Évközepi újratervezés

Féléves rátekintő, újratervező alkalom június 6-án!

 

félút2

Készítettél idénre terveket?

És a sikerességet hogyan méred? Méred egyáltalán?

Januárban még a fejedben volt, mit is szerettél volna, de azóta elsodort a napi mókuskerék?

Sok minden megvalósult, pár dolgot azonban mindig halogatsz?

Másképpen alakult az év, mint amikor év elején terveztél?

Esetleg váratlan fordulat kíván újratervezést?

Akkor ez a workshop Neked szól!

 

Jelentkezem!

 

célállítás2

Íme egy korábbi Évindító tervező csoporton résztvevő visszatekintése év végén az elért eredményeire, és a visszajelzése arról, mitől csúsztak el az eredeti tervei:

„Nagyon óvatosan fogalmaztam annak idején, de mégis kicsit szomorkás lett a hangulatom. A legnagyobb tervem, hogy a következő év elején szuper munkahelyen kezdek (munkaidő, fizetés, feladat) többé-kevésbé megvalósult, valóban kedden kezdek az új munkahelyemen. Viszont a nyaralás elmaradt, nincsenek meg azok az eszközök, amiket meg akartam venni, nincs kész a ház terve. A munkakeresésre fókuszáltam egész évben, és valamiféle jutalomként kezeltem a többi célomat, alárendelve ennek. Sajnálom, így visszatekintve, hogy lemondtam a nyaralásról, az eszközökről. A tavalyi év folyamán nem fordítottam kellő figyelmet és nem alkalmaztam az utánkövetést a céljaimra, csak amire emlékeztem. Idén jobban szem előtt kell tartanom a terveket, hogy ne csak emlékezetből dolgozzak.”

 

Azt mondják, okos ember a más hibájából tanul. Én azt tanultam meg belőle, hogy hasznos az eredményesség miatt egy-egy utánkövető, újratervező alkalmat betervezni.

 

Idén ez az én meglepetésem Nektek! 🙂

 

Ez az alkalom azonban exkluzív, CSAK korábban már bármely Anyacsavar csoporton részt vett és/vagy az Anyacsavar On-line klubban érvényes tagsággal rendelkező ügyfeleimnek szól!

Mivel több, mint 150-en vagytok így is, ezért azt tanácsolom, ne halogasd a jelentkezést! A workshopon maximum 10 fő vehet részt.

 

Kinek ajánlom?

Mindazoknak, akik idén készítettek évindító tervezést, és szeretnének ránézni

– hol tartanak az eredeti terveikhez képest,tervezés2

– hogyan változtak a prioritásaik év első hónapjaiban,

– mit szeretnének még elérni az év további részében,

– és ehhez mit kell tenniük.

Mert ez a visszatekintés akár lehet a Te tapasztalatod is:

„Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy vagy nagyon óvatos duhaj voltam, vagy nagyon ügyes, de annak, amit terveztem, a legnagyobb része megvalósult! A legtöbb dolgot tényleg megvalósítottam, el sem hiszem…  Most nagyon boldog vagyok!”

Hol és mikor?

Új, menő helyszínen, a Fabrik Budapest kávézó különtermében (Budapest, XIII. Visegrádi utca 14.), június 6-án, csütörtök délelőtt 9.30-12.00-ig.

 

 

Mennyibe kerül?

A 2,5 órás alkalom ára 4.900.-/fő csak Nektek csak most!

Jelentkezem!

Embernek, nőnek maradni kisgyerekek mellett is

Dórát először a blogjáról ismertem. Nagyon tetszett az őszinte stílusa, a témák, amiket felvet, a gondolkodásra késztető írásai. Jó volt, hogy kisgyermekes anyaként írt, engem is elsősorban ebben a minőségemben szólított meg, mégsem az ezzel kapcsolatban megszokott témákat érintette, inkább arra koncentrált, hogyan lehet embernek, nőnek maradni kisgyerekek mellett is.

Aztán 2019. elején részt vettem egy tervező, elvonulós hétvégéjén. Fantasztikus volt! Egy igazán erős női kör alakult ott ki, hihetetlen energiákat hozva létre. Ez nagyban köszönhető Dóra felkészültségének, mérhetetlen profizmusának és nyugodt, empatikus személyiségének.

Nagyon sokat kaptam ott, olyan gondolatok is letisztultak bennem, amik már motoszkáltak a fejemben, de valahogy nem jutottak el hozzám. A sokféle módszernek köszönhetően letisztult bennem, mi az, amiben jó vagyok, amit szeretek csinálni, és amit tudok is kicsi gyerekek mellett is. Nagy-nagy köszönet érte!

(Légrádi Nóri négygyerekes anya a téli elvonulásról)

 

Öntudatosabb anyaidentitást nyertem!

 

Sisterhood. Ez a szó jutott az eszembe a tanfolyam végén; nők, lányok,anyák közötti egymást támogató, segítő kapcsolat. Ez jött létre köztünk az alkalmak során, s erre nagy szükségünk van a hétköznapokban, hogy megoszthassuk egymással a hasonló felismeréseinket, segítő ötleteinket. Nem is gondolná az ember, hogy a csoportban a többi anyuka mennyire tud segíteni felismeréseivel, meglátásaival!

A születésnapi borítékos ajándékpénzemet erre az Évindító tervező csoportra költöttem és nagyon megérte: energikusnak, motiváltnak érzem magam és öntudatosabb anyaidentitást nyertem!

Ha arra van szükséged, hogy egy kicsit „berúgd a motort”, elkezdd a terveid megvalósítását, akkor szívből ajánlom Dóra évindító-tervező workshopját. Segít áttekinteni, beazonosítani, hogy a különböző életterületeiden – pl. párkapcsolat, család, munka, pénzügyek, test&lélek – milyen céljaidat hogyan, milyen külső és belső erőforrások felhasználásával tudnád elérni, hogyan tudnád kezelni a felmerülő kihívásokat. A fő, hogy minden magadból indul ki, Te jössz rá az alkalmak során az erősségeidre, megoldási ötleteidre, amiket beépíthetsz az életedbe, Dóra csak beindítja az elmélyülési folyamatot illetve segít tudatosan a fókuszt a megoldáskeresésen tartani. 2019, reszkess! 🙂

(Timi, kétgyerekes anyuka az Évindító tervező csoportról)

 
 
 

A családi nyaralás legfőbb tanulságai

Az előző évek tapasztalatai alapján idén sem bíztam a véletlenre azt, hogy a családi nyaralás – az óvodának köszönhetően – négy egybefüggő hetét hogyan bírom majd fizikailag és lelkileg. Nagyon szerettem volna, ha a 0-24 órás együttlét erősíti a gyerekekkel a kötődést, gyarapítja a jó közös élmények sorát, és engem sem szipolyoz ki teljesen. Konkrét tervekkel készültem a kihívásra. Íme a családi nyaralás legfőbb tanulságai.

 

Ami a tervekből bevált

 

Én-idő

naplóKb. kétnaponta jött össze a saját magamnak kihasított 1,5 óra szabadidő, ami a lelki integritásom megőrzésének alappillére volt ezen a nyaraláson. Általában elmentem egy kávézóba valamikor a nap közepén és gondolkodtam, írtam csendben, egyedül egy kávé mellett. Egyszerűen fantasztikus volt! Az introvertált én-szeletemet mindenképpen megdédelgette minden egyes alkalom, és megéreztem – de a család is – amikor ez valami miatt kimaradt.

A másik felnőttnek azonban, aki ez idő alatt tartotta a frontot, az én kimenőim terhesek voltak, ezért nagyon fontos volt, hogy ezt előre elhatároztam, megbeszéltem minden segítőmmel, és így megvolt a belső engedélyem „ellenszélben” is kipréselni magamnak ezt a töltődést.

 

Főzés kiszervezve

beach foodEleinte négyen négyfélét ettünk a nyaralás alatt, és ezt elkészíteni napi 1,5 óra nettó időt és rengeteg stresszt jelentett. Az ételrendelést valamiért most mégsem próbáltuk ki, de egy hét után áttértünk a strandon lévő kifőzdében evésre, ami hatalmas könnyebbséget hozott a mindennapjainkba. Végül ezt kombináltuk 1-1 saját örömünkre beiktatott „wellness” főzőcskével, és megtaláltuk a kettő között jó arányt.

 

Homokozó

homokozóA kötelező kalandtól eltekintve, hogy a vállalkozó nem azt a homokozót hozta és nem akkor, amikorra ígérte, a gyerekeknek nagyon bejött a dolog. Szuper ötletnek bizonyult a hatalmas, fedett terasz alá beépített homokozó, amiben egyszerre 3-4 gyerek is el tudott játszani 40 fokban és szakadó esőben is, amikor egyébként meglehetősen nagy kihívás outdoor szórakoztatást kitalálni a kis örökmozgóknak.

 

Egy zsák újdonság

bébi pötyiSzó szerint egy hatalmas strandtáskányi új játékkal és mesekönyvvel mentünk nyaralni, hogy bármikor bevethető legyen valami érdekes, ami leköti az elszabadulni készülő energiákat. Vittünk bogárlesőt, walkie talkie-t, kártyát, óriás pötyit, logikai játékot, színezőt, matricás fejlesztőfüzeteket és vagy 20 könyvet a nyugodt 20 percekért.

