Soltész Anikó értelmiségi nagymamaként arról mesél, hogyan derült ki látszólag problémamentes óvodás unokájáról, hogy bizonyos készségei elmaradnak a kortársaiétól, és milyen fejlesztéseknek köszönhetik, hogy a sajátos nevelési igényűnek nyilvánított kisfiú mára iskolaérett lett.

…hárompolcnyi szakkönyvből készültek fel…

Hogyan derült ki, hogy az unokád speciális fejlesztést igényel?

Döme középső csoportos egy kiváló állami óvodában, ahol elkezdődött az intenzív felkészítés az iskolára. Egyszer csak levelet kaptak a szülők, amelyben az áll, hogy noha Döme egy nagyon is értelmes kisfiú, az érdeklődése túlságosan leszűkül a dínókra, a múmiákra, a manuális készségei kifejezetten rosszak: a rajzolás nem köti le, a festésnél kimegy a vonalból, és nem választott még domináns kezet. A fenti problémákkal összességében sajátos nevelési igényű (SNI) gyereknek nyilvánítják, ami manapság egy fajta stigmának minősül.

Hogyan reagáltak a szülők?

Lelkiismeretes és értelmiségi szülőként, akiknek minden életkor nevelési kihívásaira hárompolcnyi szakkönyvből készültek fel, nagyon meglepődtek, mert ezekről a tünetekről egyikben sem olvastak, és el is vitték Dömét a nevelési tanácsadóba. Ott megállapították, hogy az IQ-ja 8,4 évesnek felel meg, de a manuális készségei valóban alatta vannak a korának. További problémákat is fölfedeztek: az egyensúlyérzékével is baj van, amit abból kellett volna észrevennünk, hogy nem sétál végig a járdaszegélyeken, és kerüli az egyensúlyhelyzeteket. Mint kiderült, ezek a tünetek mind összefüggenek azzal, hogy a gyerek az iskolában hogyan fog majd írni, olvasni megtanulni, tehát végeredményben az iskolai teljesítményét alapvetően meghatározzák.

Hogyhogy nem derült ki hamarabb, hogy valami probléma van?

Nem tudom. Egy másik, hasonló korú unokám egy angol nyelvű magánóvodába jár vegyes csoportba, ahol négyoldalas részletes értékelést kaptak kézhez a szülők a gyerek nagymotoros-, kismotoros mozgásfejlődéséről, nyelvi készségeiről, manuális készségeiről…stb., pontokba szedve, hogy mit tud, és mik a fejlesztendő területei.

A nevelési tanácsadóban hogyan segítenek?

Döme heti két alkalommal jár foglalkozásra, ahol házi feladatot is kap. Rajzolnak, szóképes olvasást tanulnak. Rengeteget fejlődött azóta: elkezdett olvasni, felismeri a betűket.

…mindenkinél látványos változásokat figyeltem meg…

Hogy találtatok rá a TSNT tornára?

Más szülők ajánlása nyomán jutottunk el ezekre a foglalkozásokra. Tulajdonképpen ezeket az egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat a szülők ösztönösen is csinálják a gyerekekkel: hintáznak, labdáznak, bukfenceznek. Ami különlegessé teszi a módszert, az a szakszerűen felépített rendszer, amelyben egyik nehézségi szint a másikra épül. Minden hónapban kapnak a lányomék egy gyakorlatsort, amit otthon hetente 4 alkalommal kitartóan és fegyelmezetten végigcsinálnak, és ezekből minden hónap elején Döme levizsgázik, majd új gyakorlatsort kap.

Fejlesztő úszásra pedig te jársz az unokáddal…

Fantasztikus élmény! Itt a figyelem fókuszálására tanítják a gyerekeket. Egyszerre több feladatot kell teljesíteni, például egy komplex mozgássort kell végig csinálni a vízben és közben számolni, vagy mondókát mondani. Azt tapasztalom, hogy minden gyereknek mást nehéz végrehajtani a feladatok közül, de egy hónapon belül mindenkinél látványos változásokat figyeltem meg. Vannak csecsemők is külön csoportban, vannak halmozottan sérült gyerekek is, és mindenkin fejlődést tapasztalok, ami lenyűgöz.

…érzékenyebbé váltam én magam is…

Miben mutatkozik meg a fejlesztés haszna?

Az unokám elkezdett felmászni magától a járdaszegélyre, idén télen, amikor elvitték korcsolyázni tanulni, csak kitárta a karját, és elindult. Döme magabiztosabb, izmosabb lett, az érdeklődése kitágult, a manuális készségei javultak, és noha még mindig kétkezes, iskolaérettnek nyilvánították. Ezen kívül a mi kapcsolatunk is nagyon megerősödött: ha jól teljesít, megdicsérem, ha rosszabbul teljesít, bátorítom. Talán az én támogató jelenlétemnek is köszönhető, hogy egyre több a közös témánk, mindent meg tudunk beszélni egymással.

Neked mit adott ez a rendszeres közös úszás?

Mint minden szolgáltató, pedagógus lelkű ember, én is eredményorientált vagyok. Nagyon jó látni, hogyan lesz az én kis unokám még magabiztosabb, még szebb, még okosabb. Nekem nagyon fontosak ezek a közös élmények. Ha a gyereknevelésben egyáltalán lehetnek az embernek elvei, akkor én az élménypedagógia híve vagyok. A jól megválasztott és megfelelően időzített közös élmények egy életre szólóak lehetnek. És én magam is sokat tanulok a fejlesztés módszertanáról, amit be is építek a tréningjeimbe: a figyelem fenntartását segítő gyakorlatok felnőtt résztvevőknél is kiválóan működnek. Sokkal érzékenyebbé váltam én magam is a gyerekekkel való kommunikációban, jobban érzem, mikor és mit mondjak, mikor hallgassak, és ez minden unokámmal kihat a kapcsolatunkra.