Semmi kis homokvár

Judit története az Anyacsavar Női sorsok, női mesék pályázatára érkezett, és azokról a kitüntetett pillanatokról szól, amikor lehet csak úgy szemlélni, csodálni a saját gyerekünket, csak úgy élvezni az együttlétet kötelezettségek, időnyomás nélkül, kiszállva a napi darálóból. És a felismerésről, hogy a vége-hossza nincs ovis szünet nem csak stresszforrás lehet, hanem lehetőséget is adhat mindennek a csodának a megélésére.

 

A homokvár elkészült. Tetején kis, fehér virág, körülötte vékony, rövid náddarabok, beszúrva a magasodó homokfalba. A lányom elégedetten ült mögötte, még simogatta, igazította a friss építményt.

Én meg csak néztem. Néztem a homokos aljú kávézó teraszán, hogy épít, szépít, alakít, s ezzel együtt hogyan épülget, alakulgat ő maga is. Kivételesen nem volt semmi dolgom. Nem kellett dolgoznom, mert szabadságon voltam. Nem kellett főznöm, mert a strandon ebédeltünk. Mivel nem főztem, nem kellett mosogatnom sem. Így elpakolnom sem volt szükséges. Nem kellett mosnom, mert nem láttam a szennyeskosárban gyűlő ruhahalmot, hiszen nem voltunk otthon. S mivel nem mostam, nem kellett vasalnom sem. Nem kellett felsöpörnöm a vacsora morzsamaradékait, majd felmosnom, s ezúttal a portörlés is várhatott, mert nem voltunk otthon, és nem tűnt föl, hogyan szálldosnak az apró porpihék, szemcsék a lakás egy-egy, nap által megvilágított pontjáról le, a bútorokra.

Mondhatjuk, minden tökéletes volt. A nap is nekünk állt az égen, mert nyáriasan meleget csinált, és ez egy vízpartra szervezett vakációhoz éppen ideális. Jó, hogy el tudtunk jönni erre az egy hétre. Jó, hogy szakítottunk időt erre, mert a lányomnak fontos, hogy az öt hét óvodai szünetből legalább egyet együtt töltsön a család. S nekem is fontos ez, egyre fontosabb.

Fontos, mert van, hogy hét közben csupán 1-1 órát látom tartósan reggel és este, közte rohanás az óvoda és a munkahely, vagy a munka egyéb helyszíne között. Közben lelkifurdalás, hogy jó-e ez így, nem vagyok-e túl keveset mellette, mert igaz, hogy mindig leszervezem a napját, mégis, az lenne jó, ha én is ott lennék benne értékelhető ideig. De nem mindig vagyok ott. Persze, tudom: van, aki három műszakban dolgozik, meg mellékállás, mert nincs férj és kevés a fizetés. A gyereket alig látja. Aztán van, aki csak simán nem kíváncsi annyira a saját gyerekére, így lepasszolja akkor is, ha ráér. És van gyermek, akit vernek otthon. Nyilván, mindennél van rosszabb. Az én gyerekemnek nem rossz, mégis, sokszor érzem azt: lehetne jobb. Lehetnék többet vele, mert azt érzem, hogy igényli.

 

Úgyhogy, most vele vagyok. Vele voltam a strandon homokvárépítés közben, nem böngésztem a kezemben a telefont, elvittem a medencékbe, azt néztem, hogy lubickol, élvezi a vizet, aztán vettem neki lángost (mert akkor nem érdekelt az egészséges étkezés) és fagyit is, mert azt körülbelül minden  órában lehetne neki venni.

Most itt ülök, és nézem, hogyan tollasozik az apukájával a festők ecsetjére való kilátásban a kert végén. Jó csak úgy ülni és nézni, és egy picit elképzelni, milyen is lesz majd, ahogyan nő föl.
Még körülbelül másfél hétig tart ez az idillikus állapot. Hogy nézhetem, megfigyelhetem, nyugodtan meghallgathatom, nem kell folyamatosan siettetnem, fegyelmeznem, elhelyeznem.

Aztán kezdődik minden elölről: reggel időben kelés, „egyél, mert indulnunk kell!”, elindulás, mamánál vagy óvodában maradás, aztán együtt hazatérés, s ha kell, akkor újabb elválás, mert nekem még aznap valamit kell csinálni. Esetleg otthon van feladat. És ő majd megint megkérdezi olykor: „Már megint este jössz?”

