Gyerekcipőt a gyerekcipőboltból – de melyikből?

 

Saját jó tapasztalat megosztása következik! 🙂

Mi az, hogy taktilis szuperérzékenység?

A környezetemben sok anyának ismerős, mert viszonylag gyakori jelenség, amikor a gyerekek különösen érzékenyek a testüket érő külső ingerekre. Ők azok a taktilisan szuperérzékeny gyerekek, akiknek kell vágni minden címkét a ruhájukból, nem viselik el a gombot, gallért, utálják a farmert, a kötött pulcsit, szövetkabátot, – vagy bármit, amitől a mi szemünkben kicsit is csinosabban néznének ki. Sokszor nem tolerálják a zoknit, harisnyanadrágot, sapkát, kesztyűt, sálat. Mert nekik szúrós, túl meleg, vagy másképpen kényelmetlen.

 

Nem hiszti, bár nagyon annak tűnik

Tisztelettel jelentem, nekem is van egy ilyen gyerekem, és eltartott egy darabig, mire rájöttünk, hogy nem „hisztizik”, hanem ő tényleg másképpen érzékeli a legtöbb környezeti ingert, mint mi. Sosem felejtem el például, hogy féléves kora körül nagyon nehezen aludt el, mi pedig ringattuk, énekeltünk neki hónapokig, míg egyszer rájöttünk, hogy azért alszik el nehezen, és sír fel sokszor éjszaka, mert a hálózsákkal (!) van baja, pontosabban azzal, hogy befedi a lábát. Beszereztünk egy olyan hálózsákot, amiből kilóg a lába, és nyugodtan alussza át az éjszakákat. Mezítláb. És bizony télen is, amit nekem nézni is rossz, pedig ő nem fázik, egyszerűen teljesen más a hőháztartása és a bőrérzékelése, mint nekünk.

 

Rémálom a cipőboltban?

Mára megszoktuk, hogy ő legszívesebben mezítláb van, és szíve szerint így mászkálna egész évben. Na jó, esetleg egy bebújós gumipapucsban. Ezt viszont én nem szeretném.

A cipővásárlás egy rémálom tud lenni, mert sokszor nem az a kérdés, melyik cipőt választja, hanem az a kihívás, hogy ő egyáltalán nem szeretne semmilyen cipőt. Én azonban szeretném, ha szeretne egyet. Méghozzá olyat, amilyet az ortopéd ajánlott: hajlékony talpút, 100% bőrt, piciknél még szandálnál is fedett orrút, és olyat, amelyik tartja a bokáját. Egyszóval nem háromszáz forintos kínai gumipapucsot. Na, innen szép nyerni!

 

Ki/mi segít ilyenkor?

Ha Te is hasonló cipőben jársz, föltétlenül és meleg szívvel ajánlom a Siesta cipőboltot, ahol a profi és kedves eladóknak a szeme sem rebben, ha fél órába telik két pár cipőt felpróbáltatni a csemetére, és így neked sem kell rossz szülőnek érezned magad, aki „elkényezteti azt a büdös kölyköt, hát hová halad ez a világ, a mi időnkben bezzeg… stb.”

A hozzáálláson kívül a tér is hívogató: az üzletvezető tapasztalat motorosként hatalmas, állatokat formázó babzsákokat és plüssöket helyezett el a bolt minden pontján, így ezeken hemperegve lehet a gyerkőcöknek barátkozni a cipőhordás elméletével és gyakorlatával.

 

Online is rendelhető

Az már csak hab a tortán, hogy ha a cipő tényleg beválik, és a gyermek még másnap is hajlandó hordani, egy újabb párért – cserének, az oviba…stb. – nem kell személyesen elzarándokolni az üzletbe, hanem a webshopban két kattintással meg lehet rendelni.

Na, ez egy igazán gyerek- és mamabarát megoldás. Gyors, profi, mosolygós!

 

Tincses Sziget – gyerekbarát fodrászat

tincses2Már egy ideje vadászom azokat a szolgáltatókat, akik úgy nyújtanak gyerekeknek támogatást, terméket, programot, hogy közben a szülők fejével (is) gondolkodnak, az ő igényeiket is szem előtt tartják. Ezeket hívom magamban „mamabarát” megoldásoknak. Most is egy ilyet ajánlok Nektek meleg szívvel!

 

Hogyan lesz a hajvágásból élmény?

