Pénzügyi nevelés: Te mire tanítod a gyerekedet?

Október 31-én lesz a Takarékossági Világnap. Ennek alkalmából, a CIB Bank támogatásával egy kétrészes pénzügyi nevelés cikksorozatot indítottam, aminek a célja, hogy kezdjünk el közösen gondolkodni arról, hogyan viszonyulunk a pénzhez önmagunkért felelős felnőtt emberként, és a gyerekeinkért felelős kisgyerekes szülőként. Az első részben arról írtam, milyen mintát hozunk otthonról, mit szeretnénk, vagy mit muszáj másképpen csinálnunk, mint a szüleinknek. Ebben a részben arról szeretnék írni, milyen értékekre, képességekre, gondolkodás- és működésmódokra taníthatjuk a gyerekeinket a pénzen keresztül, és milyen módszerekkel.

 

Nem vagyok pénzügyes, nincsenek kész válaszaim, ezért nem is fogom megmondani a frankót. Egy kisgyerekes szülő vagyok, aki felelős döntéseket szeretne hozni, és önismerettel foglalkozó szakember. Ezért most elgondolkodtató kérdéseket szeretnék feltenni, és ezek megválaszolásával közelebb kerülni a saját legjobb megoldásaimhoz egy számomra kevéssé tudatosan művelt területen. Ha van kedved, tarts velem, és válaszold meg Te is azokat a kérdéseket, amelyeket önmagamnak én is feltettem.

 

 

A takarékosság előszobája: megtanítani késleltetni

 

Ismeritek a pillecukor tesztet? A híres stanfordi kísérletben négyéves gyerekeknek kell dönteniük: vagy megeszik azonnal a felkínált pillecukrot, vagy várnak vele 15 percig, és akkor kettőt kapnak. A kísérletvezető kimegy, a gyerekek pedig magukra vannak hagyva a folyamatos kísértéssel, és csak az önuralmukra támaszkodhatnak. A kísérletben résztvevő gyerekeket 18 éven át nyomon követték a kutatók, és azt a meglepő eredményt kapták, hogy azok, akik ellen tudtak állni a kísértésnek, és késleltetni tudták az azonnali kielégülést, később sikeresebbnek bizonyultak az iskolában, és boldogabbnak a mindennapi életben.

Szülőként mit tehetsz, hogy ezt elősegítsd? Talán elsőre furcsán hangzik, de a kiszámítható családi szokások bevezetésével, a következetes határszabással, és a szabályok betarttatásával ülteted el a magját annak, hogy a gyereked később megtanuljon hosszabb távra előre tervezni (például félretenni a zsebpénzt egy komolyabb dologra), a külső nyomásnak (például azonnali költésre csábító reklámoknak) ellenállni. Ezzel már ovis korban, pénz nélkül is megágyazol a gyereked későbbi pénzhez való viszonyának. A pillecukor tesztet otthon akár te is kipróbálhatod, ha kíváncsi vagy, hogy áll most a gyereked az önfegyelemmel. Bevállalod? 😉

 

Szerintem a kérdések, amiket ezzel kapcsolatban érdemes feltenned magadnak:

Nálatok mennyire vannak világos szabályok? És kiszámítható családi szokások? És következetes határszabás?

 

 

A döntés szabadsága és súlya, avagy véges lehetőségből gazdálkodunk

 

Nagycsoportos, kisiskolás kortól simán tudod emelni a tétet, ha felelős pénzügyi döntéshozatalra akarod nevelni a gyereked. Bár én pénzt még nem adok neki, a pénzköltésről való döntések egy részét átruházom az ötévesre. Ha valamilyen turista csapda felé igyekszünk családilag, mint nyáron volt egy teljes nap a Művészetek völgyében, előre elmondtam, hogy a nap folyamán 3 dolgot választhat a millió édességárus, a kilométer hosszú kirakodóvásár és a fizetős pluszprogramok között. Tehát véges mennyiségű lehetőségből, vagy később konkrét összegből ő maga gazdálkodik, hoz döntést, majd mérlegel, és hoz helyette inkább másikat. Választ, és ezzel sok más dologról lemond, és sokkal, de sokkal jobban megbecsüli a választott valamit azáltal, hogy rengeteget dilemmázott, mire végre mellette döntött. És az a frusztráció, ami akkor éri, amikor élt a limitált lehetőségeivel, és nem tud egy negyedik vágyott valamit választani, csak majd legközelebb, megtanítja arra is, hogy a következő döntési helyzetben új mérlegelési szempontokat is használjon. Döbbenten tapasztaltam, hogy egy év elteltével is emlékezett arra, amire tavaly vágyott, és sokkal körültekintőbben választott, mint egy éve (egy finomság, egy élmény, egy kézben elvihető apróság).

