Világjárvány lelki túlélő készlet

A világjárvánnyal járó társadalmi folyamatokat, mint az iskolabezárások, a határzárak, vagy a házi karantén bevezetése egyéni szinteken lelki és mentális (sőt, sokszor anyagi, karrier- és szociális) válságot hoznak mindnyájunknak. Világjárvány lelki túlélő készlet megoldásközpontú coaching megközelítéssel.

 

A világjárvány és következményei sokunknak lelki és mentális (sőt, sokszor anyagi, karrier- és szociális) válságot hoz. Sok kisgyerekes nőnek az anyává válás is lelki és mentális (sőt, sokszor anyagi, karrier- és szociális) válságot hoz. Ennek a nehéz tapasztalatnak talán most hasznát tudjuk venni egyéni szinteken.

 

Ha végig akarjuk gondolni, hogyan lehet felkészülni valamire, mint a világjárvánnyal együtt járó házi karantén, amit még sosem tapasztaltunk meg, jusson eszünkbe, hogyan készültünk fel a szülővé válásra, amiről korábban semmilyen önismereti tapasztalatunk nem volt. Oké, tudom, a legtöbben sehogy.

 

Arra azonban mindenki vissza tud gondolni, neki mi volt a legnehezebb a szülővé válás normatív krízisében:

  • a 0-24 órás összezártság?
  • a saját időd, személyes tered elvesztése?
  • a megcsappant bevételek és az anyagi függés?
  • egy szerettedért való aggódás és felelősségérzés ismeretlen mértéke?
  • hogy úgy tűnik, senkivel nem tudod megosztani, min mész keresztül, értetlenség vesz körül?
  • vagy valami egészen más?

 

 

És ha megvan a saját, teljesen szubjektív listád, talán érdemes megnézni, milyen nehézségekre számíthatsz a következő hetekben, hónapokban a rendkívüli körülmények közepette.

Neked mi lesz a legnehezebb, mire számítasz?

  • Összezárva lenni 0-24-ben a családoddal?
  • Éjjel-nappal azon szorongani, hogy a krónikus beteg, vagy idős családtagok vajon túlélik-e a járványt?
  • Hogy elveszíted a megélhetéshez szükséges bevételeket?
  • Hogy a munkád miatt nem tudsz a gyerekeiddel lenni?
  • Hogy a gyerekek, vagy a párod hogyan veszi majd a kanyart lelkileg?
  • Vagy valami egészen más?

 

Arra biztatlak, hogy bátran vállald fel önmagad előtt az érzéseidet és az igényeidet még akkor is, ha a környezetedben emiatt sokan irracionálisnak gondolnak. Nem volt ez másképpen a terhesség, gyermekágy és kisgyerekes korszak idején sem, igaz? Mindig vannak és lesznek, akikkel nem tudod megosztani, mit érzel, gondolsz, mi aggaszt. Ha úgy érzed, senki nincs, aki megértene, legyél saját magad legjobb barátja, és hallgasd meg figyelmesen, szeretettel, mit mond a belső hangod.

 

És most lássuk, milyen belső és küldő erőforrásokat tudtál annak idején, a szülővé válás nehéz időszakaiban mozgósítani. Mi segített? És még?

Készíts egy hosszú listát. Minél több részletet fel tudsz idézni, annál több ötletet tudsz meríteni majd, amikor azt gondolod végig, mi segíthet éppen neked, éppen most.

 

  • Nekem az alvásnál is fontosabb volt az önreflexiós idő, amikor zavartalanul végig gondolhattam, mi történik velem, és azt szabadon meg is fogalmazhattam.
  • Volt olyan barátnőm, akinek a külsőségek adtak tartást a nehéz pillanatokban. Neki az segített, ha csinosnak érezheti magát, és kinyúlt tréninggatya helyett, minden reggel rendesen felöltözött, kisminkelte magát.
  • Nekem sokat adott a sorsközösség. Hogy a sok ítélkező és értetlen hang között megtaláltam azt a néhányat, akikkel megosztva az élményeimet úgy érezhettem, nem vagyok egyedül.
  • Volt egy barátnőm, akinek a szabad mozgás volt a legfontosabb, ezért magára kötötte a babáját, és úgy ment mindenhová: kirándult, tornázott, táncolt, utazott.
  • Van, akinek a struktúra nyújt segítséget: szigorú napirend, pontosan kiszámított mennyiségek, megfelelő sorrendek, logikus elrendezés.

 

 

Neked mi, vagy ki segít majd a következő hetekben? És még?

Milyen lehetséges előnyei vannak ennek a változásnak?

Mire nyújt majd egyedülálló lehetőséget, amit a rohanó hétköznapokban biztosan nem engednél meg magadnak/magatoknak?

 

 

Néhány személyes példa:

  • Máris sokkal többet és gyakrabban beszélgetek a családtagjaimmal és barátaimmal telefonon, mint bármikor máskor. És nagyon élvezem. Vissza az egyetemista időkhöz!
  • Rengeteg, korábban ide-oda utazással töltött időm szabadult fel, amit most újra tudok posztírásra fordítani, hosszú hónapok csendje után.
  • A „te úgyis otthon vagy, ráérsz” alapvetésből nálam landoló háztartási, gyerekek körüli feladatok most arányosabban oszlanak el a férjem és közöttem, sőt, a fiúk is több feladatot kapnak.
  • Sokkal világosabban érzem, mi igazán fontos, és mi az, ami csak egy mesterségesen generált versengés felesleges eredménye a hétköznapokban. Ettől egyrészt teljesen lelassultam, sok mindent elengedtem, másrészt naponta többször is átjár a hála mindazért, amink viszont van.

 

És néhány célkitűzés a kényszerpihenő idejére:

  • Ha Kossuth Lajos is megtanult normálisan angolul a börtönben, akkor nekem sem lehet több kifogásom.
  • Családi napirendet szeretnék kialakítani, amiben mindenkinek van „feladat idősávja”, pihenő ideje, mozgásra lehetősége, házimunkája, tanuló ideje.
  • Új családi szokásokat szeretnék bevezetni: meg szeretném tanítani a fiúkat ruhát hajtogatni és varrni például.
  • Zónázós nagytakarítást is csinálok napi minimális mennyiségben, pl. 1 polc rendberakása, 1 iratmappa átnézése, 1 függöny kimosása/nap. Ezt utálom, sosem csinálnám magamtól, hacsak be nem zárnak, és nincs más választásom. Na, tessék…

 

Neked mik a legmerészebb reményeid, mivel gazdagíthat a járvány okozta nehéz helyzet?

Milyen személyes célok megvalósításának ad teret?

 

 

 

EMAIL
FACEBOOK0
FACEBOOK