Vissza a belső szabadsághoz – műhelymunka nőknek

A Testbe Nyitva és az Anyacsavar közös workshopján ötvözzük a megoldásközpontú önreflexió és tapasztalat-megosztás, és az integrált mozgásterápia módszereit. Test, lélek és szellem fog most össze, hogy egy minden kisgyerekes nőt érintő témához, a belső szabadságunk megtalálásához, visszanyeréséhez keressük a saját utunkat.

 

Kinek ajánlom?

Ez a program Neked szól, ha

  • szeretnél jobban jelen lenni a saját életedben;
  •  nagyobb szabadságra vágysz, de akadályoznak a külső normák és/vagy saját hiedelmeid, szokásaid;
  • szeretnéd jobban tartani a határaidat;
  • szeretnél erőt meríteni mások jó gyakorlataiból;
  • nem akarsz mindig úgy táncolni, ahogy más fütyül.

 

Mi fog történni a Vissza a belső szabadsághoz workshopon?

A workshop első felében megoldásközpontú coaching kérdések mentén keressük saját válaszainkat és osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat, majd a program második felében testtudati gyakorlatok és szabad mozgás segítségével tudod testbe tölteni a felismeréseidet. Kipróbálhatsz új megoldásokat vagy egyszerűen hagyhatod, hogy úgy mozdulj, ahogy éppen jól esik.

 

Tulajdonképpen mi az a megoldásközpontú coaching?

A coaching egy olyan beszélgetés, amelynek folyamán a coach hatékony kérdéseivel segíti, hogy közelebb juss a céljaid eléréséhez. A célok nagyon sokfélék lehetnek: jó döntést hozni egy dilemma helyzetben, javítani a kapcsolatot fontos személyekkel, sikereket elérni a munkában, vagy bármely más életterületen, elhagyni egy rossz szokást, összeegyeztetni a munkát a magánélettel.

A csoportos coachingon a coach teszi fel a kérdéseket, amelyeket aztán ki-ki saját maga számára válaszol meg, azonban van lehetőség páros és csoportos megosztásra is, ahol hasonló cipőben járó sorstársak megoldási stratégiái, bevált gyakorlatai ötleteket adhatnak mindenkinek a saját útkereséséhez.

 

Tulajdonképpen mi az a mozgás- és táncterápia?

Szeretem azt mondani, hogy egy szabad alkotó folyamat, mely során önmagunkból építkezünk és saját érzéseinkből, vágyainkból és élményeinkből születnek táncaink. Testünk emlékezik, és mozdulatainkban ott van pillanatnyi állapotunk éppúgy, mint megtestesült élettörténetünk. Ott van a felfedezés, illetve a változtatás lehetősége is. Saját táncunk koreográfusai vagyunk.

A mozgás és táncterápiás óráink csoportos foglalkozások.
Egyszerű mozgásos gyakorlatok, játékok segítik saját tested érzékelését. A testre vitt figyelem segít megérkezni a jelen pillanatba, egy nyitott és ítéletmentes állapotba, melyben megpihenhetsz és inspirációt nyerhetsz. Ezt az inspirációt visszük tovább. A gyakorlatok tényleg egyszerűek és azokat a rád jellemző módon tudod megvalósítani. Itt nincs jó vagy rossz megoldás. Játszunk a határainkkal, ritmusokkal, támaszokkal, irányokkal, közelséggel-távolsággal. A program mindenki számára elérhető, nem szükséges semmilyen előzetes tudás, táncos múlt, különös fittség.

 

Kik vezetik?

Paizs Dóra tréner, megoldásközpontú coach, az Anyacsavar alapítója, kétgyerekes anya.

„Az anyaság területén magam is napról napra, hétről hétre újat tanulok, mindig más feladatokkal, kérdésekkel, izgalmas kihívásokkal találkozom. Trénerként és coachként az a munkám, hogy segítsek másoknak határtágító tapasztalatokat integrálni. Munkám során azt tapasztaltam, hogy csoportban több, olykor jobb és komplexebb válaszokat lehet találni egyéni kérdésekre is, és értékes visszajelzéseket kaphatunk egymástól. Szívügyemnek tekintem a női támogató csoportokat – az Anyacsavar csoportokat -, ahol a hozzám hasonló kisgyerekes anyák egymást inspirálva, a saját erőforrásaikra és mások tapasztalataira építve találhatják meg saját útjukat az anyasággal együtt járó idő- és szerepzsonglőrködésben.”

És Nagy Orsi, mozgás- és táncterápiás csoportvezető, a Testbe Nyitva önismereti- és mozgásműhely egyik alapítója, 5 éve tart szabad-mozgás önismereti csoportokat, műhelyeket nőknek.

” Éppen egy mozgás- és táncterápiás önismereti csoportba kezdtem járni, amikor várandós lettem 9 évvel ezelőtt, anyaságom ezért is szorosan összefonódik az ott szerzett élményekkel. A szavak nélküli hangolódással, erőforrásaim megtalálásával és az áramlásra való képességgel. Leginkább pedig azzal, hogy a mozgás élet, és életet adhatok a testemből. Csoportvezetőként és a magánéletemben is fontos az elfogadás, a tabumentes gondolkodás, és a belső szabadság tisztelete. Szeretek megkérdőjelezni néhány kőbe vésettnek tűnő sémát és folyamatosan keresem, hogyan lehet megtartani az egyensúlyt és a szabadságot a kapcsolataimban. Nők között c. programjainkon arra törekszem, hogy biztonságos kereteket teremtsek a felfedezéshez és önfeledt kísérletezéshez, mely során megtaláljuk vagy megszüljük saját megoldásainkat egy-egy helyzetre.”

 

Hányan és kik lesznek ott?

Hozzád hasonló nők lesznek ott, akik keresik az utat a belső szabadságuk megéléséhez. A workshop minimum 8 fő jelentkezése esetén indul, és maximum 12-en vehetnek részt.

„Az Anyacsavar alkalmain végre egy kicsit magamra koncentrálok, arra, hogy mi segíti legjobban az én személyes boldogulásomat, töltekezésemet, mert lemerült akkumulátorral hogy is lehetne adni magamból másoknak?” (Zsófi, négygyerekes anya)

 

Mikor és hol?

2018. május 12. –én, szombaton 10:00-15:00.-ig a Noha Stúdiójában,  1137 Budapest, Pozsonyi út 12.

 

Mennyibe kerül?

A 4,5 órás műhelymunka részvételi díja 9.900 Ft.

Anyacsavar On-line Klubtagoknak 15% kedvezménnyel 8.400 Ft.

 

Jelentkezem!

 

Konfliktusok és szeretetnyelvek a családban

Mik azok a szeretetnyelvek?

 

A szeretetnyelvek fogalmát a hozzá tartozó rengeteg gyakorlati tapasztalatával Gary Chapman amerikai pszichiáter és családterapeuta osztotta meg a világgal. A könyvei már magyarul is megjelentek, és mindegyik tartalmazza azt a tesztet, aminek segítségével bárki megállapíthatja, mi a saját legfontosabb szeretetnyelve, azaz milyen formában szereti kapni, és adni is a szeretetet, elismerést, odafordulást és pozitív visszajelzést.

Chapman öt szeretetnyelvet különböztetett meg: testi érintés, elismerő szavak, szívességek, minőségi idő és ajándékozás.

Különbözőképpen mutatjuk ki egymás felé a szeretetünket, és különbözőképpen szeretünk szeretet-megnyilvánulásokat kapni attól függően, melyik a domináns, azaz elsődleges szeretetnyelvünk.

 

Konfliktusok és szeretetnyelvek

 

Sok kapcsolatban okoz neheztelést, vagy egyenesen konfliktusokat az, hogy 1) nem kapunk szeretet-megnyilvánulást azon a szeretetnyelven, amit preferálunk, ezért állandó szeretethiányunk van, 2) vakok vagyunk a másik szeretet-megnyilvánulásaira pusztán azért, mert az nem a mi preferált szeretetnyelvünkön érkezik felénk, 3) a szeretteink nem értékelik a mi szeretet-megnyilvánulásainkat, mert azokat nem rájuk szabva, az ő szeretetnyelvükön adjuk nekik, hanem a számunkra elsődleges szeretetnyelven. Ez azért is nagyon szomorú, mert mindenki a legjobbat akarja a másiknak, mégis kudarccal végződnek ezek a jó szándékú egymáshoz közeledések.