A hajvágás – ahogyan a hajmosás, körömvágás is – sok gyereknél neuralgikus pont. Van, aki fél a víztől, van, aki utálja, ha a fejét érintik, van, akit a levágott haj szúr, és van, aki meg sem próbálja megmagyarázni miért, csak fél. És tiltakozik. Pedig néha egyszerűen muszáj körmöt és hajat vágni is.

 

gyerek-hajvagasA szüleim azt mesélik, hogy pici koromban egy tábla csokival vittek a fodrászhoz, és megmondták neki, hogy annyi ideje van levágni a hajamat, amíg a csoki tart. Ebből következően szép bilifrizurám lett, amilyet anyukám is tudott volna otthon vágni egy fazékkal a fejemen.

 

Amikor a helyzet fokozódik

Nálunk az első két hajvágás a saját tündéri fodrászomnál zökkenőmentes volt: egy Bogyó és babóca a gyerek kezébe telefonon, és ripsz-ropsz megvolt a hajvágás. Valami rejtélyes oknál fogva azonban a harmadik alkalommal már az odavezető bicikliutat is végig üvöltötte, a fodrásznál sírás és közelharc volt, miközben a többi felnőtt vendéget szemmel láthatóan zavartuk, a fodrászomat hátráltattuk, én pedig borzalmas anyának éreztem magam. És persze a kisfiam többet hallani sem akart fodrászról. Hetek, hónapok múlva sem. Na, innen szép győzni!

 

Gyerekbarát (és mamabarát) fodrászat

tincses1Ekkor találtam rá a Tincses Szigetre. Már az megtetszett, hogy a honlapon engem szülőként külön megszólítottak, és tanácsokkal láttak el, hogyan készítsem elő úgy a hajvágás programot otthon, hogy az a lehető legkisebb stressz és a lehető legjobb élmény legyen azután a kicsinek.

Ők pedig olyat tettek mellé, amit még soha életemben sehol nem láttam. A fodrászat gyakorlatilag egy kisebb játszóház. A várakozóknak komplett gyereksarok van, a hajvágás kormányozható beülős kisautókban zajlik, miközben minden gyerek az általa kiválasztott mesefilmet nézheti egy kis képernyőn.

 

Amitől szülőként lelazulok

tincses3A türelmes, mosolygós fodrászok minden gyerekre fél órát szánnak, pontosan azért, hogy e 10 perces hajvágás mellé beférjen a személyre szabás, a kivárás. Itt belefér, ha valaki végül csak az anyukája ölében engedi a hajvágást, ha nem akar kendőt a nyaka köré – mint azok a gyerekek, akik köldökzsinórral a nyakuk körül jöttek világra -, és azt is bámulatos rugalmassággal kezelik a harcedzett fodrászok, ha a játszósarok szőnyegén térdelve kell nyírni. Itt a gyerek ritmusa és igényei vannak a középpontban, és ettől én is lelazulok szülőként. Érzem – mert éreztetik velem -, hogy a gyerekem oké így, ahogyan van, és így szülőként is megélhetem az elfogadást.

 

A gondolatomat is olvassa

tincses4Amikor a kisebbiknek elérkezett az első hajvágás ideje, természetes volt, hogy ide hozom. Vittem magammal egy kis borítékot is, hogy eltegyem emlékbe az első göndör fürtjeit, és lám, itt is velem együtt gondolkodtak: az első hajvágás után kis oklevéllel távoztunk, amihez egy hajtincset is tűzött Niki, a fodrászunk, akihez most már családilag visszajárunk. Hétvégén! Mert akkor érünk rá, és bizony ez az üzlet szombaton és vasárnap is nyitva tart. Na, én ezt nevezem mamabarát szolgáltatásnak.

Érdekelnek más mamabarát programok, szolgáltatók, megoldások?

Kövesd az Anyacsavar blogot!

Pocket Trailer – kismotor és bringaszállító heveder

Pocket-Trailer-kismotor-szállító-pántEgy újabb mamabarát megoldással találkoztam, amit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Biztosan előfordult már veled is, hogy a lurkó mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy kismotorral, futóbringával induljon el otthonról, majd félúton közli, hogy ő elfáradt, és nem is akar már motorozni/bringázni. Kismotor/bringa az aszfalton landol, Te pedig ott állsz 1. egy bébivel a hordozódban 2. két cekkerrel a kezedben a bevásárlásból 3. kiskosztümben, mert munkába mész/onnan jössz – és a sort még bizonyára tudnád folytatni. Ha cipeltél már ilyenkor 30-40 percig sáros kerekű kismotort 45 fokos szögben eltartva magadtól, akkor tudod, miről beszélek. Ilyenkor megfogadod, hogy soha többet nem jöhet motorral/bringával, de nyilván ez úgy sem tartható. Na de akkor mit lehet tenni?

