Anyaság és szex Anyacsavar Klub

  • Megváltozott a viszonyod a testedhez a szülés után?
  • Más a viszonyod a szexualitáshoz anyaként?
  • Mi az, ami meglepetésként ért, amiről senki nem beszélt?
  • Mi segít visszatalálni a jó szexhez?
  • Hogyan teremted meg a helyét és idejét?
  • Mik a legfeszítőbb elakadások, és vajon van-e ezekre is megoldás?
  • Másoknak is nehéz, vagy csak én vagyok ufó?
  • Mások hogy csinálják?
  • Én hogy csináljam?

Beszéljünk tabumentes bizalomteli légkörben arról, kinek hogyan változott a szexualitáshoz való viszonya a szüléssel, anyává válással. Beszéljünk a kihívásokról, a választás szabadságáról, a bejárt utakról, megküzdési stratégiákról, felszabadító belső engedélyekről. A bevált jó gyakorlatokról, a követendő példákról!

Mondd el Te is, hogy csinálod!

Érdekel, mások hogy csinálják? Hallgasd meg más kisgyerekes nők tapasztalatait!

Hozd el a barátnődet, gyerekedet, gondolataidat, érzéseidet, tapasztalataidat! Várunk szeretettel!

Moderátor: Paizs Dóra megoldásközpontú coach, az Anyacsavar alapítója

Meghívott vendég: Mester Dóra Djamila szexuális nevelő, coach, tréner, aktivista , a Nő, anya, szerető című könyv szerzője, a csakatestemenát bloggere, az Ars Erotica Alapítvány létrehozója

 

Mikor?                        november 17. 16.30-18.30

Hol?                            HellóAnyu

Mennyibe kerül?         A beszélgetés ingyenes, és érvényes Anyacsavar On-line klubtagsággal látogatható.

Regisztráció: A beszélgetésen maximum 20 fő vehet részt, ezért a részvétel regisztrációhoz kötött: a klub Facebook eseményénél kell bejelölnöd, ha biztosan jössz, így tudjuk követni, hány főnél tartunk.

Várunk Téged is szeretettel!

Itt tudsz csatlakozni Te is az Anyacsavar On-line Klubhoz!

 

Neked mi van a szükségletpiramisod alján?

1123-12-36-17-dsc_8474Amióta anya lettem, folyamatosan egyre több, intenzívebb és gyorsabb változás van az életemben. Néha azt érzem, túlságosan is sok. Még ha hihetetlen logisztikai trükkökkel, és folyamatos multitaskinggal minden konkrét feladatot meg is oldok, a történtek feldolgozása ebben a mennyiségben szinte lehetetlen. Pedig én egy igazi élménykereső típus vagyok, szeretem a sok, új és intenzív tapasztalatot. Szóval csak kapkodom a fejem néha, és azon gondolkodom, mások vajon ezt hogy csinálják?

Az anyák mikor gyászolnak?

gyasz2Amikor pár éve meghalt fiatalon egy egyetemi csoporttársam, a hír teljesen letaglózott. De ott volt a tíz hónapos gyerekem, aki egész nap kérte a figyelmemet. Legszívesebben csak bámultam volna ki a fejemből, és követtem volna a belső mozit, ami folyamatosan pörgött a szemem előtt, de nem tehettem, mert az éppen járni kezdő csetlő-botló gyerekem sarkában kellett lennem egész nap, és őrá figyelni. Akkoriban minden éjjel arra riadtam fel, hogy kavarognak a gondolataim, az elmúlásról álmodok, Istenhez fohászkodom. És azt kérdeztem magamtól, más anyák mikor gyászolnak?

Változáskezelés… de mikor?

esos-napDarwin nagyon találó felismerése az evolúció kapcsán, hogy a természetben nem a legerősebb marad életben, de még csak nem is a legokosabb, hanem az, aki a legrugalmasabban alkalmazkodik a változásokhoz. Azt hiszem, nincs ez másképpen az én hétköznapjaimban sem. Izomból nem megy a változáskezelés, és a puszta ráció sem elég. Rugalmasnak kellene lennem minden értelemben.

 

Csakhogy ahogyan öregszem, egyre rugalmatlanabb vagyok. A testem és a lelkem is egyre lassabban regenerálódik. Ha nem tartom karban az izmaimat, elsorvadnak, ha kimarad pár hét torna, mindenem fáj, és szaporodik fogamban az idegen anyag. Egyre lassabban hegednek be a csalódások okozta sebek. Egyre bizalmatlanabb és türelmetlenebb vagyok a saját – és mások – hülyeségeivel szemben.

 

Ami most is segít

visszaszamlalasAz is igaz, hogy cserébe a korral egyre több integrált tapasztalattal rendelkezem, és mentálisan jobban fel tudok készülni egy-egy változásra.

Például előre tervezéssel, helyzetelemzéssel, az erőforrásaim felmérésével, segítségkéréssel, öncoachinggal. Belső engedélyek adásával, jó példákból erőmerítéssel, új jó szokások bevezetésével.

Az egyetlen bökkenő, hogy mindehhez rengeteg idő kell. Ami tehát a nagy kérdés: hogy mindezt mikor? Hiszen pont a folyamatos intenzív változások, az állandóan szaporodó feladatok miatt az idő a legszűkösebb erőforrásom most, hogy kisgyerekes anya vagyok!

Megváltozott a szükségletpiramisom

maslow-piramisaArra jöttem rá, hogy az anyává válással az saját szükségletpiramisom is megváltozott. A legalján – sokszor a testi szükségleteket is megelőzve – a gyerekeim szükségletei vannak. És azzal versengve, még mindig dobogós helyen a reflexiós idő van. Amikor kikapcsolok a napi darálóból, és újra odafigyelek az érzéseimre. Amikor le is írom a naplómba, hogy érzem magam, és milyen gondolatok foglalkoztatnak. Amikor tervezgethetek, előre nézhetek.

 

Jobban, boldogabban…

onreflexioHa sikerül egy-egy nehéz helyzetben tudatosítani az érzéseimet, elcsendesítenem a dúlt lelkemet, végig gondolni egy épkézláb gondolatot, az mindennél többet ér. Meghatározza a napom hangulatát. Türelmesebb és odafordulóbb tudok lenni a családomhoz. Oda tudok figyelni az igazán fontos dolgokra. Hálás tudok lenni. Értékelem, amim van, és önmagamat is. Hosszabb távon pedig egyszerűen azon veszem észre magam, hogy elégedettebb vagyok. Jobban, boldogabban élek még ebben az intenzív időszakban is.

 

Ezért az első gyerekem születése után 7-8 hónappal a közelgő becsavarodás küszöbén új szokást vezettem be: rendszeres, betervezett reflexiós időt, amikor a figyelmemet a helyzetemre, a legégetőbb kérdéseimre, az ezekkel kapcsolatos érzéseimre, gondolataimra, és legfőképpen a lehetséges megoldások végigzongorázására szánok. Ez fontosabb lett mindennél ahhoz, hogy jól legyek a bőrömben, és azóta is a mindennapjaim része.

 

Anyacsavar Klub: felnőtt közegben gyerekkel

anyacsavar-0617-web-7740Tudom, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyire nehéz picik mellett saját időt kicsikarni. És mennyire tud hiányozni az értelmes, felnőtt társaság, és a sok érzés és gondolat megosztása, feldolgozása. Többek között ezért született az Anyacsavar Klub, ahol havi rendszerességgel más-más témában osztjuk meg a tapasztalatainkat egymással. A HellóAnyu családbarát közösségi térben, ahol minden generáció otthon érezheti magát egy kellemes, befogadó közegben. Ahová lehet gyerekeket is hozni.

 

Ha szeretnél eljönni a következő programra, csatlakozz az Anyacsavar On-line Klubhoz

Várunk Téged is szeretettel!

pd_nevjegy

Amit senki nem mondott el az anyaságról

anyacsavar-0617-web-7728Avagy megoldásközpontú tapasztalatmegosztó és tabudöntögetés az Anyacsavar Klubján a Mamakör pszichológusaival és Jónás Anna íróval, a Kicsivel könnyebben szerzőjével, akikkel arról beszélgettünk a HellóAnyuban a lábunk alatt szaladgáló gyerekeink mellől, hogy kinek milyen élmény volt szülővé válni.

