Óvodaválasztás: a 10 leggyakoribb szempont

ovi2Szeptembertől ovis lesz a gyereked? Már most izgulsz, hogy jó döntést hozol-e, a lehető legjobb óvodát találod-e meg a számára? Íme a 10 leggyakoribb szempont, amelyek figyelembe vételével a számotokra legmegfelelőbb döntést hozhatod.

  1. Személyes szimpátia a pedagógusok és az óvodai személyzet iránt

Itt fontos, hogy Te magad is bízni tudj bennük szülőként, de legalább ennyire fontos, hogy a gyerekednek rokonszenvesek-e, és ez nem feltétlenül esik egybe. A nyílt napokra ezért érdemes magaddal vinned a kicsit, és figyelned, kialakul-e valamiféle szimpátia, elkezdődnek-e az egymásra hangolódás első lépései, vagy éppen ellenkezőleg.

  1. Milyen napközbeni extra fejlesztő tevékenységeket kínál az óvoda (úszás, logopédia, idegen nyelv… stb.)

Manapság már a „mezei” önkormányzati ovikban is nagy kínálat van különórákból, és ezek egy része még ingyenes is lehet. Ha költségtérítéses, érdemes rákérdezni az árára, hogy ne érjenek meglepetések…

  1. Táplálkozás (hányszor és mit esznek, az ételallergiák, érzékenységek esetén milyen megoldásokat kínál az intézmény)

Szempont lehet, hogy helyben főznek-e, és ha igen, mit, vagy központilag érkezik-e a zellerfőzelék és a lebbencsleves. Kapnak-e elegendő friss zöldséget és gyümölcsöt, vagy az olcsó szénhidrát dominál. Nem egyszer belefutottam abba, hogy a gyerek szinte egész nap nem evett annyira rossz volt a koszt, és hisztéria-közeli állapotban vettem át délután.

  1. oviA lakhely és az óvoda közötti távolság (általában max. 20-30 perc utazási távolságot vállalnak a szülők)

Ez azért is kardinális kérdés, mert ha sétatávolságra van az ovi, könnyebben felosztható a szülők, nagyszülők, egyéb segítők között a gyerekkísérés feladata, ami fontos szempont lehet számos élethelyzetben. A naponta utazással eltöltött időről, és pénzről már nem is beszélve.

  1. Milyen családok gyerekei választják az óvodát, mennyire rokonszenves a leendő szülői és a gyerekközösség

Aki tartozott már magához hasonlókból álló, összetartó közösségbe, az tudja, mekkora kincs ez, és milyen zavaró tud lenni az az ufó-érzés, ami akkor fogja el az embert, amikor szinte lehetetlenség szót érteni a többi szülővel alapvető értékrendbeli kérdésekben, nevelési elvekben.

  1. Az óvoda környezete (zöldövezet, jó levegő)

Van az óvodának saját udvara, kertje? És ha igen, mekkora? Odasüt a nap legalább néha? És nyáron van elegendő árnyék, magyarán vannak fák? Milyen a forgalom a környéken, és ebből következően a levegő minősége és a zajszennyezés?

  1. Az intézmény szellemisége, pedagógiai programja (elérhetőerdei ovi minden intézmény honlapján), vegyes vagy tiszta korcsoportokkal dolgoznak

Erről a témáról lásd még ezt a cikket.

  1. Óvoda fizikai környezete, az épület, az udvar, a berendezés és a játékok állapota, felszereltsége, higiénéje

Akár egy munkahelyen, ahová nap, mint nap bemész, nem mindegy itt sem, hogy a zánkai úttörőtábor hangulata köszön vissza az intézményben, vagy ízléses, szemgyönyörködtető, léleknyugtató a látvány, ahogy az sem mindegy, hogy egy steril műtőhöz hasonlítanak-e a folyosók, vagy a gyerekek rajzai és alkotásai tarkítják…stb.

  1. Ismerősök ajánlásai

Ez talán az egyik legfontosabb szempont, hiszen itt konkrét történeteken keresztül kaphatsz betekintést hús-vér szülők és gyerekek tapasztalataiba. Megtudhatod, melyik oviban melyik a tuti csoport, és a legjobb óvónénik, mire érdemes figyelni, és honnan kell „menekülni”.

