Belvárosi ökokávézó, ahol úgy tudsz találkozni a barátaiddal, és kikapcsolódni, hogy közben a gyerekeid is jól érzik magukat? Ahol van pelenkázó, babakocsi parkoló, játszószőnyeg, tanulósarok, kisgyerekek számára is egészséges ételek? Az Anyacsavaron Lipták Orsival, a HellóAnyu családbarát közösségi tér és ökokávézó megálmodójával és megvalósítójával beszélgettünk.
Hogy jött a családbarát ökokávézó ötlete?
Amikor megszületett az első gyerekem 11 évvel ezelőtt, úgy éreztem, mintha egy függönyt húztak volna le az előző életem és az aktuális életem közé. Mintha fal alakult ki az előző szerepeim, a társaságom, az időtöltéseim, a hobbijaim és az újak között, úgy éreztem, el vagyok vágva a régi életemtől, mert egy kisbabával azok a közösségi terek, ahová addig jártam, nem voltak látogathatóak.
Miért?
Egyrészt nem volt internet, ezt ma szinte már el se tudjuk képzelni. Valamikor a lányom egyéves kora táján lett betárcsázós netünk, de fórumok, virtuális közösségek akkoriban még alig léteztek. Aztán a nyilvános helyeken még dohányoztak, ami ma már nincs így. Viszont a mai napig általános, hogy egy kávézóban nincs kialakítva pelenkázó, nem lehet szoptatni, a babakocsi nem fér be, nincsen kisgyerekek számára megfelelő egészséges étel, ital az étlapokon, a kúszó-mászó párhónapost nem lehet letenni a földre, a nagyobbaknak pedig nincs játszósarok, ahol le tudják kötni magukat, amíg a mamájuk pár szót váltana valakivel. Így nem tudtam találkozni a barátaimmal ott, ahová ők jártak, és ahová addig én is jártam, hanem ők jöttek el hozzám, de így gyakran éreztem, hogy be vagyok zárva a négy fal közé, elszigetelődöm. A környezetemben lévő kisgyerekes nőkön is láttam, hogy sokan jelentős szerepváltáson mennek keresztül, és a szülés után ők többé nem nők, nem emberek, nem feleségek, hanem kisgyerekes anyukák, akiknek onnantól a gyerekük határozza meg az életüket, és szinte csak olyan dolgokat csinálnak, amiket gyerekkel együtt lehet csinálni. Ahol nincsen nagyszülői támogatás, ott hatalmas erőfeszítésbe kerül a hétköznapi ügyintézés is kisgyerekkel; gondoljunk itt egy nagybevásárlásra, egy postai sorállásra, vagy csak a tömegközlekedésre. Gyakran éreztem magamat mozgásában, cselekvésében korlátozottnak, és ez meg tudja keseríteni az ember életét.
Hogyan oldottad meg, hogy legyen saját magadra fordítható szabad időd?
Időbe telt, mire a játszóterekről, gyerekfoglalkozásokról megismert kisgyerekes anyákból kialakult egy új ismeretségi köröm, akikkel aztán segítettük egymást. Például hetente egyszer hárman csináltunk közös programot, ahová mindenki hozta a gyerekeit, és ilyenkor felváltva ketten vigyáztak a gyerekekre, amíg a harmadiknak „kimenője” volt. Mondjuk elmentünk együtt egy strandra nyáron, és mind a hárman tudtunk fél órát úszni a délelőtt során, amíg a gyerekek piknikeztek. Fontos szempontváltás volt az, hogy ez most egy felnőtt program, aminek a célja az, hogy a barátnők találkozzanak egymással, és természetesen a gyerekek is ott vannak, és ők is nagyon jól érzik magukat. Télen pedig valamelyikünk lakásán találkoztunk, bár nagyon hiányzott, hogy kimozdulhassunk otthonról.
