Felkészítés állásinterjúra

Örüljek, ha egyáltalán van állásom?

Hat éve dolgoztam egy cégnél, amikor eldöntöttem, hogy lépnem kell. Akkori munkámat a lányom születése után két évvel, igencsak megtépázott önbizalommal kezdtem el. Bár a feladataimat szerettem, nem voltam megfizetve vagy bármilyen más módon megbecsülve. Ez az önbecsülésemet, fizetési és egyéb igényeimet elképesztő módon torzította: magam is elhittem már, hogy nekem tényleg csak ennyi jár, és örüljek, ha egyáltalán van állásom.

 

Bértárgyalás… fog ez menni?

Elképzeltem újra és újra, hogy milyen jó érzés lesz elküldenem majd a felmondólevelemet…

Ekkor egy izgalmas álláshirdetésre bukkantam.  De mondjuk ki őszintén: nem igazán voltam produktív, bértárgyalásra hasznos mentális állapotban.

Amikor Dórához fordultam, azt reméltem, szimplán a bértárgyaláshoz kapok némi gyakorlati segítséget, ehelyett azonban egy teljesen új szemléletet kaptam tőle. Amikor Dóra – megismerve képzettségeimet, gyakorlatomat – meghallotta, milyen fizetést képzelek el magamnak, felhívta a figyelmem többek között a helyi jellemző fizetésekre, az én tapasztalataimra és tudásomra a szakmámban, arra, hogy mennyire értékes munkaerő vagyok, és arra biztatott, azt gondoljam végig, hogy ÉN miért vagyok értékes az álláshirdetőnek. Arra is biztatott, hogy ne abból induljak ki, hogy most mennyit keresek, hanem abból, mennyit szeretnék kapni.

 

Önállóság, önértékelés, önbizalom… miért nehéz nőként, anyaként?

Nem az első munkahelyem volt ez, nem is a második, mégis még egyetlen helyemen sem kezdtem el az interjú során feltornászni a fizetési igényemet. Erős szorongás fog el, ha konfliktusba kerülök, és attól félek, hogy a magasabb fizetési igény miatt majd mást fognak felvenni – ami az első munkahelyen, frissen végzett kezdőként lehet, hogy így is volt. Valahogy az a sejtésem, ezzel mások is így vannak, és ráadásul ezek a mások mindig inkább nők, mint férfiak. Lehetséges, hogy azért (is) léteznek nemi különbségek a fizetésekben, mert mi nők nehezebben állunk ki magunkért?

 

Saját igények feltárása, alkuzónák kijelölése

Dórával másfél órát beszélgettünk az első interjú előtt, és ennek végére kialakult egy stabil képem arról, mit szeretnék mindenképpen megkapni, és mi az, amit még ezen felül jó lenne; mi az, ami miatt én leszek a legjobb választás, és mi az, amit nem szeretnék csinálni, amiben tehát semmiképpen ne számítsanak rám az új munkám során. A beszélgetésből akcióterv lett, a tervből pedig új önbizalom.

 

Megérdemlem a sikert!

Az interjú után természetesen elsők között hívtam Dórát, hogy elmeséljem, mennyire jól ment minden. Dóra hasznos tanácsokkal látott el a második interjúkörre is. És ekkor történt az újabb meglepetés: Dóra egyszerűen azt mondta: “Gratulálok! Nagyon ügyes vagy! Megérdemled a sikert!” Elállt a szavam. Még soha senki nem mondta, hogy én megérdemlem a több fizetést, elismerést. Ez újabb önbizalom-adagot csepegtetett belém.

 

Az anyagi elismerés is építi az önértékelést

A lehető legjobb döntést hoztam meg, amikor Dórát kértem meg, hogy felkészítsen az interjúra: tanácsai, kérdései nyomán 30%-kal magasabb bért és többféle, pénzben ki nem fejezhető extra juttatásokat sikerült kialkudnom ahhoz képest, amit magamban először elképzeltem. Az új, “értékes munkavállaló” énképemet még nevelgetem magamban egy kicsit, de a csíráit Dóra már visszavonhatatlanul elültette.

(Judit, értelmiségi dolgozó anya)

 

Az otthon töltött évek után úgy érzed, már semmihez sem értesz?

Nem bízol abban, hogy találsz izgalmas, Neked való munkát?

Úgy érzed, nem fogod tudni a munkát a családdal összehangolni?

Nem mersz kiállni önmagadért a munkahelyeden?

Szeretnél karriert építeni, de úgy gondolod, ez gyerekek mellől nem lehetséges?

Várlak Téged is egyéni coachingra!

VAN megoldás!

 

A bejegyzés kategóriája: Az Anyacsavar egyéni coachingról, Referenciák, Vissza a munka világába
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.