Avagy megoldásközpontú tapasztalatmegosztó és tabudöntögetés az Anyacsavar Klubján a Mamakör pszichológusaival és Jónás Anna íróval, a Kicsivel könnyebben szerzőjével, akikkel arról beszélgettünk a HellóAnyuban a lábunk alatt szaladgáló gyerekeink mellől, hogy kinek milyen élmény volt szülővé válni.
Ezen az Anyacsavar Klubon először azt gyűjtöttük össze, mik voltak a szülővé váláskor a leginkább mellbevágó új tapasztalatok, amikről úgy éreztük a millió másoktól hallott történet dacára, hogy erről valahogy soha senki nem beszél.
A legmellbevágóbb tapasztalatok
- Most már mindig velem lesz a gyerekem! Amíg csak élek. És ez azt is jelenti, hogy a figyelmem mindig meg lesz osztva a bármi és a gyerekem között. És ez a figyelemmegosztás baromira fárasztó, és muszáj kipihenni valahogyan. De ehhez saját idő kell. Amihez egyrészt a férj – ha van – együttműködése is kell, másrészt egy belső, önmagunknak adott engedély arra, hogy „elég jó” anyának érezzük magunkat akkor is, ha a gyerekünk éppen nincs velünk.
- Nem kötődöm a gyerekemhez! Na, ez az, amire senki nem számít, pedig ez sokaknak egy döbbenetes tapasztalat a szülés után, és borzasztó bűntudattal jár. Noha nem ritka jelenség, mégis tabu még csak beszélni is arról, hogy a kötődés van, akinél hetek, vagy hónapok alatt szép lassan, fokozatosan alakul ki. Ezt a sokkoló élményt oldja, ha van a környezetünkben olyan, aki ezt el tudja fogadni, megérti, akivel ez megosztható.
Nem fogok aludni! De akár hónapokon, vagy éveken át! A kevés mázlistától eltekintve sokak tapasztalata az, hogy hosszú időn át nem tud egyetlen éjszakát sem végig aludni. A krónikus kialvatlanság pedig hatalmas stressz testnek, léleknek, és persze a szellemnek egyaránt. Erre a helyzetre sokféle megküzdési stratégiát növesztettek ki a jelenlévők az egyszerű „lefejem előre a tejet, és éjszaka a férjem etet cumisüvegből” megoldástól a haladó „rendszeresen betervezek olyan éjszakákat, amikor elmegyek otthonról aludni” módszerig. Wow!
- Nem fogok egyedül pisilni/kakilni. Mert kb. 4 éves koráig a gyerekem utánam jön a WC-re is, sőt, van, hogy az ölembe is ül közben. Erre a problémára van, aki szem rebbenés nélkül kifejlesztette a hordozóval WC-zést, illetve a kisebbek pihenőszékben szórakoztatását a WC-ről. Erről azt hiszem mindnyájan tudnánk ezt-azt mesélni…
- Nem fog menni a szoptatás! Mert valljuk be, mindnyájan azt hisszük – és ezt is sugallja mindenki -, hogy a szoptatás egy természetes és magától értetődő dolog, pedig nem: a babának is meg kell tanulnia szopni és a mamának szoptatni. A stresszelés és nyomasztó külső elvárás, hogy sikerüljön, valamint az egymásnak ellentmondó jó tanácsok pedig csak a kudarchoz visznek közelebb. Linda a rengeteg próbálkozás után megfogadta, a második gyerekével nem kínozza magát: ha megy a szoptatás, szuper, ha nem, majd kap tápszert. A hasonló elakadásoknál ma már mindig felteszi magának a kérdést: „Húszéves korában fog ez számítani vajon?”
- A csapból is az folyik, hogy sz@r anya vagyok! Azaz nem elég a saját folyamatos bizonytalanságom, hogy az új szerepben vajon éppen jól, vagy rosszul csinálom-e az etetést, altatást, fürdetést, öltöztetés, vagy bármi egyebet, a környezetem megállás nélkül összehasonlítja a babámat másokéval „Ennyi idős és még nem máááááászik???”, és azt sugallja, hogy ez valamilyen homályos módon az én nem elég jó anyai teljesítményem számlájára írható. Kivéve, amikor nyíltan meg is mondja, hogy ezt nem így kellene csinálni, és ő annak idején bezzeg…
Mi segített?
Fontos kérdés, mert ebben sem vagyunk egyformák, és a szülővé váláskor kinek-kinek rá kell találnia arra az útra, ami neki a leghasznosabb támasz a változások és nehézségek átvészeléséhez. Íme néhány tapasztalat a klub résztvevőitől:
- Sport a kezdetektől, mindenféle károgás, riogatás ellenére
- Munka, ami a megroggyant önbizalmat helyreállította. („Anyaként bizonytalan voltam magamban, inkompetensnek érzem magam, a munkámban viszont tudtam, hogy továbbra is kompetens vagyok” – mondta Eszter.)
