Szeleteld újra az idősajtot!

Ellenséged az idő? Tervezd újra!
Ellenséged az idő? Tervezd újra!

Semmire nem jut időd? Állandóan hajszolod magad? Már nem is emlékszel, mikor tudtál önfeledt pár órát eltölteni a pároddal? Szeretnél egy kicsit egyedül lenni, hogy végre csak saját magadra figyelhess? Szeleteld újra az idősajtot!

Mi az ideális arány a négy időtípus között?

 

Az általam nagyra becsült F. Várkonyi Zsuzsa pszichológustól hallottam először említeni az idősajt fogalmát, amit rögtön nagyon találónak éreztem, főleg, hogy le is rajzolta elém a nagy kerek sajtot – valójában egy kördiagramot -, és nekem szegezte a kérdést: én hogyan szeletelném fel legszívesebben ezt a sajtot?

A hétköznapjainkat sok, gyakran kikerülhetetlen, ámde banális dologgal töltjük, mint a fiziológiai szükségleteink kielégítése (alvás, evés…stb.), és a legtöbbünknek meghatározó időtöltése a munka, vagy a tanulás, ami az ébren töltött produktív időnk nagy részét kiölti.

 

 

A nagy kérdés az, mivel töltjük a fennmaradó időt?

 

Amikor valamilyen tevékenységet végzünk konkrét céllal, ami a teljes figyelmünket igényli, pl. dolgozunk, tanulunk, azt feladat időnek hívjuk. Amikor a figyelmünket teljes egészében egy másik személynek szenteljük, pl. önfeledten játszunk a gyerekünkkel, beszélgetünk a barátainkkal, együtt vagyunk a párunkkal, azt hívjuk intim időnek. Ennek a legfőbb ismérve, hogy nincsen semmilyen konkrét célja – mint a feladat időnek -, csak azért csináljuk, mert jó.

Intim idő: belefér?
Intim idő: belefér?

Van aztán a zajló idő, ami amolyan köztes állapot, mert se nem nagyon produktív, mint a feladat idő, se nem önfeledt, mint az intim idő, viszont rengeteget tudunk benne eltölteni nap, mint nap. Ilyen, amikor a buszra várakozunk, sorban állunk a postán, felállítjuk a számítógépünket – hogy majd később dolgozhassunk rajta. Noha ezek a tevékenységek felesleges időrablónak tűnhetnek, valós pszichológiai funkciójuk van: ilyenkor dolgozzuk fel az aktív figyelmet igénylő feladat időben és intim időben történteket. Ugye ismerős, amikor mosogatás közben újrajátszunk egy már megtörtént párbeszédet, keresve a legjobb forgatókönyvet arra, mit is kellett volna mondanunk?

És végül, de nem utolsó sorban van a saját idő, amit cél nélkül, szabadon, semmire és senki másra nem figyelve, csak a saját ritmusunkra, igényeinkre tekintettel tölthetünk el. Hogy mivel? Ami jól esik. A lényeg az, hogy olyasmit csinálhassunk, ami feltölt bennünket anélkül, hogy másokhoz kellene alkalmazkodnunk. Ezek a tevékenységek lehetnek teljesen passzívak – például, amikor csak nézünk ki a fejünkből, és hagyjuk szabadon áramolni a gondolatainkat, vagy csak ülünk egy kávézóban, és szemléljük a városi forgatagot -, de lehetnek fizikailag, vagy szellemileg aktív tevékenységek is, mint a sport, vagy az olvasás, sőt akár alkotó tevékenységek is – fotózás, írás, rajzolás, zenélés…stb.

 

 

Mi a helyes arány?