 

Szerintem a kérdések, amiket ezzel kapcsolatban érdemes feltenned magadnak:

Nálatok minek a megvásárlásáról és hány éves kortól dönthet a gyerek? Hogyan segítitek a felelős döntéshozatalban?

 

 

A munka becsülete

 

Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy gyerekmunkára buzdítok, de szerintem érdemes lecsapni azokat a magas labdákat, amikor a gyerek maga kezdeményezi, hogy szeretne munkával pénzt keresni. Olyan 9-10 éves lehettem, zsebpénzt még nem kaptam, amikor a húgommal kitaláltuk, hogy a rajzainkból kiállítást rendezünk. Meghívtuk a családot (szülőket, nagyszülőket) a „megnyitóra”, beáraztuk a képeket (5-10-20 forintért), és ők nagyon komolyan vették a dolgot, minden alkotás elkelt, a keresményem meg bekerült a gyereknapi aszfaltrajzoló versenyen nyert páncélszekrény alakú perselyembe. A sulinkban meg volt egy srác, aki hétévesen kiírta egy kartonpapírra a lakótelepen, hogy „kocsimosás 5 forint”, és kis vödörrel, ronggyal szépen le is mosta a jófej, vállalkozó szellemű felnőttek Trabantjait és Skodáit ameddig felért, úgy az ablak közepéig.

 

Az Anyacsavar On-line Klubban is beszélgettünk nem rég erről, és nagyon megérintett Klau példája, akinek deklarált célja, hogy amikortól lehet, a gyerek korának megfelelően arra szoktassák a kisfiukat, hogy munkával keressen pénzt.

„Szüretelni barátnál kiskosárral, szedni ezt-azt és eladni. Sütni sütiket és eladni. Erre a legjobb terep kicsiként a család és a barátok eleinte. A Mihály-napi vásárra sütött meggyes piskótát. Persze, segítettem, de csak kuktaként. Ezt aztán az oviban a társaknak, szülőknek papír tantuszért, petákért adta el. Utána abból “vett” magának másoktól sütit. És utána nagyon boldog volt, mi mindent tudott “venni” abból, ami keresett. Szerintem ezek nagyon jó dolgok. Úgy látom, öröm a gyereknek és az is, hogy a munkájával pénzt keres. Amit leginkább fontosnak tartok, hogy egy védett burokban tanulhassa meg, hogy keresse meg becsületes munkával, kreativitással, tehetséggel a pénzt, hogy használja felelősen.”

 

Szerintem a kérdések, amiket ezzel kapcsolatban érdemes feltenned magadnak:

Te hány éves kortól és milyen eszközökkel tanítod a gyerekedet a „munka becsületére”?

 

 

A zsebpénz, avagy tapasztalati tanulás élesben

 

A CIB Bank reprezentatív felmérése szerint a magyar szülők jellemzően 11-12 éves kortól kezdenek el zsebpénzt adni a gyerekeknek, átlagosan heti 1100 forintot. Ez nagyjából egybe esik azzal az életkorral, amikor a szülők példája mellett meghatározó lesz, mi a trendi a kortárs csoportban. Ilyenkor lehet rettegni, hogy mikor állít haza a gyermekünk azzal, hogy ő is szeretne okos telefont, márkás cuccokat, szóval nyilván nagy a kísértés az impulzusvásárlásra.

A túlnyomó többség heti, vagy ritkábban havi rendszerességgel ad zsebpénzt, ami a rendszeresen, és kiszámíthatóan érkező jövedelmet modellezi a majdani felnőtt életből, holott éppen abba az irányba haladunk globálisan, hogy a klasszikus, rendszeres havi jövedelmet adó munkahelyek átalakulóban vannak a kiszervezés, projektekre szerződés irányába, amiről az előző cikkben is írtam.

