Öntudatosabb anyaidentitást nyertem!

 

Sisterhood. Ez a szó jutott az eszembe a tanfolyam végén; nők, lányok,anyák közötti egymást támogató, segítő kapcsolat. Ez jött létre köztünk az alkalmak során, s erre nagy szükségünk van a hétköznapokban, hogy megoszthassuk egymással a hasonló felismeréseinket, segítő ötleteinket. Nem is gondolná az ember, hogy a csoportban a többi anyuka mennyire tud segíteni felismeréseivel, meglátásaival!

A születésnapi borítékos ajándékpénzemet erre az Évindító tervező csoportra költöttem és nagyon megérte: energikusnak, motiváltnak érzem magam és öntudatosabb anyaidentitást nyertem!

Ha arra van szükséged, hogy egy kicsit „berúgd a motort”, elkezdd a terveid megvalósítását, akkor szívből ajánlom Dóra évindító-tervező workshopját. Segít áttekinteni, beazonosítani, hogy a különböző életterületeiden – pl. párkapcsolat, család, munka, pénzügyek, test&lélek – milyen céljaidat hogyan, milyen külső és belső erőforrások felhasználásával tudnád elérni, hogyan tudnád kezelni a felmerülő kihívásokat. A fő, hogy minden magadból indul ki, Te jössz rá az alkalmak során az erősségeidre, megoldási ötleteidre, amiket beépíthetsz az életedbe, Dóra csak beindítja az elmélyülési folyamatot illetve segít tudatosan a fókuszt a megoldáskeresésen tartani. 2019, reszkess! 🙂

(Timi, kétgyerekes anyuka az Évindító tervező csoportról)

 
 
 

Jelentkezési lap az Önmegvalósítás Anyacsavar csoportba

A csillaggal * jelölt mezők kitöltése kötelező!

Éles kanyar: párból szülővé válás

cool parentsA párból szülővé válás volt legutóbbi Anyacsavar Klub témája, ami ezúttal az apáknak is szólt. Beszélgetőpartnernek Halmos Gábor pszichológus trénerkollégámat, A férfi útja férfikör vezetőjét, az Apa megint jó fej lesz blog íróját, Bacsó Flóra mediátort, aki kisgyerek mellett is dolgozó anya és Szél Dávid pszichológust, az Apapara blog és könyv szerzőjét hívtam meg. Azért őket, mert mindhárman olyan különlegesen kiváló szakemberek, akik a szaktudásukat folyamatosan tesztelik önmagukon, és nem restellnek nap, mint nap kíváncsian kérdezni, alázatosan újat tanulni önmagukról a szülői szerepben is.

Készülni a szülőszerepre?

A klubra sok pár érkezett, olyanok is szép számban, akik az első babájukat várják. Jó volt látni, hogy van, aki nem csak a szülésre készül, hanem a szülővé válásra is. Minden tiszteletem az ő bölcs öngondoskodásuké és előre tervezésüké.

A szülővé válással kapcsolatban nap mint nap látom, tapasztalom, mekkora hatalma van az otthonról hozott mintáknak, éppen ezért leginkább két kérdés izgatott:

Hogyan lehet az otthonról hozott rossz szülői mintáktól szabadulni?

És hogyan lehet jó példa híján valamilyen saját, jól működő, új családi szokást kinöveszteni?

 

A legfontosabb tanulságok:

1) Gábor arról számolt be, hogy neki az volt egy fontos felismerés, hogy a folyamatos viták elkerüléséhez mennyire fontos felosztani a feladatokat és hatásköröket a párjával egymás között, majd kibírni, tiszteletben tartani azt, ha a felesége talán másképpen csinálja, mint ahogyan ő csinálná. Náluk a családi munkamegosztás úgy alakult, hogy ő a fő pénzkereső, és az idő 80%-ban a felesége van a gyerekekkel, ezért a feladatok mellé azt a döntést is átadta a feleségének, hogy a saját legjobb belátása szerint tegye mindezt, és ne a partvonalról osztogasson tanácsokat neki arról, hogyan nevelje a gyerekeket, vagy menedzselje a háztartást.

cool daddy32) Ennek kapcsán került szóba, hogy mennyire fontos megtanulni delegálni. Amikor egy feladatot nem csak átruházunk valakire, hanem delegáljuk neki, akkor a feladattal együtt bizalmat és felelősséget is adunk neki. Megengedjük, hogy a kitűzött célt a maga módján, a saját maga által választott eszközökkel oldja meg.