 

Hétköznapi sérelmek

 

Lassan, napról-napra növekvő feszültséget okoznak a párkapcsolatokban és családokban, amikor eltérőek a szeretetnyelvek, és nincsen közösen használt elismerés-csatorna, amit használva mindkét fél meggyőződik napi szinten arról, hogy a másik igenis szereti, figyel rá, a javát akarja. Tipikus példa a szívességek szeretetnyelvét használó fél, aki frusztráltan hányja a másik szemére, hogy „Mosok, főzök, takarítok, és senki nem értékeli!”, azaz nem vesz részt, nem nyúl be hasonlóképpen a közös feladatokért, sőt, észre sem veszi a másik erőfeszítéseit, azokat természetesnek, magától értetődőnek veszi. Esetleg lelkesen megköszöni, szavakkal megdicséri, de ha az elismerő szavak éppen nem szeretetnyelve a másiknak, akkor az úgy érzi, ki akarják szúrni a szemét üres szavakkal, pedig valójában a tettek beszélnek. Ismerős?

 

 

Előjáték? Azt majd utána!

 

Másik népi megfigyelésem is klasszikus konfliktusforrás. A pár egyik tagjának a szeretetnyelve a testi érintés, a másiké a minőségi idő. Akinek a szeretetnyelve a testi érintés, az rendre a szex kezdeményezőjének szerepében találja magát, és sokszor kap a másiktól visszautasítást, aki tolakodónak érzi a párját, „szex, csak úgy, érzelmek nélkül?”, mivel az ő szeretetnyelve szerint a testi érintést minőségi együtt töltött időnek kellene megelőznie, mondjuk egy odaforduló, mély beszélgetésnek. Csakhogy a másiknak ez egy fárasztó kötelesség, amit persze szívesen ad a másiknak… a szex után! Hiszen számára (is) a fontossági sorrend úgy néz ki, hogy első helyen áll a szeretet kifejezése, és csak ezután jön az összes többi dolog. A kommunikáció pedig ott csúszik el, hogy a legfontosabb a sorban mindkét félnek más, mivel az elsődleges szeretetnyelvük más. Ismerős?

 

 

Ünnepi neurózis

 

Az ünnepek alkalmával különösen kiéleződik a szeretetnyelvek különbségeiből fakadó konfliktus minden kapcsolatban. Ilyenkor még inkább szeretnénk kifejezni a másik felé a szeretetünket, odafigyelésünket… a magunk módján. Ezzel pedig a másik sincs másképpen. Ilyenkor jönnek rendre azok a kiborulások, amik abból fakadnak, hogy amíg a családanya arról próbálja meggyőzni a nagyszülőket, hogy a gyerekeknek nincs is jobb ajándék, mint egy bábszínházjegy (minőségi idő), addig az anyós egy koffernyi szirénázó kisautóval kedveskedik az unokáknak (ajándékozás), akik persze odavannak ezért. Vagy az intorvertált családapa nem érti, miért nem értékelik a gyerekek, hogy ő meglepetésből egyedül megvette, kifaragta és feldíszítette a fenyőfát (szívesség szeretetnyelv), akik pedig szerettek volna mindebben részt venni, és együtt csinálni az előkészületeket (minőségi idő), és most megfosztva érzik magukat valami fontostól. Vagy a nagymama, aki hetekig készült a csodálatos karácsonyi dekorációval, a családi receptek alapján megsütött ötféle süteménnyel, és megszervezte, hogy a nagycsalád minden tagjának lehető legjobb időpontban legyen a családi ebéd (szívességek), és senki, de senki nem dicséri meg őt ezért (elismerő szavak). Nem hát, mert a gyerekek az örömüket és elismerésüket rengeteg puszival, öleléssel, ölbe kéredzkedéssel (testi érintés) fejezik ki, ami a nagymama agyára megy, aki egy vagyont hagyott a fodrásznál, és most úgy néz ki a haja, mint a szénaboglya. Ismerős?

 

 

Rácsodálkozások, felismerések

 

Garry Chapman könyvei zseniálisak, a teszten túl rengeteg konkrét gyakorlati tapasztalatot oszt meg az olvasókkal a saját praxisából, sok felismeréssel gazdagíthatnak bárkit. A saját dilemmák, tapasztalatok sorsközösségben megosztása azonban pótolhatatlan hozzáadott értéket nyújt, ezért készítettem a konfliktusok és szeretetnyelvek tematikájára építve Anyacsavar workshopot is.

 

 

“Az elmúlt időszakban – utána számolva több mint egy évtizedben – begyűjtöttem egy csomó „papírt”: van papírom arról, hogy egyetemre jártam, van egy papírom arról, hogy házasságban élek és nem utolsó sorban papírom van arról, hogy anya lettem. De a papír megszerzése még nem minden. Azt érzem, hogy a tanulás igazán csak a papír megszerzése után kezdődik/kezdődött. És ebben a tanulásban – elsősorban önmagamról – segítettek az Anyacsavar foglalkozások. Rácsodálkozások, felismerések, segítség ahhoz, hogy a gyerekeim felé nagyobb megértéssel, elfogadással forduljak.

A szeretetnyelvek csoport hozadéka volt számomra, hogy megerősített abban, hogy a három gyerekem más-más szeretetformát igényel, és nekem kell azon dolgoznom, hogy rájöjjek arra, hogy ki igényli a sok-sok ölelést, melyikük szomjazik az elismerésre, és ki szeretne velem értékes közös időt tölteni, és segítséget kaptam abban, hogy ezt a tudást apró pénzre tudjam váltani.” (Deák Heni)

 

 

Csoportos coaching támogatás

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy egy hasonló élethelyzetben lévőkből álló kiscsoportban a saját felismerések mellett azt is megtapasztalhatja mindenki, hogy a napi nehézséget, szorongást okozó helyzetekkel nincs egyedül, hogy az elcsúszott kommunikációért, az elmaradó várt reakciókért nem ő a hibás, másokkal is nagyon hasonlóképpen történnek meg ugyanazok a szituációk. Ez rengeteg felesleges bűntudattól, lelkifurdalástól és nehezteléstől tud megszabadítani. A csoportos tapasztalatszerzés másik pótolhatatlanul fontos hozadéka, hogy találkozhatunk olyanokkal, akik a másik oldalt képviselik, és elmesélik, hogyan élik meg a mi viselkedésünket, napi működésünket, reakcióinkat, és mit élnek át ők egy másik szeretetnyelv képviselőjeként. Amit az anyukánktól, apósunktól, kamasz gyerekünktől talán nem tudnánk elfogadni a terhelt, vagy már elmérgesedett viszony miatt, azt most egy másik kisgyerekes anya szájából hallva talán könnyebb megérteni, és segíthet a nehéz esetként számon tartott családtagjaink helyébe képzelnünk magunkat, és velük tiszta lapot indítani, új hozzáállással és módszerekkel kísérletezni.

 

 

Konfliktusok és szeretetnyelvek műhelymunka kisgyerekes anyáknak

 

Készítettem egy workshopot kimondottan kisgyerekes nőknek, ahol kiscsoportban, megoldásközpontú coaching támogatással dolgozhatsz a saját elakadásaid számodra legjobb megoldásainak megtalálásán. Kitölthetsz egy tesztet, amelyből megtudhatod, mi az elsődleges és másodlagos szeretetnyelved. Feltérképezheted, hogy a családtagjaidnak mi a szeretetnyelve. Megtudhatod, mik a tipikus konfliktusaitok okai, és a szeretetnyelvek segítségével mit tudsz ezekkel kezdeni. Megtanulhatod, hogyan töltsd fel a gyerekeid szeretettankját, hogy megelőzd a hisztiket, és hogyan fegyelmezd őket, amikor határszabásra van szükség. Hallhatsz arról, milyen különbségekben nyilvánul meg a szeretetnyelvek használata, ha valaki introvertált, vagy extrovertált. Felkészülhetsz a hosszú nyári szünetre és az ünnepekre ismerve a családtagjaid szeretetnyelvét. A workshophoz saját munkafüzetet kapsz, amiben dolgozhatsz, jegyzetelhetsz, és később is elővehetsz.

 

Részletek és jelentkezés a Konfliktusok és szeretetnyelvek workshopra

 

Burok

 – szülés a színpadon

 

Szabó Réka rendezőt, a Tünet Együttes művészeti vezetőjét több mint tíz éve ismerem. Ott voltam a társulatának, a Tünet Együttesnek a születésénél az alsóörsi strandon, és barátként végig kísértem Rékát az anyává válása kacskaringós útján. (Erről és sok minden másról egyszer már beszélgettünk az Anyacsavaron is.) Azután ő volt tapintatos külső szemlélője az én anyává válásom időszakának. És az, hogy tizenévnyi barátság van mögöttünk, és mindketten önreflexió-junkiek vagyunk, segített, hogy a szüléssel és az anyává válással kapcsolatban megosszuk egymással azokat a dolgokat is, amikről valahogy nem beszélünk, és amikre nehéz is találni szavakat.

