Hogyan legyek boldog veled? – könyvajánló

Karin Wagenaar holland párterapeuta könyve a kötődéselmélet felnőttkori vetületeit és az erre alapozó EFT pszichoterápiás módszert mutatja be. Az EFT, azaz érzelmekre fókuszáló terápia a párkapcsolataink működésének mélyebb megértését és ezen keresztül azok megjavítását tűzi ki célul.

 

Mit tanultam ebből a könyvből?

 

1.) A csecsemőkorban kialakult kötődés meghatározza a viselkedésünket még felnőttkorunkban is.

Aki járt egyetemre, és volt fejlődéslélektan kurzusa, az tutira hallott a kötődéselméletről, és arról, hogy a biztonságos és a bizonytalan kötődés hogyan hat a csecsemők viselkedésére. Arról azonban valahogy sosem hallunk, hogy a csecsemőkorban kialakult kötődés hogyan mutatkozik meg felnőttkorban.

A könyv számomra legizgalmasabb fejezetei azt taglalják részletesen, hogyan hat élethosszig a csecsemőkorban megszerzett kötődési mintánk a későbbiekben, kamaszként és felnőttkorunkban a saját érzelmeink felismerésére és kezelésére, az önismeretünkre és helyzetfelismerő képességünkre, a mások érzelmeinek beazonosítására, és viselkedésének értelmezésére, azaz az érzelmi intelligenciánkra.

Hogyan függ ez aztán össze a baráti és párkapcsolataink alakulásával, a változásokhoz, problémamegoldáshoz való rugalmas, vagy éppen rugalmatlan hozzáállásunkkal. A kudarcok, veszteségek és traumák kezelésével, a kapcsolatokon belül az igényeink kommunikálásának és a konfliktusok felvállalásának képességével. Az intimitáshoz és a szexhez való viszonyunkkal. Azzal, hogyan kezdeményezünk emberi kapcsolatokat, és hogyan szakítunk, és mindeközben hogyan érezzük magunkat. Nem lövöm le a poénokat, de meleg szívvel ajánlom, hogy olvassátok el a könyvet, már ezért megéri! A könyvben van egy kötődési stílus teszt, ami segít beazonosítani a saját, vagy akár a párunk kötődési stílusát is.

 

 

2.) A kötődési stílusunk nem statikus.

A jó hír az, hogy létezik szerzett kötődési biztonság. Azaz hogyha alapvetően bizonytalanul kötődő vagy, egy hosszan és jól működő szeretetkapcsolatban egy biztonságosan kötődő emberrel megtanulhatod, hogyan bízz szorongóan kötődőként jobban önmagadban, vagy elkerülően kötődőként a másikban.

Kérdés, hogy ugyanez igaz-e visszafelé is? Vajon egy bántalmazó, vagy elhanyagoló közegben le lehet építeni még egy biztonságosan kötődő ember magas önértékelését, önmagába, másokba, a világba vetett bizalmát?

Habár a könyv szerint szert lehet tenni felnőttként is biztonságos kötődésre, ugyanakkor fontos tudni, hogy fokozódó stressz alatt mindenki hajlamos a „hozott” kötődési mintájának megfelelő viselkedéshez visszatérni.

 

 

3) Bár sokat tehetünk szülőként a gyerekeinkért, ütközhetünk megugorhatatlannak tűnő korlátokba.

Ez banálisan hangzik, de sok szülő bármennyire szeretne is, nem képes könnyen ráhangolódni a babájára, és a szülői inkompetencia-érzés idővel csak erősödik benne, ahogy a babájában erősödik a tapasztalat, hogy a szülő nem képes megfelelően reagálni a szükségleteire. A nem válaszkész szülő pedig tanult tehetetlenséget és kötődési problémát okozhat a gyereknél.