 

3) Fontos megismerni egymás hozott mintáit, és beszélni arról, hogy egy-egy helyzetben ezek hogyan mutatkoznak meg, milyen érzelmi terheket rónak a szülőpárra. Annak a nőnek, akinek az apja korán meghalt, és egész gyerekkorában azt a mintát látta, hogy az anyja egyedül küzd, nem könnyű kilépni a hozott szerepmintából egy olyan férjjel, aki azt hozza otthonról, hogy őt kiszolgálják. És a férjnek sem könnyű paradigmát váltania, hiszen ez a két szerep oly magától értetődően egészítené ki egymást.

 

4) Mondjuk ki együtt, hogy mit (nem) szeretnénk, hogy legyen esély közösen kialakítani a saját családi szokásainkat, munkamegosztásunkat, értékekeinket, hagyományainkat. Annának meghatározó gyerekkori élménye például, hogy az anyukája sosem ér rá vele játszani, mert a konyhában sürgölődik, ezért ő minden nap a munkahelyi menzáról hozza haza a vacsorát, hogy a lányával minőségi időt tölthessenek együtt.

 

cool mama5) Gyerekek mellett változik a fontossági sorrend is. Segít, ha tudatosan engedünk el korábban fontosnak tartott dolgokat, és nem érzünk állandó bűntudatot, vagy veszekszünk a párunkkal olyasmin, ami igazából lényegtelen. Ahogyan Vekerdy fogalmazott nagyon találóan: „Aludj, amikor a gyerek alszik, egyél, amikor a gyerek eszik, vasalj, amikor a gyerek vasal.”

 

6) Merjünk hozzányúlni a „szent tehenekhez” is, a családban generációk óta élő hagyományokhoz is, ha azok már nem szolgálják a családi egységet, sőt feszültséget hoznak a hétköznapjainkba, és ünnepeinkbe. Erre jó példa, hogy nálunk nincs – nem hogy napokig tartó, de semmilyen – karácsonyi sütés-főzés, és a Szenteste reggel van, hogy a gyerekek egész nap játszhassanak a játékaikkal. De erre jó példa Gáboréké is, akik a kizárólag gyerekekkel közös nyaralások helyett külön-külön is elmennek pár napokra feltöltődni, mert introvertált szülőpárosként erre van a legnagyobb igényük.

 

7) Nem kell a gyerekvállalásba becsavarodni! Lehet elfogadni, sőt kérni külső támogatást bármihez. A „szüleim is meg tudták csinálni, én is meg tudom” megközelítés helyett érdemes belátni, hogy „meg tudom csinálni, de lehet, hogy nem szeretném”. Nem kell, hogy a szülővé válás feltétlenül egyet jelentsen a mártíromsággal, és a saját életünk, kiteljesedésünk, önmegvalósításunk, és jóllétünk feladásával. Ez néha borzasztóan nehéz tud lenni. Kérni ugyanúgy meg kell tanulnunk, mint delegálni.

 

cool daddy8) Nem „kell” a gyereknek kötelezően örülni, ahogyan azt a környezetünk elvárja. Lehet kezdetben ambivalensen érezni a gyerekünk iránt, vagy nyomorúságosan a saját bőrünkben, vagy új identitásszeletünkben. Szabad a saját ritmusunkban megérkezni a kötődésbe, a szülői szerepbe, ami bizony akár hónapokig is eltarthat. Ettől még értékes és szerethető emberek vagyunk.

 

9) Nem csak szülők vagyunk, csomó minden más is vagyunk – ahogyan Dávid fogalmazott. Például szeretők, akiknek szükségük van az intim együttlétekre, barátok, akik szeretnék ápolni a felnőtt kapcsolataikat, vagy szakemberek karrierambíciókkal. És mindezekről nem szeretnénk lemondani csupán azért, mert szülők lettünk. A család egy rendszer, amelyben minden családtagnak jól kell magát éreznie – a szülőknek is -, és mindegyiknek kell alkalmazkodnia is – a gyereknek is. Erről sokat ír az általam korábban is előszeretettel hivatkozott Nem harap a spenót című gyereknevelési alapmű.

 

10) Amikor a környezetünk – a szüleink, párunk, távolabbi rokonok – nem támogatja a döntéseinket, nem erősít meg a választott utunkban, nagyon könnyen esünk bűntudatba. A saját családi szokásaink kialakításánál sokat segítenek mások jó példái és támogatóktól jövő külső megerősítések addig is, amíg belül meg nem erősödünk annyira, hogy lerázzuk a bűntudatot, és a külső nyomásgyakorlás kényszerítő erejét. Jó esetben a szülőpár képes párként összezárni a kívülről jövő nyomás felé, rossz esetben komoly párkapcsolati konfliktussal szembesülhet a két családból hozott minták mentén.