Nem baj ez, az élet ilyen. Minden kiegyensúlyozatlanságával és időleges kiegyensúlyozottságával együtt. Elfogadom, elfogadjuk, csináljuk, sőt még szeretjük is így, mozgalmasan, de azért jól esik, ha néha egy kicsit ki lehet lépni, és nem kell tervezni, szervezni, teljesíteni, csak létezni és nézni.
Például azt, ahogyan elkészül egy apró, semmi különös kis homokvár.

Judit

 

Olvasd el az összes Női sorsok, női mesék történetet, és meríts belőlük erőt a saját utadhoz!

 

Családi nyaralás 3 és 6 évessel – ami nekünk bevált

Minden évben be kell látnom, hogy az előző év tapasztalataiból nem sokat tudok hasznosítani a családi nyaraláson. A gyerekek nőnek, az igényeik változnak. Ami tavaly a tuti befutó volt, arra idén rá sem bagóznak. Ami tavaly még csak vágyálom volt, idén már természetes. Íme a legfontosabb tanulságaink és az idei legjobb megoldásaink a három- és a hatévessel a családi nyaraláson.

 

 

Egymásból és másból töltekezés

Ami a legfontosabb tanulság, és minden évben elfelejtem, hogy a családi nyaralás a gyerekek számára arról szól első sorban, hogy belőlünk töltekeznek. Abból, hogy négyesben vagyunk, és állandóan elérhetően, napokon keresztül. És minden évben elfelejtem azt is, hogy ez eleinte rettenetesen fárasztó, hiszen nekünk, szülőknek is ez a nyaralásunk, és mi is szeretnénk feltöltődni, csak másképpen, mint ők. Sok is a feszültség mindenki között az első napokban. Idén kb. 10 nap (!) egymásból töltekezés után kezdett érezhető lenni a változás: ennyi idő kellett, hogy a gyerekek már elhiggyék, hogy tényleg sok-sok „hancúrnapot” töltünk együtt, és ne kérjenek megállás nélkül, és néha kétségbeesetten destruktív módon a figyelmet. Ennyi kellett, hogy megtöltsük a feneketlennek látszó figyelem-tankot, és átlépjünk egy élhető arányra a figyelem elosztásban, ahol vannak olyan pillanatok is, amikor a gyerekek egyedül játszanak, mi pedig egymással beszélgetünk, vagy szépirodalmat olvasunk. Nagyon örülök neki, hogy idén három hetet töltöttünk együtt egybefüggően, ezért megtapasztalhattuk ezt a váltást.

 

 

A természet elég, nem kell extra

Semmilyen mesekönyv nem olyan izgalmas, mint lepkehálóval megpróbálni halat fogni a Balatonban. A kert, a homokozó, a víz, a növények, és állatok megfigyelése, a pókok hálószövésének áhítatos figyelése egy órán keresztül, az esőbe kiállás fürdőruhában mindent visz. Tavaly még egy DM-es zacskónyi könyvvel, foglalkoztató füzettel és új játékkal érkeztem a nyaralásra, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű impulzust tudjam adagolni a fiúknak, idén hazavittem a zacskónyi cuccot.

 

 

Napirend szőr mentén

Mi vagyunk este az utolsók a Balaton parton, és reggel elsők a játszótéren. Pár nap alatt beleérkezünk a vakációs “napirendbe”, amibe sok minden belefér a reggel 9-kor fagyizás, és az éjszakai csillaghullás-nézés is, ami máskor soha nincs. Pár sarokkő marad az egyébként teljesen spontán, úszós létben: a meleg kaja ebédre, a kicsinek az ebéd utáni alvás, az én „dolgozós” kimenőm 3-4 naponta pár órára, és hogy az esti fektetés a férjemé, a reggeleket viszont én viszem, amíg ő tovább alhat.