 

Barátokkal nyaralás

nyaralás3Először próbáltuk, és kicsit tartottam tőle, hogy fog-e működni, de nagyon bejött! A barátnőm a kislányával töltött nálunk 3 napot. A 3 gyerekre így ketten voltunk felnőttek, mégis minden nap volt én-időm, a gyerekek nagyon jól kijöttek egymással, és még egy esti fektetés utáni felnőtt beszélgetés is belefért. Szinte hihetetlen!

 

Anyukámmal nyaralás

BalcsiAnyu megérkezett, és hirtelen minden kisimult: a gyerekek folyamatos odafordulást, és figyelmet és türelmet kaptak, a házban tisztaság és rend lett, és végre rólam is gondoskodott valaki. Amire én nagyon figyeltem, az az, hogy vigyázzak a határaira és teherbíró képességére. Tudom, hogy bármennyit bevállalna, mert nagyon szereti a gyerekeket és szeretne segíteni, de 5 nap éppen elég ebből az intenzív adásból. A kevesebb több!

 

Masszőr

Szuper jól esett idén is! Budapestről családi kirándulásra érkező masszőrünk minket is útba ejtett. Remélem, lassanként ebből hagyományt tudunk csinálni! 🙂

 

 

Amit nem terveztünk, de kipróbáltuk, és működött!

 

Felnőtt programok

paloznakMár majdnem két hete nyaraltunk, és igyekeztünk jó fej szülőként különféle gyerekprogramokkal szórakoztatni a csemetéket, amikor rájöttünk, hogy bár a négyéves üdvözült mosollyal ül a pónin 10 percen át, és tényleg boldog tőle, minket nem tesz boldoggá, hogy 40 fokban a tűző napon álldogálunk a lószarszagban, és a listát bátran sorolhatnám, de minek, szerintem, tudjátok, mire gondolok. Ehelyett elkezdtünk magunknak felnőtt programokat szervezni: elmentünk Kapolcsra, kipróbáltuk a Paloznaki Jazz Pikniket, megnéztük a káptalantóti bio piacot…stb. És a gyerekek, láss csodát, mindig élvezték! Nem azt, amit mi, hanem a kompozást, az új helyeket, a kikönyörgött egy kör ringlispílt, viszont egész nap nem veszekedtünk, a nap végre mindenki töltekezett és átéltünk egy közös élményt úgy, hogy az mindenkinek jó volt!

 

Csillagtúrázás autóval

nyaralás2A fix szállásról ide-oda kirándultunk, barátokat látogattunk, és idén először rengetegszer. Ebben komoly szerepet játszott, hogy tavaly végre lett autónk. És most el is kezdtük használni mindenre: például azonnali kajabeszerzésre, de arra is, hogy megfelelő időzítéssel autózás közben altassuk a gyerekeket. A sok kirándulás, kiruccanás a megszokottból nagyon jót tett mindnyájunknak.

 

 

Amit jövőre másképpen csinálok

 

Turnusok

pihenésAz egyik legfontosabb tanulságom saját magam számára, hogy minden erőfeszítés ellenére a 4 hét egyhuzamban a gyerekekkel sok. Nem a gyerekeknek, ők bármeddig folytatnák, nekem sok! Jövőre talán még többet nyaralunk majd együtt, mert összességében klassz volt, de a családi nyaralást párnapos, vagy egyhetes turnusokra fogom bontani közte pár nap szusszanási lehetőséggel, amikor nekem is van összefüggő 3-4 órám magamra. Amikor tudok zavartalanul dolgozni, sportolni, orvoshoz vagy fodrászhoz menni, barátokkal találkozni, és nem utolsó sorban a férjemmel kettesben lenni.

 

Egyedül a gyerekekkel

nyaralás a gyerekekkelVolt 2 teljes nap egyedül a két kicsivel. Na, ezt körülbelül 10 napba tellett kiheverni, és nem csak nagyon fárasztó volt, hanem a hangulat sem volt jó, mert többször elveszítettem a türelmemet és a gyerekeknek sem tudtam azt a megkülönböztetett figyelmet adni, amit szerettek volna. Ez a megosztott figyelem mindnyájunkat teljesen szétzilált. Kibírtam, megcsináltam, ez is megvolt, de utólag a felesleges erőfeszítés kategóriába sorolom. Jövőre nem szeretnék egyedül nyaraltatni gyerekeket. Több segítséget fogok kérni! Bármennyire cukik is, a könnyedséget és a széles mosolyt csak úgy tudom adni, ha közben van honnan feltölteni az aksit.

 

Érdekelnek más anyák tapasztalatai?

Szívesen hallanál arról, ki hogyan csinálja?

Iratkozz fel  az Anyacsavar hírlevelére hogy mindig időben értesülj az interaktív klub beszélgetésekről!

pd_nevjegy

Az első év kétgyerekes anyaként

csaladi fotozas-agiszabo-pd-1816A kisebbik fiam egyéves lett! Tündérien mosolyog, van humora, bárhol is van, örül az életnek, az új, vagy nehéz helyzeteket bizalommal, kíváncsian vagy szemlélődve fogadja. A szép tavaszi időnek hála már ő is homokozik a játszótéren, előszeretettel eszi a felnőttek ételeit, beleértve a finom, ám lábszagú sajtokat, amiket a legtöbben huszonévesen kezdenek el értékelni. Örömteli és könnyű volt vele ez az első év. Olyan gyorsan elrepült, hogy csak kapkodom a fejem! És annyira másképpen éltem meg vele ezeket az első hónapokat, mint az első kisfiammal!

Hogy mi volt más?

1) A békés, háborítatlan, szeretetteli és támogatott születése, – és egyben az én szülésélményem, meg ebből következően a szülést követő örömhormon szintem, fizikai és lelki energiáim a kezdetektől a mai napig. Erről bővebben itt írtam már korábban. Nehéz nem összefüggésbe hozni a kisebbik kiegyensúlyozottságát azzal, ahogyan a világra jött. Könnyen bízik, könnyen nyílik, és könnyen kötődik. Rámosolyog a világra, és a világ visszamosolyog rá.

2) Az, hogy a munkámat, – amit szeretek és ami feltölt – nem hagytam abba, az első naptól kezdve folyamatosan dolgoztam. Bármilyen keveset is eleinte – mondjuk 20-30 percet -, de mégis alkotó, inspiráló tevékenységet végeztem, felnőttekkel voltam párbeszédben, és elkerültem azt a szorongató, önértékelés-csökkentő időszakot, ami intellektuális és társas elszigetelődéssel jár sok kisgyerekes nőnél, és amit átéltem az első szülés után.

3) Más volt az is, hogy nem csak a szülést, hanem a gyermekágyas időszakot, és a teljes évet is előre terveztem, és a terveim megvalósulásáért tettem is. Ehhez bátrabban delegáltam feladatokat, például apukámat is bevontam a segítők körébe, aki remekül helyt is állt a kicsik mellett, pedig ezt korábban valamiért nem is gondoltam volna.

4) A tervezésnél abból indultam ki, hogy mit szeretnék, majd azon munkálkodtam, hogy kitaláljam, hogyan tudom a terveket véghez vinni. És nem fordítva – amit sokszor látok kisgyerekes anyáknál -, hogy a saját önkorlátozó hiedelmeikből kiindulva végig gondolják, hogy szerintük mit „lehet” és eleve lemondanak egy csomó vágyukról.

csaladi fotozas-agiszabo-pd-16295) Más az is, hogy sokkal inkább gondolkodom családi optimumban, és kevésbé jellemző az, ami az első gyereknél, hogy mindnyájan körbe ugráljuk a gyereket, amivel önkéntelenül is rászoktatjuk az önállótlanságra, és arra, hogy a felnőttek majd kiszolgálják. Azon kaptam magam, hogy sok szempontból és önkéntelenül is a „Nem harap a spenót” francia gyereknevelési gyakorlatát követem. Ennek kulcsmozzanata az, hogy ahelyett, hogy folyamatosan azon görcsölnénk, hogy nem vagyunk tökéletes anyák, megtanítjuk a gyerekeknek pici koruktól azt, hogy alkalmazkodjanak a család többi tagjához. Hogy a család minden tagjának vannak igényei, és ezeket összehangolni olykor nem könnyű. Mit jelent ez a baba nyelvére lefordítva? Például azt, hogy néha várnia kell pár percet. És mivel nem ugrom azonnal, ha egyet nyekken, sokszor abban az 1-2 perc várakozásban meg is oldja a problémáját. Addig fészkelődik, amíg megtalálja a kényelmes pózt, előkerül az alvós lolója, mégiscsak kíváncsi lesz, és megkóstolja az áfonyát…stb. Talán ezzel függ össze, hogy a kisebbik fiam 6 hetes kora óta önállóan alszik el, képes önmagát megnyugtatni, szívesen játszik önállóan, nem fél idegenektől, vagy az állatoktól. És ami nagyon fontos: család minden tagja – én is – végig alszom az éjszakát! Ég és föld!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

A kisgyerekes anyák 12 (+ 1) pontja

– egy Anyacsavar csoport útravalóiútravaló

 

Amikor tavaly márciusban véget értek az Évindító tervező Anyacsavar csoportok, búcsúzóul összegeztük  a leghasznosabb felismeréseket, az addig megtett utat, már meglévő eredményeket. Szeretném most összegezni az utolsó alkalommal elhangzott legfontosabb tanulságokat. Azokat, amelyek talán univerzálisak, bármelyik kisgyerekes anya számára hasznos, elgondolkodtató felismerések most, az éves célok megtervezésekor.