Úgy látszik már más is belefutott ezekbe a felettébb bosszantó helyzetekbe, mert egy kisgyerekes anyuka nem volt rest, és készített erre egy mamabarát megoldást. A Pocket Trailer egy kismotor és futóbringa szállító heveder, amit egy kis tasakban magaddal tudsz hordani a táskádban a hétköznapi túlélőcsomag részeként, és ezekben a válságos pillanatokban elő tudsz húzni. Van hozzá kerékzsák is azokra az esetekre, amikor nem szeretnéd, hogy sáros kismotorkerekek nyomai díszítsék a ruhádat.

Van tapasztalatod a Pocket Trailerrel? Oszd meg velünk!

Van tapasztalatod hasonló mamabarát megoldásokkal? Kíváncsian várjuk!

Segítség, bölcsis /ovis /iskolai szünet!

Forrás: arcanum.ca
Forrás: arcanum.ca

Biztosan belefutottál már abba, hogy tavasz végén, nyár elején hirtelen szembesülsz azzal, hogy hamarosan kitör a bölcsis /ovis /iskolai szünet, és hosszú heteken át meg kell oldanod csemetéid nyári szórakoztatását. Ha túl vagy a legnehezebbnek tűnő feladaton, a logisztika kitalálásán és megszervezésén (ki, mikor, hol és kire vigyáz/hová utazik, merre táborozik), még mindig marad jó pár hét, amit Neked kell valahogyan megoldanod. Minden nap hétvégének számít, és reggeltől estig élményekre éhes gyermekeid természetesnek veszik, hogy te fáradhatatlan mókamesterként találod ki számukra az újabb és újabb programokat.

De mit csinálj, ha a szűkösek az anyagi kereteid, és nem tudsz minden nap családi állatkert belépőt vásárolni?

Top 5 kedvenc pénztárcabarát gyerekprogram a nyári szünetre:

Játszótér

A játszótér kézenfekvő megoldásnak tűnik, de azért nem árt odafigyelni néhány dologra:

Szent István park, Budapest
Szent István park, Budapest

árnyékos legyen (főleg a meleg, UV riadós napokon fontos szempont ez),

– legyen körbe kerített (minél több gyereked van, annál több felé tudnak egyik pillanatról a másikra eltűnni),

– legyen néhány pad a felnőtt kísérőknek (hacsak nem szeretnél fél napot a homokozóban guggolva, vagy a kosárlabda pálya szélén álldogálva tölteni),

– vigyél magaddal pár „hisztimegelőző” dolgot, mint: víz, gyümölcs, sós harapnivaló, törlőkendő, naptej, váltópelenka és ruha, játékok cserealapnak (úgyse a sajátjával akar majd játszani, de legalább tudsz majd cserélni),

– legyen könnyen megközelíthető (hogy ne az rontsa el a programot, hogy elfáradtok az odajutásban, majd hisztisen, piszkosan, kimerülten hazakeveredni).

Vasútállomás

vasútállomásÉrdemes egy kevésbé forgalmasat választani, ahol a gyerkőcök nem keverednek el, mégis van akció: jön a vonat, sípol a kalauz, jönnek-mennek a gurulós bőröndök, leengedik a sorompót, lehet integetni a masinisztának. Tuti befutó minden 1-8 közötti fiúnak, de megkockáztatom, hogy talán még a lányoknak is. Itt is legyen nálad enni- és innivaló, törlőkendő, és jó, ha fel vagy készülve kissé balkáni WC állapotokra.

Strand

Forrás: ehow.com
Forrás: ehow.com

Ha van saját árnyas, fás kerted, az a legjobb anyagi és logisztikai szempontból is. Ha nincs, első körben gondold végig, melyik barátodnak, rokonodnak van, aki nem lakik nagyon messze, és szervezz oda strandos pikniket. Ha van egy felfújható gumimedence, 1-10 éves korig minden gyereknek szuper program a pancsolás, amíg ti felnőttek karnyújtásnyira tudtok inni egy jegeskávét és komplett összetett mondatokban beszélgetni. Ha a kert végképp nem megoldható, jön a fizetős strand. Itt érdemes többen összefogni és a csoportos/családi kedvezményekre hajtani. Olyat keress, ahol van rengeteg árnyék, külön tocsogó a kicsiknek, és érdemes a helyes felnőtt-gyerek arányra is ügyelned, ha te is szeretnél kicsit töltekezni. Ha legalább 3 felnőtt van, akkor megoldható, hogy amíg 2 figyel, a harmadik el tudjon menni úszni egy kicsit. Érdemes bizonyos időközönként a gyerkőcöket testületileg kiparancsolni a vízből, hogy a kánikulában is biztosan legyen ivás és evésszünet, amiről a játék hevében a kicsik könnyen megfeledkeznek.