 

A szülés tabu

 

Mondjuk, megvan az az élmény is, amikor megtalálom a hangomat, és elkezdek beszélni egy tabutémáról, a válasz pedig zavart, üres tekintetek, leplezetlen döbbenet, bezárkózás, süket fülek. Mert felrúgtam a társadalmi konszenzust, és beszéltem a szülésemről abban a mélységben, ami már tabu.

 

Megosztáséhség és félelem a tabutöréstől

 

A szülés halálközeli élmény, ami feldolgozásért kiált! Mégis valahogy egyszerre van jelen a társadalomban egy megosztáséhség és egy félelem a tabutöréstől. Az emberek egy részéről elemi igény a feldolgozásra, a másik felének a részéről masszív ellenállás egy ijesztően feldolgozatlan élmény megkapargatására hasonlóan a #metoo kampányhoz, ahol az „Azt akarom, hogy vegyetek végre tudomást róla!” kapott egy csomó szolidaritás megnyilvánulást és egy csomó „Ne told az arcomba!” jellegű visszautasítást.

 

Hogyan lehet erről jól beszélni?

 

Felmerül újra és újra bennem a kérdés, hogy megosztható-e szavakkal egy olyan erős és személyes testi és lelki élmény, mint a szülés? Hogyan lehet erről jól beszélni? Oly módon, hogy azok számára is átélhető legyen, akik még nem szültek, vagy soha nem is fognak? Egyáltalán kell-e erről beszélni? Kit érdekel?

 

Testet-lelket felforgató tapasztalatokról a művészet nyelvén

 

Ez a kérdés igazából felmerül minden fontos, testet-lelket felforgató élettapasztalattal kapcsolatban. De amíg a szerelemről, a megtérésről vagy az elmúlásról rengeteg csodálatos vers, regény, dráma, festmény és zenemű van, ami gyerekkorunktól kezdve végig kísér bennünket ezeknek a tapasztalatoknak a sokféleségében, a megismerésükben, megértésükben, átélésükben, és ezáltal a saját ezekkel kapcsolatos tapasztalataink integrálásában, a szülésről valahogy nem hallunk a művészet nyelvén.

 

Az élménymegosztás kapcsolódási lehetőség

 

Marad helyette gyakran az anyukánk, nagymamánk töredékes, naturális, lelkileg sokszor soha fel nem dolgozott élménymegosztása – ha történetesen lányok vagyunk. Vagy éppen a nagy semmi – ha mondjuk fiúk vagyunk.

Pedig azt hiszem, nagy szükség lenne rá. Mert a tabusított, meg nem osztott tapasztalatok eltávolítanak a másiktól egy kapcsolatban, és sokszor eltávolítanak a saját tapasztalatomhoz kapcsolódástól is. Ahogyan ennek az ellenkezője, a megosztás, meghallgatás, odafordulás, megértés pedig a mély intimitásánál fogva megerősítheti a kapcsolatot, és a saját tapasztalatomhoz való nyitott, elfogadó kapcsolódást.

 

Ki lesz ehhez elég bátor?

 

Nehéz ez, mert kettőn múlik a vásár. Aki átélte, attól bátorságot kér a megnyíláshoz, és mély, őszinte kapcsolódást saját magához, mert az élmény integrálása a megoszthatóság egyik kulcsa. Aki befogadja, meghallgatja az élményt, attól szintén bátorságot kér és megnyílást a másik tapasztalata felé. Bátorságot, mert amit hall, az őt is kibillentheti a biztonságos komfortzónájából, megmozgathat nehéz érzéseket, fel nem dolgozott saját témákat.

 

Támogató Burok

 

És itt jön a képbe a művészet, ami mindkét félnek segíthet a saját bátor lépésnek a megtételében. Egy műalkotás hidat építhet a befogadói között bárhol álljanak is a feldolgozás folyamatában. Olyan, mint egy jó mediátor egy terhelt kapcsolatban.

 

A Tünet Együttes új darabja, a Burok ezért hiánypótló alkotás: a szülés élményének megosztására mutat egy csodálatosan megérintő példát. Három táncművész mesél mozdulattal és szóval a saját szüléstörténetéről. Humorral, gyönyörű képekkel, bevállalósan, őszintén.

 

Van egy erő,ami szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. … ” írja Ina May Gaskin dúla az Útmutató a szüléshez című könyvében. Ezek leírva és olvasva is pátoszos, üres szavak. Egészen addig azok, amíg valakivel meg nem történik, de ezt a tapasztalatot olyan rettenetesen nehéz szavakkal átadni. És a Buroknak talán mégis sikerül ez. Ott megtörténik a szemünk előtt az a folyamat, ami belül lezajlik egy szülő nőben, és az is, amit a külső szemlélő tapasztal belőle. Kapcsolgatunk a bent és kint között, és észrevétlenül közelítjük magunkban a kettőt egymáshoz.

 

Igen, megosztható!

 

Aki már szült, azt megerősíti abban, hogy igen, ez megosztható! Aki nem szült, ahhoz közel viszi ezt az élményt, és segít megérteni, megérezni, mit élhetett át a párja, barátnője, anyukája, akkor is, ha erről valami miatt ők soha nem tudtak egymással beszélni. És ez nagyon fontos ajándék.

A Burok egy csodálatos lehetőség a szülés élményének megismerésére, megértésére, a róla való biztonságos és megtartó, bár határtágító párbeszéd elkezdésére. Önmagaddal, és a másikkal.

 

A Burokról készült fotók Mészáros Csaba felvételei.

Könyvet ajándékba! – A kedvenc böngészőink

Totál szubjektív ajánló tőlem és az Anyacsavar On-line Klub tagjaitól könyvfüggő gyerekeknek és szülőknek, és leendő könyvmolyoknak a kedvenc böngészőinkről.

 

 

Ez az ajánló azért készült, hogy amikor a különféle családi ünnepek és szülinapok előtt a rokonság és a barátok neked szegezik a kérdést, hogy milyen ajándéknak örülnétek, legyen pár ötlet a tarsolyodban, és ne sípoló zsiráfot, szirénázó kisautót és csörgődobot kapjatok ismét (ha érted, mire gondolok…)

 

A válogatás legfontosabb szempontja nem titkoltan az, hogy olyan könyvekkel gyarapítsuk az otthoni könyvtárat, amit a gyerekek ÉS a felnőttek egyaránt élveznek.

 

Böngészők – avagy könyvek több korosztálynak

 

Kezdjük rögtön azzal a klasszikus helyzettel, amikor többféle korosztálynak olvasnál egyszerre. Gyakori probléma, amikor a kicsiknek kevés a kép, a nagyoknak kevés a szöveg. Erre remek megoldás a böngésző!

Ahogyan Kata remekül megfogalmazta: “Nálunk jelenleg 3 korosztály (2, 4, 7 évesek) igényét próbálom kielégíteni egyszerre a böngésző könyveket használva. Nehéz ugyanis egyszerre mesélnem nekik bármit, hogy mindhármójukat le tudjam kötni, de a böngészők ilyenek: a képek alapján szabad szavasan mesélek én, vagy ők azonosulhatnak egy-egy szereplővel és elmesélhetik, hogy éppen mit csinálnak, a legnagyobbnak eldugott, apró dolgokat kell megkeresni, vagy a friss olvasástudását felhasználva olvasgathatja a feliratokat, amíg a középső megszámolja az állatokat a képen, a kicsi meg azonos színű ruhában lévő embereket/autókat keres…stb.  Én nagyon boldog vagyok tőle, hogy könyvvel a kezünkben is tudunk négyesben közösen együtt lenni!!!” (Soós-Lakos Kati)

 

Kedvenc böngészőink

 

1. Óriásböngésző

Azt tudja, hogy izgalmas és mozgalmas képeken kell sok és sokféle dolgot megtalálni. Központi elem a mindenféle jármű, ami azt hiszem mindkét nemet izgalomba hozza. És természetesen bármennyit lehet róla fejből mesélni, kérdezni. Évekig jó barátunk lesz.

 

 

2. Keress, találj, mesélj sorozat

Ez a böngésző sorozat a Scolartól az örök kedvenc jármű tematika mellett beemeli a fontosabb ünnepeket is, ami lehetőséget ad a gyerekek életkorához illeszkedő szinten mesélni, beszélgetni szokásokról, hagyományokról. Az ünnepek előtti hónapot én már szívesen használom a lélekben ráhangolódásra, amihez a böngésző remek társ.