 

cool daddy2+1) A szüleid jó szülőnek tartanak Téged? És Te saját magadat? Erősítsük meg magunkat a „jó szülő” szerepben. Tudatosítsuk, mi mindent csinálunk szülőként máris jól. A pozitív megerősítés nem csak kívülről jöhet, mi magunk is tehetünk az önelfogadással saját magunkért, és szülői kompetenciaérzésünkért.

 

Coaching kérdések

Végül álljon itt néhány gondolatébresztő kérdés azoknak, akik szeretnének önmagukon dolgozni ebben a témában:

A szüleidet miben tartod példaképnek?

Mi az, amit szeretnél másképpen csinálni, mint a szüleid?

Milyen mintát hozol otthonról a családi munkamegosztásról?

Te milyen neked leosztott szerepekben érzed magad jól? És mikben nem?

A pároddal mik azok a tevékenységek, helyzetek, amikben jól működtök együtt, és hol vannak rendszerint konfliktusok?

Mik azok a feladatok, szerepek, amelyekért mindketten benyúltok, és mi az, aminek nincs gazdája?

Aminek nincs gazdája, akit kinek lehetne esetleg delegálni, (ahelyett, hogy egymásra nyomnátok, vagy önmagatokat erőszakolnátok meg)?

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

 

 

A kisgyerekes anyák 12 (+ 1) pontja

– egy Anyacsavar csoport útravalóiútravaló

 

Amikor tavaly márciusban véget értek az Évindító tervező Anyacsavar csoportok, búcsúzóul összegeztük  a leghasznosabb felismeréseket, az addig megtett utat, már meglévő eredményeket. Szeretném most összegezni az utolsó alkalommal elhangzott legfontosabb tanulságokat. Azokat, amelyek talán univerzálisak, bármelyik kisgyerekes anya számára hasznos, elgondolkodtató felismerések most, az éves célok megtervezésekor.

 

  1. Nagyon fontos a rendszeres feltöltődés, és ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a feladatok mellett a szabad időt is bele kell tervezni a hétköznapokba. A rendszeres feltöltődésnél optimistább hozzáállással tudunk felül kerekedni a nehézségeken, és egy váratlan helyzetben is tudunk rugalmasan, humorral reagálni, a problémák helyett a megoldásokra koncentrálni. Ahogyan Zsuzsi fogalmazott: „ha kipihent vagyok, jobb fej vagyok, és akkor a többiek is jobb fejek velem.” A napi töltekezés hatványozott energiákat teremt a kötelező, nemszeretem feladatokra is, ha pedig ezeket sikerül kipipálni, egy jóleső megkönnyebbülést, vagy akár a jól végzett munka örömét is átélhetjük.

 

2. Kisgyerekek mellett is fontos és lehet célokat kitűzni. Ezek eléréséhez azonban elengedhetetlen a gondos, strukturált tervezés, lehetőleg papíron, és az „elefánt felszeletelése”, azaz a végeláthatatlanul távoli és nehezen elérhetőnek látszó vágyott cél apró, hétköznapi lépésekre bontása. Ha ez sikerül, akkor minden áldott nap tehetsz valamit a sikerért. Az apró lépéseket betervezheted a hetedbe, és így mindig közelebb juthatsz az áhított cél eléréséhez.

 

3. Kezdd el ma! Igen, már ma is tehetsz valamit a célodért, bármilyen kis dolgot is. Egy elért eredmény után visszanézve gyakran meglepve tapasztaljuk, hogy nem világmegváltó nagy ugrásokkal, hanem kis, hétköznapi, viszont rendszeres idő- és energiaráfordításokkal értünk el valamit. Ha csak annyit megteszel, hogy ma nem eszel édességet és ma futsz 20 percet, ma lefekszel időben, ma kedves vagy a reggeli induláskor – majd ezt minden nap megteszed fél éven át – learathatod az erőfeszítésed gyümölcsét.

 

4. Mindehhez napi, heti rendszeres szabadidő kell. A kisgyerekes anyák legszűkösebb és legdrágább erőforrása. Ahhoz, hogy egyről a kettőre lépj, muszáj saját magad számára belső engedélyt adnod én-időre, és ehhez támogatást kérni a környezetedtől. Hidd el, mások is így csinálják, és ez rendben van. Ha most még nehezedre esik is talán, meg kell tanulnod segítséget kérni és elfogadni, hogy saját időd legyen a csak számodra fontos dolgokra is, mint a feltöltődés, és a saját céljaid elérése. Ahogyan Timi fogalmazott: „megtanultam, hogy az önmagamra szánt idő és pénz befektetés, nem pazarlás!”