 

  1. Nagyon fontos a rendszeres feltöltődés, és ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a feladatok mellett a szabad időt is bele kell tervezni a hétköznapokba. A rendszeres feltöltődésnél optimistább hozzáállással tudunk felül kerekedni a nehézségeken, és egy váratlan helyzetben is tudunk rugalmasan, humorral reagálni, a problémák helyett a megoldásokra koncentrálni. Ahogyan Zsuzsi fogalmazott: „ha kipihent vagyok, jobb fej vagyok, és akkor a többiek is jobb fejek velem.” A napi töltekezés hatványozott energiákat teremt a kötelező, nemszeretem feladatokra is, ha pedig ezeket sikerül kipipálni, egy jóleső megkönnyebbülést, vagy akár a jól végzett munka örömét is átélhetjük.

 

2. Kisgyerekek mellett is fontos és lehet célokat kitűzni. Ezek eléréséhez azonban elengedhetetlen a gondos, strukturált tervezés, lehetőleg papíron, és az „elefánt felszeletelése”, azaz a végeláthatatlanul távoli és nehezen elérhetőnek látszó vágyott cél apró, hétköznapi lépésekre bontása. Ha ez sikerül, akkor minden áldott nap tehetsz valamit a sikerért. Az apró lépéseket betervezheted a hetedbe, és így mindig közelebb juthatsz az áhított cél eléréséhez.

 

3. Kezdd el ma! Igen, már ma is tehetsz valamit a célodért, bármilyen kis dolgot is. Egy elért eredmény után visszanézve gyakran meglepve tapasztaljuk, hogy nem világmegváltó nagy ugrásokkal, hanem kis, hétköznapi, viszont rendszeres idő- és energiaráfordításokkal értünk el valamit. Ha csak annyit megteszel, hogy ma nem eszel édességet és ma futsz 20 percet, ma lefekszel időben, ma kedves vagy a reggeli induláskor – majd ezt minden nap megteszed fél éven át – learathatod az erőfeszítésed gyümölcsét.

 

4. Mindehhez napi, heti rendszeres szabadidő kell. A kisgyerekes anyák legszűkösebb és legdrágább erőforrása. Ahhoz, hogy egyről a kettőre lépj, muszáj saját magad számára belső engedélyt adnod én-időre, és ehhez támogatást kérni a környezetedtől. Hidd el, mások is így csinálják, és ez rendben van. Ha most még nehezedre esik is talán, meg kell tanulnod segítséget kérni és elfogadni, hogy saját időd legyen a csak számodra fontos dolgokra is, mint a feltöltődés, és a saját céljaid elérése. Ahogyan Timi fogalmazott: „megtanultam, hogy az önmagamra szánt idő és pénz befektetés, nem pazarlás!”

 

5. Elkezdeni a legnehezebb! Még lehet, hogy nincs azonnali eredmény, csak az erőfeszítés. Ilyenkor fontos szem előtt tartani a vágyott célt, és azt, miben lesz majd más az életed akkor, ha azt eléred. Például: „ha elköltözünk, nyáron a saját kertünkben reggelizhetünk, lesz saját szobám, futhatok a friss levegőn minden nap”. Ezt már elképzelni is energizáló, és hozzásegíthet ahhoz, hogy már ma elkezdj ezért tenni: felhívj egy ingatlanost, elkezdj tudatosan spórolni a leendő költségekre…stb. Ezeken a „nemszeretem” feladatokon segít túljutni, ha a lelki szemeid előtt ott lebeg, pontosan miért is csinálod mindezt.

 

6. Koncentráljunk a megoldásra! Ahogyan Maya fogalmazott: „megtanultam arra figyelni, hogyan tudom megcsinálni, amit szeretnék, ahelyett hogy arról panaszkodnék, és győzködném önmagam, miért nem tudom megcsinálni”.

 

7. Én vagyok a felelős az életem alakulásáért, a saját jóllétemért. Ha ezt megértem, nincs több „csodavárás”, hogy majd csak megoldódnak a dolgok maguktól, sem vádaskodás, hogy ki mindenki hibás a nehéz helyzetemért, marad az elhatározás, hogy szeretnék boldogabban élni, mert ez az egy életem van, és ez a belső döntés szárnyakat ad ahhoz, hogy a kezembe vegyem a sorsomat! Ahogyan Kati fogalmazta: „Az életemben minden változás motorja én vagyok!”

 

8. Erőt tudunk meríteni a saját magunkból. A meglévő képességeinkből, jó tulajdonságainkból, korábbi sikeres megküzdési stratégiáinkból. Ahogyan Zsuzsi fogalmazott: „Mindenem megvan ahhoz, hogy elérjem a céljaimat”. Ha éppen gyengének, tehetetlennek érzed magad, érdemes feleleveníteni azokat az erősségeidet, amelyeket hasonló nehéz helyzetben korábban már sikerrel használtál, hiszen ezekre most is és ezután is mindig támaszkodhatsz.

 

9. Lehet újratervezni. Sőt, kell is, ha valami nem a terveidnek megfelelően alakul, ami kisgyerekek mellett napi tapasztalatod lehet. Még jobb, ha eleve készülsz B, esetleg C tervvel, és nem ér váratlanul, ha egy betegség, vagy bármi egyéb váratlan esemény miatt új megoldások kitalálására kényszerülsz

 

 

10. Fontos az adott helyzet és az elért eredmények értékelése. Egyrészt hasznos, ha végig gondolod, mi működött nálad és mi nem, ez egy fajta önismeret a saját bevált eszköztáradról, amelyet a későbbiekben használhatsz, ha ismét hasonló helyzetbe kerülsz. Vedd észre az apró sikereidet is, és bátran veregesd magad állon ezekért. Ha Te sem becsülöd a sikereidet, hogyan is várhatnád el másoktól, hogy elismerjék azokat? Másrészt a lelkesedésed fenntartásához jól jön, ha sikerül minden helyzetben megtalálnod a jót. Ezt nevezzük haszondetektálásnak, és erről itt írtam bővebben.

 

11. Mások példája, küzdelme, erőfeszítése sokszor erőt ad, és segít átértékelni a saját helyzetedet. Érdemes már ezért is egy támogató csoporthoz, női közösséghez csatlakozni, hiszen fontos megtapasztalni, hogy másoknak is hasonló problémái vannak, nem Te rontottál el valamit végzetesen – ezzel szembesülni már önmagában gyógyító lehet egy energiavesztett, szétzilált önértékelésű anyának. Mások példaadó sikerei ugyanakkor Neked is erőt adhatnak az utadon, ahol a saját megoldásaidat kell megtalálnod a Te egyedi, mindenki másétól eltérő helyzetedre.

 

12. A sikereid, elért eredményeid számbavételekor ne feledkezz el mindazokról, akik az utadon támogattak. Ahogyan fontos felismerni, és tudatosan használni a saját erőforrásainkat, elismerni és megünnepelni az apró sikereinket, éppen úgy fontos hálával megemlékezni a támogatóidról: azokról, akik meghallgatnak, elismerik az érzéseidet, osztják a gondolataidat, én-időt biztosítanak a számodra, jó példával járnak előtted, megosztják veled a tapasztalataikat, időt, energiát vagy pénzt szánnak Rád. Néha természetesnek vesszük a támogatást, pedig kifejezni a hálánkat nem kerül semmibe, viszont rengeteg energiát adhat a segítőidnek.

 

+1.       A problémáid nem abból fakadnak, hogy anyává váltál. Az anyává válás egy olyan határtágító tapasztalat, amely a már addig is meglévő problémákat, elakadásokat élezi ki, és teszi olykor szinte elviselhetetlenné. Valószínűleg korábban sem kezelted jól az időt, nem voltál türelmesebb, nem osztottad be jobban a pénzt, vagy kezelted rugalmasabban a változást, csak kevésbé volt szükséged ezekre a tulajdonságokra, mint most. Ez a folyamatos határhelyzet ugyanakkor egy lehetőség is arra, hogy az eddig szőnyeg alá söpört problémákat nekiállj megoldani. Másoknak – sokaknak – már sikerült. Neked is sikerülni fog!

 

Szeretnél Te is egy ilyen inspiráló női közösség tagjává válni?

Jelentkezz most az Anyacsavar On-line Klubba!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Gyermekágy második gyerekkel

IMG_2472_2ps– mézeshetek, vagy megtudtuk, mi a magyarok istene

6 hét esszenciája arról, amit terveztünk, amire nem számítottunk, és kénytelenek voltunk újratervezni, és arról, ami bevált, és egyfajta tanulság saját magam számára is. Meg talán Nektek… Előre szólok, ez hosszú lesz!

Amit terveztünk

Jól emlékszem, milyen mellbevágó volt az, ahogyan az első gyerekünk születése után fenekestül felfordult az életünk. Mint egy súlyos baleset után: testi és lelki tartalékaink az utolsókat rúgták, az anyagi terhek miatt az életszínvonalunk egy szintet visszaesett, a társas életünk egy része teljesen megszűnt, egy másik része gyökeresen átalakult: azok a barátaink maradtak meg, akik hajlandóak voltak velünk délután 4-8 között találkozni, és tolerálni, hogy 3-4 mondatonként megszakítja a beszélgetést egy pelenkacsere, egy etetés, egy újraaltatás. Ők – nagyon kevés kivételtől eltekintve – azok voltak, akiknek már szintén volt gyerekük. Úsztunk az árral, és nem tudtuk magunkat utolérni hónapokig. A nyaralás egy alvásmegvonásos munkatáborra hajazott, a hétköznapok stressz-szintje elérte a tűréshatárt.