 

A zsebpénzzel a top három leggyakrabban megfogalmazott szülői cél egyike, hogy a gyerekek megtanulják a pénz értékét, azaz hétről hétre saját tapasztalatot szerezzenek arról, hogy 100, vagy 1000 forint mire elég, és mire nem. Erre valóban szuper eszköz, bár erre éppen úgy megfelel az is, ha aktívan bevonjuk őt a napi/heti bevásárlásba.

 

Szerintem a kérdések, amiket ezzel kapcsolatban érdemes feltenned magadnak:

Te milyen eszközzel segíted, hogy a gyereked megtanulja a pénz értékét?

 

 

Célállítás, tervezés, priorizálás, döntés, avagy a pénz beosztása

 

Fontos elérendő cél, hogy tanulják meg már felső tagozatban a pénzt beosztani. Azaz rövid és hosszabb távú saját célokat kitűzni – „szeretnék egy csokit a büféből, amire van is pénzem, és nagyon vágyom az új Star Wars legóra, amihez hónapokat kell spórolnom”. Ehhez legalább fejben költségvetést kell készíteni, és felállítani egy személyes fontossági sorrendet. Majd ennek alapján dönteni az azonnali kielégülés, vagy a pillanatnyi lemondás között. A hosszabb spórolást igénylő célok elérésére nagyobb esélye van azoknak a gyerekeknek, akik már ovis korukban megtanultak türelmesen várni, de még 10-14 évesen sem késő élesben, valódi pénzzel, ugyanakkor komolyabb tét nélkül, a szülői háttér védett burkában, a hibázás, és rossz döntések megtapasztalásának lehetőségével fejleszteni ezt a skillt. De vajon hagyják-e a szülők a gyerekeket hibázni, és a hibáikból tanulni? Ennek egyértelműen ellentmond a kutatás eredménye, amely szerint bár a szülők több mint kétharmada szerint helyes stratégia bevonni a gyerekeket a család pénzügyi dilemmáiba és döntéseibe, túlnyomó többségük csak akkor szabad zsebpénzt adni a gyereknek, ha már felelősen tudja elkölteni.

 

Magdi szülei négy gyereket neveltek, és ők úgy ítélték meg, megéri kockáztatni, és a gyerekekre nagyobb összeget és komolyabb felelősséget bízni. Ők egy ingatlan kiadásából befolyó összeget osztottak el a négy gyerek között. „A bérleti díjat megkaptuk azzal, hogy abból kellett bérletet, ruhát, osztálypénzt, szinte mindent finanszíroznunk. Nagyon jó lecke volt a pénz beosztására.”

 

Szerintem a kérdések, amiket ezzel kapcsolatban érdemes feltenned magadnak:

Hagyod hibázni, és a hibáiból tanulni a gyerekedet? Hogyan támogatod, ha rossz döntést hozott?

 

 

Gyarapodás, vagy megelégedés?

 

A kutatásból kiderül, hogy a szülők azt is szeretnék elérni a zsebpénzzel, hogy a gyerekek megtanulják megbecsülni a pénzt, ami van. Azaz nem vágyni többre, jobbra, másra, mint amennyi van. Holott ennél szerintem százszor fontosabb lenne arra megtanítani a gyerekeket, hogy hogyan tudnak becsületes módon több pénzt csinálni, hogy jobban, másképp élhessenek, több mindenhez férhessenek hozzá… ha szeretnének. Mondjuk jó befektetéssel, több és minőségibb munkával, lehetőségek megragadásával (pl. pályázati támogatások), másokkal együttműködéssel.

 

Nekem ezért is tetszenek azok a módszerek, ahol a zsebpénz után a szülők „kamatot” is adnak, ha a gyerek meghatározott ideig nem nyúl hozzá, vagy díjazzák, ha a gyerek benyúl olyan feladatokért, amiért a felnőtteknek is pénz járna. „Anyu sokáig varrt otthon mellékállásban, sokat segítettem neki vasalni meg gombot varrni, ezért viszont meghatározott per darab fizut kaptam.” – meséli Magdi.