 

5. Elkezdeni a legnehezebb! Még lehet, hogy nincs azonnali eredmény, csak az erőfeszítés. Ilyenkor fontos szem előtt tartani a vágyott célt, és azt, miben lesz majd más az életed akkor, ha azt eléred. Például: „ha elköltözünk, nyáron a saját kertünkben reggelizhetünk, lesz saját szobám, futhatok a friss levegőn minden nap”. Ezt már elképzelni is energizáló, és hozzásegíthet ahhoz, hogy már ma elkezdj ezért tenni: felhívj egy ingatlanost, elkezdj tudatosan spórolni a leendő költségekre…stb. Ezeken a „nemszeretem” feladatokon segít túljutni, ha a lelki szemeid előtt ott lebeg, pontosan miért is csinálod mindezt.

 

6. Koncentráljunk a megoldásra! Ahogyan Maya fogalmazott: „megtanultam arra figyelni, hogyan tudom megcsinálni, amit szeretnék, ahelyett hogy arról panaszkodnék, és győzködném önmagam, miért nem tudom megcsinálni”.

 

7. Én vagyok a felelős az életem alakulásáért, a saját jóllétemért. Ha ezt megértem, nincs több „csodavárás”, hogy majd csak megoldódnak a dolgok maguktól, sem vádaskodás, hogy ki mindenki hibás a nehéz helyzetemért, marad az elhatározás, hogy szeretnék boldogabban élni, mert ez az egy életem van, és ez a belső döntés szárnyakat ad ahhoz, hogy a kezembe vegyem a sorsomat! Ahogyan Kati fogalmazta: „Az életemben minden változás motorja én vagyok!”

 

8. Erőt tudunk meríteni a saját magunkból. A meglévő képességeinkből, jó tulajdonságainkból, korábbi sikeres megküzdési stratégiáinkból. Ahogyan Zsuzsi fogalmazott: „Mindenem megvan ahhoz, hogy elérjem a céljaimat”. Ha éppen gyengének, tehetetlennek érzed magad, érdemes feleleveníteni azokat az erősségeidet, amelyeket hasonló nehéz helyzetben korábban már sikerrel használtál, hiszen ezekre most is és ezután is mindig támaszkodhatsz.

 

9. Lehet újratervezni. Sőt, kell is, ha valami nem a terveidnek megfelelően alakul, ami kisgyerekek mellett napi tapasztalatod lehet. Még jobb, ha eleve készülsz B, esetleg C tervvel, és nem ér váratlanul, ha egy betegség, vagy bármi egyéb váratlan esemény miatt új megoldások kitalálására kényszerülsz

 

 

10. Fontos az adott helyzet és az elért eredmények értékelése. Egyrészt hasznos, ha végig gondolod, mi működött nálad és mi nem, ez egy fajta önismeret a saját bevált eszköztáradról, amelyet a későbbiekben használhatsz, ha ismét hasonló helyzetbe kerülsz. Vedd észre az apró sikereidet is, és bátran veregesd magad állon ezekért. Ha Te sem becsülöd a sikereidet, hogyan is várhatnád el másoktól, hogy elismerjék azokat? Másrészt a lelkesedésed fenntartásához jól jön, ha sikerül minden helyzetben megtalálnod a jót. Ezt nevezzük haszondetektálásnak, és erről itt írtam bővebben.

 

11. Mások példája, küzdelme, erőfeszítése sokszor erőt ad, és segít átértékelni a saját helyzetedet. Érdemes már ezért is egy támogató csoporthoz, női közösséghez csatlakozni, hiszen fontos megtapasztalni, hogy másoknak is hasonló problémái vannak, nem Te rontottál el valamit végzetesen – ezzel szembesülni már önmagában gyógyító lehet egy energiavesztett, szétzilált önértékelésű anyának. Mások példaadó sikerei ugyanakkor Neked is erőt adhatnak az utadon, ahol a saját megoldásaidat kell megtalálnod a Te egyedi, mindenki másétól eltérő helyzetedre.

 

12. A sikereid, elért eredményeid számbavételekor ne feledkezz el mindazokról, akik az utadon támogattak. Ahogyan fontos felismerni, és tudatosan használni a saját erőforrásainkat, elismerni és megünnepelni az apró sikereinket, éppen úgy fontos hálával megemlékezni a támogatóidról: azokról, akik meghallgatnak, elismerik az érzéseidet, osztják a gondolataidat, én-időt biztosítanak a számodra, jó példával járnak előtted, megosztják veled a tapasztalataikat, időt, energiát vagy pénzt szánnak Rád. Néha természetesnek vesszük a támogatást, pedig kifejezni a hálánkat nem kerül semmibe, viszont rengeteg energiát adhat a segítőidnek.