Hiába mondta mindenki, hogy a gyerekgondozás 24 órás szolgálat, ez teljesen értelmezhetetlen, ha valakinek nincsen még gyereke. Készültünk a szülésre, de a gyermekágyas időszakra nem – nem is gondoltuk, hogy kellene, erről senki nem beszélt, a frankómegmondás széles körben elterjedt kultúrája ellenére erre nem igazán kaptunk jó tanácsokat a környezetünkből.

Amikor a 2. gyerekemmel lettem várandós, öröm helyett először páni rettegés uralkodott el rajtunk, és el sem tudtuk képzelni, hogy fogjuk még egyszer kibírni az első hónapokat. Közben irigységgel vegyes csodálattal figyeltem a környezetemben azokat, akik ezt az időszakot örömtelien, zökkenőmentesen, lazán tudták megélni. Vajon hogy csinálják?

Elhatároztuk, hogy most már a korábbi tapasztalatainkkal felvértezve alaposan felkészülünk az első időkre. Készítünk gyermekágyi tervet, és nem bízzuk a véletlenre, hogy fogunk-e enni, aludni, zuhanyozni, töltekezni, egymással minőségi időt együtt tölteni. Szemrebbenés nélkül fogunk segítséget kérni, lelkifurdalás nélkül fogjuk a felajánlott támogatást elfogadni, nem hagyjuk szétesni önmagunkat és a kapcsolatunkat.

Egy vasárnap délután leültünk a férjemmel, és külön-külön összeírtuk, mi az, amitől tartunk, vagy amire megoldást keresünk.

A következők kerültek a listánkra, majd mellé lehetséges megoldások gyanánt:

apa alszikHogyan fogunk tudni aludni? Ki, mikor kel fel majd éjjelente a kicsi(k)hez?   A férjem alszik többet éjjel, én próbálok nappal.

Ki fog főzni?  Összeállítunk egy top 10 menüt, és anyukámat kérjük meg, hogy főzzön, hiszen rá minden nap számítunk majd a kezdetekkor.

És bevásárolni ki fog? Apukámat kérjük meg, hogy bevásároljon gondosan megírt és e-mailben átküldött lista alapján.

Hogy fogjuk megoldani 2 gyerekkel az esti fürdetés+fektetés rutint? A kicsit nap közben fürdetjük – hiszen neki tök mindegy, mikor fürdik, nem lett piszkos a játszótéren -, így nem kell két gyereket fürdetni egyszerre.

Hol alszik majd a kicsi? (A mi szobánkban? A nagyobbikkal egy szobában? A mi ágyunkban? Saját ágyban, Bölcsőben?) A kicsi a szomszédság körében vándorló kölcsön bölcsőben alszik majd a mi szobánkban, és kb. félévesen átköltözik a nagyobbik szobájába.

Ki viszi a nagyobbikat a bölcsibe és hozza onnan haza az első napokban? Reggelente a férjem viszi a nagyobbikat bölcsibe, és ez egyben nekik egy minőségi kettesben töltött idő tud lenni. A három nagyszülő felváltva hozza haza őt, amíg én nem erősödöm meg annyira, hogy én hozzam el – és onnantól pedig ez a mi közös minőségi időnk lesz a nagyobbikkal.

Mit tehetünk, hogy a nagyobbik jól vegye a kanyart a kistesó érkezésekor?    Sokat mesélünk a nagyobbiknak a kistesó érkezéséről mesekönyvekből, illetve válaszolunk a kérdéseire. A kicsi már a pocakból „küld neki ajándékokat”. Amikor megszületik a kicsi, családilag megünnepeljük, hogy a nagyobbik nagy testvér lett, ajándékkal, tortával, és a nagyszülőket is betréningezzük, hogy a nagyot ugrálják körbe a kicsi születése alkalmából, csökkentendő a féltékenységet.

Tudok-e majd rendesen szoptatni?     Szoptatási tanácsadókból listát készítünk arra az esetre, ha szükség lenne rájuk, és anyatej-lelőhelyeket kutatunk fel, arra az esetre, ha nem lenne tejem.

pihenés babávalHogyan fogunk napi szinten töltekezni?    Mindketten írtunk egy rövid listát azokról a dolgokról, amik gyorsan és könnyen feltöltenek bennünket, és betervezhetőek a hétbe (olvasás, masszázs, barátok, futás, zenehallgatás…stb.) a testi-lelki szétesést megelőzendő.

Hogy jut majd minőségi időnk egymásra a férjemmel,  és a nagyobbikkal? A férjemmel közös időt úgy képzeltük el, hogy a nagyobbikat kiszervezzük pl. a nagymamához, és a kicsit magunkra kötve elmegyünk valahová.

Ki intézi majd a szokásos kafkai hivatali ügyeket?    A hivatali ügyintézést a férjem intézi majd, és fogjuk fel kimenőként, amikor zenét hallgathat a villamoson és kedvére nézhet ki a fejéből, amíg nem szólítják.

Mit csinálunk, ha fertőző betegek vagyunk, hogy a csecsemő ne kapja el? Először is NEM leszünk betegek, de ha a nagyobbik hazahoz valami mutáns vírust a bölcsiből, akkor fájó szívvel a nagymamához költöztetjük, amíg fel nem épül, és nem kockáztatunk egy kórházas kört a kicsivel – amire sajnos rengeteg példát láttam az elmúlt hónapokban a közvetlen környezetemben.

Kinek a segítségére számíthatunk, és miben?  A három lelkes és ráérő nagyszülőn kívül a korábbi bébiszitterünket elhívjuk hetente 2 alkalommal, és természetesen számítunk a barátainkra is bármiben, amit felajánlanak.

Szuperül hangzik, igaz?

Ehhez képest a valóság egy kissé felülírta a terveket. Volt, ami könnyebben ment, volt, ami zűrösebben alakult a vártnál.

 

Amit újra kellett tervezni

IMG_2358_psKülső támogatás. Amikor 10 nappal a kiírt dátum után végre kibújt a kicsi, akkor apukám külföldön volt éppen és csak egy hét múlva jött haza, anyukám beteg volt, és pár nap múlva egy műtét várt rá, az apósom pedig nyugdíjas vállalkozóként végre kapott pár sürgős megrendelést több hónapnyi szünet után. A lényeg az, hogy éppen, amikor a leginkább szükség lett volna rájuk – az első 2 hétben – szinte alig tudtak segíteni.

A bevált szuper bébiszitterünk, akinek hetekkel a szülés előtt jeleztük, hogy számítunk rá, bemondta az unalmast – mikor, ha nem most – és egy teljesen új jelölttel kellett elkezdenünk az összeszokást gyakorlatilag a szülés után, ami nem lett egy sikertörténet a megbillent lelkű nagyobbik kezelését illetően.

A barátaink tapintatból az első napokban nem kerestek bennünket.

Mi eléggé kipurcantunk a testi-lelki tehertől. Elszoktunk már a nem alvástól, és nem számítottunk a nagyobbik extrém reakciójára, amivel szemben teljesen eszköztelennek éreztük magunkat.

Testvérféltékenység. A kicsi éjjel született, addig a nagyobbik anyukámnál volt, és onnan aznap délután érkezett haza. Nagyon készültünk arra, hogy a találkozás a kistesóval pozitív élmény legyen neki. De hiába „hozott” neki a kicsi kisvasutat ajándékba, és hiába ünnepeltük csokitortával, hogy immár nagytesó lett, ő mégis nagyon kiakadt, amint meglátta a kicsit mellettem az ágyban. Szívfájdító volt látni a szomorú, csalódott, szemrehányó tekintetét. És hiába volt 10 napig otthon velünk, hogy összeszokjunk, idilli együttlétek helyett hatalmas dührohamok jöttek a semmiből minden nap. Rá sem ismertem a gyerekemre: fejhangon üvöltött, ököllel ütött minket – a kicsit szerencsére nem – és szándékosan tört-zúzott maga körül. Kétségbeejtő volt a helyzet, és roppant mód fárasztó.

játszótérA gyermekágy ki(nem)pihenése. A terveinkben szerepelt, hogy a segítőink pár órára majd lekötik alkalmanként a nagyobbikat, elviszik játszótérre, állatkertbe, ahol ő majd nagyon jól érzi magát, hiszen személyes törődést, csak neki szóló figyelmet kap. Hát, ez nem jött be: ő csak velünk szeretett volna lenni, kivéve, amikor csak velem, és az imádott nagyszülőkkel sem volt hajlandó szóba állni hosszú ideig. Eddig sosem látott szomorúságot, dührohamokat és végeláthatatlan hisztiket hozott az első pár hét, ami mindenkinek a türelmét próbára tette. Bármivel próbálkoztunk, nem volt jó: a nagyobbik pokolian haragudott ránk, és a frusztrációját le is vezette rajtunk. Noha a bábáim a lelkemre kötötték, hogy 2 hétig szigorúan feküdnöm kell, ebből szinte semmi nem valósult meg. Hamar rájöttünk, hogy a család összességében vett lelki nyugalma érdekében akkor járunk a legjobban, ha a nagyobbik a lehető legtöbb időt töltheti el csak velem. A harmadik héttől minden reggel én vittem már a bölcsibe és délután 2,5 órát töltöttünk el együtt a játszótéren, amíg a kicsire otthon valaki vigyázott.