Sajnos ez bármelyikünkkel megtörténhet, nem kell sok hozzá. Épp elég, ha valaki hideg és/vagy elhanyagoló szülők mellett nőtt fel, és otthonról nem hoz válaszkész szülői mintát. Ha nincs, vagy instabil a párkapcsolata, mert akár ő, akár a partnere bizonytalanul kötődő. Ha egy traumatikus szülésélményen van éppen túl, tele stressz-hormonnal, friss testi és feldolgozatlan lelki sebekkel…stb. Tulajdonképpen az a csodálatos, amikor valaki mindezek ellenére képes válaszkész szülőként működni…

A könyv szerint a gyerekek egyharmada bizonytalanul kötődő, és akár egy családon belül is lehet az egyik gyerek biztonságosan, a másik bizonytalanul kötődő, ami a szülőknek is hatalmas frusztráció és stresszforrás, nem csak a gyerekeknek. Főleg a szorongóan kötődő szülőknek…

Engem a könyv olvasása megerősített abban, hogy fontos időről-időre tudatosítani, hogy bár sokat tehetünk a gyerekeink jóllétéért, nem mindenért vagyunk mi felelősek. És érdemes azt is tudatosítani, hogy a gyerekeinkért első körben a saját önismeretünkön keresztül tehetjük a legtöbbet.

 

 

Ami a könyv elolvasása után is kérdőjel bennem, és tovább olvasnék, tapasztalnék róla, az maga az EFT, azaz az érzelmi fókuszú terápia, amivel a bizonytalan kötődés okozta problémákat lehet elvileg nagyon hatékonyan orvosolni pároknál. Kíváncsian várom az újabb, témába vágó köteteket az Ursus Libristől!

 

 

Könyvet ajándékba! – A kedvenc böngészőink

Totál szubjektív ajánló tőlem és az Anyacsavar On-line Klub tagjaitól könyvfüggő gyerekeknek és szülőknek, és leendő könyvmolyoknak a kedvenc böngészőinkről.

 

 

Ez az ajánló azért készült, hogy amikor a különféle családi ünnepek és szülinapok előtt a rokonság és a barátok neked szegezik a kérdést, hogy milyen ajándéknak örülnétek, legyen pár ötlet a tarsolyodban, és ne sípoló zsiráfot, szirénázó kisautót és csörgődobot kapjatok ismét (ha érted, mire gondolok…)

 

A válogatás legfontosabb szempontja nem titkoltan az, hogy olyan könyvekkel gyarapítsuk az otthoni könyvtárat, amit a gyerekek ÉS a felnőttek egyaránt élveznek.

 

Böngészők – avagy könyvek több korosztálynak

 

Kezdjük rögtön azzal a klasszikus helyzettel, amikor többféle korosztálynak olvasnál egyszerre. Gyakori probléma, amikor a kicsiknek kevés a kép, a nagyoknak kevés a szöveg. Erre remek megoldás a böngésző!

Ahogyan Kata remekül megfogalmazta: “Nálunk jelenleg 3 korosztály (2, 4, 7 évesek) igényét próbálom kielégíteni egyszerre a böngésző könyveket használva. Nehéz ugyanis egyszerre mesélnem nekik bármit, hogy mindhármójukat le tudjam kötni, de a böngészők ilyenek: a képek alapján szabad szavasan mesélek én, vagy ők azonosulhatnak egy-egy szereplővel és elmesélhetik, hogy éppen mit csinálnak, a legnagyobbnak eldugott, apró dolgokat kell megkeresni, vagy a friss olvasástudását felhasználva olvasgathatja a feliratokat, amíg a középső megszámolja az állatokat a képen, a kicsi meg azonos színű ruhában lévő embereket/autókat keres…stb.  Én nagyon boldog vagyok tőle, hogy könyvvel a kezünkben is tudunk négyesben közösen együtt lenni!!!” (Soós-Lakos Kati)

 

Kedvenc böngészőink

 

1. Óriásböngésző

Azt tudja, hogy izgalmas és mozgalmas képeken kell sok és sokféle dolgot megtalálni. Központi elem a mindenféle jármű, ami azt hiszem mindkét nemet izgalomba hozza. És természetesen bármennyit lehet róla fejből mesélni, kérdezni. Évekig jó barátunk lesz.