Segítségek betervezése a gyermekágyi időszakra a saját igényekre szabva.
- Olyan programok szervezése, amiket párként korábban is szerettek (pl. zenei koncertek, ahová a bébit hordozóban, speciális füldugóval vitték magukkal.)
- Támogató csoportok, mint a Mamakör és az Anyacsavar csoportok
- Tervezett spontaneitás. Azaz olyan rendszeres szabad idősávok szervezése, amikor spontán azt csinálhatnak, amit csak szeretnének, mint a gyerek születése előtti életszakaszban)
- Igénytelen és hasznonleső vendéglátás. Azaz a szociális élet feladása helyett állandó vendégeskedést szervezni a barátokkal, viszont a vendégek körbeugrálása helyett most csak egyszerű ételekkel készülni, vagy egyenesen a vendégeket megkérni arra, hogy hozzanak kaját, és készítsék is el – nálunk!
- A gyerekek megtanítása arra, hogy a mamának is van én-ideje, amikor dolgozik, pihen, telefonál, és a gyerekeknek ezt tiszteletben kell tartania. Erről – és sok más hasznos és fontos dologról – Jónás Anna írt is a Kicsivel könnyebben című könyvében.
Új családi szokások kialakítása
A legtöbb újdonsült szülő arra sincsen felkészülve, hogy ebben a kezdeti, oly nehéz és sérülékeny állapotban, amikor a testi határtágító tapasztalatokat megfejeli az új identitásszelet integrálásával járó lelki hullámvasút, még azzal is kell foglalkozni, hogy ellen tartsunk a közvetlen környezetből – rokonoktól, nagyszülőktől, de olykor még a barátoktól, nyomulós szomszédoktól is – érkező nyomásnak. Mert a környezetünk sokszor nem érzékeny a bennünk zajló változásokra, és olykor még a legnagyobb jóindulattal is átgázol a határainkon. Ha pedig kitesszük a stoptáblát, azzal konfliktusokat kockáztatunk. Ami nagyon nem hiányzik, főleg az első pár hétben, de sajnos az a tapasztalat, hogy nem megúszható.
Lássuk, a klub résztvevők milyen személyes példákat hoztak arra, hogyan alakítottak ki az otthonról jövő családi nyomás, vagy megrögzött hagyományok ellenében saját magukra szabott új szokásokat:
- Ne jöjjön oda a komplett nagycsalád a párnapos újszülött mellé közös nyaralásra. Mert ez zavaróan hangos, ingergazdag, és nem támogatja se a baba, se a szülők nyugalmát.
- Az ünnep ne legyen ajándékbörze! A nagyszülők, és más rokonok tárgyi ajándékok helyett élményt (bábszínházjegyet, állatkert látogatást….stb.) ajándékozzanak a gyerekeknek.
- A családi közös idő reggelente van. A szülők kiszámíthatatlan, és gyakran későig húzódó munkája miatt nem biztosított a rendszeres esti együttlét, ezért minden reggel van 45 percnyi önfeledt ágyban hempergés, együtt kakaózás, egymásra figyelés, mielőtt elindul a készülődés, és célra tartós, időnyomásos elindulás.
Nem megyek az anyósomhoz vasárnapi ebédre. “Mert nem vagyunk jóban, és csak a feszültséget növelné. Ezért ahelyett, hogy mindnyájan mennénk, és konfliktus lenne, vagy egyáltalán nem mennénk, és ezzel a gyereket megfosztanám egy nagymamás élménytől, én inkább itthon maradok, ami nekem én idő, a többieknek pedig egy jó hangulatú találkozás” – mondta Kriszti.
- Karácsonykor nem megyünk sehova! Mert nem jó kisgyerekekkel ide-oda utazgatva tölteni az ünnepet. Ehelyett hozzánk jönnek látogatóba a nagyszülők, rokonok, akiket szívesen látunk.
- Az otthoni feladatokat szétosztjuk egymás között. Minden feladatnak van egy piktogramja, és a gyerek épp úgy választ közülük, ahogyan a felnőttek. Így az anya és apa közötti igazságos munkamegosztás mellett a gyerek is részt vállal kicsi korától kezdve a háztartási feladatok végzésében, és magáévá teszi azt a szemléletmódot is, hogy a házimunka közös, és nem az anya feladata.
(Fotók: Szabó Ági)
Tetszett a tapasztalatmegosztó? Szeretnél Te is eljönni a következőre?
Iratkozz fel az Anyacsavar hírlevelére, ahol most ajándék e-bookot is kapsz, és kövesd a Facebookon, hogy minden eseményről időben értesüljél!
