálás vagyok, hogy kitartottunk.

 

Végre azt csinálhatom, amit szeretnék?

Úgy gondoltam, a babával itthon töltött időszak lesz, amikor végre azt csinálom, amit szeretnék, tanulhatok, főzhetek, lesznek hétvégék, amikor mehetünk ide-oda, lesz újra nyár és ünnepek. Az első hat hétben a tenyerükön hordoztak, a férjem, a család, a barátaink és a gyülekezet, más dolgom nem volt, mint a baba ellátása. Akkor még sokat aludt, volt időnk filmeket nézni, nekem szüléstörténetet írni, ruhákat hajtogatni, kakaós csigát sütni…aztán ráeszmélt a világra, és azóta a második gyermekágyat éljük.

Szerettem volna mindennap menni valahová, mozogni, közösségbe, zenebölcsibe, gyülekezetbe. A kisfiam azt mondta, nem. Ő még erre nem érett, megijesztik más kisgyerekek, nem mindig (általában nem) tűri végig a tornát, sem a hátamon, sem a matracon. Ha nincs este fürdés, altatás viszonylag fix időben, kiborul. Ha nappal alszik, inkább elnyúlok mellette, minthogy nekiálljak főzni. Ha máshol töltjük az éjszakát, sír. Az altatás kétemberes munka, kell hozzá porszívóhang, labda, amin ringatózunk és egy férj, aki átveszi, amíg zuhanyzom vagy már nem bírja a derekam.

 

Amit elengedtem, és amihez ragaszkodtam

Nagyon nehezen engedtem el a saját elvárásaimat, a házimunkát, a főzést, a sok programot. Sorban húztam ki a képzeletbeli listámról a balatoni esküvőt, a dédmama meglátogatását, az istentiszteletet, a hosszú sétákat, a gyakori vendégfogadást. A végén két dolog maradt, amihez ragaszkodtam a túlélésem és jóllétem érdekében: a jegeskávé és a mozgás. Amikor van 10 percem kávézni vagy 30-40 percem tornázni, amíg a férjemmel elvan a baba, akkor töltődöm fel a maradék 23 órájára a napnak. Egyelőre ennyi megy, a bűntudathullámok ritkulnak, az pedig, hogy a kisfiam ébren töltött idejében (amikor nem fáradt) végig mosolyog, megerősít abban: jól van ez most így, nem lehet mindent egyszerre. Majd lesz tanulás, szabad este, teljes edzés, részidős munka, sütés-főzés a maga idejében. Ahogy érik rá a kisfiam. Addig pedig neki hiszek és nem mindenki másnak, aki megállapítja, hogy „hozzászokik, ha mindig felveszed, soha nem fogod tudni letenni”. Majd leteszem. Ha megérett rá.

R.Zsuzsanna

 

Ez a történet 2018-ban az Anyacsavar második Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett. A sorozat többi történetét itt találod!

 

Anya-csecsemő terápia szülés utáni érzelmi-hangulati zavarokra

Idén 25 éves a Vadaskert gyermekpszichiátriai kórház.
Ennek alkalmából beszélgettem Frigyes Júlia gyermek- és ifjúságpszichiáterrel az anya-csecsemő terápia lehetőségeiről a szüléshez kapcsolódó érzelmi-hangulati zavarok esetén. Mi áll az elakadások hátterében? Mi a családtagok, szakemberek szerepe?

 

 

Honnan tudhatjuk, hogy ha egy anya lelkileg nincs jól a szülés után, akkor vajon szüléshez kapcsolódó érzelmi-hangulati zavarokról van-e szó?

 

Ha tünet van, annak az oka trauma. Gyakran a gyerekkortól egymásra fűződő traumasorozat utolsó fázisa a szülés. A szülés elementáris ereje újranyitja az összes korábbi szenvedést, fájdalmas élményt, de éppen ezért ez egyben egy lehetőség is a gyógyulásra. Ha azonban ebben az érzékeny állapotban nem támogató a környezet, nem lehet megélni szabadon az érzéseket, akkor hangulati zavar alakulhat ki.

 

Milyen érzésekre gondolsz?