 

 

3. Balatoni böngésző

Fantasztikus ötlet, és hiánypótló a Balatoni böngésző a klasszikus balatoni nyaralásokra hangolódás, és az ott tapasztalt élmények közös feldolgozására. Akár kedvcsinálónak is jó egyes programokhoz, ha a gyermek éppen a “nem akarok elindulni sehová” korszakában lenne…

 

 

4. Évszakos böngészők

Egy kisváros lakóit kíséri négy évszakon keresztül ez a böngésző sorozat. Minden egyes szereplővel számos kaland történik egy-egy köteten belül is, de a történetek folytatódnak évszakról-évszakra is, így nyomon követhetjük, hogy az üres telken felépül a városka új óvodája, hogy a macskamamának kiscicái születnek, hogy az elkóborolt papagáj megkerül, az éjszakai betörő csuklóján pedig kattan a bilincs. A négy évszakhoz egy extra éjszakai kötet is tartozik zseblámpával olvasós kalandokkal.

 

 

5. Hol van a vuki?

Star Wars rajongó felnőttek nagy kedvence, akik szeretnék bevezetni az új generációt a Csillagok háborúja történetbe anélkül, hogy mondjuk az óvodással nézeték meg a nem ovisoknak való filmeket.

 

 

6. Utazz Bálnabusszal!

Ki mondta, hogy a böngészőben csak a valóság szerepelhet? Mi van izgalmasabb, mint a gyermeki fantázia? Máray Mariann fantasztikus képeinek mindegyikén egy különleges járművet/gépezetet népesítenek be ennek a világnak a lakói, az egerek. Bár a könyvhöz Dániel András a méltán népszerű kuflisorozat szerzője írt szöveget, a kötet böngészőként is megállja a helyét, saját kútfőből kerekített történettel.

 

 

7. Az otthon szavai!

Vigyázat, támad a genderlobbi! Ebben a hétköznapi életet bemutató böngészőben számos olyan képpel mossák a bölcsisek és ovisok agyát, ahol az apuka is részt vesz a háztartási feladatokban. Meleg szívvel ajánlom fiús anyáknak, akik fontosnak tartják, hogy olyan leendő férjeket és apákat neveljenek, akik szerint a háztartás és a gyereknevelés közös vállalás, és nem ciki, ha egy férfi gondoskodó, vagy egy nő karriert épít.

 

 

8. Hová tűnt a torta?

Szemet gyönyörködtető, csodaszép illusztrációk! Az indonéz dzsungelben zajló történetben egy eltűnt torta utáni hajszát követhetünk végig újra és újra, más-más részleteket kidomborítva a történetmesélés közben. Számos lehetőséget ad szülőként a tettek mögött meghúzódó okok, szándékok, gondolatok és érzelmek tolmácsolására, megbeszélésére a “miért?” korszakban lévő csemetéinkkel.

 

Érdekel, mik a kedvenc szülinapi könyvajándékaink korosztályonként? 🙂

Iratkozz fel a hírlevélre, és nem maradsz le az új cikkekről sem! Most ajándék Így töltődj fel a hétvégén! e-bookot is kapsz a feliratkozás mellé!

 

 

Évindító tervezés: egész évben támasz

“Mivel hardcore tervezgető vagyok, jó ötletnek tűnt profinak gondolt segítséggel nekivágni az előttem álló év áttekintésének. Így esett, hogy 2 éve decemberben jelentkeztem Dórihoz az Évindító csoportba, ahol meglepetésemre egészen váratlan ajándékot kaptam tőle és társaimtól.

Dóri a személyiségével és a módszereivel olyan teret varázsolt körénk, ahol egyszerre volt bizalmas, oldott, megtartó légkör, és lehetőség a fókuszált tanulásra, fejlődésre. A különféle temperamentumú, és élethelyzetű lányok-anyák, mint megannyi tükör mutattak nekem új megoldásokat az életem kisebb nagyobb nehézségeire, egyúttal inspiráltak önmagam még alaposabb megismerésére.

Mikor azt hittem ezt a nagyszerűséget már nem lehet fokozni, az Évközepi újratervező alkalmon sorsfordító élményben volt részem. Magam sem értem, hogy történt, de ott és akkor Dóri pár jó kérdéssel, és nagyon erős figyelemmel átlendített engem egy súlyos elakadásomon, amiért örökké hálás leszek neki.

És tervem is készült , ami egész évben támaszom volt, de számomra a megtartó közösség, és a fejlődési lehetőség volt a csúcsélmény.” (Barbara, négygyerekes dolgozó anya)

Alkotóidő gyerekek mellett

Évek óta foglalkoztat, hogy hogyan dolgozik egy művész kisgyerekek mellett? Hogyan hangolja össze a hosszabb egybefüggő időket kívánó alkotómunkát a 0-24 órás kisgyerekes “készenléti” üzemmóddal? Öt Mome, animáció szakon végzett illusztrátor kisgyerekes anyát kérdeztem meg erről az Anyacsavaron, akiknek a gyermekeik mellett lételemük az alkotás. Mindegyikük másképpen csinálja. Ami közös bennük, hogy mindegyikük megkereste a saját egyedi megoldását, amivel ő is, és a családja is boldog…

 

Csibi Boróka:

Anyaságom első évében nagyon keveset alkottam. Minden sejtemmel Violára figyeltem, a körülöttünk kialakult új helyzetre, a családra. Hiányzott az alkotás, de nem állt rá az agyam. Akkoriban Viola nagyon sokszor ébredt éjszaka és nap közben is keveset aludt.

Amikor betöltötte az egy évet, már annyira tetőzött bennem az alkotás hiánya, hogy újra belevágtam. Közben fokozatosan jobb éjszakák, nyugisabb napok következtek és szépen lassan újra alkotni kezdtem.

Nálunk jelenleg 3 olyan időpont van, amikor alkotni tudok. Az egyik az, amikor Viola alszik (nap közben egyszer kb két órát). A másik, amikor hetente 2 alkalommal 4 órát a Mocorgó nevű mini oviba jár. A harmadik időpont hétvégén van. Ilyenkor a férjem elviszi Violát egy fél napra otthonról. Ez idő alatt más kisgyerekes barátokat látogatnak, kirándulnak. Nálunk ez a hétvégi énidő nagyon bevált, mindhármunknak jót tesz. Nyár elején vált rendszeressé,amikor Viola másfél éves volt.

 

Szert-Szabó Dorottya:

Mostanában, hogy anyuka lettem szívem szerint éjjel-nappal csak az ötleteimet valósítanám meg, mert azoknak nincs vége. A valóság azonban az, hogy a legnyugalmasabb időszak, amikor alszik esténként a kisfiam. Még csak egy éves és sokszor felébred, de ahogy ki tudok kommandózni a szobából úgy elkezdek ténykedni, néha az evés és a pihenés rovására. Ilyenkor kéne pakolnom, takarítanom, vagy főznöm, de egyből vázlatolok, rajzolok inkább. Szerencsére rengeteget segít a férjem meg a családom (az 5 nagynéni és a nagyszülők), szóval eme jeles napokon is bele tudok húzni. A legszebb élményem az volt, amikor hordozó kendőben rajtam szundikált Domonkos alig 2 hónaposan, és tudtam vele könyvet illusztrálni. Az anyaság engem még jobban ösztönöz az alkotásra, nem kihívás, vagy munka hanem a lételemem!

 

Wunder Judit:

Amikor megszületett a kisfiam, még fél éven át a diplomafilmemen dolgoztam, így elég hamar belekerültünk a mélyvízbe. Persze az elején minden könnyebb kicsit: ha ébren volt is elnézegette a színes játékait, én pedig nyugodtan dolgozhattam a gép előtt. Aztán következett egy hosszabb időszak, amikor épp csak annyi energiám maradt, hogy az ötleteimet valahova gyorsan feljegyezzem. Még most is előkerül néha egy-egy ötletfoszlány valamelyik elhagyatott sarokból.

Amióta újra elkezdtem bábszínházaknak tervezni, kénytelen voltam hosszabb időre (akár napokra is, ha vidékről volt szó) a nagyszülőkre hagyni Benőt, hiszen a próbákra nem vihettem magammal. Ennek köszönhetően később a bölcsis beszoktatás olyan flottul ment, hogy a délelőttök teljesen felszabadultak. Ezen kívül éjszaka szoktam még dolgozni, a délutánokat meghagyom Benőnek és minden idegszálammal próbálok vele lenni. Néha az az érzésem, hogy termékenyebb alkotó nálam. Már ha csak a kocsigyűjteményét nézem…legalábbis nekem azt mondja, azokat rajzol.