 

 

Társadalmi felelősségvállalás

 

Szimpatikus és érthető megközelítés számomra a „Ne több legyen, hanem elég!” családi szlogen is, ami mögött az az üzenet, hogy az állandó pénzhajhászás helyett az időnket és a figyelmünket a kapcsolatainkra, és más fontos dolgokra fordítsuk. Én mégis gyarapodás-párti vagyok, mert úgy gondolom, a több pénz nagyobb szabadságot ad nem csak a saját céljaink elérésében, hanem a „világjobbításban” is. Pénzzel tudok támogatni másokat, számomra fontos ügyeket, hatást gyakorolni a környezetemre az értékrendemnek megfelelően.

 

Ezért is kedvenc megoldásom a zsebpénzadásra Judit barátnőmé. Náluk alapszabály, hogy a gyerekek bármennyi pénzhez jutnak is bármilyen forrásból (zsebpénz, jutalom, alkalmi összegek rokonoktól), annak 50%-át költhetik el azonnal, arra, amire éppen szeretnék. 25%-át félre kell tenniük egy általuk választott hosszú távú cél elérésére. 25%-át pedig el kell adományozniuk egy általuk választott szervezetnek, egy általuk kijelölt célra. Így a gyerekek pici koruktól megtanulják a pénzt beosztani, hosszú távra is tervezni, és megtapasztalják a társadalmi felelősségvállalás anyagi lehetőségeit.

 

Szerintem a kérdések, amiket ezzel kapcsolatban érdemes feltenned magadnak:

Te megelégedés- vagy gyarapodáspárti vagy?  Szerinted mennyi idős kortól taníthatunk egy gyereket társadalmi felelősségvállalásra és milyen eszközökkel?

 

Köszönöm, hogy velem tartottál, és ha van kedved, és oszd meg Te is a tapasztalataidat!

 

 

Beszélgetés Fa Kinga Pénzügyi Őrangyallal

…a pénz nem minden …Fa_Kinga_portré

Fa Kinga, Pénzügyi Őrangyal, a penzugyiterkep.hu blog szerzője arról mesél az Anyacsavarnak, hogyan sikerült talpra állnia a férje halála után, hogyan menedzseli egyedül is sikeresen a pénzkeresés, háztartás, gyereknevelés összes feladatát, és aranyat érő pénzügyi tanácsokat ad többek között a háztartási naplóvezetéssel, és a gyerekek tudatos pénzügyi nevelésével kapcsolatban.

 Te azon anyukák közé tartozol, aki egyedül nevel két gyereket…

Sajnos a párom három évvel ezelőtt súlyos betegség következtében meghalt, és egyedül maradtam a két kislányommal. Bogi akkor 12, Fruzsi 7 éves volt. Ez olyasmi, amire nem lehet lelkileg felkészülni.

Milyen nehézségeket hozott az életetekbe ez a tragédia?

Amikor már tudtam, hogy a férjem halálos beteg, arra figyeltem, hogy a lányok a lehetőségekhez képest a legtöbb időt tudják az édesapjukkal tölteni. Miután meghalt, próbáltam arra törekedni, hogy a lányokat a lehető legkevésbé viselje meg az édesapjuk elvesztése. Ha gyorsan és könnyen nem is tudtunk túlesni ezen az időszakon, igyekeztem a jövőbe nézni, és új célokat kitűzni magunk elé.

Min kellett változtatnotok a hétköznapokban?

A legnehezebb és legfontosabb változtatás az időbeosztást érintette, hiszen mind a háztartási-, mind a gyerekekkel kapcsolatos feladatokról, mind a pénzkeresetről hirtelen egyedül kellett gondoskodnom. Már akkor is regisztrált pénzügyi tervezőként dolgoztam, és az ügyfeleim gyakran munkaidejük leteltével, a kora esti órákban értek rá, éppen akkor, amikor a lányoknak a családi trauma után a legnagyobb szüksége volt rám. Ezért olyan, a szakmámhoz kapcsolódó tevékenységet kerestem, amit otthonról, rugalmas időbeosztásban tudok végezni, és a kieső jövedelmet is pótolja. Ekkor indítottam el az on-line vállalkozásomat, ahol hétköznapi pénzügyekre tanítok családokat. Indítottam egy blogot, ahol aranyat érő pénzügyi tanácsokat adtam, és elindítottam egy online háztartási naplóíró tanfolyamot.