 

A szülés után gyakori, hogy egy anya azzal szembesül, hogy nem azt érzi, amit szeretne. Mondjuk, azt várja önmagától, hogy boldognak, elégedettnek, kiteljesedettnek érezni majd magát a szülés után, ehelyett teljesen oda nem való érzések kavarognak benne, mint félelem, düh, megfosztottság. Vagy éppenséggel azon döbben meg, hogy nem érez az égvilágon semmit. Pedig ezek is legitim érzések.

 

Hogyan tudja segíteni az ambivalens érzésekkel küzdő anyát a környezete?

 

Ilyenkor az segíti leginkább az anyát, ha van lehetősége az érzéseivel együtt lenni, ezeket önmagának megengedni. Ehhez kulcsfontosságú a társa és az anyja megengedő hozzáállása. A segítők sokszor a saját rossz érzéseik elől menekülnek, ezért nem tudnak valóban jelen lenni a segítésben. A jó segítés az, amikor nem követelem, hogy legyél már jól, legyen már vége a te rossz érzéseidnek. Ha a szülő nő anyja felül tud kerekedni azon, hogy a lánya tünete az ő „rossz anyaságának” oka, akkor ez az ő bűntudatát is gyógyíthatja a saját korábbi elégtelenségei miatt.

 

Gyakran mondják, hogy ha az anya jól van, a baba is jól van. És ha az anya nincs jól?

 

Talán meglepő, de sokszor találkozom azzal, hogy bár az anya tele van rossz érzésekkel, a baba mégis jól van. Ennek az az oka, hogy a gyerek a saját énje kialakulásáig, azaz körülbelül hároméves koráig kapcsolódik az anya tudattalanjához. Így ha a tudatosított rossz érzések mellett az anyában ott van a gyereke tudattalan akarása, a baba ehhez kapcsolódva biztonságban érzi magát.

 

Hogyan zajlik az anya-csecsemő terápia?

 

A gyerekek hároméves koráig nincs terápia az anya nélkül, legyen bár szó étkezési, alvási, szobatisztasági, vagy elszakadási problémáról. Amíg az anyával beszélgetünk, jelen van a csecsemő is. Amint az anya közel tud kerülni a saját érzéseihez és azokat szabadon megélheti, lépésről-lépésre megtörténik a változás az anya-csecsemő kapcsolatban is.

 

Hogyan legyek boldog veled? – könyvajánló

Karin Wagenaar holland párterapeuta könyve a kötődéselmélet felnőttkori vetületeit és az erre alapozó EFT pszichoterápiás módszert mutatja be. Az EFT, azaz érzelmekre fókuszáló terápia a párkapcsolataink működésének mélyebb megértését és ezen keresztül azok megjavítását tűzi ki célul.

 

Mit tanultam ebből a könyvből?

 

1.) A csecsemőkorban kialakult kötődés meghatározza a viselkedésünket még felnőttkorunkban is.

Aki járt egyetemre, és volt fejlődéslélektan kurzusa, az tutira hallott a kötődéselméletről, és arról, hogy a biztonságos és a bizonytalan kötődés hogyan hat a csecsemők viselkedésére. Arról azonban valahogy sosem hallunk, hogy a csecsemőkorban kialakult kötődés hogyan mutatkozik meg felnőttkorban.

A könyv számomra legizgalmasabb fejezetei azt taglalják részletesen, hogyan hat élethosszig a csecsemőkorban megszerzett kötődési mintánk a későbbiekben, kamaszként és felnőttkorunkban a saját érzelmeink felismerésére és kezelésére, az önismeretünkre és helyzetfelismerő képességünkre, a mások érzelmeinek beazonosítására, és viselkedésének értelmezésére, azaz az érzelmi intelligenciánkra.

Hogyan függ ez aztán össze a baráti és párkapcsolataink alakulásával, a változásokhoz, problémamegoldáshoz való rugalmas, vagy éppen rugalmatlan hozzáállásunkkal. A kudarcok, veszteségek és traumák kezelésével, a kapcsolatokon belül az igényeink kommunikálásának és a konfliktusok felvállalásának képességével. Az intimitáshoz és a szexhez való viszonyunkkal. Azzal, hogyan kezdeményezünk emberi kapcsolatokat, és hogyan szakítunk, és mindeközben hogyan érezzük magunkat. Nem lövöm le a poénokat, de meleg szívvel ajánlom, hogy olvassátok el a könyvet, már ezért megéri! A könyvben van egy kötődési stílus teszt, ami segít beazonosítani a saját, vagy akár a párunk kötődési stílusát is.