Ezen az Anyacsavar Klubon először azt gyűjtöttük össze, mik voltak a szülővé váláskor a leginkább mellbevágó új tapasztalatok, amikről úgy éreztük a millió másoktól hallott történet dacára, hogy erről valahogy soha senki nem beszél.

A legmellbevágóbb tapasztalatok

  • Most már mindig velem lesz a gyerekem! Amíg csak élek. És ez azt is jelenti, hogy a figyelmem mindig meg lesz osztva a bármi és a gyerekem között. És ez a figyelemmegosztás baromira fárasztó, és muszáj kipihenni valahogyan. De ehhez saját idő kell. Amihez egyrészt a férj – ha van – együttműködése is kell, másrészt egy belső, önmagunknak adott engedély arra, hogy „elég jó” anyának érezzük magunkat akkor is, ha a gyerekünk éppen nincs velünk.
  • Nem kötődöm a gyerekemhez! Na, ez az, amire senki nem számít, pedig ez sokaknak egy döbbenetes tapasztalat a szülés után, és borzasztó bűntudattal jár. Noha nem ritka jelenség, mégis tabu még csak beszélni is arról, hogy a kötődés van, akinél hetek, vagy hónapok alatt szép lassan, fokozatosan alakul ki. Ezt a sokkoló élményt oldja, ha van a környezetünkben olyan, aki ezt el tudja fogadni, megérti, akivel ez megosztható.
  • anyacsavar-0617-web-7740Nem fogok aludni! De akár hónapokon, vagy éveken át! A kevés mázlistától eltekintve sokak tapasztalata az, hogy hosszú időn át nem tud egyetlen éjszakát sem végig aludni. A krónikus kialvatlanság pedig hatalmas stressz testnek, léleknek, és persze a szellemnek egyaránt. Erre a helyzetre sokféle megküzdési stratégiát növesztettek ki a jelenlévők az egyszerű „lefejem előre a tejet, és éjszaka a férjem etet cumisüvegből” megoldástól a haladó „rendszeresen betervezek olyan éjszakákat, amikor elmegyek otthonról aludni” módszerig. Wow!
  • Nem fogok egyedül pisilni/kakilni. Mert kb. 4 éves koráig a gyerekem utánam jön a WC-re is, sőt, van, hogy az ölembe is ül közben. Erre a problémára van, aki szem rebbenés nélkül kifejlesztette a hordozóval WC-zést, illetve a kisebbek pihenőszékben szórakoztatását a WC-ről. Erről azt hiszem mindnyájan tudnánk ezt-azt mesélni…
  • Nem fog menni a szoptatás! Mert valljuk be, mindnyájan azt hisszük – és ezt is sugallja mindenki -, hogy a szoptatás egy természetes és magától értetődő dolog, pedig nem: a babának is meg kell tanulnia szopni és a mamának szoptatni. A stresszelés és nyomasztó külső elvárás, hogy sikerüljön, valamint az egymásnak ellentmondó jó tanácsok pedig csak a kudarchoz visznek közelebb. Linda a rengeteg próbálkozás után megfogadta, a második gyerekével nem kínozza magát: ha megy a szoptatás, szuper, ha nem, majd kap tápszert. A hasonló elakadásoknál ma már mindig felteszi magának a kérdést: „Húszéves korában fog ez számítani vajon?”
  • A csapból is az folyik, hogy sz@r anya vagyok! Azaz nem elég a saját folyamatos bizonytalanságom, hogy az új szerepben vajon éppen jól, vagy rosszul csinálom-e az etetést, altatást, fürdetést, öltöztetés, vagy bármi egyebet, a környezetem megállás nélkül összehasonlítja a babámat másokéval „Ennyi idős és még nem máááááászik???”, és azt sugallja, hogy ez valamilyen homályos módon az én nem elég jó anyai teljesítményem számlájára írható. Kivéve, amikor nyíltan meg is mondja, hogy ezt nem így kellene csinálni, és ő annak idején bezzeg…

 

Mi segített?

Fontos kérdés, mert ebben sem vagyunk egyformák, és a szülővé váláskor kinek-kinek rá kell találnia arra az útra, ami neki a leghasznosabb támasz a változások és nehézségek átvészeléséhez. Íme néhány tapasztalat a klub résztvevőitől:

  • Sport a kezdetektől, mindenféle károgás, riogatás ellenére
  • Munka, ami a megroggyant önbizalmat helyreállította. („Anyaként bizonytalan voltam magamban, inkompetensnek érzem magam, a munkámban viszont tudtam, hogy továbbra is kompetens vagyok” – mondta Eszter.)
  • anyacsavar-0617-web-7737Segítségek betervezése a gyermekágyi időszakra a saját igényekre szabva.
  • Olyan programok szervezése, amiket párként korábban is szerettek (pl. zenei koncertek, ahová a bébit hordozóban, speciális füldugóval vitték magukkal.)
  • Tervezett spontaneitás. Azaz olyan rendszeres szabad idősávok szervezése, amikor spontán azt csinálhatnak, amit csak szeretnének, mint a gyerek születése előtti életszakaszban)
  • Igénytelen és hasznonleső vendéglátás. Azaz a szociális élet feladása helyett állandó vendégeskedést szervezni a barátokkal, viszont a vendégek körbeugrálása helyett most csak egyszerű ételekkel készülni, vagy egyenesen a vendégeket megkérni arra, hogy hozzanak kaját, és készítsék is el – nálunk!
  • A gyerekek megtanítása arra, hogy a mamának is van én-ideje, amikor dolgozik, pihen, telefonál, és a gyerekeknek ezt tiszteletben kell tartania. Erről – és sok más hasznos és fontos dologról – Jónás Anna írt is a Kicsivel könnyebben című könyvében.

Új családi szokások kialakítása

anyacsavar-0617-web-7731A legtöbb újdonsült szülő arra sincsen felkészülve, hogy ebben a kezdeti, oly nehéz és sérülékeny állapotban, amikor a testi határtágító tapasztalatokat megfejeli az új identitásszelet integrálásával járó lelki hullámvasút, még azzal is kell foglalkozni, hogy ellen tartsunk a közvetlen környezetből – rokonoktól, nagyszülőktől, de olykor még a barátoktól, nyomulós szomszédoktól is – érkező nyomásnak. Mert a környezetünk sokszor nem érzékeny a bennünk zajló változásokra, és olykor még a legnagyobb jóindulattal is átgázol a határainkon. Ha pedig kitesszük a stoptáblát, azzal konfliktusokat kockáztatunk. Ami nagyon nem hiányzik, főleg az első pár hétben, de sajnos az a tapasztalat, hogy nem megúszható.

 

Lássuk, a klub résztvevők milyen személyes példákat hoztak arra, hogyan alakítottak ki az otthonról jövő családi nyomás, vagy megrögzött hagyományok ellenében saját magukra szabott új szokásokat:

 

  • Ne jöjjön oda a komplett nagycsalád a párnapos újszülött mellé közös nyaralásra. Mert ez zavaróan hangos, ingergazdag, és nem támogatja se a baba, se a szülők nyugalmát.
  • Az ünnep ne legyen ajándékbörze! A nagyszülők, és más rokonok tárgyi ajándékok helyett élményt (bábszínházjegyet, állatkert látogatást….stb.) ajándékozzanak a gyerekeknek.
  • A családi közös idő reggelente van. A szülők kiszámíthatatlan, és gyakran későig húzódó munkája miatt nem biztosított a rendszeres esti együttlét, ezért minden reggel van 45 percnyi önfeledt ágyban hempergés, együtt kakaózás, egymásra figyelés, mielőtt elindul a készülődés, és célra tartós, időnyomásos elindulás.
  • anyacsavar-0617-web-7719Nem megyek az anyósomhoz vasárnapi ebédre. “Mert nem vagyunk jóban, és csak a feszültséget növelné. Ezért ahelyett, hogy mindnyájan mennénk, és konfliktus lenne, vagy egyáltalán nem mennénk, és ezzel a gyereket megfosztanám egy nagymamás élménytől, én inkább itthon maradok, ami nekem én idő, a többieknek pedig egy jó hangulatú találkozás” – mondta Kriszti.
  • Karácsonykor nem megyünk sehova! Mert nem jó kisgyerekekkel ide-oda utazgatva tölteni az ünnepet. Ehelyett hozzánk jönnek látogatóba a nagyszülők, rokonok, akiket szívesen látunk.
  • Az otthoni feladatokat szétosztjuk egymás között. Minden feladatnak van egy piktogramja, és a gyerek épp úgy választ közülük, ahogyan a felnőttek. Így az anya és apa közötti igazságos munkamegosztás mellett a gyerek is részt vállal kicsi korától kezdve a háztartási feladatok végzésében, és magáévá teszi azt a szemléletmódot is, hogy a házimunka közös, és nem az anya feladata.