Gyerek buli

Forrás: littlebellows.com
Forrás: littlebellows.com

Érdemes a szünetben is összeereszteni néhány hasonló korú és/vagy ismerős gyereket, akiknek a legfontosabb élményforrás a közös játék lesz, az szinte már részletkérdés, éppen mi. Például, ha van kert, akkor ez lehet kertészkedés, de ha van egy közeli park, akkor akár biciklizés, fogócska, bújócska is szóba jön, esetleg rajzverseny (egy csomag aszfaltkrétával 10 gyereket órákra le lehet foglalni). Ha pedig rossz az idő, jöhet az otthoni kézműveskedés, vagy a közös főzés. Az ideális felnőtt/gyerek arány: minimum három felnőtt és ehhez tetszőleges számú saját gyerek.

Vásárlás

Forrás: hdydi.com
Forrás: hdydi.com

Tudom, hogy nem trendi, amit most mondok, úgyhogy kövezzetek meg, de amikor 40 fok van napokig, vagy jégeső, és nem akartok a négy fal közé bezárva lenni, akkor érdemes kipróbálni egy bevásárlóközpontot, vagy fedett piacot. Igazi élményfröccs és izgalmas kaland lehet mindenféle korú gyereknek a sokféle üzlet, a sokféle áru, a mozgólépcső, a targonca, a pénztár, a fizetés, nagyobbaknak valami konkrét cikk megtalálása a bevásárló listáról.

De mikor és hogyan fogsz TE is töltődni ezeken napokon?

A kérdés jó, és nem is költői. Egy kis szervezést és tudatosságot igényel, de megéri.

Mikor fogsz TE töltődni?
Mikor fogsz TE töltődni?

Ugye, te is szeretnél a nyári szünet alatt te is nagyokat aludni, pihenni, a kedvenc időtöltésednek hódolni, barátokkal találkozni, bulizni, töltekezni?

Most megmutatom 8 egyszerű lépésben, mit tehetsz Te magad azért, hogy a hétvége Neked is feltöltő legyen!

Iratkozz fel az Anyacsavar hírlevelére és töltsd le az ingyenes kisokost MOST!

Kérem a Kisokost!

 

HellóAnyu! – családbarát közösségi tér és ökokávézó

Lipták Orsi
Lipták Orsi, a HellóAnyu megálmodója; fotó: Szőllősi Mátyás

Belvárosi ökokávézó, ahol úgy tudsz találkozni a barátaiddal, és kikapcsolódni, hogy közben a gyerekeid is jól érzik magukat? Ahol van pelenkázó, babakocsi parkoló, játszószőnyeg, tanulósarok, kisgyerekek számára is egészséges ételek? Az Anyacsavaron Lipták Orsival, a HellóAnyu családbarát közösségi tér és ökokávézó megálmodójával és megvalósítójával beszélgettünk.

Hogy jött a családbarát ökokávézó ötlete?

Amikor megszületett az első gyerekem 11 évvel ezelőtt, úgy éreztem, mintha egy függönyt húztak volna le az előző életem és az aktuális életem közé. Mintha fal alakult ki az előző szerepeim, a társaságom, az időtöltéseim, a hobbijaim és az újak között, úgy éreztem, el vagyok vágva a régi életemtől, mert egy kisbabával azok a közösségi terek, ahová addig jártam, nem voltak látogathatóak.

Miért?