 

Kuizs Lilla:

Azok közé az anyukák közé tartozom, akiket meglepett, hogy valójában mennyi meló is van egy gyerekkel. Azt hittem sokkal több időm lesz majd alkotni, utazgatni, barátnőzni.

Málna lányom egy nagyon eleven tündér. Imádja az embereket, az új helyzeteteket, simán elvan 16 órát egy repülőn, azonnal nyit egy új társaságban. Csak egyedül ne hagyjuk a szobájában. (mert azt nem szereti) Kiskorától kezdve keveset alszik, azt is köztünk. Az első időszakban esténként festettem és rajzoltam. (este 10től éjfélig) 1 éves kora körül, amikor a napi 1 délutáni alvásra álltunk át, onnantól kezdve stabilan alszik másfél órát. Ezt az időt is alkotással töltöttem. Igaz így én nem aludtam, arra hogy ebédet mikor főztem nem is nagyon emlékszem, szegény férjem néha említette is, hogy régen milyen finomakat főztem neki.

Szeptember óta Málna bölcsis heti 3 napban. Semmi gondunk nem volt a beszoktatással a lányom személyiségéből fakadóan. A gyereknevelés megtanított effektíven kihasználni az időmet. Nem gondoltam volna előtte, hogy ennyi mindent meg lehet csinálni pár óra alatt. Így újra aktív alkotó művésznek érzem magam és még ebédet is főzök néha.

 

Orosz Judit:

Eleinte, még a terhesség előtt és alatt azt gondoltam, hogy majd egy kis szünetet fogok tartani az alkotás terén. Aztán idővel kiderült, ez így nem működik, így csak bennem marad és feszít egy csomó minden, miközben folytonos fejlődésre vágyom. És hát fel kell dolgoznom azt a sok újat is, amit Böske és Jakab hoztak az életembe.

Mivel hosszú távon is egészséges kapcsolatra gyúrok velük, számomra az lett a legjobb út, hogy tanuljunk meg egymás mellett is élni, úgy, hogy hagyunk a másiknak teret. Azt kell hogy mondjam, ez elég jól megy eddig. Én hagyom őket egész sokat kíváncsiskodni, amit az egyik legfontosabb dolognak tartok, ők hagynak engem több kevesebb időre egy picit másra koncentrálni. Ez úgy néz ki nálunk a gyakorlatban, hogy ha minden testi-lelki igény ki van elégítve, egyszerűen megvárom, hogy elkezdjenek játszani. Aztán beleviszik egymást újabb és újabb játékba, eközben eljön az a pillanat, amikor én le tudok ülni és megcsinálni, amit elterveztem.

És ez a legnagyobb különbség az előttük lévő élet és a mostani között, hogy most már nincs olyan, hogy leülök és csak halogatom a munkát. Örülök, hogy végre van egy kis időm, és jó előre tudom, hogy ezt mivel akarom kitölteni. Minden napunk elég más, bár a déli alvás és az esti rutin nagyjából ugyanolyan. A többi dologban inkább az egyensúly a lényeg: ha egyik nap sokat dolgoztam, másnap sokat mászkálunk. Ha sűrű és szociálisan is gazdag volt a hétvége, akkor hétfőn csak egymás között vagyunk, stb. Van, hogy az ébrenlétük alatt is tudok rengeteg mindent intézni, de van, hogy alvásidőre marad minden.

A háztartás és a gyereknevelés a férjemmel abszolút közös meló, bár én töltök több időt itthon. Amikor viszont mind együtt vagyunk, nagyon sokszor előtérbe tudom helyezni a saját dolgaimat. Szóval így azért nem olyan bonyolult a dolog. ????

 

Ez az öt kisgyerekes anya, akinek végig olvastad a tapasztalatait, szeretne munkát találni a szakmájában és megmutatni a világnak, hogy a gyereknevelés mellett mivel foglalkozik. Akárcsak mi, kisgyerekes anyák, mindnyájan. Ugye, Neked is ismerős?

Most megismerkedhetsz velük személyesen, és az alkotásaikkal is, mert december 9-én karácsonyi illusztrációs vásáron mutatkoznak be a HellóAnyu családbarát közösségi tér és kávézóban.

Számomra duplán izgalmas az esemény!

Egyrészt azért, mert imádok különleges, egyedi, szemet gyönyörködtető tárgyakat választani ajándékba. (Magamnak is…

Másrészt, amióta magam is kisgyerekes anya vagyok, és próbálom a munka és a család összes teendőjét összehangolni, különösen figyelek arra, hogy a vásárlásaimmal lehetőleg más kisgyerekes vállalkozónőket is támogassak. Én így vagyok tudatos vásárló…

Gyere, és csodáld meg Te is, miket alkottak, és ajándékozd meg szeretteidet, vagy önmagadat egy illusztrációval! Én ott leszek! 🙂

 

 

 

Válás kisgyerekkel

A kisgyerekes családokban nagyon stresszesek az első évek. A kialvatlanság, a társadalmi izoláció, a felborult családi munkamegosztás kikészíti a párokat. Sok kapcsolat nem éli túl ezt a konfliktusokkal terhelt időszakot, és válás lesz a vége. Amiről persze semmit nem tudunk, és így nem is tudunk rá felkészülni. A Válás? Újrakezdés? Anyacsavar Klub vendégét, Iványi Klára mediátort kérdeztem az Anyacsavaron a tapasztalatairól, tanácsairól.

 

Karácsony előtt megszaporodnak a konfliktusok, és a szakítással, válással kapcsolatos döntések. Mediátorként miben látod ennek az okát?

A karácsony, a közelgő év vége a legtöbb pár, család életében egy érzékeny időszak. Hatalmas a nyomás, óriási a stressz, rengeteg az irreális elvárás, az idealizált kép, aminek szeretnénk megfelelni, legtöbbször hiába. A karácsony  a család, a szeretet, az együttlét időszaka, legalábbis ezt sugallja gyakorlatilag minden és mindenki körülöttünk. Ha azonban valaki már jó ideje nem érzi magát komfortosan párkapcsolatában, egy újabb közösen eltöltött veszekedésekkel, feszültségekkel és csalódásokkal teli „ünnepi” időszak rémképe meghozhatja azt az elszántságot, ami szükséges ahhoz, hogy kimondjuk: vége.

 

Mire jó a válási mediáció?

A válás a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólag egy jogi aktus, hanem elsősorban egy érzelmi folyamat, ami nagyon komoly gyászmunkával jár együtt. A mediáció abban segíti a feleket, hogy ebben az érzékeny időszakban  mindazokról a vitás kérdésekről, amelyek saját és gyermekük jövőjét majd meghatározzák, maguk döntsenek, hogy azt a munkát, ami életük újrakeretezéséről szól, ők maguk végezzék el, és ne egy tárgyalóteremben egy kívülálló idegen személy, a bíró döntsön a sorsukról. A mediáció abban is segít, hogy a válás ellenére megmaradjon az emberi hang, az együttműködő kommunikáció a szülők között, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy gyermekükről felelős, és egyenrangú szülőpárként gondoskodjanak a továbbiakban is.

 

Mik azok a szempontok, amiket még egy válás előtt érdemes végig gondolni, meglépni?

Mindig fel kell tenni a kérdést, hogy vajon megtettünk-e ketten együtt mindent, ami segíthetett volna a kapcsolat megmentésében. Én magam tudok-e még valamin változtatni, valamiben változni, ami elősegítheti a másik, és ezzel együtt a kapcsolat változását. Van-e olyan, amit a másik meg tudna tenni azért, hogy ismét komfortosan érezzem magam a kapcsolatban, és lássam a reményt, hogy még van miért folytatni. Érdemes figyelni arra is, hogy egy akut krízishelyzetben (kiderül pl., hogy a másik megcsalt, stb.) ne hozzunk visszavonhatatlan döntéseket. Egyet hátra lépni, egy kis időt hagyni magunknak és onnan ránézni a helyzetre sokat segíthet abban, merre induljunk tovább. Egy ilyen időszakot arra is érdemes felhasználni, hogy számba vegyük, kik azok, akikre adott esetben mind a válási folyamat során, mind elvált szülőként majd számíthatunk, milyenek az anyagi lehetőségeink, mit tudunk tenni azért, hogy ha elindul a folyamat legyenek olyan emberi és anyagi erőforrásaink, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a változásokat és a válással legtöbbször együtt járó megpróbáltatásokat minden értelemben  menedzselni tudjuk.