Mindeközben nagy örömmel vetettem bele magam a kisbabás, kisgyerekes létbe: sokat olvastam gyerekekről, rengeteg helyre jártam velük együtt, ezáltal megismerkedtem a kisgyerekes nők helyzetével is, és rájöttem, hogy ez általános probléma, azaz van itt egy társadalmi igény, amit be kellene tölteni. Végül egy családi napközi tanfolyamot is elvégeztem, és az Ökomama Programba már a családbarát ökokávézó projekttel nyertem felvételt.
Mi változott az elmúlt évek során?
A mai kisgyerekes anyák talán nyitottabbak, aktívabbak, egyre nagyobb az igényük arra, hogy kiszakadjanak a háztartási és gyerekgondozási feladatok mókuskerekéből. A hordozókendők divatja pedig behozta azt a szemléletet, hogy a kisgyerekkel is könnyen el lehet jutni bármilyen programra, lehet igény szerint szoptatni, aktív életet élni. Megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, mint a távmunka, részmunkaidő, rugalmas munkaidő, hogy akik szeretnének, hamarabb visszatérhessenek dolgozni. Az új trendek ellenére azonban Budapesten az infrastruktúra még mindig hiányzik. Ha elmegyek a gyerekemmel néhány órára, közben át kell majd valahol pelenkáznom, és nagy kérdés, hol tudom ezt megtenni (főleg télen), ahol ki is tudom őt venni egy kicsit a babakocsiból, én is tudok inni egy kávét, és nem azon feszengek végig, hogy a gyerekem hány terítőt ránt majd le, és hány ember cipőfűzőjét köti ki az asztal alatt. A játszóházi program pedig a gyerekeknek nagyon jó, de a szülőknek nem nyújt igazi kikapcsolódást, és nem is produktív idő.
Milyen lesz a mama- és bababarát kávézó?
Azt szeretném, ha ez egy „felnőtt” hely lenne, ami mindig nyitva áll, ahová be lehet esni akármikor, akár gyerekekkel együtt is. Úgy lesz kialakítva a tér, és olyan szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani, hogy mindkét korosztály jól érezhesse magát. Olyan otthonos helyről álmodom, min egy nagy nappali, csak éppen itt társaságban vagy, és még sem te vagy a házigazda, mert kimozdultál, és egy belvárosi kávéházban ülsz. A gyerekek pedig karnyújtásnyira, a kicsik babamatracon, a nagyobbak a játszósarokban, a még nagyobbak pedig akár egy olvasósarokban, ahol tudnak a másnapi sulira készülni.
Milyen programokat terveztek?
Alulról kezdeményezett közösségi programokat szeretnénk befogadni, amikre az anyukáknak – és apukáknak – igényük van: beszélgető-köröket, előadásokat, börzéket. Ezeknek külön helyiséget biztosítunk. És mi magunk is szeretnénk olyan programokat szervezni, amelyek segítik a kisgyerekes anyák munkaerő-piaci visszailleszkedését. Szeretnénk infópontot létesíteni, mind a belföldi, mind a külföldi turistáknak, olyan térképpel, amelyen fel vannak tüntetve a játszóterek, családbarát létesítmények, kávézók, éttermek.
Vannak már ehhez hasonló kezdeményezések?
