Amióta anya lettem, folyamatosan egyre több, intenzívebb és gyorsabb változás van az életemben. Néha azt érzem, túlságosan is sok. Még ha hihetetlen logisztikai trükkökkel, és folyamatos multitaskinggal minden konkrét feladatot meg is oldok, a történtek feldolgozása ebben a mennyiségben szinte lehetetlen. Pedig én egy igazi élménykereső típus vagyok, szeretem a sok, új és intenzív tapasztalatot. Szóval csak kapkodom a fejem néha, és azon gondolkodom, mások vajon ezt hogy csinálják?
Az anyák mikor gyászolnak?
Amikor pár éve meghalt fiatalon egy egyetemi csoporttársam, a hír teljesen letaglózott. De ott volt a tíz hónapos gyerekem, aki egész nap kérte a figyelmemet. Legszívesebben csak bámultam volna ki a fejemből, és követtem volna a belső mozit, ami folyamatosan pörgött a szemem előtt, de nem tehettem, mert az éppen járni kezdő csetlő-botló gyerekem sarkában kellett lennem egész nap, és őrá figyelni. Akkoriban minden éjjel arra riadtam fel, hogy kavarognak a gondolataim, az elmúlásról álmodok, Istenhez fohászkodom. És azt kérdeztem magamtól, más anyák mikor gyászolnak?
Változáskezelés… de mikor?
Darwin nagyon találó felismerése az evolúció kapcsán, hogy a természetben nem a legerősebb marad életben, de még csak nem is a legokosabb, hanem az, aki a legrugalmasabban alkalmazkodik a változásokhoz. Azt hiszem, nincs ez másképpen az én hétköznapjaimban sem. Izomból nem megy a változáskezelés, és a puszta ráció sem elég. Rugalmasnak kellene lennem minden értelemben.
Csakhogy ahogyan öregszem, egyre rugalmatlanabb vagyok. A testem és a lelkem is egyre lassabban regenerálódik. Ha nem tartom karban az izmaimat, elsorvadnak, ha kimarad pár hét torna, mindenem fáj, és szaporodik fogamban az idegen anyag. Egyre lassabban hegednek be a csalódások okozta sebek. Egyre bizalmatlanabb és türelmetlenebb vagyok a saját – és mások – hülyeségeivel szemben.
Ami most is segít
Az is igaz, hogy cserébe a korral egyre több integrált tapasztalattal rendelkezem, és mentálisan jobban fel tudok készülni egy-egy változásra.
Például előre tervezéssel, helyzetelemzéssel, az erőforrásaim felmérésével, segítségkéréssel, öncoachinggal. Belső engedélyek adásával, jó példákból erőmerítéssel, új jó szokások bevezetésével.
Az egyetlen bökkenő, hogy mindehhez rengeteg idő kell. Ami tehát a nagy kérdés: hogy mindezt mikor? Hiszen pont a folyamatos intenzív változások, az állandóan szaporodó feladatok miatt az idő a legszűkösebb erőforrásom most, hogy kisgyerekes anya vagyok!
Megváltozott a szükségletpiramisom
Arra jöttem rá, hogy az anyává válással az saját szükségletpiramisom is megváltozott. A legalján – sokszor a testi szükségleteket is megelőzve – a gyerekeim szükségletei vannak. És azzal versengve, még mindig dobogós helyen a reflexiós idő van. Amikor kikapcsolok a napi darálóból, és újra odafigyelek az érzéseimre. Amikor le is írom a naplómba, hogy érzem magam, és milyen gondolatok foglalkoztatnak. Amikor tervezgethetek, előre nézhetek.
Jobban, boldogabban…
Ha sikerül egy-egy nehéz helyzetben tudatosítani az érzéseimet, elcsendesítenem a dúlt lelkemet, végig gondolni egy épkézláb gondolatot, az mindennél többet ér. Meghatározza a napom hangulatát. Türelmesebb és odafordulóbb tudok lenni a családomhoz. Oda tudok figyelni az igazán fontos dolgokra. Hálás tudok lenni. Értékelem, amim van, és önmagamat is. Hosszabb távon pedig egyszerűen azon veszem észre magam, hogy elégedettebb vagyok. Jobban, boldogabban élek még ebben az intenzív időszakban is.
Ezért az első gyerekem születése után 7-8 hónappal a közelgő becsavarodás küszöbén új szokást vezettem be: rendszeres, betervezett reflexiós időt, amikor a figyelmemet a helyzetemre, a legégetőbb kérdéseimre, az ezekkel kapcsolatos érzéseimre, gondolataimra, és legfőképpen a lehetséges megoldások végigzongorázására szánok. Ez fontosabb lett mindennél ahhoz, hogy jól legyek a bőrömben, és azóta is a mindennapjaim része.
Anyacsavar Klub: felnőtt közegben gyerekkel
Tudom, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyire nehéz picik mellett saját időt kicsikarni. És mennyire tud hiányozni az értelmes, felnőtt társaság, és a sok érzés és gondolat megosztása, feldolgozása. Többek között ezért született az Anyacsavar Klub, ahol havi rendszerességgel más-más témában osztjuk meg a tapasztalatainkat egymással. A HellóAnyu családbarát közösségi térben, ahol minden generáció otthon érezheti magát egy kellemes, befogadó közegben. Ahová lehet gyerekeket is hozni.
Ha szeretnél eljönni a következő programra, csatlakozz az Anyacsavar On-line Klubhoz!
Várunk Téged is szeretettel!