 

Egyáltalán nem mindegy, hogy ennek a négy szeletnek milyen az aránya az életünkben, mert mind a négynek fontos funkciója van. Ha hiányzik a feladat idő, értelmetlennek érezzük az életünket, és könnyen depresszióssá válhatunk. Ha túl sok a feladat idő, és kevés a zajló idő, nem jut elég lehetőség a velünk történtek érzelmi feldolgozására, és azt valószínűleg az alvásidőnk kárára tesszük majd, átvirrasztott, végig szorongott éjszakákkal fizetve meg a túlfeszített nappalokat. Ha nincsen intim idő, a meglévő kapcsolataink is leépülnek, tönkre mennek, hiszen ha a kapcsolat is feladattá válik, és nincs meg az a rendszeres élmény, hogy jó együtt lenni, akkor megette a fene az egészet. Saját idő hiányában viszont hamarosan becsavarodunk.

 

 

Te hogyan szeletelnéd fel az idősajtot?

Hajszolt vagy? Kérj segítséget! Forrás: parents.com
Hajszolt vagy? Kérj segítséget!
Forrás: parents.com

 

Ha valaki sosem tölthet el a saját kedvére és saját ritmusában szabadidőt, abban egy ponton túl kontrollálhatatlan feszültségek keletkezhetnek, amit aztán vagy maga, vagy a környezete ellen fordít.

Egy biztos, mindenkinek szüksége van mind a négy szeletre. Hogy mi az ideális arány a négy időtípus között? Mindenkinél más! Az az önismeret része, hogy tisztában legyünk azzal a szükségletünkkel is, hogy nekünk mennyi feladat időre, zajló időre, intim időre és saját időre van szükségünk. Ráadásul ez életszakaszonként változhat.

Lehet, hogy voltál olyan életszakaszban, amikor az időd java részét egy izgalmas kihívó munka tette ki, és ezzel boldog voltál. Lehet, hogy egy szerelem kérte az összes idődet és energiádat, vagy éppen gyereked született, és hirtelen minden időd az övé volt. Te most hogyan szeletelnéd fel legszívesebben az idősajtot?

A kiegyensúlyozott élet egyik alapfeltétele, hogy a lelki szükségleteinket figyelembe véve próbáljuk meg tudatosan alakítani a 4 időtípus arányát a hétköznapjainkban és a hétvégéken is. Kisgyerekes anyaként különösen kihívó eleinte a férjjel kettesben töltött intim idő, és a saját magunkra fordítható szabadidő biztosítása.

Noha néha úgy tűnik, ez egyenesen lehetetlen, valójában sokszor csak arról van szó, hogy ki kell lépnünk az addig használt gondolkodási paradigmákból, amikor erre a megoldhatatlannak tűnő problémára megoldást keresünk.

Segíthetek?

Várlak Téged is szeretettel a szeptember 28-án induló Változás és időkezelés Anyacsavar csoportban, ami segít kialakítanod minőségi szabad idősávokat a napjaidban/hetedben.

paizsdora_anyacsavar_alairas

Hogyan lesz az elhatározásból tett?

– jegyzetek egy Anyacsavar csoport naplójából

A legutóbbi Anyacsavar csoport végénAnyacsavar célok rengeteg pozitív energia vibrált a levegőben, tapintható volt az elszántság és tettrekészség a lányokban, hogy valódi változást akarnak a hétköznapjaikban véghezvinni. Egy kétórás Anyacsavar csoport végére rendszerint mindenki tele van célokkal és bizakodással, hogy képes is lesz ezeket a célokat elérni. De vajon hogyan lesz az elhatározásból tett? Mi segíti ezeket az idő- és szerepzsonglőr kisgyerekes anyákat ahhoz, hogy ezt a szárnyaló energiát cselekvésre tudják váltani?

Mert lesz, aki tényleg el is éri az itt és most kitűzött céljait, és lesz olyan is, aki csak egyet-egyet ér el közülük, és azt is jóval később, vagy picit másképpen, mint szerette volna. Másokban pedig, – szerencsére kevesekben – az idő múlásával elkopik a lelkesedés, elkezdenek kételkedni a céljuk realitásában, saját magukban, majd észrevétlenül le is mondanak róla, és visszalépnek a kényelmetlen, sokszor nyomasztó, de otthonos és megszokott mókuskerékbe.