  1. Az óvodai ellátás költségei

Az „ingyenes” ellátás már a múlté. Eddig sem volt ritka, hogy a szülők vitték be a friss gyümölcsöt tízóraira, mára azonban intézményenként változó tarifa lehet „gondozási” költségekre, ezen kívül az étkezésre, a külön foglalkozásokra, mint Zenekuckó, és erre jön még az egyéb alkalmi pénzbeszedés, pl. Télapó ünnepély, Nyuszi…stb. Érdemes a havi családi büdzsébe előre tervezni ezekkel a meglepetések elkerülése végett.

Tippek az óvodapedagógustól:

beszoktatásFontos a személyes találkozás az óvónőkkel a szülőknek és a gyereknek is. Sok minden kiderül abból, milyen zsigeri érzései vannak a szülőnek azzal kapcsolatban, ahogyan az óvónő viszonyul a gyerekéhez, és viszont. Sokat elárul az is, hogy az óvónő egyenrangú partnernek kezeli-e a szülőt, vagy tekintélyszemélyként viselkedik, aki megmondhatja, hogyan helyes, vagy nem helyes a gyereket nevelni.

Intézményenként eltér, milyen formában és mikor van alkalom találkozni az óvónőkkel, a dajkákkal, az intézményvezetővel. Van, ahol közös, nagy rendezvényt szerveznek, így a családok is találkozhatnak egymással, van, ahol egyénileg egyeztetnek időpontot az érdeklődőkkel, és olyan is akad, ahol meghirdetett fogadónapokon, egymás után fogadják a szülőket.

Elkerülendő: a nagyon teljesítmény-centrikus hozzáállású intézmények, ahol nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a szülők napi szinten követhessék, milyen fejlesztőtevékenységek történtek az intézményben. Ez inkább a szülőknek szól, és kevésbé azt helyezi előtérbe, mitől érzik jól magukat a gyerekek az óvodában.

És íme 3 coaching kérdés, hogy a számotokra legjobb döntést hozhasd:

1. Nálad mi a fontossági sorrend a fenti szempontoknál?

2. Milyen lenne szerinted a gyerekednek az ideális intézmény?

3. Mi az, amiben tudsz kompromisszumot kötni, és miben nem?

paizsdora_anyacsavar_alairas

Óvodaválasztás: korosztályos vagy vegyes csoport?

ovisokHa óvodaválasztás előtt állsz, szülőként valószínűleg belefutottál már a dilemmába: korosztályos vagy vegyes csoportba írasd a gyerekedet? Íme néhány összegyűjtött érv és ellenérv, tapasztalat hús-vér szülőktől és óvodapedagógusoktól.

A korosztályonként elkülönített csoportokra szavazók érvei:

  • „Az én gyerekem félne a nagyobbaktól a vegyes csoportban.”
  • „A vegyes csoport így a harmadik (nekünk utolsó) évben már nem annyira tetszik. Kevés a csoportban a lányommal egykorú (csoport egyharmada talán), és mivel ő a nagyobb, már sokszor unja, ami bent zajlik. Ráadásul a mi ovinkban sajnos kevés az iskola-előkészítő feladat a nagyoknak. A nagycsoportosoknál mindenképpen az elkülönített csoport a jó az iskolára való felkészítés miatt.”
  • „A vegyes csoportokat csak logisztikai megfontolásokból használják, hogy feltöltsék a létszámot a csoportokban.”
  • „A vegyes csoport csak a kis létszámú csoportok esetén ( max. 16 fő/csoport), az erre vonatkozó szakmai ajánlást betartva vállalható, működtethető jól.”
  • „A vegyes csoportokkal működő oviknál nem lehetett tudni, ki lesz az óvónő. Ha korosztályos csoportba jelentkezünk, akkor előre tudom, melyik óvónőkhöz kerül a gyerekem.”
  • „A nagyokat helyenként túl sokszor fogják be a kicsit segítésébe, amiért egyszer szóltam is, amikor úgy láttam, a nagyra ráerőltetik a kicsit, így a nagy ezt teherként élte meg, és a kapcsolatukra rossz hatással volt.”
  • „Az nem tetszik a vegyes csoportban, hogy sokkal kisebb a szociális mozgástér, mert ugye kevesebben vannak egy korosztályban. Pláne azonos neműek.”
  • „Nem akartam, hogy a kisfiam összeszokott közösségbe érkezzen, ez volt az ellenérvem magamban.”
  • „A vegyes csoportban a két óvónő nem bír a nagyobbakkal, állandó az üvöltözés, a kicsik kivannak.”
  • A vegyes csoportban kiderült a gyerekemről, hogy komolyan fél sok gyerektől, és nem ért dolgokat (ez persze természetes is), amit kudarcként él meg és amitől frusztrált, fáradt .