 

 

Kívánt viselkedés pozitív megerősítése

Miközben mindnyájan egyetértünk abban, hogy a nyár a szabadság, az időtlenség és a kapcsolódások elmélyülésére, a közös élmények megélésére van, mindnyájunk életét megkönnyíti, ha a gyerekek viselkedése nem esik szét, és nem folyamatos fegyelmezésből és veszekedésekből áll a családi nyaralás. Végig gondoltam, melyik gyerekemnek milyen viselkedés okoz kihívást, aminek a megugrása nekünk, szülőknek is sokat jelentene, és megbeszéltem a fiúkkal, hogy ki mivel tud matricákat gyűjteni. Idén nyáron nálunk lehetett matricát kapni azért, ha reggel, miután felébredtek, halkan játszanak, és hagynak bennünket, szülőket aludni.  Lehetett még matricát kapni többek között a hangos köszönésért, a rendrakásért, a kicsinek pedig a wc-be pisilésért, kakilásért. A gyerekek imádták, hogy egy kis tudatos odafigyeléssel olyasmit csinálhatnak, amivel nekünk is örömet okozhatnak, és imádták a matricagyűjtést is, mert 10 matricát be lehetett váltani valami vágyott élményre, mint a dodzsemezés, vagy vízi biciklizés. Fontos volt, hogy megtapasztalhatták, mit tehetnek ők maguk a nyári programok alakításáért. Mellesleg pedig nyertünk még egy szobatiszta gyereket, sok plusz átaludt órát…stb.

 

 

Testvérkapcsolat

A nyaraláskor eltöltött extra sok idő olyan váratlan ajándékokat is hozott, mint a folyamatosan a szülői figyelemért versengő tesók közötti kapocs megerősödése. Napról-napra érezhető volt az elmélyült közös játékok és az egymással törődés arányának növekedése. Egyre több az elfelezett kakaós csiga, az együtt elolvasott mesekönyv, a közös bunkerezés, amit nagyon jó volt látni…

 

 

Barátok nekik, felnőtt társaság nekünk

Idén valahogy úgy alakult, hogy szinte minden nap voltak látogatóink a nyaraláson, és volt, aki ott is aludt. Volt a gyerekeknek új és új gyerektársaság, akivel lehetett bandázni, és idén már ez azt jelentette, hogy mi, felnőttek is tudtunk közben beszélgetni a teraszon egy fröccs mellett. Túl vagyunk azon a szakaszon, amikor a kicsi sarkában kell állni, mert önveszélyes, és a nagyokat állandóan fegyelmezni kell, mert közveszélyesek. Fantáziavilágot építenek maguk köré, és órákon át építenek várat, rohangálnak a kertben lovagként, konspirálnak egy sátorban, vagy rajzolnak együtt. Én meg a távolból figyelem őket, és gyönyörködöm bennük.

 

 

Én-idő

Azaz teljesen egyedül töltött idő, ami introvertált szülőként nekem és a férjemnek is napi szükséglet. Ehhez azonban el kell mennünk otthonról, mert a gyerekek ahhoz még kicsik, hogy kibírják, hogy ne újságoljanak el valami izgalmas felfedezést öt percenként. Ezért nálunk azt szokták meg a gyerekek, hogy néha apa fut, anya kávézik (és persze dolgozik), de fektetési idő után már van esti olvasás is, és felnőtt társaság is nyomokban.

 

 

Kirándulás

Beleérkeztünk abba az életkorba, hogy a gyerekek maguk állnak elő egy olyan kéréssel, hogy kirándulni szeretnének, és azt is megmondják, hová, például egy vulkánhoz. És nem öt percig tart a lelkesedés, hanem napokig, sőt, az sem szegi a kedvüket, hogy végül valóban fel kell mászni egy tetejére, és vissza is mindenki a saját lábán megy. Menő!

 

 

 

Felnőtt házibuli

Először vittük magunkkal a gyerekeket egy olyan buliba, ahová minket, felnőtteket hívtak meg a saját barátaink, de voltak ott mások is gyerekekkel. Volt kert, gyerektársaság, közös zenélés, ami a fiúknak nagy élmény volt, és nekünk is jutott mindenből egy kicsi: társaságból, közös zenélésből, kerti ücsörgésből is. Win-win. Talán, mert nem is vártunk tőle sokat, és minden jó pillanat kellemes meglepetés volt.

 

 

Ami nem jött be: fesztiválozás

Idén valahogy átfordultak az arányok abban, mekkora szívás tömegben, kánikulában két gyerekkel mászkálni valahol, ahol nap közben sokszor még a fű sem nő, az érdekes programok meg altatási időben vannak, és/vagy irtó hangosak, mindezt csilliókért cserébe azért a lehetőségért, hogy egy-egy jó programot, vagy pár régi barátot elcsípjünk. Valahogy idén nem érte meg. Ezer más programmal sokkal jobban jártunk.