 

 

2.) A kötődési stílusunk nem statikus.

A jó hír az, hogy létezik szerzett kötődési biztonság. Azaz hogyha alapvetően bizonytalanul kötődő vagy, egy hosszan és jól működő szeretetkapcsolatban egy biztonságosan kötődő emberrel megtanulhatod, hogyan bízz szorongóan kötődőként jobban önmagadban, vagy elkerülően kötődőként a másikban.

Kérdés, hogy ugyanez igaz-e visszafelé is? Vajon egy bántalmazó, vagy elhanyagoló közegben le lehet építeni még egy biztonságosan kötődő ember magas önértékelését, önmagába, másokba, a világba vetett bizalmát?

Habár a könyv szerint szert lehet tenni felnőttként is biztonságos kötődésre, ugyanakkor fontos tudni, hogy fokozódó stressz alatt mindenki hajlamos a „hozott” kötődési mintájának megfelelő viselkedéshez visszatérni.

 

 

3) Bár sokat tehetünk szülőként a gyerekeinkért, ütközhetünk megugorhatatlannak tűnő korlátokba.

Ez banálisan hangzik, de sok szülő bármennyire szeretne is, nem képes könnyen ráhangolódni a babájára, és a szülői inkompetencia-érzés idővel csak erősödik benne, ahogy a babájában erősödik a tapasztalat, hogy a szülő nem képes megfelelően reagálni a szükségleteire. A nem válaszkész szülő pedig tanult tehetetlenséget és kötődési problémát okozhat a gyereknél.

Sajnos ez bármelyikünkkel megtörténhet, nem kell sok hozzá. Épp elég, ha valaki hideg és/vagy elhanyagoló szülők mellett nőtt fel, és otthonról nem hoz válaszkész szülői mintát. Ha nincs, vagy instabil a párkapcsolata, mert akár ő, akár a partnere bizonytalanul kötődő. Ha egy traumatikus szülésélményen van éppen túl, tele stressz-hormonnal, friss testi és feldolgozatlan lelki sebekkel…stb. Tulajdonképpen az a csodálatos, amikor valaki mindezek ellenére képes válaszkész szülőként működni…

A könyv szerint a gyerekek egyharmada bizonytalanul kötődő, és akár egy családon belül is lehet az egyik gyerek biztonságosan, a másik bizonytalanul kötődő, ami a szülőknek is hatalmas frusztráció és stresszforrás, nem csak a gyerekeknek. Főleg a szorongóan kötődő szülőknek…

Engem a könyv olvasása megerősített abban, hogy fontos időről-időre tudatosítani, hogy bár sokat tehetünk a gyerekeink jóllétéért, nem mindenért vagyunk mi felelősek. És érdemes azt is tudatosítani, hogy a gyerekeinkért első körben a saját önismeretünkön keresztül tehetjük a legtöbbet.

 

 

Ami a könyv elolvasása után is kérdőjel bennem, és tovább olvasnék, tapasztalnék róla, az maga az EFT, azaz az érzelmi fókuszú terápia, amivel a bizonytalan kötődés okozta problémákat lehet elvileg nagyon hatékonyan orvosolni pároknál. Kíváncsian várom az újabb, témába vágó köteteket az Ursus Libristől!

 

 

Könyvet ajándékba! – 6 éveseknek

Totál szubjektív ajánló tőlem és az Anyacsavar On-line Klub tagjaitól könyvfüggő gyerekeknek és szülőknek, és leendő könyvmolyoknak a kedvenc könyveinkből hatéveseknek (+/- 1-2 év).

 

 

Ez az ajánló azért készült, hogy amikor a különféle családi ünnepek és szülinapok előtt a rokonság és a barátok neked szegezik a kérdést, hogy milyen ajándéknak örülnétek, legyen pár ötlet a tarsolyodban, és ne szirénázó kisautót, Disney szemetet és csörgődobot kapjatok ismét (ha érted, mire gondolok…) Mi akkor vettük a legnagyobb hasznát, amikor a túlmozgásos hatéves fiam három hétre fekvőgipszbe került…

 

A válogatás legfontosabb szempontja nem titkoltan az, hogy olyan könyvekkel gyarapítsuk az otthoni könyvtárat, amit a gyerekek ÉS a felnőttek egyaránt élveznek. A kedvenc böngészőinkről a válogatást itt olvashatod.