Szorongás- és pánikrohamok. Arra sem számítottam, hogy a szülés után 2-3 nappal szorongás- és pánikrohamaim lesznek, akár az első szülés után. Annak idején ezt a traumatikus szülésélmény számlájára írtam, és nem értettem, most miért bukkant fel újra. A legdurvább tünet az volt, hogy amint becsuktam a szemem és lefeküdtem, elkezdtem fulladni. Hiába voltam hulla fáradt, hiába aludtak a kicsik, nem tudtam pihenni. Amint elszenderedtem, arra riadtam fel, hogy elfelejtettem levegőt venni, és megfulladok. Egy idő után elkezdtem az estéktől félni, már vártam a halálfélelmet és a pánikot. 5 nap alatt összesen 8 órát aludtam, és éreztem, ezt nem bírom ki sokáig.

A szorongások sokfélék voltak, és nagyon erősen jelentkeztek: hogy a kisfiam, akit most szültem, egyszer meg fog halni, és én semmit nem tehetek ez ellen; hogy én is meghalok egyszer; hogy a szülés fontos tapasztalatát nem tudom megosztani a férjemmel, mert nincsenek rá szavaim, és a megoszthatatlanság távolságot teremt közöttünk; hogy hogyan fogjuk bírni fizikailag és lelki energiákkal két gyerekkel, amikor néha eggyel is alig birkózunk meg?

Végül mindkét problémára a barátnőm prána-kezelése hozta meg az azonnali gyógyírt. El sem tudom mondani, mennyire jó volt végre aludni, és végre szorongások nélkül egyszerűen csak örülni a családomnak.

Váratlan meglepetés volt a teljesen problémamentes terhességet követően, hogy a szülés után szinte azonnal összeomlott az immunrendszerem. Taknyos voltam, köhögtem és kijött a számon egy herpesz, gyógyszert a szoptatás miatt persze nem vehettem be, maradt a pemetefű cukorka és a népi kuruzslás. A két hét kötelező fekvés helyett folyamatos pörgés következett minimális alvással. Mindennek tetejébe elestem, és összezúztam az alsó csigolyáimat, ami miatt alig tudtam ülni, és nagyon fájt a mozgás. A túlerőltetéstől achilles ínhüvely gyulladásom lett – mintha a Jóisten kicsit didaktikusan üzenne, hogy maradjak már veszteg, hiszen pihennem kell!

Ami bevált

Háborítatlan első napok. Hogy mire gondolok? A szülés után másnap a saját otthonomban, a saját ágyamban ébredni az újszülött gyerekemmel és a férjemmel. Tudom, könnyű ezt mondani, amikor a magyar kórházi gyakorlatban csak papíron létezik ambuláns szülés, de fontosnak tartom megosztani ismét, hogy számomra mennyire meghatározó volt, és mennyire rányomta a bélyegét a gyermekágyas időszakra a háborítatlanság. Nem csak a szülésé, hanem az első napoké is, ami egy kórházban semmilyen szempontból nem ideális. Ezeket a saját tempóban, intimitásban megélt első napokat is az otthonszülésnek köszönhetem. A gyerekem eszik, alszik, szemlélődik, és nyugodt, amilyen az én lelkem volt a terhesség és a szülés alatt.

Ha odafigyelsz a testi-lelki jóllétedre, az meghálálja magát

Szülésfeldolgozás. Mert bármilyen jó élmény volt is, a szülés egy hatalmas testi sokk, és a kétgyerekes szülővé válás egy nagy változás az életemben, amit mindenféle lelki hullámhegy és –völgy kísér – lásd a nem várt szorongásokat és az endorfin-fröccsöt. És ez a feldolgozás most kétféle módon történik meg. Négy szorongásokkal teli álmatlan éjszakán át a férjemmel órákon át beszélgetünk a szabad levegőn, kint az erkélyen csizmában és pokrócokba csavarva. Ha beszélek és beszélnek hozzám, érzem, hogy élek, csökken a halálfélelem, a pánik. Megtudom, ő hogyan élte meg a szülést, mennyire aggódott, hogy nem lesz-e valamilyen komplikáció, de soha nem beszélt erről a félelméről, hogy ne terheljen ezzel. Ő így támogatott a döntésemben, hogy otthon akarok szülni. Ezen az introvertált módon fejezte ki a szeretetét. És elkezdem lejegyezni magamnak a hirtelen tudatosuló, megfogalmazódó, de illékony tapasztalatokat, amikből megszületik végül a szülésélmény posztom.

Amire nem számítottam, azok a bennem munkáló örömhormonok voltak – ez az első szülés után nekem teljesen kimaradt. Minden nap többször elöntött a mélységes öröm és hála, hacsak ránéztem a gyerekeimre, vagy a férjemre. Mint amikor az ember szerelmes. És ez a sok öröm és hála erőt adott és felemészthetetlen energiát a napi terhek viselésére. Meglepett, mennyire jól bírom a napi 3-4 óra alvást, a fizikai megerőltetést, az állandó türelmet és figyelmet igénylő gyerekeimmel törődést, és bármi nehézséget, változást.

Lazaság, rugalmasság. Magamra szabom a divatos gyerekgondozási elméleteket, mások tapasztalatait, és egyáltalán nem érdekel, hogy ehhez ki mit szól. Amikor az első két napban nem volt tejem, és a kicsi vérhólyagot szopott a mellemre, eldöntöttem, hogy nem leszek hős mártír, nem kockáztatok egy mellgyulladást, és szoptatás helyett fejtem a tejet pár napig, ha pedig nincs elég tejem, tápot adok neki. Mire a seb begyógyult, lett tejem is, és szépen beállt az igény szerinti szoptatás – noha ezzel tuti szembementem a kórházi csecsemős nővérek és a La Leche Liga ajánlásaival.

Új dolgokkal kísérletezünk. Noha a nagyobbik sosem tűrte magán a hordozókendőt, a kisebbikkel ismét nekifutottunk, és vele bevált. Öröm a hordozás neki és nekem is. Az újrapróbálkozás pedig megerősít valahogy az anyai kompetenciáimban – ez is sikerült – és segít nyitottnak maradni más új dolgok felé. Például befizetünk egy hosszú hétvégére barátokkal, és bizakodunk benne, hogy jó lesz, menni fog.

A nagyé az elsőbbség. Mindig. Mindenben. A napi csak vele töltött idő, csak rászánt figyelem megtérül: a gyermekágy végére a napi átlag nyolc hiszti kettőre redukálódik. A jó idő kedvez a napi kettesben játszóterezésnek, és az óvodai nyílt napokra is kettesben megyünk, amit nagyon élvez. Ő is akar szopizni, hát megengedem neki. Éjszakánként magához hív „Mamamadár! Mamamadár! Én egy kis fióka vagyok.”, és jön velem aludni. A nagy szófán összebújások után nyugodtabb reggelek jönnek. Az eleinte feneketlen kútnak tűnő szeretettankját a sok együtt töltött idővel sikerül szép lassan újratölteni.

komatál2Komatál. Kajarendelés. Mindenképpen szuper ötletnek bizonyul a rendszere főzés elengedése ezekben az első hetekben. Hét közben a Nemsütiből rendelek ebédet, hétvégén egy közeli étteremből. Igen, kétszer annyiba kerül, mintha én készíteném el otthon, de erre most tényleg nincsen időnk, és olyan jól esik ezzel most kényeztetni magunkat. A barátaink közül többen felajánlják, hogy hoznak ennivalót. Mindenkitől elfogadjuk – egyszer. Ilyenkor ez a legjobb ajándék, hálásak vagyunk mindenkinek érte. Esküszöm, akkora izgalom, mint gyerekkoromban a Mikulás-csomag bontogatás: „vajon mit hozott?”

Családi fotózás. Azt hiszem a legkialvatlanabbak azon a délelőttön voltunk, a felnőttek rémesen néznek ki szinte az összes képen, de nem bántam meg, hogy készültek az ötnaposról minden családtaggal profi fotók hála a közelben lakó kedves kisgyerekes anyának, aki eljött hozzánk, és belefotózott a hétköznapjainkba.

Vásárlás kiszervezése apukámnak, aki lelkiismeretesen és körültekintően szállította nekünk a túlélő csomagokat hétről hétre. Ehhez készítettem a telefonomba egy alap listát (pelenka, popsitörlő, kenyér, tej…stb.) és ezt szerkesztettem újra hétről-hétre.

Barátnőm segítsége reggelente. Felbecsülhetetlen egy nyugis napindítás. Akinek kisgyereke van, az pontosan tudja, mekkora stressz bír lenni egy reggeli elindulás, és mennyit számít, ha sikerült beleszuszakolni a reggeli készülődésbe egy ülve megivott teát, egy zuhanyozást, és a nagyobbikkal egy kis meseolvasást, indulás előtti játékot. A barátnőm szinte minden reggel eljött hozzánk heteken át – hétvégén is! – 7-9 között, és derűs mosollyal átvette valamelyikünktől a kicsit, és etette, ringatta, amíg mi összeszedtük magunkat. Ezzel azt hiszem sok családi egymásnak feszülést megspóroltunk magunknak.

Napközben, a kicsi alvásidejében töltekezem. A két gyerekes lét egyik legelső felismerése az, hogy egy gyerekkel szinte wellness… Amíg a kicsi alszik, én szépirodalmat olvasok és naplót, posztokat írok, ami egyben reflexiós idő is számomra: az élmény áradatot segít egy kicsit feldolgozni. Ez nekem még az alvásnál is fontosabb, az én Maslow-i piramisom legalja, a lelki integritásom kulcsa.

Minőségi intim idő a férjemmel. Na, attól valóban féltem, hogy egymásra semmi időnk nem jut majd, és szép lassan elszigetelődünk egymástól. Kellemes meglepetés volt, hogy az első hetekben az éjszakai közös ébredések a kicsihez közös talált idők voltak. Együtt örültünk az újszülöttnek, és tudtunk semmi másra, csak egymásra figyelve pár szót váltani.