Azt gondolnám, hogy a háztartási naplóírás olyasmi, amihez mindenki ért…

Sokan vezetnek háztartási naplót, ami abból áll, hogy leírják, mire mennyit költöttek. Attól, hogy ezt leírjuk, sok minden nem változik. A tanfolyamon arra tanítom meg a résztvevőket, hogy ne csak a tényeket rögzítsék utólag, hanem tervezzenek tudatosan előre, majd a terveikhez próbálják meg tartani magukat. Ez egy komoly szemléletváltást igényel. Arra tanítom az ügyfeleimet, hogy egyrészt a rendelkezésükre álló pénzt jobban és hatékonyabban tudják beosztani, másrészt vizsgálják meg, miképpen tudják a bevételeiket növelni. Idáig több mint háromszázan végezték el a tanfolyamot, és eddig mindenki hasznosnak találta. A legnagyobb sikerélményt az adja, amikor hónapok elteltével kapok levelet családoktól, akiknek sikerült addig sosem tapasztalt anyagi stabilitást elérni a pénzügyeikben.

…fel lehet készülni a jóra is, és a váratlan eseményekre is…

Miért fontos a pénzügyi tervezés?

Egy tervben fel lehet készülni a jóra is, és a váratlan eseményekre is. A legfőbb előnye a tervezésnek az, hogy a kockázatokat is be tudjuk tervezni, így ha valami nem úgy megy, mint a karikacsapás, van egy B tervünk, és azonnal tudjuk, mi a következő lépés, amit tennünk kell.

A te életedben a pénzügyi tervezés hogyan jelenik meg?

Én magam is vezetek háztartási naplót. Korábban nagyon részletes tervet készítettem, most már van akkora rutinom, hogy elegendő nagy vonalakban megterveznem a családi költségvetést. De van tervem a gyerekek későbbi továbbtanulási költségeinek fedezésére is. Mivel nekünk is van felvett hitelünk, mint sok más családnak, kötöttem magamra egy kockázati életbiztosítást, hogy ha velem bármi történne, a gyerekeim ne kerüljenek egy hitelcsapdába.

Én eddig csak olyan pénzügyi tanácsadókkal találkoztam, akik befektetéseket ajánlottak. Nem ismerek senki mást, aki hétköznapi emberek hétköznapi pénzügyi problémáira kínál megoldásokat.

Én ezt teljesen tudatosan választottam. A válság kapcsán több olyan családdal találkoztam, akiknek bár voltak közép- és hosszú távú céljaik, mindennapos pénzügyi problémák között vergődtek. Ezért én beiktattam egy nulladik lépést a tervezésbe, ami segíti a napi pénzügyeket kézben tartani, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyenek félretenni a céljaik megvalósítására. A családokkal kezdetben mindig átveszünk bizonyos alapvető pénzügyi szabályokat, és amíg ezek nincsenek rendben, nem is foglalkozunk távlati célokkal.

Tudnál mondani néhány konkrét példát az alapvető szabályokra?

Alapvető, hogy legyen mindig biztonsági tartalék, minden érték legyen biztosítva, mint a lakás és az egyéb vagyontárgyak, és legyen kockázati életbiztosításuk a szülőknek, ami a család anyagi biztonságát szavatolhatja egy váratlan halál esetén.

A blogodon miről írsz?

Igyekszem praktikus, mindenkit érintő témákról írni. Hogy vajon a mosogatás, vagy a mosogatógép a takarékosabb megoldás, hogy milyen szempontok alapján érdemes bankszámlát választani, és mivel az olvasóim többsége családanya, arról, hogy a gyerekeinket miként lehet pénzügyi tudatosságra nevelni. Azt a szemléletet közvetítem, hogy a pénz nem minden, ugyanakkor a legtöbb célunknak van valamilyen anyagi vonatkozása is. Amivel a pénzt gyakran ki lehet váltani, az a kreativitás, az ötletesség, és a rászánt idő.

