Nyaralás kiskamaszokkal

Öt dolog, amit idén próbáltunk ki a nyári szünetben

Eddig minden nyári szünidő hozott újdonságot. Ahogy cseperedtek a gyerekeink, minden évben megtapasztalhattam, hogy ami csodálatosan működött az előző évben, az a következő évben már nem működött egyáltalán. Pár év után rátanultam, hogy tudatosan készüljek ezekre a változásokra. Idén is kipróbáltunk néhány új dolgot, amit korábban még soha. Mutatom, hogy nekünk mi vált be a 9 és a 12 évessel idén nyáron.

1.) Tudatosan külön töltött idő a gyerekeknek

Eddig minden nyáron arra törekedtünk, hogy a gyerekek egyszerre táborozzanak, amíg mi, felnőttek, dolgoztunk. A cél, a hatékony időbeosztás volt: a tizenegyhetes nyári szünet során a gyerekeknek minél több tartalmas program, a felnőtteknek pedig néhány használható munka hét.
Idén nyáron azonban úgy éreztem, hogy a gyereimnek fontosabb lenne néhány hét egymástól külön töltött idő, hogy örömmel tudjanak újra kapcsolódni egymáshoz.
Ezért idén, amíg az egyikük táborozott egy jó baráttal, addig a másiknak külön programokat szerveztünk valamelyik szülővel, vagy nagyszülővel.
Öröm volt látni, hogy a napi szinten egymás agyára menő kiskamasz gyerekeim milyen örömmel és kedvesen üdvözlik egymást néhány külön töltött nap után!

2.) Kiskamasz banda nyaraltatása

Bátran mondhatom, hogy ez volt az idei nyár egyik csúcsélménye számomra. Annak idején kiskamaszként én is megkaptam anyukámtól a lehetőséget, hogy elhívják egy barátot hozzánk Balatonra nyaralni. Ezt az élményt akartam én is megadni a saját nagyobbik gyerekemnek. Viszont szintet ugrottunk, és nem egy, hanem három barátot hívtunk. Így öt napon át csodálhattam örömmel és hálával a négy jóbarát önfeledt kapcsolódását: órákon át fociztak, társasoztak, beszélgettek elvonulva, vagy ökörködtek a vízben. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy kétóránként enni adjak nekik.

3.) Sátrazás a kertben

A kisebbik a szülinapjára kibulizott magának egy sátrat a nagyszülőktől. A vakáció első napján a legelső dolga az volt, hogy felverette velem a sátrat a balatoni kertben, majd közölte, hogy ő csak ott hajlandó aludni. Fel voltam rá készülve, hogy 15 perc sátrazás után a gyerekek majd bejönnek a házba, de nem így történt. Onnantól kezdve, minden éjszaka kint aludtak a sátorban, aminek az a váratlan hozadéka lett számunkra a férjemmel, hogy számtalan nyugodt, saját esténk lett, amikor komplett mondatokat végig tudtunk mondani, olvastunk, filmet néztünk a szokásos “megmostad a fogad? vedd fel a pizsamádat! mit olvassunk? most már alvás!” körök helyett. Úgy éreztem magam, mint aki tizenkét év fektetési rutinja után végre leiratkozott a “medve halállistájáról”.

4.) Apa-fia programok

A férjem idén mindkét fiunkkal külön elutazott néhány napra külföldre kalandozni, világot látni kettesben. Szívmelengető volt látni, milyen gondosan, körültekintően szervezi meg a szállást, programokat, mindkét gyerekünknek személyreszabottan. A közös élmények igazi csapatépítőként működtek a fiúk között. Meggyőződésem, hogy ilyen jó lenne még több az év során

5.) Vendégségben baráti családnál

Idén új mérföldkőhöz érkeztünk: a nagyobbik fiamat elhívta az egyik kis barátja nyaralni. Ráadásul el is ment, sőt, jól is érezte magát. Elkezdődött a kirepülés a fészekből! Szerencsére a kisebbik nem hagyott minket tapicskolni az üres fészek szindrómában, mert megpróbálta kimaxolni azt a ritka lehetőséget, hogy két szülő csak vele foglalkozik.
Azért mindenesetre tudomásul kell vennem, hogy új fejezet kezdődött az életünkben.

 

EMAIL