Látogatók hétről-hétre. A baráti látogatások alkalmával mindig meg tudtam osztani az éppen aktuális élményeket. Ezek a megosztások reflexiós idők is voltak, és segítettek a történtek feldolgozásban is. Ezen kívül „felnőtt” idők, ahol ki tudtam szakadni a gyermekgondozás nem éppen intellektuálisan kihívó feladataiból. Azokkal a barátaimmal, akik meglátogattak ezekben az első hetekben, a kapcsolatunk is erősödött, talán mert valami igazán fontos életeseményben a lelki kísérőimnek szegődtek. Sokakat én magam hívtam, most tudatosan tettem az elszigetelődés ellen.

Masszőr házhoz. Na, ez életmentő volt a szülés után 2-3 nappal, amikor még testileg összetörtnek éreztem magam, viszont „szobafogságon” voltam. Tulajdonképpen csak tettem egy próbát: felhívtam azt a lányt, akihez járni szoktam masszázsra, hogy belefér-e neki, hogy felugrik valamikor hozzánk. És belefért. Büszke vagyok magamra, hogy eljutottam oda, hogy egy ilyen igényt meg tudok magamnak fogalmazni, és utána ahelyett, hogy lebeszélném magamat róla („Miért is jönne ki hozzám?” = nekem ez nem jár), azt keresem, vajon van-e megoldás erre az igényre.

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

Tervezni a feltöltődést

– tanulságok az Évindító tervező Anyacsavar csoportból

tervezésTe is szoktál feladatlistát készíteni magadnak? Vastag határidőnaplóval mászkálsz, hogy a családi teendők ne merüljenek feledésbe? Jelez a telefonod a határidőknél, az ébresztőórád a reggeli kelésnél, a gyereked üzenő füzete figyelmeztet a kötelező befizetésekre. Telefonos applikációban vezeted a havi kiadásokat, és terveket kovácsolsz arra, hogyan ne lépd túl a betervezett keretet. Van nyaralós utazólistád a bepakolandó holmikról, karácsonyi ajándéklista, hogy senkiről ne feledkezz meg, csipog a telefonod a névnapok és szülinapok előtt. A lakásban post-itek mindenütt a sürgős, fontos, életbevágó és kötelező feladatokról. Amerre csak nézel, mindenütt feladatok várnak, csak azt tudnád, honnan fogsz energiát nyerni az összes elvégzéséhez?

jövőÉv elején sokan nekiveselkedünk kihívó célokat állítani a különböző életterületeken. Olyan célokat, amelyeket valóban szeretnénk elérni: gyakrabban találkozni a barátainkkal, elutazni a tengerhez nyaralni, rendezni a párkapcsolatunkat, nagyobb lakásba költözni…stb. A hosszú távú célokat kisebb lépésekre bontjuk, esetleg határidőt is kitűzünk mellé, ahogyan az igazán profi tervezők, és időbeosztók csinálják. Aztán a lelkesedés pár hét után mégis alábbhagy, vagy már bele sem fogunk a megvalósításba, mert a napi teendők áradata elsodor bennünket. Elég egy betegség, ami kizökkent, és máris elúsztunk a teendőkkel, hogyan is férnének bele a napjainkba újabb és újabb teendők. Megpróbáljuk becsapni magunkat: a célokat elnapoljuk, de a rossz szájíz megmarad. Hiszen valóban szerettünk volna gyakrabban találkozni a barátainkkal, elutazni a tengerhez nyaralni, rendezni a párkapcsolatunkat, nagyobb lakásba költözni…stb.

A cél megvalósításának a kulcsa a lelki energia

A legtöbben képesek vagyunk megfogalmazni, mire vágyunk igazán. Aki időt szán a tervezésre, azt is meg tudja állapítani, hogyan, milyen lépések által tudna eljutni a vágyott céljához. Ami valóban hiányzik a cél eléréséhez, az a lelki energia, hogy belevágjunk, és a lépéseket végig is csináljuk, ha esik, ha fúj, ha fogzik a gyerek, ha csőtörés van, ha a beteg apósunkat kell ápolni, akkor is.

Na de honnan nyerjük a napi feladatokra, és a hosszú távú céljainkra a lelki energiát akkor, amikor a napi fárasztó mókuskerék mellé még váratlan plusz akadályok, terhek jönnek valahogy mindig a legrosszabbkor?

Először tervezd meg a töltődést!

Minden boldog nő szereti önmagát...
Feltöltődés ha esik, ha fúj…

Az Évindító tervező Anyacsavar csoportban valami nagyon egyszerű, ám kézenfekvő dologra jöttünk rá: először és mindenek előtt meg kell terveznünk a saját töltődésünket!

Igen, jól hallottad, saját töltődési terv a feladatok tervezése előtt!

Éves szinten bekalkulálva a nagyobb szabadság blokkokat, a gyakoribb hosszú hétvégéket, hogy mindig lehessen számítani valami belátható időn belül elérkező energiafröccsre. És heti/napi szinten is, hogy a testi-lelki elemeink sose merülhessenek le.

Milyen szempontokat veszünk figyelembe ahhoz, hogy mindenki saját magára és a családjára szabhassa a feltöltődési tervét?

1. Gyakoriság

Ez egy kis önismeretet igényel, hiszen arról van szó, tudod-e milyen gyakran van szükséged töltekezésre. Elegendő, ha hetente egyszer el tudsz menni barátokkal bulizni, és ez annyira boldoggá, energikussá tesz, hogy játszva megbirkózol a heti teendőiddel? Vagy ha hétvégente el tudtok menni kétnapos kirándulásokra a természetbe? Vagy ha naponta fél órát olvasgathatsz csendben? Ha másnaponta elmehetsz futni?

2. Napszak

Talán megfigyelted, hogy bizonyos napszakokban sokkal hatékonyabb vagy feladatmegoldásban, más napszak inkább kedvez a pihenésnek. Máskor vagy fizikailag aktív, máskor lelkileg terhelhetőbb, vagy szellemileg élénkebb. Ilyenkor lehet, hogy 10 perc többet ér, mint egy másik napszakban egy óra. Neked melyik napszak kedvez leginkább a töltekezésnek?

3. Tevékenység

olvasosPersze ez attól is függ, mi az a tevékenység, amiről beszélünk. Családanyaként lehet, hogy nagyon más tölt most, mint a gyerekeid születése előtt, vagy akár egy, vagy két éve. Ha egész nap zenebohóc és játszóházi animátor szerepben vagy, talán jól esik felnőtt üzemmódban lenni, vagy éppen egyedül. Ha sokat cipelsz, emelsz, babakocsizol, lehet, hogy a testi regenerálódás kerül előtérbe. Mivel kisgyerekes anyaként a legdrágább erőforrásod a szabadidőd, fontos végig gondolnod, mi az, ami Neked jelenleg a leginkább töltő tevékenység? Az sem ciki, ha ez a tevékenység az alvás!

4. Egyedül/ketten/sokan töltött idők aránya

Ha végre akad egy kis szabadidőd, mi esne a legjobban: egyedül, valakivel kettesben, vagy egy nagyobb társaságban eltölteni? És ha mindhárom jól esne, mi MOST a sorrend közöttük? Mindennél jobban tölt egy mély beszélgetés a barátnőddel, vagy a szex a pároddal? Fél országodat adnád egy pár óra sétálásért és naplóírásért, ahol végre rendezheted a kavargó gondolataidat? Már idejét sem tudod, mikor tudtál egy nagyobb baráti társasággal elutazni, pedig olyankor érzed magad igazán elemedben?

5. Mozgásos vagy intellektuális?

Ha ebben a pillanatban varázsütésre akadna egy órád csak magadra, mire fordítanád? Egy meleg fürdő, egy masszázs, egy jógaóra után újjászületnél? Ha végre elolvashatnál egy szakcikket, írhatnál egy blogbejegyzést, elmehetnél a pszichológusodhoz, újra meglelnéd a belső békéd? Valami egészen más esne jól? Tudod mi az?

6. Megfelelő impulzus mennyiség

bulizó mamákA gyerekeid életkorától, a napi rutinodtól, és persze a saját temperamentumodtól függően nagyon különböző igényed lehet arra, hogy a szabadidődben mennyi újdonság, hang, fény és egyéb inger érjen. Lehet, hogy ha biciklizés közben zenét hallgathatsz és hangosan énekelhetsz, az mindennél jobban kikapcsol. De lehet, hogy egy óra délutáni szunyókálás kell most Neked a legjobban. Mi mostanság a megfelelő impulzusmennyiség a számodra?

7. Kire van szükséged hozzá?

Ha páros, vagy társasági tevékenység tölt, akkor bizony szervezést fog igényelni a dolog, ami nem egyszerű mutatvány, főleg, ha a kiszemelt partnerek is olyan elfoglaltak, mint Te. Ilyenkor jó, ha készülsz B tervvel az utolsó pillanatos lemondások, átszervezések esetére.

És ha jelen pillanatban nincsen saját szabadon felhasználható idősávod a héten, vagy nem annyi, amennyit szeretnél, akkor csinálnod kell ilyeneket. Ehhez lehet, hogy meg kell szervezned egy támogatói hálót, akik segítenek Neked egy-egy feladatot átvenni, amíg Te pihensz. Hamarosan írok arról, hogy hogyan!

A töltekezés befektetés!