…a siker az elhatározáson, a tervezésen és a céltudatos megvalósításon múlik…

A gyerekeket hogyan lehet pénzügyi tudatosságra nevelni?

A hétköznapi tevékenységeken keresztül. Bevásárláshoz készítsünk bevásárló listát, – ovisoknak rajzokkal – amiről bizonyos dolgokat neki kell megtalálnia az üzletben, és szoktassuk rá, hogy mást viszont nem teszünk a kosárba, ezzel szoktatva le ideje korán őket a felesleges impulzusvásárlásokról. Az egyik legjobb nevelési eszköz a zsebpénz, amelyen keresztül már akár óvodás kortól lehet a gyerekeket megtakarításra, pénzügyi tudatosságra nevelni.

Hogyan?

A legjobb módszer az, hogy az el nem költött zsebpénzre kamatot adunk. Természetesen rövidebb időtávra, és nagyobb kamattal, mint egy bankban, hogy a gyerek tapasztalja meg azt, hogy a vágyott dolgok azonnali megvásárlásának késleltetése jutalommal, és az ebből fakadó jó érzéssel jár együtt.

Hány éves kortól lehet elkezdeni a pénzügyi tudatosságra nevelést?

Akár már óvodás korban el lehet kezdeni a nyaralás, vagy egy nagy családi rendezvény alkalmával, ahol sok a csábítás: lufi, körhinta, arcfestés, ugrálóvár, pattogatott kukorica. Ilyenkor az elején meg lehet határozni egy keretet, például minden gyerek 3 dolgot kérhet a sok lehetőség közül. Ez pénztárca kímélő megoldás a szülőknek, és a tudatos választásra tanítja a gyerekeket. Amíg nem tudnak még számolni, kaphatnak, mondjuk három kavicsot a kicsik a zsebükbe, amiből minden választás alkalmával egyet át kell adniuk. Nagyobb gyerekeknél ezt a keretet összegszerűen is meghatározhatjuk, az el nem költött pénz után pedig ilyenkor is adhatunk kamatot. Ennek a módszernek egy további nyeresége a jó hangulat, hiszen a gyerekeknek frusztráció és könyörgés helyett választási lehetőségeik vannak, így a szülőknek sem kell folyamatosan idegeskedniük, lelki furdalással vívódniuk és állandóan nemet mondaniuk; ráadásul pénzügyileg tervezhetővé teszi a családi programokat.

 Hogyan tartod egyensúlyban a munkára, családra és a saját feltöltődésedre szánt időt?

Itt is szerepet kap a tervezés. Arra törekszem, hogy amikor dolgozom, csak a munkára koncentráljak, és a gyerekekkel töltött időben, ne kelljen munkával foglalkoznom. Ez különösen az online munkavégzés esetén nehéz, hiszen egy fedél alatt van a munka és a család. Hogy a kettő ne folyjék össze, blokkokat tervezek minden tevékenységnek, a hétvégi munkát pedig havi maximum egy napra korlátozom. A saját feltöltődésemet igyekszem a munkában és a családi programokban meglelni. Összekötöm a kellemest a hasznossal. Például van a facebookon a Gazdagmami oldalán egy női vállalkozókból álló zárt csoport, ahol sokat tanulok az online marketingről, eljárok konferenciákra, szakmai tréningekre, ahol hozzám hasonló érdeklődésű nőkkel beszélgethetek, barátkozhatok. A gyerekek pedig most már elég nagyok ahhoz, hogy közösen is tudunk klassz programokat szervezni.

Sok anya – és apa – neveli egyedül a gyerekeit. Szerinted hogyan lehet valaki ebben a nehéz helyzetben sikeres?

Ez a helyzet folyamatos zsonglőrködést igényel az idővel és a pénzzel. Fontos felismerni, ha segítségre van szükségünk, és nem szégyen segítséget kérni. Össze lehet állni a sorstársakkal, és egymást támogatni a napi logisztikában. Szerencsére a siker nem azon múlik, hogy valaki egyedül, vagy párban neveli a gyermekét. Az a tapasztalatom, hogy a siker az elhatározáson, a tervezésen és a céltudatos megvalósításon múlik.