Hogy nyakon csíphessük, mi segít a célok elérésében, arra kértem a csoportban a lányokat, hogy figyeljenek meg két dolgot a következő két hétben, amíg nem találkozunk. A kérdések így hangzottak:

  1. Mi erősíti a belső elhatározásodat, hogy elindulj a célod felé?
  2. Mi segíti, hogy a szándékból konkrét lépés legyen?

Ez tulajdonképpen egy megfigyelése annak, hogyan is működünk – mindenki másképpen -, amikor valami igazán fontos saját célunk van, de elárasztanak a bár nem fontos, de sürgős teendők. És igen, biztosan te is észrevetted már, hogy nem azt figyeljük meg, mi akadályoz, torpant meg és bizonytalanít el, hanem csak arra hegyezzük ki a figyelmünket, mi az, ami segít magasan tartani az energiaszintünket, ami bátorrá és bizakodóvá tesz.

Ez a megoldásközpontú megközelítés hasznos tapasztalatokat hozott minden Anyacsavar csoport résztvevőnek.

Lilla a csoporton nyert lelkesedést és energiát már másnap arra használta fel, hogy a legrégebb óta halogatott, és így a leginkább nyomasztó feladat megoldásába egyszerűen belefogott. Attól, hogy tett egy lépést a feladat megoldása felé, oly mértékben megkönnyebbült és felszabadult, hogy újabb energiákkal szívta fel magát, amit azonnal be is csatornázott egy következő feladat elvégzésébe. Lilla azt figyelte meg, hogy a siker kulcsa nála az energiák azonnali felhasználása volt. Ha várt volna néhány napot, az energiái szétforgácsolódtak volna a három gyerek és a háztartás körüli napi teendőkben. Így azonban tettekre tudta váltani az elhatározását, és ez olyan jóleső személyes hatékonyság érzést adott neki, ami újabb energiafröccs volt a számára, amit újra a célja eléréséhez vezető lépésekbe fektetett, és így tovább, fenntartva az energiák körforgását. Lilla másik fontos megfigyelése volt, hogy elsőnek ösztönösen a legnyomasztóbb feladatot választotta ki, amelynek a megoldódása a legnagyobb megkönnyebbülést hozta. És egyszerre egyetlen feladat megoldására koncentrált, amint azt megoldotta, az abból nyert energiákat a sorban következő feladat megoldásába fektette.

Kriszta teljesen másképpen fogta meg a dolgot. Ő rengeteg célt tűzött ki maga elé, és mindet el is akarja érni. Ő a csoporton nyert lelkesedést arra használta fel, hogy otthon az első adandó alkalommal – a tornyosuló háztartási feladatok elvégzését kicsit elnapolva – egy A3-as méretű éves naptárt készített, amelyben megtervezte, melyik negyedévben mely céljait szeretné elérni, majd elsőként arra készített nagyon konkrét tervet, hogy mikor és hogyan fog az év során testileg-lelkileg töltekezni. Megtervezte a nyári szabadságot, a családi hosszú hétvégéket, kirándulásokat, rendszeres önismereti és sportolási lehetőségeket, figyelembe véve dolgozó anyaként a szabadnapjai számát, a bölcsis szünnapokat, az állami ünnepeket. Ő ösztönösen a legenergizálóbb témával kezdte a feladatok megoldását. Látva egyetlen lapon a teljes évet, és azt, hogy mennyi feltöltődési lehetősége lesz, bizakodva tudott nekiállni az energiazabáló célok betervezésének is.

Anna, akinek a kisebbik babája mindössze öthónapos, így a kialvatlansággal küzdve sokszor a Maslow-i piramis legaljáról igyekszik abszolválni az átlagos kisgyerekes anya napi logisztikai, titkárnői és karbantartói feladatait, nagyon jópofa megoldást talált arra, hogy a saját céljait szem előtt tartsa. Már régóta minden reggel készít magának egy feladatlistát, amin a legsürgősebb aznapi teendők vannak, köztük olyanok, mint lekaparni a nagyobbik cipője talpáról az odakövesedett kutyakakit, és ehhez hasonlók. Anna erre a napi feladatlistára most felírja a saját céljait is, így biztosítva, hogy minden nap eszébe jussanak, és a napi teendők közé beillesszen minden nap egy-egy lépést, ami közelebb viszi őt a céljai eléréséhez.