 

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az évek óta GYES-en a gyerekekkel otthon lévő kisgyerekes anyákat egy válás ne taszítson teljes anyagi kiszolgáltatottságba?

A válás sajnos szinte minden esetben hosszabb vagy rövidebb ideig tartó egzisztenciális krízissel is együtt jár. Abban az esetben, ha az anya évek óta a munkaerő-piactól távol van a gyerekgondozás miatt, és az apa az, aki a főkereső a családban, a válás rettenetesen nehéz helyzetbe hozhatja a nőt. Ha tehát felmerül a válás gondolata, gondoskodni róla, hogy ha kell, legyen hová visszatérni a munkaerő-piacon, meg legyen oldva megnyugtatóan a gyermek napközbeni felügyelete, stb. Ha a szülők a válás ellenére is képesek együttműködni, a gyermekükért felelősséget vállalni, létre lehet hozni egy olyan megállapodást, ami segít áthidalni azt az időszakot, amíg a nő munkavállalóként is újrapozicionálja magát. A szülők megállapodhatnak egymás között arról, hogy az a fél, aki stabilabb és jobb kereső, átmenetileg, egy meghatározott ideig akár a váltott elhelyezés ellenére is támogatja anyagilag a másikat, míg annak sikerül „ledolgoznia” azt a hátrányt, ami sajnos együtt jár legtöbbször a hosszú otthon töltött gyerekgondozási időszakkal.

 

Mik a legfontosabb szempontok, amiket érdemes megfontolni, hogy a gyerekek a legkevésbé sérüljenek a váláskor?

A két legfontosabb alapelv, hogy a gyerek nem lehet semmilyen formában részese a szülők játszmájának, és a válást követően is joga van mindkét szülőjével amennyire csak megoldható, azonos mértékű és mélységű kapcsolatban maradni. Amikor a gyermek lakóhelyéről, és a szülőkkel való kapcsolattartásról döntünk, kizárólag a gyermek érdekeit, szükségleteit tarthatjuk a fókuszban, és az olyan szempontok, mint az, hogy mi lenne igazságos, ki, miben hibázott, ki mit érdemel, vagy hogy szokott ez lenni általában, nem merülhetnek fel. Természetesen ahhoz, hogy a szülők ezt a munkát el tudják megfelelően végezni, nagyon nagyfokú együttműködési készségre és bizonyos fokú alázatra van szükség részükről, de arra is, hogy képesek legyenek gyermekükre valóban figyelni, annak szükségleteit felismerni. Ha a családban a gyermekre már a válás előtt is kevés, vagy nem elég jó figyelem jutott, nehezebb lesz rátalálni arra, hogy mi is az az út, ami majd leginkább járható lesz vele kapcsolatban a válást követően.

 

Mikor és hogyan mondják el a szülők, hogy válnak?

A gyermekek válás körüli támogatása kapcsán nagy fontos, hogy az életkoruknak megfelelően minél előbb, minél konkrétabban tájékoztassuk őket arról, mi fog történni, lehetőleg a másik szülővel együtt, és ennek során, illetve a későbbiekben is engedjünk teret az érzéseknek, támogassuk őt abban a gyászmunkában, ami természetes velejárója ennek az időszaknak. Fontos az is, hogy a gyermek véleményét, természetesen életkorának megfelelő szinten meghallgassuk azzal kapcsolatban, ő hogyan képzeli el a válást követő időszakot. Az őszinte odafordulás, a különféle előtörő érzésekkel kapcsolatos elfogadó magatartás mellett még kulcsfontosságú a biztonságos és jól kiszámítható keretek minél gyorsabb felállítása, és az ezek megtartásában való nagyon fegyelmezett együttműködés. A válás hosszú folyamat, mire minden elrendeződik, akár egy-két év is eltelhet. A gyereknek ebben az átmeneti időszakban is tudnia kell, melyik szülőjével hol, hogyan, mettől meddig lehet együtt. Ezek a keretek legyenek minél stabilabbak és kiszámíthatóbbak, mert ez megtarthatja a gyereket akkor, amikor az egész addig megszokott világa összeomlani látszik körülötte.

 

 

 

 

Szex és anyaság

A szexualitás a szülővé válással sok kapcsolatban megváltozik. Néha pozitív irányba, sokszor azonban ellenkezőleg. Sokan önmagukat, vagy a párjukat hibáztatják ezért, és nem tudják, kihez forduljanak az elakadásaikkal.

A szex és anyaság Anyacsavar klub vendége Mester Dóra Djamila szexedukátor volt, aki munkája során azt teszi, ami sokunknak annyira hiányzik: hangosan gondolkodik a szexről. Tabuk nélkül, szabadon tesz fel kérdéseket és keres válaszokat könyvében és a blogján is. Ezen a klubon arról beszélgettünk megtartó, biztonságos körben, hogy ki milyen kérdésekkel, dilemmákkal, nehézségekkel szembesül a szexualitás területén anyaként, és a leggyakrabban felmerülő témáknál ránéztünk arra is, kinek mi vált be. Ez a poszt a leggyakoribb kérdésekről és az egyedi megoldásokról szól.

 

 

Ami most foglalkoztat

 

Ezek azok a témák, amik a nyitókörben elhangzottak. Már az is gyógyító erejű volt, hogy a kihangosított gondolatokban, kérdésekben sokszor felismerhettük a sajátjainkat, és megélhettük, hogy ezekkel nem vagyunk egyedül, ezek bármelyikét gondolni és érezni oké.

 

  • Megyek az utcán, és azt veszem észre, hogy szemüvegben, babakocsival, gyerekkel, a biciklimen gyereküléssel a férfiak nem vesznek észre, mint nő láthatatlanná válok. Szeretnék magamra, mint vonzó nőre gondolni, vajon a külvilág fog-e valaha még annak látni?

 

  • Elmúltam negyven, és a korom előre haladtával egyre inkább érzem, ahogy a külvilág számára láthatatlanná válok. Ha elkezdődik a menopauza, és a termékenységem a végét járja, akkor a szexuális vonzerőm is múlóban van?

 

  • A traumatikus szülésem tönkretett fizikailag és lelkileg is. Olyan sérüléseket szenvedtem el, amik mellett a szex többé nem élvezetes se nekem, se a páromnak. Hiába magas a libidóm, és vágyom a jó szexre, a testem már nem engedelmeskedik a vágyaimnak. A szexualitásom valahogy különvált tőlem. Vissza tudom ezt nyerni valaha?

 

  • Huszonöt kilót felszedtem a terhesség alatt, rajtam maradt tíz, hiába diétázom és sportolok, felborult a hormonháztartásom. Így viszont nem érzem magam elég jó nőnek. Lezuhant az önértékelésem, hiába mondja a férjem, hogy neki így is tetszem, nálam ez valahogy belül dől el.

 

  • A libidóm a volt szeretőimnél van. A tíz évvel ezelőtti szeretőimmel álmodom. Talán oda akarok visszamenni, amikor még nem voltam anya, és azt a feelinget szeretném újraélni, hiába szeretem a férjem, és tudom józan ésszel, hogy nem működne már az a kapcsolat. Nagyon felkavaró azon gondolkodni, hogy vajon leszek-e még valaha mással? Vagy azon, hogy más férfiakat meddig engedhetek be anélkül, hogy veszélybe sodornám a családomat? Hogyan lehet fenntartani a szexualitást a kapcsolatban? Mi lesz 60-70 évesen?

 

  • A terhesség alatt a libidóm sosem látott magasságokban volt, a férjemé viszont sosem látott mélységekbe zuhant. Vagy ugyanez éppen fordítva. Mit lehet ezzel kezdeni?

 

  • Egyáltalán nem vonzódom a férjem iránt. Azt hogyan kezeljem, hogy a szülés után másfél évig nincs libidóm? Hogy fájdalmas a szex a szülés után?

 

  • A férjem egyáltalán nem mutat érdeklődést irántam. A 2. terhesség óta a férj „apuka” üzemmódban van, csak a gyerek érdekli, nem akar párként kapcsolódni. Libidó nélkül egy elcsökevényesedett szexualitást hogyan lehet visszaépíteni? Hogyan jutunk el az aktív, kezdeményező szexig? Kinek a felelőssége visszaépíteni a jó szexet?

 

  • Több szexre lenne igényem, mint a férjemnek. Az elutasítás mélyre megy. Hogyan lehetünk saját magunk a másik határait tiszteletben tartva?

 

  • A személyiségfejlődésem része, hogy végre tudok nemet mondani. Ez a lelki integritásom egyik kulcsa. Amikor a férjem szexet szeretne, de én nem, sarokba szorítva érzem magam. Az a dilemma, hogy a kapcsolatot válasszam, amiben számomra a nem kívánt szex egy megerőszakolás-élmény, vagy a lelki integritásomat, amit viszont a férjem visszautasításként él meg, és a házasságunkat a válás felé sodorja?