 

 

És a ráadás: a saját nyaralás

Amikor a három szuper nagyszülő együtt és váltásban 4 napon át bevállalta a fiúkat, és mi kimenőt kaptunk. Életmentő, kapcsolatregeneráló saját ritmusban eltöltött időt. Amikor alapvetően csend van, és csak a madárcsicsergést, lombsusogást, esőkopogást, hullámverést hallgatom. Amikor napokon át a saját tempómban eszem, iszom, alszom és csinálom azt, amihez éppen kedvem van. Amikor zavartalanul és szabadon áramolhatnak a gondolataim és a hozzájuk kapcsolódó érzéseim, ami hozzásegít, hogy hónapok óta bennem kavargó, feldolgozásra váró tapasztalatok hirtelen a helyükre kerülnek.

 

Érdekel, hogyan terveztem a korábbi években, amikor 1 és 4 évesek voltak a gyerekek, és abból mi vált be? Vagy amikor 2 és 5 évesek voltak? 🙂

 

A családi nyaralás legfőbb tanulságai

Az előző évek tapasztalatai alapján idén sem bíztam a véletlenre azt, hogy a családi nyaralás – az óvodának köszönhetően – négy egybefüggő hetét hogyan bírom majd fizikailag és lelkileg. Nagyon szerettem volna, ha a 0-24 órás együttlét erősíti a gyerekekkel a kötődést, gyarapítja a jó közös élmények sorát, és engem sem szipolyoz ki teljesen. Konkrét tervekkel készültem a kihívásra. Íme a családi nyaralás legfőbb tanulságai.

 

Ami a tervekből bevált

 

Én-idő

naplóKb. kétnaponta jött össze a saját magamnak kihasított 1,5 óra szabadidő, ami a lelki integritásom megőrzésének alappillére volt ezen a nyaraláson. Általában elmentem egy kávézóba valamikor a nap közepén és gondolkodtam, írtam csendben, egyedül egy kávé mellett. Egyszerűen fantasztikus volt! Az introvertált én-szeletemet mindenképpen megdédelgette minden egyes alkalom, és megéreztem – de a család is – amikor ez valami miatt kimaradt.

A másik felnőttnek azonban, aki ez idő alatt tartotta a frontot, az én kimenőim terhesek voltak, ezért nagyon fontos volt, hogy ezt előre elhatároztam, megbeszéltem minden segítőmmel, és így megvolt a belső engedélyem „ellenszélben” is kipréselni magamnak ezt a töltődést.

 

Főzés kiszervezve

beach foodEleinte négyen négyfélét ettünk a nyaralás alatt, és ezt elkészíteni napi 1,5 óra nettó időt és rengeteg stresszt jelentett. Az ételrendelést valamiért most mégsem próbáltuk ki, de egy hét után áttértünk a strandon lévő kifőzdében evésre, ami hatalmas könnyebbséget hozott a mindennapjainkba. Végül ezt kombináltuk 1-1 saját örömünkre beiktatott „wellness” főzőcskével, és megtaláltuk a kettő között jó arányt.

 

Homokozó

homokozóA kötelező kalandtól eltekintve, hogy a vállalkozó nem azt a homokozót hozta és nem akkor, amikorra ígérte, a gyerekeknek nagyon bejött a dolog. Szuper ötletnek bizonyult a hatalmas, fedett terasz alá beépített homokozó, amiben egyszerre 3-4 gyerek is el tudott játszani 40 fokban és szakadó esőben is, amikor egyébként meglehetősen nagy kihívás outdoor szórakoztatást kitalálni a kis örökmozgóknak.

 

Egy zsák újdonság

bébi pötyiSzó szerint egy hatalmas strandtáskányi új játékkal és mesekönyvvel mentünk nyaralni, hogy bármikor bevethető legyen valami érdekes, ami leköti az elszabadulni készülő energiákat. Vittünk bogárlesőt, walkie talkie-t, kártyát, óriás pötyit, logikai játékot, színezőt, matricás fejlesztőfüzeteket és vagy 20 könyvet a nyugodt 20 percekért.

 

Barátokkal nyaralás

nyaralás3Először próbáltuk, és kicsit tartottam tőle, hogy fog-e működni, de nagyon bejött! A barátnőm a kislányával töltött nálunk 3 napot. A 3 gyerekre így ketten voltunk felnőttek, mégis minden nap volt én-időm, a gyerekek nagyon jól kijöttek egymással, és még egy esti fektetés utáni felnőtt beszélgetés is belefért. Szinte hihetetlen!