Ezekre az anyacsavaros történetekre rímel a megoldásközpontú rövid coaching teoretikusainak – Peter Szabó, Dani Meier, Hankovszky Katalin – tapasztalata is: “Mindannyian ismerjük az olyan megbeszéléseket, amelyeken hirtelen fellelkesedve nagy dolgok végrehajtását fogadjuk meg – amíg csak a megbeszélés után egyszer csak úgy nem érezzük, hogy a mindennapi rutin maga alá gyűr bennünket, és kevés időt találunk arra, hogy a nagy projektnek nekilássunk. Annak valószínűsége, hogy terveinket ténylegesen valóra váltjuk, sokkal nagyobb, ha apró dolgokat ágyazunk bele a mindennapi tevékenységünkbe, és ha ezeket a lehető legkorábban kezdjük el megvalósítani.”

paizsdora_anyacsavar_alairas

Beszélgetés Fa Kinga Pénzügyi Őrangyallal

…a pénz nem minden …Fa_Kinga_portré

Fa Kinga, Pénzügyi Őrangyal, a penzugyiterkep.hu blog szerzője arról mesél az Anyacsavarnak, hogyan sikerült talpra állnia a férje halála után, hogyan menedzseli egyedül is sikeresen a pénzkeresés, háztartás, gyereknevelés összes feladatát, és aranyat érő pénzügyi tanácsokat ad többek között a háztartási naplóvezetéssel, és a gyerekek tudatos pénzügyi nevelésével kapcsolatban.

 Te azon anyukák közé tartozol, aki egyedül nevel két gyereket…

Sajnos a párom három évvel ezelőtt súlyos betegség következtében meghalt, és egyedül maradtam a két kislányommal. Bogi akkor 12, Fruzsi 7 éves volt. Ez olyasmi, amire nem lehet lelkileg felkészülni.

Milyen nehézségeket hozott az életetekbe ez a tragédia?

Amikor már tudtam, hogy a férjem halálos beteg, arra figyeltem, hogy a lányok a lehetőségekhez képest a legtöbb időt tudják az édesapjukkal tölteni. Miután meghalt, próbáltam arra törekedni, hogy a lányokat a lehető legkevésbé viselje meg az édesapjuk elvesztése. Ha gyorsan és könnyen nem is tudtunk túlesni ezen az időszakon, igyekeztem a jövőbe nézni, és új célokat kitűzni magunk elé.

Min kellett változtatnotok a hétköznapokban?

A legnehezebb és legfontosabb változtatás az időbeosztást érintette, hiszen mind a háztartási-, mind a gyerekekkel kapcsolatos feladatokról, mind a pénzkeresetről hirtelen egyedül kellett gondoskodnom. Már akkor is regisztrált pénzügyi tervezőként dolgoztam, és az ügyfeleim gyakran munkaidejük leteltével, a kora esti órákban értek rá, éppen akkor, amikor a lányoknak a családi trauma után a legnagyobb szüksége volt rám. Ezért olyan, a szakmámhoz kapcsolódó tevékenységet kerestem, amit otthonról, rugalmas időbeosztásban tudok végezni, és a kieső jövedelmet is pótolja. Ekkor indítottam el az on-line vállalkozásomat, ahol hétköznapi pénzügyekre tanítok családokat. Indítottam egy blogot, ahol aranyat érő pénzügyi tanácsokat adtam, és elindítottam egy online háztartási naplóíró tanfolyamot.