 

  • Nagyon erősen belénk van kódolva, hogy mások előtt nem szexelünk. De a gyerekek mindig ott vannak, tehát nagyjából sosem szexelünk. Hogyan lesznek így minőségi együttlétek? Most olyan, mint a kamaszkorunkban, amikor elmentek a szülők és van 20 perc. Logisztika még a fizikai körülmények megteremtése is. Hogyan lehet fenntartani a spontaneitást így?

 

  • Egy klasszikus munkahely mellett mikor van lehetőség szexelni? A napi szexuális csúcspontom akkor van, amikor másokkal vagyok. Ráadásul mire hazaérek, és lefektettük a gyerekeket, mindenki örülhet, ha végre bezuhanhat az ágyba.

 

  • Ha megbánt a férjem, nem akarok szexelni. Tiszta idegbeteg vagyok. Hiába mondja, hogy a szex majd megnyugtat, mert engem nem! Ha tudunk sokat beszélgetni, utána jó a szex, de neki kevesebb beszélgetésre és több fizikalitásra lenne szüksége. Ő fordítva működik: akkor lehet vele beszélgetni, ha volt szex.

 

  • Hogy működnek a pasik? Vajon ezeket a változásokat ők hogyan élik meg? Erről tök keveset tudunk…

 

 

És ami bevált

 

Néhány kihangosított kérdéssel kapcsolatban megosztottuk az egyéni bevált gyakorlatokat ebben a megtartó, bizalomteli női körben a HellóAnyu közösségi térben. Ezek közül mutatok néhány általánosat, a személyesebbeket a csoporttitok védi minden Anyacsavar Klubon.

 

 

A kihűlt szexualitás visszaépítésére bevált megoldások

 

  • Én vagyok az origo. Azt vettem észre, hogy ha nem érzem magam vonzónak, ha alacsony az önértékelésem, az meg fog mutatkozni a szexualitásomban is. Ha magamon dolgozom, gondoskodom a testi-lelki szükségleteimről, nő az önértékelésem, akkor újra szexi vagyok. Ha a kapcsolatra, vagy az új szerepre fókuszálok, de elveszek benne, az sosem lesz kívülről nézve szexi.

 

  • Amikor a párom önértékelése alacsony volt, az ő libidója tűnt el, jól működött a sok dicséret, pozitív megerősítés, akár kívülről is. Ha más nők flörtöltek vele, azt az energiát utána mindig behozta a kapcsolatba.

 

  • Mi úgy tartjuk fenn a kezdeti vonzerőt, hogy időnként egymást szabadon engedjük. Pár havonta mindkettőnknek van egyedül kimenője, ahonnan új impulzusokkal feltöltődve jön haza. Az eltávolodás után mindig izgalmas a másik, amikor hazajön. Én imádok ebben a hajóskapitány-feleség szerepben lenni. Az eltávolodást és az újraközeledést egyaránt élvezem.

 

  • Nálunk az is bevált, hogy alkalmanként csak az egyik fél okozott a másiknak örömet viszonzásvárás nélkül.

 

  • Sokszor vagyunk fáradtak, de peteéréskor mindig kívánós vagyok, ezt tudatosan figyelem, és használom. Ügyelek arra, hogy azokon a napokon ne terheljem túl magam mással, és maradjon energiám a szexre. Ezek az alkalmak így sosem kényszeredettek, és mindig újratöltik a kapcsolatot szexuális energiával.

 

 

  • Nálunk bevált, hogy elutazunk gyerekek nélkül, és olyankor mindig megtapasztaljuk, hogy még működik a szex. Viszont azt figyeltem meg, hogy legalább 2-3 napra kell elmenni, mert az első napon mindig összeveszünk.

 

 

  • Nekünk fontos volt, hogy otthon lehessünk nyugodtan, így az vált be, hogy a gyerekeket vitte el valaki otthonról. Egy időben arra vettünk fel egy dadát, hogy 1-2 órát sétáljon a gyerekekkel. Ebben az is jó volt, hogy előre lehetett várni ezeket az alkalmakat, és már előre készülni rá testben-lélekben.

 

 

  • Rajtunk sokat segített a „home office” mivel a szexualitásunk napi csúcspontja nap közben van, amikor ráadásul a gyerekek sincsenek otthon. A munkát meg boldogan pótoltuk be az esti fektetés után.

 

Szeretnél Te is fontos témákat őszinte és tabumentes, megtartó és bizalomteli légkörben megbeszélni?

Az Anyacsavar On-line klub tagként a titkos facebook csoportunkban és havonta egyszer élőben is találkozunk, és mindig más-más témát dolgozunk fel közösen.

Csatlakozz Te is az Anyacsavar On-line Klubhoz!

Várunk Téged is szeretettel!

 

Megtartó közösségek: a 21. századi nagycsalád

Ki segít egy mai kisgyerekes anyáknak?

 

égen 3-4 generáció élt egy fedél alatt, testvérekkel, nagynénikkel, unokatesókkal. A családi rendszerben mindenkinek meg volt a maga feladata, és a családtagok besegítettek egymásnak. A gyerekgondozás és a háztartás összes feladata pedig biztosan nem egy ember nyakába volt varrva.

A helyi közösség ereje

 

Nem rég történt meg velem, hogy egy hétfő reggel indultam volna az oviba a nagyobbik gyerekkel és három csomaggal, de a ház előtt a biciklim hűlt helyét találtam csak.

Bevillant, hogy a bringát otthagytam egy játszótéren 4 (!) nappal azelőtt, egy fának támasztva, rajta a gyereküléssel. Lélekszakadva, és biztos kudarcra számítva siettem a játszóra, ahol megtaláltam a bicót, ami oda volt lakatolva a kerítéshez, a nyergén egy telefonszám.

 

Ami a legcsodálatosabb a történetben, az pedig az a törődés, odafigyelés, összefogás, ami emögött volt. Az történt, hogy valaki csütörtök este meglátta az ablakából a sötétedő játszótéren a biciklimet, lefotózta, és feltette a helyi Facebook közösség fórumára, amit sokan láttak. Másnap valaki más arra járt, és felismerte a képen látott bicót, ami még mindig ott állt a fának támasztva, és felhívta a közelben lakó ismerősét, aki szólt a férjének, aki aztán lejött és biztonságba helyezte a bringámat. Négy különböző ember összehangolt segítsége – akik közül kettőt még csak nem is ismertem!

 

 

Helyi közösség: törődés, odafigyelés, összefogás

 

Elmondhatatlanul jó érzés, hogy egy olyan környéken lakom, ahol ilyenkor – és bármikor máskor is – figyelnek rám, és egymásra ennek a kis helyi lakóközösségnek a tagjai!

Akkora könnyebbség, hogy nem mindent a saját káromon kell kitapasztalnom, hanem egy közösség tudása támogat, bármiben bizonytalanodom is el, vagy szorulok mások jóindulatára.

Én is adtam már vissza padon hagyott slusszkulcsot és pénztárcát jogos tulajdonosának, vigyáztam más gyerekére a játszón, amíg ő elugrott valamit elintézni, gyűjtöttem aláírást helyi ügyért, tömtem kartonpapírt egy kocsi esőben lehúzva felejtett ablakába, vagy szállítottam autóval adománybútort egy nehéz sorsú közelben lakónak. Ez itt természetes.

 

Építs magadnak falut!

 

Az Anyacsavar csoportokon szinte mindig foglalkozunk azzal a támogatói hálóval, amire kisgyerekes anyaként számíthatunk, bármiről legyen is szó. Nekem ez a helyi közösség a családom és a barátaim mellett a támogatói hálóm fontos része. Amíg nem voltak gyerekeim, egyáltalán nem voltam benne aktív, nem is tudtam, mekkora kincs ez a kis „falu” a nagyvárosban.

Amióta azonban kisgyerekes anya vagyok, nagyra értékelem, hogy biztosan tudhatom, ha este 10-kor egyedül vagyok a gyerekekkel otthon, és egy fejfájás csillapítóra van szükségem, biztosan lesz valaki, aki akár ismeretlenül is felugrik vele. És biztosan lesz valaki, aki felteszi a Facebook csoportba, ha valaki égve hagyta a kocsija fényszóróját, ha új fagyizó nyílt a környéken, ha meleg szívvel ajánlja az általa kipróbált nyári tábort, vagy látott egy jó filmet a moziban.

 

Hogyan születik egy helyi közösség?