(Fotók: Szabó Ági)

Tetszett a tapasztalatmegosztó? Szeretnél Te is eljönni a következőre?

Iratkozz fel az Anyacsavar hírlevelére, ahol most ajándék e-bookot is kapsz, és kövesd a Facebookon, hogy minden eseményről időben értesüljél!

pd_nevjegy

 

 

Éles kanyar: párból szülővé válás

cool parentsA párból szülővé válás volt legutóbbi Anyacsavar Klub témája, ami ezúttal az apáknak is szólt. Beszélgetőpartnernek Halmos Gábor pszichológus trénerkollégámat, A férfi útja férfikör vezetőjét, az Apa megint jó fej lesz blog íróját, Bacsó Flóra mediátort, aki kisgyerek mellett is dolgozó anya és Szél Dávid pszichológust, az Apapara blog és könyv szerzőjét hívtam meg. Azért őket, mert mindhárman olyan különlegesen kiváló szakemberek, akik a szaktudásukat folyamatosan tesztelik önmagukon, és nem restellnek nap, mint nap kíváncsian kérdezni, alázatosan újat tanulni önmagukról a szülői szerepben is.

Készülni a szülőszerepre?

A klubra sok pár érkezett, olyanok is szép számban, akik az első babájukat várják. Jó volt látni, hogy van, aki nem csak a szülésre készül, hanem a szülővé válásra is. Minden tiszteletem az ő bölcs öngondoskodásuké és előre tervezésüké.

A szülővé válással kapcsolatban nap mint nap látom, tapasztalom, mekkora hatalma van az otthonról hozott mintáknak, éppen ezért leginkább két kérdés izgatott:

Hogyan lehet az otthonról hozott rossz szülői mintáktól szabadulni?

És hogyan lehet jó példa híján valamilyen saját, jól működő, új családi szokást kinöveszteni?

 

A legfontosabb tanulságok:

1) Gábor arról számolt be, hogy neki az volt egy fontos felismerés, hogy a folyamatos viták elkerüléséhez mennyire fontos felosztani a feladatokat és hatásköröket a párjával egymás között, majd kibírni, tiszteletben tartani azt, ha a felesége talán másképpen csinálja, mint ahogyan ő csinálná. Náluk a családi munkamegosztás úgy alakult, hogy ő a fő pénzkereső, és az idő 80%-ban a felesége van a gyerekekkel, ezért a feladatok mellé azt a döntést is átadta a feleségének, hogy a saját legjobb belátása szerint tegye mindezt, és ne a partvonalról osztogasson tanácsokat neki arról, hogyan nevelje a gyerekeket, vagy menedzselje a háztartást.

cool daddy32) Ennek kapcsán került szóba, hogy mennyire fontos megtanulni delegálni. Amikor egy feladatot nem csak átruházunk valakire, hanem delegáljuk neki, akkor a feladattal együtt bizalmat és felelősséget is adunk neki. Megengedjük, hogy a kitűzött célt a maga módján, a saját maga által választott eszközökkel oldja meg.

 

3) Fontos megismerni egymás hozott mintáit, és beszélni arról, hogy egy-egy helyzetben ezek hogyan mutatkoznak meg, milyen érzelmi terheket rónak a szülőpárra. Annak a nőnek, akinek az apja korán meghalt, és egész gyerekkorában azt a mintát látta, hogy az anyja egyedül küzd, nem könnyű kilépni a hozott szerepmintából egy olyan férjjel, aki azt hozza otthonról, hogy őt kiszolgálják. És a férjnek sem könnyű paradigmát váltania, hiszen ez a két szerep oly magától értetődően egészítené ki egymást.

 

4) Mondjuk ki együtt, hogy mit (nem) szeretnénk, hogy legyen esély közösen kialakítani a saját családi szokásainkat, munkamegosztásunkat, értékekeinket, hagyományainkat. Annának meghatározó gyerekkori élménye például, hogy az anyukája sosem ér rá vele játszani, mert a konyhában sürgölődik, ezért ő minden nap a munkahelyi menzáról hozza haza a vacsorát, hogy a lányával minőségi időt tölthessenek együtt.

 

cool mama5) Gyerekek mellett változik a fontossági sorrend is. Segít, ha tudatosan engedünk el korábban fontosnak tartott dolgokat, és nem érzünk állandó bűntudatot, vagy veszekszünk a párunkkal olyasmin, ami igazából lényegtelen. Ahogyan Vekerdy fogalmazott nagyon találóan: „Aludj, amikor a gyerek alszik, egyél, amikor a gyerek eszik, vasalj, amikor a gyerek vasal.”

 

6) Merjünk hozzányúlni a „szent tehenekhez” is, a családban generációk óta élő hagyományokhoz is, ha azok már nem szolgálják a családi egységet, sőt feszültséget hoznak a hétköznapjainkba, és ünnepeinkbe. Erre jó példa, hogy nálunk nincs – nem hogy napokig tartó, de semmilyen – karácsonyi sütés-főzés, és a Szenteste reggel van, hogy a gyerekek egész nap játszhassanak a játékaikkal. De erre jó példa Gáboréké is, akik a kizárólag gyerekekkel közös nyaralások helyett külön-külön is elmennek pár napokra feltöltődni, mert introvertált szülőpárosként erre van a legnagyobb igényük.

 

7) Nem kell a gyerekvállalásba becsavarodni! Lehet elfogadni, sőt kérni külső támogatást bármihez. A „szüleim is meg tudták csinálni, én is meg tudom” megközelítés helyett érdemes belátni, hogy „meg tudom csinálni, de lehet, hogy nem szeretném”. Nem kell, hogy a szülővé válás feltétlenül egyet jelentsen a mártíromsággal, és a saját életünk, kiteljesedésünk, önmegvalósításunk, és jóllétünk feladásával. Ez néha borzasztóan nehéz tud lenni. Kérni ugyanúgy meg kell tanulnunk, mint delegálni.

 

cool daddy8) Nem „kell” a gyereknek kötelezően örülni, ahogyan azt a környezetünk elvárja. Lehet kezdetben ambivalensen érezni a gyerekünk iránt, vagy nyomorúságosan a saját bőrünkben, vagy új identitásszeletünkben. Szabad a saját ritmusunkban megérkezni a kötődésbe, a szülői szerepbe, ami bizony akár hónapokig is eltarthat. Ettől még értékes és szerethető emberek vagyunk.

 

9) Nem csak szülők vagyunk, csomó minden más is vagyunk – ahogyan Dávid fogalmazott. Például szeretők, akiknek szükségük van az intim együttlétekre, barátok, akik szeretnék ápolni a felnőtt kapcsolataikat, vagy szakemberek karrierambíciókkal. És mindezekről nem szeretnénk lemondani csupán azért, mert szülők lettünk. A család egy rendszer, amelyben minden családtagnak jól kell magát éreznie – a szülőknek is -, és mindegyiknek kell alkalmazkodnia is – a gyereknek is. Erről sokat ír az általam korábban is előszeretettel hivatkozott Nem harap a spenót című gyereknevelési alapmű.

 

10) Amikor a környezetünk – a szüleink, párunk, távolabbi rokonok – nem támogatja a döntéseinket, nem erősít meg a választott utunkban, nagyon könnyen esünk bűntudatba. A saját családi szokásaink kialakításánál sokat segítenek mások jó példái és támogatóktól jövő külső megerősítések addig is, amíg belül meg nem erősödünk annyira, hogy lerázzuk a bűntudatot, és a külső nyomásgyakorlás kényszerítő erejét. Jó esetben a szülőpár képes párként összezárni a kívülről jövő nyomás felé, rossz esetben komoly párkapcsolati konfliktussal szembesülhet a két családból hozott minták mentén.

 

cool daddy2+1) A szüleid jó szülőnek tartanak Téged? És Te saját magadat? Erősítsük meg magunkat a „jó szülő” szerepben. Tudatosítsuk, mi mindent csinálunk szülőként máris jól. A pozitív megerősítés nem csak kívülről jöhet, mi magunk is tehetünk az önelfogadással saját magunkért, és szülői kompetenciaérzésünkért.