Szóval, mindent összevéve nagyon megéri megtervezni, hogy a szűkös szabadidő lehetőségeket hogyan tudod legjobban a saját javadra használni annak érdekében, hogy legyen energiád a napi feladatokra, a váratlan helyzetek megoldására, a saját céljaid elérésére, és a szeretteidre. Hiszen azzal mindenki jól jár, a gyerekeid, a párod, a kollégáid is, ha egy vidáman, türelmesen, energikusan kapnak vissza Téged a saját magadra szánt töltekező idő után. Ne feledd, a töltekezés: befektetés! Magadba, a szeretteidbe, és a hosszú távú céljaidba!

 

Évindító tervező Anyacsavar csoport

– coaching támogatás és energiafröccs kisgyerekes anyáknak

Te miben méred a sikert, a boldogságot?

Minden boldog nő szereti önmagát...
Te miben méred a boldogságot?

  • A kapcsolataid minőségében?
  • A személyes hatékonyságban, és elért eredményekben?
  • A megszerzett élményekben, és tapasztalatokban?
  • Anyagi javakban?
  • A testi-lelki egészségi állapotodban?
  • Valami egészen másban?

Szeretnéd, ha 2015 egy boldog, sikeres, jó év lenne a számodra?

Szeretnéd, ha néhány fontos célkitűzésed megvalósulna?

És mennyi időt, energiát, pénzt áldoznál azért, hogy ez valóban meg is történjen? Ugye sokat?

De vajon tudod, mi a titka a célok sikeres elérésének?

Úgy gondolod, hogy a szerencse?

Akkor legyél Te a saját szerencséd kovácsa, és készülj tervekkel az előtted álló kihívásokra!

Hiszed, vagy sem, az előre gondolkodás, a gondos tervezés és nyomon követés megtöbbszörözi a siker lehetőségét!

életterületek

„Az év elején megfogalmazott terveimet az év végére sikerült megvalósítanom, amire nagyon büszke vagyok. Az Anyacsavar csoportban megélt ”aha-élmények”segítettek megadni magamnak a belső engedélyt, hogy magam alakítsam az életemet mások és a társadalom elvárásaitól függetlenül.”

Teremtsd meg azt az életet magadnak, amire most csak vágyakozol!

Tarts velünk a januárban induló Évindító tervező Anyacsavar csoportba és valósítsd meg a céljaidat 2015-ben!

Készüljünk együtt a kiegyensúlyozott hétköznapokra, az igazi meghitt ünnepekre, az akadályok átugrására és a vágyott eredmények elérésére!

Mi fog történni a csoportban?

Olyan kérdésekre keressük majd a válaszokat, mint például:

  • Mi a titkos bakancslistád? Mik a legmerészebb vágyaid?

    escapism-ladder
    Mik a legmerészebb vágyaid?
  • Mik a konkrét célkitűzéseid a következő évre a különböző életterületeiden? És hogyan érheted el ezeket?
  • Mik az elért eredményeid, a már meglévő erőforrásaid, amelyekre mindig támaszkodhatsz? És hogyan tudod őket nehéz helyzetekben mozgósítani?
  • Milyen változások lennének ideálisak az életedben? És mit tehetsz te a változásért?
  • Milyen új szokások kialakítása segítene a legtöbbet? És hogyan lehet ezeket megalapozni?
  • Hogyan lesz a tervből valóság? Mi garantálja a sikert?

„A kitűzött célom az volt, hogy a kisgyerekkel otthon töltött éveket lezárva legkésőbb négy hónap múlva munkába álljak, és erre fejben, lelkileg felkészüljek, a családomat felkészítsem, a “kialvatlan anya” identitást a “szakértő kolléga” identitásra cseréljem. A negyedik ülésre két állásajánlatom is volt. Mivel az első ülésen már végigböngésztem magamban, mi lenne az ideális munkahely, nem voltam nagyon zavarban, amikor választanom kellett. Az utolsó alkalomra már dolgozó anyaként mehettem el…”

Gyakran ismételt kérdések az Anyacsavar csoportokkal kapcsolatban:

Miről szól az Anyacsavar csoport? Rólad, kisgyerekes anyáról. Minden olyan kérdésről, problémáról, felnőtt női témáról, amit a sokféle női szerep megélése, egymásnak feszülése és összehangolása vet fel.

Mi a célja? Létrehozni egy egymást kölcsönösen inspiráló női támogató csoportot, ahol mindenki a saját legégetőbb problémái megoldásához, legfontosabb céljai megvalósításához kaphat zavartalan időt, inspiráló közeget, ötleteket, együttgondolkodást, támogató hozzáállást, vagy akár konkrét segítséget. Ha például nem tudsz kivel beszélni a problémáidról, vagy aggódsz, hogy csak feszültség lesz belőle, mert a párod fáradt, az anyukád nem érti a dilemmád, a barátnőd meg mást gondol róla…

Mi történik az Anyacsavar csoporton? Barátságos, otthonos környezetben, egy csésze tea mellett, és jó hangulatú, támogató közegben végre csak saját magadra figyelhetsz.

Vállalkozás kisgyerek mellett
Zsonglőrködés a szerepekkel és az idővel

Minden kisgyerekes anyát érintő témákkal foglalkozunk, mint az időkezelés, szerepkonfliktusok, nőiség, pénzügyi kihívások, kapcsolati feszültségek, a környezet felől jövő nyomás kezelése, a családi feladatmegosztás, a munkakeresés és a munkába állás kihívásai…stb.

Lesznek önálló gondolkodásra szánt idők, ahol ki-ki a saját kérdésein, témáin, céljain tud dolgozni, és van lehetőség a megosztásra, a tapasztalatcserére. Gondolatébresztő eszközöket, technikákat kölcsönzünk a készségfejlesztő tréningek és a megoldásközpontú coaching területéről is.

„Nehéz témákhoz is mindig tudtunk humorral, öniróniával, alkotó módon viszonyulni. Megmaradnak azok az útravalók, amiket minden egyes alkalom végén megosztottunk egymással és még napokig, hetekig foglalkoztattak, inspiráltak.”  

Tulajdonképpen mi az a coaching?

Találd meg a saját utadat!
Találd meg a saját utadat!

A coaching egy olyan beszélgetés szakember és ügyfele között, amelynek folyamán a coach hatékony kérdéseivel segíti, hogy az ügyfél közelebb jusson céljai eléréséhez. A célok nagyon sokfélék lehetnek, és általában az ügyfél életminőségének javulását szolgálják. Néhány tipikus példa célokra: jó döntést hozni egy dilemma helyzetben, javítani a kapcsolatot fontos személyekkel, sikereket elérni a munkában, vagy bármely más életterületen, elhagyni egy rossz szokást, összeegyeztetni a munkát a magánélettel.

A csoportos coachingon a coach teszi fel a kérdéseket, amelyeket aztán ki-ki saját maga számára válaszol meg, azonban van lehetőség páros és csoportos megosztásra is, ahol hasonló cipőben járó sorstársak megoldási stratégiái, bevált gyakorlatai ötleteket adhatnak mindenkinek a saját útkereséséhez.

„Pár alkalom is elég volt hozzá, hogy elinduljon bennem valami új, valami változás, ami segít másképp ránézni az életemre, az aktuális problémáimra.”

Miről nem szól az Anyacsavar csoport? Gyerekgondozási kérdésekről. Ez a program az anyák lelkét hivatott gondozni, mert rájöttünk, hogy az egész családnak elemi érdeke, hogy az anya, aki a család motorja, testileg és lelkileg kiegyensúlyozott legyen.

olvasos
Megadom magamnak a belső engedélyeket

„Az egyik legfelemelőbb, amit igyekeztem elsajátítani, az a belső engedélyek megadása volt. Erre nem láttam eddig példát, a családomban inkább az számít erénynek, ha mindenki látástól vakulásig, erején felül dolgozik, majd otthon is előbb jön a házimunka, mint a pihenés. Láttam, hogyan vezet ez bűntudathoz, kiégéshez, keserűséghez. Pedig egyszerű a képlet: egy halálosan fáradt, frusztrált szülő nem tud eléggé türelmes, jó fej, strapabíró lenni… Megadtam a belső engedélyeket magamnak a pihenéshez, a feltöltődéshez, a munkába való visszatéréshez, az energiavámpír emberek leépítéséhez.”

Mit nem nyújt a csoport? Pszichológiai tanácsadást. Kész megoldásokat, tuti recepteket.

Ki vezeti? Paizs Dóra tréner, coach, egy kétéves kisfiú anyukája.

„Az anyaság területén magam is napról napra, hétről hétre újat tanulok, mindig más feladatokkal, kérdésekkel, izgalmas kihívásokkal találkozom. Trénerként és coachként az a munkám, hogy segítsek másoknak határtágító tapasztalatokat integrálni. Munkám során azt tapasztaltam, hogy csoportban több, olykor jobb és komplexebb válaszokat lehet találni egyéni kérdésekre is, és értékes visszajelzéseket kaphatunk egymástól. Szívügyemnek tekintem a női támogató csoportokat – az Anyacsavar csoportokat -, ahol a hozzám hasonló kisgyerekes anyák egymást inspirálva, a saját erőforrásaikra és mások tapasztalataira építve találhatják meg saját útjukat az anyasággal együtt járó idő- és szerepzsonglőrködésben.”

Hányan és kik lesznek ott? Hozzád hasonló kisgyerekes anyák lesznek ott, akik szeretnének visszatalálni önmagukhoz. Közülük lehet, hogy néhányan már ismerik egymást, de mindenki számára lesznek ismeretlenek a csoportban. A csoport zárt, tehát végig ugyanazok lesznek ott, és maximum 10 fővel indul el.