Azt gondolnám, hogy a háztartási naplóírás olyasmi, amihez mindenki ért…

Sokan vezetnek háztartási naplót, ami abból áll, hogy leírják, mire mennyit költöttek. Attól, hogy ezt leírjuk, sok minden nem változik. A tanfolyamon arra tanítom meg a résztvevőket, hogy ne csak a tényeket rögzítsék utólag, hanem tervezzenek tudatosan előre, majd a terveikhez próbálják meg tartani magukat. Ez egy komoly szemléletváltást igényel. Arra tanítom az ügyfeleimet, hogy egyrészt a rendelkezésükre álló pénzt jobban és hatékonyabban tudják beosztani, másrészt vizsgálják meg, miképpen tudják a bevételeiket növelni. Idáig több mint háromszázan végezték el a tanfolyamot, és eddig mindenki hasznosnak találta. A legnagyobb sikerélményt az adja, amikor hónapok elteltével kapok levelet családoktól, akiknek sikerült addig sosem tapasztalt anyagi stabilitást elérni a pénzügyeikben.

…fel lehet készülni a jóra is, és a váratlan eseményekre is…

Miért fontos a pénzügyi tervezés?

Egy tervben fel lehet készülni a jóra is, és a váratlan eseményekre is. A legfőbb előnye a tervezésnek az, hogy a kockázatokat is be tudjuk tervezni, így ha valami nem úgy megy, mint a karikacsapás, van egy B tervünk, és azonnal tudjuk, mi a következő lépés, amit tennünk kell.

A te életedben a pénzügyi tervezés hogyan jelenik meg?

Én magam is vezetek háztartási naplót. Korábban nagyon részletes tervet készítettem, most már van akkora rutinom, hogy elegendő nagy vonalakban megterveznem a családi költségvetést. De van tervem a gyerekek későbbi továbbtanulási költségeinek fedezésére is. Mivel nekünk is van felvett hitelünk, mint sok más családnak, kötöttem magamra egy kockázati életbiztosítást, hogy ha velem bármi történne, a gyerekeim ne kerüljenek egy hitelcsapdába.

Én eddig csak olyan pénzügyi tanácsadókkal találkoztam, akik befektetéseket ajánlottak. Nem ismerek senki mást, aki hétköznapi emberek hétköznapi pénzügyi problémáira kínál megoldásokat.

Én ezt teljesen tudatosan választottam. A válság kapcsán több olyan családdal találkoztam, akiknek bár voltak közép- és hosszú távú céljaik, mindennapos pénzügyi problémák között vergődtek. Ezért én beiktattam egy nulladik lépést a tervezésbe, ami segíti a napi pénzügyeket kézben tartani, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyenek félretenni a céljaik megvalósítására. A családokkal kezdetben mindig átveszünk bizonyos alapvető pénzügyi szabályokat, és amíg ezek nincsenek rendben, nem is foglalkozunk távlati célokkal.

Tudnál mondani néhány konkrét példát az alapvető szabályokra?

Alapvető, hogy legyen mindig biztonsági tartalék, minden érték legyen biztosítva, mint a lakás és az egyéb vagyontárgyak, és legyen kockázati életbiztosításuk a szülőknek, ami a család anyagi biztonságát szavatolhatja egy váratlan halál esetén.

A blogodon miről írsz?

Igyekszem praktikus, mindenkit érintő témákról írni. Hogy vajon a mosogatás, vagy a mosogatógép a takarékosabb megoldás, hogy milyen szempontok alapján érdemes bankszámlát választani, és mivel az olvasóim többsége családanya, arról, hogy a gyerekeinket miként lehet pénzügyi tudatosságra nevelni. Azt a szemléletet közvetítem, hogy a pénz nem minden, ugyanakkor a legtöbb célunknak van valamilyen anyagi vonatkozása is. Amivel a pénzt gyakran ki lehet váltani, az a kreativitás, az ötletesség, és a rászánt idő.

…a siker az elhatározáson, a tervezésen és a céltudatos megvalósításon múlik…

A gyerekeket hogyan lehet pénzügyi tudatosságra nevelni?