 

Coaching kérdések

Végül álljon itt néhány gondolatébresztő kérdés azoknak, akik szeretnének önmagukon dolgozni ebben a témában:

A szüleidet miben tartod példaképnek?

Mi az, amit szeretnél másképpen csinálni, mint a szüleid?

Milyen mintát hozol otthonról a családi munkamegosztásról?

Te milyen neked leosztott szerepekben érzed magad jól? És mikben nem?

A pároddal mik azok a tevékenységek, helyzetek, amikben jól működtök együtt, és hol vannak rendszerint konfliktusok?

Mik azok a feladatok, szerepek, amelyekért mindketten benyúltok, és mi az, aminek nincs gazdája?

Aminek nincs gazdája, akit kinek lehetne esetleg delegálni, (ahelyett, hogy egymásra nyomnátok, vagy önmagatokat erőszakolnátok meg)?

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

 

 

Hogyan támogatja a munkahely az anyák karrierjét?

USA, New Jersey, Jersey City, Mother with baby boy (2-5 months) working from homeEzt a kérdést úgy is feltehetném, hogy hogyan támogatja az anya a saját karrierjét egy munkahelyen? A Karrierépítés gyerekek mellett témában megrendezett Anyacsavar Klubban elhangzott tapasztalatok kivétel nélkül mind egy irányba mutatnak. Azok a kisgyerekes nők, akik jó pozíciókba tudtak visszatérni a munkaerőpiacra, minden esetben egyedileg egyeztettek a munkáltatóval.Érdekel, mik a bevált gyakorlatok?

A sikeres visszatérés feltételei

  • a munkavállaló korábbi munkájával kiérdemelt és a munkaadó által megelőlegezett bizalom, és
  • a saját feltételek és igények – például a rugalmas munkaidő, ami lehetővé teszi, hogy a délután a családé lehessen – őszinte megbeszélése a főnök habitusához és igényeihez alkalmazkodva.

Grósz Judit a Microsoft Magyarország marketing és operatív igazgatója az Anyacsavar Klub vendége annak idején például nem rejtette véka alá, hogy amíg kicsik a gyerekei, nem akar munkavacsorákra és üzleti utakra járni, sőt, amikor beteg a gyereke, otthonról fog dolgozni, és minden iskolai anyák napi ünnepély prioritást élvez majd a munkahelyi jelenléttel szemben. Cserébe viszont a munkáját a tőle megszokott magas minőségben fogja ellátni, időre, megbízhatóan, ha kell éjszaka.

Szerencsére az eredményorientált szemlélet elterjedőben van Magyarországon is, ezért egyre több az olyan munkahely, ahol a lényeg az, hogy a munka el legyen végezve, és ahhoz elég nagy szabadságot kap a munkavállaló, hogy megoldja, mikor és hogyan teszi ezt.

Zvolenszky Zsófia filozófus, az Anyacsavar Klub másik vendége szerint ennek többek között az is az oka, hogy az elmúlt évszázadban sokat változott a munkahely koncepciója. Ma már nem feltétlenül gondoljuk azt, hogy a „komoly” munkát hagyományos munkaidőben, irodákban, íróasztalnál végzik férfiak, akik a háztartást delegálják valakinek. Egyre explicitebben jelen van a munkahelyeken annak a tudomásulvétele, hogy a főnöknek és a munkatársaknak is van gyereke.

A női vezetők és mentorok támogatásának ereje

Ennek kapcsán jegyezte meg Grósz Judit, hogy sok fiatal tehetséges nőt mentorál, akik úgy gondolják a karrierjük egy pontján, hogy nem pályáznak meg magasabb pozíciót, mert nem hiszik, hogy később helyt tudnának állni benne anyaként. Judit és számos más jelenlévő anya azonban megerősítette, hogy magasabb pozícióból egyáltalán nem nehezebb gyereket vállalni, mint egy alacsonyabból. Sőt, a tapasztalat az, hogy a munka mennyisége nem csökken attól, hogy valaki alacsonyabb pozícióban dolgozik. Ami csökken, az a fizetés, és a szabadság, hogy eldönthesd, mikor és hogyan végzed el a munkát.

Zvolenszky Zsófia ehhez kapcsolódva mesélte el, mennyit segített neki egy idősebb, tapasztaltabb női kolléga, aki a gyerekvárás idején azzal biztatta, hogy a szülés utáni első 6 hónapban könnyen fog tudni otthonról, a gyereke mellől is dolgozni (kutatni, tanulmányokat írni), mert a baba még rengeteget alszik. És valóban! „Persze később is a gyerek életkorával folyamatosan változik, hogy milyen fajta munkát tudok hatékonyan megcsinálni akkor is, amikor a gyerek velem van (például a közös konferencia-részvétel két éves korig egészen egyszerűen megoldható volt, viszont most már fokozatosan egyszerűbbé fog válni az az alternatíva, hogy egyedül utazzam el)”.

A tudatos tervezés előnyei

A hallgatóságban volt olyan is, aki tudatosan készült arra legjobb és legrosszabb forgatókönyvvel, hogy a babája különböző életkori szakaszaiban mit fog tudni csinálni otthonról, gyerekek mellől, majd a terveket kipróbálta a gyakorlatban, és a valóságra szabta, amikor annak eljött az ideje. Ezekről a tapasztalatokról egyébként rengeteget hasznosat ír Jónás Anna otthonról dolgozó értelmiségi anya Kicsivel könnyebben című könyvében.

A tudatos tervezésnek nagy előnye első sorban éppen az, hogy az anyaságba eleve beleképzeljük, beletervezzük a saját igényeinket is, mint intellektuális kihívások, szakmai fejlődés, karrier…stb., és megpróbálunk nekik lehetőséget, időt és az életünkben helyet teremteni. Fontos, hogy ezek az igények ne a legutolsó helyeken szerepeljenek majd a feladatok és teendők rangsorában, mint az oly gyakori sok kisgyerekes anya életében.

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Mi az anya feladata?

Anyai feladat vagy szülői feladat?

dolgozó anya 2Ha megkérdeznénk az utca emberét, vagy csak saját magunkat, erre a kérdésre minden bizonnyal jönnének olyan válaszok, hogy az anyák hatáskörébe tartozik a csecsemők és gyerekek gondozása, ellátása, az „otthon melegének” biztosítása, a betegekről gondoskodás, a háztartásvezetés, az ovival, iskolával való kapcsolattartás…stb.

De mi lenne, ha ezeket a feladatokat nem az anyaszerephez kapcsolnánk, hanem a szülői/gondviselői szerephez, amit kortól és nemtől függetlenül a család bármely felnőtt tagja tulajdonképpen el tudna látni. Erről beszélgettünk az Anyacsavar Klubban, ahol a témánk a Karrierépítés gyerek mellett volt.

Hogyan változtass?

Fogas kérdés, hogy amikor megszületik egy párnál az a felismerés, hogy nem fenntartható a férj-feleség kapcsolatban az a dinamika, hogy a háztartás és a gyerekgondozás oroszlánrészét a nő viszi a vállán automatikusan, sokszor a saját szükségletei és igényei (pl. karrierje) kárára, akkor mi segít a változtatásban. Noha a szerepek összehangolása mindig küzdelmes dolog, és sokszor nincsenek ideális, csak az adott helyzetben optimális megoldások, a következő segítő tényezőket azonosítottuk be az Anyacsavar Klubon közösen, ki-ki a saját működő gyakorlatából:

  • Rengeteget segít a jó férj-feleség együttműködésben az otthonról hozott minta. Azok a fiúk, akiknek dolgozó anyja volt, és az apjuk is részt vállalt a háztartási és gyerekgondozási teendőkben, ezt veszik természetesnek, és velük sokkal könnyebb megugrani a független férfi-független nő viszonyból a váltást a felelős szülő-felelős szülő szerepekbe.
  • Ugyanakkor van, ahol éppen az apánál látott rossz példa – szinte nem is volt kapcsolata a gyerekeivel annyit volt távol – segíti az újdonsült férjet abban, hogy eltökélten akarjon másmilyen apa lenni.
  • Anyaként segít a változtatni akarásban annak az újra és újra tudatosítása, hogy fontos, milyen mintát lát a gyerekem. Úgy élek most, ahogyan szeretném, hogy a gyerekem éljen 30 év múlva? Milyen nőnek, férfinek, anyának, apának szeretném őt látni? Én és a férjem jó példák vagyunk erre?
  • apa segítHa változást szeretnénk a családi munkamegosztásban, rettenetesen fontos, hogy bírjuk ki, hogy NEM nyúlunk be egy feladatért csak azért, mert azt olyan gyorsan, jól, rutinosan meg tudnánk oldani. Nehéz megállni, de bírjuk ki, hogy nem vesszük át a pelenkázással szerencsétlenkedő, a rántást kondérban készítő, az altatással rendre kudarcot valló férj kezéből a feladatot. Mert ha kiveszem a kezéből, azzal csak arra kondicionálom, hogy ő úgysem jó ebben, és arra, hogy majd én úgyis megcsinálom. Ez rövid távon kényelmes, hosszú távon nem jó neki sem, nekem sem. Helyette végig gondolhatjuk, hogyan tudjuk támogatni abban, hogy ugyanolyan profi legyen benne, mint mi. Biztatással? Békén hagyással? A nekünk bevált trükkök megmutatásával?
  • Segít még a változtatásban a környezetünk – nagyszülők, barátok, bébiszitter – edukációja, hogy a segítség akkor és abban a formában érkezzen, ahogyan szeretnénk. Gondolok itt arra, hogy szeretnénk-e, ha az anyósunk rendet rakna a ruhásszekrényünkben, a nagypapa gumicukrot adna a kicsiknek vacsorára, vagy a bébiszitter a telefonján mutatna-e videókat…stb. Ehhez Csilla szerint meg kell tanulnunk a delegálás módszertanát, mert az otthoni feladatokat éppen úgy kell delegálnunk, mint a munkahelyieket. Mottó: a többiek nem gondolatolvasók!
  • Amikor mi magunk is tanuljuk a változást, segít, ha „helyzetben hagyjuk a másikat”. Elmegyünk otthonról kora reggel a másikra hagyva a reggeli elindulást, vagy nem megyünk haza fektetésre, bízva abban, hogy a másik – talán nem pont úgy, ahogyan mi szoktuk csinálni, de a maga módján – megoldja. És tényleg! Egy-egy ilyen helyzet megoldódása dupla hasznot hoz: mi megbizonyosodhatunk róla, hogy nélkülözhetőek vagyunk, a másik félnek pedig nő a kompetenciaérzése, „ezt is meg tudom csinálni!”
  • Flóra módszere az érzékenyítés: tételesen elmeséli egy-egy otthon, gyerekgondozással töltött nap végén, hogy mi mindent csinált aznap, hogy a férje fejében lévő gyakori „te egész nap csak otthon vagy, pihengetsz” tévképzet átértékelődjön.
  • Zsófi az elcsúszott, rosszul sikerült helyzeteket használja fel arra, hogy kezdeményezze, legközelebb legyen másképpen. Hiszen az senkinek nem jó, ha a kapcsolatban az egyik, vagy mindkét fél túlterhelt, frusztrált. Ahogyan Zsófi fogalmazott, „minden megbeszélés kérdése”.
  • határidőnaplóVan, akik saját módszert fejlesztettek ki az egyenlőtlenségek ellen. A naptármódszer lényege, hogy egy közös családi naptárban aki befoglalt egy időpontot saját programra – például céges vacsora, továbbképzés, orvosi vizit…stb. – azé az elsőbbség, és ilyenkor vitán felül áll, hogy a másik dolga mondjuk elhozni a gyerekeket az óvodából.
  • Juditéknál az vált be, hogy minden évben gyerekes baráti társasággal mentek el nyaralni. Ennek nagy előnye, hogy egyszerre ad lehetőséget a gyerekekkel minőségi időtöltésre, elégíti ki a felnőtt társaságra való igényt, és ad lehetőséget a felnőtteknek egy kis saját szabadidőre, vagy a barátok segítségével kettesben töltött időre, amiből a hétköznapokban komoly hiány, és így feszültség lehet.

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Karrierépítés gyerek mellett

egy Anyacsavar klub tapasztalatai I.

helloanyu karrier klubEbben a megoldásközpontú beszélgető körben arra kerestünk bevált gyakorlatokat, és arról cseréltünk tapasztalatokat, hogyan lehet összehangolni két olyan női szerepigényt, mint a karrierépítés és az anyává válás. Mint a Sziget Fesztiválon évente egyszer a punkok, előrajzottak a karrierépítő anyák a HellóAnyuba, és jó volt megtapasztalni, hogy ezzel az igénnyel senki nincsen egyedül, ráadásul milyen szuper láthatatlan klub tagjai lehetünk. A negyven gyereket, meg a HellóAnyu kávéfőzőjét túlkiabálva rengeteg saját megoldást, felismerést és megküzdési stratégiát osztottunk meg egymással. Ezen az Anyacsavar Klubon vendégeink voltak Grósz Judit, a Microsoft Magyarország marketing és operatív igazgatója, aki két gyerek mellett építi a karrierjét a versenyszférában, és Zvolenszky Zsófia filozófus, egyetemi docens, aki nemzetközi tudományos karriert épít anyaként.

Miért jó gyerek mellett karriert építeni?

Első körben erre kerestük a választ közösen, a saját tapasztalatainkra alapozva, mert a csapból is az folyik, hogy ez eleve lehetetlen vállalkozás, vagy ha lehetséges is, akkor hatalmas szívás, és egyébként is borzasztóan önző dolog, amivel rosszat tesz az anya a család minden tagjának. Lássuk, mit mondtak azok, akik ezt az utat választották és nekik jól működik.

Anyaként karriert építeni jó, mert:

  • Fantasztikusan jó érzés, amikor valaki annyira szereti a munkáját, hogy az más életterületen meg nem tapasztalható flow-élményhez és sikerélményhez juttatja, az identitása része. Miért is akarná hát abbahagyni ezt a munkát azért, mert gyereke született? Azok a nők, akik töltekeznek a munkájuk során, az ott termelődő pozitív energiát türelem, humor és odafordulás formájában haza is viszik a gyerekeiknek, férjüknek. (Egyébként érdemes belegondolni, hogy férfiak milyen furcsán is hatna, ha egy férfihoz intéznének olyan megjegyzést, hogy „Tudom, hogy meghatározó számodra a munkád, de nem értem, miért akarod folytatni most, hogy szülő leszel.”)
  • A kereső munka anyagi függetlenséget nyújt, és ezzel egyidejűleg megszünteti a sok kisgyerekes nőt érintő anyagi kiszolgáltatottságot. Lehetővé teszi fizetett segítség kérését azokhoz a feladatokhoz, amik nem szorosan vett „anyai feladatok”, mint részt venni egy anyák napi ünnepélyen, virrasztani a beteg gyerek mellett, aki az anyjához ragaszkodik…stb. Példaként említették a résztvevők a házimunkát, és a gyerekekkel töltött „nem minőségi” időt arra, amikor az anya igenis pótolható. Ahogyan azt Kati megfogalmazta, „péntek esténként bébiszitter őrzi a gyerekeim álmát, amíg én és a férjem viszont minőségi időt tölthetünk végre kettesben”.
  • A kétkeresős családokban más az otthoni hatalmi dinamika – jegyezte meg Zvolenszky Zsófia, filozófus. Általában demokratikusabb a döntéshozatal – fel sem merül a sajnos sok családban klasszikus „én keresem a pénzt, én döntöm el, mire költünk, nekem jár a búvárkodás, neked nem jár a jógaóra…stb.” okfejtés a férjtől. Emellett az a tapasztalat, hogy nagyobb a férjek részvétele a házimunkában és a gyereknevelésben, hiszen a feleség is dolgozik, akárcsak ők. Ahogyan Zsófi fogalmazott, „csomó mindent elvárhatok a férjemtől. Férfi-nő dimenzió helyett könnyebben tudjuk emberi dimenzióban nézni a napi együttműködést. Ami őt elfárasztaná, az engem is éppen úgy elfáraszt, ezt nem kell elmagyarázni.”
  • Amikor kétkeresős a család, a férfi válláról hatalmas teher kerül le – tapasztalja Grósz Judit. Ki ne látott volna abba a felelősségbe beleroppanni férfiakat, és házasságokat is, hogy egyetlen emberen múlik az egész család egzisztenciája. Ennek a lelki tehernek a viselése hatalmas stressz, és igazságtalan és felesleges is, hogy egyetlen ember viselje – ahogyan az is igazságtalan és felesleges, hogy a háztartási és gyermekgondozási feladatokat egyetlen ember – tipikusan az anya – vigye a vállán.

