Gyerek gipszben – B terv a hétvégékre, szülinapi bulira és a nyaralásra

Bennünket is elért egy klasszikus gyerekbaleset, minek folytán a hatéves túlmozgásos gyerek minimum három hétre fekvőgipszbe, mi pedig állandó logisztikai és humorérzék-próbák elé kerültünk, ahol nap mint nap újabb új és/vagy váratlan helyzetek elé kerülünk, és azzal kísérletezünk, mi válik be. Kb mindenre kellett B terv. Összegyűjtöttem, a számunkra bejövős megoldásokat.

 

Öröm az ürömben, avagy átkeretezés a gyerekkel

 

Még a baleseti sürgősségire tartva a fájdalomtól sokkos hatévesem azt kérdezte, hogy fog-e tudni valaha járni, amitől összefacsarodott a szívem. Határozottan bizonygattam, hogy még szép, sőt, tökéletesen meg fog gyógyulni, de hozzáfűztem azt is, hogy most egy darabig biztosan nem tud majd se úszni, se focizni, se karatézni, se jógázni. A kisfiam félbeszakított, és arra kért NE mondjam tovább, mert ettől nagyon elszomorodik. Akkor elkezdtem sorolni neki, mi mindent fogunk csinálni, amit egyébként biztosan nem tennénk: először is nem kell oviba mennie egy darabig, hanem sok „hancúrnapot” tartunk majd kettesben otthon, vendégeket fogunk fogadni otthon, és minden nap sütiket fogunk nekik sütni. Na, ezektől egyből felvidult, és már egészen másképp nézett arra, ami történt: egyszerre sikerült látni ugyanannak a dolognak a negatív és pozitív oldalát.

 

 

Változatos programok becsavarodás ellen

 

A kezdeti lelkesedést azonban a hétköznapokban is fenn kell tartani, különben előtérbe kerülnek óhatatlanul a hiányzó dolgok („Mama, mikor tudok újra futni?”) és a kellemetlenségek (fáj, meleg, viszket…stb.). Egy csomó mindent kipróbáltunk, amikből a legnépszerűbbek a következők voltak:

 

  • Összebújós közös olvasás. Mivel a baleset egybe esett a 6. szülinappal, jó pár klassz könyvet kaptunk ajándékba, és a gyerekkönyvtárból is rengeteg jó könyvet hoztunk haza. Íme a kedvenceink a hatéves korosztálynak.

 

  • Süti-sütés. Na, ez olyasmi, amit sosem csináltunk, mert én nem szeretek sütni, ebben a helyzetben viszont egy szuper közös programnak bizonyult. Együtt kiválasztottuk a receptet a netről. Ezután bevásárló listát készítettünk, én diktáltam, ő jegyzetelt cuki ákombákom betűkkel (pl. jokurt), azután lementünk a kölcsön kerekesszékkel a boltba, és a lista alapján bevásároltunk – ő felolvasta, együtt megkerestük a hozzávalókat. Otthon közös keverés, maszatolás, izgatott várakozás a sütő előtt.

 

  • Vendéglátás. A várva-várt és elmaradt szülinap helyett minden délutánra igyekeztem egy-egy barátot meghívni, akivel úgy játszhat, ahogyan velem sosem. Szembeszökő volt, mennyire hiánypótlóak ezek az 1-2 órás látogatások, és mennyit adnak lelkileg a fiamnak. Azt a szintű felhőtlen ökörködést, és gyöngyöző nevetést semmi más nem tudta pótolni.

 

  • Készségfejlesztés. Azt hiszem, soha ebben a dózisban nem fogyasztottunk foglalkoztató füzeteket, oldottunk meg feladványokat, ragasztottunk matricákat és rajzoltunk/színeztünk, mint most. Ugyanez igaz a közös társasozásokra: rengeteg új társast fedeztünk fel, memóriakártyáztunk, kirakóztunk. Annyit, amennyit szerintem egész évben összesen nem csináltunk. Ezek voltak a kedvenc foglalkoztató füzeteink.

 

  • Piknikezés. Valójában ugyanazt a könyvet olvassuk és ugyanazt a tízórait esszük meg, amit otthon szoktunk, viszont ezt a közeli park füvére leterített piknikpélden csináljuk, és a tízórait dobozból lehet elővenni, aminek legalább akkora varázsa van, mint egy ajándékdoboz kinyitásának. Másik előnye, hogy a túlmozgásos kisebbik közben kedvére mászókázhat, csúszdázhat, rohangálhat a parkban található játszótéren, és így a hatéves kecském is jóllakik, de a hároméves káposztám jókedve is megmarad.

 

  • Focizás és kosarazás kerekesszékből. Hiszen azon egyedül én akadtam fenn, hogy fekvőgipszben van a gyerekem, ő veleszületett megoldásközpontú megközelítéssel a maradék egészséges lábára és két kezére koncentrált. Hozzáfűzöm, hogy míg minden felnőtt sajnálkozva nézett rá, az összes többi gyereknek természetes volt, hogy be akar állni játszani, és mindenki csak azzal volt elfoglalva, hogy kipróbálja ő is a mankóját és a kerekesszékét.

 

  • Kirándulás. Ehhez a kedvenc gyerekeknek szóló programajánlómhoz, a Minimatinéhez fordultam ötletekért, akik minden kirándulásajánlónál feltüntetik, hogy babakocsival, illetve kerekesszékkel megközelíthető-e, végigjárható-e az útvonal. Így voltunk például a Szemlőhegyi barlangban, amihez interaktív kiállítás is tartozott, vagy az Állatkertben sokadszorra.