 

+1.       A problémáid nem abból fakadnak, hogy anyává váltál. Az anyává válás egy olyan határtágító tapasztalat, amely a már addig is meglévő problémákat, elakadásokat élezi ki, és teszi olykor szinte elviselhetetlenné. Valószínűleg korábban sem kezelted jól az időt, nem voltál türelmesebb, nem osztottad be jobban a pénzt, vagy kezelted rugalmasabban a változást, csak kevésbé volt szükséged ezekre a tulajdonságokra, mint most. Ez a folyamatos határhelyzet ugyanakkor egy lehetőség is arra, hogy az eddig szőnyeg alá söpört problémákat nekiállj megoldani. Másoknak – sokaknak – már sikerült. Neked is sikerülni fog!

 

Szeretnél Te is egy ilyen inspiráló női közösség tagjává válni?

Jelentkezz most az Anyacsavar On-line Klubba!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Pillants be babád gondolataiba a babajelnyelv segítségével!

Zentai Kata - Beszélő Babakezek
Zentai Kata – Beszélő Babakezek

Ugye te is szívesen bepillantanál egy néhány hónapos baba gondolataiba? Ez ma már nem lehetetlen! Ismerjetek meg egy fantasztikus nőt, aki abban segíti a szülőket, hogy babáikkal átéljék a beszéd előtti kommunikáció csodáját! Az Anyacsavaron Zentai Katával a babajelbeszéd legtapasztaltabb szakértőjével, a Beszélő Babakezek módszer megalkotójával beszélgettünk.

Mi indított arra, hogy babajelbeszéddel kezdjél foglalkozni?

Korán, még csecsemőként elveszítettem szüleimet. Édesanyám még szoptatott, amikor meghalt, épp ezért jól tudom, mennyire meghatározó az első néhány év az ember életében. Fontos a hatékony kommunikáció, a kölcsönös megértés, és a legfontosabb a szülő-gyermek kötelék erősítése. Ebben segít a babajelbeszéd és a Beszélő Babakezek módszer.

A fogkefe jelét tanulja egy baba
A fogkefe jelét tanulja egy baba

Én a gyermekemmel kezdtem el jelelni, és lenyűgözött, hogy a jeleknek köszönhetően bepillanthatok a beszélni még nem tudó babám gondolataiba. Akkoriban még Magyarországon kevesen hallottak a babajelbeszédről. Elkezdem felkutatni a téma tudományos hátterét, megtanultam a magyar jelnyelvet és nemzetközi babajelbeszéd-oktatói képesítést is szereztem. 2008 óta tartok babajelbeszéd-tanfolyamokat Beszélő Babakezek néven. Segítem a szülőket, hogy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatot teremtsenek babáikkal és közösen átéljék a beszéd előtti kommunikáció csodáját. Mindez pozitívan hat a gyermekek szellemi és lelki fejlődésére.

…kevesebb frusztráció éri, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb lesz…

Mik a tapasztalatok, mit ad a jelek használata a babáknak, és mit a szülőknek?

A legfontosabb, hogy ha a beszélni még nem tudó baba elért már olyan értelmi szintet, hogy ki szeretné fejezni szükségleteit és gondolatait, akkor a jelekkel lehetőséget adhatunk a kezébe ehhez. Ezáltal kevesebb frusztráció éri amiatt, hogy szeretne valamit közölni, de nem tudja, így sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb lesz gyermekünk. Az egész egy játék és végtelenül egyszerű, mert nem szükséges hozzá se plusz eszköz (hiszen a kezünk mindig kéznél van…), se extra idő (hiszen amikor kiejtjük a szót, mutatni

Az egész egy játék és végtelenül egyszerű
Az egész egy játék és végtelenül egyszerű

is tudjuk). A babajelbeszéd megerősíti a beszélt nyelvet azáltal, hogy a hallási ingerhez vizuális és mozgásos ingert kapcsol, növeli a kreatív gondolkodást, csökkenti a váratlan érzelmi kitöréseket, segíti a beszédfejlődést. A szülők szempontjából elsősorban azért fontos, mert jobban megértik a gyermeküket, szó szerint „bepillanthatnak babájuk gondolataiba”, így még harmonikusabbá válhat a kapcsolatuk, nem kell találgatniuk, miért sír a gyermekük, hanem közli velük azt a jelek segítségével.

Ezek szerint a jelek használata segíti a beszédfejlődést?

Rengeteg tudományos kutatás született arról, hogy a jelelő babák átlagosan hamarabb kezdenek el beszélni és gazdagabb szókinccsel. A babajelbeszédet használó szülők meg tudják ragadni és fenn tudják tartani a gyermekek érdeklődését, ami pedig kiterjedtebb interakciókat eredményez. Ha ügyes a jelelésben, a verbális kommunikációjában is gyors fejlődés várható.

