Célállítás, tervezés és önmegvalósítás kisgyerekek mellett? Megosztom veletek a megfigyeléseimet arról, hogyan változott az, ahogyan terveket készítek, célokat állítok és önmegvalósítok, amióta anya vagyok. Több mint tíz év alatt ért egy pár meglepetés, de mára vannak bevált gyakorlataim.

Minek?

 

Gyakran hallom ügyfelektől a jogos kérdést, hogy minek állítsanak célokat és terveket, ha azokat garantáltan felülírja az anyaság: a gyerekek betegek lesznek, nincsen megbízható segítségünk, és pénzünk sincsen rá, abban a megnyert, kisajtolt pár órában meg semmire sem jutunk a céljainkkal, csak a frusztráló hiányérzet marad.

 

Ez általában mind igaz is, főleg az anyaság és a vállalkozásindítás elején, amíg nem alakult ki a személyre szabott eszköztárunk arra, hogyan valósítsuk meg a céljainkat. Ez egy önismereti folyamat, amely során az igényeinket, a megváltozott körülményeinket és a még ki nem aknázott erőforrásainkat fel kell térképeznünk és akár új képességeket is meg kell tanulnunk, mint az igényeink kifejezése, a szívességek kérése és az öngondoskodás.

 

Ez sokszor egy hosszú vajúdás, de szerintem mindenképpen megéri. A célállítás segíti az igényeink, vágyaink szem előtt tartását a nehéz időszakokban is, lépésről-lépésre öngondoskodó szokások kialakítását, végső soron a különböző női szerepeink összehangolását és egy fenntartható, boldog élet kialakítását anyaként.

 

Az eltűnt reflexiós idő nyomában

 

Eleve szürmögős fajta vagyok, noha fejben gyors, lélekben lassan megérkező. De amióta anya vagyok, sokszor az is kihívás, hogy a családi élet napi darálójában, a túlságosan is gyakori nagyon fontos megélt pillanatokban megjelenő érzéseimet érezni tudjam. Ez ugyanis a kulcs ahhoz, hogy az igényeimet be tudjam azonosítani. De sokszor egyszerűen erre nincsen lehetőség, mert amikor a másfél éves éppen a wc kefével fest a falra valamit, a nagyobbik meg fejhangon követeli, hogy tekintsem meg a legóépítményét, akkor egyszerűen nincs lehetőségem befelé figyelni.

Szóval az idei egyik legfontosabb személyes tanulságom az volt, hogy a Heti tervezőmbe bele kell illesztenem a rendszeres reflexiós időt, ahhoz, hogy az meg is történjen. Ugyanúgy, mint bármilyen kötelező programot. És lehetőleg el is kell mennem hozzá otthonról, éppen úgy, mint az egyetemi vizsgaidőszakban a könyvtárba tanulni. A reflexiós idő lehet egyedül töprengős, naplóírós épp úgy, mint egy támogató szülőpárral beszélgetés, vagy egy pszichológussal, coach-csal találkozás.

A lelked – és az egész családod is – hálás lesz érte.

 

 

Hol és mikor?

 

Ha sikerült a saját érzésekhez és igényekhez kapcsolódni, akkor jöhetnek a célok és tervek.

Amíg nem voltak gyerekeim az otthonom is nyugodt és inspiráló hely volt, és az sem okozott gondot, hogy egy hétvégi délutánon 4-5 órán át olvasgassak és írogassak egy kávéházban. Amióta gyerekeim vannak, egy valami biztos: a zavartalan gondolkodáshoz, célállításhoz és tervezéshez el kell mennem otthonról. Beletelt egy fél évbe, mire erre rájöttem, úgyhogy mostanra a legtöbb környékbeli kávézóba van bérletem…

 

És mikor van 2-3 szabad órám? Spontán soha, ezt bizony csinálni kell. Amíg a gyerekeim picik voltak, segítséget kellett szerveznem a gyerekek mellé. Amióta mindegyik „intézményesült”, már csak arra kell figyelnem, – de arra nagyon tudatosan -, hogy a heti tervezőmben/naptáramban ez ugyanolyan mozdíthatatlan sáv legyen, mint bármilyen egyéb feladat, vagy kötelesség.

 

Az álmodozás, ötletelés, célállítás, tervezés és nyomonkövetés éppen olyan időt és lelki energiát kívánó munka, mint a konkrét végrehajtás. Ahogy a vállalkozásban, úgy a magánéletünkben is. Rendszeres dedikált időt igényel, ahogyan minden más hétköznapi feladatunk, amit eszünk ágában sincs megkérdőjelezni.