Érdekelnek a további tapasztalatok?

Szeretnél Te is részt venni a következő Anyacsavar Klubon?

Iratkozz fel a hírlevélre, amihez ajándék e-bookot kapsz, és ígérem, minden újdonságról időben értesítelek!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

Kisgyerekes anyák egyedül a gáton – tapasztalatok I.

egyedülálló anya3Fantasztikus volt a legutóbbi Anyacsavar nyílt Klub a HellóAnyuban! Izgalmas témát dolgoztunk fel: Kisgyerekes anyák egyedül a gáton! Rengeteg ötlet, innovatív tapasztalatmegosztás, és őszinte, meleg kölcsönös támogatás volt a spontán kialakult női körben. Akik eljöttek, mindannyian hasonló cipőben járnak, bár más-más egyéni helyzetük, körülményeik vannak. Közös vonás, hogy mindenki gyakran találja magát teljesen egyedül a gyereknevelés és a háztartás összes feladatával és felelősségével, noha teljesen eltérő okokból.

Volt, aki várandósan érkezett azzal a tudással, hogy a babáját már a születésétől kezdve egyedül fogja nevelni. Volt, akit cserbenhagyott a társa, és volt, aki maga kezdeményezte a válást egy, vagy több gyerek után. Voltak olyanok is, akik kapcsolatban, vagy házasságban élnek, a párjuk mégsem vesz részt a közös feladatok elvégzésében, vagy csak nagyon keveset tud – vagy akar – vállalni, vagy a munkabeosztása, vagy a neveltetéséből fakadó szemléletmódja miatt.

Ez úttal a meghívott beszélgetőtárs Timár Noémi volt, aki maga is 2 gyerekét egyedül nevelő, teljes életet élő értelmiségi, dolgozó nő. Ellátogatott a tabumentes beszélgetésre az Anyahajó Anyaközpont Félpárevezős Klubjának vezetője is zseniális gyakorlatokról mesélve. A hathónapos kisebbik fiam, Ádám egy angyal volt, értőn figyelt az ölemből, és még jegyzetelni is hagyott.

Íme, az összefoglaló első része az Anyacsavar Klub legfontosabb tanulságaiból azoknak, akik nem tudtak eljönni!

egyedülálló anya41) A régi motorosok, akik az egyedül boldogulást már évek óta űzik, mind beszámoltak arról a felismerésről, hogy – idézem – „a rendszer egyensúlya rajtam múlik. Ha én kibillenek az egyensúlyból, kibillennek a gyerekek is. Ezért kell egy tudatosság, hogy mi billent ki, és mi tart egyensúlyban.”

2) Abban is nagy egyetértés volt a gyakorló anyák között, hogy segítséget kell keresni. A segítségkérés nem szégyen, sőt, az egyensúlyban maradás egyik alapfeltétele.

3) Ahhoz, hogy ebbe az irányba megtegyük az első lépést, mindenekelőtt tudatosítani kell azt, hogy egyedül vagyunk. Addig, amíg számítunk a másikra, aki ezért, vagy azért, de végül még sincsen jelen a hétköznapi terhek bevállalásánál, addig napról-napra dupla műszakot végzünk végkimerülésig, majd a kiborulások alkalmával a másik szemére vetjük, hogy nincs jelen, nem segít…stb., ami csak a kapcsolatot rombolja, a saját nehéz helyzetünkre nem hoz megoldást. Volt, aki arról számolt be, hogy náluk sokáig azért nem történt meg a válás, mert ő maga AKARTA görcsösen, hogy működjön a házasság („az én szüleim elváltak, én nem fogok!”)

4) Ha megtörtént annak a belátása, hogy csak saját magunkra számíthatunk a gyerekek és a háztartás terén, ki kell alakítani egy rendszert, ami önjáró – ki, mikor, mit és hogyan csinál majd , és magában foglalja a külső segítséget is.

5) A segítségkérés kapcsán az egyik leggyakoribb kérdés, hogy van-e belső engedélyed segítséget kérni? Úgy gondolod, jár neked segítség, vagy belsővé tetted azt a társadalmi elvárást, hogy más is megoldotta, te is tudsz egyedül boldogulni? Tovább megyek: spontán is kérhetsz segítséget? Vagy csak jó előre megbeszélve? Csak a családtól? Vagy barátoktól is? Csak neked lekötelezett ismerősöktől, vagy akár idegenektől is?

egyedülálló anya56) Felmerült a kérdés „kezdő” egyedülálló anyáknál, hogy ha valakinek nincsen belső engedélye kérni vadidegenektől, akkor honnan lesz? Erre remek módszer az, ha például egy Facebook közösség új tagjaként először Te segítesz számodra idegeneknek, aztán szép lassan ezekből az idegenekből ismerősök lesznek, és máris sokkal könnyebb elfogadni a támogatásukat, hiszen az kölcsönös.

7) A „profi” segítségkérők ennél is tovább mentek. Szerintük fontos, hogy Te szabd meg, kitől fogadsz el segítséget. És meg kell tanulni nemet mondani a kéretlen segítségre, ami inkább tolakodás, mint támogatás. Volt, aki egyenesen arról számolt be, hogy hosszú hónapok alatt sikeresen megtanította a családját arra, hogy neki mi a segítség, és együtt alakították ki azt a támogatási rendszert, ami a családtagok mindegyikének legjobban megfelel. (Csak egy példa: hasznos, ha van egy heti rend, amelyben előre tervezhető a látogatás, segítség.)

8) Amikor nincs otthon senki, akinek át lehetne adni fél órára a stafétabotot, és már nem is számítunk rá, akkor érdekes módon sokkal jobban mennek a hétköznapok. A rutinosak szerint ennek az a titka, hogy ilyenkor az ember eleve úgy kalibrálja az energiáit, hogy nem számít a társa segítségére.

9) A sorsközösségből fakadó kölcsönös támogatásnak hatalmas ereje van. Sokan számoltak be arról, hogy remekül működik a „játszótéri összefogás” más anyukákkal. Amíg a gyerekek hancúroznak, egy-egy anyuka el tud szaladni ügyintézni, amíg a kicsik barátkoznak, a felnőttek is tudnak valami jó és feltöltő dolgot csinálni, például közösen befőzni, ruhacsere-bulit csinálni, beszélgetni, nyelvet gyakorolni…stb. Volt, aki ovis anyukákból, barátnőkből, kolléganőkből kis kört szervezett maga köré kikapcsolódásra. 2-3 havonta találkoznak, együtt bulizás, évente egyszer pedig 3 napos biciklitúrára mennek, immár tíz éve.

10) Ha nincs kire számítani, könnyebben feladjuk a belső ideálhoz való ragaszkodásunkat, hogy mit hogyan és mikor kellene meglépni. Sok önállósodási etap kényszerből születik meg, de végül teljesen jól működik a gyakorlatban. (Példaként mesélte el valaki, hogy egy térdműtét hetekig ágyhoz kötötte, és mivel nem tudta megoldani semmilyen módon, a gyerekek ekkor kezdtek el egyedül járni iskolába – méghozzá bármiféle gond nélkül). Az ehhez hasonló kényszerhelyzetek külső lökések, amelyek átsegítenek a saját határainkon.

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

24 óra mire elég?

– egy Anyacsavar Klub tanulságai

heti tervezőAz Anyacsavar Klub márciusi témája az idővel való zsonglőrködés volt kisgyerekek mellett. Ezen az interaktív tabumentes női tapasztalatmegosztón olyan témákról beszélgettünk, mint hogy anyaként ki mikor és hogyan biztosítja magának a szabadidőt, milyen bevált módszerek vannak a családtagok szabadidejének tervezésére, és mi történik, ha a családon belül ütköznek a prioritások: ki dönt abban, hogy kinek és mikor „jár” a szabad idő?