 

 

2. Keress, találj, mesélj sorozat

Ez a böngésző sorozat a Scolartól az örök kedvenc jármű tematika mellett beemeli a fontosabb ünnepeket is, ami lehetőséget ad a gyerekek életkorához illeszkedő szinten mesélni, beszélgetni szokásokról, hagyományokról. Az ünnepek előtti hónapot én már szívesen használom a lélekben ráhangolódásra, amihez a böngésző remek társ.

 

 

3. Balatoni böngésző

Fantasztikus ötlet, és hiánypótló a Balatoni böngésző a klasszikus balatoni nyaralásokra hangolódás, és az ott tapasztalt élmények közös feldolgozására. Akár kedvcsinálónak is jó egyes programokhoz, ha a gyermek éppen a “nem akarok elindulni sehová” korszakában lenne…

 

 

4. Évszakos böngészők

Egy kisváros lakóit kíséri négy évszakon keresztül ez a böngésző sorozat. Minden egyes szereplővel számos kaland történik egy-egy köteten belül is, de a történetek folytatódnak évszakról-évszakra is, így nyomon követhetjük, hogy az üres telken felépül a városka új óvodája, hogy a macskamamának kiscicái születnek, hogy az elkóborolt papagáj megkerül, az éjszakai betörő csuklóján pedig kattan a bilincs. A négy évszakhoz egy extra éjszakai kötet is tartozik zseblámpával olvasós kalandokkal.

 

 

5. Hol van a vuki?

Star Wars rajongó felnőttek nagy kedvence, akik szeretnék bevezetni az új generációt a Csillagok háborúja történetbe anélkül, hogy mondjuk az óvodással nézeték meg a nem ovisoknak való filmeket.

 

 

6. Utazz Bálnabusszal!

Ki mondta, hogy a böngészőben csak a valóság szerepelhet? Mi van izgalmasabb, mint a gyermeki fantázia? Máray Mariann fantasztikus képeinek mindegyikén egy különleges járművet/gépezetet népesítenek be ennek a világnak a lakói, az egerek. Bár a könyvhöz Dániel András a méltán népszerű kuflisorozat szerzője írt szöveget, a kötet böngészőként is megállja a helyét, saját kútfőből kerekített történettel.

 

 

7. Az otthon szavai!

Vigyázat, támad a genderlobbi! Ebben a hétköznapi életet bemutató böngészőben számos olyan képpel mossák a bölcsisek és ovisok agyát, ahol az apuka is részt vesz a háztartási feladatokban. Meleg szívvel ajánlom fiús anyáknak, akik fontosnak tartják, hogy olyan leendő férjeket és apákat neveljenek, akik szerint a háztartás és a gyereknevelés közös vállalás, és nem ciki, ha egy férfi gondoskodó, vagy egy nő karriert épít.

 

 

8. Hová tűnt a torta?

Szemet gyönyörködtető, csodaszép illusztrációk! Az indonéz dzsungelben zajló történetben egy eltűnt torta utáni hajszát követhetünk végig újra és újra, más-más részleteket kidomborítva a történetmesélés közben. Számos lehetőséget ad szülőként a tettek mögött meghúzódó okok, szándékok, gondolatok és érzelmek tolmácsolására, megbeszélésére a “miért?” korszakban lévő csemetéinkkel.

 

Érdekel, mik a kedvenc szülinapi könyvajándékaink korosztályonként? 🙂

Iratkozz fel a hírlevélre, és nem maradsz le az új cikkekről sem! Most ajándék Így töltődj fel a hétvégén! e-bookot is kapsz a feliratkozás mellé!