tesókA vegyes csoportokat pártolók tapasztalatai:

  • „A vegyes csoportokban is van külön iskolára felkészítő foglalkozás a nagyobbaknak.”
  • „Életszagúbb: igaz, suliba úgyis korcsoport szerint járnak, de milyen klassz, ha ismered az alattad-feletted járókat is. Rengeteg mindent tanulnak a nagyoktól (igaz, a rosszat is), és a nagyok megtanulnak bánni a kicsikkel.”
  • „A kicsik es a nagyok is tanulnak egymástól. Más szabályok vonatkoznak a kis-, középső- és nagycsoportosokra. A nagyok feladata, hogy bizonyos helyzetekben segítsék a kicsiket. pl. a fogkrémnyomás a fogmosás előtt az ő feladatuk.
    A kiscsoportos korosztálynak a legjobb. Rájuk nemcsak az óvónénik és a dadusok vigyáznak, hanem minden gyerek. A nagyok minden évben lelkesen készülnek a kicsik érkezésére. Sokszor láttam, hogy egy másik csoport nagyjaitól mennyire védik a kicsiket a saját csoporttársaik.”
  • „Mi vegyesbe jártunk, és ráadásul egy évig tesópárral. A kicsinek nagyon jó volt, hamar beszokott a nagy miatt.”
  • „Ha várhatóan 4 évig fog oviba járni a gyerek, én vegyesbe vinném, mert ott nem tűnik el mellőle az egész csoport, csak néhány gyerek, és az óvónők is maradnak.”
  • „Különösen fontos most, hogy van már kistesó, mert nem csak mi mondjuk neki, hogy a kicsinek segíteni kell,hanem az oviban is ezt hallja, gyakorolja. Mi amúgy szubjektív okból kerestünk vegyes csoportot: a gyerek a saját korosztályával nem haverkodott, csak nagyobbakkal (mostanra ez persze megváltozott, kis-, középső- es nagycsoportos barátnők is vannak).”
  • „Ha az első két évben kérdezel, akkor azt mondom, hogy szuper a vegyes csoport, mert a nagyok miatt sokkal gyorsabban fejlődnek a kicsik.”
  • „Nem hiányzik a sok iskola-előkészítő feladat, tök jó, hogy még mindig sok a játék/mese.”

A Te gyerekeidnek vajon melyik lenne a jobb választás?

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Sajátos nevelésű gyerek? Az ééén unokám?

Aniko_DomeSoltész Anikó értelmiségi nagymamaként arról mesél, hogyan derült ki látszólag problémamentes óvodás unokájáról, hogy bizonyos készségei elmaradnak a kortársaiétól, és milyen fejlesztéseknek köszönhetik, hogy a sajátos nevelési igényűnek nyilvánított kisfiú mára iskolaérett lett.

…hárompolcnyi szakkönyvből készültek fel…

Hogyan derült ki, hogy az unokád speciális fejlesztést igényel?

Döme középső csoportos egy kiváló állami óvodában, ahol elkezdődött az intenzív felkészítés az iskolára. Egyszer csak levelet kaptak a szülők, amelyben az áll, hogy noha Döme egy nagyon is értelmes kisfiú, az érdeklődése túlságosan leszűkül a dínókra, a múmiákra, a manuális készségei kifejezetten rosszak: a rajzolás nem köti le, a festésnél kimegy a vonalból, és nem választott még domináns kezet. A fenti problémákkal összességében sajátos nevelési igényű (SNI) gyereknek nyilvánítják, ami manapság egy fajta stigmának minősül.

Hogyan reagáltak a szülők?

