Augusztusban részt vettem egy hatnapos angliai kurzuson Embercombe-ban, a Szelíd Szavakkal Alapítvány szervezésében, a Kinn-Benn Erasmus+ program támogatásával. Ennek tapasztalatait most megosztom Veletek! 🙂

Vágyak és hiányok

Kisgyerekes anyaként hét éve soha nincsen annyi időm önmagamra, mint szeretném. Hét éve nem tudok annyit dolgozni, újat tanulni, tapasztalni, mint amennyit szeretnék. És bár ez teljesen tudatos döntés, mivel az időm oroszlánrészét a gyerekeimmel töltöm, mégis hiányzik a saját ritmusban töltött idő, a még több alkotó munkából fakadó flow, az új impulzusok, az utazás.

Visszatérni önmagamhoz

Folyamatos vágyam, hogy szeretnék visszatérni önmagamhoz. És a természethez.

Ezen a kurzuson abból kaptam rengeteg tapasztalatot, hogy a természethez nem kell visszatérnem, mert a természet én magam (is) vagyok.

Hogy hogyan jutottam erre a mély, belső felismerésre?

Sok-sok apró lépésen, sok külső és belső körülmény megváltoztatásán keresztül. A nulladik pillanatban elvették a telefonokat, órákat tőlünk, így elvágva bennünket az idő mesterséges felosztásától. Kénytelenek voltunk innentől a természet fényeivel tájékozódni, és az idő múlását a belső óránkra hagyatkozva érzékelni.

Nincs zuhanyzás 6 napig, jurtában alszunk, amiben pontosan olyan hideg van éjjel, mint odakint (12-14 fok), komposzt wc (alias budi) 50 méterre, ahová éjszaka a szitáló esőben holdfénynél lehet kimenni pisilni. Nos, az első nap megfordult a fejemben, hogy ezt benéztem, és valójában inkább egy wellness hotelbe kellett volna így hét év után elmennem.

Belső ellenállás = határok tágítása

Úgy éreztem, hogy egyszerűen nem akarok még valami kényelmetlenséget elviselni. És egyáltalán nem akarok tanulni! Aludni akarok, csendben akarok lenni és csak a természetben akarok menni. Ezek a lépései az önmagamhoz visszatérésnek.

Aztán átaludtam zavartalanul két éjszakát, és ahogy a kimerültség tudatmódosító hatása csökkent, úgy tért belém vissza a természetes kíváncsiság, a dolgoknak örülni tudás, a kísérletező kedv. Újra képes lettem alanya és nem tárgya lenni mindannak, ami velem és körülöttem történik.

Tapasztalati tanulás

Kipróbáltam, milyen profi bakancs helyett mezítláb menni az erdőben. Cipőben kikerülöm a sarat, mezítláb nem. Cipőben utálok belelépni, mezítláb nem. Ruhában fázom, amikor elázok, mezítláb nem.

Ha a természetben sétálok, elsődleges érzékelő csatornám a látásom. De mi történik, ha teljesen kikapcsolom a vizuális ingereket? Mi van, ha csak a hallásomra, a szaglásomra, a tapintásra és a hatodik érzékemre hagyatkozom?

Érdekelnek a tapasztalataim?

Te is kipróbálnád, amit én?

Most itt az egyedülálló lehetőség!

Outdoor tapasztalatmegosztó workshopot tartok szeptember 18-án 10.30-14.30-ig.

Helyszín még nem fix, de valószínűleg a Budai hegyekben lesz.

A workshopon való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, és érvényes Anyacsavar on-line klubtagságival, és a Kinn-Benn Erasmus + program résztvevőinek ingyenes, mindenki mástól 1.800.- hozzájárulást szeretnék kérni a szervezés költségeihez.