Nyáron teszteltük Kapolcson a Palya-udvarban, hogy hogyan tudja magát egyszerre minden generáció jól érezni. Van egy színpad, széksorok, és emellett oldalt csináltunk egy gyereksátort babamatraccal, homokozóval, alkotósarokkal, ahol lehetett rajzolni, gyöngyöt fűzni, olvasni, társasozni, ahonnan látszik a színpad és élvezhető a program, azaz nincsenek a gyerekek és velük együtt a kisgyerekes szülők szeparálva. Ez nagyon nagy siker volt, idén is megismételjük! Nagy inspirációt adott Berlin, ahol több évig éltem, ott kerületenként több hasonló hely is akad, de nem csak ott, más európai nagyvárosokban sem ritkaság a baba-mama kávézó. A kedvencem Barcelona, ahol a köztereken létesített kis játszótér közvetlen közelében ott van a kávézó, ahol a felnőttek élik a saját társasági életüket, és szemmel tartják a gyerekeket, akik szintén élik a magukét. Este pedig az utcabálon kint vannak a szülők, a pici pedig békésen alszik a kendőben vagy babakocsiban, fel sem merül, hogy a felnőttek ne vegyenek részt programokon, csak azért, mert szülővé váltak, ahogyan az sem, hogy ha részt vesznek is, azt csak a gyerekük nélkül tehetik meg. Abban nőnek fel, és arra szocializálódnak a gyerekek, hogy a család minden tagja képes egyszerre és egy helyen jól érezni magát. A spanyol barátaink nem értik, miért van az, hogy nálunk egy gyereknek 8-kor ágyban a helye, ahogyan azt sem, miért vannak külön gyerek- és felnőtt programok. Ők integrálják a gyerekeiket egészen pici koruktól kezdve szinte minden tevékenységükbe, és a gyerekek is megtapasztalják, hogyan élnek, és mitől érzik jól magukat a szüleik. Budapesten is sok hasonló kezdeményezés indult az utóbbi években, aminek nagyon örülök.
Hol tart most a HellóAnyu! megvalósítása?
A VII. kerületi önkormányzattól szóbeli ígéretet kaptunk egy helyiségre, erre számoltuk ki a pályázati költségvetést. Két helyről is nyertünk, de mivel az önkormányzat közben visszalépett, sürgősen másik helyet kellett keresnünk. Így béreltük ki a Csányi utca 7. alatti erősen kompromisszumos helyiséget, ami egyfelől megfelelt a paramétereinknek: földszinti, utcáról megközelíthető, belvárosi, de viszonylag csendes utcában, jó tömegközlekedéssel, hogy akár a belföldi, akár a külföldi kisgyerekes turistáknak is könnyen megtalálható legyen, valamint a kiszolgáló funkciók, pl. babamatrac, babakocsi-parkoló, különterem is beleférnek. Másfelől viszont nagyobb és sokkal rosszabb állapotú az eredetileg kiválasztott helynél, 10 éve áll üresen, és gyakorlatilag semmi nem működik benne. Támogatta a projekt létrejöttét a NESsT az üzleti terv elkészítésében és egy egyösszegű pénzdíjjal, és a Norvég Civil Támogatási Alap, amelyből a szükséges felújítás egyharmadát tudtuk finanszírozni, amivel készen is volnánk. Egyelőre a rendelkezésünkre álló területnek csak egy részét tervezzük megnyitni, de ott is hátravan még a kőművesmunka és a burkolás, amelyre jelen pillanatban nincs anyagi keret. A felsorolt támogatásokon kívül is nyertünk díjakat, kaptunk elismeréseket a kezdeményezéshez, de ez sajnos még így is kevés.
Mennyi pénz hiányzik?
A teljes felújításhoz szükséges gépészeti és egyéb munkákhoz még hiányzik 2,1 millió. Jó hír, hogy végül az önkormányzat is besegít kicsit a felújításba, vállalták e villamos hálózat helyreállítását. A tervek szerint ősszel elindítunk egy közösségi finanszírozási kampányt is, ahonnan remélünk civil adományokat. Ezen kívül volt már olyan munkálat, amiben többen segítettek, de várunk segítő kezeket majd a festéshez, vagy az újrahasznosított bútorok csiszolásához, és szívesen elfogadunk bútor-berendezés felajánlásokat is.
Mikorra tervezitek a nyitást?
Nyár végén tervezünk egy próbaüzemet, de teljes fordulatszámon szeptembertől indítanánk a működést.
Ha bármilyen formában támogatni szeretnéd a projektet, a következő címen kaphatsz információt: info@csaladbaratvaros.hu