 

Bárkinek mesélek is a mi helyi kis közösségünkről, irigykedve és vágyakozva mondja, hogy sajnos náluk nincs ilyen, bárcsak lenne. Engem nagyon izgat, hogy mi az, ami egy ilyen közösséget életre hív, és működtet, mert jó lenne, ha ilyenekből még több lenne országszerte. Megkérdeztem ezért olyan helyi közösségek alapítóit, amelyek számomra példaértékűen működnek.

Kustár Blanka és Paál Rita a József Attila Lakótelepen alapította meg az Anyahajó Anyaközpontot és családi kikötőt, ami a régi sokgenerációs nagycsaládok megtartó funkcióját nyújtja a négy fal között, a család és háztartás összes feladatával egyedül maradt nőknek. „Úgy élünk együtt, amilyen régen egy zárt falu vagy egy nagycsalád lehetett: vigyázunk egymás gyerekére, hozzuk-visszük óvodába, iskolába. Betegség, gyermekágy idején ebédet főzünk egymásnak. Együtt sportolunk, kirándulunk. Segítünk fuvarral, cipekedéssel, kölcsön szerszámmal, ha kell. És azzal, hogy vagyunk egymásnak: van kitől kérdezni,  van, aki meghallgat, van kinek kikiabálni az örömömet.”( Forrás: https://anyahajokozpont.hu/maci-ugy-2-ezzel-a-tortenettel-palyaztam/)

 

Mitől működik jól?

 

A legendás Újlipótvárosi Szülők és Barátaik csoport alapítói – Sára Bernadett és Bugledits Melinda – szerint nagyon fontos, hogy földrajzilag egy viszonylag kicsi és behatárolt terület értékrendben, gondolkodásmódban nagyjából hasonló lakóit tömöríti a közösség. Így nincs meddő vitatkozás mondjuk politikai kérdésekben, és egyértelmű az azonnali civil összefogás, hogy az önkormányzatnál a kisgyerekes családok kilobbizzák a játszóterek esti kivilágítását.

 

Ez a helyi csoport emiatt működik jól Melinda és Detti szerint:

 

  • Bizalom

Azaz biztos lehetek abban, hogy amiről a csoportban beszélek, az bent is marad, a csoporttagok tiszteletben tartják, és diszkréten kezelik a fórumon elhangzottakat.

 

  • Titkos csoport

Azaz olyan Facebook közösség, ahová meghívásos alapon, az adminok jóváhagyásával lehet csak bekerülni. Minden tag valakinek a valakije, külsősök sem a csoportra, sem annak tagjaira, és a benne folyó beszélgetésekre nem tudnak rákeresni.

 

  • Kritikus tömeg

Állítólag 400-500 főnél indul el az a dinamika, amikor minden kérdésre jön válasz, minden problémára akad segítő kéz, és bármilyen programra érkeznek lelkes csatlakozók.

 

  • Lokálpatrióták

A lakóhely szépülése és a helyi közösség védelme különösen fontos azoknak, akik helyben születtek, itt nőttek fel, akik ennek az organikus, állandóan változó szövevényes kapcsolati hálónak rég óta tagjai. A sok személyes ismeretség aktívabb csoportot generál, és segít a kisgyerekes családként betelepülteknek is a virtuális közösségből a valódi, élő közösségbe integrálódni.

 

  • Védőháló és érdekképviselet

Azaz a virtuális közösség összefog közös ügyekért, és a közösség tagjaiért. Az ÚSZB-n sok kezdeményezésnek akadt számos követője: a Tutaj projektben egy bezárt óvoda felújításáért kampányolt a helyi közösség; a Belső kertek pályázaton a háztömbök által körülölelt belső udvarok növényekkel, padokkal, biciklitárolókkal élhetővé tételéért foghattak össze a lakók; a hagyományos szilveszteri felvonuláson a Szent István parktól a Jászai Mari térig vonulnak trombitát fújva a kisgyerekes családok, majd Kárász Eszter énekel és ukulelézik mindenki örömére; a Pozsonyi Pikniken pedig évek óta valamilyen nemes cél javára sütnek és árusítanak sütit a helyi anyák.

 

Mik a kezdeti lépések?

 

Felmerül a kérdés, mi kell ahhoz, hogy egy jól működő helyi csoport létrejöjjön, ha valaki esetleg arra adná a fejét, hogy a saját lakhelyén építsen magának „falut”.

Az ÚSZB úgy alakult, hogy pár játszótéren, a gyerekek révén összeismerkedett családban egy novemberi délutánon felmerült, mi lenne, ha a Facebookon folytatnák a bandázást. Erre akkora igény mutatkozott, hogy 3 hét alatt 200 fősre duzzadt a csoport. Eleinte nagy igény volt sok személyes találkozásra, ismerkedésre, ezért szerveztek a tagok pikniket a parkban, majd egy helyi beteg kisfiú műtétjére gyűjtés nagy lendületet hozott a csoport aktivitásában, és azóta sincs megállás, a csoport nő, formálódik, és születtek belőle újabb kisebb csoportok egy-egy téma mentén (helyi vállalkozókat, a helyi közlekedést megreformálni akarókat, a karitatív hajlamúakat…stb. tömörítő szintén helyi alcsoportok.)

 

És mi a helyzet vidéken?

 

Egy jó példát ismerek, a debreceni Anyahajó Klub születését, aminek a születéséről itt írtam egy szerintem eléggé tanulságos posztot. Jó példa arra, hogyan jön létre egy támogató anyaközösség néhány hasonló helyzetben lévő kisgyerekes nő sorsközösségéből, önzetlen felajánlásaiból, önmagán és másokon segíteni akarásából.

 

 

Integrálódás a csoportba

 

Mint minden közösségben, egy Facebook csoportban is vannak íratlan szabályok, amik támogatják, hogy valaki a valóban tagnak érezze magát. A kulcs az, hogy először adj, csak azután kérj. Ha pár hétig figyelemmel kíséred a csoportot, és ahol tudsz, segítesz – számodra akár idegen – másoknak, valószínűleg előbb-utóbb ezekből személyes találkozások, új élő kapcsolatok lesznek. És minél több személyes kapcsolatod van egy csoportban, annál valószínűbb, hogy a te kérdésed, kérésed is választ kap. Akár olyanoktól is, akiket – még – nem is ismersz.

Ez a folyamatos kölcsönös adás és kapás hatalmas energiákat szabadít fel. Nagy flash, szívből ajánlom Neked is! 🙂

 

 

 

Anyaság és szex Anyacsavar Klub

  • Megváltozott a viszonyod a testedhez a szülés után?
  • Más a viszonyod a szexualitáshoz anyaként?
  • Mi az, ami meglepetésként ért, amiről senki nem beszélt?
  • Mi segít visszatalálni a jó szexhez?
  • Hogyan teremted meg a helyét és idejét?
  • Mik a legfeszítőbb elakadások, és vajon van-e ezekre is megoldás?
  • Másoknak is nehéz, vagy csak én vagyok ufó?
  • Mások hogy csinálják?
  • Én hogy csináljam?

Beszéljünk tabumentes bizalomteli légkörben arról, kinek hogyan változott a szexualitáshoz való viszonya a szüléssel, anyává válással. Beszéljünk a kihívásokról, a választás szabadságáról, a bejárt utakról, megküzdési stratégiákról, felszabadító belső engedélyekről. A bevált jó gyakorlatokról, a követendő példákról!

Mondd el Te is, hogy csinálod!

Érdekel, mások hogy csinálják? Hallgasd meg más kisgyerekes nők tapasztalatait!

Hozd el a barátnődet, gyerekedet, gondolataidat, érzéseidet, tapasztalataidat! Várunk szeretettel!

Moderátor: Paizs Dóra megoldásközpontú coach, az Anyacsavar alapítója

Meghívott vendég: Mester Dóra Djamila szexuális nevelő, coach, tréner, aktivista , a Nő, anya, szerető című könyv szerzője, a csakatestemenát bloggere, az Ars Erotica Alapítvány létrehozója

 

Mikor?                        november 17. 16.30-18.30

Hol?                            HellóAnyu

Mennyibe kerül?         A beszélgetés ingyenes, és érvényes Anyacsavar On-line klubtagsággal látogatható.

Regisztráció: A beszélgetésen maximum 20 fő vehet részt, ezért a részvétel regisztrációhoz kötött: a klub Facebook eseményénél kell bejelölnöd, ha biztosan jössz, így tudjuk követni, hány főnél tartunk.

Várunk Téged is szeretettel!

Itt tudsz csatlakozni Te is az Anyacsavar On-line Klubhoz!