…amikor a butának gondolt gyerek hipp-hopp kommunikálni kezd…

Mesélted, hogy Down-szindrómás gyerekek is járnak a csoportodba. Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatokra tettél szert?

a gyermekek ösztönösen nyitottak, számukra természetes az elfogadás
A gyermekek ösztönösen nyitottak, számukra természetes az elfogadás

A Beszélő Babakezek tanfolyamokra elsősorban egészséges gyermekekkel járnak a szülők, de a tanfolyamokon gyakran egy-egy sajátos nevelési igényű gyermek is részt vesz. A Beszélő Babakezek program az elfogadás, az integráció és az együttnevelés fontosságára hívja fel a figyelmet,ezért az ebben úttörő szervezetekkel együttműködünk (pl. Gézengúz Alapítvány, Down Egyesület). A sérült gyermekek számára a többségi közösségbe való integrálódás fejlesztő erejű, a többi szülő és gyermek számára az integrált közösség az elfogadást, a nyitottá válást segíti elő. Csodálatos dolog megtapasztalni azt, hogy a gyermekek ösztönösen nyitottak, számukra természetes az elfogadás. A Down-szindrómás gyermekek különösen hasznát veszik a jelelésnek. Óriási öröm, amikor a butának gondolt gyerek hipp-hopp kommunikálni kezd és a megkésett beszédfejlődés miatt elhúzódó dackorszak frusztrációja hirtelen megszűnik.

…rájöttem, hogyan lehet a dolgokat elengedni és az igazán lényegesre koncentrálni…

Számodra személyesen milyen kihívásokat tartogatott az anyává válás?

Csodálatos dolog szülővé válni, táplálni, ölelni, tanítani, egyengetni az útját a gyorsan cseperedő kicsinek. A kihívások igazán akkor kezdődtek, amikor a fiam óvodai közösségbe lépett, ezzel egy időben költöztünk, és igazán belelendültem a vállalkozásomba is. Ez feszültséggel terhes időszak volt. Leginkább az okozott nehézséget, hogy minden téren megfeleljek. Valójában úgy éreztem, hogy semmiben sem vagyok jó, semmire nem jut időm. Ráadásul úgy érzem, a fiam 100%-ot követel magának belőlem a mai napig.

Mi segített a nehéz pillanatokban?

A férjemre maximálisan számíthatok, mindenben támogat és aktívan segít. A nagymama is röpül bármikor, ha szükség van rá. Szerencsés vagyok. Mégis, valahogy csak gyötrődtem. Mert nem adtam magamnak belső engedélyt ahhoz, hogy ne legyek „tökéletes” (ami lehetetlen), csak „elég jó”. Állandóan furdalt a lelkiismeret, hogy a gyerekemmel nem foglalkozom eleget, a férjemmel se, mellesleg magammal se, a vállalkozásom terveinek megvalósításával folyamatosan lemaradok, a lakás romokban, képtelen vagyok rendet tartani stb. Ami ebben a mókuskerékben segít, az a gondolkozás megváltoztatása. Az Anyacsavar coaching során jöttem rá, hogyan lehet a dolgokat elengedni és az igazán lényegesre koncentrálni, hogy mennyire szükséges a feltöltődés, pihenés is.

Te magad hogyan alkalmazod otthon a jeleket?

Csodálatos dolog szülővé válni
Csodálatos dolog szülővé válni

A fiam már 8 éves lesz, így ma már elsősorban akkor lendül a keze a jelelésre, ha valamilyen korlátba ütközik; nagy a zaj, tele van a szája, vagy ha erős érzelmet akar kifejezni, ha titkos beszédre használja. A nyaralásunk alkalmával például három dolog rendszeresen előjött: a „szeretlek” jele, a „sajnálom” jele (bizony rosszcsont!), és a „Kérek még fagyit!” jelekkel próbált rávenni az apja háta mögött az extra adag fagyira.De az idegen nyelv elsajátításában is jól jöttek a jelek, első osztályban jelekkel kérdeztem ki a fiamtól a tanult angol szavakat. Ez nagyon hasznos volt.


Ha valaki szeretné kipróbálni a babájával a Beszélő Babakezek módszert, hol nyílik rá legközelebb lehetősége?

Ingyenes előadásokon, bemutatókon is részt lehet venni: 2014. szeptember 9. 10.00 – MOM Kulturális Központ, 2014. szeptember 10. 10.00 – Mini-Manó Babacentrum. És természetesen szeretettel várok minden nyitott, kíváncsi, és a babája gondolataiba bepillantani vágyó szülőt és nagyszülőt a rendszeresen induló tanfolyamokon.

Tetszett az interjú? Itt olvashatsz hasonlóan izgalmas beszélgetéseket más kisgyerekes nőkkel, akik igyekeznek anyaként is a saját útjukat járni.