Egyrészt nem volt internet, ezt ma szinte már el se tudjuk képzelni. Valamikor a lányom egyéves kora táján lett betárcsázós netünk, de fórumok, virtuális közösségek akkoriban még alig léteztek. Aztán a nyilvános helyeken még dohányoztak, ami ma már nincs így. Viszont a mai napig általános, hogy egy kávézóban nincs kialakítva pelenkázó, nem lehet szoptatni, a babakocsi nem fér be, nincsen kisgyerekek számára megfelelő egészséges étel, ital az étlapokon, a kúszó-mászó párhónapost nem lehet letenni a földre, a nagyobbaknak pedig nincs játszósarok, ahol le tudják kötni magukat, amíg a mamájuk pár szót váltana valakivel. Így nem tudtam találkozni a barátaimmal ott, ahová ők jártak, és ahová addig én is jártam, hanem ők jöttek el hozzám, de így gyakran éreztem, hogy be vagyok zárva a négy fal közé, elszigetelődöm. A környezetemben lévő kisgyerekes nőkön is láttam, hogy sokan jelentős szerepváltáson mennek keresztül, és a szülés után ők többé nem nők, nem emberek, nem feleségek, hanem kisgyerekes anyukák, akiknek onnantól a gyerekük határozza meg az életüket, és szinte csak olyan dolgokat csinálnak, amiket gyerekkel együtt lehet csinálni. Ahol nincsen nagyszülői támogatás, ott hatalmas erőfeszítésbe kerül a hétköznapi ügyintézés is kisgyerekkel; gondoljunk itt egy nagybevásárlásra, egy postai sorállásra, vagy csak a tömegközlekedésre. Gyakran éreztem magamat mozgásában, cselekvésében korlátozottnak, és ez meg tudja keseríteni az ember életét.

Hogyan oldottad meg, hogy legyen saját magadra fordítható szabad időd?

Időbe telt, mire a játszóterekről, gyerekfoglalkozásokról megismert kisgyerekes anyákból kialakult egy új ismeretségi köröm, akikkel aztán segítettük egymást. Például hetente egyszer hárman csináltunk közös programot, ahová mindenki hozta a gyerekeit, és ilyenkor felváltva ketten vigyáztak a gyerekekre, amíg a harmadiknak „kimenője” volt. Mondjuk elmentünk együtt egy strandra nyáron, és mind a hárman tudtunk fél órát úszni a délelőtt során, amíg a gyerekek piknikeztek. Fontos szempontváltás volt az, hogy ez most egy felnőtt program, aminek a célja az, hogy a barátnők találkozzanak egymással, és természetesen a gyerekek is ott vannak, és ők is nagyon jól érzik magukat. Télen pedig valamelyikünk lakásán találkoztunk, bár nagyon hiányzott, hogy kimozdulhassunk otthonról.

Mindeközben nagy örömmel vetettem bele magam a kisbabás, kisgyerekes létbe: sokat olvastam gyerekekről, rengeteg helyre jártam velük együtt, ezáltal megismerkedtem a kisgyerekes nők helyzetével is, és rájöttem, hogy ez általános probléma, azaz van itt egy társadalmi igény, amit be kellene tölteni. Végül egy családi napközi tanfolyamot is elvégeztem, és az Ökomama Programba már a családbarát ökokávézó projekttel nyertem felvételt.

Mi változott az elmúlt évek során?

A mai kisgyerekes anyák talán nyitottabbak, aktívabbak, egyre nagyobb az igényük arra, hogy kiszakadjanak a háztartási és gyerekgondozási feladatok mókuskerekéből. A hordozókendők divatja pedig behozta azt a szemléletet, hogy a kisgyerekkel is könnyen el lehet jutni bármilyen programra, lehet igény szerint szoptatni, aktív életet élni. Megjelentek az atipikus foglalkoztatási formák, mint a távmunka, részmunkaidő, rugalmas munkaidő, hogy akik szeretnének, hamarabb visszatérhessenek dolgozni. Az új trendek ellenére azonban Budapesten az infrastruktúra még mindig hiányzik. Ha elmegyek a gyerekemmel néhány órára, közben át kell majd valahol pelenkáznom, és nagy kérdés, hol tudom ezt megtenni (főleg télen), ahol ki is tudom őt venni egy kicsit a babakocsiból, én is tudok inni egy kávét, és nem azon feszengek végig, hogy a gyerekem hány terítőt ránt majd le, és hány ember cipőfűzőjét köti ki az asztal alatt. A játszóházi program pedig a gyerekeknek nagyon jó, de a szülőknek nem nyújt igazi kikapcsolódást, és nem is produktív idő.

Milyen lesz a mama- és bababarát kávézó?

Azt szeretném, ha ez egy „felnőtt” hely lenne, ami mindig nyitva áll, ahová be lehet esni akármikor, akár gyerekekkel együtt is. Úgy lesz kialakítva a tér, és olyan szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani, hogy mindkét korosztály jól érezhesse magát. Olyan otthonos helyről álmodom, min egy nagy nappali, csak éppen itt társaságban vagy, és még sem te vagy a házigazda, mert kimozdultál, és egy belvárosi kávéházban ülsz. A gyerekek pedig karnyújtásnyira, a kicsik babamatracon, a nagyobbak a játszósarokban, a még nagyobbak pedig akár egy olvasósarokban, ahol tudnak a másnapi sulira készülni.