Panaszkórus helyett a bevált gyakorlatok megosztása

Az Anyacsavar Klubokon összesen két norma betartására szoktunk törekedni. Az egyik, hogy nem adunk egymásnak kéretlen tanácsokat, hiszen anyaként így is épp elegen mondják meg a frankót a szomszéd nénitől kezdve a postáson át a védőnőig arról, hogyan neveljük a gyerekünket és miért is nem vagyunk elég jó anyák. A másik, amire figyelünk, hogy egy-egy téma kapcsán ne fulladjon a beszélgetés egy panaszkórusba, hanem inkább arra használjuk ezt a rövid együttlétet, hogy a legjobb ötleteinket, saját megoldásainkat osszuk meg egymással, hogy mindenki valami hasznos gondolattal gyarapodhasson ebben a kis közösségben.

anyacsavar klub időkezelésTöbb mint 20 kisgyerekes nő érkezett a HellóAnyuba erre a lassan hagyományteremtő női beszélgető körre nagyjából 20 lurkóval, akiket a Budai Fonó hangosításának és mikrofonjának segítségével sem mindig sikerült túlkiabálni, mégis nagyon jó hangulatban és sok hasznos tapasztalattal gyarapodva távoztunk. Ezeket szeretném összefoglalni azok számára, akik nem tudtak eljönni.

Hogyan teremts én-időt?

Ez talán a legkeményebb dió, minél kisebb gyerekei vannak valakinek, annál inkább. A kulcsa egyfajta belső engedély megadása önmagunk számára, ami segít támogatást kérni és elfogadni ahhoz, hogy a gyerekeinket néhány órára másra bízzuk, és csak sajátmagunkra, a saját töltekezésünkre figyelhessünk. De mi segít kezdetben megadni önmagunknak ezt a belső engedélyt, amikor erre nem láttunk otthon példát a saját anyukánktól, sőt, gyakran hozzuk magunkkal a „más is kibírta, én is kibírom!” belső parancsot, és egy idealizált tökéletes anya képét, ami miatt állandó bűntudattal küzdünk?

A beszélgetés alatt 4 féle példa – ebből kettő kifejezetten konstruktív, egy pedig igencsak romboló – merült fel arra, hogyan születtek meg ezek a belső engedélyek:

  1. dolgozó mamiValamilyen kényszerítő körülmény, ami jó ürügy, hogy a környezetünk is – és a „bennünk élő kötözködő anyós” is – elfogadja legitimnek a segítségkérést: pl. „visszamentem dolgozni 8 órában”, vagy „betegség miatt kórházba kell mennem”.
  2. Az összes testi és lelki tartalék felélése után a teljes kiborulás – pl. „megütöm a gyerekemet, amit sosem hittem volna, hogy képes vagyok megtenni” -, ami a környezetemet és engem is – nagyon zavar, és azonnali beavatkozásra szólít fel.
  3. Mások jó példája: amikor szerencsés esetben a családban, vagy a közvetlen baráti körben látunk olyan kisgyerekes anyákat, akik már rendelkeznek belső engedéllyel arra, hogy segítséget kérjenek, és önmagukra – a saját feltöltődésükre, önmegvalósításukra – is szánjanak időt, pénzt és energiát, ne csak mások szolgálatára.
  4. Saját megerősítő tapasztalat arról, hogy a gyerekemnek is jó, amikor a nagymamával, nagynénivel, apukájával – egy szóval nem csak az anyjával – van. Ebből jó esetben levonhatjuk azt a következtetést, hogy ami az anyának jó, az lehet egyidejűleg a gyereknek is jó, nem szükségszerű, hogy valaki rosszul járjon, áldozatot hozzon.

Hogyan lehet rendszeresíteni a szabad időt a hétköznapokban?

életterületekAz kiderült, hogy ennek minden esetben a gondos tervezés a kulcsa, ezt nem lehet megúszni. Aki szeretne magának én-időt, annak le kell mondania a szingli életében megszokott spontaneitásról, hogy akkor csinál programot, amikor úri szeszélye úgy diktálja. Több jó ötletet, bevált gyakorlatot is hallottunk a jelenlévőktől:

  1. Sokan hetente előre terveznek – mondjuk minden vasárnap délután a következő hétre -, amikor a feladatok megosztása mellett végig beszélik a párjukkal, ki mikor szeretne szabad, saját magára fordítható idősávot.
  2. A rutinosabb, többgyerekes anyukák, ahol több a váratlan beeső feladat, ami boríthatja a terveket, gyakran gondolkodnak előre B tervben – sőt, C és D tervben is. Előre végig gondolják, és megbeszélik az érintettekkel, hogy ha lebetegszik valamelyik gyerek, és plusz segítség kell, ki lesz hadra fogható, nem bízzák a saját heti betevő feltöltődésüket a véletlenre.
  3. Van, aki egyszer vívja meg azt a csatát a környezetével, hogy neki „járjon” szabad idő, és onnantól a család elfogadja, és rutinszerűen veszi a kanyart, hogy anyu minden kedden tornázni megy, és péntek este barátnős kimenője van. Ez a kiszámíthatóságot kedvelő segítőknek és a gyerekeknek is jobb, és energiát spórol meg az anyának is.
  4. A kedvenc történetem azé az anyáé, aki a felsővezető férjének céges naptárjába interneten keresztül szokta befoglalni azt az idősávot, amikor apukás délután van, hogy az elfoglalt férj véletlenül se felejtsen el elmenni a gyerekért az oviba, keresztülhúzva az ő szabadidős programját. Bevált! 🙂
  5. Van, ahol lehetetlen előre tervezni, mert mondjuk a férj munkaideje szabadúszó lévén napról napra változhat. Ők egy falra kitűzött közös naptárba írják be hét közben is az elfoglaltságokat, feladatokat és szabadidő igényeket, egymáshoz alkalmazkodva.
  6. Jól működik, ha az egész évre előre nézünk, és 6-8 hetente betervezünk egy lazulós hosszú hétvégét – férjjel kettesben, családi kirándulósat, vagy baráti családokkal közöset -, amit lehet várni a nehéz időszakokban is.

Ütköző prioritások: kinek a szava dönt?

konfliktus_kep1Mi van olyankor, amikor mindenki fáradt, kimerült, és mindkét szülő szeretne töltekezni, de egymás segítségére vannak ebben utalva? Kinek jár inkább a szabadidő? Mi a bevett gyakorlat a családokban?

  1. Sajnos még mindig nem ritka az a felállás, hogy azé az elsőbbség, aki a pénzt hozza haza. Ami, mint tudjuk, 90%-ban a férfit jelenti. Ez a klasszikus női ingyen munka – a háztartásvezetés és gyerekgondozás 24 órás szolgálatának – széles körben bevett társadalmi szintű el nem ismerése. Mivel a kulturális, társadalmi és otthonról hozott normáink nem támogatnak bennünket, kisgyerekes anyákat ezeknek az elismertetésében, magunkra vagyunk utalva abban, hogy a párunkkal új alapokra helyezzük az ezzel kapcsolatos gondolkodást és hozzáállást. Ez sokaknak nehéz feladat lehet, ilyenkor jól jön minden pozitív példa és támogatás a környezetünkből.
  2. Gyakori az a játszma is, hogy elindul egyfajta versengés az anya és az apa között, hogy ki mutatja be meggyőzőbben a „hattyú halálát”, azaz hogy ő mennyire fáradt, stresszes, beteg…stb., és zsarolja ki magának a másik kárára a figyelmet, szabad időt. A gyermekágyi időszakban például, ahol mindenki valóban az ereje végén van, alváshiányos, feszült….stb., jól bevált gyakorlat ennek a játszmának az elkerülésére, ha nem egymástól kér és vár a pár szívességet, plusz figyelmet, hanem külső segítséghez folyamodik. Ha a családból nem tud jönni ez a segítség, simán meg lehet kérni barátokat is. Szép példa volt egy barátnők közötti barter, ahol az egyik fél saját készítésű sütivel honorálta a gyerekvigyázást. Noha ez nem egy elterjedt gyakorlat, remekül tud működni. Te például milyen segítségnek örülnél, és mit tudnál cserébe felajánlani.
  3. Követendő példa annak az értetlenkedő kisgyerekes apának a hozzáállása, akinek a szájából az hangzott el, hogy náluk „nincsenek férfi és női szerepek, hanem megosztás van”.
  4. De sokat lehet tanulni azoktól a pároktól is, ahol noha az otthonról hozott értékrendek ütköznek, és más-más módon látják, kinek mi a „kötelessége” és a „joga” egy családban, képesek ezen felülemelkedve egyfajta kölcsönösségre törekedni. Mindkét fél dolgozik, mindketten hozzájárulnak a családi kasszához, és mindkettejüknek egyformán jár a szabadidő – mondjuk hetente kétszer.