Mikor érdemes a coaching csoportos formáját választanod?

  • Ha te is csak hajszolod magad, és úgy érzed, semmire nem jut elég időd.

    Forrás: szabadonebredok.hu
    Újra visszatalálni önmagamhoz
  • Ha úgy érzed, sosem tudsz egyszerre megfelelni az anya, feleség, munkaerő…stb. szerepében.
  • Ha szeretnéd anyaként is boldogabban élni az életedet.
  • Ha szeretnéd újra megtalálni önmagadat, és megvalósítani a céljaidat.
  • Ha feltölt és motivál a hozzád hasonló nők közössége.
  • Ha szívesen tanulsz mások példáiból, megoldásaiból.
  • Ha a rendszeresség segít a céljaid elérésében.
  • Ha mások fejlődése Neked is erőt ad a választott utadon.
  • Ha hatékony, de költségtakarékosabb támogatási formát keresel.

Mennyibe kerül?

Részvételi díj: az Anyacsavar csoport 5X2, azaz összesen 10 óra csoportos coachingot jelent, ára 19.900 Ft, amely átutalással, a jelentkezést követően tudsz kiegyenlíteni.

Barátnő kedvezmény! Hozd magaddal a barátnődet, és takarítsatok meg mindketten 3.000 Ft-ot a részvételi díjból! Most mindketten 16.900 Ft-ért jöhettek el a csoportba!

Ennyit biztosan megér egy boldog új év, igaz? 🙂

Előjelentkezés! Azok között, akik december 1.-10. között jelentkeznek, és be is fizetik a részvételi díjat, kisorsolok egy 3990 Ft értékű Anya mindent megtervez határidőnaplót a Rendteremtő jóvoltából. Ezen kívül minden előjelentkező 2015-ös Rendteremtő zsebnaptárat kap ajándékba!

Ezt ajándékoznád Karácsonyra a feleségednek, lányodnak, testvérednek, barátnődnek? Semi akadálya! Most gyönyörű, névre szóló ajándék kupon formájában megteheted! Részletekről érdeklődj az info@anyacsavar.com címen.

Mikor és hol?

2015. január 6-án, 20-án, február 3-án, 17-én, és március 3-án kedd esténként 20.00-22.00 között a XIII. kerület, Pozsonyi út 9.-ben.

Kérdésed van?

Írj egy e-mailt az info@anyacsavar.com címre!

KATTINTS IDE ÉS JELENTKEZZ MOST!   

Vissza a munkába – de hová, mikor és hogyan?

Vissza a munkába kisgyerekes anyaként, ez a legtöbb nőnek komoly fejtörést okoz. Leginkább az, hogy pontosan hová is menjen vissza dolgozni – a korábbi cégéhez, máshová, esetleg vállalkozásba fogjon -, mikorra időzítse mindezt, és legfőképpen hogyan találja meg a számára ideális, családbarát, jól fizető, szakmailag kihívó és érdekes munkahelyet?

A sikeres munkába visszatérés záloga

EU-s parlamenti képviselőnő Mikorra időzítsük a munkába visszatérést?
EU-s parlamenti képviselőnő
Mikorra időzítsük a munkába visszatérést?

Tudtad, hogy az 5 év alatti gyereket nevelő magyar nőknek mindössze 30%-a, a háromgyerekesek mindössze 10%-a dolgozik? A döbbenetesen alacsony számok mögött meghúzódó okok több tényezőből állnak össze.

Nézzük legelőször is a kulturális tényezőt: azoknak a kisgyerekes magyar nőknek, akik nem tértek vissza, vagy nem szándékoztak visszatérni a munkaerőpiacra több, mint 85%-a úgy nyilatkozott, hogy a GYES idejét csak a gyermeknevelésre akarja fordítani (forrás: a Munka Kisgyermekkel (MuKi) kétéves kísérleti projekt). Azaz úgy gondolkodik, hogy él a törvény adta lehetőségével, és a picikkel otthon tölti a lehető legtöbb időt, ami jelenleg gyerekenként 3 év, majd amikor muszáj lesz, visszamegy valahova dolgozni lehetőleg 4-6 órában, és jó fizetésért. Ez a megközelítés azonban sajnos kudarcra van ítélve, mégpedig azért, mert figyelmen kívül hagyja a munkáltatók szempontjait. A sikeres munkába visszatérés záloga pedig az, hogy mind a munkavállaló, mind a munkáltató kölcsönösen jó üzletet kössön egymással.

De mik a munkáltató szempontjai?

A MUKI kutatási projektje 100 munkáltatót kért meg arra, hogy egy ötfokú skálán értékeljen különböző tényezőket a vállalat működése szempontjából. A legmagasabb értéket (4,43) a munkaerő megbízhatósága kapta! De nagyon magas pontszámot kapott a munkaerő képzettsége és a munkaerő rugalmassága is. Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Például azt, hogy ma Magyarországon egy kétgyerekes álláskereső dupla eséllyel kap munkát, mint egy háromgyerekes. A munkáltatók ugyanis sajnos azt gondolják, hogy a kisgyerekes anyák nem megbízható munkaerők – noha a tények nem ezt igazolják, de erről később még írok. Ráadásul a kis- és középvállalatoknál, amelyek költségérzékenyek és túlterheltek, és ahol nincsen külön HR osztály, nincs kapacitás a kisgyerekesek extra igényeivel külön foglalkozni.

Mi számít extra igénynek?

Minden, ami atipikus foglalkoztatást jelent: például a rugalmas munkaidő, a részmunkaidő, a gyerekek betegsége esetén az otthonról is megoldható feladatoknál az automatikus home-office.

Így nem csoda, hogy amíg az EU 27 tagállamában a nőknek mindössze a fele gondolja úgy, hogy nehéz a munka és a magánélet összeegyeztetése, Magyarországon a nők 77%-a! Ennek bizony a fenti sztereotípiák és az atipikus foglalkoztatási formákkal szembeni rugalmatlanság fontos okai.

Mit tehet akkor egy kisgyerekes anya, hogyha szeretne sikeresen visszatérni a munkaerőpiacra?

1) 1, maximum 2 év kihagyást javasolnak a sokat látott HR szakemberek. Noha elvileg Magyarországon a gyerekek 3 éves koráig adott a lehetőség, hogy otthon maradjanak az anyák, ha valaki szeretne visszatérni a korábbi munkahelyére, vagy legalábbis klasszikus bejelentett állást szeretne, ráadásul a karrierjébe illeszkedően, és normális fizetésért, akkor fontos szempont lesz a jelentkezése elbírálásánál, hogy minél kevesebb időre essen ki a céges, illetve a tágabb értelemben zajló szakmai folyamatokból.

2) Éppen ezért fontos az is, hogy ameddig valaki GYED-en, GYES-en van, addig is igyekezzen képben maradni a cégénél zajló strukturális, folyamatok szintjén megjelenő, vagy éppen személyi változásokat illetően. Ennek legkézenfekvőbb formája a rendszeres kapcsolattartás a volt kollégákkal, főnökkel. Nem árt időnként személyesen megjelenni az informális (pl. családi nap, céges Karácsony), és a szakmai rendezvényeken, vagy akár személyes találkozót kezdeményezni egy-egy kollégával, vagy a közvetlen főnökkel, hogy képbe kerüljünk, milyen változások történtek az elmúlt időkben, és a megváltozott környezetben nekünk hol lehet a helyünk. Ez a saját lelki és szakmai felkészülésünk szempontjából is fontos, és jelzi a cég felé az elköteleződésünket is.

3) 1-2 év alatt is rengeteg változás történik bizonyos szakmákban. Az otthon töltött idő, a hétköznapi mókuskerékből kiszakadás remek lehetőség arra, hogy valamilyen rég óta vágyott és halogatott szakmai továbbképzésen vegyünk részt. Ez pedig a munkaerő-piaci értékünket növelheti, ami tetszik, vagy sem, bizony fontos szempont lesz az álláskeresésnél, majd a sikeres felvételi esetén a bértárgyalásnál.

4) Amikor az anya újra munkába áll, fel kell készülnie a változásra az egész családnak, hiszen minden tagját érinteni fogja. A család minden egyes tagjának új szerepeket, feladatokat, új helyzeteket hoz majd ez a változás: az anya több pénzt hoz majd haza, viszont fáradtabb is lesz, kevesebb ideje lesz háztartási és gyerekgondozási feladatokra, amikből a férjnek, vagy a nagyszülőknek, esetleg külső segítségnek kell majd nagyobb részt vállalnia, a gyerekek esetleg közösségbe szoknak, változik a napirend, és az együtt töltött idő mennyisége és minősége. Ki kell találni megoldásokat a gyerekek betegségének és a szünidők idejére. Minderre bizony érdemes konkrét tervezéssel készülni, hogy a lehető legkevesebb stresszel, a lehető legzökkenőmentesebben történjék ez a néhány hetes-hónapos folyamat.

5) A profi önéletrajz ma már alap, ami nélkül neki se kezdhetünk az álláskeresésnek. Ugyanez vonatkozik az állásinterjúra való felkészülésre: vannak tipikus kérdések, amikre számíthatunk kisgyerekes anyaként, és ezekre végig gondolt, meggyőző válaszokkal kell érkeznünk. Manapság már természetes, hogy professzionális támogatást kérünk a CV megírásához, és az interjúkra való felkészüléshez, ahogyan az is, hogy profi fotós készíti és retusálja az önéletrajzban szereplő fotónkat.

paizsdora_anyacsavar_alairas