Előre tervezés és családi optimumra törekvés
Én bizony nem adtam fel, hogy anyaként is lehet a nyaralás feltöltő. De azért azt is tudom, hogy a dolog koránt sem magától értetődő, nekem is tennem kell érte. Szerintem a családi nyaralásra felkészülésnek két titka van: a gondos előre tervezés és a tervezésnél a maximalizmus elengedése, ám a családi optimum szem előtt tartása. Idén (is) előre terveztem, jól átgondolva, hogy a család különböző tagjainak milyen igényei vannak, és azokból hogyan lehetne kicsikarni a legnagyobb közös nevezőt.
Konkrét tervek
Amikkel konkrétan készülök idén nyáron a két örökmozgó, mindenre kíváncsi két kisfiam, a 15 hónapos és a négyéves mellett:
- Először is szeretnék minden nap 1,5 óra saját időt, amikor gondolkozhatok, írhatok, olvashatok, vagy bármi mást csinálhatok, ami engem tölt.
- Azt kérdezed, hogy ezt mégis mikor és hogyan képzeltem véghez vinni? Azt találtam ki, hogy nap közben, amikor a kisebbik még alszik egy nagyot, és csak a nagyobbikat kell lekötni, na, azt nem én fogom csinálni, hanem egy másik hadra fogható felnőtt. Ehhez összevásároltam egy strandtáskányi új mesekönyvet és izgalmas játékot különféle börzéken, ami egy négyéves lázba hozhat. Van benne walky-talky, bogármegfigyelő nagyító, és ami szem-szájnak ingere… 🙂
Ezen kívül beruháztam egy hatalmas kerti homokozóba, amit a nyaralónkba építettek az árnyas fedett terasz alá, hogy 11 és délután 4 között is tudjanak a kertben játszani a gyerekek 40 fokban is, amikor napra nem lehet menni. Mindezt úgy, hogy közben a felnőttek a teraszon ülve, jeges limonádét szürcsölve – és nem a homokozó szélén guggolva – szemmel tarthassák az önállóan játszadozó csemetéket. Valahogy így képzelem, és titkon reménykedem benne, hogy bejön…
- A délelőttünkben szeretnék napi egy órát nyerni azzal, hogy nem főzünk naponta, (és mosogatunk, pakolunk…stb.) hanem kipróbáljuk, hogy házhoz hozatjuk az ételt. Ilyet még sosem csináltam, és kissé bizonytalan is vagyok benne, hogy működik-e majd a dolog, de egy próbát megér
- Nekem nagyon fontos az inspiráló felnőtt társaság. Ezért amióta gyerekeink vannak, minden évben megpróbáljuk a gyerekes barátainkat elhívni látogatóba, amíg nyaralunk, vagy mi meglátogatni mini-kirándulás gyanánt a közelben nyaraló barátokat. Ez sok telefonálgatás és logisztikázás, de bőven megéri: amíg a gyerekek együtt játszanak, felfedezik egymás játékait…stb., mi felnőttek is tudunk egy jót beszélgetni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nagyszüleim által épített nyaralónk egy olyan utcában van Balatonon, ahol csupa „őslakos” nyaraló él generációk óta, akiknek a gyerekeivel gyakorlatilag együtt nőttem fel, és akiknek a gyerekeivel most együtt cseperednek a mi gyerekeink is. Így helyben is adott a jó társaság, az összetartó, egymást segítő közösség.
- Tavaly a látogatóink között tudhattuk a családjával strandolni leruccanó masszőrünket is, aki összekötötte a kellemest a hasznossal a mi legnagyobb örömünkre. Idén a bevált tavalyi jó gyakorlatra alapozva már előre tervezzük a látogatását.
A nyaralás felénél a férjemet az anyukám, majd egy kisgyerekes barátnőm váltja, így a férjem végre munka után éjjelente az üres lakásban kialhatja magát, a szabad estéken pedig lesz lehetősége barátokkal találkozni, vagy bármi más őt töltő programot szervezni. Nekem meg lesz lehetőségem kipróbálni, hogy működik, ha két kisgyerekes nőre jut három gyerek. Vajon fogunk tudni akár egyetlen mondatot is beszélgetni nap közben? Jól kijönnek majd a gyerekek egymással? Bírjuk majd szusszal és idegekkel?
Kicsit izgulok, és augusztusban majd beszámolok róla, mi az, ami sikerült, és mi az, ami újratervezést igényelt.