 

 

 

 

Minden saját cél megvalósítására tízszer annyi idő kell, mint korábban

 

Mármint tízszer annyi, mint amennyi a gyerekek előtt kellett. Emlékszem, mekkora kudarcként éltem meg az első gyerekem születése után, hogy szinte semmi nem fér bele az időmbe mindabból, amit szeretnék, és úgy telik el egy egész év, hogy a terveimből konkrétan semmi nem valósul meg. Aztán eltelt még fél év, és nagy nehezen az egyik célomat megvalósítottam. Aztán fél év elteltével még egyet. Rá kellett jönnöm, hogy nem elmaradnak, hanem csak sokkal lassabban történnek meg a számomra fontos dolgok, mint korábban.

 

És ennek az oka egészen prózai: az anyai szükséglet-piramisom legalján a gyerekeim szükségletei vannak. És mivel ők 0-24 órában kérik a figyelmemet, jelenlétemet, ezért konkrétan semmi időm nem marad a saját céljaim megvalósítására. Kivéve, ha tudatosan betervezek erre szánt én-időket. Ehhez viszont meg kell adnom magamnak az engedélyt, és fel kell oldoznom magam a bűntudat alól, hogy sz@ranya vagyok, ha nem megállás nélkül a gyerekeimre figyelek. Sőt, előbb-utóbb azt is megtapasztalom, hogy az én-idők által sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, ami az egész családnak jobb, azaz mindenki azzal jár jól, ha nekem van rendszeres feltöltődési lehetőségem.

 

Tanulság: Bármilyen célt állítasz is, a tökéletes megvalósuláshoz átlagosan tízszer akkora idővel számolj, mint amennyi korábban kellett. Mivel lassabban haladsz, a célhoz vezető apróbb, vagy nagyobb előrelépéseket figyeld, ne csak azt, elérted-e már a vágyott – türelmetlenül várt – végeredményt.

 

 

Támogasd magad a célállításban és tervezésben!

 

 

Az érzésekhez, saját igényekhez kapcsolódást és a belső engedélyeket arra, hogy anyaként is legyenek, lehessenek saját céljaink, nagyon meg tudja támogatni egy megtartó sorsközösség és egy profin facilitált tematikus célállító-tervező folyamat.

 

Az éves célokat havi, heti és napi mikrocélokra, apróbb lépésekre lehet bontani és azok teljesülését, eredményeinek utánkövetését, illetve a változó körülmények és prioritások mentén történő újratrevezését már könnyebb követni egy saját magadra szabott rendszerben.

 

Van, aki erre kockás papírt, van, aki művészi igénnyel elkészített fotókollázst, van, aki telefonos appokat és van, aki egy jól strukturált és esztétikus tervezőt használ, vagy ezek bármely kombinációját, mint pl. én is. J

 

Jó gyakorlatok – avagy muti, te hogy csinálod?

 

Világ életemben szerettem álmodozni, és évtizedek óta csinálok éves tervezést, de igazi feketeöves célállító-tervezővé anyaként váltam.

Van rendszeres és bevált éves tervező folyamatom rendszeres utánkövetéssel a naplómban, havi és heti tervezőm külön a vállalkozásomra és a magánéletemre, készítek heti sporttervet, nyaralási tervet, és ismerek sokakat, akik csinálnak menütervet, edzéstervet, szigorú napirendet a kisgyerekes napokra…stb.

 

Most megmutatom, mostanában miket használok én, milyen célállító/tervező/utókövető támogatást, módszereket, eszközöket használtok mind a vállalkozásotokban, mind az egyéb életterületeken.

 

 

A teljesség igénye nélkül, amiket én használok célállításra és tervezésre:

 

Az Anyacsavar Évindító tervező csoportjának tematikája mentén állítok éves célokat 6 életterületen, kollázsban megjelenítve, táblázatban és a naplómban is, havi és életterületek szerinti bontásban is.

 

A Honor Band órámat használom a heti sporttervem megvalósításához első sorban lépésszámlálásra és az edzéseim adatainak láthatóvá tételére.

 

Socialight Niki Content Bookját használom a vállalkozással kapcsolatos célok, tervek havi fókuszainak kijelölésére, és az előrelépések, tanulságok összegzésére. De a hatalmas üres A4-es oldalakat használtam már blogposzt tervezésre és a hetirendem újra gondolására is.

 

A Yellow Brick Road motivációs határidőnaplóját használom az életem aktuálisan változó fókuszpontjainak meghatározására, eseményeinek számbavételére, a tapasztalataim integrálására a havi/heti utókövető coaching kérdések mentén.

 

Örömteli célállítást, tervezést és megvalósítást kívánok neked is! 🙂