Az idei egyik célkitűzésem saját magam számára az volt, hogy türelmesebb, jobb fej szülő legyek. Ez a célkitűzés néha bevallom, meglehetősen kihívónak bizonyul. Tavaly elég volt egy kistesó születése ahhoz, hogy az összes gyereknevelési elvünk és addig jól működő módszerünk csődöt mondjon, és alig két hónap alatt a lelki energiatartalékaink végére érjünk. Sokszor kétségbeesettek és eszköztelenek voltunk. Szerettünk volna megoldást, mégpedig azonnal.
A bármin félóránként dührohamot kapó háromévessel felvonultunk családilag a pszichiáter főorvos magánrendelésén vasárnap délelőtt, aki egy órányi megfigyelés és részletes anamnézis után megállapította, hogy a gyermek teljesen rendben van, a tünetek életkori sajátosságok és a helyzetből fakadnak. Ez persze jó hír, de azon nem változtatott, hogy fogalmunk sem volt, mihez kezdjünk. Elmentünk pszichológushoz, aki teljesen elbizonytalanított bennünket a szülői kompetenciáinkban. Egy csomó idő-, energia- és pénzbefektetés után ott maradtunk nulla gyakorlati és kézzel fogható eszközzel, lelkileg meggyötörten.
Mi segít a hétköznapokban jobb szülővé válni?
Nekem eddig három dolog segített, ezeket szeretném veletek megosztani. Az első az volt, hogy egy megoldásközpontú coach kollégámhoz fordultam, aki egyetlen coaching beszélgetéssel segített átlátni, mi az, ami a nehéz helyzetekben is jól működő eszköz nálunk, így tudom, milyen saját erőforrásra támaszkodhatok a hétköznapokban. Ez a coaching segít azóta is a figyelmemet a már működő megoldásokra fókuszálni olyankor is, ha ijedt, dühös vagy fáradt vagyok, és megerősített a szülői kompetenciáimban, ami nagyon fontos lépés volt, mert rájöttem, hogy engem a pozitív megerősítés sarkall fejlődésre.
A második lépés az volt, hogy kerestem egy olyan, a saját értékrendemmel összhangban lévő nevelési módszert, ahol szülői önismeretre tehetek szert, valamint konkrét és új nevelési eszközöket tanulhatok. Számomra ez a büntetés nélküli fegyelmezés módszere volt, ami – láss csodát – szintén használja a pozitív megerősítés módszerét, csak éppen a gyerekek felé.
A harmadik a Plukkido együttműködést és gyereknevelést támogató családi játéka, a Benefitto volt. Nem fogjátok kitalálni, mire alapoz… bizony, a pozitív megerősítésre!
Ahány ház, annyi jól működő módszer
A Benefittoban az a jó, hogy nem dobozmegoldásokat kínál egy nehézségre, és nem akar semmilyen értékrendet lenyomni a szülők torkán. Teljesen személyre, helyzetre szabható, és roppant kreatív módon alkalmazható a családi dinamikák javításában. Van, aki az önálló öltözködés, egyedül elalvás, időben elindulás támogatására használja, de van olyan is, aki a szabálykövetést, a testvérek együttműködését erősíti meg a játékkal. A lényeg, hogy a megoldásközpontú módszerekhez hasonlóan, csak arra koncentrálunk, ami működik! Ez néha nem is olyan könnyű ám. Sokan arra vagyunk szocializálva, hogy ami jól működik, az természetes, azért nem jár jó szó, dicséret, azonban a hiányosságokat szóvá tesszük, a hibázást büntetjük. A Benefitto – és nagyobbaknak a Land – ezért a szülőktől is szemléletváltást kér, ugyanakkor a használata segíti is a megerősítő szülői viselkedést. A játék használatával észrevétlenül a gyerekek elkezdenek a vágyott módon viselkedni, a szülők pedig napról-napra természetesebben használják a legkülönbözőbb helyzetekben a pozitív megerősítést.
A pozitív megerősítés ereje
A dicséret elsődleges célja az, hogy megerősítse az elvárt viselkedést. Megdicsérem a kicsit, hogy ügyesen egyedül felhúzta a cipőjét, és azt remélem ettől, hogy legközelebb is kezdve lesz belefogni ebbe, az eleinte oly nyűgös erőfeszítésbe. De a dicséretnek az is célja, hogy növeljem az önértékelését, és amikor legközelebb nem vagyok ott, hogy megdicsérjem, biztassam, akkor is eszébe jusson, hogy „Ezt egyszer már meg tudtam csinálni, most is menni fog!” Sőt, az önértékelés nem csak arról szól, hogy tudja, mire képes („fel tudom húzni a cipőt”), hanem azt is magában foglalja, hogy tudja, hová tud még fejlődni („most megpróbálom a kabátot is”). A magas önértékeléshez fontos, hogy tudjuk sugallani azt, hogy lehet hibázni. Szülőként fontos tehát megtanulnunk, hogy a figyelmünket arra fordítsuk, ahol a pozitív változás van. Lehet, hogy nem sikerül a cipőt felhúzni, de az igyekezetet meg lehet dicsérni, a kitartó újra próbálkozást szintén. És lépésről lépésre el lehet érni az eredményt úgy, hogy az oda vezető út nem veszekedések sorozata, hanem építi a szülő-gyerek kapcsolatot, és növeli a gyerek és a szülő (!) önértékelését is. Ehhez fantasztikus eszközök a Plukkido játékai.
Közösség és támogatás
Azért ott sok szuper módszer el tud bukni, hogy elfeledkezünk róla, vagy nem megfelelően alkalmazzuk. Ahogy egyetlen könyv sem ér semmit, ha a polcon porosodik, vagy egyetlen játék sem, ha nem játszunk vele. A Plukkido csapata szerintem egyedülálló szolgáltatást nyújt zárt esetmegbeszélő csoportjában, ahol bárki kérdezhet a pszichológus játékfejlesztőktől, akik minden egyes (!) kérdésre, konkrét problémára, elakadásra személyesen válaszolnak, és az adott helyzetre szabott ötleteket adnak. Amihez természetesen csatlakoznak a régi motoros felhasználó szülők a saját bevált megoldásaikkal. Felemelő megtapasztalni, hogy 1.) olykor más gyereke is átlát a szitán, és juszt sem akar együttműködni, 2.) ezekre eddig mindig találtak megoldást, és én is fogok, 3.) a számomra nehéz helyzetben kapok egy csomó, az értékrendemhez közelálló javaslatot és meleg hangú biztatást, 4.) a megtartó támogatás – vagy hívjuk egyszerűen pozitív megerősítésnek – segít a saját megoldásaim megtalálásában, a kisebb-nagyobb hétköznapi sikereink pedig a szülői önbizalmam újraépülésében.