 

 

Nem harap a spenót – gyermeknevelés francia módra

A Nem harap a spenót – gyereknevelés francia módra a top 5 gyereknevelési könyv egyike, amit személy szerint ajánlok, és úgy gondolom, bárcsak hamarabb olvastam volna. Arról ír, hogyan nevelik a franciák a gyerekeiket kicsit lazábban, kevesebb bűntudattal, több odafigyeléssel önmagukra, és több bizalommal a gyerekekben.

Mármint az első gyerekük esetében is. Mert a második gyerekemnél már én is szinte mindent úgy csináltam a legelejétől kezdve, ahogyan a könyv írja – azaz a saját mércém szerint tökéletlenül, viszont lelkileg belelazulva – egész egyszerűen azért, mert nem volt más lehetőségem a majd’ hároméves nagyobbik mellett.

 

Mondom pontokba gyűjtve, mik a kedvenceim a könyv aranyat érő tanácsai közül:

 

 

  • Valódi munka-magánélet egyensúly.

A munka-magánélet egyensúly a mi kultúránkban csupán zsonglőrködést jelent a munka, a gyerekek, a háztartás, a mindenki (más) jólléte és legjobb esetben a saját jóllétünk között. Beleszakadunk, hogy minden beleférjen, és bűntudatunk van, ha nem MINDEN tökéletes. Mintha mindenkiért és mindenért mi, anyánk lennénk felelősök. A franciáknál az egyensúly azt jelenti, hogy nem engedik, hogy az életük bármely területe – beleértve az anyaságot is – elborítsa a többit.

 

  • Egyensúly a kapcsolatokban.

A francia kultúra nem támogatja, pláne nem jutalmazza a mártír anyákat. Sőt nagyon is egészségtelennek és túlzónak tartják, ha valaki feláldozza a házasságát és a szexuális életét a gyerekeiért.

Fordítom magyarra: a heti 1-2 (vagy több) kimenő a pároddal, vagy ha egyedül neveled a gyereked, akkor a leendő párod keresésével töltött idő kb. kötelező. Természetes, magától értetődő. Neked is, aki betervezed a hetedbe. És a gyerekeidnek is, akik kicsi koruktól ezt látják, és ezt tartják természetesnek.

 

 

  • Családi optimumra törekvés.

A családba beleszülető gyerekek alkalmazkodnak a családhoz, és nem az egész család ugrálja körül az újszülöttet.

Megtanulják a családi szokásokat, a napi ritmust, a többi családtag igényeit. Megkóstolják a családi ebédet és vacsorát, így nagyon hamar megismerkednek sok és sokféle ízzel és étellel. Ugyanazt eszik, mint a többiek, ami azt is jelenti, hogy az anya (vagy apa) egyfélét főz. Nincs cirkusz, hogy Pistike kizárólag háromféle ipari szemetet hajlandó enni, amit neki külön el kell készíteni minden áldott alkalommal. És a sort még hosszan folytathatnánk…

 

  • Határszabás

Vannak szabályok, amikre nagy türelemmel, és következetességgel pici koruktól kezdve megtanítják a gyerekeket. Ezek a családi zökkenőmentes együttélést szolgálják, és ezeknek hála nem kell percenként fegyelmezni a gyerekeket, és nincs ezekből állandó, napi szintű feszkó. (A határszabás egyébként hatékony eszköze a Kapcsolódó nevelés módszertanának is. Erről bővebben itt olvashatsz!)

Például a gyerekeket fektetését szigorúan veszik, mert a napi 1-2 óra „felnőttidőt” alapvető emberi szükségletnek tekintik. Ez az önmagukkal, saját ritmusban töltött napi pár óra a lelki integritás egyben tartásának alapja. Ők ösztönösen tudják és a napi gyakorlatban művelik azt, amivel mi a saját tökéletlenségünk miatti bűntudatunkat szoktuk csillapítani, hogy „ha anya jól van, mindenki jól van.”