Nálunk bevált

idő2A beszélgetés végén számba vettük, mik azok a jól működő gyakorlatok, praktikus időkezelési, szervezési ötletek, amik valakinek beváltak – hátha egy-egy tippet, trükköt el lehet lesni egymástól.

  1. Maximalizmus helyett priorizálás. Tipikus női csapda, hogy mindenkinek igyekszünk szívességet tenni, mindenkit végig hallgatunk, igyekszünk támogatni – aztán éppen a számunkra fontos dolgokra nem jut idő. Ezért egy-egy bennünket megtaláló feladatnál érdemes megállni egy pillanatra, és megkérdezni önmagunktól, hogy „ez most nekem fontos, vagy másnak?”, és megtanulni nemet mondani.
  2. Nem lehet mindent egyszerre! Noha sok minden jó lenne, egy fontossági sorrendet kell kialakítanunk a célkitűzéseink között is. Csecsemő mellett lehet, hogy arra kell minden szabadidőnket használnunk, hogy kialudjuk magunkat, később jöhet el a rendszeres én-idő, majd a munkába állás feladata, és ha még ez is sikeresen ment, jöhet a sport az életünkbe, vagy egyéb célkitűzés. (Természetesen ez a fontossági sorrend mindenkinél más és más.)
  3. Megtervezni az étkezéseket! Konkrétan azt, hogy ki, mikor és mit fog enni. Ez hasznos azokban a háztartásokban, ahol egészen pici baba van, és az anya néha elfeledkezik önmagáról gondoskodni a csecsemő mellett, de jól jön azokban a családokban is, ahol mindkét szülő dolgozik, a háztartás pedig úszik.
  4. Tematikus napokat tervezni! Van, akinek a picikkel otthon töltött temérdek időnél bejön, ha a hetét előre megtervezi úgy, hogy minden napnak van egy fő fókusza. Például van piacos, bevásárlós nap, van takarítós nap, van én-idős nap. Ez garantálja, hogy semmi fontos nem marad el a héten, és azt is, hogy nem lesz túlságosan sok minden betervezve egy adott napra.
  5. Este előkészülni a reggelre. Zseniális módszer arra, hogy megelőzzük a reggeli kapkodás-idegbetegség-összeveszés klasszikus forgatókönyvét. Olyan apróságokból áll, mint a ruhák előkészítése, a reggeliző asztal megterítése…stb., hogy a lehető legkevesebb felé kelljen figyelni félig kómásan.
  6. Reggeli rutin képekben! A gyerekek imádják a kiszámíthatóságot, ezért jól napirend kártyákműködik, ha a reggeli rutin – peluscsere, öltözködés, reggeli…stb. – rajzos ikonok formájában fel van rakva egy jól látható helyre, ahová csak oda kell mutatnunk „Na, és most mi következik?”, és a gyerek boldogan kooperál. A másfél órás idegtépő készülődés ezzel a módszerrel a negyedére csökkenthető.
  7. Mit mikor csinálok hatékonyan? Ez egy önismereti kérdés, mindenkinek egyedi válasza van erre, szóval érdemes alaposan megfigyelni, mert időt és energiát spórolhatunk meg ezáltal. Ha például tudom, hogy délelőtt vagyok a munkámban a leghatékonyabb, reggel sportolok a legszívesebben, vagy este tudok a legjobban töltődni a barátokkal, érdemes mind a feladatidőket, mind az én-időket, és hozzájuk a támogatókat, külső segítséget ennek mentén szervezni.

Ha szeretnéd befolyásolni, mi legyen a következő Anyacsavar Klub témája, szavazz ezen a kérdőíven, és mondd el, mi az, ami Téged a leginkább foglalkoztat. A legtöbb szavazatot kapott téma lesz a következő havi klub témája, amire gyerekeddel, barátnőddel, anyukáddal, férjeddel, vagy nélkülük várlak szeretettel!

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112

 

 

 

 

 

Beszélő Babakezek: egy támogató női közösség

Az egész egy játék és végtelenül egyszerű
Az egész egy játék és végtelenül egyszerű

A Beszélő babakezek programmal úgy másfél éve ismerkedtem meg szinte sorsszerűen, és a mai napig hálás vagyok a találkozásért Zentai Katának, aki bevezetett a babajelbeszéd rejtelmeibe. Még nem beszélt az akkor egyéves kisfiam, de már nagyon intenzíven igyekezett minden módon kommunikálni a környezetével, és bizony láttam rajta, hogy őt legalább annyira frusztrálja az én gyakori értetlenségem, mint engem, hogy nem tudom, pontosan mit is szeretne közölni.

Elmaradt a hiszti, és bennem az elégtelenség-érzés

Amikor megtudtam, hogy Kata babajelbeszédet tanít, ami lehetővé teszi a szavak nélküli beszélgetést, nagyon izgatott lettem, amikor pedig megtudtam, mennyi pozitív tapasztalat van már itthon is ezzel a módszerrel, még inkább. A Washingtonban élő húgomtól azóta megtudtam, hogy vannak a világnak olyan részei, ahol ez a módszer teljesen természetes része a hétköznapoknak: náluk például a Montessori bölcsődében a még nem beszélő legkisebbekkel jelbeszéd segítségével kommunikálnak a gondozók!

Annyira szomjas voltam az új tapasztalatra, hogy nem győztem kivárni a következő tanfolyamot, így Kata magánórákat adott nekem, és én habzsoltam az új és új jeleket. Nem tudom elmondani azt az élményt, amikor a kisfiam először visszajelelt: „elég volt a hintázásból”! Azonnal ki tudtam őt venni a hintából, nem a saját elképzeléseimre támaszkodva („Hiszen imád hintázni!”) próbálkoztam tovább vele, mint egy kísérleti nyuszival, elmaradt a hiszti, és bennem az elégtelenségérzés, hogy minden igyekezetem ellenére valamit már megint nem jól csinálok.

Támogató csoport a Facebookon

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a módszert, már csak azért is, mert mostanra a tanfolyamot végzettek csoportba tömörültek a Facebookon, ahol egymást támogatjuk a tapasztalataink és sikereink megosztásával, és szabadon feltehetjük egymásnak a kérdéseinket, megoszthatjuk kételyeinket. Aki lehúzott pár évet otthon kisgyerekekkel, annak nem kell mondanom, mennyire megtartó tud lenni a hasonlóan gondolkodó, hasonló érdeklődésű nők közössége egy anyának.

hellóanyu klubCoachként, és az Anyacsavar alapítójaként én magam is azon munkálkodom az elmúlt két évben, hogy egy olyan virtuális női közösséget – és sok valódi támogató csoportot – hozzak létre, ahol tabumentesen lehet beszélni az anyaság napos és árnyas oldalairól egyaránt, a női szerepek összeegyeztetésének nehézségeiről és a nagyon egyéni és sokféle megoldástól, kiérlelt tapasztalatról, gyakorlatról, amellyel a kisgyerekes nők egymást tudják támogatni a saját útjuk megtalálásában. Erre ad most kiváló lehetőséget a HellóAnyu családbarát közösségi tér, ahol ingyenes és tematikus női beszélgető kört tartok Anyacsavar Klub néven minden hónapban.

Az egyik vesszőparipám az, hogy igenis felül lehet írni a gyerekkorunkban otthon látott női szerepmodelleket és példákat a családi munkameg(nem)osztásra, és ma már létezik önmegvalósítás kisgyerekes anyaként is, noha tuti receptek erre nincsenek, mindnyájan magunk keressük meg a számunkra legjobb megoldásokat. Ez az útkeresés azonban nem kell, hogy magányos legyen, a saját maguk elé célokat állító, anyaként is boldog életre vágyó, a gyerekeiknek más példákat mutatni akaró nők számára nyújtok egyéni és csoportos támogatást, és boldoggá, büszkévé tesznek az eddig elért eredmények, és a rengeteg pozitív visszajelzés.

Mivel az önmegvalósításhoz első sorban szabadidő kell, ezért készítettem egy ingyenesen letölthető e-bookot, amely abban nyújt segítséget, hogyan tehetünk szert kisgyerekek mellett is produktív saját időre.

paizsdora_anyacsavar_alairas-300x112