Milyen programokat terveztek?

Alulról kezdeményezett közösségi programokat szeretnénk befogadni, amikre az anyukáknak – és apukáknak – igényük van: beszélgető-köröket, előadásokat, börzéket. Ezeknek külön helyiséget biztosítunk. És mi magunk is szeretnénk olyan programokat szervezni, amelyek segítik a kisgyerekes anyák munkaerő-piaci visszailleszkedését. Szeretnénk infópontot létesíteni, mind a belföldi, mind a külföldi turistáknak, olyan térképpel, amelyen fel vannak tüntetve a játszóterek, családbarát létesítmények, kávézók, éttermek.

Vannak már ehhez hasonló kezdeményezések?

Gyerekkuckó Kapolcson a Palya Udvarban
Gyerekkuckó Kapolcson a Palya Udvarban

Nyáron teszteltük Kapolcson a Palya-udvarban, hogy hogyan tudja magát egyszerre minden generáció jól érezni. Van egy színpad, széksorok, és emellett oldalt csináltunk egy gyereksátort babamatraccal, homokozóval, alkotósarokkal, ahol lehetett rajzolni, gyöngyöt fűzni, olvasni, társasozni, ahonnan látszik a színpad és élvezhető a program, azaz nincsenek a gyerekek és velük együtt a kisgyerekes szülők szeparálva. Ez nagyon nagy siker volt, idén is megismételjük! Nagy inspirációt adott Berlin, ahol több évig éltem, ott kerületenként több hasonló hely is akad, de nem csak ott, más európai nagyvárosokban sem ritkaság a baba-mama kávézó. A kedvencem Barcelona, ahol a köztereken létesített kis játszótér közvetlen közelében ott van a kávézó, ahol a felnőttek élik a saját társasági életüket, és szemmel tartják a gyerekeket, akik szintén élik a magukét. Este pedig az utcabálon kint vannak a szülők, a pici pedig békésen alszik a kendőben vagy babakocsiban, fel sem merül, hogy a felnőttek ne vegyenek részt programokon, csak azért, mert szülővé váltak, ahogyan az sem, hogy ha részt vesznek is, azt csak a gyerekük nélkül tehetik meg. Abban nőnek fel, és arra szocializálódnak a gyerekek, hogy a család minden tagja képes egyszerre és egy helyen jól érezni magát. A spanyol barátaink nem értik, miért van az, hogy nálunk egy gyereknek 8-kor ágyban a helye, ahogyan azt sem, miért vannak külön gyerek- és felnőtt programok. Ők integrálják a gyerekeiket egészen pici koruktól kezdve szinte minden tevékenységükbe, és a gyerekek is megtapasztalják, hogyan élnek, és mitől érzik jól magukat a szüleik. Budapesten is sok hasonló kezdeményezés indult az utóbbi években, aminek nagyon örülök.

Hol tart most a HellóAnyu! megvalósítása?

A VII. kerületi önkormányzattól szóbeli ígéretet kaptunk egy helyiségre, erre számoltuk ki a pályázati költségvetést. Két helyről is nyertünk, de mivel az önkormányzat közben visszalépett, sürgősen másik helyet kellett keresnünk. Így béreltük ki a Csányi utca 7. alatti erősen kompromisszumos helyiséget, ami egyfelől megfelelt a paramétereinknek: földszinti, utcáról megközelíthető, belvárosi, de viszonylag csendes utcában, jó tömegközlekedéssel, hogy akár a belföldi, akár a külföldi kisgyerekes turistáknak is könnyen megtalálható legyen, valamint a kiszolgáló funkciók, pl. babamatrac, babakocsi-parkoló, különterem is beleférnek. Másfelől viszont nagyobb és sokkal rosszabb állapotú az eredetileg kiválasztott helynél, 10 éve áll üresen, és gyakorlatilag semmi nem működik benne. Támogatta a projekt létrejöttét a NESsT az üzleti terv elkészítésében és egy egyösszegű pénzdíjjal, és a Norvég Civil Támogatási Alap, amelyből a szükséges felújítás egyharmadát tudtuk finanszírozni, amivel készen is volnánk. Egyelőre a rendelkezésünkre álló területnek csak egy részét tervezzük megnyitni, de ott is hátravan még a kőművesmunka és a burkolás, amelyre jelen pillanatban nincs anyagi keret. A felsorolt támogatásokon kívül is nyertünk díjakat, kaptunk elismeréseket a kezdeményezéshez, de ez sajnos még így is kevés.