 

  • Megtanítják a gyerekeket késleltetni.

Azaz várni. Már egészen pici koruktól. Konkrétan NEM ugranak az első felsírásra, várnak 20-30 másodpercet, és csak akkor sietnek a babák segítségére, ha a sírás nem csillapodik, azaz a felnőtt közbeavatkozására valóban szükség van. Az esetek egy részében azonban kiderül, hogy nincs másokra szükség, a probléma magától megoldódott – kijött a büfi, megtalálta a kis takaróját, elaludt…stb. A gyerekeknek pedig szép lassan kialakul egy tudása arról, hogy a kényelmetlen helyzeteket ki lehet bírni és meg fognak oldódni. Ha pedig ezt megtanulja, elkezd bízni ebben, és már nem is sír ilyenkor ellentétben azokkal a babákkal, akik azt tanulják meg, hogy ha bármi bajuk van, egy másik ember kell a megoldáshoz. Akit aztán dühösen követelnek később is, 2-3-4-5 évesen is, minden új, nehéz, kényelmetlen helyzetben.

 

  • A gyereket békén kell hagyni.

Mármint nyilván biztonságos környezetben, de hagyni kell őt a saját ritmusában, önállóan felfedezni a világot, szöszmötölni, kipróbálni a különböző mozgásokat, anyagokat, ízeket egészen pici korától. Felesleges elárasztani őket ingerekkel, előemészteni számukra a világ megtapasztalását. Nekik ugyanúgy örömet és a kompetenciaérzésük növekedését adja, ha egyedül elsajátítják hogyan kell fogni a kanalat, ha megtapasztalja a saját ritmusában, hogyan boldogul egyedül a cipőfelhúzással, még ha ez számunkra esetleg őrjítően lassú tíz percig tart is. Ez szintén növeli a gyerekek kompetencia-érzését, önbizalmát, azt a tapasztalatát, hogy bármilyen problémát meg tudnak oldani egyedül. És milyen jól jön ez később is az összes új helyzetben, közösségekben, munkahelyeken.

 

Még sok apró trükk van a könyvben, amik közül lehet és érdemes is szemezgetni. De ami a legfontosabb a könyvben, az azt hiszem, az a szemléletmód, ami a kultúrák közötti különbségből fakadóan annyi engedélyt ad az anyáknak egy örömtelibb, bűntudat-mentesebb anyaszerepre, amennyit a legtöbb magyar anya a büdös életben nem kap meg a környezete legtámogatóbb tagjaitól sem.

 

Meríts erőt belőle Te is!  🙂

 

 

 

 

 

 

 

Apapara

– könyvajánló

apapara„A para nem vész el, csak átalakul. Ez a paramegmaradás törvénye.”

Szinte a kezdetektől követtem az Apapara blogot: reflexiók egy fiatal pszichológus apa tollából. A blog már csak azért is nagy kedvencem, mert a bejegyzéseket olvasva szinte mindig felismertem benne a saját kisgyerekes anyai ráeszméléseimet, viszonyulásaimat, kételyeimet, a szociálpszichológusi szemüveget, és a kezdő szülő igyekezetének és bénázásainak, lelkesedésének és küzdelmeinek őszinte bevállalását, a tabumentesítés szándékát.

És most végre megjelent könyv formában! Én meg újraolvasom, mert papíron sokkal jobb: könnyen félbehagyható és újrakezdhető, a gondolatébresztő részek szamárfülezhetőek, és nem utolsó sorban így kölcsön- és ajándékba adható. A férjem már napok óta ólálkodik körülötte, és alig várja, hogy lecsaphasson rá – megérezte, hogy neki (is) szól ez a könyv.

Kedvenc részeim azok, amikor a szerző gyakorló apaként megkérdőjelez egy széles körben elterjedt fejlődés-lélektani elméletet, és új értelmezési keretet javasol helyette. Ugyan melyik szülő nem parázott még rá arra, hogy vajon biztonságosan kötődik-e a gyereke, vajon merje-e bölcsibe adni, bébiszitterre bízni, maga mellett, vagy külön szobában altassa-e…stb.