 

 

Egy coach reflexiói az anyává válásról

Hankovszky_KatiAz Anyacsavaron Hankovszky Kati Svájcban élő magyar megoldásközpontú coach mesél arról, milyen coach szemüvegen keresztül megtapasztalni az anyaságot,  és hogyan működik a családi munkamegosztás náluk, ahol ő a fő pénzkereső, míg a férje vállalja a gyermekgondozási feladatok oroszlán részét.

…hülye lennék, ha kihagynám!

Milyen változást hozott az életedben, hogy anyává váltál?

Az életem első 40 évében is úgy éreztem, teljes vagyok, akár mint nő, akár mint ember, és mégis, amikor Emília, az első gyermekem megszületett, valahogy kerekebb lett a világ. Azt vettem észre magamon, hogy úgy érzem, jól van ez így, és átjárt a hála azért, hogy egy ilyen ember, mint a gyerekem, a közvetlen közelemben van, és rálátásom van a dolgaira. Izgalmas meglátni a gyerekeimben a férjemet, akit szeretek, és a felmenőimet, meg saját magamat is, a hasonlóságokat és különbségeket; ez újra és újra a pelenkázás, vagy almahámozás nyugodt rutinja közben szemlélődésre ad lehetőséget: hogyan változnak, mikben mutatnak erős jelenlétet, hogyan érvényesítik az ötleteiket, mit tűrnek el a többiektől.

Mi volt a legutóbbi megfigyelésed?

Ma reggel történt, hogy Emília elkezdte ütni Anton, az öccse fejét, amire a férjemmel mindketten azonnal ugrottunk, majd Anton sírva fakadt. És mivel ez ebben a sorrendben történt, ahogyan most mesélem, rá kellett ébrednem, hogy Anton a mi reakciónkat látva sírta el magát, nem azért, mert ütötték a fejét. Ez arra intett, hogy a helyzetekben próbáljam meg különválasztani a saját aggodalmaimat a tényektől. Így ma már, ha meglátjuk őt éles késsel, vagy valamilyen értékes, kényes tárggyal a kezében, tudjuk, hogy legtöbbször jobban járunk azzal, ha megkérjük, hogy adja oda, vagy tegye le, mint ha megpróbálnánk elvenni tőle.

Irigylésre méltó a szemlélődés és reflexió jelenléte az életedben kisgyerekes anyaként. Sok kisgyerekes anyának van erre nagy igénye, de annál kevesebb ideje, lehetősége. Te hogy csinálod?

Talán, mint coach, gyakorlatom van abban, hogy reflektáljak arra, ami velem és körülöttem történik. Ha megkérdeznek, hogy „Hogy vagy?”, azt is kihasználom arra, hogy egy pillanatra megállok, és valóban végig gondolom, hogyan is vagyok, és azt mondom el, ami akkor éppen nekem is izgalmas, és nem arról mesélek, hogy ma a bébiszitter késett, vagy ehhez hasonlókról. Ez fenntartja annak a frissességét, hogy éppen mit élek meg. A szeretteim közül a gyerekeim az egyedüliek, akiket születésük óta ismerek, és tanúja lehetek a felnövekedésüknek, ami fantasztikusan izgalmas dolog, hülye lennék, ha kihagynám!

…kétgyerekes anyaként muszáj lesz másképp élnem…

Hogyan készültél a gyermekágyas időszakra?

A szülés körüli és az azt követő hetekre a férjemmel mindketten lemondtuk a munkáinkat. A férjem a gyerekágy időszaka alatt rengeteget segített, szeretetteli, és figyelmes volt velem, soha nem várt tőlem többet, mint amennyire képes voltam. A második gyerekem születését fizikailag inkább megsínylettem, és azon vettem észre magam, hogy hiába is lett volna rá időm, vagy lehetőségem, nem tudtam csinálni azokat a dolgokat, amiket szeretek, mert túl fáradt, energiavesztett, alváshiányos voltam.

Volt olyasmi a szülővé válásban, ami váratlan nehézséget okozott, és új családi szokások kialakítására sarkallt?

A férjemmel mindketten szabadúszók vagyunk, de mivel nálunk én vagyok a fő pénzkereső, a második gyerekem születése után hónapokkal észleltem, hogy noha bejöttek új költségek, ettől azonban nem lett hirtelen több bevételünk. Ettől megrémültem, és szembesültem azzal, hogy kétgyerekes anyaként muszáj lesz másképp élnem, mint eddig, hiszen felelős vagyok azért, hogy milyen életkörülményeket tudok biztosítani a családomnak. Például terveznem kell a pénzügyeket, takarékoskodnom kell, meg kell vizsgálnom a lehetőségét, hogy állást vállaljak-e anyagi megfontolásokból. Elkezdtem az árakat összehasonlítani a boltban, amit addig sosem csináltam. Deklaráltan fontosabb szempont lett az életünkben a pénzkeresés, ezért törekszünk arra, hogy inkább pénzért dolgozzunk, és kevésbé gyakran vállalunk ingyenes projekteket.