 

Anyukámmal nyaralás

BalcsiAnyu megérkezett, és hirtelen minden kisimult: a gyerekek folyamatos odafordulást, és figyelmet és türelmet kaptak, a házban tisztaság és rend lett, és végre rólam is gondoskodott valaki. Amire én nagyon figyeltem, az az, hogy vigyázzak a határaira és teherbíró képességére. Tudom, hogy bármennyit bevállalna, mert nagyon szereti a gyerekeket és szeretne segíteni, de 5 nap éppen elég ebből az intenzív adásból. A kevesebb több!

 

Masszőr

Szuper jól esett idén is! Budapestről családi kirándulásra érkező masszőrünk minket is útba ejtett. Remélem, lassanként ebből hagyományt tudunk csinálni! 🙂

 

 

Amit nem terveztünk, de kipróbáltuk, és működött!

 

Felnőtt programok

paloznakMár majdnem két hete nyaraltunk, és igyekeztünk jó fej szülőként különféle gyerekprogramokkal szórakoztatni a csemetéket, amikor rájöttünk, hogy bár a négyéves üdvözült mosollyal ül a pónin 10 percen át, és tényleg boldog tőle, minket nem tesz boldoggá, hogy 40 fokban a tűző napon álldogálunk a lószarszagban, és a listát bátran sorolhatnám, de minek, szerintem, tudjátok, mire gondolok. Ehelyett elkezdtünk magunknak felnőtt programokat szervezni: elmentünk Kapolcsra, kipróbáltuk a Paloznaki Jazz Pikniket, megnéztük a káptalantóti bio piacot…stb. És a gyerekek, láss csodát, mindig élvezték! Nem azt, amit mi, hanem a kompozást, az új helyeket, a kikönyörgött egy kör ringlispílt, viszont egész nap nem veszekedtünk, a nap végre mindenki töltekezett és átéltünk egy közös élményt úgy, hogy az mindenkinek jó volt!

 

Csillagtúrázás autóval

nyaralás2A fix szállásról ide-oda kirándultunk, barátokat látogattunk, és idén először rengetegszer. Ebben komoly szerepet játszott, hogy tavaly végre lett autónk. És most el is kezdtük használni mindenre: például azonnali kajabeszerzésre, de arra is, hogy megfelelő időzítéssel autózás közben altassuk a gyerekeket. A sok kirándulás, kiruccanás a megszokottból nagyon jót tett mindnyájunknak.

 

 

Amit jövőre másképpen csinálok

 

Turnusok

pihenésAz egyik legfontosabb tanulságom saját magam számára, hogy minden erőfeszítés ellenére a 4 hét egyhuzamban a gyerekekkel sok. Nem a gyerekeknek, ők bármeddig folytatnák, nekem sok! Jövőre talán még többet nyaralunk majd együtt, mert összességében klassz volt, de a családi nyaralást párnapos, vagy egyhetes turnusokra fogom bontani közte pár nap szusszanási lehetőséggel, amikor nekem is van összefüggő 3-4 órám magamra. Amikor tudok zavartalanul dolgozni, sportolni, orvoshoz vagy fodrászhoz menni, barátokkal találkozni, és nem utolsó sorban a férjemmel kettesben lenni.

 

Egyedül a gyerekekkel

nyaralás a gyerekekkelVolt 2 teljes nap egyedül a két kicsivel. Na, ezt körülbelül 10 napba tellett kiheverni, és nem csak nagyon fárasztó volt, hanem a hangulat sem volt jó, mert többször elveszítettem a türelmemet és a gyerekeknek sem tudtam azt a megkülönböztetett figyelmet adni, amit szerettek volna. Ez a megosztott figyelem mindnyájunkat teljesen szétzilált. Kibírtam, megcsináltam, ez is megvolt, de utólag a felesleges erőfeszítés kategóriába sorolom. Jövőre nem szeretnék egyedül nyaraltatni gyerekeket. Több segítséget fogok kérni! Bármennyire cukik is, a könnyedséget és a széles mosolyt csak úgy tudom adni, ha közben van honnan feltölteni az aksit.

 

Érdekelnek más anyák tapasztalatai?

Szívesen hallanál arról, ki hogyan csinálja?

