Mártonffy Zsuzsa írása az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és arról szól, hogyan lehet egy kisgyerekes családban akár kis térben és sok gyerek mellett is rendet tartani. Mindenki vágyik arra, hogy az otthona otthonos legyen és ne állandó csatatér. Íme egy háromgyerekes anya évek alatt kipróbált és bevált jó gyakorlatai. Az 1. részt itt találod.
Öten élünk együtt két és fél szobában, három gyerekkel. Elönthetnének minket a tárgyak, de nem. A lakásunkban nincs sok szekrény és nincs sok tárgy, mindennek tudom a helyét, és többnyire rend van. Ha valamitől megválunk, annak is igyekszem a legjobb helyet megtalálni. Hogyan lehetséges ez? Összeszedtem, nálam mi vált be a holmidömping elleni harcban.
Rumlicsökkentő cselekvések a mindennapokban
Nem veszek semmit!
Háromszor is meggondolom, mielőtt valamit beszereznék, főleg, ha tartós tárgyról van szó. Tényleg szükség van rá? Miért akarom megvenni? Mert akciós? Mert jól néz ki? Mi az a funkció, amit kivált? Nincs még otthon hasonlónk? Valóban nem lennénk meg nélküle? Nem csak egy újabb porfogó lenne belőle?
Rendszerezés
Kemény munka, nem lehet megúszni, de lehet apránként elvégezni. Az egy funkciót szolgáló eszközöket egymás mellett érdemes tartani, ha ilyen egységekben gondolkodunk, általában beférnek egy-egy Ikea-dobozba. Nálunk ilyen egységek például a gyógyszerek, a szerszámok, a strandcuccok, a gyerekek jelmezei, a barkácsholmik, a téli sapkák, a kábelek és így tovább. Nagy előnye, hogy idővel a gyerek megtanulja, hol keresse a celluxot és nem minket fog nyaggatni, vagy ha előkerül egy kóbor harapófogó, egyszerűen berakom a társaihoz.
Selejtezés
Folyamatosan rostálom a tárgyakat otthon. Ha megvannak a funkcionális egységek, azokat már egyszerű átnézni. Például, ha a család összes gyógyszere egy helyen van, akkor pár perc alatt ki lehet szelektálni azokat, amelyeknek lejárt a szavatossága, ha már összeköltöztettük a konyhai eszközöket, rögtön kiviláglik, hogy három dugóhúzónk és négy botmixerünk van. Érdemes egy-két évente átfésülni őket, és amit az utolsó rendezésen fogtunk kézbe utoljára, anélkül valószínűleg kibírjuk.
Általában mindentől megválok, ami
- tönkrement
- hiányzik belőle egy darab, össze van firkálva, vagy le van törve a széle (a gyerekek ebben jó szolgálatot tesznek)
- sose használtam
- utálom
- egy évekkel ezelőtti hobbi vagy életforma eszközei, és ma már máshol tartunk
- lehet használni, de a tisztítása, összeszerelése, javítása ötszörakkora macera
- évente egyszer használjuk
- lehet, hogy majd-egyszer-valamikor fogjuk használni, de végülis lehet kapni
- használjuk, de több van belőle és elég egy.
Ha az ember következetesen végigmegy a lakáson, a tárgyak száma a felére csökken. Persze, lehet mondani, hogy ha kell majd mégis, akkor pénzért lehet csak beszerezni ezt a tárgyat. De egy átlagember életében a lakás a legnagyobb kiadás, valóban érdemes egy szobával többet venni vagy bérelni, hogy a sose használt cuccok elférjenek?
Kevés, de jó
Minőségi csere jöhet, szoktunk venni új dolgokat, például az ócska, billegő étkezőasztalt lecseréltük egy újra, és azonnal megváltunk a régitől. Ha egy tárggyal csak bosszúság van, akkor elgondolkodom, hogy tényleg szükség van-e az adott funkcióra, és lehetne-e kiváltani egy jobbal. Ha van tizenkét szoknyám, akkor az alapos szemrevételezés során ki szokott derülni, hogy ebből kettő túl nagy, kettő túl kicsi, egyet utálok, egy arra vár, hogy megvarrjam a cippzárt és így tovább… A ruhatáramat többkörös selejtezés utána leszűkítettem azokra a darabokra, amiket tényleg hordok és szeretek, a többitől megváltam, hamarosan leírom, hova. Ha megtaláltam a tökéletes nyári szandált, ami nyolc évig kitartott, akkor annak végső szétszakadása után veszek egy ugyanolyat, nem kísérletezek három gagyival. A pár alkalom után tönkremenő vacak a legdrágább beszerzés. És nem veszek olyan ruhát, amit tisztíttatni kell.
A divat halála
Ezek után elég szürreálisnak tűnik megvenni egy ruhát, mert ebben a szezonban épp divatos, és jövőre, vagy legkésőbb azután menthetetlenül divatjamúlt lesz… Felismertem, mi áll jól nekem, és azt viselem, jövőre is azt fogom, nem fogom kétévente lecserélni a ruhatáramat. Az alapos profiltisztítás után egyébként meglepően régi darabok maradtak fenn a rostán, akad köztük olyan, amit tizenöt éve hordok és szeretek. A közhiedelemmel ellentétben a fast fashion láncokban is lehet időtálló és a napi divattól független cuccokat venni, ezek nagy része is innen van. Ha már kitisztult, melyek a tartós, csinos, jól álló ruhák, ezekhez hasonlókat veszek legközelebb is.