Mennyi pénz hiányzik?

Épül az ökokávézó, gyűlnek a bútor-felajánlások
Épül az ökokávézó, gyűlnek a bútor-felajánlások

A teljes felújításhoz szükséges gépészeti és egyéb munkákhoz még hiányzik 2,1 millió. Jó hír, hogy végül az önkormányzat is besegít kicsit a felújításba, vállalták e villamos hálózat helyreállítását. A tervek szerint ősszel elindítunk egy közösségi finanszírozási kampányt is, ahonnan remélünk civil adományokat. Ezen kívül volt már olyan munkálat, amiben többen segítettek, de várunk segítő kezeket majd a festéshez, vagy az újrahasznosított bútorok csiszolásához, és szívesen elfogadunk bútor-berendezés felajánlásokat is.

Mikorra tervezitek a nyitást?

Nyár végén tervezünk egy próbaüzemet, de teljes fordulatszámon szeptembertől indítanánk a működést.

Ha bármilyen formában támogatni szeretnéd a projektet, a következő címen kaphatsz információt: info@csaladbaratvaros.hu

Beszélgetés a HipnoSzülésről

Anyacsavar_HipnoSzülés
Fotó: Kallos Bea

“Mi a szülés kontextusában a siker?”

Az Anyacsavaron Schimcsig Nóra dúla a pár éve Magyarországon is megjelent HipnoSzülés módszeréről beszél.

Hogyan lett a hivatásod a HipnoSzülések kísérése dúlaként? 

Hogy honnan indult az utam? Kacskaringós volt az eleje. Főleg az érdekelt, hogy miért úgy szerveződik az emberiség, miért működik úgy az ember, ahogy. Közgazdaságtant, majd pszichológiát tanultam. A végzés idején érkezett a fiam, és egyszerre beszippantott mindaz, amit a szülésről, anyaságról, szoptatásról, gyermeknevelésről meg lehet ma tudni. Minél többet tudtam meg, annál jobban vonzott, annál jobban inspirált, és annál inkább éreztem, hogy nekem itt dolgom van. Dúlává válás, további képzések, aktivista időszak következett. Egy pár éve már dúla voltam, amikor külföldön a HypnoBirthing (HipnoSzülés) módszerre is ráleltem, és másokkal együtt hazahoztam. Tulajdonképpen három hivatásom van, és mind a szüléshez kötődik valahogy. Az egyik a HipnoSzülés, ami inkább szülésfelkészítés, mint szüléskísérés: tanfolyamokat tartok, illetve egyéni konzultációkat. Aztán kísérek családokat dúlaként is, vagyis asszonytársi segítőként a megfoganás-várandósság-szülés-szoptatás úton, információval, érzelmi és kényelmi támogatással. A harmadik hivatásom a szülésélmény feldolgozása, integrálása – olykor örömteli, máskor traumatikus élmények ezek -, személyközpontú segítő beszélgetésekben, önsegítő női körökben, olykor pedig a kliensemet pszichiáterhez továbbirányítva.

…azt gondolják, hogy mi nagyon lilák vagyunk…

Mit érdemes tudni a hipnoszülésről? Egyáltalán, lehet hipnózisban szülni?

A HipnoSzülés kicsit több, kicsit más, mint pusztán szülészeti hipnózis. Marie Mongan ennek a módszernek az “anyja”, szerinte a fókuszban annak kell lennie, hogy egy pár kompetens legyen a saját szülését illetően, hiszen ez elsősorban családi esemény. A szemléletmód mellett, természetesen néhány gyakorlati tippet, készséget is érdemes elsajátítani (erre való a tanfolyamunk), ezek egyike az önhipnózis, amit a várandós kismama hasznosnak találhat a várandósság, szülés, vagy gyermekágy idején. És igen, lehet hipnózisban szülni! :)

Miben más a hipnoszülésre felkészítő tanfolyam más szülésfelkészítőknél?