A hétköznapi tevékenységeken keresztül. Bevásárláshoz készítsünk bevásárló listát, – ovisoknak rajzokkal – amiről bizonyos dolgokat neki kell megtalálnia az üzletben, és szoktassuk rá, hogy mást viszont nem teszünk a kosárba, ezzel szoktatva le ideje korán őket a felesleges impulzusvásárlásokról. Az egyik legjobb nevelési eszköz a zsebpénz, amelyen keresztül már akár óvodás kortól lehet a gyerekeket megtakarításra, pénzügyi tudatosságra nevelni.

Hogyan?

A legjobb módszer az, hogy az el nem költött zsebpénzre kamatot adunk. Természetesen rövidebb időtávra, és nagyobb kamattal, mint egy bankban, hogy a gyerek tapasztalja meg azt, hogy a vágyott dolgok azonnali megvásárlásának késleltetése jutalommal, és az ebből fakadó jó érzéssel jár együtt.

Hány éves kortól lehet elkezdeni a pénzügyi tudatosságra nevelést?

Akár már óvodás korban el lehet kezdeni a nyaralás, vagy egy nagy családi rendezvény alkalmával, ahol sok a csábítás: lufi, körhinta, arcfestés, ugrálóvár, pattogatott kukorica. Ilyenkor az elején meg lehet határozni egy keretet, például minden gyerek 3 dolgot kérhet a sok lehetőség közül. Ez pénztárca kímélő megoldás a szülőknek, és a tudatos választásra tanítja a gyerekeket. Amíg nem tudnak még számolni, kaphatnak, mondjuk három kavicsot a kicsik a zsebükbe, amiből minden választás alkalmával egyet át kell adniuk. Nagyobb gyerekeknél ezt a keretet összegszerűen is meghatározhatjuk, az el nem költött pénz után pedig ilyenkor is adhatunk kamatot. Ennek a módszernek egy további nyeresége a jó hangulat, hiszen a gyerekeknek frusztráció és könyörgés helyett választási lehetőségeik vannak, így a szülőknek sem kell folyamatosan idegeskedniük, lelki furdalással vívódniuk és állandóan nemet mondaniuk; ráadásul pénzügyileg tervezhetővé teszi a családi programokat.

 Hogyan tartod egyensúlyban a munkára, családra és a saját feltöltődésedre szánt időt?

Itt is szerepet kap a tervezés. Arra törekszem, hogy amikor dolgozom, csak a munkára koncentráljak, és a gyerekekkel töltött időben, ne kelljen munkával foglalkoznom. Ez különösen az online munkavégzés esetén nehéz, hiszen egy fedél alatt van a munka és a család. Hogy a kettő ne folyjék össze, blokkokat tervezek minden tevékenységnek, a hétvégi munkát pedig havi maximum egy napra korlátozom. A saját feltöltődésemet igyekszem a munkában és a családi programokban meglelni. Összekötöm a kellemest a hasznossal. Például van a facebookon a Gazdagmami oldalán egy női vállalkozókból álló zárt csoport, ahol sokat tanulok az online marketingről, eljárok konferenciákra, szakmai tréningekre, ahol hozzám hasonló érdeklődésű nőkkel beszélgethetek, barátkozhatok. A gyerekek pedig most már elég nagyok ahhoz, hogy közösen is tudunk klassz programokat szervezni.

Sok anya – és apa – neveli egyedül a gyerekeit. Szerinted hogyan lehet valaki ebben a nehéz helyzetben sikeres?

Ez a helyzet folyamatos zsonglőrködést igényel az idővel és a pénzzel. Fontos felismerni, ha segítségre van szükségünk, és nem szégyen segítséget kérni. Össze lehet állni a sorstársakkal, és egymást támogatni a napi logisztikában. Szerencsére a siker nem azon múlik, hogy valaki egyedül, vagy párban neveli a gyermekét. Az a tapasztalatom, hogy a siker az elhatározáson, a tervezésen és a céltudatos megvalósításon múlik.