Aki még sosem aggodalmaskodott a fentieken, az ne olvassa el a könyvet, aki viszont igen, az megtalálhatja benne néhány klasszikus bűntudatkeltő állítás – pl. A jó anya a kötődő nevelés alapelveit szem előtt tartva igény szerint szoptat, együtt alszik a gyerekével és hordozza őt – ízekre szedését és cáfolatát.

És persze nem nyugszik, amíg nem talál saját maga választ az őt is izgató kérdésre, hogy akkor mégis mitől lesz az a gyerek érzelmileg intelligens, biztonságosan kötődő, kevésbé agresszív és összességében boldogabb, ha nem a fenti három „alapelv” kényszeres betartásától. Szerinte ez rengeteg apró részleten múlik, és leginkább két dolgon: a hitelességen – amiről tehetünk a szülőként -, és a szülő és gyerek személyiségének illeszkedésén – amiről azonban nem tehetünk.

Szeretem a saját példákkal, megtörtént párbeszédekkel illusztrált bevált nevelési módszerek bemutatását, amelyek segítik megérteni, hogy miért nem elég a tiltás, és miért kell mellé magyarázat. Hogy miért nem elég egyszer, és miért kell tényleg százszor elmondani ugyanazt egy kétévesnek. Hogy a humor hogyan működik már egészen kicsiknél is. Hogy a néha tényleg idegesítő gyerekre oké haragudni, viszont hogyan fejezd ki a haragod úgy, hogy az átsegítsen benneteket a helyzeten, ne még több kárt okozzon. Hogy a gyerek valóban lassabb ritmusú kis lény, és ha sikerül erre ráhangolódnunk – az állandó sürgetés, alkudozás, zsarolás és fenyegetés helyett -, azzal a családi harmónia csak nőhet. Hogy mire jó az átkeretezés a hétköznapokban. Hogy milyen is lenne az elég jó óvoda. Hogy milyen érvek mentén veszi fontolóra egy kisgyerekes család a kivándorlást, itthon maradást.

A könyvnek még egy nagyon fontos erénye van, mégpedig a férfi/női emancipációban hívő, és nem csak elméletben, hanem azt a hétköznapokban is gyakorló férfi szemléletmódja, amely élő és működő példaként szolgálhat azoknak az első bálozó, friss szülőknek, akik szeretnének kilépni a klasszikus férfi-női szerepkényszerekből, de otthonról semmi használható mintát nem hoznak magukkal.

Szél Dávid reflexióit olyan olvasni, mintha egy jó barátommal beszélgetnék: inspiráló, bensőséges, megengedő, okos és megkérdőjelező egyszerre. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, aki minden igyekezete ellenére gyakran érzi magát sz@r anyának/apának, és a különféle – valamint egymásnak ellentmondó – megmondó emberek és gyereknevelési megközelítések dzsungelében a saját útját szeretné megtalálni. Nekem sokat segített az, hogy bepillanthatok valaki más hozzám hasonló útkeresésének történetébe, amelyet nem mellesleg szociálpszichológusként és apaként írt.

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

A gyereknevelés 100 szabálya

 – könyvajánló

gyereknevelesHogyan neveljünk a gyerekeinkből önmagukról, és másokról gondoskodni tudó, az életet élvező, jó fej felnőtteket a saját, szülőként máris meglévő erősségeinkre támaszkodva, és önmagunkat olyannak elfogadva, amilyenek vagyunk – tökéletlennek.