Iratkozz fel  az Anyacsavar hírlevelére hogy mindig időben értesülj az interaktív klub beszélgetésekről!

pd_nevjegy

Felkészülés a családi nyaralásra

Előre tervezés és családi optimumra törekvés

fotóÉn bizony nem adtam fel, hogy anyaként is lehet a nyaralás feltöltő. De azért azt is tudom, hogy a dolog koránt sem magától értetődő, nekem is tennem kell érte. Szerintem a családi nyaralásra felkészülésnek két titka van: a gondos előre tervezés és a tervezésnél a maximalizmus elengedése, ám a családi optimum szem előtt tartása. Idén (is) előre terveztem, jól átgondolva, hogy a család különböző tagjainak milyen igényei vannak, és azokból hogyan lehetne kicsikarni a legnagyobb közös nevezőt.

 

Konkrét tervek

Amikkel konkrétan készülök idén nyáron a két örökmozgó, mindenre kíváncsi két kisfiam, a 15 hónapos és a négyéves mellett:

  • Először is szeretnék minden nap 1,5 óra saját időt, amikor gondolkozhatok, írhatok, olvashatok, vagy bármi mást csinálhatok, ami engem tölt.
  • Azt kérdezed, hogy ezt mégis mikor és hogyan képzeltem véghez vinni? Azt találtam ki, hogy nap közben, amikor a kisebbik még alszik egy nagyot, és csak a nagyobbikat kell lekötni, na, azt nem én fogom csinálni, hanem egy másik hadra fogható felnőtt. Ehhez összevásároltam egy strandtáskányi új mesekönyvet és izgalmas játékot különféle börzéken, ami egy négyéves lázba hozhat. Van benne walky-talky, bogármegfigyelő nagyító, és ami szem-szájnak ingere… 🙂
  • kerti homokozóEzen kívül beruháztam egy hatalmas kerti homokozóba, amit a nyaralónkba építettek az árnyas fedett terasz alá, hogy 11 és délután 4 között is tudjanak a kertben játszani a gyerekek 40 fokban is, amikor napra nem lehet menni. Mindezt úgy, hogy közben a felnőttek a teraszon ülve, jeges limonádét szürcsölve – és nem a homokozó szélén guggolva – szemmel tarthassák az önállóan játszadozó csemetéket. Valahogy így képzelem, és titkon reménykedem benne, hogy bejön…
  • A délelőttünkben szeretnék napi egy órát nyerni azzal, hogy nem főzünk naponta, (és mosogatunk, pakolunk…stb.) hanem kipróbáljuk, hogy házhoz hozatjuk az ételt. Ilyet még sosem csináltam, és kissé bizonytalan is vagyok benne, hogy működik-e majd a dolog, de egy próbát megér
  • Nekem nagyon fontos az inspiráló felnőtt társaság. Ezért amióta gyerekeink vannak, minden évben megpróbáljuk a gyerekes barátainkat elhívni látogatóba, amíg nyaralunk, vagy mi meglátogatni mini-kirándulás gyanánt a közelben nyaraló barátokat. Ez sok telefonálgatás és logisztikázás, de bőven megéri: amíg a gyerekek együtt játszanak, felfedezik egymás játékait…stb., mi felnőttek is tudunk egy jót beszélgetni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nagyszüleim által épített nyaralónk egy olyan utcában van Balatonon, ahol csupa „őslakos” nyaraló él generációk óta, akiknek a gyerekeivel gyakorlatilag együtt nőttem fel, és akiknek a gyerekeivel most együtt cseperednek a mi gyerekeink is. Így helyben is adott a jó társaság, az összetartó, egymást segítő közösség.
  • Tavaly a látogatóink között tudhattuk a családjával strandolni leruccanó masszőrünket is, aki összekötötte a kellemest a hasznossal a mi legnagyobb örömünkre. Idén a bevált tavalyi jó gyakorlatra alapozva már előre tervezzük a látogatását.
  • alvó apaA nyaralás felénél a férjemet az anyukám, majd egy kisgyerekes barátnőm váltja, így a férjem végre munka után éjjelente az üres lakásban kialhatja magát, a szabad estéken pedig lesz lehetősége barátokkal találkozni, vagy bármi más őt töltő programot szervezni. Nekem meg lesz lehetőségem kipróbálni, hogy működik, ha két kisgyerekes nőre jut három gyerek. Vajon fogunk tudni akár egyetlen mondatot is beszélgetni nap közben? Jól kijönnek majd a gyerekek egymással? Bírjuk majd szusszal és idegekkel?

 

Kicsit izgulok, és augusztusban majd beszámolok róla, mi az, ami sikerült, és mi az, ami újratervezést igényelt.

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x1121