 

Kedvenc könyveink hatéveseknek

 

  1. Sen és a száguldó szán. Csodálatos mese egy árva kisfiú és egy imádott, haldokló nagypapájáért aggódó kislány között szövődött barátságról, amibe belefér árulás, nemes és nemtelen versengés, hazatalálás és jetik, Mikulás, valamint 66 mopsz. Nem fogtok unatkozni!

 

2. A boszorkánycica. Harcos Bálintnak a Szofi sorozat óta elkötelezett hívei vagyunk. A boszorkánycicát pedig egyenesen imádjuk, mert egy fordulatos és fantáziadús történetet fantasztikus humorral és ráadásul versbe szedve mesél el. A magyar Julia Donaldson!

 

3. Matyi és Sári az iskolában. Két jó barát egy varázs-telefonkagyló segítségével bárhová el tud utazni térben és időben. Ezek a kalandok abban az életkorban, amikor a gyerek amúgy is örök életet és varázserőt szeretne lehetőleg a Mikulástól is, kész főnyeremény.

 

4. Rumini. Kaland kaland hátán a méltán népszerű magyar meseírótól, Berg Judittól. A sorozat már annyira népszerű, hogy Budapesten tematikus játszótér, szabadulószoba és gyerektábor is van a történethez kapcsolódóan, így a közös olvasást más közös élményekkel is ki tudjátok egészíteni.

 

5. Pate focikönyve. Fociőrülteknek kötelező. Mindenki másnak melegen ajánlott. Az iskolai focibajnokságra készülődés kerettörténete mentén számos érzékeny témát érint elképesztő humorral a kisregény, mint az öregedés, a hajléktalanság, a kóbor állatok, diszfunkcionális családi kapcsolatok. Rákényszerít, hogy elgondolkodjunk, kérdéseket tegyünk fel, együtt érezzünk és állást foglaljunk. Nyomokban Lionel Messit tartalmaz.

 

6. A macskakirály születésnapja Folytatásos regény Moser fantasztikus világában. Minden szereplő állat, akik mind nagyon emberien gyarlóak, és természetesen különleges járművet is készítenek a történetben, ahogyan azt a szerzőtől már megszokhattuk. Vigyázat, addiktív! Én is úgy vártam a következő fejezetet, mint az esti sorozatot.

 

7. Viplala.  Szupervicces mesekönyv egy szerethető, de teljesen zsazsa családról, aminek az amúgy is rendhagyó hétköznapjait dönti káoszba egy kis manó, aki olyan, mint egy dackorszakos, viszont varázserővel bír. Nem is ragozom tovább, el tudjátok képzelni…

 

8. Lengemesék. Kortárs Tüskevár, ami nem uncsi, sőt, felnőttként is izgalmas a szereplők közötti dinamikák miatt. Kalandsorozat gyerekekre szabva, nagyon sokféle helyzettel, kihívással, erkölcsi kérdésekkel, nem banális megoldásokkal, és klasszikus jók/rosszak leosztásokkal. Van róla mit beszélgetni a gyerekekkel. Foglalkoztatófüzet és film is van már hozzá.

 

10. Kisrigók. Megérintő mese három testvérről, akiket három különböző helyről örökbe fogadnak, és végül sok valódi kaland és belső izgalmak után így végre egymásra és szerető új családra találhatnak.

 

12. Mantyusok – Bátorság, Tomi! Bosnyák Viktória könyveire a gyerekkönyvtárnak köszönhetően leltünk rá, és nagy rajongók lettünk rögtön. Úgy izgalmas, hogy kedves és érzékeny, és mindig valami nagyon fontos témát dolgoz fel gyerekeknek is könnyen fogyasztható formában. Jelen esetben a főszereplő egy olyan kisfiú, aki idegenek előtt nem akar megszólalni, amit a társadalmunk épp úgy nehezen tolerál, ahogyan bármilyen másságot.

 

Jó összebújós közös meseolvasásokat kívánok Nektek is! 🙂