Lelkiismeretes és értelmiségi szülőként, akiknek minden életkor nevelési kihívásaira hárompolcnyi szakkönyvből készültek fel, nagyon meglepődtek, mert ezekről a tünetekről egyikben sem olvastak, és el is vitték Dömét a nevelési tanácsadóba. Ott megállapították, hogy az IQ-ja 8,4 évesnek felel meg, de a manuális készségei valóban alatta vannak a korának. További problémákat is fölfedeztek: az egyensúlyérzékével is baj van, amit abból kellett volna észrevennünk, hogy nem sétál végig a járdaszegélyeken, és kerüli az egyensúlyhelyzeteket. Mint kiderült, ezek a tünetek mind összefüggenek azzal, hogy a gyerek az iskolában hogyan fog majd írni, olvasni megtanulni, tehát végeredményben az iskolai teljesítményét alapvetően meghatározzák.

Hogyhogy nem derült ki hamarabb, hogy valami probléma van?

Nem tudom. Egy másik, hasonló korú unokám egy angol nyelvű magánóvodába jár vegyes csoportba, ahol négyoldalas részletes értékelést kaptak kézhez a szülők a gyerek nagymotoros-, kismotoros mozgásfejlődéséről, nyelvi készségeiről, manuális készségeiről…stb., pontokba szedve, hogy mit tud, és mik a fejlesztendő területei.

A nevelési tanácsadóban hogyan segítenek?

Döme heti két alkalommal jár foglalkozásra, ahol házi feladatot is kap. Rajzolnak, szóképes olvasást tanulnak. Rengeteget fejlődött azóta: elkezdett olvasni, felismeri a betűket.

…mindenkinél látványos változásokat figyeltem meg…

Hogy találtatok rá a TSNT tornára?

Más szülők ajánlása nyomán jutottunk el ezekre a foglalkozásokra. Tulajdonképpen ezeket az egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat a szülők ösztönösen is csinálják a gyerekekkel: hintáznak, labdáznak, bukfenceznek. Ami különlegessé teszi a módszert, az a szakszerűen felépített rendszer, amelyben egyik nehézségi szint a másikra épül. Minden hónapban kapnak a lányomék egy gyakorlatsort, amit otthon hetente 4 alkalommal kitartóan és fegyelmezetten végigcsinálnak, és ezekből minden hónap elején Döme levizsgázik, majd új gyakorlatsort kap.

Fejlesztő úszásra pedig te jársz az unokáddal…

Fantasztikus élmény! Itt a figyelem fókuszálására tanítják a gyerekeket. Egyszerre több feladatot kell teljesíteni, például egy komplex mozgássort kell végig csinálni a vízben és közben számolni, vagy mondókát mondani. Azt tapasztalom, hogy minden gyereknek mást nehéz végrehajtani a feladatok közül, de egy hónapon belül mindenkinél látványos változásokat figyeltem meg. Vannak csecsemők is külön csoportban, vannak halmozottan sérült gyerekek is, és mindenkin fejlődést tapasztalok, ami lenyűgöz.

…érzékenyebbé váltam én magam is…

Miben mutatkozik meg a fejlesztés haszna?

Az unokám elkezdett felmászni magától a járdaszegélyre, idén télen, amikor elvitték korcsolyázni tanulni, csak kitárta a karját, és elindult. Döme magabiztosabb, izmosabb lett, az érdeklődése kitágult, a manuális készségei javultak, és noha még mindig kétkezes, iskolaérettnek nyilvánították. Ezen kívül a mi kapcsolatunk is nagyon megerősödött: ha jól teljesít, megdicsérem, ha rosszabbul teljesít, bátorítom. Talán az én támogató jelenlétemnek is köszönhető, hogy egyre több a közös témánk, mindent meg tudunk beszélni egymással.

Neked mit adott ez a rendszeres közös úszás?

Mint minden szolgáltató, pedagógus lelkű ember, én is eredményorientált vagyok. Nagyon jó látni, hogyan lesz az én kis unokám még magabiztosabb, még szebb, még okosabb. Nekem nagyon fontosak ezek a közös élmények. Ha a gyereknevelésben egyáltalán lehetnek az embernek elvei, akkor én az élménypedagógia híve vagyok. A jól megválasztott és megfelelően időzített közös élmények egy életre szólóak lehetnek. És én magam is sokat tanulok a fejlesztés módszertanáról, amit be is építek a tréningjeimbe: a figyelem fenntartását segítő gyakorlatok felnőtt résztvevőknél is kiválóan működnek. Sokkal érzékenyebbé váltam én magam is a gyerekekkel való kommunikációban, jobban érzem, mikor és mit mondjak, mikor hallgassak, és ez minden unokámmal kihat a kapcsolatunkra.