A legtöbben, akik először hallanak a HipnoSzülésről, azt gondolják, hogy mi nagyon lilák vagyunk, a hipnózis valami ezoterikus izé. A jógázó feleség által elcipelt mérnök apukák, vagy az agykontrollos férj által elrángatott informatikus kismamák nagyon meg szoktak könnyebbülni, amikor kiderül számukra, mennyire gyakorlatiasak maradunk, noha valóban holisztikus a szemléletmódunk. Az biztos, hogy aggódnivalók sorolása helyett mi a pozitívra összpontosítunk, bátorítunk. Az is tény, hogy rajtunk kívül mások nem nagyon oktatják a mély relaxáció, vizualizáció, önhipnózis technikáit szülésfelkészítés keretein belül – talán csak a kismamajógán. Egy harmadik dolog, hogy nálunk a kísérőtárs (például az apa) kulcsfontosságú szereplő. Kifejezetten javasoljuk, hogy a szülésfelkészítés minden alkalmán vegyen részt, és otthonra is javasolunk olyan közös tevékenységeket, beszélgetéseket a párnak, melyek révén a  kísérőtárs a szülőszobán sem a “kispadról”, kívülállóként szemléli majd tanácstalanul aggódva az eseményeket, hanem aktív és kompetens segítő tud lenni.

Bárki el tudja sajátítani a technikát?

Mivel a tanfolyamunk komplex, nem egyetlen technikát tanít csak, és bátorítunk mindenkit, hogy a maga szája íze szerint építkezzen a felkínált tippekből, ezért úgy gondolom, mindenki fog olyat találni, amit hasznosítani tud a gyakorlatban, mindegy milyenek az egyéni adottságai.

Mik a sikeres HipnoSzülés előfeltételei?

Tegyük fel másképpen a kérdést: mi a szülés kontextusában a siker? Ha az elégedett anya a cél, akkor mindenképpen fontos, hogy a környezet legyen támogató, bíztató, és a döntések ne az anya feje fölött, hanem általa történjenek! A HipnoSzülésnél  fontos, hogy a kismama és kísérőtársa értsék, ez a módszer elköteleződést igényel, a készségek elsajátításához gyakorlás kell, ahhoz pedig kitartás, rászánt idő. A biciklizés megtanulásához sem elég, ha megmutatják a bringát és elhadarják a KRESZ-t. Nekünk fel kell ülni rá, ráadásul sokszor, és belejönni a tekerésbe, egyensúlyozásba. Utána megy már magabiztosan – akkor is, ha a körülményeink nem is ideálisak!

Mik az eddigi  magyarországi tapasztalatok a HipnoSzülésre felkészült nők között? Mennyire sikerül a magyar kórházi gyakorlatban alkalmazni az elsajátított technikát?

Még kevés a visszajelzésünk, így a bíztató statisztikák mind külföldiek. Az anyák történetei változatosak, de általában azt mondják, hasznosnak találták a tanfolyamot, ha végül talán egész másképp is zajlott a szülésük, mint eredetileg elképzelték.

Kinek ajánlanád ezt a technikát?

Azoknak, akik már tudják, milyen jótékonyak a relaxációs technikák – ők a szülés körül is hasznosnak találják majd ezeket. Azoknak, akik magabiztosságra és derűs nyugalomra vágynak, mert aggódnak, félnek, és a környezetük is csak még jobban elbizonytalanítja őket. Azoknak, akiknek magától értetődő, hogy ebben a folyamatban az apának is fontos szerepe van. Azoknak, akik tenni szeretnének a szülésük lehető legjobb kimeneteléért, és nem csak a sors kegyére bíznák, ami történik majd.

A fotót Kallos Bea készítette.

Mamabarát autósiskola

autó2Az én jogsim tizennyolc éves korom óta a fiókban lapult, és sosem fűlt hozzá a fogam, hogy valóban vezessek autót. Ahogy megszületett a gyerekem, hirtelen elkezdett hiányozni az autó. Már nem esett jól babakocsit tolva hátizsákkal nagybevásárolni, a balatoni nyaraláshoz tartozó öt köbméter cuccot a nagyszülőkkel lefuvaroztatni. Úgy döntöttem, muszáj újra vezetni tanulni, mert már azt sem tudom felidézni, melyik pedál a gáz, melyik a fék, de emlékeztem még a türelmetlen, lekezelő férfi oktatóra, és a stresszre, amit minden vezetés órán átéltem.Egy ismerősöm ajánlotta a figyelmembe a Smink and Drive Autósiskolát, ahol kimondottan nők oktatására szakosodtak. Nem csalódtam! Sosem hittem volna, hogy az autóvezetés örömteli élmény lehet, és én valaha is magabiztosan vezetek majd. Az oktatóm azt mondta, eddig mindenkit megtanított vezetni; a legfiatalabb tanítványa tizenhat, a legidősebb hetvenkét éves volt, szóval sosem késő! Szívből ajánlom őket minden kezdő és újrakezdő nőnek!