Hogyhogy te vagy a fő pénzkereső a családban?

Nem sokkal a megismerkedésünk után a férjem egyszer mondott valami olyasmit, hogy ha egyszer lesz gyerekünk, akkor ő szívesen otthon marad majd vele. Innen volt meg bennem a bátorság, hogy egy ilyen forgatókönyvet el tudjak képzelni, és ne kelljen attól tartanom, hogy egy ilyen feladatot ő a férfiassága megkérdőjelezésének értelmez-e. Amikor Emília megszületett, akkor úgy terveztük, hogy mindig csak az egyikünKati_es_csaladjak dolgozik majd, a másik pedig a kicsivel van addig. Úgy képzeltük, hogy ez a feladatváltogatás majd nagyjából arányosan alakul közöttünk. A gyakorlat azonban úgy alakult, hogy mivel én gyakrabban tartok képzéseket, amiknek az időpontja jó előre kialakul, a férjem pedig inkább tanácsadással foglalkozik, ami egy akut felkérésre történik, az én naptáram hamarabb betelt, mint az övé, és én dolgoztam többet, ő pedig többet maradt otthon a kicsivel.

…annak könnyebb, aki elmegy dolgozni otthonról…

Mennyire érzed azt, hogy ez „jár neked”?

Azt érzem, hogy hálás vagyok azért, hogy ennyi mindent csinálhatok, és tisztában vagyok azzal, hogy annak a félnek könnyebb, aki elmegy dolgozni otthonról, ebben az esetben tehát nekem. Ha férjemben nem lenne meg a hajlandóság, és az igenlése minden gyerekneveléssel és a háztartással kapcsolatos dolognak, akkor nem élhetném ezt az életet. A férjemnek volt egy olyan terve, hogy könyvet szeretne írni, ezért ideálisnak tűnt, hogy ezt otthon írja, miközben vigyáz a gyerekre. A könyvírásból persze nem lett semmi, és ma már nem vagyunk olyan naivak, hogy azt képzeljük, hogy egy baba mellett bármilyen komoly, elmélyült munkát el lehet végezni. Sőt, tudatosan elkezdtünk arra törekedni, hogy a férjemnek is legyen több szabad ideje, amikor azt csinál, amit akar, még ha nem is mindig produktív, annak érdekében, hogy vissza tudjon találni a produktív énjéhez a gyerekek mellől. Úgy érzem, neki ez jár.

Ti milyen arányban osztjátok el a feladatokat egymás között?

A pénzkeresést 8:2 arányban az én javamra, a gyerekgondozást 3:7 arányban a férjem javára, a háztartási teendőket fele-fele arányban, az ügyintézésben pedig talán 7:3.

Mivel járultál te hozzá ahhoz, hogy nálatok így működik a családi munkamegosztás?

Viszonylag spontán alakultak ki ezek az arányok, de ügyelünk arra, hogy rendszeresen felülvizsgáljuk, komfortos-e ez még mindig mindkettőnknek. Amióta megvannak a gyerekeink, félévente leülünk a férjemmel, és megbeszéljük, mi működik jól az életünkben, és még mit szeretnénk a következő félévre. Rendszeresen elismerem és megköszönöm azt, amit ő beletesz a közösbe, és rákérdezek, oké-e ez így neki. Arra törekszem, hogy élvezzük közösen is, ami történik, és ha valami öröm ér, igyekszem bevonni őt ebbe az élménybe. Nem várom azt, hogy boldoggá tegyen, hanem megnézem, mi az, amit én megtehetek a boldogságomért, és mindabban, amiben rá kell hagyatkoznom, bizakodom, hogy még mindig elég vonzónak talál ahhoz, hogy megtegye értem, hiszen tudom, hogy ez egy működő szerelmi kapcsolat. Talán egyedül az ügyintézés az, ahol észrevettem magamon, hogy bizonyos helyzetekben azt hiszem, én jobban tudok a férjemnél dolgokat megoldani, és tudatosan kellett arra törekednem, hogy ne mindent én vállaljak magamra, és bízzak benne, hogy ő is képes lesz elintézni bármit a maga módján. Meg kellett tanulnom rákérdezni magamnál, hogy „biztos, hogy ennyire fontos, hogy ez pont így legyen?”, és elengedni a kevésbé fontos dolgokat, hagyni, hogy azokat a férjem másképpen csinálja. És persze a férjemmel tudatosan törekedtünk arra a gyerekek születésétől kezdve, hogy rendszeresen legyen kettesben töltött időnk, ezért ünnepekkor is élményt ajándékozunk egymásnak.