A világjárvány radikális változásokat hozott az életünkbe egyik napról a másikra. És bár még nem látszik, hová eszkalálódik ez a folyamat, amit most együtt élünk át, máris próbára teszi a lelki rugalmasságunkat. Az Anyacsavar On-line Klub tapasztalatmegosztó beszélgetésében végig vettük, kinek mik azok a dolgok, amikért a jelenlegi helyzetünkben hálát érez, és amik kifejezetten annak köszönhetően jöttek létre, váltak lehetővé, hogy a koronavírus fenekestül felforgatta a megszokott életünket.
A leggyakoribb válaszok az Anyacsavar online klub kisgyerekes anyái között a következők voltak:
- Intenzívebb, mélyebb kapcsolat a családtagok között. A 0-24 órás összezártság a gyerekeknek hasonló a nyári vakáció időtlenségéhez, amikor éjjel-nappal korlátlanul lehetnek velünk, szülőkkel. A sok együtt töltött idő sok olyan közös tevékenységre ad lehetőséget, amire a rohanós hétköznapokban sajnálnánk az időt, mint muffin-sütés reggelire, vagy a napi szintű társasozás, esetleg együtt sportolás.
- Kilépés a komfortzónából, új dolgok tanulásának, kipróbálásának a lehetősége. Bátran állíthatom, hogy magamtól a büdös életben nem nyúltam volna be a lehetőségért, hogy otthon magam taníthassam a gyerekemet minden áldott nap, hogy az ügyfeleimmel zoom konferencia keretében beszélgethessek, vagy, hogy kenyeret süssek, most mégis megdöbbenve tapasztalom, hogy mindegyikben találok örömöt.
- A testvérkapcsolatok erősödése. Sok kisgyerekes szülő számol be arról, hogy a megszokott baráti és kortárs közösségeket nélkülözve a legkülönbözőbb korú testvérek is szintet ugranak a közös játékban, konfliktuskezelésben, egymás támogatásában. Öröm látni, milyen jól játszanak együtt, mennyire jó társaságot nyújtanak egymásnak.
- Mindfullness. A játszóterek bezárásával az outdoor tevékenységek önkéntelenül a természet felfedezése felé fordultak. Az időt mesterségesen strukturáló játékok helyett most a szemlélődés, a fák, virágok, bogarak csodálása vált magától értetődő kinti örömforrássá olyanoknak is, akiknek erre korábban nem volt szemük. Nyugalom, belassulás tapasztalható mindenütt az impulzusáradat radikális csökkenésével.
- A természeti és más javaink megbecsülése. Most, hogy elérhető közelségbe került annak a lehetősége, hogy akár hetekig, hónapokig nem mehetünk ki a természetbe, hihetetlenül felértékelődött mindenkinél a természethez kapcsolódás egyelőre még meglévő lehetősége. Sokan hálásak azért, mert van egy kis kertjük, ahová kimehetnek, amit gondozhatnak, de sokan fogalmazzák meg azt is, hogy hálásak azért, hogy van családjuk, van fedél a fejük fölött, vagy van munkájuk. Csupa olyasmit, amit valahogy magától értetődőnek gondolunk, pedig könnyen elveszíthetünk.
- Új családi szokások. Az új helyzet szinte minden családot arra kényszerített, hogy új szokásokat, napirendet, kereteket vezessen be. Szinte mindenütt természetes a közös kupaktanács, ahol a gyerekek és felnőttek igényei is elhangzanak, és közös a törekvés ezek összehangolására. Mert muszáj megoldani. És muszáj együtt megoldani, mivel nem tudnak senki másra számítani, csak egymásra. Sokan számolnak be arról, hogy végre lehetővé vált a közös ebédelés és vacsorázás, ami évek óta csak vágyott családi szokás, de eddig sosem jött össze.
- A technológia, mint lehetőség. Sokan hálásak azért, hogy továbbra is tudnak dolgozni, még karanténban is, mert a technológia lehetővé teszi bárhonnan az egymáshoz kapcsolódást. Amitől korábban idegenkedtek, most mentőöv, lehetőség megtartani munkát, kapcsolatot, vállalkozást, értelmet adó tevékenységeket a hétköznapokban. Felfedeztük annak a lehetőségét, hogy a másik városban élő nagyszülő is tud esti mesét mondani, és gyerekeket altatni Skypeon. Hogy az osztálytársakkal lehet online sakkozni, hogy sportolni is lehet bezárva, online.
- A saját ritmus újra felfedezése. Sokan számolnak be arról, hogy mekkora felüdülés a rohanós reggelek helyett a később kelés, és a napi feladatok saját, egyedi ritmusban elkezdése. Mások, akik inkább koránkelők, épp azt élvezik, hogy 6.30-kor nekiállhatnak a munkájuknak, amikor a család és a munkatársak is még alszanak, és zavartalanul tudnak érdemben haladni az elmélyülést igénylő feladataikkal, hiszen kiesett a reggeli kötelező elindulási rutin és utazás, mint napi stresszforrás.
- A láthatatlan munka láthatóvá tétele és újra felosztása. Az, hogy sok helyen mindkét szülő otthon van jelenleg, egy olyan váratlan lehetőséget is ad, hogy észre vegyük, mi mindent és mennyit is tesz a másik nap közben. A „te ráérsz, úgyis egész nap csak otthon vagy a gyerekekkel” mondat többé nem hangzik el, sokkal gyakrabban az elismerő pillantások és szavak mindazért a 0-24 órás készenléti műszakért, aminek az oroszlán részét a legtöbb családban a nők csinálják végig. Nap, mint nap. Karantén nélkül is. Azokban a családokban, ahol két teljes munkaidőben dolgozó felnőtt van, remek lehetőség adódik a háztartási és homeschooling feladatok újraelosztására is.
- A családos multitasking az új normális. Azok a nők, akik a karrierjüket próbálják összehangolni az anyasággal, most szembesülnek azzal, hogy amit ők eddig is csináltak napi szinten, de a munkahelyükön sokszor titkolniuk kellet, mert nem nézték jó szemmel, vagyis a rengeteg tányér folyamatos szimultán pörgetése teljesen általánossá vált. Most a férfiak is átélik milyen homeofficeból, gyerekek mellől dolgozni, a figyelmüket folyamatosan megosztani. És mivel globálisan mindenkit érint a probléma, senki sem akad fent azon, ha a meeting közben valaki megkeveri a rántást és/vagy kitörli a gyereke fenekét. A sorsközösség empátiára tanít mindenkit ezen a területen is.
És neked mit hozott eddig ez a változás, amiért hálás vagy?