 

  • Filmnézés popcornnal. Mivel nálunk heti 1X10 perc képernyőnézés van, amíg levágom mindenki összes kéz- és lábkörmét, ezért a filmnézés ugyanolyan különleges és ritka alkalom, mint nekünk felnőtteknek a mozizás. Ilyenkor kedvenc Miazaki animéinkből válogatunk előszeretettel.

 

  • Beszélgetés. Ez talán furcsának tűnik egy programfelsorolásban, de az a helyzet, hogy az én gyerekem intorvertált: ahhoz, hogy megossza a gondolatait, bele kell érkeznie egy speciális lelkiállapotba. Ha ez nincs, akkor hiába faggatom, mi történt vele aznap, mi volt a legklasszabb dolog, kivel játszott…stb., maximum tőszavakban válaszol. Neki hosszas, zavartalan együtt töltött idők kellenek. Mivel van egy kistesója, se a hosszas, se a zavartalan nem igazán jön össze a hétköznapokban. Na, a magyar egészségügyi állapotoknak köszönhetően az alkalmanként 2-3 órás kórházi várakozások viszont erre remek alkalmaknak bizonyultak. Filozófiai mélységek és magasságok, igazi keresztkérdések, meghitt megosztások, hangosan gondolkodások jutottak nekem ezek alatt az órák alatt többször is.

 

  • Látogatás az oviban. Mármint maximum egy órára, amíg mindenki rá figyel, őt faggatja, hogy mi történt, és neki kíván gyors felépülést, valamint boldog szülinapot, majd angolos hazahúzás.

 

 

Fenntartani az egyensúlyt

 

Egy ilyen baleset felborítja értelem szerűen a prioritásokat. Hirtelen a család minden tagja átértékeli, mi az, ami igazán fontos az életben. Az egészség, és a kapcsolataink sosem látott fontosságot kapnak, a munka és a pénz időleges a háttérbe szorul. De csak időlegesen, hiszen hosszútávon ezek is nagyon fontos dolgok. Új családi optimumra van tehát szükség. Új heti tervet készítünk, ahol felosztjuk, ki mikor van otthon a beteg gyerekkel.

 

A heti terv elkészítésénél a főbb szempontok:

 

  • A fekvőgipszben lévő gyerek lelki szükségletei. A gyereknek nagyon nagy szüksége van arra, hogy minden nap megkülönböztetett figyelmet kapjon, azaz valamelyik szülővel, vagy nagyszülővel kettesben töltsön el időket.

 

  • A szabad kapacitások. Hétről-hétre felmértük, melyik szülőnek, és melyik nagyszülőnek hogyan van lehetősége úgy alakítani a munkáját, egyéb elfoglaltságait, hogy kettesben tölthessen pár órát a fekvőgipszben lévő nagyobbikkal.

 

  • A másik gyerek lelki szükségletei. Mert a hároméves annyit azért érzékel, hogy a nagyobbikra több figyelem irányul, és ő is szeretné a figyelemből a saját részét, olasz labdarúgókat megszégyenítő műbalhékat produkálva. Ezért különösen odafigyelünk arra, hogy mindkét szülőből kapjon ő is eleget. Konkrétan kettesben töltött időt. Nem lehet rajta spórolni most.

 

  • A fontos munkák. A már elvállalt feladatok, projektek, ahol a munkatársak és ügyfelek számítanak ránk. Mert ezek a kapcsolatok sem hanyagolódhatnak el, ezek az ígéretek sem rúgódhatnak fel. A vis major az egyszeri alkalom, de heteken át nem tarthat. a tervezés arra van, hogy amikor azt gondolom csípőből valamiről, hogy nem fog menni, végig gondolhassam, hogy hogyan fog menni mégis. Az esetek 80%-ban kerül is ezekre a helyzetekre megoldás.

 

  • A szülők, azaz a mi lelki szükségleteink. Például az egyedül töltött időre, alvásra, feltöltődésre, egymással kettesben töltött időre való igényeink bekalkulálása előre. Ezek ugyanis nem múltak el attól még, hogy a baleset felülírta az eredeti terveinket. És tipikusan ez szokott kimaradni az újratervezésből, pedig e nélkül nem fogjuk bírni a hetekig tartó felépülési időszakot mi sem.

 

  • Lemondani, elnapolni, átstrukturálni. És legfőképpen lelkileg elengedni. Az összes olyan előre betervezett programot, ami most/így nem fog beleférni. A nagyobbik kültéri szülinapi buliját, a saját edzéseimet, a baráti találkozóimat, a még le nem fixált munkáimat, az én évek óta vágyott, január óta várt és lefixált utazásomat apukámmal. Mert mindennek megvan a maga ideje, és a jóisten eléggé szájbarágósan leszólt, hogy most ezek helyett valami másnak van itt az ideje. Konkrétan több együtt töltött időnek a nagyobbikkal.

 

 

 

Átkeretezés saját magamban

 

Most, hogy a baleset óta már eltelt 10 nap, azt kell, hogy mondjam, nagyon örülök annak, hogy ez a rendhagyó helyzet rákényszerített arra, hogy extra sok időt töltsek a nagyobbik gyerekemmel. Nagyon sok mély, szeretetteli, kapcsolatgazdagító pillanat született közöttünk, ami mind nem lenne a baleset nélkül. Én biztosan nem engedtem volna meg se neki, se önmagamnak, hogy ennyi időt töltsünk el csak kettesben, most viszont hálás vagyok érte, és várom a következő napok hasonló ajándékait, az introvertált gyerekem különleges megnyílásait. Minden, ami elmaradt, elnapolódott olyasmi, ami elmaradhatott, elnapolódhatott. Ennek meg nagyon itt volt a helye most.

 

A bejegyzés kategóriája: Napló, Testi-Lelki, Új családi szokások
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.