A gyereknevelés 100 szabálya. Az elsőre ijesztő cím, ami azt sugallja, hogy valaki most aztán tételesen kioktat majd arról, hogy milyen szabályok megszegése miatt nem vagyok elég jó szülő, valójában félrevezető. Richard Templar, a szerző arra tett kísérletet, hogy összeszedje a saját, és mások gyakorlatából azokat a tippeket, trükköket, amik segítenek abban, hogyan neveljünk a gyerekeinkből önmagukról, és másokról gondoskodni tudó, az életet élvező, jó fej felnőtteket a saját, szülőként máris meglévő erősségeinkre támaszkodva, és önmagunkat olyannak elfogadva, amilyenek vagyunk – tökéletlennek.

… a gyereknevelési elvek és a gyakorlat néha két külön dolog…

Jó volt visszaolvasni azokat az „aranyszabályokat”, amikre az Anyacsavar csoportok kisgyerekes anyái is rájönnek hónapról-hónapra. Például, hogy a gyereknevelési elvek és a gyakorlat néha két külön dolog, és hogy sokkal fontosabb, hogy a családban bizalmi légkör, kiegyensúlyozott kapcsolatok és vidám hangulat legyenek, mintsem hogy minden körülmények között betartsuk a saját vagy mások sarkos gyerekgondozási/nevelési elveit – pl. „csak igény szerint szoptatunk”, „8-kor legkésőbb fektetünk”, „a gyerek nem játszhat a telefonnal”. Tetszett, hogy viszontláttam a szervezetfejlesztői múltamból a helyzetfüggő vezetés és a megoldásközpontú szemléletmód alapelveit a szülői hétköznapok példáira átültetve.

Az egyszerűen megfogalmazott, példákkal illusztrált „szabályok” valójában többnyire felszabadító engedélyek a nyomasztó tökéletességre törekvés, és az ezzel járó önostorozás és bűntudat alól, pl. „teljesen természetes, hogy néha elmenekülnénk”, „a szülő is ember”, „a szülőnek is jár a saját idő”. Ez jól jön egy olyan világban, ahol olykor még a barátaink és segítőink is frankómegmondó felettes énként szólogatnak be, ha nem teljesítjük a felénk támasztott elvárásaikat. A minden szabályhoz tartozó rövid, de plasztikus személyes történetek sokszor elgondolkodtattak. Eszembe jutott a gyerekkorom, bevillantak képek a szüleimről, és a nagyszüleimről is. Sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem voltak tökéletesek, de amikor elgondolkodtam az ő szülői erősségeiken, mindazon, amit tőlük kaptam, hálát éreztem mindnyájuk iránt: az ajándékaik, útravalóik velem vannak, és most tőlem kapják meg az én gyerekeim.

…hús-vér szülők valós tapasztalatai…

A könyvet ajánlom mindazoknak, akik szívesen olvasnak egy-egy gondolatébresztő történetet, és szívesen töprengenek el azon, vajon ők mit, és hogyan tesznek/tennének hasonló helyzetekben. Ami különösen tetszik még a könyvben, hogy külön taglalja a legfontosabb témákat, mint a fegyelmezés, motiválás, testvérversengés, és végig kíséri a szülőség összes szakaszát egészen a felnőtt korig, minden életkorra hozva példákat, és bevált gyakorlatokat. Hiszen nem szűnünk meg szülők lenni attól még, hogy a gyerekeink felnőnek, netán maguk is szülővé válnak.

Előnye, hogy habkönnyű olvasmány, az egészen pici, vagy sokgyerekes anyák menekülőhelyén, a WC-n ülve is el tudunk olvasni pár perc alatt napi 1-2 fejezetet, inspirációt keresve. A könyv mentes a pszichológiai szakkifejezésektől, és mindennemű tudományos megközelítéstől, „csak” hús-vér szülők valós tapasztalatait sommázza, így bármely korú, nemű és hátterű szülő meríthet belőle néhány jó ötletet.

Most megnyerheted A gyereknevelés 100 szabályát, és 3 másik könyvet a Scolar Kiadótól, ha részt veszel az Anyacsavar pályázatán!