Télen-nyáron
Nem tartjuk egyszerre elöl a korcsolyát és az úszógumit. Mindig az van szem előtt, amit aktuálisan használunk, a többi a gardrób tetején várja, hogy eljöjjön az ő ideje. Ide teszem fel nyáron a kabátokat, sapkákat, csizmákat, télen a nyári ruhákat, szandálokat.
Kölcsönzünk
Nem kell mindent birtokolni a boldogsághoz, sok mindent kölcsönbe kapunk. Jó példája ennek a könyvtár, ahova már a gyerekek is lelkesen járnak. A lányom már egy nap alatt elolvas egy könyvet, nem szeretnék évi 365 kötetet beszerezni és a lakásban tárolni. Járunk korcsolyázni, de egy télen háromszor jut el a gyerek és a következő télre kinövi, sokszor inkább bérelünk cipőt a pályán. De ha valamiben nem vagyok biztos, hogy egy életen át és folyamatosan szükségünk lesz rá, azt is megpróbálom kölcsönbe kérni először. Mi a szomszéd hűtőtáskájával szoktunk utazni. Nemrég felmerült, hogy kipróbálnánk a rollerezést, kiírtam a Facebookra, pár óra múlva a volt osztálytársnőm négy gyerekrollerral állított be. A kölcsönzés nagyszerű lehetőség, mert nem kell fizetni, addig is kipróbáljuk a tárgyat, ha mégse kell, visszaadjuk, ha pedig veszünk, akkor ezt már tapasztalatok birtokában tesszük. Ha sűrűfésűvel végigmentünk a lakáson, akkor valószínűleg több polcnyi kölcsönbe kapott holmit is találtunk, ezeket pedig vissza lehet adni a tulajdonosnak és máris nagyobb a rend.
Ajándék helyett
A rokonok, barátok már tudják, hogy nekünk nem szabad tárgyakat adni. Nemrég bevezettük, hogy a gyerekek is élmény-ajándékot kapnak az ünnepeken: színházjegyet, hajókázást, kirándulást egy kastélyba, közös libegőzést. Ma az időből van a legkevesebb, főleg egy nagycsaládban nagyon megbecsüli a gyerek, ha aznap ő áll a figyelem középpontjában. Ha mégis tárgy, akkor valami fogyócikket kapnak, filctollat, ceruzát.
Fotózd le!
A gyerekek folyamatosan termelik a műalkotásokat, a legjobbakat megőrzöm datálva, a gyerek nevével ellátva, de azért napi több rajz vagy térbeli barkácseredmény raktározása kihívás lenne. Jó megoldás lefotózni ezeket, így ha a gyerek érdeklődik, meg tudjuk mutatni. A tárgyakhoz ragaszkodó gyermekemet is könnyebb meggyőzni a lyukas cipő kidobásáról, ha lefotózom emlékbe.
Megválunk a tárgyaktól
Az már kiderült, hogy utálom, ha túl sok holmi van a lakásban, de mint környezetvédő, szemetet gyártani sem szeretek. Igyekszem a lehető legtöbb felesleges holminak új helyet találni.
Tojásos dobozok: a piacon odaadom az árusoknak.
Papírok, amiknek az egyik oldala üres: itthon is szívesen rajzolnak rá a gyerekek, de az ovi is boldogan átveszi.
Újságok. A kozmetikusnál, a fodrásznál várakozás közben más még szívesen átlapozza.
Könyvek. Az értelmiség szent tehene! Ha egy könyvet egyszer, húsz éve elolvastam, és soha nem fogom többet, akkor az feleslegesen foglalja a helyet a polcról. Hívtam már ki antikváriumot, ami nem fizetett sokat, de legalább a tudat megvan, hogy jó helyre kerül. Szoktam könyvtáraknak is adományozni. És nemcsak közkönyvtárak léteznek, sok iskolának, nyugdíjas otthonnak is van könyvtára, őket is meg lehet kérdezni.
Játékok. Ami jó állapotú, az mehet a jótékonysági szervezeteknek.
Ruhák. Karitatív szervezetek gyűjtik, a H&M-nek is van újrahasznosítási akciója, amiért még vásárlási kupont is adnak, mehet ruhacserepartira, ráérősebbek pénzért is hirdethetik. A gyerekruhák mennek a kisgyerekes barátoknak.
Textilek, furcsa dobozok. Remek barkács-alapanyagok, nálunk az ovi is elfogadja ezeket. Persze a barkácsolás eredménye köztünk marad, de majd egy későbbi pillanatban óvatosan elpasszolom.
Bútorok, háztartási gépek. Több jótékonysági szervezet elviszi ezeket, különösen, ha gyerekholmi is van közte. De a Facebookon is lett már gazdája gyerekágynak, matracnak, polcnak.
Jó állapotú holmik. A legtöbb iskola, óvoda szervez karácsonyi vásárt, ide be lehet adni ezeket, és valaki majd boldogan megveszi.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek után már minden megy magától és soha nem kell foglalkoznom a renddel. Az itt leírtak egy kezdeti nagy bozótvágást, majd folyamatos odafigyelést igényelnek, viszont nem a káosszal hadakozok, s a napi rutinban elég rövid idő alatt el lehet jutni a tényleg kellemes otthonhoz.
